Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-11 / 85. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április il. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar for­radalmi (munkás-paraszt )kormány meghívására április 2-től 10-ig a magyar párt­ és kormányküldöttség múlt évben a Szovjetunióban tett útja viszonzásául a Szovjetunió párt­és kormányküldöttsége látogatást tett a Magyar Népköztársaságban N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének vezeté­sével. A látogatás idején tárgyalások folytak a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége, vala­mint a Szovjetunió párt- és kormány­küldöttsége között. A tárgyalásokon részt vett: A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt. és kormányküldött­sége: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter, a kül­döttség vezetője, dr. Münnich Fe­renc, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Marosán György, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöke. Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és dr. Sík Endre, a Magyar Népköz­­társaság külügyminisztere. A Szov­jetunió párt- és kormányküldöttsége, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsá­gának első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, a küldött­ség vezetője, F. B. Kozlov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügymi­nisztere, V. V. Grisin, a Szovjet Szak­­szervezetek Központi Tanácsának el­nöke, P. E. Seleszt, az Ukrán Kom­munista Párt kievi területi bizottsá­gának első titkára, A. P. Bojkova, az SZKF­ leningrádi bizottságának másodtitkára és J. I. Gromov, a Szov­jetunió magyarországi nagykövete. A tárgyalásokat mindvégig a szí­vélyes barátság légköre és a teljes egyetértés jellemezte. A Szovjetunió párt- és kormány­küldöttsége részt vett a Magyaror­szág nemzeti ünnepe — a fasiszta iga alól történt felszabadulásának 13. évfordulója — alkalmából rendezett országos ünnepségeken, meglátoga­tott ipari üzemeket, tudományos in­tézményeket és termelőszövetkezete­ket, járt az ország különböző városai­ban és falvaiban. A Szovjetunió párt- és kormány­­küldöttsége magyarországi látoga­tása idején számos ízben találkozott és folytatott baráti beszélgetést párt­és állami vezetőkkel, közéleti szemé­lyiségekkel, munkásokkal, parasztok­kal, értelmiségiekkel. E találkozókon és beszélgetéseken őszinte vélemény­­csere folyt a két ország baráti, test­véri kapcsolatainak fejlődését és további megerősödését érintő külön­böző kérdésekről. A Szovjetunió párt- és kormány­­küldöttségének alkalma volt meggyő­ződni a magyar dolgozók növekvő politikai aktivitásáról és munkalen­dületéről. Mindez arról tanúskodik, hogy a magyar dolgozók rendíthetet­lenül hisznek a szocializmus nagy eszméjében és eltökélték, hogy szo­rosan összefogva a szocialista tábor többi országával, felépítik hazájuk boldog jövőjét. A küldöttség szemé­lyesen is meggyőződött arról, hogy a magyar dolgozókban mélyen él a ba­rátság a szovjet nép iránt és őszintén kívánják, hogy fejlődjenek és erő­södjenek a magyar—szovjet kapcso­latok a testvéri kölcsönös segítség és a proletárinternacionalizmus ma­gasztos elemei alapján. A szovjet küldöttségnek a Magyar Népköztársaságban alkalma volt megismerkedni azokkal a nagy sike­rekkel, amelyeket a magyar nép a háború utáni években, majd pedig az ellenforradalmi felkelés következ­ményeinek felszámolásáért és a népi hatalom megerősítéséért vívott harcá­ban elért. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége a maga részé­ről szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió politikai és er­kölcsi támogatása jelentős mérték­ben hozzájárult az ellenforradalom következményeinek gyors felszámo­lásához, anyagi segítsége pedig hoz­zásegítette a Magyar Népköztársa­ság kormányát ahhoz, hogy igen rö­vid idő alatt, úrrá legyen a gazdasági nehézségeken, elhárítsa a munkanél­küliség veszélyét és elkerülje az in­flációt. A tárgyalásokon a küldött­ségek tájékoztatták egymást pártjuk és országuk belső kérdéseiről, eszme­cserét folytattak a Magyar Népköz­­társaság és a Szovjetunió baráti kap­csolatainak továbbfejlesztését szol­gáló lépésekről, a nemzetközi hely­zetről és a békeharc időszerű pro­blémáiról. A küldöttségek az eszme­csere alapján megállapították, hogy nézeteik valamennyi megtárgyalt kérdésben teljesen azonosak. A tárgyalásokon a felek megelége­déssel szögezték le, hogy az 1957. március 28-i közös nyilatkozatukban foglaltak végrehajtása előmozdította a két ország testvéri kapcsolatainak mélyülését a magyar és a szovjet nép barátságának erősödését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió baráti kapcsolatainak és együtt­működésének elmélyítése céljából több fontos megállapodást írtak alá. Létrejött a Magyarország területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csa­patok jogi helyzetére vonatkozó egyezmény, a kettős állampolgárságú személyek állampolgárságának rende­zéséről szóló egyezmény és a konzuli egyezmény. Előkészületben van több más, a két ország kapcsolatait érintő egyezmény. A felek nagy megelégedéssel szö­gezték le, hogy a Magyar Népköz­társaság és a Szovjetunió gazdasági együttműködése az 1957. március 28-i közös nyilatkozatban foglaltak szelle­mében eredményesen fejlődik. A kö­zös nyilatkozatnak megfelelően alá­írták az 1958—69. évi hosszúlejáratú áruszállítási egyezményt, amely biz­tosítja Magyarország ipari kapacitá­sának kihasználását és megfelelő magyar iparcikkek exportját a Szov­jetunióba. A hosszúlejáratú keres­kedelmi egyezmény az áruszállítások további növelését irányozza elő. A magyar kormány kérésére a szovjet kormány a magyar népgazdaság to­vábbi fejlődését elősegítendő, ki­egészítő gazdasági segélyt nyújt a kohászati-, gépgyártási-, elektro­technikai-, vegyi-, olaj-, könnyűipari és más ipari és közlekedési üzemek építéséhez és rekonstrukciójához. Hosszú időre szóló megállapodást kötöttek és annak alapján bővítik a Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió iparának tudományos és mű­szaki együttműködését az erős és gyengeáramú berendezések, műsze­rek és Diesel-motorok gyártásában. A küldöttségek hangsúlyozzák, hogy népgazdaságuk fellendítése, népeik életszínvonalának további emelése végett fokozottabban össze kell hangolniuk népgazdaságfejlesz­tési terveiket országaik lehetőségei­nek és gazdaságuk fejlesztési távla­tainak legmesszebbmenő figyelembe­vételével. A felek nagy megelégedéssel álla­pítják meg, hogy a két ország tudo­mányos és kulturális kapcsolatai eredményesen és gyümölcsözően fej­lődnek. A tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztésében elért sike­rek nagymértékben hozzájárultak a magyar és szovjet nép barátságának elmélyítéséhez és egyben gazdagítot­ták mindkét nép kultúráját. 1957- ben a magyar tudományos és kultu­rális élet számos képviselője járt a Szovjetunióban. Nagy számban érkez­tek Magyarországra is a szovjet tu­domány és kultúra ismert művelői. E látogatások lehetővé teszik a két or­s­zág gazdag tudományos és kulturá­lis örökségének kölcsönös megismeré­sét, ami előtt a szocializmus viszonyai között korlátlan távlatok nyílnak. A kulturális és tudományos kap­csolatok további fejlesztése érdeké­ben aláírták az 1958. évi kulturális munkatervet és a két ország tudo­mányos akadémiájának megállapo­dását. A felek nagyra értékelik a Magyar Népköztársaságban és a Szovjetunió­ban működő baráti társaságok mun­káját a két nép kulturális kapcsola­­tainak bővítése szempontjából és ki­jelentik, hogy ezeknek a szervezetek­nek minden támogatást megadnak. A tárgyalások folyamán a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg a védelmi jellegű varsói szerződés sze­repét és jelentőségét illetően: ez a szerződés a benne részvevő országo­k biztonságának fontos tényezője az agresszív északatlanti tömb mind fok­k­ozódó háborús készülődéseivel sze­m­ben. A felek tárgyalásaikon egyöntetűen leszögezték, hogy minden szo­ialista ország nemzeti függetlenségének és szuverenitásának legfőbb biztosítéka a szocialista államok egységes tá­borba való szoros tömörülése a köl­csönös testvéri segítség, a teljes egyenjogúság, a területi sértetlenség, az állami függetlenség és szuvereni­­tás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján. A szocialista álla­mok szolidaritása egyetlen állam el­len sem irányul, hanem az összes népek érdekeit szolgálja, mert fékezi az imperialista körök agresszív tö­rekvéseit és támogatja a béke és ha­ladás nap mint nap növekvő erőit. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külpolitikai téren az egyetemes béke megszilárdítása ér­dekében ezután is a hatalmas szo­cialista tábor összefogásának és to­vábbi megerősítésének feladataiból indul ki. Semmilyen erő nem képes megbontani ezt az egységet, amely a marxizmus-leninizmus közös nagy eszméin, a kommmunista társadalom felépítésének közös célján és a szo­cialista országoknak azon elszántsá­gán alapul, hogy visszaverjenek minden kísérletet, amely zavarni próbálná népeik békés építő munká­ját. A tárgyalásokon megállapítást nyert, hogy mindkét fél azonos ál­láspontot foglal el a jelenlegi nem­zetközi helyzet minden kérdésében. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, híven a kommunista és munkáspártok által 1957 novemberé­ben Moszkvában aláírt nyilatkozat - és békekiáltvány elveihez és eszméi­­­hez, legfontosabb feladatának tart­­j­­a, hogy minden erővel elősegítse a béke összes erőinek összefogását, a népek valódi biztonságáért, az új há­­ború veszélyének elhárításáért vívott harcban. A Magyar Népköztársa­­l­áf és a Szovjetunió megállapítja: a mai nem­zetközi helyzet legfőbb problémája továbbra is az, hogy megállapodás jöjjön létre a nemzetközi feszültség enyhítését, a fegyverkezési hajsza megszüntetését és a mi századunkban az emberiséget súlyos következm­é­­­­nyekkel fenyegető háború veszélye­­­­nek elhárítását szolgáló konkrét és halasztást nem tűrő intézkedésekről. A két küldöttség kifejezte azt a mély­séges meggyőződését, hogy e téren fontos lépés lenne a vezető államfér­fiak értekezletének a közeljövőben való összehívása, a kormányfők rész­vételével. A Szovjetunió kormánya által a leg­magasabb szintű tárgyalásokon meg­vitatásra javasolt kérdések pozi­ív megoldása megfelelő alapja lehetne hathatós európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásának. Ennek kü­lönös jelentősége van a béke védelme szempontjából, hiszen Európa az el­múlt fél évszázadban két ízben is véres és az európai népeknek mérhe­tetlen szenvedéseket okozó h­i­t­ű keletkezésének tűzfészke volt. Ebből a szempontból különösen nagy jelen­­tőségű lenne, ha megkötnék az Észak-­­ atlanti Tömb és a varsói szerződés szervezete országainak meg nem tá­madási szerződését. A jelen körülmé­­­­nyek között, amikor a lécek állha­­­­tatosan követelik a legfontosabb nemzetközi problémák rendezését előmozdító intézkedéseket, e megálla­podás lehetővé tenné, hogy megkez­dőd­jék az államok viszony­ában meg­lévő feszültség csökkentése, s meg­történjék a kellő fordulat a nemzet­közi kapcsolatok alakulásában. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kijelenti, hogy határo­zottan törekedni fog a sürgető nem­zetközi problémák megoldásra érett kérdéseinek rendezésére, így az atom- és hidrogénfegyverkísérletek azonna­li és általános beszüntetésére, a Né­metország, valamint más, az észak­atlanti szövetséghez és a varsói szer­ződéshez tartozó államok területén tartózkodó külföldi csapatok létszá­mának csökkentésére, a középeuró­­pai nukleáris- és rakéta-fegyvermen­­tes övezet létrehozására. A Magyar Népköztársaság küldött­sége történelmi jelentőségűnek tartja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának azt a döntését, amellyel egyoldal­úan beszünteti az atom- és hidrogénfegy­­ver-kísérleteket. Ez a mélységesen humánus lépés, melyet a népek bé­kéjéért való aggódás sugallt, s amely­nek célja az emberek egészségét fe­nyegető atom- és hidrogénfegyver­kísérletek veszélyének megszünt­­é­­se, megfelel a népek létfontosságú érdekeinek és felbecsülhetetlen hoz­zájárulást jelent a kívánatos nemzet­közi bizalom megteremtéséhez. Ez a döntés megnyitja a lehetőségét an­nak, hogy minden állam örökre be­szüntesse az atom- és hidrogénfegy­­ver-kísérleteket. A két fél kifejezi azt a reményét, hogy a nukleáris fegyverrel rendel­kező más hatalmak is haladéktalanul beszüntetik az atom- és hidrogén­fegyverekkel folytatott kísérleti rob­bantásokat és ezzel maguk is hozzá­járulnak a népek közötti béke meg­szilárdításának nagy ügyéhez. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a leszerelés ügyét szolgáló konkrét intézkedé­sekért és erélyesen elítéli az észak­atlanti tömb tagállamai által folyta­tott fegyverkezési versenyt és a bo­rús készülődést. Elítélik a­z észak­atlanti tömb tagállamainak minden arra irányuló kísérletét, hogy a le­szerelés kérdésének megvitatása kap­csán olyan feltételek elfogadását erő­szakolják, amelyek sértik a Szovjet­unió és a többi szocialista állam biz­tonságát, ugyanakkor még inkább szabad kezet nyújtanak az észak­atlanti tömb részvevőinek az agres­­­szív háborús politika megvalóstásá­­hoz. A két ország továbbra is határo­zottan szembeszáll a hidegháborúval és annak minden megnyilvánulási formájával és harcol az egyes or­zá­­gok által folytatott háborúts propa­ganda megszüntetéséért, a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok és a nem­zetközi kereskedelem szabad fej­ődé­séért, ami az államok közötti bizalom megerősítésének legszilárdabb alapja. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió következetes híve az ide­gen területeken levő katonai támasz­pontok felszámolásának, minthogy a támaszpontok létezése a nemzetközi viszonyokat mérgező gyanakvás és bizalmatlanság egyik fő oka. A két fél kénytelen komoly aggodalmát ki­fejezni amiatt, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság szövetségi gyűlése felhatalmazta a szövetségi kormányt Nyugat-Németország hadseregének atom- és hidrogénfegyverekkel való felszerelésére. A felek kifejezik ag­godalmukat amiatt is, hogy Nyugat- Németország területén előkészü­l­tek folynak külföldi atom- és rakéta ■ támaszpontok elhelyezésére, mint­hogy Nyugat-Németország és politi­kájának eredményeként Európában kialakuló légkör sokban hasonlít ahhoz, amelyet a hitlerista Német­ország­­ teremtett a második világ­háborúra való felkészülése idején. A felek remélik, hogy Nyugat-Német­­országban lesznek erők, amelyek nem engedik meg, hogy országukat az atomháború előkészítésének részére és útjára sodorják: e háború pusztító tüze elsősorban Nyugat-Németország területén söpörne végig. A két küldöttség kijelenti, hogy Németország egyesítésének ügye tel­jesen a két szuverén német állam, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság hatáskörébe tartozik és hogy Német­ország békés egyesítéséhez az első lépés — mint azt a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya java­solja — a német konföderáció létre­hozása lenne. A Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió teljes mérték­ben támogatja az NDK e javaslatát. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió úgy véli, hogy a tudo­mány és a technika hatalmas ered­­ményei, amelyek a Szovjetunió­­­tal fellőtt első mesterséges holdakban fejeződtek ki, a nemzetközi együtt­működés korábban nem létezett új lehetőségeit tárják fel a termész­t törvényeinek az egész emberiség ja­vát szolgáló megismerése terén. Mindkét fél úgy látja, hogy a koz­mikus térségek katonai célokra való felhasználásának megtiltásáról és az idegen területeken levő külföldi ka­tonai támaszpontok felszámolásáról kötendő megállapodás — amint ezt a Szovjetunió javasolja — nemcsak a kozmikus térség tanulmányozása területén folytatandó széleskörű nemzetközi együttműködéshez nyitna utat, hanem egyben olyan jelentős lépés volna, amely elősegítené a le­fegyverzés egész problémájának meg­oldását. A küldöttségek ismét kifejezik a Magyar Népköztársaságnak és a Szovjetuniónak azt a szilárd elszánt­ságát, hogy erélyes harcot folytatnak az államok közötti ellenségeskedés élesztésében érdekelt körök minden arra irányuló próbálkozása ellen, hogy a nemzetközi légkört olyan pro­vokatív kérdések felvetésével mér­gezzék, mint a keleteurópai orszá­gokban fennálló helyzet kérdése. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió határozottan leszögezi, hogy a népi demokratikus országok állam­rendje nem lehet vita tárgya nemzet­közi értekezleteken — mint ahogyan nem lehet az bármely más szuverén állam esetében sem — mivel ezt a kérdést ezen országok népei m­a ré­gen eldöntötték, amikor határozottan és véglegesen ráléptek a szocializmus építésének útjára. A népi demokra­tikus országok helyzetének megvita­tását erőszakoló kísérletek mindkét fél véleménye szerint összeegyeztet­hetetlenek az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában ki­fejtett elvekkel és megengedhetetlen beavatkozást jelentenek szuverén or­szágok belügyeibe. A felek határozot­tan visszautasítják az ilyenfajta, a béke ügyére ártalmas kísérleteket. A keleteurópai népi demokratikus országokban fennálló helyzet kérdé­sének felvetését, valamint azt a kö­vetelést, hogy nemzetközi értekezle­ten vitassák meg Németország egye­sítésének kérdését — ami a két szu­verén német állam illetékességébe tartozik — nem lehet másnak tekin­teni, mint arra irányuló kísérletnek, hogy meghiúsítsák a hidegháború felszámolásáról és a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről szóló meg­állapodás létrejöttét. Nem lehet más­ként értékelni, mint olyan kísérlet­nek, hogy meghiúsítsák a legmaga­sabb színvonalú értekezlet összehí­­vását, aminek célja az esztelen fegy­verkezési hajsza megszüntetése és a háborús veszély kiküszöbölése ha­laszthatatlan kérdéseinek megvitatá­sa. Csak olyan törekvésnek lehet te­kinteni, hogy a népeket a holnaptól való rettegésben tartsák, fokozzák az ellenségeskedést és a gyanakvást az államok között, szítsák a háborús pszichózist, s ugyanakkor egyesek ha­talmas profitokat húzzanak a kato­nai szállításokból. A küldöttségek kijelentették, hogy a Magyar Népköztársaság, a Szovjet­unió teljes mértékben együtt érez a nemzeti felszabadulásukért harcló gyarmati és függő országok népeivel, s meggyőződésük, hogy a gyarmati rendszernek, — egyes országok má­sok feletti uralmának — pusztulása feltartózhatatlan történelmi folyamat. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége kijelenti: A Ma­gyar Népköztársaság kormány arra törekszik, hogy helyreállítsa, illető­leg megteremtse a normális viszonyt minden országgal, amely ezt kívánja. A küldöttség nagy fontosságot tulaj­donít azoknak a lépéseknek, ame­lye­­ket a Magyar Népköztársaság a szom­szédos Ausztriával való kapcsolatai­nak megjavítása érdekében tesz, mi­vel Magyarország és Ausztria együtt­működése, amennyiben egymás szu­verenitásának és a belügyekbe való be nem avatkozás elvének következe­tes tiszteletben tartásán alapul, hoz­zájárulás lenne az európai béke és biztonság megteremtéséhez. A Ma­gyar Népköztársaság kormányá­nak ezen álláspontja a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének teljes megértésével találkozott. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormánykü­ldött­­sége kifejezi azt a határozott meg­győződését, hogy a népek közötti béke megőrzésének és megszilárdításának nemes céljai, a „hidegháború” és a fegyverkezési hajsza megszüntetése, az összes­­ kis és nagy álla­mok együttműködésének kiszélesí­­t­­ése megvalósítható, ha társadalmi­­ rendszerükre való tekintet né­kül betartják az államok békés egymás mellett élésének elvét, amely már széleskörű nemzetközi elismerésre­­ talált. A szovjet párt- és kormányküldött­­ség magyarországi tartózkodása ide­jén a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja képviselője között széleskörű (Folytatás az 5. oldalon) Közös nyilatkozat as Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tárgyalásairól

Next