Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-11 / 85. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április il. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi (munkás-paraszt )kormány meghívására április 2-től 10-ig a magyar párt és kormányküldöttség múlt évben a Szovjetunióban tett útja viszonzásául a Szovjetunió pártés kormányküldöttsége látogatást tett a Magyar Népköztársaságban N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének vezetésével. A látogatás idején tárgyalások folytak a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége, valamint a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége között. A tárgyalásokon részt vett: A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt. és kormányküldöttsége: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter, a küldöttség vezetője, dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke. Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és dr. Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a küldöttség vezetője, F. B. Kozlov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, V. V. Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, P. E. Seleszt, az Ukrán Kommunista Párt kievi területi bizottságának első titkára, A. P. Bojkova, az SZKF leningrádi bizottságának másodtitkára és J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A tárgyalásokat mindvégig a szívélyes barátság légköre és a teljes egyetértés jellemezte. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége részt vett a Magyarország nemzeti ünnepe — a fasiszta iga alól történt felszabadulásának 13. évfordulója — alkalmából rendezett országos ünnepségeken, meglátogatott ipari üzemeket, tudományos intézményeket és termelőszövetkezeteket, járt az ország különböző városaiban és falvaiban. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége magyarországi látogatása idején számos ízben találkozott és folytatott baráti beszélgetést pártés állami vezetőkkel, közéleti személyiségekkel, munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel. E találkozókon és beszélgetéseken őszinte véleménycsere folyt a két ország baráti, testvéri kapcsolatainak fejlődését és további megerősödését érintő különböző kérdésekről. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének alkalma volt meggyőződni a magyar dolgozók növekvő politikai aktivitásáról és munkalendületéről. Mindez arról tanúskodik, hogy a magyar dolgozók rendíthetetlenül hisznek a szocializmus nagy eszméjében és eltökélték, hogy szorosan összefogva a szocialista tábor többi országával, felépítik hazájuk boldog jövőjét. A küldöttség személyesen is meggyőződött arról, hogy a magyar dolgozókban mélyen él a barátság a szovjet nép iránt és őszintén kívánják, hogy fejlődjenek és erősödjenek a magyar—szovjet kapcsolatok a testvéri kölcsönös segítség és a proletárinternacionalizmus magasztos elemei alapján. A szovjet küldöttségnek a Magyar Népköztársaságban alkalma volt megismerkedni azokkal a nagy sikerekkel, amelyeket a magyar nép a háború utáni években, majd pedig az ellenforradalmi felkelés következményeinek felszámolásáért és a népi hatalom megerősítéséért vívott harcában elért. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége a maga részéről szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió politikai és erkölcsi támogatása jelentős mértékben hozzájárult az ellenforradalom következményeinek gyors felszámolásához, anyagi segítsége pedig hozzásegítette a Magyar Népköztársaság kormányát ahhoz, hogy igen rövid idő alatt, úrrá legyen a gazdasági nehézségeken, elhárítsa a munkanélküliség veszélyét és elkerülje az inflációt. A tárgyalásokon a küldöttségek tájékoztatták egymást pártjuk és országuk belső kérdéseiről, eszmecserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak továbbfejlesztését szolgáló lépésekről, a nemzetközi helyzetről és a békeharc időszerű problémáiról. A küldöttségek az eszmecsere alapján megállapították, hogy nézeteik valamennyi megtárgyalt kérdésben teljesen azonosak. A tárgyalásokon a felek megelégedéssel szögezték le, hogy az 1957. március 28-i közös nyilatkozatukban foglaltak végrehajtása előmozdította a két ország testvéri kapcsolatainak mélyülését a magyar és a szovjet nép barátságának erősödését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak és együttműködésének elmélyítése céljából több fontos megállapodást írtak alá. Létrejött a Magyarország területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetére vonatkozó egyezmény, a kettős állampolgárságú személyek állampolgárságának rendezéséről szóló egyezmény és a konzuli egyezmény. Előkészületben van több más, a két ország kapcsolatait érintő egyezmény. A felek nagy megelégedéssel szögezték le, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió gazdasági együttműködése az 1957. március 28-i közös nyilatkozatban foglaltak szellemében eredményesen fejlődik. A közös nyilatkozatnak megfelelően aláírták az 1958—69. évi hosszúlejáratú áruszállítási egyezményt, amely biztosítja Magyarország ipari kapacitásának kihasználását és megfelelő magyar iparcikkek exportját a Szovjetunióba. A hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény az áruszállítások további növelését irányozza elő. A magyar kormány kérésére a szovjet kormány a magyar népgazdaság további fejlődését elősegítendő, kiegészítő gazdasági segélyt nyújt a kohászati-, gépgyártási-, elektrotechnikai-, vegyi-, olaj-, könnyűipari és más ipari és közlekedési üzemek építéséhez és rekonstrukciójához. Hosszú időre szóló megállapodást kötöttek és annak alapján bővítik a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió iparának tudományos és műszaki együttműködését az erős és gyengeáramú berendezések, műszerek és Diesel-motorok gyártásában. A küldöttségek hangsúlyozzák, hogy népgazdaságuk fellendítése, népeik életszínvonalának további emelése végett fokozottabban össze kell hangolniuk népgazdaságfejlesztési terveiket országaik lehetőségeinek és gazdaságuk fejlesztési távlatainak legmesszebbmenő figyelembevételével. A felek nagy megelégedéssel állapítják meg, hogy a két ország tudományos és kulturális kapcsolatai eredményesen és gyümölcsözően fejlődnek. A tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztésében elért sikerek nagymértékben hozzájárultak a magyar és szovjet nép barátságának elmélyítéséhez és egyben gazdagították mindkét nép kultúráját. 1957- ben a magyar tudományos és kulturális élet számos képviselője járt a Szovjetunióban. Nagy számban érkeztek Magyarországra is a szovjet tudomány és kultúra ismert művelői. E látogatások lehetővé teszik a két ország gazdag tudományos és kulturális örökségének kölcsönös megismerését, ami előtt a szocializmus viszonyai között korlátlan távlatok nyílnak. A kulturális és tudományos kapcsolatok további fejlesztése érdekében aláírták az 1958. évi kulturális munkatervet és a két ország tudományos akadémiájának megállapodását. A felek nagyra értékelik a Magyar Népköztársaságban és a Szovjetunióban működő baráti társaságok munkáját a két nép kulturális kapcsolatainak bővítése szempontjából és kijelentik, hogy ezeknek a szervezeteknek minden támogatást megadnak. A tárgyalások folyamán a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg a védelmi jellegű varsói szerződés szerepét és jelentőségét illetően: ez a szerződés a benne részvevő országok biztonságának fontos tényezője az agresszív északatlanti tömb mind fokkozódó háborús készülődéseivel szemben. A felek tárgyalásaikon egyöntetűen leszögezték, hogy minden szoialista ország nemzeti függetlenségének és szuverenitásának legfőbb biztosítéka a szocialista államok egységes táborba való szoros tömörülése a kölcsönös testvéri segítség, a teljes egyenjogúság, a területi sértetlenség, az állami függetlenség és szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján. A szocialista államok szolidaritása egyetlen állam ellen sem irányul, hanem az összes népek érdekeit szolgálja, mert fékezi az imperialista körök agresszív törekvéseit és támogatja a béke és haladás nap mint nap növekvő erőit. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külpolitikai téren az egyetemes béke megszilárdítása érdekében ezután is a hatalmas szocialista tábor összefogásának és további megerősítésének feladataiból indul ki. Semmilyen erő nem képes megbontani ezt az egységet, amely a marxizmus-leninizmus közös nagy eszméin, a kommmunista társadalom felépítésének közös célján és a szocialista országoknak azon elszántságán alapul, hogy visszaverjenek minden kísérletet, amely zavarni próbálná népeik békés építő munkáját. A tárgyalásokon megállapítást nyert, hogy mindkét fél azonos álláspontot foglal el a jelenlegi nemzetközi helyzet minden kérdésében. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, híven a kommunista és munkáspártok által 1957 novemberében Moszkvában aláírt nyilatkozat - és békekiáltvány elveihez és eszméihez, legfontosabb feladatának tartja, hogy minden erővel elősegítse a béke összes erőinek összefogását, a népek valódi biztonságáért, az új háború veszélyének elhárításáért vívott harcban. A Magyar Népköztársaláf és a Szovjetunió megállapítja: a mai nemzetközi helyzet legfőbb problémája továbbra is az, hogy megállapodás jöjjön létre a nemzetközi feszültség enyhítését, a fegyverkezési hajsza megszüntetését és a mi századunkban az emberiséget súlyos következményekkel fenyegető háború veszélyenek elhárítását szolgáló konkrét és halasztást nem tűrő intézkedésekről. A két küldöttség kifejezte azt a mélységes meggyőződését, hogy e téren fontos lépés lenne a vezető államférfiak értekezletének a közeljövőben való összehívása, a kormányfők részvételével. A Szovjetunió kormánya által a legmagasabb szintű tárgyalásokon megvitatásra javasolt kérdések poziív megoldása megfelelő alapja lehetne hathatós európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásának. Ennek különös jelentősége van a béke védelme szempontjából, hiszen Európa az elmúlt fél évszázadban két ízben is véres és az európai népeknek mérhetetlen szenvedéseket okozó hitű keletkezésének tűzfészke volt. Ebből a szempontból különösen nagy jelentőségű lenne, ha megkötnék az Észak- atlanti Tömb és a varsói szerződés szervezete országainak meg nem támadási szerződését. A jelen körülmények között, amikor a lécek állhatatosan követelik a legfontosabb nemzetközi problémák rendezését előmozdító intézkedéseket, e megállapodás lehetővé tenné, hogy megkezdődjék az államok viszonyában meglévő feszültség csökkentése, s megtörténjék a kellő fordulat a nemzetközi kapcsolatok alakulásában. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kijelenti, hogy határozottan törekedni fog a sürgető nemzetközi problémák megoldásra érett kérdéseinek rendezésére, így az atom- és hidrogénfegyverkísérletek azonnali és általános beszüntetésére, a Németország, valamint más, az északatlanti szövetséghez és a varsói szerződéshez tartozó államok területén tartózkodó külföldi csapatok létszámának csökkentésére, a középeurópai nukleáris- és rakéta-fegyvermentes övezet létrehozására. A Magyar Népköztársaság küldöttsége történelmi jelentőségűnek tartja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának azt a döntését, amellyel egyoldalúan beszünteti az atom- és hidrogénfegyver-kísérleteket. Ez a mélységesen humánus lépés, melyet a népek békéjéért való aggódás sugallt, s amelynek célja az emberek egészségét fenyegető atom- és hidrogénfegyverkísérletek veszélyének megszüntése, megfelel a népek létfontosságú érdekeinek és felbecsülhetetlen hozzájárulást jelent a kívánatos nemzetközi bizalom megteremtéséhez. Ez a döntés megnyitja a lehetőségét annak, hogy minden állam örökre beszüntesse az atom- és hidrogénfegyver-kísérleteket. A két fél kifejezi azt a reményét, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező más hatalmak is haladéktalanul beszüntetik az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérleti robbantásokat és ezzel maguk is hozzájárulnak a népek közötti béke megszilárdításának nagy ügyéhez. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a leszerelés ügyét szolgáló konkrét intézkedésekért és erélyesen elítéli az északatlanti tömb tagállamai által folytatott fegyverkezési versenyt és a borús készülődést. Elítélik az északatlanti tömb tagállamainak minden arra irányuló kísérletét, hogy a leszerelés kérdésének megvitatása kapcsán olyan feltételek elfogadását erőszakolják, amelyek sértik a Szovjetunió és a többi szocialista állam biztonságát, ugyanakkor még inkább szabad kezet nyújtanak az északatlanti tömb részvevőinek az agresszív háborús politika megvalóstásához. A két ország továbbra is határozottan szembeszáll a hidegháborúval és annak minden megnyilvánulási formájával és harcol az egyes orzágok által folytatott háborúts propaganda megszüntetéséért, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és a nemzetközi kereskedelem szabad fejődéséért, ami az államok közötti bizalom megerősítésének legszilárdabb alapja. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió következetes híve az idegen területeken levő katonai támaszpontok felszámolásának, minthogy a támaszpontok létezése a nemzetközi viszonyokat mérgező gyanakvás és bizalmatlanság egyik fő oka. A két fél kénytelen komoly aggodalmát kifejezni amiatt, hogy a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlése felhatalmazta a szövetségi kormányt Nyugat-Németország hadseregének atom- és hidrogénfegyverekkel való felszerelésére. A felek kifejezik aggodalmukat amiatt is, hogy Nyugat- Németország területén előkészültek folynak külföldi atom- és rakéta ■ támaszpontok elhelyezésére, minthogy Nyugat-Németország és politikájának eredményeként Európában kialakuló légkör sokban hasonlít ahhoz, amelyet a hitlerista Németország teremtett a második világháborúra való felkészülése idején. A felek remélik, hogy Nyugat-Németországban lesznek erők, amelyek nem engedik meg, hogy országukat az atomháború előkészítésének részére és útjára sodorják: e háború pusztító tüze elsősorban Nyugat-Németország területén söpörne végig. A két küldöttség kijelenti, hogy Németország egyesítésének ügye teljesen a két szuverén német állam, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság hatáskörébe tartozik és hogy Németország békés egyesítéséhez az első lépés — mint azt a Német Demokratikus Köztársaság kormánya javasolja — a német konföderáció létrehozása lenne. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió teljes mértékben támogatja az NDK e javaslatát. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió úgy véli, hogy a tudomány és a technika hatalmas eredményei, amelyek a Szovjetuniótal fellőtt első mesterséges holdakban fejeződtek ki, a nemzetközi együttműködés korábban nem létezett új lehetőségeit tárják fel a természt törvényeinek az egész emberiség javát szolgáló megismerése terén. Mindkét fél úgy látja, hogy a kozmikus térségek katonai célokra való felhasználásának megtiltásáról és az idegen területeken levő külföldi katonai támaszpontok felszámolásáról kötendő megállapodás — amint ezt a Szovjetunió javasolja — nemcsak a kozmikus térség tanulmányozása területén folytatandó széleskörű nemzetközi együttműködéshez nyitna utat, hanem egyben olyan jelentős lépés volna, amely elősegítené a lefegyverzés egész problémájának megoldását. A küldöttségek ismét kifejezik a Magyar Népköztársaságnak és a Szovjetuniónak azt a szilárd elszántságát, hogy erélyes harcot folytatnak az államok közötti ellenségeskedés élesztésében érdekelt körök minden arra irányuló próbálkozása ellen, hogy a nemzetközi légkört olyan provokatív kérdések felvetésével mérgezzék, mint a keleteurópai országokban fennálló helyzet kérdése. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan leszögezi, hogy a népi demokratikus országok államrendje nem lehet vita tárgya nemzetközi értekezleteken — mint ahogyan nem lehet az bármely más szuverén állam esetében sem — mivel ezt a kérdést ezen országok népei ma régen eldöntötték, amikor határozottan és véglegesen ráléptek a szocializmus építésének útjára. A népi demokratikus országok helyzetének megvitatását erőszakoló kísérletek mindkét fél véleménye szerint összeegyeztethetetlenek az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában kifejtett elvekkel és megengedhetetlen beavatkozást jelentenek szuverén országok belügyeibe. A felek határozottan visszautasítják az ilyenfajta, a béke ügyére ártalmas kísérleteket. A keleteurópai népi demokratikus országokban fennálló helyzet kérdésének felvetését, valamint azt a követelést, hogy nemzetközi értekezleten vitassák meg Németország egyesítésének kérdését — ami a két szuverén német állam illetékességébe tartozik — nem lehet másnak tekinteni, mint arra irányuló kísérletnek, hogy meghiúsítsák a hidegháború felszámolásáról és a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről szóló megállapodás létrejöttét. Nem lehet másként értékelni, mint olyan kísérletnek, hogy meghiúsítsák a legmagasabb színvonalú értekezlet összehívását, aminek célja az esztelen fegyverkezési hajsza megszüntetése és a háborús veszély kiküszöbölése halaszthatatlan kérdéseinek megvitatása. Csak olyan törekvésnek lehet tekinteni, hogy a népeket a holnaptól való rettegésben tartsák, fokozzák az ellenségeskedést és a gyanakvást az államok között, szítsák a háborús pszichózist, s ugyanakkor egyesek hatalmas profitokat húzzanak a katonai szállításokból. A küldöttségek kijelentették, hogy a Magyar Népköztársaság, a Szovjetunió teljes mértékben együtt érez a nemzeti felszabadulásukért harcló gyarmati és függő országok népeivel, s meggyőződésük, hogy a gyarmati rendszernek, — egyes országok mások feletti uralmának — pusztulása feltartózhatatlan történelmi folyamat. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége kijelenti: A Magyar Népköztársaság kormány arra törekszik, hogy helyreállítsa, illetőleg megteremtse a normális viszonyt minden országgal, amely ezt kívánja. A küldöttség nagy fontosságot tulajdonít azoknak a lépéseknek, amelyeket a Magyar Népköztársaság a szomszédos Ausztriával való kapcsolatainak megjavítása érdekében tesz, mivel Magyarország és Ausztria együttműködése, amennyiben egymás szuverenitásának és a belügyekbe való be nem avatkozás elvének következetes tiszteletben tartásán alapul, hozzájárulás lenne az európai béke és biztonság megteremtéséhez. A Magyar Népköztársaság kormányának ezen álláspontja a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének teljes megértésével találkozott. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége kifejezi azt a határozott meggyőződését, hogy a népek közötti béke megőrzésének és megszilárdításának nemes céljai, a „hidegháború” és a fegyverkezési hajsza megszüntetése, az összes kis és nagy államok együttműködésének kiszélesítése megvalósítható, ha társadalmi rendszerükre való tekintet nékül betartják az államok békés egymás mellett élésének elvét, amely már széleskörű nemzetközi elismerésre talált. A szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi tartózkodása idején a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselője között széleskörű (Folytatás az 5. oldalon) Közös nyilatkozat as Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tárgyalásairól