Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-16 / 89. szám

1958 április 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A pártvezetőség segítsége a gyulaji Új Barázda Tsz-nek A gyulaji Új Barázda Termelőszövetkezet egyre népszerűbb a község lakói előtt. Ez érthető is, hiszen rendes, tervszerű gazdálkodást, jól rendezett gazdaságot, serény munkát lát mindenki, aki figyelemmel kíséri a szövetkezet munkáját. Arról is tudnak a községben, hogy a termelőszövetkezeti tagok minden hónapban 10 forint körül munkaegységelőleget kapnak, ami elegendő a házi kiadásokra. Az ősszel aztán megkapja mindenki a részesedést — a végzett munka arányában. Nem véletlen tehát, hogy a zárszámadás óta 15 taggal gyarapodott a termelőszövetkezet létszáma, közöttük vannak olyanok, akik már voltak szövetkezeti tagok, de az ellenforradalom után kiléptek, más termelőszövetkezetből is érkeztek, de vannak a felvettek között olyanok is, akik most ízlelik a közös munkát. Nincs különösebb zökkenő a munkában. Ennek oka nemcsak abban keresendő, hogy jó a szakmai irányítás, hanem annak is, hogy az öttagú pártvezetőség — amely havonta kétszer ülésezik - rendszeresen foglalkozik a szövetkezet gazdasági ügyeivel is. A kényszerpihenő — mert a téli hónapokban nem tudtak minden tagot rendszeresen foglalkoztatni, — a késői kitavaszodás ellenére a végéhez közeledik. A pártvezetőség vezetőségi ülésen úgy határozott, javasolja a tsz tagságnak az esedékes koratavaszi munkák egy részét — a szokásos munkaidőtől eltérően — két műszakban végezzék s ünnepnapokon is dolgoznak, hogy pótolhassák a lemaradást. Így született meg a határozat, a jelszó: „A vetés előtt minden trágyát ki a földre — szarvasba". Ez pillanatnyilag az egyik legnagyobb munkát jelenti a szövetkezetnek, mert istállóik egy része olyan helyen van, ahol az esős időszakban szinte megközelíthetetlenek. Ha viszont megkezdődik a vetés, erre már nem tudnak időt szakítani. A feladat megoldása után a tsz vezetőség —, hogy többé ne legyen ez kampányfeladat — egy fogatot állít ennek a munkának elvégzésére. Egy másik eset is előfordult a közelmúltban, amikor a tsz gazdasági ügyeit vitatták meg a pártvezetőség tagjai. A szövetkezet a szarvasmarha állományának selejtezéséhez fogott. Az állatok egy részét azóta el is szállították. A szövetkezet tagságát az foglalkoztatta: mi lesz ezentúl a havi előleggel, hiszen a szarvasmarhaállomány hozama, tej és annak termékei biztosították jórészt az előlegeket. (A szövetkezet hetenként átlag 15—16 kiló vajat állít elő.) A pártvezetőség látva a helyzetet, megvitatta azt, úgy foglalt állást, hogy ezentúl is biztosítani kell a munkaegység előleget, s ezért olyan javaslatot terjesztett a tsz vezetősége elé, hogy a kiselejtezett és leszállított állatok helyett törzskönyvezett szarvasmarhákat vásároljanak. A javaslat teljes egyetértésre talált, nemcsak a vezetőség, de a szövetkezet tagjainál is. Ez a javaslat is már a megvalósulás állapotában van, s most vásárolják meg az Alsóleperdi Állami Gazdaságtól a kívánt Állományt. A törzsállomány árát szerződött sertéssel és szarvasmarhával egyenlítik ki — tehát hitelt sem vesznek fel, saját erőből javítják fel állatállományukat. A gyulaji Új Barázda Tsz pártvezetőségének határozatai közül kettőt soroltunk fel — amelyek mint javaslat hangzottak el a szakvezetés felé. Nem sok ez a példa, de a bizonyításhoz elegendő. Ezek a példák azt igazolják, hogy a [pártvezetőség — bevonva a párttagságot és a pártonkívülieket is — jól végzik a termelés pártellenőrzését, politikai eszközökkel segítséget ad a tsz vezetőségének a szakmai munkák jó elvégzéshez — valamennyiük érdekében. Füstbement erdő . . . A Népújság április 11-i számában olvastam, hogy Bonyhádvarasd területén az eddig kihasználatlan földterületeken nagyarányú fásítást kezdtek meg. Az ilyen tervszerű intézkedést örömmel veszi tudomásul az ember, hiszen nagyon nagy szükség van erdőállományunk felfejlesztésére, minél nagyobb mennyiségű faanyagnak saját erőnkből való előállítására. Nem is beszélve a fásításnak a környezetet erősen befolyásoló szerepéről. Éppen ezért kellemetlen viszont arról értesülni, hogy a gondatlanság, elővigyázatlanság következtében a tudósítás megjelenése után néhány nappal pontosan Bonyhádvarasdon leégett 5 holdnyi erdőtelepítés. Közvetlen utána Cikón pusztított tűz 5 holdnyi 3 éves telepítésű csemeteerdőben, mert a gazkapálást úgy akarták megkönnyíteni, hogy felgyújtották a gazt. Nem gondoltak arra, hogy a lábszárig érő gaz erős tüze a fiatal faültetvényeket is elpusztítja. Két nap alatt így 10 hold erdőtelepítéssel lett kevesebb. Jónéhány ezer forint kár keletkezett, több éves fáradságos és költséges munka vált semmivé. Hozzá kell tenni, hogy ebben az évben ez a negyedik ilyen eset. Mit ér a tervezés, a szorgos munka, mi haszna a tűzrendészeti szervek fáradozásainak, ha az állampolgári fegyelem hiánya, a bűnös nemtörődömség, a tűzrendészeti szabályok be nem tartása hasonló eseteket okozhat? Megérdemlik az elkövetők, vagy az erélyes intézkedést elmulasztók, hogy — mint jelen esetben is — az ügyészség vegye kezébe ügyüket. KUN SZABÓ ISTVÁN 5 HÍREK VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS szerdán estig: felhős idő, több helyen eső, egy-két helyen zivatar. A hőmérséklet a Dunántúlon emelkedik, máshol alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán 14—17 fok között. — Gyulajon a községi pártalapszervezet, valamint az Új Barázda Termelőszövetkezet pártservezetének „Időszerű kérdések" tanfolyamainak hallgatói együttesen vitatták meg a párt agrártéziseit. A tanfolyamot, melynek 22 résztvevője volt, sikeresen fejezték be. — Márton László 19 éves tolnai lakos ellen eljárás indult, mert öt kerékpárt lopott el a falu italboltja elől. A kerékpárok közül négyet értékesített, egyet megtaláltak nála. — Töttösi János Paks, Fecske utca 25 szám alatti lakost fegyverrejtegetés bűntette miatt egyévi börtönbüntetésre ítélte a paksi járásbíróság dr. Barna tanácsa. — Április 25-én, pénteken este 8 órai kezdettel a volt megyeháza nagytermében hangversenyt ad a Pécsi Szimfonikus Zenekar. A műsorban fellép Paálné Falus Edit és Husek Rezső is. A múlt évben elért jó eredmények után a Sárközi Állami Gazdaság vezetői, műszaki, adminisztratív dolgozói között 116 000 forint prémiumot osztottak ki a közelmúltban. — Gyulajon az Önkéntes Tűzoltó Egyesület kultúrcsoportja a közelmúltban két ízben is bemutatta Szigligety Ede: „Nőuralom’“ című színművét. Az együttes úgy tervezi, hogy a művet a szomszéd községekben is bemutatja. Az előadást Kiss István pedagógus rendezte. A szovjet főváros trolivonalain félpercenkint indítják a kocsikat. Csúcsforgalom idején még ez is kevés. A moszkvai villamosközlekedési igazgatóság központi tervező irodájának munkaegyüttese új trolitípust dolgozott ki, az új troli két kocsiból áll, középen bőrből készült harmonikaszerű csatlakozással. A kétrészes troli annak ellenére, hogy sokkal hosszabb a szokásos kocsiknál, könnyedén veszi a kanyarokat. A vezető munkájának megkönnyítését szolgálja a kormányszerkezet különleges pneumatikus berendezése. A leszállás és felszállás három kettősajtón és egy egyesajtón történik. Az új troli 200 személyes. A lápafőiek terve : Iskolát építenek az idén, jórészt társadalmi munkával Az idén nagy fába akarják vágni fejszéjüket a lápafőiek. Iskolát akarnak építeni, két tantermest, ha minden úgy sikerül, ahogyan eltervezték. A lápafői gyerekek ugyanis nem a legjobb körülmények között tanulnak. A tulajdonképpeni iskolát már kinőtték, olyannyira, hogy ott már csak a felső tagozatnak jut hely. Az alsóbb osztályok pedig egy parasztház egyik szobájában tanulnak, ott rendeztek be számukra tantermet, amelyért havonta fizetik a bérletet a tulajdonosnak, így jutottak arra az elhatározásra, hogy — amennyiben az államtól is kapnak anyagi támogatást — a község lakossága felépíti az új iskolát. Tulajdonképpen a fásítással kezdődött a dolog. Népfrontbizottsági ülésen tárgyaltak a fásításról, hogyan és mint lehetne a legkönnyebben elültetni a 3200 darab nyárfacsemetét, amelyet kap a község. — Mi lenne, ha az ültetést elvégeznénk társadalmi munkával, és a költségvetésben a fásításra előirányzott hatezer forintot másra használnánk fel? — vetették fel többen is. — Javasolni kell a tanácsnak, hogy ezt az elgondolást figyelembe véve hozzon intézkedést. Ennek alapján született meg aztán a tanácsülés határozata a fásításnál társadalmi munka igénybevételéről. A népfrontbizottság tagjai, Ferencz István, Tarr Sándor, Kiss József református lelkész, Könye Lajos, Hajdú Lajos, a tanácstagok ezek után számos emberrel beszélgettek, mielőtt a tanács meghozta a határozatot. A beszélgetések során jött szóba az iskola ügye, az, hogyan lehetne jobb körülményeket biztosítani az iskolás gyermekeknek. • Mi lenne, ha társadalmi munkával azt is felépítenénk? Tavaly az útjavításoknál ott volt az egész község lakossága. Biztosan dolgozna most is mindenki egy-két napot, elvégre is a község érdeke lenne, ha felépülhetne az új iskola. A népfrontbizottság tagjai, a tanácstagok összeültek Kelemen Gyula v. b. elnökkel és számolni kezdtek. Végül a következő megállapításra jutottak: Van például három vagon kő a községben, amelyet fel lehet használni az iskola felépítéséhez. A szükséges mennyiségű téglát be lehetne szerezni a szakcsi téglagyártól. A téglaszállítást társadalmi munkával elvégeznék a gazdák, úgy, hogy minden fogattal rendelkező gazdának két kocsifuvart kellene végezni, akkor haza tudnák szállítani a téglát. Természetesen állami támogatásra is szükség lenne, pontosabban 60 000 forint felújítási hitel kellene. Ami költség ezen felül lenne, azt községfejlesztési alapból és egyebekből pótolnák. Erre fordítanák a fásításnál megtakarított 6000 forintot is. És itt jön a terv legmerészebb része, a nyári szünidőben felépítenék az új, két tantermes iskolát. Ehhez a munkához természetesen meg kell mozgatni az egész falu lakosságát. Amennyiben megkapják a felújítási hitelt — ígéret van már rá — komoly feladat hárul a községi tanácsra és a népfrontbizottságra, olyan széleskörű társadalmi munkát kell elvégezni, amilyenre még nem volt példa Lápafőn. A KISZ-szervezet már felajánlotta, hogy segítőbrigádot alakít, amely közreműködik az iskola felépítésében. Szeretnék a lápafőiek, ha az ősszel már új iskola díszelegne a régi helyén. Mennyiben lesz ez így, főleg rajtuk múlik. Azon, hogy a cél érdekében hogyan dolgozik majd együttes erővel az egész község lakossága. B. I. Kevés falut ért oly sok elemi csapás, mint Bogyiszlót, ezt a Duna menti nagyközséget, amelyet szorgalmas földművelő nép lakik. Ha megárad a Duna, könnyű szerrel birtokába veszi az egész falut és hajléktalanná, nincstelenné teszi az egész lakosságot. Amit ez a szorgalmas nép 5 —6, vagy 10 esztendő alatt összegyűjtött, felépített, azt az áradat pár óra, vagy pár nap alatt tönkreteszi s mire visszavonul medrébe, csupa rom, pusztulás marad nyomában és emberek esetleg kis batyujukkal a hátukon, akik könnyezve keresik a romhalmazba saját házuk portájuk romjait, hátha egy darab lécet, vagy egy teknőt megmenthetnének. És utána mit tehetnek mást? Aki élni akar — márpedig mindenki élni akar — hozzáfognak a romok eltakarításához, hogy hajlékot építhessenek fejük fölé és „feltúrják“’ a földet, hogy magot vethessenek bele. Dolgoznak, küzködnek és gyűjtögetnek tovább, mert az emberi természet ezt parancsolja, mert élni kell. Minden órában, vagy talán minden percben átkozzák a Duna árját, amely tönkretette őket, de közben reménykednek, hogy majd talán egyszer végleg megnyugszik az öreg Duna, nem háborgatja őket, azaz, egyszer majd talán sikerül az embernek végleg a medrébe szorítani. Bíznak, reménykednek a holnapban és ez nélkülözésre, kétszeres erőfeszítésre egyaránt megtanítja őket. Lépő Sándor már 78 éves. Ereje fogytán van, a könnyű munka is nehezére esik már — hiába, eljárt felette az idő. Az évtizedek nagyrésze pedig azzal telt el, hogy küzdött élete párjával az élet újjáteremtéséért, mert élni, boldogulni akart azután is, hogy az áradat földönfutóvá tette. Harmadszor épített már házat, hogy legyen hajléka. Legutóbb 1956-ban kezdte a jeges áradat után. Amikor jött az áradat, nem ment el a környező falvakba, ahova a teherautó-karavánok, kocsik szállították az embereket. Elbújt a kitelepítők elől, mert háza egy kis magaslaton feküdt és biztonságban érezte magát és mert ha veszélybe is került a háza, menteni akarta, ami menthető. Eltervezte, hogy ha ide is feljön a víz, és nem lesz más mentség, kétfelé fűrészeli a tetőt, az épület egy részét azért majd sikerül megvédenie, mert az erős cölöpökön nyugszik. Felmászott a padlásra és ott élt még akkor is, amikor körülötte már tenger volt minden és sehol egy élőlény. Egy repülőgép zúgott el alacsonyan a feje felett, dehát attól nem kérhetett segítséget. Egy hét után végre emberi hangokat hallott a csónak, emberek jöttek errefelé és azok kimentették Lépő Sándort. De természetesen neki is csak az életét sikerült megmenteni. Ekkor 76 éves volt. Felesége is 70 körüli. Először olyan cölöpházfélét akart építeni — gondolván neki megteszi az is élete végéig. De aztán megtörtént Bogyiszlón az, ami addig egyetlen árvíz után sem következett be — az állam olyan nagyarányú segítséget adott a falunak, hitel és különféle akciók formájában, hogy az még a legelcsüggedtebb emberekben is reményt öntött. Lépő Sándorba és feleségébe is. A rombadőlt házuk kis vityilló volt, az állam segítségével modern téglaépületet építettek — a többszáz bogyiszlói családhoz hasonlóan. Aki még nem járt itt és nem isismeri az itteni családokat, azt gondolhatná, hogy a házak megépülésével megoldódott a bogyiszlóiak minden gondja, baja. Kétségtelen, a legnagyobb gond megoldódott, az embereknek ismét van hajlékuk, sőt, különb, korszerűbb, egészségesebb, mint azelőtt volt, kőből, téglából épültek a falak és a régieknél sokkal jobban ellen tudnak állni a természet romboló erejének. De az embereket még most is és évek múlva is kíséri majd a nagy anyagi kár és rendkívüli küzdeniakarás, akaraterő kell ahhoz, hogy évek során az emberek átvergődhessenek majd az anyagi nehézségeiken. Az emberek egy része, akiknek van a gazdálkodáshoz elegendő földterület, meg tudta menteni több értékes holmiját, az gazdaságilag viszonylag előnyös helyzetben van. De nagyon sok embernek nem volt egyebe, mint egy kis háza és bizony jelenleg is nehezen tud pénzhez jutni. Ezeknél már nagyobb gond a kölcsön törlesztése, a megélhetés — különleges küzdelmet kell folytatniok az életért. Maradjunk még egy kicsit Lépőéknél. A két öregnek néhány hold földecskéje van, azt feléből műveltetik, mert ők már nem képesek nehezebb munkát végezni. Látszik rajtuk, hogy nem élnek olyan módban, mint országunkban az átlagember. Szobájukban nagyon rossz, régi típusú vasparkelt, egy nagyon rossz faágy és egy vaságy van s • néhány egyéb bútordarab. Az árvíz után szerezték ezeket a darabokat — örülnek, hogy ehhez is hozzá tudtak jutni. Az élelmük is elég szűkös. Hiába, nem lehet egyszerre házat is építeni, berendezést is vásárolni és ugyanakkor még jól is élni. — Kifizettünk egy csomó pénzt az adósságba, az miatt legalább egy darabig nyugodtan alszunk — mondja az asszony. Már van egy csomó apró csibéjük, pátyolják, gondozzák a kis állatkákat — valami kis haszon majd abból is lesz. Ezenkívül van még néhány olyan apró-cseprő dolog, amelyek azt mutatják, hogy az öreg házaspár hogyan küzködik az életért — szinte minden szalmaszálba belekapaszkodnak és végül sikerül is megbirkózniok vele. Sándor bácsi a minap kis csemetét hozott a faluból ide az úttelepre. No lám, még fát is ültet. A 78. életévében. Mi ez, ha nem az élniakarás szép példája a küzdelem a holnapért, ott, ahol tegnap még nagyobb pusztulás volt, mint a tatárjárás után az országban. (Folytatjuk.) Boda Ferenc Küzdelem az életért