Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-11 / 110. szám
1958 május 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Haza, hazafiság Ritkán említették meg olyan sűrűén a hazaszeretetet, csak elvétve lehetett annyi „nemzeti hőst" látni, annyi „hazafit" szavalni, mint az 1956-os ellenforradalom időszakában. Jelszavak tele voltak hamis, „hazafias’’ jelszavakkal, Petőfit meghamisítva az ellenforradalom támogatására hívták a nagy költő szavaival az embereket. Hamis hazafisággal igyekeztek tömeget toborozni, hogy akcióik megfelelő eredménnyel járhassanak. Mi a haza, mi a hazafiság? — ma sem tisztázott kérdés mindenki előtt, szükséges éppen azért, mert ma is számtalan helytelen nézet van a megyében, néhány kérdést felvetni ezzel kapcsolatban. Mi a haza? Erre a kérdésre mást válaszol a feudalizmus képviselője, a tőkés is mást ért, a proletariátus is, amely a marxizmus talaján áll, mást ért ezen. A kapitalista rendben az uralkodó osztály arról beszél, hogy a gyönyörűen ringó búzatáblák, a rét és a legelő, az erdők és a bányakincsek, tehát a táj, a szülőföld tartozik a haza fogalmába. Ezt elmondották csengő rímekben és prózában egyaránt. Ebből a megfogalmazásból adódik az is, hogy a hazaszeretet csak a táj és a szülőföld szeretetével azonos. Elmondották a kapitalizmus ideológusai, hogy mindenkinek szeretnie kell azt a hazát, amelyben él, amelyben dolgozik. Miért hamis a haza a tőkések értelmezése szerint? A többi között azért, mert abból logikusan következik, hogy a hazaszeretet csak egy adott területhez való ragaszkodást jelent. Ez nagyon szűkkörű és számos esetben adott már lehetőséget arra, hogy ezt felhasználják területszerzésre más népek leigázására. Németországot a fasizmus, amelynek jelszavai tele voltak a hazafias szólamokkal, egy adott területhez való ragaszkodással, élettérre való hivatkozással a második világháború katasztrófáját zúdította az emberiségre. A német tőkés uralkodó osztály azt vallotta — és ez szorosan következett az általuk vallott haza fogalmából —, hogy ott él igazán jól egy nép, amelynek nagy területei, gazdag vidékei vannak. Igaz-e ez a következtetés. Nem, nem igaz. Az utolsó betűjéig hamis ez az érvelés. Ezt a történelem már számtalanszor bebizonyította, megcáfolta a legszebb „hazafias" jelszavaikat. Vegyünk magyar példát ennek igazolására. Emlékezzünk vissza a Horthy „határ revizionizmusára”, nemzetiségi politikájára, amikor arról beszéltek, hogy csonka Magyarország nem ország — egész Magyarország menyország. Ki ne emlékeznék arra, hogy a visszacsatolt területekkel megnövekedett országban egyáltalán nem biztosítottak jobblétet a dolgozók millióinak? A koldus továbbra is koldus maradt, a 3 millió földnélküli nem jutott egyetlen négyszögöl földhöz sem nem nyíltak meg a közép- és főiskolák kapui a dolgozók gyermekei előtt. Senkinek sem lett jobb az életkörülménye — kivételt képez ez alól az a néptömegekhez képest elenyészően kisebb csoport, amelynek busás hasznot jelentett a határkérdések „rendezése” a nemzetiségiek közötti ellentétek éleződése. A tőkés társadalmi rendben a proletariátusnak nincs hazája — tanítja Marx. Miért is lenne az a föld, amelyen született, valóban hazája, ha egyszer semmi joga nincs — csupán annyi, hogy munkaerejét eladja a tőkésnek, s hogy előállítsa a tőkéseknek a profitot. Miért lenne hazája az a föld, amelyen csak azért engedik élni, hogy biztosítsa a tőkések hallatlan jólétét? Ez nem haza. Azé a haza, akié a hatalom, aki a döntő jelentőségű termelőeszközökkel rendelkezik. De a tőkés országokban is a munkásosztály az igaz hazafi — ő tesz legtöbbet pártja vezetésével a népért, ő hozza létre a legnagyszerűbb alkotásokat, ő teremti meg minden élet feltételét — az anyagi javakat. A proletariátus nem szereti a kapitalista „hazát’’, de ha imperialista támadás éri, megvédelmezi nemzeti függetlenségét. Ezt tette az egyiptomi nép is, amikor az angol, francia imperialisták agressziójának fegyverrel szálltak szembe. Ez a védelmezés nem a földbirtokosok és tőkések védelmét, hanem az imperialista erőkkel szemben a szélesebb körű demokrácia védelmét, a nemzeti függetlenség védelmét jelenti. A harcot vállalja a proletariátus, mert nem mindegy neki, hogymilyen az a haza — polgári demokrácia, vagy fasizmus — amelyben a felszabadulási harcát vívja, amelynek egész népét szabaddá akarja tenni, amelyet a kizsákmányolók hazájából a nép hazájává akar változtatni. Amikor a demokrácia és a függetlenség védelmére kel és amikor a szocializmusért harcol a proletariátus, egyben az imperializmus ellen és a tőkés haza ellen is küzd. A haza fogalma tehát felemás a tőkés társadalomban, mert a haza fogalma a világnézet része, s egészen más világnézetet vall a proletariátus, mint a burzsoázia. Ez a felemásság csak akkor szűnik meg, amikor megvalósul a szocializmus. Mi tehát a haza? Lenin a haza fogalmán mindenekelőtt azt a társadalmi, politikai és kulturális környezetet értette, amelyben a nép él és dolgozik. Ebből adódik hogy az igazi hazaszeretet is különbözik a burzsoák által vallott hazaszeretettől. Azt valljuk, hogy első a nép, a társadalmi rend, a kulturális környezet szeretete, s csak ezután következik a szülőföld, a táj szeretete. Nem a nép van a földért, hanem a föld van a népért. Szembehelyezkedünk azzal a nézettel is, hogy egy adott terület nagysága, természeti kincsekben való gazdagsága határozza meg egy nép jólétét. Fontosnak, nagyon fontosnak tartjuk a természeti környezetet, mert megadja a lehetőséget ahhoz, hogy egy nép jobban éljen művelődjék, stb. De a lehetőség nem mindig válik valóra, mert hiába a legnagyszerűbb környezeti feltétel, ha az csak elenyésző kisebbségnek biztosít jobblétet. Lehet szegényebb egy terület, de ha azon fejlett társadalmi rend van, akkor az egész néptömegeknek jobblétet politikai hatalmat kulturális felemelkedést biztosít. A szocialista haza nemcsak a hatalmon lévő proletariátus hazája, hanem az egész dolgozó nép hazája. A haza marxista értelmezése nem ad lehetőséget arra, hogy más népeket leigázzanak, mert elismeri más népek jogát is a saját hazájához, a függetlenséghez. Mi egyszer s mindenkorra leszámoltunk azzal a politikával, amely a nemzetiségi ellentétek szítását, területhódításokat tűzte ki célul. Vannak ma is, akik felvetik a határrendezés ügyét. A határkérdést mi lezárt ügynek tekintjük. Nincsenek területi követeléseink egyetlen szomszédos ország felé sem. A mai határok a volt magyar uralkodó osztály nemzetiségieket elnyomó vak, soviniszta politikájának eredménye. A magyar tőkések a magyarokat a felsőbbrendűnek tartották, ugyanakkor emberszámba se vették a nemzetiségieket. Politikai jogot úgyszólván semmit sem biztosított részükre. A nemzetiségi kérdés megoldatlansága számos tragédiához vezetett Magyarország történelme során. Kossuth a szabadságharc idején későn ismerte fel a nemzeti kérdés fontosságát — s amikor intézkedéseket tett, későieknek bizonyultak. Az első világháború után a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege szívósan védelmezte az ország területét — de a burzsoázia könnyű szívvel lemondott róluk, eladta a területet. A nemzetiségi politika a teljes egyenjogúság alapján megoldottnak tekinthető nálunk. Az ország határain belül az alkotmány biztosítja teljes egyenjogúságukat, a határokon túl a szocializmust építő országokban ugyancsak ez a helyzet, például Erdélyben magyar autonóm terület van — az ott élő magyarok teljes egyenjogúak az ott lakó többi néppel, segítik egymást. Megszűnt Magyarország és Románia között az ellenségeskedés, mert mindkét országban a proletariátus van hatalmon, s mindkét helyen egyenjogúságot biztosítanak a nemzetiségeknek. Így tehát, aki a mai viszonyok között határrevíziót akar, az akarva, akaratlanul, az imperializmust segíti, mert tevékenysége a népek egymásra uszítására, új háború kirobbantására irányul. Amennyiben más tartalmat fejez ki a haza fogalma a szocialista környezetben, mint a kapitalista viszonyok között, éppen úgy egészen mást jelent a hazafiság kapitalista és szocialista értelmezése is. A hazafiság „legderekabb’ szónokai mindenkor a kapitalisták voltak, de szem- és fültanúi voltunk és vagyunk ma is, hogy amikor a hatalmukat elvesztik ezek a „hazafiak" szemrebbenés nélkül elárulják a hazát. A hazaárulás — a haza bemocskolása — ez lett a kenyerük az egykori „hazafiaknak". Ezt teszik a Szabad Európa Rádiónál, a különböző nyugati lapoknál, de akiknek nem jut szerep ezen a területen, bőségesen találnak alkalmat a haza elárulására más formában is. Amint a haza fogalmába beletartozónak tudjuk a tájat, a szülőföldet, éppen úgy a hazafiság és a hazaszeretet fogalmába tartozónak számítjuk a szülőföld az anyagi és kulturális értékek szeretetét is. De itt sem a szülőföld szeretete a meghatározó hanem a tevékenykedő nép, társadalmi rend szeretete az elsődleges. Mi kommunisták az igazi hazafiság alapjának a nép szeretetét tartjuk. A hazafiság állandóan fejlődik, tartalma mást fejez ki. Széchenyi hazafisága az ország, a haza előtt álló feladatokat kizárólag az arisztokrácia bevonásával akarta megoldani. Igen szűkkörű, óriási tömegeket kizáró hazafiság ez. Bár sokat tett megoldani a kor problémáit Széchenyi nem volt képes. Kossuth hazafisága már sokkal szélesebb. Kossuth a középnemességgel akarta megoldani a feladatokat — s ez csak úgy volt lehetséges, hogy Petőfi Táncsics népe forradalmi megmozdulásai lökést adtak, cselekvésre bírták a középnemességet. Nem kétséges — történelmi tények igazolják, hogy a múlt század közepén Petőfi és Táncsics hazafisága volt a leghaladóbb. Hasonlóan megtalálható a különbség természetesen más történelmi körülmények között — Ady, Babits és József Attila hazaszeretete között. Ma sem egynemű a hazaszeretet. Meg kell különböztetnünk a demokratikus hazafiságot és szocialista hazafiságot. Mi a fő különbség a demokratikus hazafiság és a szocialista hazafiság között? A polgári demokrácia osztályai és társadalmi rétegei harcolhatnak és harcolnak is a feudális maradványok felszámolásáért, az imperializmus ellen, de nem céljuk a tőkés rend felszámolása. Ez a hazafiság éppen azért demokratikus, azaz polgári hazafiság, mert nem megy túl a kapitalizmus keretein. A demokratikus hazafiság a feudalizmus elleni harcban született meg, s összefonódott a szabadság, testvériség, egyenlőség jelszavával. A demokratikus hazafiság a fasizmus ellen, a feudális maradványok ellen a népi demokráciáért folyó harcban állandóan fejlődik. A szocializmust építő országokban is van demokratikus hazafiság, mert a szocialista hazafiságnak a szocialista tudat a feltétele. A szocialista tudat pedig csak azután hódítja meg például a kispolgárságot, amikor a munkásosztály pártjának és államának sikerült a kispolgárságot átvezetni a kistermelésről a szocialista termelésre. Vagyis, ha szövetkezeti dolgozókká lesznek, vagy pedig beolvadnak a munkásosztályba. Csak a társadalmi lét megváltozása után változhat át a demokratikus hazafiság szocialista hazafisággá. A demokratikus hazafiság ma már nálunk— és így a többi népi demokráciákban — nem azonos a felszabadulás előttivel. Több annál: a nép országát szolgálja, elismeri a hatalmon lévő szocializmust építő munkásosztály vezető szerepét. Közeledik a szocialista hazafisághoz, de nem azonos azzal, átmeneti jellegű, mint ahogyan átmeneti jellegű a proletárdiktatúra idején maga a kisárutermelés is, a kispolgárság egyik legfontosabb bázisa. Tiszteletben tartjuk a fejlődésben lévő demokratikus hazafiságot. De azok, akik az 1848-as állapotok demokratikus hazafiságát vallják magukénak, azok nézetei éppen a társadalom fejlődése, új történelmi körülmények miatt igen sok vonatkozásban reakciósak. Éppen azért használta fel az ellenforradalom ezt a, ma már messze túlhaladott polgári demokráciát, mert reakciós és burzsoá érdekeket szolgál. A szocialista hazafiság a magasabb rendű, a haladóbb, de nem szabad lebecsülni, elvetni a demokratikus hazafiságot, mert a demokratikus hazafiság lebecsülése azt is jelentené, hogy lebecsüljük azoknak a hazafias érzéseit, akik nem jutottak még el a szövetkezés gondolatáig, a kisüzem szükségszerű átszervezésének felismeréséig. A demokratikus hazafiak szeretik, megvédik a szocialista hazát, előrehaladásáért tevékenykednek. A társadalmi fejlődéssel párhuzamosan, fokozatosan átadja helyét a demokratikus hazafiság a magasabbrendű honszeretetnek. K. Balog János : A megyei ideológiai munkaközösség a „Hazafiság” című cikket vitára bocsátja, s kéri, különösen a propagandistákat, hogy a vitában minél nagyobb számban vegyenek részt. 3 Több mint 700 sziréna hangja zúgott fel a hét elején New Yorkban, légiriadót jeleztek. Elnéptelenedtek az utcák, aki csak tehette, lakásába, vagy óvóhelyre menekült, éppen úgy, mint a II. világháború idején szerte a világon. Mintha most is háború lenne... teljes készültséggel várták az ellenséges bombázókat, amelyeket az észak-amerikai légvédelmi parancsnokság jelzett. Ez a szerv rendelte el a riadót is. A feltevés szerint a sarkvidéki területek felett ellenséges bombázókat pillantottak meg. Az még csak hagyján, hogy légiriadót tartanak, s az emberek millióit kényszerítik békében bunkerokba, óvóhelyekre. Megszokott dolog az is az amerikai háborús uszítók részéről, hogy minden eszközzel igyekeznek a háborús hisztériát fokozni. Mégis — bármennyire is megszokottak az említettek — kissé meglepő a próbariadó indokolása: „Ellenséges bombavetőket vettek észre a sarkvidéki területek felett.” Közismert dolog, hogy a sarkvidék tájékán a szovjet területek felé repülnek bombázók, mégpedig élesre töltött atom. és hidrogénfegyverekkel felszerelve. Sőt, mint a Neues Deutschland dr. Frank B. Berry amerikai honvédelmi államtitkár bizalmas jelentése alapján leleplezi azt is, hogy beszámíthatatlan pilóták vezetik ezeket a gépeket. Ha valaki joggal beszélhet ellenséges gépek megpillantásáról, az egyedül a Szovjetunió lehet. S hogy ez így van, azt a számos bizonyíték mellett az is igazolja, hogy a Biztonsági Tanács ülésén az amerikai küldött nem is cáfolta ezeket a tényeket, csupán „indokolta’’, „magyarázta”. Hiába bömböl New Yorkban a háborús hisztéria fokozása érdekében több mint 700 sziréna, hiába kényszerítik büntetés terhe mellett az emberek millióit a föld alá néhány órára, az amerikai nép is, de a világ közvéleménye is tudja: nem az veszélyezteti az emberiség békéjét, aki beszüntette az atom- és hidrogénfegyverek robbantását és felszólította a többi hatalmat is a példa követésére, aki követeli a kormányfők találkozását, hogy megegyezzenek egy sor rendelkezésre váró kérdésben, hanem azok törnek az emberiség ellen, akik nem hajlandók az atom- és hidrogénfegyverrel megrakott repülőgépek „őrjáratát:” megszüntetni, akik elutasították az atommentes középeurópai térség kialakítását, akik újabb 30 robbantásból álló sorozatot kezdtek. Olyanok az amerikai háborús uszítók, mint a mesebeli farkas: hiába hintette magára a lisztet, hogy fehér legyen és így bejusson a kis gidákhoz — felismerték körmeiről. Hiába az amerikaiak részéről a békeszólam — tetteik mást igazolnak ... Szekszárdi gimnazisták küldöttei Kádár elvtársnál Mi, a Szekszárdi Garay Gimnázium IV. a osztályos tanulói elhatároztuk, hogy ballagási ünnepélyünkre meghívjuk Kádár és Marosán elvtársakat, a Központi Bizottság tagjait, vagy Komócsin Zoltánt, a KISZ első titkárát. Elhatározásunkat tett követte. Nekünk kettőnknek jutott az a megtisztelő feladat, hogy osztálytársaink megbízásából ezt a meghívást átadjuk. Hétfőn délelőtt a Megyei Pártbizottsághoz fordultunk segítségért. Prantner elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára és a véletlen segítségünkre sietett. Ugyanis Prantner elvtársnak még a délelőtt folyamán Pestre, országos értekezletre kellett utazni. Minket pedig, mivel volt hely a kocsiban, felvittek Pestre. Nagyon örültünk, mert most már kezdtünk bízni abban, hogy személyesen tolmácsolhatjuk iskolánk meghívását és személyesen beszélhetünk azzal az emberrel, aki az ellenforradalom ideje alatt a magyar nép legjobbjainak élére állva, megmutatta a nehéz helyzetből kivezető utat. A tudakozóban közölték velünk, hogy esetleg csak Kádár elvtárs titkáraival beszélhetünk. Mi ennek is megörültünk. A titkár nagyon kedvesen, barátságosan fogadott bennünket. Elmondtuk neki idejövetelünk célját. Elbeszélgettünk vele terveinkről, iskolánkról, tanárainkról. Ő megmondta, hogy Kádár elvtárs és a többi elvtársak sem tehetnek eleget meghívásunknak, mert ebben az időben érkezik hazánkba a lengyel párt- és kormányküldöttség. Mi arra kértük, hogy amennyiben lehetséges, hadd tolmácsoljuk személyesen Kádár elvtársnak iskolánk meghívását. Legnagyobb örömünkre ez sikerült. Kádár elvtárs szobájában várt ránk. Meleg kézszorítás után hellyel kínált bennünket. Tíz—tizenöt perces beszélgetésünk barátságos, közvetlen hangon folyt le. Érdeklődött iskolai életünkről, az érettségizők további terveiről, az ifjúság hangulatáról. Bár meghívásunknak nem tudott most eleget tenni, de megígérte, hogy ha ideje engedi, meglátogatja koráról nagyon híres Szekszárdot és a Garay Gimnáziumot. Addig is üdvözletét küldi a város dolgozóinak, tanárainak és a szekszárdi diákoknak. Ez a kis epizód is, mely a mi életünkben feledhetetlen emlék marad, világosan bizonyítja azt, hogy a magyar nép és vezetői milyen közel állnak egymáshoz. Pill Mária Balogh Lajos IV. a. PÁRTHÍREK A paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet KISZ szervezetének fiataljai a fásítási hónap keretén belül vállalták, hogy 1000 facsemetét ültetnek el. Vállalásukat túl is teljesítették, hiszen az 1000 darab facsemete helyett 2000-et ültettek el. A németkéri kommunisták összevont taggyűlésen megválasztották az egységes falusi tizenegy tagú vezetőséget. Ezzel egyidőben a következő idők feladatairól is tárgyaltak. Többek között megállapították, hogy legfontosabb feladatuk minden erővel a tömegkapcsolatok elmélyítésén dolgozni. 4. A Dunaföldvári Cipész KTSZ kommunistái legutóbbi taggyűlésükön a termelés pártellenőrzésének problémáival foglalkoztak. S az e téren adódó feladatok jobb végrehajtása érdekében megfelelő határozatokat hoztak. A KTSZ pártszervezete nem régóta működik, fiatal szervezet még, de a párttagok lelkes munkája máris nagymértékben érezteti hatását az egész KTSZ munkájában. A bátaszéki községi pártvezetőség legutóbbi ülésén értékelte a nemzetközi proletariátus nagy ünnepének, május 1-nek megünneplésében résztvett vállalatok, tömegszervezetek munkáját. A szervezésben legjobban kitűnt tömegszervezeteket és vállalatokat oklevélben dicsérték meg. A tamási járási KISZ végrehajtó bizottság e héten ülést tartott. Ezen többek között elhatározták, hogy június 22-re egy nagyszabású járási ifjúsági béketalálkozót rendeznek. A találkozót a tamási erdő egyik festői részén tartják meg, ahol a komoly megbeszélések után kultúrműsorral és sportműsorral szórakoznak majd a fiatalok. A KISZ bizottság előreláthatólag több mint 500 fiatal részvételére számít. — Pálfán a tanácsülés a végrehajtó bizottság által beterjesztett 12 százalékos községfejlesztési hozzájárulás helyett 13 százalékot szavazott meg. Ebből az összegből körorvosi lakást építenek járdát és utat javítanak. A jövő évben törpevízmű építését tervezik a községfejlesztési hozzájárulásból.