Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-08 / 134. szám

l'Ol.NA MEäXEl NÉPÚJSÁG Sürgető feladat a béke érdekében minden erőt összefogni a világon Szombaton délután megnyílt az ötödik magyar békekongresszus Szombaton délután az Országház kongresszusi termében megkezdte tanácskozásait az ötödik magyar békekongresszus. A tanácskozás Darvas Józsefnek, az Országos Béketanács elnökének beszámolójával kezdődött. A legutóbbi — a negyedik — békekongresszust 1955 februárjában több mint három esztendővel ezelőtt tartottuk. Ez a három esztendő rendkívül mozgalmas, reményekkel s veszélyekkel teli és sokszor drámai feszültségekkel terhes idő volt, mind a mi népünk, mind az emberiség életében, s mindez tükröződött a magyar békemozgalomban is — kezdte beszédét Darvas József, majd az 1956 októberi ellenforradalommal kapcsolatban a többi között leszögezte: ez a támadás nemcsak a magyar népi demokratikus rendszer megsemmisítését akarta, hanem — e leggyengébbnek vélt ponton — súlyos merényletet jelentett ez az egész szocialista világrendszer ellen. S mély megelégedéssel állapíthatjuk meg: a terv nem sikerült, a szocializmus győzelmesen kiállta a próbát! 1956 októberének egyik legfontosabb tanulsága a magyar békemozgalom, a béke minden igaz híve számára, hogy a népi demokratikus rendszer ellen indított mindenfajta támadás, formálódó szocialista társadalmunk politikai, erkölcsi egységének a bomlasztása, merénylet a béke ügye ellen. S ezt a tanulságot — gondolkozzék közülünk egyes kérdésekről ki-ki a maga hite szerint — egyformán meg kell szívlelnünk mindnyájunknak, ha valóban a béke ügyét akarjuk szolgálni. A mi mozgalmunk nemcsak a kommunisták mozgalma bár nálunk is az a helyzet, mint a világon mindenütt, hogy a kommunisták a béke gondolatának a legöntudatosabb, legáldozatkészebb harcosai. A mi mozgalmunk nem azt keresi, nem azt hangsúlyozza, ami ma még elválaszt, hanem azt, ami már ma is összeköt. Egyet azonban — spoon az ellenforradalom tanulságaként — ehhez hozzá kell tennünk. Mégpedig azt, hogy a népi összefogásnak ezen a legszélesebb plattformján sem férnek el a népi demokrácia ellenes nézetek, és pedig azért, mert ezek — láthattuk — a béke ügyét is veszélyeztetik. Ezután hangsúlyozottan kiemelte a beszámolójában, hogy népünk békeakaratának szüntelen ismétlése nem hord önmagában olyan mozgósító erőt, amely érthetővé és indokolttá tenné az egyszerű emberek milliói számára mozgalmunk létjogosultságát. Többet, mást is lehet s kell tennünk. Ez a több és más annak a segítése, a magunk eszközeivel, a mi mozgalmunk adottságai szerint, hogy kormányunk minél hatékonyabban folytathassa békepolitikáját. Néhány évvel ezelőtt a mi mozgalmunknak is volt egy olyan sematikus vonása, hogy a békeharc kérdése leszűkült, szinte a termelési propaganda keretei közé. Ez nem volt jó, nem volt helyes. Mostanában viszont inkább az ellenkező véglet tapasztalható. Alig merünk, vagy csak keveset és bátortalanul merünk beszélni arról, hogy nálunk, a mi körülményeink között a jól végzett munka, a becsületes helytállás ott, ahol dolgozunk (a gyárban, a földeken, az iskolában, a tudomány műhelyeiben, stb.) az állampolgári kötelességek becsületes teljesítése, népünk felvilágosítása és nevelése, az erősödő népi-nemzeti egység támogatása és munkálása. Mind-mind olyan tennivaló, amelyek nélkül a béke ügyét nem lehet igazán szolgálni. A következőkben aláhúzta azt a tényt, hogy a magyarországi ellenforadalom nemcsak a magyar nép békés építőmunkáját zavarta meg, hanem zavart idézett elő a nemzetközi békemozgalom soraiban is, főleg a kapitalista országok békemozgalmában. — Népünk egyes rétegeinek a gondolkodásában, érzésvilágában sok még a múlt nevelésének a hagyatéka : mindenekelőtt a nacionalizmus és a sovinizmus a legveszedelmesebb „örökség’’ — mondotta a továbbiak során, majd megállapította — legalább azt kell elérni minél előbb, hogy kialakuljon egy reális, a tényeket számbavenni tudó közgondolkodás, amely nem engedi azt, hogy itt százezrekre, esetleg milliókra hatni tudjanak a soviniszta nézetek, a hazug és reakciós tartalmú „nemzeti illúziók”: ez sürgős és elvégezhető, elvégzendő munka! Utalt azokra a szerencsétlen tízezrekre, azokra a megtévesztett magyarokra, akik hontalanul bolyonganak a világ országútjain, akik igazi közösségre nem lelve, sokszor fizikailag is, de lelkileg szinte kivétel nélkül nyomorúságban sínylődnek idegen országokban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a háború vagy a béke kérdése nem mindig leegyszerűsített formában jelentkezik, hiszen nyugati imperialista háborús körök, a „béke” jelszavával folytatják esztelen fegyverkezésüket, az atom- és hidrogénfegyverkezésüket, a nukleáris kísérleteket, az az atom- és hidrogénfegyverek veszedelmes méretű felhalmozását, a német militarizmus feltámasztását, a rakétakilövő pályák építését. A francia burzsoázia gyarmatosító körei is a béke jelszavával akarják vérbefojtani az algériai nép nemzeti szabadságharcát és akarják kiterjeszteni a háborút Tuniszra vagy esetleg Marokkóra is. A referátum értékelte a népek barátsága hónapját, amelynek sikere meghaladta várakozásunkat. Beszámolt a békemozgalom nemzetközi konferenciáiról is. Magyar javaslatra, június 11-én és 12-én Budapesten lesz a szocialista országok béketanácsainak közös konferenciája. Ezután a nemzetközi helyzetről beszélt, s megállapította: A tízéves nemzetközi békemozgalom nagy utat tett meg: hatalmas méretű világmozgalommá lett. Száz és százmilliók sorakoznak már eszmei követelései mögé — munkások, parasztok, értelmiségiek, polgárok, Európában éppen úgy, mint Ázsiában, Afrikában vagy a latinamerikai országokban. A nemzetközi békemozgalom tekintélye megnőtt s bár a fegyverkezési hajsza, az új háború propagandistái mindent megtesznek, hogy mint „kommunista fedőszervet” hazug rágalmainkkal elszigeteljék, valójában éppen az ellenkezője történik: egyre többen fordulnak bizalommal a nemzetközi békemozgalom felé vagy teszik magukévá követeléseit. A nemzetközi békemozgalom ma arra összpontosítja erejét, hogy a leszerelés és a nemzetközi együttműködés sürgető kérdéseiben keressen és találjon megoldást. A június 16-án kezdődő stockholmi világkongresszus tanácskozásain is ezek a fő kérdések szerepelnek. Darvas József beszédében felidézte a Szovjetuniónak, a szocialista tábornak a békére irányuló erőfeszítéseit, mérlegelte a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Megállapította: sürgető feladat a béke érdekében összefogni minden erőt az egész világon, mert a leszerelés ügye, mind ezideig, érdemben, nem haladt előre. A Szovjetunió sokéves, kitartó harca a nyugati kapitalista országok kormányainak elutasító magatartása miatt, nem érte el a kívánt eredményt. A világon ma mintegy 120 milliárd dollárt fordítanak évente fegyverkezésre. A NATO országok katonai kiadásai 1957-ben az 1950-es évinek a háromszorosát tették ki. Mennyi energia, mennyi anyag, mennyi emberi erőfeszítés, mennyi emberi lelemény, s mindez nem az emberi jólét, boldogság javára, hanem a pusztulás, a pusztítás, a halál szolgálatára rendelve. S ennek az irtózatos arányú fegyverkezésnek a terheit az egyszerű emberek viselik — hasznát egy szűk csoport rakja zsebre. Mélységesen igaz az, amit a varsói szerződésben résztvevő államok nyilatkozata erről a kérdésről mond: a nemzetközi helyzet megjavulásától azok félnek, akik nem akarják megkockáztatni, hogy elvesztik a fegyverkezési hajsza révén az adófizetők zsebéből kilopott mesébe illő profitjukat. Beszédét így fejezte be: “ Mi, magyar békeharcosok vállaljuk a ránk eső részt a béke győzelméért küzdő emberek nagy felelősségéből! ESEMÉNYEK SOROKBAN New York (TASZSZ). Az amerikai Közvélemény kutató Intézet jelentése szerint a legkülönbözőbb országokban rendezett népszavazások azt bizonyítják, hogy a legmagasabb síkú értekezlet eszméje széleskörű támogatásra talál. Azt mutatják ezek a népszavazások, melyeknek eredményét közölte a New York Herald Tribune, hogy a Delhiben megkérdezettek 90 százaléka, Angliában csaknem 80, Párizsban 67 százaléka a csúcsértekezlet mellett van.* Tunisz: (AFP) A tunéziai kormány meghívta Balafredzs marokkói miniszterelnököt és külügyminisztert, hogy látogasson el Tunéziába. Moszkva: (TASZSZ) Pénteken átnyújtották az 1958-as Lenin-díjakat. Az irodalmi és művészeti Lenin-díj odaítélő bizottsága nevében Tyihon Hrennyikov zeneszerző üdvözölte a kitüntetteket: Mihail Anikuson szobrászt, Georgij Tovsztonogov rendezőt, Jurij Tolubejev színészt, Vahtang Csabukiani rendezőt, Dimitrij Sosztakovics zeneszerzőt. Cape Canaveral (Reuter) Az amerikai haditengerészet rakétakísérleti támaszpontján pénteken kilőttek egy „Polaris” típusú rakétát. A szemtanúk látták, hogy a rakéta röviddel kilövése után darabokra esett és az óceánba zuhant. De Gaulle levele Salanhoz Párizs: (MTI) De Gaulle tábornok francia miniszterelnök Salán tábornokhoz intézett levelében megbízta a kormány algériai főmegbízottjának teendőivel. Mint az AFP írja, a kormányfő levelében felhívja Salán tábornok figyelmét arra, hogy kötelessége megőrizni, esetleg visszaállítani a rendes hatósági joggyakorlatot. „Azokat a közigazgatási tisztviselőket, akiket ön a jelen körülmények között alkalmazásra nem tart megfelelőnek, haladéktalanul az illetékes megyei szervek rendelkezésére bocsátja — írta egyebek között de Gaulle. A bizottságoknak, amelyek a nemrég lezajlott körülmények között spontán jöttek létre nyilvánvalóan semmi esetre sincs joguk bitorolni a rendes hatóságok jogkörét. De viszont a mi ellenőrzésünk alatt hozzáláthatnak a közvélemény egységének megvalósításához, elsősorban a különböző algériai közösségek kapcsolatainak megteremtéséhez. — Önnek e feltételekkel kell Algériában végrehajtania a biztonság helyreállítására, a pacifikálásra és a közigazgatás megszervezésére kapott megbízatást, s ezt kell cselekedniük az ön parancsnoksága alatt álló összes katonai és polgári elemeknek is.” De Gaulle tábornok francia miniszterelnök pénteken három napos algériai látogatásának befejeztével napi parancsot intézett az Algériában állomásozó összes fegyveres erőkhöz, amelyben kinyilvánítja teljes és törhetetlen bizalmát a vezetők, az egységek és hadtestek iránt. 1958 június 8. Amerikai lapok Hruscsov Eisenhowerhez intézett üzenetéről New York (TASZSZ) Az amerikai közvélemény és sajtó számottevő érdeklődéssel fogadta Hruscsov legutóbbi Eisenhowerhez intézett üzenetét, amely azt a javaslatot tartalmazta, hogy növeljék a Szovjetunió és az Egyesült Államok kereskedelmét. A lapok még nem közölték az üzenet szövegét, hivatalos és nemhivatalos tájékozódások alapján mindamellett megjegyzéseket fűznek az üzenet alapvető tételéhez és idézik az amerikai hivatalos körök első visszhangját is. White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy most tanulmányozzák Hruscsov üzenetét. A New York Herald Tribune azt írja: a szövetségesek részéről igen erős a nyomás a Szovjetunió által vásárolni kívánt egyes áruk szállítását tiltó rendelkezések enyhítése érdekében. Arra vonatkozóan, miért fél az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatainak bővítésétől a Szovjetunióval, több lap úgy vélekedik, hogy ennek egyik oka bizonyos amerikai köröknek kudarcba fulladt törekvése a Szovjetunió gazdasági fejlődésének akadályozására. A New York Herald Tribune például ezt írja: „A szovjet terv a közszükségleti cikkeket előállító iparnak és a szovjet vegyiparnak olyan mesébe illő növekedését irányozza elő, hogy Washington véleménye szerint komoly kihívás lehet a Nyugat 0 Mars-repülés reálissá válik Szedov akadémikus nyilatkozata Nyugaton ma nagyon sokat beszélnek az olyan mesterséges hold felrepítéséről, amely embert is visz a kozmikus űrbe. Az Egyesült Államok hadügyminisztériumának szakértői úgy vélik, hogy 10 esztendő múlva megépíthető az ilyen mesterséges hold. Nem akarok az időpontokról vitázni, de megmondom, hogy e mesterséges hold felrepítését a kozmoszban a biológiai kísérletek egész sorozata előzi meg. Lajka útja megadta az első és igen fontos adatokat, ám a Földön kívüli élet problémája igen sok rejtélyt tartalmaz, s Teljesen világos, hogy e rejtélyeket meg kell oldani, mielőtt az ember eljut a kozmikus űrbe. Szerintem e nagyszerű kísérlet főakadályát nem a biológiai veszélyek, hanem a mesterséges hold visszahozásának bonyolult feladata képezi. Ma ez a legnehezebb probléma. Még korai lenne megmondani, hogyan folytatjuk a kozmosz meghódítását azután, hogy a mesterséges holdak révén már alaposan megismertük a kozmosz „kapuját” — a földi atmoszféra határait. Ma már több tervet dolgoztak ki az űrhajó állomások létrehozására. Az űrhajók ezeken az állomásokon kiegészíthetik majd üzemanyagkészleteiket, s folytathatják útjukat. Nemrég még sok szakember úgy vélte, hogy csupán atomhajtóművel ellátott rakétákkal lehet a Földről közvetlenül a bolygóközi űrbe repülni. Meg kell mondanom, hogy a rakétatechnika mai állapota lehetővé teszi, hogy a bolygóközi teret atomrakéták nélkül is elérjük. Műszakilag a bolygóközi repülések ma már reálisnak mondhatók. Sőt tovább megyek: a technika mai eredményei alapján már most komolyan beszélhetünk arról, hogy rakétát küldjünk a Marsra. A Hold és a Mars kutatása kozmikus rakéták segítségével lehetővé teszi egész sor olyan feladat megoldását, amely semmiféle más eszközökkel meg nem oldható. Van-e élet a Marson? E kérdésre már évtizedek óta igyekeznek feleletet adni, de a tudósok aligha képesek az űrhajózás felhasználása nélkül vitathatatlan és egyöntetű feleletet adni e kérdésre. Úgy gondolom, hogy a mai ifjú nemzedék szemtanúja lesz a Mars titkai feltárásának. Szerintem 20 esztendőn belül megvalósul a Mars-repülés. Barcelonában a legutóbbi nemzetközi űrhajózási kongresszuson a Hold „megrohamozásának” különféle terveit vitatták meg. Az egyik terv szerint rakéta útján hidrogénbombát kell fellőni a Holdra. A hidrogénbomba robbanása a Hold felületén az anyagok bizonyos részének elpárolgására vezetne. E fellobbanást a Földön színképelemzéssel tanulmányozva meg lehetne állapítani a Hold vegyi összetételét. A hidrogénbomba-robbanás azonban csupán igen rövid időre tenné lehetővé a felvillanás megfigyelését, mivel a Holdnak nincs légköre. Ezenkívül a Hold-színkép regisztrálása nem egyszerű dolog. A hidrogénbomba robbanása következtében képződő kráter nem lenne olyan nagy, hogy optikai műszerekkel tanulmányozhatnánk. Úgy gondolom, hogy az emberek kiszállása a Holdon, amelyet sok fantasztikus regény oly aprólékosan leír, irreális. Arról nem is beszélve, hogy a Hold felületének felépítése számunkra ismeretlen, gondolnunk kell arra, hogy a Hold hőmérséklete nappal 100—120 fokra emelkedik, éjszaka pedig körülbelül mínusz 160 fokra süllyed. Mindez lényegesen megnehezíti a Föld küldötteinek „partraszállását” a Holdon. Sok országban ma igen érdekes munkálatok folynak különféle típusú kutatórakéták és mesterséges holdak létrehozására. E munkálatok eredményei közé tartozik az amerikai mesterséges holdak felbocsátása. Meggyőződésem, hogy a legközelebbi időben az amerikai tudósok nagyméretű és súlyos mesterséges holdakat is képesek felbocsátani, s ezáltal egész sor fontos kutatást végezni. Az űrhajózás problémáinak megoldásában, a Mars-repülés előkészítésében az embereknek óriási kiadásokkal, a legkülönfélébb tudományágakban dolgozó szakemberek tudományos munkájának összehangolásával kell számolniuk. Kétségtelen, hogy e problémák jóval hamarabb és teljesebben megoldást nyernének, ha egyesítenék a különböző országok anyagi erőforrásait és a legszorosabb kapcsolatot hoznák létre a tudósok között. Az ilyen munka más területeken is jó példaként és alapul szolgálna az együttműködésre. Az űrhajózás és a rakétatechnika területén dolgozó tudósok ezzel nagymértékben hozzájárulnának a népek közötti béke megszilárdításához. A Biritói Állami Gazdaság pártszervezete, szakszervezete és a gazdaság vezetősége szeretettel köszönti valamennyi traktorosát és a műhely dolgozóit az 5-öl Traktoros nap alkalmából COGGOGOOOOOOOOOOOGOOOOGC Olvasd, a TOLNA MEGYEI Népújságot !