Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-08 / 134. szám

1958 június 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A párt és gazdasági vezetők együttműködésének eredménye : Mázsánként több mint tíz forinttal csökken a készáru előállítási költsége Kevés üzemről mondhatjuk el, hogy a gazdasági és pártvezetés oly sokat tett a kormány takarékossági felhí­vásának megvalósításáért, mint a Tolnanémedi Kendergyár. A párt­­szervezet javaslatára a gyár vezető­sége takarékossági intézkedést készí­tett és a pártszervezet, a gyári dolgo­zókat a feladatok megoldására moz­gósította. Az eredményes munka leg­fontosabb tényezője az volt, hogy maguk a párttagok jártak élen a ta­karékossági tervek megvalósításáért. A tervezet olyan pontokat tar­­talmazott, melyek megvalósítá­sával 10,97 forinttal tudják csök­kenteni a készáru mázsánkénti előállítási költségét. A tervezetet, melyet egy bizottság készített elő, széles körben megvitat­ták és a fizikai és műszaki dolgozók javaslataival kiegészítve, megszab­ták a legfontosabb tennivalókat. Évek óta az volt a gyakorlat, hogy az üzem karbantartói sokat túlóráz­tak. A gépeket munkaidő után javí­tották s az egy havi túlóradíj közel egy forinttal emelte a késztermék költségét. Okos műszaki intézkedések meghozatalára volt szükség, hogy a gépeket a leggazdaságosabban s a legjobban javítsák ki, mert csak így tudták elejét venni a műszak utáni munkának. Már májusban ez az intézkedés közel ezer forint megtakarítást eredményezett. A gyár területén 30 lakás van. S a lakosok az áramdíjat, csak „átalány­ban" fizették, ami 12 forint volt. A pártszervezet vezetői azt javasolták a gyárvezetőnek, hogy szereltessen fel két fogyasztásmérő órát és az alapján szabják az áramdíjat. Ez az intézke­dés nem talált sokak körében rokon­­szenvre, de a gyári érdek az intézke­dés meghozatalát szükségessé tette, s havonta közel 800 forintot takaríta­nak meg, ami végeredményben az üzemi költséget csökkenti. A párt­­szervezet tagjai most megmagyaráz­zák a lakóknak, hogy lényegében az ő érdekük is az intézkedés végrehaj­tása, mert ha olcsóbban termel a gyár — havonta több mint ezer fo­rintos megtakarítást eredményez — akkor az év végén nagyobb összegű nyereséget kaphatnak. Elmondják emellett azt is, hogy a faluban ha­sonló fogyasztók mennyi villanydí­jat fizetnek A rostkender előállítási költségét két forinttal tudják mázsánként csökkenteni az energia­takaré­­kossági intézkedéssel is, melyet a gépek üzemeltetésére dolgoz­tak ki. Már most készülnek az őszi nagy szezonra, azt tervezik a gyárban, hogy az idén vagonálláspénzt nem fi­zetnek. Az elmúlt évben, csak egy fél év alatt 3600 forint vagonálláspénzt fizettek, az idén, bár nagy mennyiség­ben szállítanak a gyárba kendert vasúton, még nem fizettek állás­pénzt. A takarékossági intézkedés végle­ges értékelését negyedév közben nem lehet reálisan elvégezni, de már most úgy számították ki a gyárban, hogy a feladatok megvalósításával több mint 10 forinttal tudják csök­kenteni a szálkender mázsánkénti gyártási költségeit. „Az a feladatom, hogy tanuljak és tanítsak" Beszélgetés egy görög fiatallal A népek közötti barátság, áldo­zatkészség egyik nagyszerű megnyil­vánulásának eredményét tapasztal­tam az elmúlt napokban Kisdoro­­gon. Kizakisz Janisz nevéhez fűződik ez a tapasztalat. Az itteni általános iskola egyik pedagógusa ő, görög partizán család gyermeke. — Sose gondoltam volna — mondja beszél­getésünk alkalmával, hogy ide ke­rülök. — Bizony a napfényes Gö­rögország egy kissé messze esik Kis­­dorogtól. — 1948-ban, 13 éves koromban ke­rültem Magyarországra — sorolja élettörténetét. A görög szabadság­­harcosok menekítették őket hozzánk sok-sok görög gyermekkel együtt a három — két lányt, egy fiút — Ki­zakisz gyereket. — A nagyobbak nem jöttek — teszi hozzá, — mert fegyveresen harcoltak a nagyok ol­dalán. Az én apám is ott harcolt, míg fogságba nem került. Már nem is tudtunk róla, azt hittük meghalt. Csak itt tudtam meg, él, de olyan messze volt, hogy nem tudott és nem is lehetett hírt adni nekünk onnan. Ilyen vigasztalhatatlan, az impe­rialisták túlereje nyomán beállt sú­lyos helyzetbe kerültek Görögország hegyeiből a vendégszerető magyar hazába. Azóta a lányok szakmát ta­nultak, egy budapesti KTSZ-ben varrónők, s a fiú Kizakisz Janisz pedig középiskolai tanár lett, s most Kisdorogon tanítja a mi fiainkat. — Az a feladatom — mondja —, hogy tanuljak és tanítsak. — És ebben a mondatban már benne zeng, hogy szeretne otthon lenni. De amint mondja csak akkor, ha más rend­szer lenne ott. Igen, akkor szeretne hazamenni. Addig azonban tanul, tanít és ké­szül, hogy a magyar nép önzetlen szeretetére, barátságára méltó le­gyen. És majd otthon, népének ja­vára gyümölcsöztethesse tudását, szaporítsa ő is Görögországban a békeszerető magyar nép megbecsü­­lőit, tisztelőit. Rajta keresztül mi is ezt az érzést tápláljuk hazája szabadságszerető népe iránt. Újabb fordulóponthoz érkezett most el az élete, mint ahogy egy­­egy határkő volt, mikor ide került, mikor a tanári diplomával a kezé­ben az első munkahelyén jelentke­zett. Ilyen felelősségtudattal, mély meggyőződéssel jelentkezett a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt helyi szervezetének tagjai sorába. Fel is vették tagjelöltnek. Egész élete, a tapasztalt esemé­nyek benne vannak az elhatározás­ban. — Még emlékszem mit vittek véghez a fasiszták nálunk, láttam mit akartak itt is 1956 őszén... Ez vezetett a párthoz — mondja. — Ez a rendszer nevelt, segített és segít ma is, becsületbeli kötelességemnek tartom én is a legtöbbet adni vi­szonzásképpen. Még lenne beszélgetni valónk bőven, de az idő, a tíz perc végét jelző kiáltás félbeszakít bennünket. Csak arra van idő, hogy búcsúzóul sok sikert s várakozásának minél hamarabbi beteljesülését kívánjam Kizakisz Janisz elvtársnak, a Gö­rögországból hozzánk került szíve­sen látott magyar gyerekeket nevelő pedagógusnak. SZALAI ENDRE INNEN —ONNAN Az MSZMP Szekszárd Városi bizottsága hétfőn ülést tart, megvi­tatja a falusi politikai munka kérdé­seit. A pártbizottság tagjain kívül részt vesznek az ülésen az alapszer­vezetek titkárai is. A dombóvári járásban megkezdő­dött az új oktatási idényre való fel­készülés. A pártbizottságon szerzett értesüléseink szerint csak ott szer­veznek az 1958—1959-es oktatási év­ben pártoktatást, ahol erre megfelelő propagandista áll rendelkezésre. Az elmúlt esztendőben a KISZ- szervezetek cséplőbrigádokat szer­veztek s a megyei versenyben a zá­­vodi KISZ cséplő­csapat nyerte az első díjat, a vele járó 6000 forintos jutalommal. A závodi KISZ fiatalok Karika Kornél elvtárs cséplőgépvezető se­gítségével megkezdték újból a KISZ cséplőcsapat megalakítását. Az ed­digi szervezés nyomán 12 fiatal már jelentkezett a csapatba. * A paksi hazafias népfrontbizottság egyik tagja, Spiez Mihályné kezde­ményezésére műsoros délutánokat, esteket tart. A bevételből a paksi újvárosi napközi otthon létszámából kimaradt 17 napközis étkezési díját fedezik. A napközi otthon költségve­tése ugyanis csak ötvenöt gyermek étkeztetését tudja biztosítani, pedig a rászorulók száma 72. A napközi otthon, amelynek vezetője Kern Já­­nosné, igen jól működik. Az MSZMP Tolna megyei bizott­sága Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén június 23—24-én lesznek a vizsgák. Az esti egyetem hallgatói a történelmi materializmusból vizs­gáznak. csibráki Viharsarok Termelő­­szövetkezet pártszervezete még a kora tavasszal foglalkozott a ter­melőszövetkezet helyzetével. Meg­vizsgálta a taggyűlés a munkafe­gyelmet, a vezetők irányító munká­ját, a terveket és azok megvalósítá­sának feltételeit. Megállapították, hogy a tervek reálisak, de azok meg­valósításához nincsen meg minden feltétel, különösen hiányos a veze­tők felkészültsége és a munkafegye­lem sem megfelelő. Ahhoz, hogy a tervben meghatározott célokat elér­jék, az idén határozottabb vezetés, tervszerűbb munka szükséges — ál­lapította meg a taggyűlés határoza­ta. A taggyűlés elhatározta azt is, hogy a közgyűlésnek javasolja: mentse fel eddigi tisztsége alól a szö­vetkezet elnökét és helyette a kur­di gazdasági felügyelőt, Hajnal La­jos elvtársat válasszák meg. A már­ciusi közgyűlés a kommunisták ja­vaslatát elfogadta. * — A termelőszövetkezet kommu­nistái hívtak a szövetkezetbe — mondja Hajnal Lajos elvtárs. — Én ebben a hívásban megbecsülést és egyben pártmegbizatást láttam, így is jöttem, pártmegbizatásból. Arra kértek az elvtársak, hogy segítsem elő a szövetkezet gazdasági fellen­dülését. Szívesen tettem eleget a meghívásnak, mert tulajdonképpen én most tértem „haza”. Ebben a szövetkezetben én már 1950-ben és 1951-ben voltam termelőszövetkeze­ti tag és elnöke is. Ekkor elvittek pártfunkcióba, ahol ugyancsak a termelőszövetkezetekkel és állami gazdaságokkal foglalkoztam. Meg­volt a lehetőségem arra, hogy sok jó tapasztalatot szerezzek. Ezeket a tapasztalatokat már eddig is igye­keztem felhasználni a csibráki Vi­harsarok Tsz tagjai javára. — Legelső tennivalóm a tavaszi munkák teljes beindítása volt. Nem­csak a szántás és vetés elvégzésére kellett gondot fordítani, de április­ban még vetőmaghiányunk is volt, amit be kellett szerezni. — Késői volt a kitavaszodás, de nálunk mégis még reggel 8 és 9 óra között is sok esetben a szövetkezet irodája előtt álldogáltak az emberek — nem tudták mit kell tenniök. Nem a munkaszeretettel volt a baj, mert dolgos emberek a csibrákiak, hanem a munka megszervezésével. Ahhoz, hogy május elsejéig mindent a föld­be tegyünk, ezen sürgősen változ­tatni kellett. A kommunistákkal egyetértve átszerveztük a munkát: mindenki már előző este tudja, hogy másnap hol és mit kell dolgoznia. Ha én nem tudom a tagokat erről tájé­koztatni, akkor az elnökhelyettes, aki egyben párttitkár is, — brigád­vezető hiányában — végzi el. Azóta nincs fennakadás a munkában, meg­gyorsult a munka, s a faluban egy­re másra beszélnek a termelőszövet­kezet megjavult munkájáról. Három új belépő is akadt az elmúlt hetek­ben, akik kérték felvételüket a szö­vetkezet tagjai sorába. Kettő közü­lük föld nélkül, egy pedig hat hold­dal jön közénk. — A pártmunkám során tapasz­talhattam, hogy azokban a termelő­­szövetkezetekben megy legjobban a munka, ahol a növényápolás idejé­re kiosztják a területet. Ez ebben a szövetkezetben eddig nem volt. Most — több kevesebb egyetértés­sel — megvalósítottuk. A közös munkában nemcsak a tagok, de a családtagok is bekapcsolódnak. Ezért tűzhettük ki célul azt, hogy az idén minden kapásunkat háromszor meg­kapáljuk. Most a második kapálást végezzük. — Nem volt könnyű a terület fel­osztása, a közgyűlésen számos el­lenzője akadt. A taggyűlés határo­zatának és a kommunisták határo­zott fellépésének, amely párosult a meggyőző agitációval, köszönhető, hogy megvalósíthattuk a terület felosztást. Jelentős volt a kommu­nisták példamutatása is. Azok a kommunisták, akik nem vesznek részt eredetileg a növényállolás munkái­ban — például raktáros, takarmányos stb. — félterületet vál­laltak magukra. Én magam az elnö­­­ki teendők elvégzése mellett vál­­­laltam, hogy egész területet, amely mintegy 4200 négyszögöl, művelt meg feleségemmel.­­ Az állattenyésztés terén­­ igyekszünk a 3004-es rendeletet fel­használni a közös gazdaság fellendí­téséhez. Ennek érdekében a közel­múltban 25 szarvasmarhát vásárol­tunk, köztük 20 növendéket, ami mint előhasi tenyészüszőt értékelí­tünk, így rövid idő alatt teljesíthet­jük pénzügyi bevételi előirányzatun­kat. Ha az időjárás kicsit kedve­zőbbre fordul, akkor az egy mun­kaegység értéke eléri a 49 forintot . Megtudjuk azt is, hogy az új ter­melőszövetkezeti elnök, aki párt­megbízatásként végzi a munkája­ nemcsak a gazdasági kérdésekke foglalkozik, hanem naponta rend­szeresen meglátogat minden terme­lőszövetkezeti tagot munka közbe. Személyes példamutatása már ed­dig is sok nehézségen segítette át termelőszövetkezetet. Tud mindenki­nek bajáról, panaszáról, s ahol csak lehet, segíti azok megoldását. A szö­vetkezet, tagjai bánatukat, örömüke megosztják az elnökkel. Hajnal Lajos elvtárs becsületté teljesíti pártmegbizatását, tudásuié javát adja, hogy megszilárduljon felvirágozzék a szocialista nagy­üzemi gazdaság Csibrákon is. A pártmegbízatás... S Csak széleskörű aktívával lehet eredményes a szakcsi tanács munkája Látszatra minden a legnagyobb rendben van: a tanácstagok rendsze­resen ismertetik a községben a köz­érdekű határozatokat, társadalmi munkára szervezik a község lakos­ságát, megvannak és dolgoznak az állandó bizottságok. A tanácsülése­ket rendszeresen megtartják, ahol több alkalommal egy-egy nem ta­nácstag dolgozó paraszt is megjele­nik. Ha ezeket a tényeket csak felszí­nesen nézzük, azt kellene megálla­pítani, hogy a szakcsi községi ta­nácsnak igen jó a tömegkapcsolata. Ez pedig így nem felel meg a való­ságnak. A munkák jelentős részét a tanács hivatali apparátusa végzi, jórészt ez az apparátus tart­ja a kapcsolatot a tömegekkel. En­nek egyik bizonyítéka, hogy a 43 tanácstag közül alig 12—13 az, mint például Kanizsai Vendel, Kecskés László, Horváth József, Oláh János, Király István, aki rendszeresen ellátja a feladatát, meglátogatja a választó­körzetének lakóit, tájékoz­tatja őket a községi tanácsülések ha­tározatairól, eljuttatja a vb-hez vá­lasztóinak kérését, észrevételeiket, hasznosítja a mindennapi munkája során szerzett tapasztalatokat a ta­nácsülések és az állandó bizottsági ülések vitáin. A többi tanácstag in­kább passzív résztvevője a tanács­üléseknek, túlnyomó többségük nem vesz részt az állandó bizottságok munkájában. A tanácsok fontos szervei az ál­landó bizottságok, amelyekben a ta­nácstagok mellett nem tanácstag dolgozók, mint aktívák tevékeny­kednek, így kapcsolódnak be az ál­lamigazgatás, az államhatalom gya­korlásának munkájába. A szakcsi állandó bizottságok mun­­­kája azonban nem felel meg ezek­­­nek a követelményeknek. Három állandó bizottságot választottak a községben. Rendsze­resen végzi a munkáját, havonta m­e­­gtartja üléseit az egészségügyi állandó bizottság. A pénzügyi állan­dó bizottság csak akkor ülésezett, amikor az adókivetésről volt szó. A m­ezőgazdasági állandó bizottság pe­­dig egyáltalán nem működik. Pe­dig erre az állandó bizottságra sok feladat hárul, hiszen a község dolgo­zóinak túlnyomó többsége mező­­gazdasággal foglalkozik. Vannak a községben, akik úgy vélekednek, hogy az állandó bizottság helyett a legeltetési társulat is el tudja végez­ni a munkát, mások arról nyilat­koznak, hogy a termelési szakcso­port kiválóan alkalmas az állandó bizottság helyettesítésére. De nem ritka az olyan vélemény — amely sajnos reális alapokon áll —, hogy elegendő az, ha a mezőgazdász be­csületesen dolgozik, ő mindent meg­old. Az egymásra várás eredménye­ként érthető, hogy senki a csoportok­ból nem dolgozik, hanem a munka az agronómusra, Nagy Istvánra vár. Pedig napjainkban is volna bősége­sen annyi tennivaló, hogy nem egy, de 40—50 embernek is akadna dolga Például a szakcsiak is jól ismerik a kolorádóbogár kártételét. Arra igen nagy szükség volna, hogy egy szerv megszervezze a közös védeke­zést. A vb., helyesebben annak egy­két tagja — úgy, ahogy egyéb hivatali munka végzése mellett er­re képes — szervezi a kolorádóbogár elleni védekezést. A tanácsnak a pe­dagógusok nyújtanak csak segítsé­get. Még a legjobban dolgozó állandó bizottság sem gondolt arra, hogy sorait megerősítse széleskörű aktí­vával. Még a legjobban dolgozó egészségügyi állandó bizottságnak is mindössze 3 tagú aktívája van. A községi tanácsoknak csak egyik feladata a közigazgatás elvégzése. Ezen a téren nincs különösebb baj Szakcson. De a tanácsoknak tö­m­­egszerveze­t­i jellegük és feladatuk is van. Ezt viszont el­feledték a szakcsiak. Mit kellene tenni? Helyes lenne, ha a három­mal­ állandó bizottságok felemelnék, hogy ezáltal több lehető­séget adjanak a tanácstagok munká­jénak kibontakoz.tr.t^<;át'07 C7,'i’-cóo lenne arra is, hogy a tanács a jelen­leg nem dolgozó mezőgazdasági ál­landó bizottságot újra válassza és olyanokat jelöljön akik már eddig is becsületes munkát fejtettek ki a 'C?S.éffbf'n a. tr'rive r'l^ f'-'nonH- + -í''~~~+ Tervszerűbbé kell tenni az állandó bizottságok munkáját, s be kell von­ni a nem tanácstag dolgozókat is, mint aktívakat a község életének irányításába. Időközönként arra is szükség volna hogy az állandó bi­zottságok tanácsülésen adjanak szá­mot munkájukról. A <-p>vVc:n,V «7 pfïvHc 1pnf(7'7pT''<3r'V)t) és legtöbb aktívával dolgozó tömeg­­s­zervezetek. — azzá kell tenni Szak­oson is.

Next