Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-10 / 135. szám
1958 június 10. Közel egymillió forintot takarítanak meg a Bonyhádi Cipőgyárban Egy hónap alatt 229 ezer forintos eredmény Viszonylag rövid idő telt el azóta, hogy pártunk és kormányunk felhívással fordult az ország dolgozóihoz, az anyagtakarékossági mozgalom kiszélesítéséért, a gazdaságosabb termelésért. A Bonyhádi Cipőgyár gazdasági vezetése és dolgozói egyetértettek a felhívással, hiszen legjobban talán a cipőipar az, ahol ezernyi mód kínálkozik arra, hogy jobb minőséget, gazdaságosabb termeléssel lehessen biztosítani. Üzemünkben április elején ankétot tartottunk, ahol megbeszéltük, melyik területen, mit lehet tenni azért, hogy a felhívásnak az üzem is eleget tudjon tenni és nálunk is eredmények mutatkozzanak. AZ ANKÉT SIKERREL ZÁRULT Meg kell mégis mondanunk azt is, hogy a műszakiak között igen élénk vita fejlődött ki az egyes kérdésekben, mint például az úgynevezett „bázis” időszak és az aktuális termelési időszak közötti értékmeghatározásoknál, azonban mégis közös nevezőre jutottak abban, hogy lehet és kell is cselekedni az anyag gazdaságosabb felhasználása, az anyagtakarékosság területén. Ma már az egyszerű újságolvasó előtt sem ismeretlen fogalom az, hogy már a cipőgyártásnál a legdrágább értékű anyag az alsó és felsőbőr. Nem szabad egy pillanatra sem azt hinnünk, hogy a többi anyag már jóval kisebb értékű, mert azt is figyelembe kell vennünk, hogy a bedolgozásra kerülő anyagok nagy részét importáljuk és igen drága valutát adunk értük. VITÁK UTÁN született meg a kalkuláció, melyet a bázis időszakhoz mértünk az új gyártmányoknál már tervszámként szerepel a 942 500 forintos anyagtakarékossági mozgalom. A közel egymillió forintos összes nem megvetendő érték, különösen akkor, amikor arra is gondolunk, hogy az év lejártával ismét lehetőség lesz arra hogy dolgozóink nyereségvisszatérítésben részesüljenek. Az elmúlt évben több, mint 220 000 forintos nyereségvisszatérítést kaptak dolgozóink. Most pedig nézzük meg közelebbről, hogy alakul az a közel egymillió forintos összeg, amelyet figyelembe vettünk az anyagtakarékossági mozgalom területén. A GOYLER CIPŐKNÉL rámamódosítást alkalmazunk, de ez a módszer a minőségnél káros kihatást nem jelent, így éves viszonylatban 83 000 forintot takarítunk meg. Ezt az összeget máris megtakarítottuk. A női forma gumitalpas cipőknél is változást eszközöltünk a talp felhasználásában, ugyancsak a minőség meghagyása mellett, így a tervezett 226 000 forinttal szemben máris 130 000 forintot takarítottunk meg. A cipőtömésnél régebben alkalmazott papírtömést elhagytuk és helyette tömőlemezt használunk fel. A 25 000 forintos évi tervezett megtakarításasal szemben eddig 6000 forintot takarítottunk meg. A hulladék felhasználására is tettünk intézkedéseket, ami évi 44 000 forintos összeget jelent, ahol az eddigi eredmény 10 000 forint. A fenti összegek máris jelentősek és egyetlen területe nincs a tervezett megtakarításnak, ahol ez bármilyen vonatkozásban minőségromlással járna gyártmányainkban. A további anyagtakarékosságnál a legnagyobb mértékben figyelembe vettük az üzemek közti s az egyéni versenyt is. Ismeretes, hogy a Bonyhádi Cipőgyárban régebben több, mint 200 sztahanovista kitüntetést kaptak a dolgozók. Ha voltak is fonákságok a régi sztahanovista mozgalomban, mely különösen a bürokráciában mutatkozott meg, azonban nagy százalékuk mégis spontán jó eredménnyel jött létre. Még ma is sokan vannak üzemünkben korábbi kitüntetést viselő dolgozók, akik szívesen mérik össze erejüket más hasonló munkakörben dolgozó munkatársaikkal és akik JELENLEG IS VERSENYEZNEK, ha nem is „harsogó” mikrofonszólamok mellett, a magasabb teljesítményért, a jobb minőségért és az anyagtakarékosságért. Vállalatunknál máris készen áll a III. negyedévi üzemközti verseny feladata. Gerince az anyagtakarékosság és a minőség szakadatlan javítása. Rendületlenül bízunk abban, hogy az általunk történt közel egymillió forintos tervezett anyagtakarékossági eredmény élő valóság lesz és termelésünket még jobb eredménnyel zárjuk, mint az 1957-es esztendőben. HORVÁTH JÓZSEF Bonyhádi Cipőgyár nyomozást. Bátaszéktől—Szekszárdig A vonat alig nekiiramodik, néhány percnyi robogás után már újra lassítani kell. Bátaszék és Szekszárd között lévő állomások között mindössze néhány kilométernyi a távolság. Az utasok közül ki érdeklődve, ki közömbösen figyeli a tájat, mások halkan, vagy hangosabban beszélgetnek. Az egyik beszélgető csoport központja egy idősebb asszony. Az öregek életéről folyik a vita, s az idős nénike arról beszél, hogy az öreg csak teker a fiatalok nyakán. — Csak addig jó az öreg a háznál, amíg dolgozni tud, vagy van valamije — mondja elkeseredetten. És ki-ki elmondja, mit látott, tapasztalt a fiatalok hálátlanságáról. Itt-ott közbevetés hangzik el, néhányan jó példát szeretnének felsorolni, mert ilyen is van, de ezeket most háttérbe szorítják azok, akik a hálátlanságról gyűjtötték össze tapasztalataikat. A kocsi sarkában egy kendős asszony, Baka Ferencné, a bátaszéki Búzakalász Tsz tagja, egy jó ideig hallgatja a vitát, majd bekapcsolódik a beszélgetésbe.— Én magam is, ahogy idősödtem, féltem az öregségtől. Nem volt családunk és sok álmatlan éjszakát okozott az, hogy mi lesz velünk öregségünkre. Sokszor eszembe jutott a hajdani „manekhajzli” — ahogy a bátaszékiek nevezték a vásártéri szegényházat. Az ott elhelyezett öregek ugyanis koldulásból tartották fenn életüket. A félelem okozója a létbizonytalanság, s ettől Baka Ferencné megszabadult, amióta tsz tag. Erről így beszél: — Hatodik éve vagyok tagja a tsz-nek. Amíg jó erőben és egészségben voltam, évente 200— 300 munkaegységért dolgoztam. Minden évben, még a beadásos világban is megvolt a kenyerünk. Az idén is — pedig most már nyugdíjas vagyok — ki tudtam segíteni a szomszédasszonyomat egy kis liszttel. Most már nem fél Baka Ferencné az öregségtől. Január 1-től 315 forint nyugdíjat kap a tsz-től. Ezenkívül kapott 1200 öl háztáji földet, és ha ehhez hozzászámítjuk a 70 munkaegység jövedelmét, amit ebben az évben megszerez, szépen megél. — Nem szorulok senkire — mondja — és innét is, onnét is kérdéseket tesznek fel, amelyre Baka néni készséggel válaszol. — Nálunk a nyugdjasok is dolgozhatnak —, mert nemcsak én egyedül vagyok nyugdíjas, vagyunk vagy nyolcan. Három asszony és öt férfi. Mi asszonyok évi 70, a férfiak pedig évi 120 munkaegységre dolgozhatnak. És meg is tesszük, mert mi is éppen úgy részesülünk a juttatásokból, mint a tsz akármelyik tagja. A hallgatóság, az utasok lassan szedelőzködni kezdenek, Szekszárd közelébe ért a vonat. És Baka néni befejezésül még annyit mond: — Higyjék el, nem rossz a tsz, öreg, fiatal megtalálja a számítását, ha jól dolgozik, és ami a legfontosabb, biztos és gondnélküli az öregség. 0 ■0 5 [UNK] ■ BOIOIOIOIOBOIOICDIOIOIOIOIOIOIOIO■0 ■ 0 ■0 5 5 5■o ■0 ■0 S■ 0 ■0 Qp up/ eJ e m ! Ma nyílik az új OFOTÉRT szaküzlet Szekszárdon, a Mártírok tere 1—3 szám alatt Szemüvegek, fotócikkek nagy választékban. Gyors és pontos kiszolgálás 0 0 ■ ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CDI CDI CDI CDI CDI CDI CDI CDI CDI CDI ■ 0 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG o o O ' 3 --------1 ° c o 3 HÍREK — A DÉDÁSZ munkavédelmi kiállítását, amelyet Szekszárdon a Balogh Ádám Múzeumban rendeztek meg, tegnap zárták be. A kiállítás anyagát most Paksra szállítják és ott bemutatják. A Pakson csütörtökön megnyíló kiállítás egy hétig tart. — Hol lesznek vásárok a héten? Ma, június 10-én Pincehelyen, Szászváron, június 11-én szerdán Sárszentlőrincen, Törökkoppányban, 12-én csütörtökön Cecén, 13-án pénteken Szigetváron, 14-én szombaton, Bedegkéren. — A palánki mezőgazdasági technikumban vasárnap délelőtt rendezték meg a tanévzáró ünnepélyt. — A nagydorogi Dohánybeváltó KISZ fiataljai egyszerűsítették a dohány bálázásának munkafolyamatát és ezzel négy fő munkája felszabadult. — A Hazafias Népfront jelentős munkát végez a biztosítások érdekében is; biztosítási ankétokat szervezett a paksi és a tamási járásban. Az ankétokon gyakorlati példákkal mutatták meg a biztosítás jelentőségét. A tervek szerint a jövőben másutt is lesznek hasonló ankétok. Tévedésből leütötték. Juhász József felsőnyéki lakost a múlt kedden késő este menyasszonyától hazafelé menet, egy sötét helyen, eddig még ismeretlen tettes — nyilvánvalóan tévedésből — leütötte. Egy késői járókelő talált rá, amint a járdán hevert ájultan. Miután az orvos bekötözte, magához tért. Reggelre állapota ismét rosszabbra fordult, mentő szállította be eszméletlenül a pincehelyi kórházba, ahol napokig feküdt önkívületben. A rendőrség megindította a — Nagyszabású juniálist rendez a dunaföldvári pártszervezet június 29-én, amelynek tiszta bevételéből televíziót szándékoznak vásárolni. A vidékieknek, akik a juniálison résztvesznek, szállást is biztosítanak. — A Nemzetközi Szövetkezeti Napra készül Paks Szövetkezeti Bizottsága. A Cipész, az Építőipari, valamint a Háziipari Szövetkezet közös kiállítást rendez a kultúrotthonban. A Cipész KTSZ-nél öt szakmunkás vállalta, hogy saját elképzelése szerint 3—4 pár különleges cipőmodellt készít. A legsikerültebb, legszebb modellt díjazni fogják. — A bonyhádi járási tanácsnál megalakult a tűzvédelmi bizottság a különböző szervek megbízottaiból. Ennek a bizottságnak a feladata, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a nyári tűzesetek megelőzésére. Köztudomású, hogy a kenyér- és takarmánygabonában igen sok veszteséget okozott minden évben a tűz. Ennek megelőzésére az idén különös gondot fordítanak. — A simontornyai Kossuth Termelőszövetkezetben nemrégiben készült el a második — mintegy 37 holdas — halastó. A költségek fedezésére állami hitelt is kaptak, de a munkák nagy részét saját erőből végezték el. — A felsőnánai termelőszövetkezet megkezdte a szamóca szállítását a földművesszövetkezetnek. — Diósberényben az utak helyrehozásánál és az autóbuszmegálló javításánál több mint 100 ember végzett gyalogos munkát és mintegy negyvenen fogattal vettek részt a közmunkában. Az elvégzett társadalmi munka értéke közel 18 ezer forint. Munkaverseny a Tolnai Pamutszövőgyárban A gyári törzsgárdához tartozó szövőkkel, műszaki és adminisztratív dolgozókkal beszélgettünk a munkaversenyről. A beszélgetés során felmerült a múlt, 5—6 évvel ezelőtt a gyár valamennyi dolgozója munkaversenyben volt. Keressük okát, mi történt a termelés régi élenjáróival, mostani termelési eredményeikkel az elsők között vannak-e? Számíthat-e rájuk a gyár vezetősége a nagy feladatok megoldásában. Van-e és milyen a munkaverseny? * A munkaügyi osztályon Gy. Szabó Lászlóval és Kenderesnével keressük, kik is kapták az első élmunkás jelvényeket? Hosszas keresgélés után sem találjuk meg ennek nyomát, helyette előkerül egy későbben készített kimutatás, amely a sztahanovistákat tünteti fel, szám szerint 57-et. Kenderesné, hét évvel ezelőtt szövő volt. Emlékezetből próbálja megtalálni az első kitüntetett munkásokat: Pelczer Katalin, jelenleg is a gyárban dolgozik. Már nem a szövődében, hanem könnyebb munkahelyen, ott ahol a munkateljesítményt százalékszerűen nehezen lehet értékelni. Kányi Erzsébet tavaly nyugdíjba ment, Schwebl Róza a gyárban dolgozik, de élmunkás jelvényét visszavonták, Major Jánosné már nem a szövődében, hanem a csévelőknél dolgozik. Egyedül csak Zsidó Teréz szövő az első élmunkások közül. Mint egyik legilletékesebb szervtől, a munkaügyi osztály dolgozóitól kérdezzük: — Van-e munkaverseny a gyárban? Hasonlít-e az 5—6 év előttihez? — Van munkaverseny, nem olyan, mint a múltban volt, most csak a partik versenyeznek egymással. — Mondja Gy. Szabó elvtárs. — A munkaverseny, ha van is, keveset tudnak a munkások, többet kellene a bizalmiaknak beszélni erről — teszi hozzá az osztály egyik dolgozója. — Kérdezzük meg a szövőket, mi a véleményük a munkaversenyről? — javasolja Kenderesné. Zsidó Teréz, négy szövőgépben dolgozik. Három gépen export törlőruhát, egyen pedig esernyővásznat sző. Amikor emlékeztetjük a régi munkaversenyekre, így válaszol: — Tudják, nem volt az rossz, többet is lehetett keresni, nagyobb volt a vetélkedés és azt hiszem több terméket is eredményezett. Meg jólesett az is, amikor az embert jó munkájáért kitüntették. — Most van-e munkaverseny? — Hát, hogyan is mondjam... van is, meg nincs is. Állítólag van, mert egy partigyűlésen szó volt erről, de csak havonta írják ki a táblára az eredményeket, de az sem az eredmény, hanem csak azt közlik, hogy ki mennyi forintlevonást kap, mert leminősítették áruját. Hága József művezetőt kérdezzük meg, talán neki más véleménye van a munkaversenyről. — Munkaverseny van, de kevés propagandával, jelenleg csak „papírverseny” van, de jelzem, nagy nyilvánosságra nincs is szükség, csak a helyi lehetőségeket kellene kihasználni. De sajnos, úgy látom, nem sok eredmény van e téren. — S önök művezetők, mit tesznek a munkaverseny érdekében? — Partigyűléseken megmondtuk, hogy versenyezünk a másik partival, többet nem teszünk, s mindig beszélünk a munkásokkal a jobb munkáról. Mert az a cél — és ha verseny lenne, akkor ezt kellene figyelembe venni —, hogy a jelenlegi mennyiséget, még jobb minőségben adjuk le. — Nálunk mindenki jól dolgozik — mondja Zsidó Teréz —, de verseny az nincs, helyesebben nincs értékelve, nézze meg a táblát, az is üres. A havi értékelés az még mindig hiányos, mindig nézeteltérések vannak amiatt. Guld József ifjúmunkás szövő. Két széles gépben export abroszokat sző. Az ő véleménye: — Én nem tudom milyen a mi munkaversenyünk, szó volt arról, hogy van a partik között verseny, de értékelés nincs. Bevallom, én most nem a legjobban szövök, rossz a gépem is, meg a száraz időjárás is sok selejtet eredményez. Lehetne itt olyan munkaverseny, hiszen volt is, hogy csodájára járhatnának. Berek Józsefné kétgépes szövő véleménye: — A régi verseny jó is volt, meg nem is. Jó volt, mert több pénzt tudtunk keresni, rossz volt, mert sok esetben az elsőség megállapítása volt rossz, azután ez vitákat szült és sok volt a veszekedés. De talán az a legnagyobb baj, hogy nincs kezdeményező. Volt valamikor egy DISZ-titkárunk, az csinált itt munkaversenyt, a fiatalok mind egy műszakban voltak és az idősebbekkel versenyeztek. Meg ha verseny lenne, akkor is talán azt is figyelembe kellene venni, hogy ne csak a rossz munkát értékeljék, hanem a jót is, ha valaki a tervezettnél több elsőosztályú árut termel, bérezzék azt is. * A ,,B’’-műszak dolgozóival beszélgettünk a munkaversenyről. A vélemények általában megegyeznek. Van a gyárban munkaverseny, csak az a legnagyobb hiba, hogy nem tudnak erről. A brigádversenyek jók, de mégsem olyan, mint az egyéni verseny, amikor az egyén munkája vetélkedik a brigád helyett. S igazuk van a munkásoknak, amikor arról beszélnek, hogy a verseny elősegíti a több, jobb termelést, viszont a jó minőséget gyártó dolgozó bére a minőséggel együtt emelkedik. Azt kell tenni a gyárban, hogy a szakszervezet váljon a verseny gazdájává úgy, hogy a termelés élenjáróit népszerűsíti és teret enged az egyén kibontakozásának. Nem mondjuk, és nem is mondhatjuk, hogy a gyárban rosszul dolgoznak a szövők, műszakiak, de hogy még jobban tudják feladataikat teljesíteni, ahhoz a lehetőségek adottak, és a munkásokban az akarat megvan ahhoz, hogy még jobban dolgozzanak. P. J.