Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-10 / 135. szám

1958 június 10. Közel egymillió forintot takarítanak meg a Bonyhádi Cipőgyárban Egy hónap alatt 229 ezer forintos eredmény Viszonylag rövid idő telt el azóta, hogy pártunk és kormányunk felhí­vással fordult az ország dolgozói­hoz, az anyagtakarékossági moz­galom kiszélesítéséért, a gazdasá­gosabb termelésért. A Bonyhádi Cipőgyár gazdasági vezetése és dolgozói egyetértettek a felhívással, hiszen legjobban talán a cipőipar az, ahol ezernyi mód kí­nálkozik arra, hogy jobb minőséget, gazdaságosabb termeléssel lehessen biztosítani. Üzemünkben április elején anké­­tot tartottunk, ahol megbeszéltük, melyik területen, mit lehet tenni azért, hogy a felhívásnak az üzem is eleget tudjon tenni és­­ nálunk is eredmények mutatkozzanak. AZ ANKÉT SIKERREL ZÁRULT Meg kell mégis mondanunk azt is, hogy a műszakiak között igen élénk vita fejlődött ki az egyes kér­désekben, mint például az úgyneve­zett „bázis” időszak és az aktuális termelési időszak közötti értékmeg­határozásoknál, azonban mégis kö­zös nevezőre jutottak abban, hogy lehet és kell is cselekedni az anyag gazdaságosabb felhasználása, az anyagtakarékosság területén. Ma már az egyszerű újságolvasó előtt sem ismeretlen fogalom az, hogy már a cipőgyártásnál a legdrágább ér­tékű anyag az alsó és felsőbőr. Nem szabad egy pillanatra sem azt hin­nünk, hogy a többi anyag már jó­val kisebb értékű, mert azt is fi­gyelembe kell vennünk, hogy a be­dolgozásra kerülő anyagok­­ nagy ré­szét importáljuk és igen drága va­lutát adunk értük. VITÁK UTÁN született meg a kalkuláció, melyet a bázis időszakhoz mértünk az új gyártmányoknál már tervszámként szerepel a 942 500 forintos anyagta­karékossági mozgalom. A közel egy­millió forintos összes nem megve­tendő érték, különösen akkor, ami­kor arra is gondolunk, hogy az év lejártával ismét lehetőség lesz arra hogy dolgozóink nyereségvisszatérí­tésben részesüljenek. Az elmúlt év­ben több, mint 220 000 forintos nye­reségvisszatérítést kaptak dolgo­zóink. Most pedig nézzük meg közelebb­ről, hogy alakul az a közel egy­millió forintos összeg, amelyet fi­gyelembe vettünk az anyagtakaré­kossági mozgalom területén. A GOYLER CIPŐKNÉL rámamódosítást alkalmazunk, de ez a módszer a minőségnél káros ki­hatást nem jelent, így éves vi­szonylatban 83 000 forintot takarí­tunk meg. Ezt az összeget máris megtakarítottuk. A női forma gumi­talpas cipőknél is változást eszkö­zöltünk a talp felhasználásában, ugyancsak a minőség meghagyása mellett, így a tervezett 226 000 fo­rinttal szemben máris 130 000 fo­rintot takarítottunk meg. A cipő­tömésnél régebben alkalmazott pa­pírtömést elhagytuk és helyette tö­mőlemezt használunk fel. A 25 000 forintos évi tervezett megtakarítása­sal szemben eddig 6000 forintot ta­karítottunk meg. A hulladék fel­­használására is tettünk intézkedése­ket, ami évi 44 000 forintos összeget jelent, ahol az eddigi eredmény 10 000 forint. A fenti összegek máris jelentősek és egyetlen területe nincs a terve­zett megtakarításnak, ahol ez bár­milyen vonatkozásban minőségrom­lással járna gyártmányainkban. A további anyagtakarékosságnál a legnagyobb mértékben figyelembe vettük az üzemek közti s az egyéni versenyt is. Ismeretes, hogy a Bony­hádi Cipőgyárban régebben több, mint 200 sztahanovista kitüntetést kaptak a dolgozók. Ha voltak is fo­nákságok a régi sztahanovista moz­galomban, mely különösen a bürok­ráciában mutatkozott meg, azonban nagy százalékuk mégis spontán jó eredménnyel jött létre. Még ma is sokan vannak üzemünkben korábbi kitüntetést viselő dolgozók, akik szívesen mérik össze erejüket más hasonló munkakörben dolgozó mun­katársaikkal és akik JELENLEG IS VERSENYEZNEK, ha nem is „harsogó” mikrofonszó­­lamok mellett, a magasabb teljesít­ményért, a jobb minőségért és az anyagtakarékosságért. Vállalatunknál máris készen áll a III. negyedévi üzemközti verseny feladata. Gerince az anyagtakaré­kosság és a minőség szakadatlan ja­vítása. Rendületlenül bízunk ab­ban, hogy az általunk történt közel egymillió forintos tervezett anyag­takarékossági eredmény élő valóság lesz és termelésünket még jobb eredménnyel zárjuk, mint az 1957-es esztendőben. HORVÁTH JÓZSEF Bonyhádi Cipőgyár nyomozást. Bátaszéktől—Szekszárdig A vonat alig nekiiramodik, né­hány percnyi robogás után már újra lassítani kell. Bátaszék és Szek­­szárd között lévő állomások között mindössze néhány kilométernyi a távolság. Az utasok közül ki érdek­lődve, ki közömbösen figyeli a tá­jat, mások halkan, vagy hangosab­ban beszélgetnek. Az egyik beszélgető csoport köz­pontja egy idősebb asszony. Az öre­gek életéről folyik a vita, s az idős nénike arról beszél, hogy az öreg csak teker a fiatalok nyakán. — Csak addig jó az öreg a háznál, amíg dolgozni tud, vagy van vala­mije — mondja elkeseredetten. És ki-ki elmondja, mit látott, ta­pasztalt a fiatalok hálátlanságáról. Itt-ott közbevetés hangzik el, né­hányan jó példát szeretnének fel­sorolni, mert ilyen is van, de eze­ket most háttérbe szorítják azok, akik a hálátlanságról gyűjtötték ös­­­sze tapasztalataikat. A kocsi sar­kában egy kendős asszony, Baka Ferencné, a bátaszéki Búzakalász Tsz tagja, egy jó ideig hallgatja a vitát, majd bekapcsolódik a beszél­getésbe.­— Én magam is, ahogy idősöd­tem, féltem az öregségtől. Nem volt családunk és sok álmatlan éjszakát okozott az, hogy mi lesz velünk öregségünkre. Sokszor eszembe ju­tott a hajdani „manekhajzli” — ahogy a bátaszékiek nevezték a vá­sártéri szegényházat. Az ott elhe­lyezett öregek ugyanis koldulásból tartották fenn életüket. A félelem okozója a létbizonyta­lanság, s ettől Baka Ferencné meg­szabadult, amióta tsz tag. Erről így beszél: — Hatodik éve vagyok tag­ja a tsz-­nek. Amíg jó erőben és egészségben voltam, évente 200— 300 munkaegységért dolgoztam. Minden évben, még a beadásos vi­lágban is megvolt a kenyerünk. Az idén is — pedig most már nyugdíjas vagyok — ki tudtam segíteni a szom­szédasszonyomat egy kis liszttel. Most már nem fél Baka Ferenc­né az öregségtől. Január 1-től 315 forint nyugdíjat kap a tsz-től. Ezenkívül kapott 1200 öl háztáji földet, és ha ehhez hozzászámítjuk a 70 munkaegység jövedelmét, amit ebben az évben megszerez, szépen megél. — Nem szorulok senkire — mond­ja — és innét is, onnét is kérdéseket tesznek fel, amelyre Baka néni készséggel válaszol. — Nálunk a nyugdjasok is dol­gozhatnak —, mert nemcsak én egyedül vagyok nyugdíjas, vagyunk vagy nyolcan. Három asszony és öt férfi. Mi asszonyok évi 70, a fér­fiak pedig évi 120 munkaegységre dolgozhatnak. És meg is tesszük, mert mi is éppen úgy részesülünk a juttatásokból, mint a tsz akármelyik tagja. A hallgatóság, az utasok lassan szedelőzködni kezdenek, Szekszárd közelébe ért a vonat. És Baka néni befejezésül még annyit mond: — Higyjék el, nem rossz a tsz, öreg, fiatal megtalálja a számítását, ha jól dolgozik, és ami a legfontosabb, biztos és gondnélküli az öregség. 0 ■0 5 [UNK] ■ BOIOIOIOIOBOIOICDIOIOIOIOIOIOIOIO■0 ■ 0 ■0 5 5 5■o ■0 ■0 S■ 0 ■0 Qp up/ eJ e m ! Ma nyílik az új OFOTÉRT szaküzlet Szekszárdon, a Mártírok tere 1—3 szám alatt Szemüvegek, fotócikkek nagy választékban. Gyors és pontos kiszolgálás 0 0 ■ ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD­I CDI CDI CDI CDI CDI CDI CDI CDI CDI ■ 0 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG o o O ' 3 --------1 ° c o 3 HÍREK — A DÉDÁSZ munkavédelmi kiál­lítását, amelyet Szekszárdon a Ba­logh Ádám Múzeumban rendeztek meg, tegnap zárták be. A kiállítás anyagát most Paksra szállítják és ott bemutatják. A Pakson csütörtökön megnyíló kiállítás egy hétig tart. — Hol lesznek vásárok a héten? Ma, június 10-én Pincehelyen, Szász­váron, június 11-én szerdán Sár­­szentlőrincen, Törökkoppányban, 12-én csütörtökön Cecén, 13-án pén­teken Szigetváron, 14-én szombaton, Bedegkéren. — A palánki mezőgazdasági techni­kumban vasárnap délelőtt rendezték meg a tanévzáró ünnepélyt. — A nagydorogi Dohánybeváltó KISZ fiataljai egyszerűsítették a dohány bálázásának munkafolyama­tát és ezzel négy fő munkája felsza­badult. — A Hazafias Népfront jelentős munkát végez a biztosítások érdeké­ben is; biztosítási ankétokat szerve­zett a paksi és a tamási járásban. Az ankétokon gyakorlati példákkal mu­tatták meg a biztosítás jelentőségét. A tervek szerint a jövőben másutt is lesznek hasonló ankétok.­­ Tévedésből leütötték. Juhász Jó­zsef felsőnyéki lakost a múlt kedden késő este menyasszonyától hazafelé menet, egy sötét helyen, eddig még ismeretlen tettes — nyilvánvalóan tévedésből — leütötte. Egy késői járó­kelő talált rá, amint a járdán hevert ájultan. Miután az orvos bekötözte, magához tért. Reggelre állapota ismét rosszabbra fordult, mentő szállította be eszméletlenül a pincehelyi kór­házba, ahol napokig feküdt önkívü­letben. A rendőrség megindította a — Nagyszabású juniálist rendez a dunaföldvári pártszervezet június 29-én, amelynek tiszta bevételéből televíziót szándékoznak vásárolni. A vidékieknek, akik a juniálison részt­­vesznek, szállást is biztosítanak. — A Nemzetközi Szövetkezeti Napra készül Paks Szövetkezeti Bi­zottsága. A Cipész, az Építőip­ari, va­lamint a Háziipari Szövetkezet kö­zös kiállítást rendez a kultúrotthon­­ban. A Cipész KTSZ-nél öt szak­munkás vállalta, hogy saját elképze­lése szerint 3—4 pár különleges cipő­­modellt készít. A legsikerültebb, leg­szebb modellt díjazni fogják. — A bonyhádi járási tanácsnál megalakult a tűzvédelmi bizottság a különböző szervek megbízottaiból. Ennek a bizottságnak a feladata, hogy megtegye a szükséges intézke­déseket a nyári tűzesetek megelőzé­sére. Köztudomású, hogy a kenyér- és takarmánygabonában igen sok veszteséget okozott minden évben a tűz. Ennek megelőzésére az idén különös gondot fordítanak. — A simontornyai Kossuth Ter­melőszövetkezetben nemrégiben ké­szült el a második — mintegy 37 holdas — halastó. A költségek fede­zésére állami hitelt is kaptak, de a munkák nagy részét saját erőből vé­gezték el. — A felsőnánai termelőszövetke­zet megkezdte a szamóca szállítását a földművesszövetkezetnek. — Diósberényben az utak helyrehozá­sánál és az autóbuszmegálló javítá­sánál több mint 100 ember végzett gyalogos munkát és mintegy negy­venen fogattal vettek részt a köz­munkában. Az elvégzett társadalmi munka értéke közel 18 ezer forint. Munkaverseny a Tolnai Pamutszövőgyárban A gyári törzsgárdához tartozó szö­vőkkel, műszaki és adminisztratív dolgozókkal beszélgettünk a munka­versenyről. A beszélgetés során fel­merült a múlt, 5—6 évvel ezelőtt a gyár valamennyi dolgozója munka­versenyben volt. Keressük okát, mi történt a termelés régi élenjáróival, mostani termelési eredményeikkel az elsők között vannak-e? Számíthat-e rájuk a gyár vezetősége a nagy fel­adatok megoldásában. Van-e és mi­lyen a munkaverseny? * A munkaügyi osztályon Gy. Szabó Lászlóval és Kenderesnével keressük, kik is kapták az első élmunkás jelvé­nyeket? Hosszas keresgélés után sem találjuk meg ennek nyomát, helyette előkerül egy későbben készített ki­mutatás, amely a sztahanovistákat tünteti fel, szám szerint 57-et. Kend­eres­né, hét évvel ezelőtt szövő volt. Emlékezetből próbálja megta­lálni az első kitüntetett munkásokat: Pelczer Katalin, jelenleg is a gyárban dolgozik. Már nem a szövődében, ha­nem könnyebb munkahelyen, ott ahol a munkateljesítményt százalékszerű­­en nehezen lehet értékelni. Kányi Erzsébet tavaly nyugdíjba ment, Schwebl Róza a gyárban dolgozik, de élmunkás jelvényét visszavon­ták, Major Jánosné már nem a szö­vődében, hanem a csévelőknél dolgo­zik. Egyedül csak Zsidó Teréz szövő az első élmunkások közül. Mint egyik legilletékesebb szerv­től, a munkaügyi osztály dolgozóitól kérdezzük: — Van-e munkaverseny a gyár­ban? Hasonlít-e az 5—6 év előttihez? — Van munkaverseny, nem olyan, mint a múltban volt, most csak a partik versenyeznek egymással. — Mondja Gy. Szabó elvtárs. — A munkaverseny, ha van is, ke­veset tudnak a munkások, többet kellene a bizalmiaknak beszélni erről — teszi hozzá az osztály egyik dolgo­zója. — Kérdezzük meg a szövőket, mi a véleményük a munkaversenyről? — javasolja Kenderesné. Zsidó Teréz, négy szövőgépben dol­gozik. Három gép­en export törlőru­hát, egyen pedig esernyővásznat sző. Amikor emlékeztetjük a régi munka­­versenyekre, így válaszol: — Tudják, nem volt az rossz, töb­bet is lehetett keresni, nagyobb volt a vetélkedés és azt hiszem több ter­méket is eredményezett. Meg jólesett az is, amikor az embert jó munkájá­ért kitüntették. — Most van-e munkaverseny? — Hát, hogyan is mondjam... van is, meg nincs is. Állítólag van, mert egy partigyűlésen szó volt erről, de csak havonta írják ki a táblára az eredményeket, de az sem az ered­mény, hanem csak azt közlik, hogy ki mennyi forintlevonást kap, mert leminősítették áruját. Hága József művezetőt kérdezzük meg, talán neki más véleménye van a munkaversenyről. — Munkaverseny van, de kevés propagandával, jelenleg csak „p­apír­­verseny” van, de jelzem, nagy nyilvá­nosságra nincs is szükség, csak a helyi lehetőségeket kellene kihasz­nálni. De sajnos, úgy látom, nem sok eredmény van e téren. — S önök művezetők, mit tesznek a munkaverseny érdekében? — Partigyűléseken megmondtuk, hogy versenyezünk a másik p­artival, többet nem teszünk, s mindig beszé­lünk a munkásokkal a jobb munká­ról. Mert az a cél — és ha verseny lenne, akkor ezt kellene figyelembe venni —, hogy a jelenlegi mennyisé­get, még jobb minőségben adjuk le. — Nálunk mindenki jól dolgozik — mondja Zsidó Teréz —, de ver­seny az nincs, helyesebben nincs ér­tékelve, nézze meg a táblát, az is üres. A havi értékelés az még min­dig hiányos, mindig nézeteltérések vannak amiatt. Guld József ifjúmunkás szövő. Két széles gépben export abroszokat sző. Az ő véleménye: — Én nem tudom milyen a mi munkaversenyünk, szó volt arról, hogy van a partik között verseny, de értékelés nincs. Bevallom, én most nem a legjobban szövök, rossz a gé­pem is, meg a száraz időjárás is sok selejtet eredményez. Lehetne itt olyan munkaverseny, hiszen volt is­­, hogy csodájára járhatnának. Berek Józsefné kétgépes szövő vé­leménye: — A régi verseny jó is volt, meg nem is. Jó volt, mert több pénzt tud­tunk keresni, rossz volt, mert sok eset­ben az elsőség megállapítása volt rossz, azután ez vitákat szült és sok volt a veszekedés. De talán az a leg­nagyobb baj, hogy nincs kezdemé­nyező. Volt valamikor egy DISZ-tit­­kárunk, az csinált itt munkaver­senyt, a fiatalok mind egy műszak­ban voltak és az idősebbekkel ver­senyeztek. Meg ha verseny lenne, akkor is talán azt is figyelembe kel­lene venni, hogy ne csak a rossz munkát értékeljék, hanem a jót is, ha valaki a tervezettnél több első­osztályú árut termel, bérezzék azt is. * A ,,B’’-műszak dolgozóival beszél­gettünk a munkaversenyről. A vé­lemények általában megegyeznek. Van a gyárban munkaverseny, csak az a legnagyobb hiba, hogy nem tud­nak erről. A brigádversenyek jók, de mégsem olyan, mint az egyéni ver­seny, amikor az egyén munkája ve­télkedik a brigád helyett. S igazuk van a munkásoknak, amikor arról beszélnek, hogy a verseny elősegíti a több, jobb termelést, viszont a jó minőséget gyártó dolgozó bére a mi­nőséggel együtt emelkedik. Azt kell tenni a gyárban, hogy a szakszervezet váljon a verseny gazdájává úgy, hogy a termelés élenjáróit népszerűsíti és teret enged az egyén kibontakozásá­nak. Nem mondjuk, és nem is mond­hatjuk, hogy a gyárban rosszul dol­goznak a szövők, műszakiak, de hogy még jobban tudják feladataikat telje­síteni, ahhoz a lehetőségek adottak, és a munkásokban az akarat megvan ahhoz, hogy még jobban dolgozzanak. P. J.

Next