Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

$ A házakról és az emberekről Szekszárdnál több mint 300 ál­lami tulajdonban lévő ház van. A házak sorsa és az emberek visel­kedése szoros összefüggésben áll egymással. A lakásbérlők jelentős része megbecsüli a házat, ame­lyet lakhelyül választott. Ezek a házak kívül-belül „csinosak” és „hosszú életnek”­­ örvendenek. De vannak rendetlen lakásbér­lők is, olyanok, akik magatartá­sukkal a háznak és a házbeliek­nek, akikkel együtt laknak egy­aránt ártanak. A napokban néhány szekszárdi házhoz ellátogattunk, s ami ros­­­szat megírunk a házakról és bér­lőikről, azt nem azért tesszük, hogy megsértsük őket, hanem csupán azért, hogy erőnkhöz mér­ten mi is hozzájáruljunk olyan légkör kialakításához, amelyben a bérlő egyaránt megbecsüli a há­zat, amelyben lakik és a másik bérlőt, akivel egy fedél alatt él. MIÉRT HUZATOS A LÉPCSŐHÁZ? Miközben a Hunyadi utca 2. szám alatti új bérház egyik házi­asszonya arról panaszkodott, hogy a felette lévő emeleti szoba lakói takarításkor minden esetben az ablakon rázzák ki a szőnyegeket, s emiatt a szobája megtelik por­ral, állandó csattogás hallatszott be hozzánk a szobába. Kinéztünk a folyosóra, s rájöt­tünk a csattogás okára. Ugyanis a házbeli gyerekek kö­zül játszadoztak néhányan a lép­csőház üvegajtajával. A lépcsőházi üvegajtókat ta­valy március óta már másodszor üvegezték. Az üvegezés azonban most is hiányos. Nagy a huzat a lépcsőházban. A lakók panasz­kodnak a huzatra. De akkor miért tűrik szó nél­kül, hogy a gyermekek „szórako­zásból” az ajtókat csapkodják fél­óra hosszáig úgy, hogy zeng belé az épület? Öt lépcsőház és folyosó van eb­ben az épületben. A lépcsőházak és folyosók világítását az állam fizeti és a lépcsőházak és folyo­sók világítása a „gyenge égők” el­lenére is egyenként átlagosan 200 forintjába kerül havonként ál­lamunknak. Mi ennek az oka? Az ok egyszerű. A lakók égve hagyják a villanyt a folyosón. Mindenki égve hagyja? Ezt így nem lehet állítani. Elvégre van­nak szép számmal rendes embe­rek is, akik az állami tulajdont úgy kezelik, mintha a sajátjuk volna. Akkor hát ki a felelős? Miért égnek minden éjjel a villanyok a lépcsőházakban és a folyosókon? Hogyan lehetne tettenérni és fe­lelősségre vonni a házon belül azokat, akik égve hagyják? Ezekre a kérdésekre kellene közös erővel feleletet találnunk. A TAPINTATLAN EMBER A Rákóczi utca egyik bérházá­nak lakói érdekes példáját mond­ták el a tapintatlanságnak. A házban lakó „tapintatlan” ember” ugyanis minden nap kora­hajnalban indul munkára motor­­kerékpárral. A motorkerékpárját már az udvaron „berúgja”, s a zárt lépcsőházban úgy „túráztat­ja”, hogy a ház legmélyebben al­vó lakói is felébrednek a rettene­tes, fülsértő zajra. A „tapintatlan ember” ilyenkor kajánul ujjong, s azt gondolja: „ Ha nekem fel kell kelnem, akkor ti se aludjatok. Csak azon csodálkozunk, hogy még nem érte karambol. Ugyanis a ház lakói minden reggel elát­kozzák a motorjával együtt. HARC AZ ESŐVÍZÉRT A Perczel Mór utcában az eső­vízlevezető csatornára panaszko­dott egy fiatal házaspár. — Látják ott fenn azt a horpa­dást a csatornán? Az mindent megoldott. Most már ezen többé senkinek sem folyik esővíz, — mondta a fiatalember az esővízle­vezető csatorna felső tönkrelapí­tott torkolatára mutatva, majd így folytatta: — Állandó veszekedés tárgya volt eddig ez a csatorna, ha meg­eredt az eső, mert mindenki sze­retett volna esővizet „fogni” ma­gának. Egyszerre azonban csak egy edény fért a csatorna alá. Még verekedés is volt az esővíz miatt. Azóta aztán megcsináltuk úgy, hogy senkinek sem ontja a vizet a csatorna. Edénybe most már igaz, hogy nem lehet felfogni az esővizet, mert megrongálták a levezető csa­tornát. Ellenben az eresz alatti csatorna, ha megtelik, mégis csak lefolyik a víz, mégpedig az em­berek nyakába. TÉLI FAVÁGÁSOK Az Arany János utcában is meglátogattunk egy családot. A konyha kövezetét fejszenyomok csúfították. — Most már nem bent vágják a fát? — kérdezte az elvtársnő, aki a Városgazdálkodási Vállalat­nál dolgozik és elkísért bennün­ket körútunkra. A háziasszony zavartan mondta. — Akkor, amikor tetten érték az uramat a favágáson, csak azért csinálta itt bent, mert kint nagyon hideg volt. DISZNÓÓL AZ EMELETEN A város legszebb utcájában, a Széchenyi utcában szokatlan kö­rülmények között éldegélt sokáig egy kis malac. Ugyanis ez a sze­rencsés malacocska olyan „ma­gasra tört”, hogy emeleti lakosz­tályt biztosítottak számára a gaz­dái egy konyha szögletében. A Városgazdálkodási Vállalat figyelmeztette a boldog malactu­lajdonosokat, hogyha nem hajlan­dók az állatkájukat kiköltöztetni a konyhából, akkor kénytelen a lakást másoknak adni, olyanok­nak, akik jobban megbecsülik. A figyelmeztetés használt. A malackát látogatásunkkor nem ta­láltuk a szokott helyén, s az elár­vult ketrec a konyhasarokban ar­ról tanúskodott, hogy „visszasül­­­lyedt” a valódi „földszintes” disz­nóólak állatainak sorába. HÁZBÉR ADÓSSÁGOK A lakásbérlők havonként átla­gosan 50 forintot fizetnek. A mai fizetések mellett ez az összeg mi­nimális,­ mivel egy napi kereset csupán és mégis szomorú képet nyerünk, ha végignézzük a lakbér­­fizetések jegyzékét. Vannak olyanok, akik már egy év óta nem fizettek lakbért. Az egyik család lakbére 20 forint és mégis már 540 forint lakbérhátra­léka van. A 4-5 hónapra visszamenő lak­­bérfizetést elmulasztók száma el­éri a 60-at. Az egyhónapos elm­­rndás pedig átlagosan 150—200 lakbérlő esetében tapasztalható. Mi ennek az oka? Azt mindenki elismeri, hogy a lakbérek (nem albérlőkről van szó) nevetségesen alacsonyak. Fizetni tehát minden­ki tudna. De akkor miért nem fi­zetnek? Az ok főleg az emberek felelőtlenségében keresendő. Köz­tudomású ugyanis, hogy a lakbé­rek 75 százalékát lakáskarbantar­tásokra fordítják. Vajon van-e egy mákszemnyi felelősségérzet azokban, akik még a ház minimális amortizációs költségeit sem hajlandók megtérí­teni. HAYPÁL BÍRÓSÁGI ÍTÉLETEK ÜZÉRKEDÉS Döme Pálné ozorai lakost kétrend­beli árdrágító üzérkedés bűntette miatt ítélte el a tamási járásbíróság Marosi tanácsa 8 hónapi börtönbün­tetésre, 300 forint értékű vagyon­elkobzásra és a bűnjelként lefoglalt tojás, baromfi teljes elkobzására. A helyi piacon nagyobb mennyiségű to­jást és baromfit vásárolt fel, azt Budapestre szállította és ott jelentős felárral tovább adta. Egy alkalom­mal azonban rajta vesztett. SIKKASZTÓ BOLTVEZETŐ Rózsahegyi József németkéri la­kost, volt boltkezelőt a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkö­vetett sikkasztás és üzérkedés miatt mondotta ki bűnösnek a paksi járás­­bíróság dr. Kiss Tóth Tihamér ta­nácsa és három évi börtönbüntetésre és 5 évi jogvesztésre ítélte. A megál­lapítások szerint mintegy 42 000 fo­rintot sikkasztott el a reábízott bolt­ban lévő értékek közül. Több értéket elvitt a boltból a lakására anélkül, hogy azt kifizette volna. Ugyanakkor a sikkasztás mellett például kakaót vásárolt magánszemélyektől és azt a megengedettnél magasabb áron hozta orgalomba. Hetven tagja van a Bátaszéki Fűtőháznál a Kölcsönös Segítő Takarék­­pénztárnak. A hetven betéttulajdonosnak több mint fele KISZ-tag. Most éppen fizetés volt. Benedek Károly, a KST elnöke és Gyarmati Jánosné pénztáros éppen számolják a tagok által befizetett pénzt. Szép summa, több mint négyezer forint gyűlt össze. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 június 1, Néhány kiló ócskavas „4. pont. Elhasznált anyag újbóli felhasználásával összesen 30 kg vasat takarítottunk meg.”­­ Szerényen húzódik meg a bejegyzés a Bátaszéki Fűtőház kiszistáinak takarékossági számláján. Hiszen látszatra ez csak néhány forintot jelent, m, ez azokhoz az ezresekhez képest, amit a fűtőházi fiatalok túlsúlytovábbítással, szén­megtakarítással, a javítási költségek csökkentésével takarítottak meg. Pedig itt minden kiló vas megta­karításának érdekes története van, ami mutatja a kiszista mozdonylaka­tosok találékonyságát, igyekezetét. Hetek óta tartott „belső szolgála­tot’“, végzett az állomáson tolatást egy „lesántult” mozdony. Nem volt olyan nagy a baja a 375—951-esnek, csak az egyik csatlócsap­ perselye la­zult meg, köszörülte a csapot. Ki kel­lett volna cserélni a perselyt, de hiába kerestek hozzávaló anyagot a szertárban, a községben a ktsz-nél, kisiparosoknál, még a MÉH-hez is elmentek, nem találtak, így hát egyelőre nem volt más megoldás, a csatlót ki kellett iktatni. Tudott menni a mozdony, de csak kétharmad erővel. Három helyett két pár kere­két tudta csak meghajtani. Arra a sorsra jutott, amit különben a kiöre­gedett, elavult mozdonyokkal csi­nálnak, tolattak vele az állomáson. A kiszistáknak megesett a szívük a beteg gépen. Addig kerestek, kutat­tak, míg találtak a műhely sarkában egy régóta ott heverő törött tengelyt. Az anyaga jó lett volna, csak egy baj volt. A méret nem­ megfelelő, a 99 milliméter vastag tengely a persely i1O-es peremét már nem adta ki. — Hívjuk csak ide Magyar elvtár­sat, a kovácsot — mondta Hange elv­­társ mozdonylakatos, aki egyébként a KISZ-szervezet titkára. — Hátha ő tud valami csinálni. A fiatal kovács nem gondolkodott sokáig. Igaz, hogy ilyen anyagból még nem csináltak 375-ösre való perselyt, de ő majd tűzben feltömö­­ríti az egyik végét, hogy kiadja a méretet. A többi már az esztergályo­sok és a szerelők dolga. Munkához láttak, hamarosan elké­szült a persely. Egyik reggel aztán beállt a mozdony a műhelybe, a két kiszista, Hange Tibor és Lovrity Jó­zsef pedig pár óra alatt „meggyógyí­totta” a mozdonyt. Délután már vonatot vihetett a 375—951-es. A takarékossági számla pedig újabb néhány kiló vas megtakarítá­sával gyarapodott. Arról nincs szó a feljegyzésben, mennyit jelent forint­ban az, hogy egy 375-ös mozdony to­latás helyett vonatot vihet. Hiába, szerény emberek a fűtőházi kiszisták, J. J. A takarékossági mozgalom hívei A Tolnai Selyemfonógyárban a célnázóban a hulladék csökkentése érdekében különleges intézkedése­ket dolgoztak ki. Az intézkedés lé­nyege az, hogy a gyárhoz került új munkásokkal többet foglalkoznak, oktatják őket a gépek szakszerű ke­zelésére, valamint megelőző intéz­kedéseket tettek a fonodában is a minőség állandó javítására. * A teveli vegyesipari kisipari szö­vetkezetben az elmúlt évi munká­hoz hasonlóan az idén is hasznosít­ják a hulladékbőrt. A helyi hulladé­kot gyermekszandálok készítésére használják fel, ezenkívül hulladék­bőr beszerzésére tárgyalásokat foly­tatnak, hogy a gyermekszandálok nagy keresletét ki tudják elégíteni. * A tamási vasútállomáson a ta­vasz kezdetén a dolgozók vállalták, hogy társadalmi munkával parkosít­ják az állomási épületek környékét. A dolgozók vállalásaikat teljesítet­ték, ezzel jelentős megtakarítást ér­tek el. * A téglagyári munkások megelé­gedésére, az egyesülés vezetősége Mázára és Dombóvárra gumikere­keket küldött a téglakihordó mun­kások talicskáihoz. A kerekek fel­szerelésével jelentősen megkönnyí­tik a nehéz fizikai munkát. Rábai Ernő és Somfalvi József KISZ mozdony brigádjai az elmúlt hónapban közel húsz tonna szenet takarítottak meg. A KISZ fiatalok eredményes munkájukkal hatezer forinttal növelték a fűtőházi kiszesek takarékossági számláját. * A nagymányoki bányavállalatnál az összes hulladékvasat összegyűj­tötték. A hulladékvas egy részét ha­szonvasként más bányavállalatok­nak felhasználásra adták át. * A tamási tejüzemben több mint egy hónap óta sikerrel alkalmazzák a tejfeldolgozásban az 5 ezer lite­res lemezpaszteót; a gép üzemelteté­sével jelentősen csökkenteni tudták a tejfeldolgozási költségeket. * Weisenburger Antal majosi bá­nyász a tavasszal vásárolt házat az új nagymányoki bányászlakótele­pen. A takarékos bányászcsalád ha­vonta kétezer forintot törleszt az esedékes négyszáz helyett a ház vé­telárából.* Megyénk nagyobb üzemeiben a takarékossági intézkedések megvaló­sítása előrehaladott állapotban van. Június első felében megkezdjük az üzemek takarékossági mozgalmának értékelését az illetékes megyei szer­vek bevonásával. VASÁRNAPI HUMOR TAVASZ A VILÁGŰRBEN TAVASZ A PARKBAN (Első fecskék.) — Hé, tegye le azt a padot! — Azt én is szeretném ...

Next