Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-20 / 144. szám
1958 június 20. Intrika, bizalmatlanság, névtelen levelek... A pártszervezeten múlik gyors felszámolásuk A bonyhádi járás egyik állami gazdaságából elárasztják a felsőbb pártszerveket panaszos levelekkel. A levelek, amelyeket minden esetben kivizsgálnak, igen sok munkát igényelnek, pedig lényegében csak megismétlik az előbbiek tételeit, legfeljebb újabb „színezésben.’“ Egy ilyen panaszos levelet — még az elsők közül — a járási pártbizottság vb. tagjai — három brigádot alkotva kivizsgáltak. A levél tartalmával kapcsolatban a többi között a következő tényeket állapították meg: A PANASZTEVŐ levelében leírja, hogy a gazdaság tele van kulákokkal, s ezek vezető poszton dolgoznak, ugyanakkor a pártszervezet sem a kommunista igazgató, nem tesz ellenük semmit. A vizsgálat megállapította, való igaz, hogy vannak vezető beosztásban — szakemberek — kulákok, de a levélíró és férje sem tudott két személynél többet megnevezni. Ugyanakkor a levélíró férje a pártvezetőségnek tagja és az üzemi bizottság elnöke volt, tehát, ha nincs a gazdaságban osztályharc, annak ő legalább annyira oka, mint a többi kommunista. A hitelesség és tárgyilagosság kedvéért meg kell azt is állapítani, hogy amikor az illetékes szervek éppen az egyik — a levélben kifogásolt — kulák ellen eljárást indítottak, mert az ellenforradalom időszakában tevékenykedett —■ a mentőakció keretében a levélíró férje is aláírta a kérést, hogy szüntessék meg az eljárást ellene. A levél tartalmazott olyan kitételt is, hogy aki a gazdaságban felveti a hibákat, azokat elbocsátják. Amikor a kivizsgáló brigád ezzel kapcsolatban a levélírótól konkrét példákat kért , egyet sem tudott mondani. Kiderült azonban, hogy a panaszt tevő több alkalommal mulasztást követett el, amiért a gazdaság vezetői megbírálták, s csupán nagy családjára való tekintettel nem bírságolták meg, pedig a gépállomás munkáját kellett igénybe vennie a gazdaságnak mulasztása miatt. Természetesen ezért jelentős összegeket fizetett ki az állami gazdaság. A levél számos családi problémáról is szólt, így például felveti, hogy 7 gyermekével (tehát összesen kilencen) egy szoba konyhás lakásban laknak. A vizsgálat azonban fényt derített, hogy a levél adata nem felel meg a valóságnak, mert három szoba, konyha, nyári konyhás és egyéb mellékhelyiségekkel rendelkező házban, saját lakásában lakik a levél írója. Arról is panaszkodik a levélben, hogy nem kapnak segítséget ahhoz, hogy nagyszámú családja közül azokat, akik munkaképesek, elhelyezzék. A való igazság az, hogy gyerekeit a gazdaságban a baromfitelepen, egy másik alkalommal a Tolnai Selyemgyárban helyezték el. Mindkét alkalommal azonban kivonta a munkából azzal az indokkal, hogy az egyik munka nehéz, a másik pedig az egészségre ártalmas. Végül az igazsághoz tartozik az is, hogy a gazdaság egyik adminisztrátora éppen a levélíró lánya. A levél azonban csak megjelenési formája a gazdaságban tapasztalható hibáknak, hiányosságoknak. Való igaz, hogy vannak problémák, amelyeket, ha fordított színezésben is, de a levélíró felvetett. Ezért a járási pártbizottság úgy határozott, hogy a három brigád tapasztalatait A HELYSZÍNEN vitatja MEG A VB, amelynek munkájába tanácskozási joggal részt vesz az üzemi pártszervezet titkára és a levél írója is. A vb. ülés után pedig maga a járási pártbizottság titkára számol be a taggyűlésen a gazdaság kommunistáinak, hogy elejét vegyék a további intrikának. A vb. ülés hosszú vita után a fentebb említett tényállást szögezte le, azzal a megállapítással, hogy mindaz abból a közös eredőből adódik, hogy a gazdaság pártszervezete úgyszólván egyáltalán nem tevékenykedik. Tevékenységük általában csak a taggyűlésre terjed ki, ahol bírálat egyáltalán nem hangzik el. Nincs kezdeményezés a pártszervezet részéről, a párttagok pártmegbízatás nélkül vannak. A kommunisták nem ismerik — vagy ha ismerik is — a dolgozók problémáit, nem jelzik a vezetők felé, nem nyújtanak segítséget a nehézségek megoldásához, vagy ha helytelen nézeteik vannak, meggyőzni őket nézetük helytelenségéről. Megállapította a vb. azt is, hogy a gazdaságban dolgozó kommunisták még mindig nem léptek fel az intrika, a rágalmazás ellen, hagyják, hogy vezető beosztású és nem vezető állásban dolgozókat egyaránt rágalmazzanak. Bizalmatlanság tapasztalható. Ugyanakkor megállapította a vb., a levélírónak igaza van abban, hogy az igazgató és a kulák főagronómus között „haveri’’ szellem alakult ki, ami helytelen és káros. Ez valóban joggal sértette a levélíró önérzetét. A vb. megítélése szerint ennek köszönhető, hogy személyes ellentét, intrika alakult ki a gazdaságban a vezetők között. A járási párt vb. ülése után úgy látszott, hogy minden rendbe jön. A taggyűlés hosszú idő óta először teljes nyíltsággal, őszintén vitatta meg a problémákat. HATÁROZAT SZÜLETETT arra, hogy minden kommunistának pártmunkát adnak, különösen a közvélemény alakításával, a dolgozók mindennapi problémáival foglalkoznak majd. A pártszervezetben pedig meghonosítják a bírálat-önbírálatot. Egy idő után aztán — mintegy 3 hónapi szünet után — ismét megindultak a levelek, most már névtelenül. A téma szinte mit sem változott ... Ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Egy tanulsággal többet szereztünk, de ezt meg kell szívlelni a kommunistáknak, ha rendet, zavartalan termelést, őszinte légkört akarnak portájukon: intrika, rágalmak, bizalmatlanság tömkelegében soha nem fognak szót érteni, állandó nézeteltérés lesz közöttük még akkor is, ha valamennyien egy cél elérésére törekednek. S ha maguk között nincs egyetértés, nincs bizalom, hogyan szerezhetik ezt meg a pártonkívüli dolgozóktól? Hogyan lehet tekintélye a pártszervezetnek és hogyan válhat motorrá, irányítóvá, ha tagjai nem értenek egyet? Az az út, amelyen a pártszervezet jár — mint azt az ellenforradalom után számos pártszervezet tapasztalata is bizonyította — járhatatlan. A vb., valamint a taggyűlés helyes határozatainak megvalósítása — EZ A KIVEZETŐ ÜT Ez teremti meg az intrika helyett az elvtársi bírálatot, ez biztosítja, hogy a gazdaságban a politikai hangulat irányítói nem az osztályidegenek, hanem a kommunisták lesznek. A levélírónak is le kell vonni az eseményekből a saját számára a tanulságot: jogában áll bárkinek megtenni észrevételeit a legfelsőbb szervekig is, de egy követelmény van: Legyen igaz az, amit ír, ne forgassa ki az igazságot. K. Balog János A tamási járásban jó termést ígérnek a kapások Nem olyan régen a tamási járás területét is bőven öntötte az eső, pár nap alatt 125 milliméter csapadék hullott, amely 13 milliméterrel több mint a múlt év hasonló időszakában. A lehullott csapadék segített még a búzáknál a szemképződésben és felbecsülhetetlen értékű a kapások fejlődésében. A járás területén 20 565 hold az elvetett kukorica terület, 2369 hold a burgonya, több mint 1000 hold a cukorrépa és közel 2500 hold a napraforgó. A szakemberek véleménye szerint a kapásoknál legalább 35 százalékkal magasabb termés várható a csapadék következtében. Az eső után azonnal hozzáláttak a növényápoláshoz és mintegy 15—20 százalékban befejezték már a kukoricák harmadik kapálását is. A tamási Új Élet Termelőszövetkezetben 170 holdon már harmadszor is megkapálták a kukoricát. Aratják a borsot a megye állami gazdaságaiban A kedvező idő hatására erősen érésnek indultak a gabonák és a megye valamennyi állami gazdaságában egy-két napon belül több kombájnnal és kévekötő aratógéppel megkezdik az őszi árpa aratását. Összesen 3500 hold őszi árpa vár levágásra és ezt a területet és a többi kalászost 49 kombájn és 67 kévekötő aratógép vágja majd. Ezenkívül az állami gazdaságok mintegy 2200 hold gépi aratására kötöttek szerződést a gépállomásokkal. Az állami gazdaságokban a gabonaterületek 96 százalékán gépekkel végzik az aratást és csak a terület 4 százaléka marad vissza kézi aratásra. A gazdaságokban jelenleg a korai borsó fajták aratását végzik. Mintegy 3000 hold borsó vár aratásra. Eddig a munkákat az alsóleperdi, alsópéli, nagytormási, gerjeni és biritói állami gazdaságokban kezdték meg. TOLNA MEG Mil NÉPÚJSÁG Olasz polgári törvényszék elítélte az Egyesült államok elnökét A nápolyi polgári törvényszék „in contumaciam” másfélmillió líra és a kamatok megfizetésére ítélte az Egyesült Államok elnökét Rosa Novacoval szemben, aki 1952. május 1-től 1954. december 10-ig az USA haditengerészetének főhadiszállásán, mint pénztárosnő, tolmács és könyvelő működött és az előírtnál kevesebb fizetést kapott. Az amerikai haditengerészet nápolyi parancsnoksága nem volt hajlandó képviseltetni magát a per tárgyalásán azzal az indokolással, hogy nincs alávetve az olasz törvénykezésnek. 3 Az isten háta mögött három arasszal Az isten háta mögött három arasszal — így határozna, így határozhatná meg az egyszeri látogató Bátaapáti földrajzi, de még inkább kulturális helyzetét. A vidék szép, festői, a község már kevésbé, a művelődés lehetőségei bizony szegényesek. Lakóinak száma 540, a családoké alig több, mint száz. Az első pillanattól az utolsóig, amíg a községben voltam az a kérdés izgatott, hogyan szórakozik, MIT CSINÁL A MUNKÁN KÍVÜL A FALU NÉPE, van-e kulturálódás és milyen és milyenné lehetne tenni a meglévőt. Pukli János tanácstitkár, egy rendkívül kellemes, jól tájékozott, agilis fiatalember, ismertette a községet, vezetett végig az utcákon és mutatott meg mindent, ami figyelemreméltó. Mindig visszaterelődött a szó a művelődés ügyére. Villany nincs a községben. Tudtommal három olyan község van a megyében — de inkább kevesebb, mint több — amelybe még nem vezették be a villanyt. Bátaapáti az egyik. És végül is ide lyukad ki az ember, bármiről kezdődjék a beszélgetés. Mozi? Nincs. Ha filmet akarnak látni a fiatalok, Mórágyra kell menniök, a szomszédos községbe. Hát akkor mi a szórakozási lehetőség? Klieber Katalin fiatal, gyakorlóéves tanítónő válasza ennyi: — Este és vasárnap olvasok és dolgozatokat javítok. — Moziban nem volt Mórágyon? — De igen egyszer. Meg otthon Várdombon, mert odavalósi vagyok és gyakran hazajárok. — Mégis ezen kívül milyen szórakozási lehetőségük van? Hogyan lehet „agyonütni” az időt, az unalmas téli estéket? Egybehangzóan ezt mondja Klieber Klára a tanítónő és Pukli János a tanácstitkár is. — A KISZ-be járunk, meg olvasunk. Hát először nézzük meg az olvasást. Percsi Rozália, a könyvtáros egészen pontos felvilágosítással szolgál. Az olvasók száma száz, fele felnőtt, fele gyerek. Legolvasottabbak Jókai, Mikszáth, Verne, télen mezőgazdasági szakkönyveket is kölcsönöznek. A községi tanács támogatja a könyvtárat, tavaly hatszáz forintot adott könyvvásárlásra, az idén ezer forintra emelte ezt az összeget. ÉS A KISZ? Nem könnyű a szervezetet összetartani, hiszen a fiúk zöme a bányába, a lányok többsége pedig állami gazdaságokba jár dolgozni. De télen valamivel jobb a helyzet, mert jobban ráérnek a fiatalok. Az idén télen például megtanulták Csiky Gergely: Nagymama című színművét és sikerrel mutatták be. S ha már a színdaraboknál tartunk, lássuk mi a helyzet a kultúrotthonban? A kultúrotthon igazgatóját, aki mellesleg iskolaigazgató is, le kellett váltani, idült alkoholizmusa miatt, s azért, mert éppen az alkoholizmusból kifolyólag, zavaros pénzügyei is bonyolították helyzetét. A megyei művelődési osztály most folytat fegyelmi eljárást ellene. Hogy mi lesz az eredmény, nem tudom, a véleményem azonban az — ezt természetesen anélkül mondom, hogy a legkisebb mértékbn is befolyásolni akarnám az osztály vélekedését — kár lenne lehetetlenné tenni ezt a fiatalembert, bizonyára akad még mód, hogy nevelőhatású büntetéssel jó útra visszavezessék, így aztán a kultúrotthon munkája jóformán semmi. Talán majd ezután, ha a másik két pedagógus tevékenyen bekapcsolódik a kultúra irányításába. Mindezek, amit elmondtam, negatív jelenségek s bizony nem a legjobb képet festik Bátaapátiról, de tudomásul kell venni, hogy a helyzet ilyen. S A JÖVŐ? Az már bizonyára jobb lesz. Az ősszel megnyílik a mozi. Községi költségvetésből és társadalmi munkából megfelelő, 250 személyes mozitermet építenek, a télre már a KISZ fiatalokat is jobban lehet mozgósítani. A könyvtár könyvállománya is bővül, az ismeretterjesztő előadások számának emelésére minden lehetőség megvan, s ha elkészül a moziterem, amelybe kis színpadot is építenek, a Faluszínház sem fog elzárkózni attól, hogy időnkint előadást tartson Bátaapátiban. És ha már a művelődés lehetőségeit megteremtették, mód nyílik arra, hogy műveltebbé, okosabbá váljék a falu népe, a dolgozó parasztok érdeklődése megnövekszik a termelőszövetkezet iránt, hiszen tapasztalat az, hogy a művelt, okos paraszt előbb megtalálja a szövetkezetbe vezető utat, mint a műveletlen. Legutoljára maradt A VILLANY ÜGYE amellyel legelőször hozakodtak elő a bátaapátiak. Mit szépítsem a dolgot, ezzel kapcsolatban semmi okosat nem tudok mondani. Magam és a bátaapátiak vigasztalására legfeljebb annyit: Ha már a községnek van erre a célra 60 000 forintja, próbáljanak maximális társadalmi munkát szervezni, ki ki minden anyagi erejét igyekezzék latba vetni s a lehető legtöbbet adni erre a célra, ami csak tőle telik; talán az erdőgazdaság számára sem közömbös a község villamosítása, és kilincseljenek a felsőbb szerveknél további támogatásért. Hogy ez gyenge vigasz? Talán nem is annyira gyenge. Bárcsak igazam lenne. Letenyei György HUMOR Kikötés. „Az úr, a pokolban is úri’“