Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-20 / 144. szám

1958 június 20. Intrika, bizalmatlanság, névtelen levelek... A pártszervezeten múlik gyors felszámolásuk A bonyhádi járás egyik állami gaz­daságából elárasztják a felsőbb párt­szerveket panaszos levelekkel. A le­velek, amelyeket minden esetben ki­vizsgálnak, igen sok munkát igényel­nek, pedig lényegében csak meg­ismétlik az előbbiek tételeit, legfel­jebb újabb „színezésben.’“ Egy ilyen panaszos levelet — még az elsők kö­zül — a járási pártbizottság vb. tagjai — három brigádot alkotva kivizsgáltak. A levél tartalmával kap­csolatban a többi között a következő tényeket állapították meg: A PANASZTEVŐ levelében leírja, hogy a gazdaság tele van kulákokkal, s ezek vezető poszton dolgoznak, ugyanakkor a pártszervezet sem a kommunista igazgató, nem tesz ellenük semmit. A vizsgálat megállapította, való igaz, hogy vannak vezető beosztásban — szakemberek — kulákok, de a levél­író és férje sem tudott két személy­nél többet megnevezni. Ugyanakkor a levélíró férje a pártvezetőségnek tagja és az üzemi bizottság elnöke volt, tehát, ha nincs a gazdaságban osztályharc, annak ő legalább an­­­nyira oka, mint a többi kommunista. A hitelesség és tárgyilagosság kedvé­ért meg kell azt is állapítani, hogy amikor az illetékes szervek éppen az egyik — a levélben kifogásolt — ku­­lák ellen eljárást indítottak, mert az ellenforradalom időszakában tevé­kenykedett —■ a mentőakció kereté­ben a levélíró férje is aláírta a ké­rést, hogy szüntessék meg az eljárást ellene. A levél tartalmazott olyan kitételt is, hogy aki a gazdaságban felveti a hibákat, azokat elbocsátják. Amikor a kivizsgáló brigád ezzel kapcsolat­ban a levélírótól konkrét példákat kért , egyet sem tudott mondani. Kiderült azonban, hogy a panaszt­­­ tevő több alkalommal mulasztást követett el, amiért a gazdaság veze­tői megbírálták, s csupán nagy csa­ládjára való tekintettel nem bírsá­golták meg, pedig a gépállomás mun­káját kellett igénybe vennie a gazda­ságnak mulasztása miatt. Természe­tesen ezért jelentős összegeket fize­tett ki az állami gazdaság. A levél számos családi problémáról is szólt, így például felveti, hogy 7 gyermekével (tehát összesen kilen­cen) egy szoba konyhás lakásban lak­nak. A vizsgálat azonban fényt derí­tett, hogy a levél adata nem felel meg a valóságnak, mert három szoba, konyha, nyári konyhás és egyéb mel­lékhelyiségekkel rendelkező házban, saját lakásában lakik a levél írója. Arról is panaszkodik a levélben, hogy nem kapnak segítséget ahhoz, hogy nagyszámú családja közül azo­kat, akik munkaképesek, elhelyezzék. A való igazság az, hogy gyerekeit a gazdaságban a baromfitelepen, egy másik alkalommal a Tolnai Selyem­gyárban helyezték el. Mindkét alka­lommal azonban kivonta a munkából azzal az indokkal, hogy az egyik munka nehéz, a másik pedig az egészségre ártalmas. Végül az igaz­sághoz tartozik az is, hogy a gazda­­­ság egyik adminisztrátora éppen a levélíró lánya. A levél azonban csak megjelenési formája a gazdaságban tapasztalható hibáknak, hiányosságoknak. Való igaz, hogy vannak problémák, ame­lyeket, ha fordított színezésben is, de a levélíró felvetett. Ezért a járási pártbizottság úgy határozott, hogy a három brigád tapasztalatait A HELYSZÍNEN vitatja MEG A VB, amelynek munkájába tanácskozási joggal részt vesz az üzemi pártszer­vezet titkára és a levél írója is. A vb. ülés után pedig maga a járási pártbizottság titkára számol be a taggyűlésen a gazdaság kommunis­táinak, hogy elejét vegyék a további intrikának. A vb. ülés hosszú vita után a fen­tebb említett tényállást szögezte le, azzal a megállapítással, hogy mindaz abból a közös eredőből adódik, hogy a gazdaság pártszervezete úgyszól­ván egyáltalán nem tevékenykedik. Tevékenységük általában csak a tag­gyűlésre terjed ki, ahol bírálat egyál­talán nem hangzik el. Nincs kezde­ményezés a pártszervezet részéről, a párttagok pártmegbízatás nélkül van­nak. A kommunisták nem ismerik — vagy ha ismerik is — a dolgozók problémáit, nem jelzik a vezetők felé, nem nyújtanak segítséget a ne­hézségek megoldásához, vagy ha helytelen nézeteik vannak, meggyőz­ni őket nézetük helytelenségéről. Megállapította a vb. azt is, hogy a gazdaságban dolgozó kommunisták még mindig nem léptek fel az intrika, a rágalmazás ellen, hagyják, hogy vezető beosztású és nem vezető állás­ban dolgozókat egyaránt rágalmaz­zanak. Bizalmatlanság tapasztalható. Ugyanakkor megállapította a vb., a levélírónak igaza van abban, hogy az igazgató és a kulák főagronómus kö­zött „haveri’’ szellem alakult ki, ami helytelen és káros. Ez valóban joggal sértette a levélíró önérzetét. A vb. megítélése szerint ennek köszönhető, hogy személyes ellentét, intrika ala­kult ki a gazdaságban a vezetők között. A járási párt vb. ülése után úgy látszott, hogy minden rendbe jön. A taggyűlés hosszú idő óta először tel­jes nyíltsággal, őszintén vitatta meg a problémákat. HATÁROZAT SZÜLETETT arra, hogy minden kommunistának pártmunkát adnak, különösen a köz­vélemény alakításával, a dolgozók mindennapi problémáival foglalkoz­nak majd. A pártszervezetben pedig meghonosítják a bírálat-önbírálatot. Egy idő után aztán — mintegy 3 hónapi szünet után — ismét meg­indultak a levelek­, most már névte­lenül. A téma szinte mit sem válto­zott ... Ott vagyunk, ahonnan el­indultunk. Egy tanulsággal többet szereztünk, de ezt meg kell szívlelni a kommunistáknak, ha rendet, za­vartalan termelést, őszinte légkört akarnak portájukon: intrika, rágal­mak, bizalmatlanság tömkelegében soha nem fognak szót érteni, állandó nézeteltérés lesz közöttük még akkor is, ha valamennyien egy cél elérésére törekednek. S ha maguk között nincs egyetértés, nincs bizalom, hogyan szerezhetik ezt meg a pártonkívüli dolgozóktól? Hogyan lehet tekinté­lye a pártszervezetnek és hogyan válhat motorrá, irányítóvá, ha tagjai nem értenek egyet? Az az út, ame­lyen a pártszervezet jár — mint azt az ellenforradalom után számos párt­­szervezet tapasztalata is bizonyította — járhatatlan. A vb., valamint a taggyűlés helyes határozatainak meg­valósítása — EZ A KIVEZETŐ ÜT Ez teremti meg az intrika helyett az elvtársi bírálatot, ez biztosítja, hogy a gazdaságban a politikai hangulat irányítói nem az osztályidegenek, ha­­­nem a kommunisták lesznek. A levélírónak is le kell vonni az eseményekből a saját számára a ta­nulságot: jogában áll bárkinek meg­tenni észrevételeit a legfelsőbb szer­vekig is, de egy követelmény van: Legyen igaz az, amit ír, ne forgassa ki az igazságot. K. Balog János A tamási járásban jó termést ígérnek a kapások Nem olyan régen a tamási járás területét is bőven öntötte az eső, pár nap alatt 125 milliméter csa­padék hullott, amely 13 milliméter­rel több mint a múlt év hasonló időszakában. A lehullott csapadék segített még a búzáknál a szemképződésben és felbecsülhetetlen értékű a kapások fejlődésében. A járás területén 20 565 hold az elvetett kukorica te­rület, 2369 hold a burgonya, több mint 1000 hold a cukorrépa és kö­zel 2500 hold a napraforgó. A szak­emberek véleménye szerint a ka­pásoknál legalább 35 százalékkal magasabb termés várható a csapa­dék következtében. Az eső után azonnal hozzáláttak a növényápoláshoz és mintegy 15—20­ százalékban befejezték már a ku­koricák harmadik kapálását is. A tamási Új Élet Termelőszövetkezet­ben 170 holdon már harmadszor is megkapálták a kukoricát. Aratják a borsot a megye állami gazdaságaiban A kedvező idő hatására erősen érésnek indultak a gabonák és a megye valamennyi állami gazdasá­gában egy-két napon belül több kombájnnal és kévekötő aratógép­pel megkezdik az őszi árpa aratá­sát. Összesen 3500 hold őszi árpa vár levágásra és ezt a területet és a többi kalászost 49 kombájn és 67 kévekötő aratógép vágja majd. Ezenkívül az állami gazdaságok mintegy 2200 hold gépi aratására kötöttek szerződést a gépállomá­sokkal. Az állami gazdaságokban a gabonaterületek 96 százalékán gépekkel végzik az aratást és csak a terület 4 százaléka marad vissza kézi aratásra. A gazdaságokban jelenleg a korai borsó fajták aratását végzik. Mint­egy 3000 hold borsó vár aratásra. Eddig a munkákat az alsóleperdi, alsópéli, nagytormási, gerjeni és bi­­ritói állami gazdaságokban kezd­ték meg. TOLNA MEG Mil NÉPÚJSÁG Olasz polgári törvényszék elítélte az Egyesült államok elnökét A nápolyi polgári törvényszék „in contumaciam” másfélmillió líra és a kamatok megfizetésére ítélte az Egyesült Államok elnökét Rosa No­­vacoval szemben, aki 1952. május 1-től 1954. december 10-ig az USA haditengerészetének főhadiszállásán, mint pénztárosnő, tolmács és köny­velő működött és az előírtnál ke­vesebb fizetést kapott. Az amerikai haditengerészet ná­polyi parancsnoksága nem volt haj­landó képviseltetni magát a per tár­gyalásán azzal az indokolással, hogy nincs alávetve az olasz törvényke­zésnek. 3 Az isten háta mögött három arasszal Az isten háta mögött három aras­­­szal — így határozna, így határoz­­hatná meg az egyszeri látogató Bá­­­taapáti földrajzi, de még inkább kulturális helyzetét. A vidék szép, festői, a község már kevésbé, a mű­velődés lehetőségei bizony szegé­nyesek. Lakóinak száma 540, a csa­ládoké alig több, mint száz. Az első pillanattól az utolsóig, amíg a községben voltam az a kér­dés izgatott, hogyan szórakozik, MIT CSINÁL A MUNKÁN KÍVÜL A FALU NÉPE, van-e kulturálódás és milyen és milyenné lehetne tenni a meglévőt. Pukli János tanácstitkár, egy rendkívül kellemes, jól tájékozott, agilis fiatalember, ismertette a községet, vezetett végig az utcá­kon és mutatott meg mindent, ami figyelemreméltó. Mindig visszatere­lődött a szó a művelődés ügyére. Villany nincs a községben. Tudtom­mal három olyan község van a megyében — de inkább kevesebb, mint több — amelybe még nem ve­zették be a villanyt. Bátaapáti­­ az egyik. És végül is ide lyukad ki az ember, bármiről kezdődjék a be­szélgetés. Mozi? Nincs. Ha filmet akarnak látni a fiatalok, Mórágyra kell menniök, a szomszédos község­be. Hát akkor mi a szórakozási le­hetőség? Klieber Katalin fiatal, gyakorlóéves tanítónő válasza en­­­nyi: — Este és vasárnap olvasok és dolgozatokat javítok. — Moziban nem volt Mórágyon? — De igen egyszer. Meg otthon Várdombon, mert odavalósi vagyok és gyakran hazajárok. — Mégis ezen kívül milyen szó­rakozási lehetőségük van? Hogyan lehet „agyonütni” az időt, az unal­mas téli estéket? Egybehangzóan ezt mondja Klie­ber Klára a tanítónő és Pukli János a tanácstitkár is. — A KISZ-be járunk, meg olva­sunk. Hát először nézzük meg az olva­sást. Percsi Rozália, a könyvtáros egészen pontos felvilágosítással szol­gál. Az olvasók száma száz, fele fel­nőtt, fele gyerek. Legolvasottabbak Jókai, Mikszáth, Verne, télen mező­­gazdasági szakkönyveket is kölcsö­nöznek. A községi tanács támogatja a könyvtárat, tavaly hatszáz forin­tot adott könyvvásárlásra, az idén ezer forintra emelte ezt az összeget. ÉS A KISZ? Nem könnyű a szervezetet össze­tartani, hiszen a fiúk zöme a bá­nyába, a lányok többsége pedig állami gazdaságokba jár dolgozni. De télen valamivel jobb a helyzet, mert jobban ráérnek a fiatalok. Az idén télen például megtanulták Csi­­ky Gergely: Nagymama című szín­művét és sikerrel mutatták be. S ha már a színdaraboknál tartunk, lássuk mi a helyzet a kultúrotthon­­ban? A kultúrotthon igazgatóját, aki mellesleg iskolaigazgató is, le kel­lett váltani, idült alkoholizmusa miatt, s azért, mert éppen az alko­holizmusból kifolyólag, zavaros pénzügyei is bonyolították helyzetét. A megyei művelődési osztály most folytat fegyelmi eljárást ellene. Hogy mi lesz az eredmény, nem tudom, a véleményem azonban az — ezt természetesen anélkül mon­dom, hogy a legkisebb mértékbn is befolyásolni akarnám az osztály vé­lekedését — kár lenne lehetetlenné tenni ezt a fiatalembert, bizonyára akad még mód, hogy nevelőhatású büntetéssel jó útra visszavezessék, így aztán a kultúrotthon munkája jóformán semmi. Talán majd ez­után, ha a másik két pedagógus te­vékenyen bekapcsolódik a kultúra irányításába. Mindezek, amit elmondtam, ne­gatív jelenségek s bizony nem a legjobb képet festik Bátaapátiról, de tudomásul kell venni, hogy a hely­zet ilyen. S A JÖVŐ? Az már bizonyára jobb lesz. Az ősszel megnyílik a mozi. Községi költségvetésből és társadalmi mun­kából megfelelő, 250 személyes mo­­zitermet építenek, a télre már a KISZ fiatalokat is jobban lehet mozgósítani. A könyvtár könyvállo­mánya is bővül, az ismeretterjesztő előadások számának emelésére min­den lehetőség megvan, s ha elkészül a moziterem, amelybe kis színpadot is építenek, a Faluszínház sem fog elzárkózni attól, hogy időnkint elő­adást tartson Bátaapátiban. És ha már a művelődés lehetőségeit meg­teremtették, mód nyílik arra, hogy műveltebbé, okosabbá váljék a falu népe, a dolgozó parasztok érdek­lődése megnövekszik a termelőszö­vetkezet iránt, hiszen tapasztalat az, hogy a művelt, okos paraszt előbb megtalálja a szövetkezetbe vezető utat, mint a műveletlen. Legutoljára maradt A VILLANY ÜGYE amellyel legelőször hozakodtak elő a bátaapátiak. Mit szépítsem a dol­got, ezzel kapcsolatban semmi oko­sat nem tudok mondani. Magam és a bátaapátiak vigasztalására legfel­jebb annyit: Ha már a községnek van erre a célra 60 000 forintja, próbáljanak maximális társadalmi munkát szervezni, ki ki minden anyagi erejét igyekezzék latba vet­­ni s a lehető legtöbbet adni erre a célra, ami csak tőle telik; talán az erdőgazdaság számára sem közöm­bös a község villamosítása, és ki­lincseljenek a felsőbb szerveknél to­vábbi támogatásért. Hogy ez gyenge vigasz? Talán nem is annyira gyenge. Bárcsak igazam lenne. Letenyei György HUMOR Kikötés.­ „Az úr, a pokolban is úri’“

Next