Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-24 / 199. szám
A megérett gyümölcs KLUB-FOTELEKKEL körülvett asztalkán zümmögve hűti a levegőt a ventillátor, ütemesen járja szédítő körtáncát a szárnyas kerék és senki sem számlálja sok-sok ezer fordulatát, mert hát a működése törvényszerű, így különösebb figyelmet talán nem is érdemel... Hatan ülünk a BMÉK igazgatójának szobájában és a beszélgetés szünetében hirtelen arra gondoltam, hogy vajon úgy fogadjuk-e a MÉK munkáját, mint a kis légcsavarét? Tudjuk, hogy van; nagyjából azt is, hogy a MÉK-nek rendkívül nagy a szerepe a paraszti árutermelésben és értékesítésben, de hogy a szervezés óraművének kerekei, hogy dolgozzák bele a múló időbe a feladatokat, azt már nem nézi senki. „A Pilátus és a krédó” aranymondásával tudnám legjobban megmagyarázni azt, hogy én most itt ülök, hallhatom mindazt, amit az igazgató, Kovács József elvtárs a MÉK munkájáról elmond a KPVDSZ elnökének és titkárának arra a kérdésükre válaszolva, hogy: A „Kiváló Szövetkezeti” szintet hogyan érték el. Ha megrögzött íróasztali ember volnék, szó szerint írnám le a magnetofon visszaadó pontosságával e 3 óra értékes beszélgetését, de ezzel elrontanám az ünnepélyes hangulatot. Ne is nézzük most „Szakmai szemmel”, inkább várjuk meg a szorgos hétköznapokat és a kulisszák titkait öntsük ólombetűkbe, akkor, hogy beszéljenek arról, amelyről eddig maga a munka beszélt. A SZÖVETKEZETEK Tolna megyei Értékesítő Központja az igazgatósági ülésen — szombaton — a féléves eredményeiről számolt be. Az egyes eredmények előzményeiként a munka menetét az irányítás megszervezését, a módszereket is ismertette az igazgató elvtárs. Szűk marokkal ugyan, de a lényeget mégis az olvasó elé próbálom tárni, ami megvilágítja a jó munkát elősegítő távolabbi részleteket is. A MÉK a kezébe vette a piac irányítását, a szervezett árufelvásárlással és értékesítéssel nemcsak a piacról élő dolgozóknak nyújtott előnyt az árak leszorításával és a minőségi áruval, hanem sok ezer forintot takarított meg népgazdaságunknak közvetve azzal, hogy a vállalatok, melyek eddig a piacról — árufelhajtással és nem utolsó sorban ráfizetéssel — szerezték be szükségleteiket, most a MÉK olcsó, de kifogástalan minőségű áruit használják fel. A MÉK nem a magas árakból tett szert haszonra, gazdaságos működésre, hanem a magas áruforgalommal, a munkák jó szervezésével, a helyes raktározással és a pontos kiszállítással, — a MÉK nyelvén — komisiózással. Megyénk MÉK-je első az országban. Hogy érdemeit ne kelljen oldalakon keresztül ismertetni, elárulom, hogy nyereségesen csak két MÉK zárta az elmúlt félévet, így igazán büszkék lehetünk és jó »sáfárnak« ismerhetik el a MÉK-et azok a szövetkezetek, akik 1000 forintos részjegyeikkel tagjai a »Kiváló Földművesszövetkezet«-nek. KOVÁCS JÓZSEF IGAZGATÓ, Nika Károly főkönyvelő elvtárs fáradhatatlanul vitt vezetését és valamennyi MÉK-dolgozó hozzáállását és lelkiismeretes munkáját dicsérik az elért eredmények. A sokoldalú, sokrétű munka igazán megköveteli a fokozott tudást a MÉK minden egyes áruforgalmistájától és dolgozójától, hiszen nincs két egyforma szezon a felvásárlás és értékesítés egyik területén sem. Éppen ezt követeli meg a józan előrelátás és a szakmai tudás. Örömmel mondja Kovács elvtárs, hogy nem túloz kijelentésével: — Az apparátus szomjas a tudományra! Itt a szakszervezettel közösen kezdődik a munka. Az elhatározások megszülettek és a további, még sikeresebb működés érdekében végre is hajtják. Klubhelyiséget rendeznek be a MÉK-nél. Itt az ital kivételével a televíziótól és a mikrobarázdás hanglemezektől a rövid tudományos előadásokig és a jobbnál jobb könyvekig mindent rendelkezésre bocsát a szakszervezet a dolgozóknak, hogy tudásvágyukat kielégíthessék. Nyolc óra van. Ünnepi vacsorára gyülekeznek a megyei vezetők, a meghívottak. Virággal díszített fehér terítős asztalsorok emelik az ünnepélyességet. Kíváncsian próbál a »Baktára« felkapaszkodni a szunnyadó nap, sugarai rózsaszínen megtörnek a köszöntő után összecsendülő poharak aranyló nedűjében, aztán széthullanak és a gyöngyöző harmatcseppeket már zsongó zene ringatja álomba és az ünnep misztikuma csillogó palástját borítja a »Kiváló Szövetkezetre«. Balsai László A rumos fröccstől a hízott libáig Kellemetlen helyzetben van Tolna, mert nincs közvetlen vasútállomása, de ami Tolnának kár, az Mözsnek haszon, mert kénytelenek az ő állomásukra menni mindazok, akik a Magyar Államvasutak fuvareszközével kívánnak eljutni dolgaik színhelyére. A távolság miatt nem is lehet az utolsó percben menni, ami aztán azt eredményezi, hogy mindig jut egypár perc idő arra is, hogy a mözsi 2. sz. Italboltba egy fél deci snapszra beugorjanak. Az ilyen »beugrások« olyan szép számmal vannak, hogy csak a havi sörfogyasztás több, mint 80 hl-re rúg, nem beszélve az emellett eladott sokféle fajta szeszesitalról. Ennek az érdemes csárdának az érdemtelen vezetője Mészáros József, aki jó üzleti érzékkel felszerelve magát, ki is használta az italbolt kedvező adottságait. Tisztában volt azzal, hogy a vonatra siető vevő nem kér tőle panaszkönyvet, hogy ha hibát talál a kiszolgálásban, ha nem érzi melegítő hatását a rumnak, vagy ha éppen egy ujjnyival a vonat alatt kapja meg poharába a jól megnedvesített kisfröccsöt. Egyszer aztán olyan vendégek érkeztek hozzá, akik nem a vonatra siettek, hanem a vonatról jöttek, azzal a szent céllal és elhatározással, hogy hogy ellenőrzést végezzenek az italboltban. Ők aztán nem kérték a panaszkönyvet, hanem a vizsgálat jegyzőkönyvét eljuttatták az illetékesekhez, amely többek között a következőket rögzítette, mint Mészáros József italboltvezető saját vallomását: pálinkát főzetett ki és azt árusította, természetesen nem a szövetkezet, hanem a saját hasznára. Öt litert, mint bizonyítékot pecsételt le az ÁKF ellenőrzést végző tagja. Még egy pont: minden 10 liter rumba — bevallása szerint — csak 1 liter szódavizet engedett bele. Hogy miért? Biztos azért, nehogy az utazó közönség fejébe szálljon az erős ital és még le találjanak szédülni a robogó vonatról. Az ebből származó haszon, természetes, hogy az italboltos zsebébe vándorolt. Nem írok le mindent, amit az ellenőrzés itt tapasztalt, még csupán csak azt, ami az elkövetett szemérmetlen dolgoknak a betetézője. Mészáros kijelentette, hogy az ellenőrzést végzők mindegyike kap egy kövér libát és intézzék el ennek ellenében az egszet azzal, hogy ezt a jegyzőkönyvet a papírkosárig juttassák csak el. Örvendetes dolog, hogy az ilyen üzelmek nem maradnak »véka alatt«, hanem előbb-utóbb napvilágra jutnak, nem csalják a dolgozók százait és a nép pénzét felelőtlen italboltosok, és az ellenőrzés kiszélesítésével bekapcsolva a fogyasztók táborát is, kiemeljük a szövetkezeti kereskedelemből az ilyen fékevesztett elemeket. (X) i Miről tanúskodik egy felügyelőbizottsági jegyzőkönyv A közelmúltban — különösen az elmúlt év végén — gyakran olvashattunk a gyönki smsz-ről. Ezek a hírek azonban rendszerint visszaélésekről, a társadalmi tulajdon hűtlen kezeléséről számoltak be. Ilyen előzmények után természetesen nagy felelősség hárult az újonnan megválasztott vezetőségre. Vajon érzik-e ezt a felelősséget? Erre a kérdésre kívánok válaszolni az alábbiakban. A legutóbbi ülésen ismételten meggyőződtünk arról, hogy a gyönki felügyelő bizottság nem alszik, éberen őrködik a szövetkezeti vagyon felett. Ezt bizonyítja a főkönyvelő jelentése, amelyben beszámolt a korábban feltárt hibák — villanyos telefonköltségek csökkentése, házbérek és közös villanyórák rendezése stb. — megszüntetéséről. Nincs megállás az úton, ezt igazolják a későbbiekben Járay István fb-elnök szavai, mikor újabb feltárt hiányosságokról tájékoztatja a felügyelő bizottság tagjait, így többek között a 20 m Ft értékű katonai ruházat nedves (penészes) tárolásáról, a magas kirakatrendezési költségekről, a húsbolttal kapcsolatos vevők panaszáról stb. A továbbiakban Csepregi Ferenc körzeti ellenőr tájékoztatja a felügyelő bizottságot az ellenőrzései során felszínre került hiányosságokról, így az erkölcsi bizonyítványok beszerzéséről, az összeférhetetlenségekről, a létszámcsökkentésekről stb. Bejelenti, hogy bár javasolta az igazgatóságnak a szikvízüzemeknél próbatöltések és munkakörkapcsolás végrehajtását, de az sem került még végrehajtásra. Igen, így van ez rendjén! A hivatali ellenőr és a választott vezetőség tagjai közösen harcolnak a hibák ellen. Felmerül egy kérdés: helyes-e az, hogy az igazgatóság nem hajtja végre a költségcsökkentésre és a vagyonvédelem megszilárdítására vonatkozó javaslatokat? Ez bizony helytelen! Véleményünk szerint ezen sürgősen változtatni kell, hogy az elmúlt év gyászos eredménye utáni kezdeti sikereket további eredmények kövessék. Ez a fentieket tekintve — a felügyelő bizottság tagjain nem fog múlni. Tálos János főellenőr Az agrárpolitika hatására Dombóvár község zöldség- és gyümölcsellátása örök gond, örök probléma volt és még ma is az a földművesszövetkezet felvásárlási és értékesítési üzemágának. Ezt megszüntetni sokféleképpen próbálták már, de egészséges határozatot, egészséges megoldást eddig még nem sikerült találni. Pártunk és kormányunk helyes agrárpolitikája itt is utat nyitott a lehetetlennek látszó problémák megszüntetésére. Ennek nyomán hosszú előkészítő munka után e hónap első napjaiban alakuló közgyűlést hirdetett a dombóvári földművesszövetkezet mezőgazdasági üzemága és így alakult meg a Zöldség Gyógynövénytermelő és Kisállattenyésztő Szakszövetkezet. Célja: Dombóvár község zöldáruval való ellátása, hasznos nyersanyag forrása kíván lenni a gyógyszeriparunknak, baromfitenyésztésével úgy a hús, mint a tojásellátási zavarokat akarja megszüntetni. A szakszövetkezet 10 taggal alakult, 25 kh öntözésre alkalmas területtel. A 10 tag mellett nem akarnak megmaradni, a tagok száma szaporodhat és ezzel egyidejűleg a földterület is. A tagok kizárólag itt dolgoznak és ebből is élnek meg. Az elnök, Molnár József kertész és így szakszemmel és szakértelemmel tudja vezetni a szövetkezetét. Bízunk abban, hogy működésük eredményes lesz. A belépő tagok 100 forintot jegyeztek le részjegyet, Molnár elvtárs az elnök emellé még 2 kh kertészetet ajánlott fel a szövetkezetnek a rajta lévő ültetvénnyel, terméssel együtt. Ezzel indul a szövetkezet gazdasági élete és a folytatás eredményessége kizárólag rajtuk múlik, amit jó előre az alapszabály megszerkesztésekor is már figyelembe vett a tagság és a közös tulajdon védelmét az alapszabály fő pontjaként komolyan szögezték le. Jó szervező munkát végzett itt Bertus Ferenc igazgatósági elnök és Pál Géza üzemágvezető, akik ennek jelentőségét a saját tapasztalataik alapján igen nagyra becsülik. Velük együtt kívánunk az új szakszövetkezetnek jó munkát és eredményekben gazdag esztendőket. Földművesszövetkezeti kereskedelem • Ünnepi Vásár A megye földművesszövetkezeti tagsága s vásárló közönsége nagy várakozással tekintett az augusztus 19 és 20-án megrendezett szekszárdi ünnepi vásár elé. Az érdeklődés, amely a vásár iránt a megnyitástól a befejezésig megnyilvánult, bebizonyította azt, hogy a földművesszövetkezetek vevőközönsége az eddigiektől eltérően fokozottabb figyelemmel kíséri a földművesszövetkezeti kereskedelem fejlődését. A földművesszövetkezetek tagsága várakozásában nem csalatkozott, mert a vásáron résztvevő valamennyi földművesszövetkezet (Bonyhád, Szekszárd, Bátaszék, Fadd, Tolna, Hőgyész, Paks), megfelelő árukészlettel vonult fel és az elárusító helyeket, pavilonokat megfelelően, ízlésesen dekorálta. A pavilonok dekorálásában különösen kiemelkedtek a szekszárdi, tolnai, bátaszéki és faddi földművesszövetkezetek kiskereskedelmi pavilonjai, valamint a paksi földművesszövetkezet halászcsárdája. A megfelelő felkészülést bizonyítja az is, hogy a tervezett forgalmunkat szövetkezetenként és megyei szinten túlteljesítettük. A forgalom túlteljesítéséhez nagymértékben hozzájárult a vásáron résztvevő földművesszövetkezeti dolgozók lelkiismeretes és szorgalmas munkája. Az elmondottak igazolják, hogy a földművesszövetkezeti kereskedelem jelenléte emelte a vásár színvonalát és igazolta a szövetkezeti kereskedelem fejlődésének ütemét. A földművesszövetkezeti dolgozók munkájukkal bebizonyították, hogy a fejlődő szocialista kereskedelemnek tevékeny részesei és ennek fejlesztésében a földművesszövetkezeti rendszer mindenkor számíthat munkájukra. Az ünnepi vásáron résztvevő földművesszövetkezetek valamennyi dolgozóit eredményes munkájukért méltán részesítjük dicséretben. Steinbach Antal főosztályvezető ELSŐ A MEGYÉBEN Tudósításszerűen jelentjük, hogy megyénkben Sióagárd községben Hegyközség alakult. Hosszú előkészítő munka előzte meg a megalakulást, aminek az ellenagitáció volt az oka, ugyanis rémhírekkel próbálták eltántorítani a hegyközség gondolatától az érdemes, becsületes, paraszt szőlősgazdákat. Húsz fővel alakult augusztus 10-én a Hegyközség, de a munka tovább folyik, úgy gondolják, érdemes volna Sióagárd egész dolgozó parasztságát bevonni, ami azért is előnyös volna, mert a spekulációk miatt Szekszárdiól lekapcsolt szőlőterületük hírnevének felújítása a cél. A Hegyközség vezetősége minden eszközzel, egyetértésben a tagsággal azon fáradozik elkövetkezendő munkájuk során, hogy a borok minősége kifogástalan legyen, új szőlőket telepítsen az eladás — a borokra gondolunk — egységesítve legyen, ami azt jelenti, hogy minőségileg elsőrendű fajbotok kerüljenek a forgalomba. Közös gépek beszerzésével főleg a védekezést segítik elő. Reméljük kezdeményezésüket rövidesen siker koronázza és újra hírnévre tesz szert a sióagárdi kadarka. Miért nincs dinnye? Ezt a tolnai lakosság kérdezi, nem azért, hogy piszkálja az áruellátás nehézségeivel küzdő szövetkezet illetékes vezetőit, hanem csupán azért, mert itt az augusztus vége, nemsokára jön a „Lőrinc”, akinek távozása után már a dinnye „bizonyos okok” miatt élvezhetetlenné válik, és még ezt megelőzően szeretnének görögdinnyét nemcsak venni, hanem enni. A délutáni vonaton, amelyen a bejáró dolgozók igyekeznek hazafelé Tolnára, szinte nem lehet helyet találni a sok dinnye miatt, amit különböző nylon szatyrokban magukkal cipelnek. De hát a szent cél érdekében kell nyögni a súlyos teher alatt, mivel a tolnai földművesszövetkezet a dolgozók részére, a zöldségboltjuk részére nem szerez be dinnyét. Ez mind csak azért van, mert a boltos nem hajlandó vele foglalkozni, nem vállalja a munkát. Csodálkozunk ezen, hiszen az igazgatóság elnöke, Jóna elvtárs korábban a felvásárlási üzemág vezetője volt és igazán dicséretére váló munkát végzett ott. Most, ha csak tized részét foglalkozna a felvásárlási tevékenységgel, akkor sem fordulhatna elő ilyen és hasonló hiányosság.