Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-24 / 199. szám

A megérett gyümölcs KLUB-FOTELEKKEL körülvett asztalkán zümmögve hűti a levegőt a ventillátor, ütemesen járja szédítő körtáncát a szárnyas kerék és sen­ki sem számlálja sok-sok ezer for­dulatát, mert hát a működése tör­vényszerű, így különösebb figyel­met talán nem is érdemel... Hatan ülünk a BMÉK igazgatójá­nak szobájában és a beszélgetés szü­netében hirtelen arra gondoltam, hogy vajon úgy fogadjuk-e a MÉK munkáját, mint a kis légcsavarét? Tudjuk, hogy van; nagyjából azt is, hogy a MÉK-nek rendkívül nagy a szerepe a paraszti árutermelésben és értékesítésben, de hogy a szerve­zés óraművének kerekei, hogy dol­gozzák bele a múló időbe a felada­tokat, azt már nem nézi senki. „A Pilátus és a krédó” arany­mondásával tudnám legjobban meg­magyarázni azt, hogy én most itt ülök, hallhatom mindazt, amit az igazgató, Kovács József elvtárs a MÉK munkájáról elmond a KPVDSZ elnökének és titkárának arra a kérdésükre válaszolva, hogy: A „Kiváló Szövetkezeti” szintet ho­gyan érték el. Ha megrögzött író­asztali ember volnék, szó szerint ír­nám le a magnetofon visszaadó pon­tosságával e 3 óra értékes beszélge­tését, de ezzel elrontanám az ün­nepélyes hangulatot. Ne is nézzük most „Szakmai szemmel”, inkább várjuk meg a szorgos hétköznapokat és a kulisszák titkait öntsük ólom­betűkbe, akkor, hogy beszéljenek ar­ról, amelyről eddig maga a munka beszélt. A SZÖVETKEZETEK Tolna megyei Értékesítő Központja az igazgatósá­gi ülésen — szombaton — a féléves eredményeiről számolt be. Az egyes eredmények előzményeiként a mun­ka menetét az irányítás megszerve­zését, a módszereket is ismertette az igazgató elvtárs. Szűk marokkal ugyan, de a lényeget mégis az olvasó elé próbálom tárni, ami megvilá­gítja a jó munkát elősegítő távo­labbi részleteket is. A MÉK a ke­zébe vette a piac irányítását, a szer­vezett árufelvásárlással és értéke­sítéssel nemcsak a piacról élő dol­gozóknak nyújtott előnyt az árak leszorításával és a minőségi áruval, hanem sok ezer forintot takarított meg népgazdaságunknak közvetve azzal, hogy a vállalatok, melyek ed­dig a piacról — árufelhajtással és nem utolsó sorban ráfizetéssel — szerezték be szükségleteiket, most a MÉK olcsó, de kifogástalan mi­nőségű áruit használják fel. A MÉK nem a magas árakból tett szert ha­szonra, gazdaságos működésre, ha­nem a magas áruforgalommal, a munkák jó szervezésével, a helyes raktározással és a pontos kiszállí­tással, — a MÉK nyelvén — ko­­misiózással. Megyénk­ MÉK-je első az or­szágban. Hogy érdemeit ne kelljen oldalakon keresztül ismertetni, el­árulom, hogy nyereségesen csak két MÉK zárta az elmúlt félévet, így igazán büszkék lehetünk és jó »sá­fárnak« ismerhetik el a MÉK-et azok a szövetkezetek, akik 1000 fo­rintos részjegyeikkel tagjai a »Ki­váló Földművesszövetkezet«-nek. KOVÁCS JÓZSEF IGAZGATÓ, Nika Károly főkönyvelő elvtárs fá­radhatatlanul vitt vezetését és vala­mennyi MÉK-dolgozó hozzáállását és lelkiismeretes munkáját dicsérik az elért eredmények. A sokoldalú, sokrétű munka iga­zán megköveteli a fokozott tudást a MÉK minden egyes áruforgalmistá­jától és dolgozójától, hiszen nincs két egyforma szezon a felvásárlás és értékesítés egyik területén sem. Éppen ezt követeli meg a józan előrelátás és a szakmai tudás. Örömmel mondja Kovács elvtárs, hogy nem túloz kijelentésével: — Az apparátus szomjas a tudományra! Itt a szakszervezettel közösen kez­dődik a munka. Az elhatározások megszülettek és a további, még si­keresebb működés érdekében végre is hajtják. Klubhelyiséget rendez­nek be a MÉK-nél. Itt az ital kivé­telével a televíziótól és a mikro­barázdás­­ hanglemezektől a rövid tudományos előadásokig és a jobb­nál jobb könyvekig mindent rendel­kezésre bocsát a szakszervezet a dol­gozóknak, hogy tudásvágyukat ki­elégíthessék. Nyolc óra van. Ünnepi va­csorára gyülekeznek a megyei ve­zetők, a meghívottak. Virággal dí­szített fehér terítős asztalsorok eme­lik az ünnepélyességet. Kíváncsian próbál a »Baktára« felkapaszkodni a szunnyadó nap, sugarai rózsaszí­nen megtörnek a köszöntő után összecsendülő poharak aranyló ne­dűjében, aztán széthullanak és a gyöngyöző harmatcseppeket már zsongó zene ringatja álomba és az ünnep misztikuma csillogó palástját borítja a »Kiváló Szövetkezetre«. Balsai László A rumos fröccstől a hízott libáig Kellemetlen helyzetben van Tol­na, mert nincs közvetlen vasútállo­mása, de ami Tolnának kár, az Mözsnek haszon, mert kénytelenek az ő állomásukra menni mindazok, akik a Magyar Államvasutak fuvar­eszközével kívánnak eljutni dolgaik színhelyére. A távolság miatt nem is lehet az utolsó percben menni, ami aztán azt eredményezi, hogy mindig jut egypár perc idő arra is, hogy a mözsi 2. sz. Italboltba egy fél deci snapszra beugorjanak. Az ilyen »beugrások« olyan szép szám­mal vannak, hogy csak a havi sör­­fogyasztás több, mint 80 hl-re rúg, nem beszélve az emellett eladott sokféle fajta szeszesitalról. Ennek az érdemes csárdának az érdemte­len vezetője Mészáros József, aki jó üzleti érzékkel felszerelve magát, ki is használta az italbolt kedvező adottságait. Tisztában volt azzal, hogy a vonatra siető vevő nem kér tőle panaszkönyvet, hogy ha hibát talál a kiszolgálásban, ha nem érzi melegítő hatását a rumnak, vagy ha éppen egy ujjnyival a vonat alatt kapja meg poharába a jól megned­vesített kisfröccsöt. Egyszer aztán olyan vendégek ér­keztek hozzá, akik nem a vonatra si­ettek, hanem a vonatról jöttek, azzal a szent céllal és elhatározással, hogy hogy ellenőrzést végezzenek az ital­boltban. Ők aztán nem kérték a pa­naszkönyvet, hanem a vizsgálat jegyzőkönyvét eljuttatták az illeté­kesekhez, amely többek között a kö­vetkezőket rögzítette, mint Mészá­ros József italboltvezető saját vallo­mását: pálinkát főzetett ki és azt árusította, természetesen nem a szö­vetkezet, hanem a saját hasznára. Öt litert, mint bizonyítékot pecsé­telt le az ÁKF ellenő­rzést végző tagja. Még egy pont: minden 10 liter rumba — bevallása szerint — csak 1 liter szódavizet engedett bele. Hogy miért? Biztos azért, nehogy az utazó közönség­­ fejébe szálljon az erős ital és még le találjanak szé­dülni a robogó vonatról. Az ebből származó haszon, természetes, hogy az italboltos zsebébe vándorolt. Nem írok le mindent, amit az ellenőrzés itt tapasztalt, még csupán csak azt, ami az elkövetett szemérmetlen dol­goknak a betetézője. Mészáros ki­jelentette, hogy az ellenőrzést vég­zők mindegyike kap egy kövér libát és intézzék el ennek ellenében az egszet azzal, hogy ezt a jegyzőköny­vet a papírkosárig juttassák csak el. Örvendetes dolog, hogy az ilyen üzelmek nem maradnak »véka alatt«, hanem előbb-utóbb napvilág­ra jutnak, nem csalják a dolgozók százait és a nép pénzét felelőtlen italboltosok, és az ellenőrzés kiszé­lesítésével bekapcsolva a fogyasztók táborát is, kiemeljük a szövetkezeti kereskedelemből az ilyen féke­vesz­tett elemeket. (X) i Miről tanúskodik egy felügyelőbizottsági jegyzőkönyv A közelmúltban — különösen az elmúlt év végén — gyakran olvas­hattunk a gyönki smsz-ről. Ezek a hírek azonban rendszerint vissza­élésekről, a társadalmi tulajdon hűt­len kezeléséről számoltak be. Ilyen előzmények után természetesen nagy felelősség hárult az újonnan megválasztott vezetőségre. Vajon érzik-e ezt a felelősséget? Erre a kérdésre kívánok válaszolni az aláb­biakban. A legutóbbi ülésen ismételten meggyőződtünk arról, hogy a gyön­ki felügyelő bizottság nem alszik, éberen őrködik a szövetkezeti va­gyon felett. Ezt bizonyítja a főköny­velő jelentése, amelyben beszámolt a korábban feltárt hibák — villany­os telefonköltségek csökkentése, ház­bérek és közös villanyórák rendezé­se stb. — megszüntetéséről. Nincs megállás az úton, ezt igazol­ják a későbbiekben Járay István fb-elnök szavai, mikor újabb feltárt hiányosságokról tájékoztatja a fel­ügyelő bizottság tagjait, így többek között a 20­ m Ft értékű katonai ru­házat nedves (penészes) tárolásáról, a magas kirakatrendezési költségek­ről, a húsbolttal kapcsolatos vevők panaszáról stb. A továbbiakban Csepregi Ferenc körzeti ellenőr tájékoztatja a fel­ügyelő bizottságot az ellenőrzései során felszínre került hiányosságok­ról, így az erkölcsi bizonyítványok beszerzéséről, az összeférhetetlensé­gekről, a létszámcsökkentésekről stb. Bejelenti, hogy bár javasolta az igazgatóságnak a szikvízüzemeknél próbatöltések és munkakörkapcsolás végrehajtását, de az sem került még végrehajtásra. Igen, így van ez rendjén! A hiva­tali ellenőr és a választott vezetőség tagjai közösen harcolnak a hibák el­len. Felmerül egy kérdés: helyes-e az, hogy az igazgatóság nem hajtja végre a költségcsökkentésre és a va­gyonvédelem megszilárdítására vo­natkozó javaslatokat? Ez bizony helytelen! Véleményünk szerint ezen sürgősen változtatni kell, hogy az elmúlt év gyászos eredménye utáni kezdeti sikereket további ered­mények kövessék. Ez a fentieket te­kintve — a felügyelő bizottság tag­jain nem fog múlni. Tálos János főellenőr Az agrárpolitika hatására Dombóvár község zöldség- és gyümölcsellátása örök gond, örök pro­bléma volt és még ma is az a földművesszövetkezet felvásárlási és ér­tékesítési üzemágának. Ezt megszüntetni sokféleképpen próbálták már, de egészséges határozatot, egészséges megoldást eddig még nem sikerült találni. Pártunk és kormányunk helyes agrárpolitikája itt is utat nyitott a lehetetlennek látszó problémák megszüntetésére. Ennek nyomán hosszú előkészítő munka után e hónap első napjaiban alakuló közgyűlést hirde­tett a dombóvári földművesszövetkezet mezőgazdasági üzemága és így alakult meg a Zöldség Gyógynövény­termelő és Kisállattenyésztő Szakszö­vetkezet. Célja: Dombóvár község zöldáruval való ellátása, hasznos nyersanyag forrása kíván lenni a gyógyszeriparunknak, baromfitenyésztésével úgy a hús, mint a tojásellátási zavarokat akarja megszüntetni. A szakszövet­kezet 10 taggal alakult, 25 kh öntözésre alkalmas területtel. A 10 tag mel­lett nem akarnak megmaradni, a tagok száma szaporodhat és ezzel egy­idejűleg a földterület is. A tagok kizárólag itt dolgoznak és ebből is él­nek meg. Az elnök, Molnár József kertész és így szakszemmel és szakér­telemmel tudja vezetni a szövetkezetét. Bízunk abban, hogy működésük eredményes lesz. A belépő tagok 100 forintot jegyeztek le részjegyet, Molnár elvtárs az elnök emellé még 2 kh kertészetet ajánlott fel a szö­vetkezetnek a rajta lévő ültetvénnyel, terméssel együtt. Ezzel indul a szövetkezet gazdasági élete és a folytatás eredményessége kizárólag raj­tuk múlik, amit jó előre az alapszabály megszerkesztésekor is már figye­lembe vett a tagság és a közös tulajdon védelmét az alapszabály fő pont­jaként komolyan szögezték le. Jó szervező munkát végzett itt Bertus Ferenc igazgatósági elnök és Pál Géza üzemágvezető, akik ennek jelentőségét a saját tapasztalataik alapján igen nagyra becsülik. Velük együtt kívánunk az új szakszövetke­zetnek jó munkát és eredményekben gazdag esztendőket. Földművesszövetkezeti kereskedelem • Ünnepi Vásár A megye földművesszövetkezeti tagsága s vásárló közönsége nagy várakozással tekintett az augusztus 19 és 20-án megrendezett szekszárdi ünnepi vásár elé. Az érdeklődés, amely a vásár iránt a megnyitástól a befejezésig megnyilvánult, bebizonyította azt, hogy a földművesszövetkezetek ve­vő­közönsége az eddigiektől eltérően fokozottabb figyelemmel kíséri a földművesszövetkezeti kereskedelem fejlődését. A földművesszövetkeze­tek tagsága várakozásában nem csalatkozott, mert a vásáron részt­vevő valamennyi földművesszövetkezet (Bonyhád, Szekszárd, Báta­­szék, Fadd, Tolna, Hőgyész, Paks), megfelelő árukészlettel vonult fel és az elárusító helyeket, pavilonokat megfelelően, ízlésesen dekorálta. A pavilonok dekorálásában különösen kiemelkedtek a szekszárdi, tolnai, bátaszéki és faddi földművesszövetkezetek kiskereskedelmi pavilonjai, valamint a paksi földművesszövetkezet halászcsárdája. A megfelelő fel­készülést bizonyítja az is, hogy a tervezett forgalmunkat szövetkezeten­ként és megyei szinten túlteljesítettük. A forgalom túlteljesítéséhez nagymértékben hozzájárult a vásáron résztvevő földművesszövetkezeti dolgozók lelkiismeretes és szorgalmas munkája. Az elmondottak igazolják, hogy a földművesszövetkezeti kereskede­lem jelenléte emelte a vásár színvonalát és igazolta a szövetkezeti ke­reskedelem fejlődésének ütemét. A földművesszövetkezeti dolgozók munkájukkal bebizonyították, hogy a fejlődő szocialista kereskedelem­nek tevékeny részesei és ennek fejlesztésében a földművesszövetkezeti rendszer mindenkor számíthat munkájukra. Az ünnepi vásáron résztvevő földművesszövetkezetek valamennyi dolgozóit eredményes munkájukért méltán részesítjük dicséretben. Steinbach Antal főosztályvezető ELSŐ A MEGYÉBEN Tudósításszerűen jelentjük, hogy megyénkben Sióagárd községben Hegyközség alakult. Hosszú előké­szítő munka előzte meg a megalaku­lást, aminek az ellenagitáció volt az oka, ugyanis rémhírekkel próbálták eltántorítani a hegyközség gondolatá­tól az érdemes, becsületes, paraszt szőlősgazdákat. Húsz fővel alakult augusztus 10-én a Hegyközség, de a munka tovább folyik, úgy gondolják, érdemes volna Sióagárd egész dol­gozó parasztságát bevonni, ami azért is előnyös volna, mert a spekulá­ciók miatt Szekszárdiól lekapcsolt szőlőterületük hírnevének felújítása a cél. A Hegyközség vezetősége min­den eszközzel, egyetértésben a tag­sággal azon fáradozik elkövetke­zendő munkájuk során, hogy a borok minősége kifogástalan legyen, új sző­lőket telepítsen az eladás — a bo­rokra gondolunk — egységesítve le­gyen, ami azt jelenti, hogy minősé­gileg elsőrendű fajbotok kerüljenek a forgalomba. Közös gépek beszerzé­sével főleg a védekezést segítik elő. Reméljük kezdeményezésüket rövi­desen siker koronázza és újra hír­névre tesz szert a sióagárdi kadarka. Miért nincs dinnye? Ezt a tolnai lakosság kérdezi, nem azért, hogy piszkálja az áruellátás nehézségeivel küzdő szövetkezet ille­tékes vezetőit, hanem csupán azért, mert itt az augusztus vége, nemso­kára jön a „Lőrinc”, akinek távozása után már a dinnye „bizonyos okok” miatt élvezhetetlenné válik, és még ezt megelőzően szeretnének görög­dinnyét nemcsak venni, hanem enni­­. A délutáni vonaton, amelyen a bejáró dolgozók igyekeznek hazafelé Tolnára, szinte nem lehet helyet ta­lálni a sok dinnye miatt, amit külön­böző nylon szatyrokban magukkal cipelnek. De hát a szent cél érdeké­ben kell nyögni a súlyos teher alatt, mivel a tolnai földművesszö­vetkezet a dolgozók részére, a zöld­ségboltjuk részére nem szerez be dinnyét. Ez mind csak azért van, mert a boltos nem hajlandó vele fog­lalkozni, nem vállalja a munkát. Csodálkozunk ezen, hiszen az igaz­gatóság elnöke, Jóna elvtárs koráb­ban a felvásárlási üzemág vezetője volt és igazán dicséretére váló mun­kát végzett ott. Most, ha csak tized részét foglalkozna a felvásárlási te­vékenységgel, akkor sem fordulhatna elő ilyen és hasonló hiányosság.

Next