Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-27 / 201. szám
4 h. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG SZTK TANÁCSADÁS a „Munkaviszony nyilvántartó-lap” Mi célt szolgál A 11/1957 (XII. 19.) Mü. M. sz. rendelet értelmében 1958 január 1- től minden munkaviszonyban álló dolgozóról társadalombiztosítási célra alkalmas egyéni nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartó-lap vezetésének fő célja, hogy minden dolgozó összes munkaviszonya, melyet egy SzTK Alközpont illetékességi területén dolgozik, egy kartonon szerepeljen. A munkaviszony egy helyen nyilvántartása lehetővé teszi azt, hogy egy karton kiemelésével percek alatt megállapítható legyen egy-egy dolgozó munkaviszonyban töltött ideje. Munkaviszony nyilvántartó lapot az SzTK helyi szervei és az üzemi kifizetőhellyel rendelkező munkáltatók vezetik.A nyilvántartó lapok (kartonok) a dolgozók születési adatai év, hó nap szerint van tárolva, mely azt követeli, hogy mint azt a rendelet is kimondja minden dolgozó adatait a »Személyazonossági igazolvány» alapján állítsák ki. Egy adat elírása azt a veszélyt rejti magában, hogy nem egy kartonra kerülnek az adatok, mely a dolgozónak igen nagy károkat okozhat. Az egyéni nyilvántartás nagy segítséget nyújt a dolgozó nyugdíjának megállapításához szükséges munkaviszonyok igazolásához. Addig míg ma ennyi munkáltató nyilvántartásából kell összeszedni az adatokat, ahány helyen a biztosított dolgozott, nem beszélve a havi jegyzékeken nyilvántartott adatokról, amikor a folyamatos munkaviszony így különkülön havonta van bejelentve. A karton rendszer biztosítja azt, hogy minden munkáltató pontos adatokat közöl, egy kartonon megtalálható akár 10 munkáltatónál eltöltött töbször megszakított munkaviszony is. A fentiek alapján minden biztosított saját érdeke, hogy munkábalépése alkalmával megkövetelje, hogy személyi adatait, melynek alapján a bejelentése történik csak a »személyazonossági igazolvány» alapján történjék, melyet a fent közölt rendelet is előír. A rendelet végrehajtásának alig több, mint féléves tapasztalata azt bizonyítja, hogy nem minden munkáltató veszi komolyan a pontos adatközlést, mely igen sok levelezést okoz az SzTK Alközpont dolgozóinak, pénzbe kerül a népgazdaságnak és igen sok esetben elvesztett munkaidő lesz a dolgozónak. Nagyon sok megöregedett dolgozó jelenleg is azért nem kaphat nyugdíjat, mert a munkaviszonya nincs bejelentve. Sokszor hónapokig eltartó levelezés után sem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy dolgozott, így nyugdíjigényét az SzTK megállapítani nem tudja. Ez a veszély áll fenn minden rossz adattal kiállított »munkaviszonynyilvántartó»-lap esetében is, ha a születési évet csak egy számjeggyel is elírják, máris a lap több ezer, sőt tízezer lappal is előbb vagy hátrább kerül, mely azt jelenti, hogy a pontos adatok közlése mellett benyújtott nyugdíjigényhez a munkaviszony nem található, mely a nyugdíjigény elbírálását meghosszabbítja és annak elutasítását is eredményezheti. Mivel társadalmunkban fő cél az ember és az arról való gondoskodás, szeretnénk a kormányzatunk rendeletét betartva pontos adatközléssel segítenék azt, hogy a most elkezdett »munkaviszony nyilvántartó» lap vezetéssel biztosítva legyen, hogy minden dolgozó munkaviszonyának igazolása a helyéről kiemelt kartonnal igazolható legyen. Az SzTK Alközpont mindent elkövet, ha kell bírság kiszabásával is, hogy a munkáltatók az adatokat a dolgozók »Személyazonossági igazolványo^ alapján közöljék, ha ezt a dolgozók is megkövetelik és saját érdekükben ellenőrzik is az adataik helyességét, a kiadott rendelet nem volt hiábavaló. Külön kérjük a vállalatok és intézmények vezetőjét és üzemi bizottságait, hogy a maguk területén végezzenek ezirányú ellenőrzést. Legközelebbi tájékoztatónk: Kik jogosultak öregségi nyugdíjra. Bíróság elé kerül a Gyapa-pusztai baleset okozója Rövidesen tárgyalja a szekszárdi járásbíróság az előzetes letartóztatásban lévő Cserenkó József 49 éves paksi lakos ellen foglalkozás szabályainak tudatos megszegésével elkövetett halált okozó veszélyeztetés büntette miatt indított ügyet. Vádlott, mint autófényező és dukkózó magánkisiparos dolgozik Paks községben. 1958 július 15-én egy fényezésre részére átadott gépkocsin ittas állapotban vezetői jogosítvány nélkül Tamási József és Szabó József társaságában Paksról Németkérre indult el. A gépkocsit vádlott a rossz makadám után körülbelül 70—80 kilométeres sebességgel vezette és Gyapa-puszta közelében egy kanyarban a gépkocsi megcsúszott. A kellő vezetési gyakorlattal nem rendelkező és az alkohol befolyása alatt álló Cserenkó József elvesztette uralmát a gépkocsi felett és a nagy sebességgel az árokba hajtott, s a gépkocsi felborult. A baleset következtében vádlott és két társa a gépkocsi alá került. A közelben dolgozó lakosság részesítette őket elsősegélyben, majd a helyszínről valamennyit a szekszárdi kórházba szállították, ahol Szabó József sérüléseibe belehalt. Tamási József 8 napon túl, de 20 napon belül, a vádlott pedig 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. 1958. augusztus 27. Vízszintes: 1. Széchenyi mondása. 11. Lecsökkent. 12. Kötőszó. 14. Kérés. 15. 1050 római számmal. 16. Beszéd része. 18. Azonos mássalhangzók. 19. Ötszázegy — római számmal. 20. Kis házacska. 21. Pohárba önt. 23. Élősködő. 24. A vízsz. 51, folytatása. 27. Remek csatát lehet vele vívni. 28. Helytelen. 29. Szépen hangzó. 32. Ez — oroszul. 33. Helyhatározó rag. 34. Régen adtak erre pénzt. 36. Állatlakás. 37. Alul. 38. Tanítja. 40. Férfinév. 41. Egy másik férfinév. 42. Cigarettázik (első kockába kettősbetű). 44. Kacat. 47. Tóth Nándor. 48. Nép. 50. Nagyközség Tolna megyében. 51. A vízsz. 1. folytatása. Függőleges: 1. Görög bölcs fonetikusan. 2. Kutyalakás. 3. Berek vége! 4. Ferde. 5. Csörömpölő. 6. Klasszikus üdvözlés. 7. Verdi Rigolettójának egyik szereplője. 8. Ez évi. 9. Majdnem pimasz! 10. Nyomásjelzés. 13. Az ősmagyarok így ülték meg a lovat. 15. Tevékenykedő. 17. Szín. 20. A folyadék, amit ereszt. 22. Morse-hang. 23. Állóvíz. 25. Földet művel. 26. Kezével jelez. 27. Alig tud lélegzeni. 30. Odébb rak. 31. Ősi vasbálvány. 34. Magot szórt a földbe. 35. A disznók. 37. Háziállat. 29. Izomrost. 43. Becézett női név. 45. Mutatószó. 47. Kopasz. 48ía. U. a. mint a 33. alatti. 49. Személyes névmás. 50. Belső szerv (első kockába két betű írandó). 50/a. Kettőzve bányaváros. 51. Ezer — római számmal. 52. Flór! vegyjele. Prága egyik legszebb szállodájában a Hotel Flórában sok a külföldi. Leginkább szovjet, magyar, jugoszláv és bolgár turisták lakják a szálló kényelmes kis szobáit. De akadnak arabok, négerek, németek és amerikaiak is. Nappal minden turista a várost járja. Este a bárban a táncparketten ismerkednek a különböző nemzetek fiai. Ötödik emeleti szobám ablakából ha kinéztem a Stalinova utca modern emeletes házai tűntek elő pillantásra a szemembe. Ha a Stalinova utcán sétált az ember párszáz lépést a gyönyörű Sady svatopluka Cecna parkban találta magát. A Hotel Flora hátsó bejárata egy büffébe nyílik. A büffében néha gyanús külsejű, óvatos tekintetű emberek bukkannak fel. A prágaiaknak ezt a fajtáját amely főleg a magyarlakta területek Prágába szakadt magyarjaiból tevődik össze, már az első napokban sikerült megismernem. Csupán kíváncsiságból távoztam a hátsó bejáraton át a Hotelből. Át kellett mennem a büffén, hogy az utcára léphessek. Az ajtó melletti asztal felől megszólított egy férfi, amikor elhaladtam mellette. — Maga magyar? — Az vagyok. Odajött hozzám. Kezet ráztunk, majd én kérdeztem. — Itt dolgozik Prágában? — Igen — válaszolt, aztán rögtön a „tárgyra’’ tért — nincs egy kis eladó szalámija? — Nincs. — Cigarettát sem hozott? — Azt sem. — Csodálkozva nézett rám, aztán tovább kérdezett. — Talán magának elég az a 280 korona, amit át lehet váltani? A vállamat vonogatva válaszoltam. — Nem ártana egy szálassal több, de mit csináljak. Ha nem lehet, nem lehet. Egy Lemondóan legyintett a kezével és szánakozva mért végig tekintetével. — Ez sem viszi sokra az életben. — Körülbelül ezt olvastam ki a tekintetéből amikor magamra hagyott. Elutazásunk előtti napon az egyik Nógrád megyei iskola igazgatója ebédnél közel hajolt hozzám és azt mondta: — Láttam, hogy neked van itt egy-két ismerősöd. Próbáld nekik eladni a cigarettámat. — Hány dobozzal van? — kérdeztem és egy kissé lúdbőrös lett a hátam. — Négy doboz Kossuthom van — hangzott a válasz. — Négy doboz? !— Igen, négy — az igazgató könyörgésre fogta a dolgot — minden pénzem elfogyott és a kislányomnak még nem vettem semmit. Tedd meg legalább az ő kedvéért, hogy segítesz rajtam. — Hát nem bánom — mondtam viszolyogva — csak gyere utánam, majd próbálok segíteni. A hátsó kijáraton át megint a büffébe léptünk. A férfi, aki az első napokban megszólított, ott állt az egyik asztalkánál, s első pillanatban kíváncsian fordult felénk, de amikor megismert, csalódottan elfordította a fejét. — Vele beszélj, ő megveszi a cigarettádat — mondtam az igazgatónak a férfi felé mutatva, s kínzó lelkiismeretfurdalások közepette kiléptem az utcára. Vacsoránál találkoztunk. Az igazgatót nagyon rossz kedvében találtam. — Na sikerült? — futott ki a számon a kérdés. Dühösen legyintett a kezével, s a hangja remegett az idegességtől ahogy mondta — se cigaretta, se korona ... Semmim sem maradt. — Hogy-hogy? — Amikor neki adtam a cigarettát, a bukszájáért nyúlt, s aztán a fejéhez kapott és azt mondta: „A mindenséget, a bukszámat meg otthon felejtettem... De nem baj, várjon egy pillanatot, itt lakom a szomszédban, mindjárt hozom a pénzt”. Három órát vártam egyfolytában, de a férfi, aki elvitte a cigarettámat, nyomtalanul eltűnt. A „csencselők’’ ötven koronát fizettek a magyar szegedi szalámi kilójáért, ahogy hallottam. A kirakatokban is láttam magyar szegedi szalámit kilencven koronáért. Egy doboz Kossuth cigarettáért 3 koronát adtak, ugyanakkor el tudták adni 6—8 koronáért. Ugyanis a cigaretta egy kissé drágább Csehszlovákiában, mint nálunk, s a magyar szalámi is. Ugyanakkor látni 25—30 koronás cseh szalámit is a kirakatokban. Magyar szalámira csak a nagyobb keresetű egyéneknek futja. A nylon holmik ára nagyon alacsony. Harminc-negyven koronáért jóállású nylon férfiinget lehet vásárolni. Olcsók a műbőr holmik is. Egy műbőrkabát ára 180 korona. A jugoszláv, bolgár, magyar turistákon gyakran látni csehszlovák műanyagból készült ingeket. A megengedett határig, 280 korona erejéig szabad is a vásárlás. Csakhogy a 280 korona hamar elfogy. Ekkor aztán előkerülnek a bőröndök aljából a szalámik és a cigaretták. Már akinek van, az előszedi őket. A nagy „dohányosok" alig szívnak egy-két cigarettát. A „szenvedélyes szalámivevők” nem esznek egy falat szalámit sem. Koronát akarnak csinálni belőle, s a koronából szálon, perion és műbőranyagot varázsolnak. Valóságos csereláz fog el egyeseket. S a város, amelynek tanulmányozása valódi és maradandó értéket nyújthat az ember számára, alig érdekli a vásárlási láz megszállottjait. A Nemzeti Múzeumról, a királyi várról, a képtárról, a városházáról, az ősrégi zsinagógáról és Prága egyéb nevezetességeiről, amelyeket mind alkalmam volt alaposan megszemlélni, alig tudnak egyesek. Bármerre jár az ember Prágában, mindenhol történelmi emlékekbe ütközik. Hosszú évszázadok munkáit, vívódásait őrzik a hallgatag, kopott falak. Csehszlovák ismerősömmel Nazarova Járkával, egy prágai egyetemista lánnyal megnéztük Európa legrégibb zsinagógáját. A gót stílusban épült templomot a XIII. században építették. Látható itt egy héber óra, amely visszafelé megy, a nagymutató az órát, a kismutató pedig a percet mutatja rajta. Az Óváros-tér régi házai is sok emléket őriznek. Itt az Óváros terén zajlottak le a cseh történelem legnagyobb jelentőségű nemzeti, vallási és politikai tömegmegmozdulásai. A legutóbbi legnagyobb politikai megmozdulás 1948-ban játszódott le, mivel Klement Gottwald elvtárs ezen a téren jelentette be a nagy fordulatot, a proletariátus átvette a hatalmat. Az Óváros-téren található a prágai városháza. A városház épületének egy részén égési nyomokat látunk. Az égési nyomok a fasizmusra emlékeztetnek Ugyanis a hitleristák 1944-ben felgyújtották a városházát. Amikor a városházát megtekintettük, éppen egy ifjú pár hagyta el a városháza anyakönyvi hivatalát. A menyasszonyon habfehér szalonból készült ruha volt, a fején pedig nylon fátyol. A Nemzeti Múzeumban lévő eredeti mamutcsontok, a képtár csodás festményei, esti séta a Vltava partján, a kivilágított Károly hídon keresztül, a királyi vár és a hatalmas Nemzeti Színház, mind szép és maradandó emléket alkotnak. A prágai fekete toronynál egy pillanatra megilletődve áll meg az ember. Ide küldte fiának a levelét Szilágyi Erzsébet. A Hracsini kórház irodalmi emlékeket rejteget azok számára, akik a Svejket olvasták. Ugyanis a Svejk írója Hasek ebben a kórházban szerezte élményeit. A legszebb, legmaradandóbb emléket az a Hibernszka utcai kis ház jelentette számomra, ahol 1912-ben a Bolsevik Párt történelmi nevezetességű VI. kongresszusát tartotta. Nem tud meghatódottság nélkül belépni az ember abba a szobába, ahol egykor Lenin tanácskozott, közvetlen munkatársaival. A kicsiny kis emeleti teremben, a kopott asztaloknál született meg az elhatározás a bolsevik párt önálló párttá való alakulásáról. Ez a kongresszus vetette meg az alapját az új típusú pártnak. A pártkonferencia után Lenin azt írta Gorkijnak. ..Végre sikerült a pártot és annak központi bizottságát — a likvidátor csőcselék ellenére — újjászülni. Remélem, hogy velünk együtt Ön is örül ennek.’’ Prága utcáit járva sok apró kis márványtáblát láthat az ember. A fasizmus elleni nemzeti ellenállás és a párt hősi halottjainak emlékeit őrzik az apró kis márvány táblák. Ezeket a táblákat szemlélve, amelyek a nép kegyeletét szimbolizálják, önkéntelenül is azok a kommunista mártírok jutnak az eszembe, akiket 1919-ben a Tolna megyei falvakban agyonkínoztak Horthy fasisztái. Mi is állíthatnánk mindenhol apró kis márványtáblákat a párt közkatonáinak, akik az életüket áldozták a szocializmus ügyéért. Haypál Tibor hét Prágában