Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-27 / 201. szám

4 h. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG SZTK TANÁCSADÁS a „Munkaviszony nyilvántartó-lap” Mi célt szolgál A 11/1957 (XII. 19.) Mü. M. sz. rendelet értelmében 1958 január 1- től minden munkaviszonyban álló dolgozóról társadalombiztosítási cél­ra alkalmas egyéni nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartó-lap vezetésének fő célja, hogy minden dolgozó összes munkaviszonya, melyet egy SzTK Alközpont illetékességi területén dol­gozik, egy kartonon szerepeljen. A munkaviszony egy helyen nyilván­tartása lehetővé teszi azt, hogy egy karton kiemelésével percek alatt megállapítható legyen egy-egy dol­gozó munkaviszonyban töltött ideje. Munkaviszony nyilvántartó lapot az SzTK helyi szervei és az üzemi kifizetőhellyel rendelkező munkálta­tók vezetik.­­A nyilvántartó lapok (kartonok) a dolgozók születési ada­tai év, hó­ nap szerint van tárolva, mely azt követeli, hogy mint azt a rendelet is kimondja minden dolgo­zó adatait a »Személyazonossági iga­zolvány» alapján állítsák ki. Egy adat elírása azt a veszélyt rejti ma­gában, hogy nem egy kartonra ke­rülnek az adatok, mely a dolgozó­nak igen nagy károkat okozhat. Az egyéni nyilvántartás nagy se­gítséget nyújt a dolgozó nyugdíjá­nak megállapításához szükséges mun­ka­viszony­ok igazolásához. Addig míg ma ennyi munkáltató nyilvántartásá­ból kell összeszedni az adatokat, ahány helyen a biztosított dolgozott, nem beszélve a havi­ jegyzékeken nyilvántartott adatokról, amikor a folyamatos munkaviszony így külön­­külön havonta van bejelentve. A karton rendszer biztosítja azt, hogy minden munkáltató pontos adatokat közöl, egy kartonon megtalálható akár 10 munkáltatónál eltöltött töb­­ször megszakított munkaviszony is. A fentiek alapján minden biztosí­tott saját érdeke, hogy munkábalé­­pése alkalmával megkövetelje, hogy személyi adatait, melynek alapján a bejelentése történik csak a »személy­azonossági igazolvány» alapján tör­ténjék, melyet a fent közölt rende­let is előír. A rendelet végrehajtásá­nak alig több, mint féléves tapasz­talata azt bizonyítja, hogy nem min­den munkáltató veszi komolyan a pontos adatközlést, mely igen sok le­velezést okoz az SzTK Alközpont dolgozóinak, pénzbe kerül a nép­gazdaságnak és igen sok esetben el­vesztett munkaidő lesz a dolgozónak. Nagyon sok megöregedett dolgozó jelenleg is azért nem kaphat nyug­díjat, mert a munkaviszonya nincs bejelentve. Sokszor hónapokig eltar­tó levelezés után sem tudja hitelt ér­­demlően igazolni, hogy dolgozott, így nyugdíjigényét az SzTK megállapí­tani nem tudja. Ez a veszély áll fenn minden rossz adattal kiállított »munkaviszony­­nyilvántartó»-lap esetében is, ha a születési évet csak egy számjeggyel is elírják, máris a lap több ezer, sőt tízezer lappal is előbb vagy hát­rább kerül, mely azt jelenti, hogy a pontos adatok közlése mellett benyúj­tott nyugdíj­igényhez a munkavi­szony nem található, mely a nyugdíj­igény elbírálását meghosszabbítja és annak elutasítását is eredményez­heti. Mivel társadalmunkban fő cél az ember és az arról való gondoskodás, szeretnénk a kormányzatunk rende­letét betartva pontos adatközléssel segítenék azt, hogy a most elkezdett »munkaviszony nyilvántartó» lap ve­zetéssel biztosítva legyen, hogy min­den dolgozó munkaviszonyának iga­zolása a helyéről kiemelt kartonnal igazolható legyen. Az SzTK Alközpont mindent elkö­vet, ha kell bírság kiszabásával is, hogy a munkáltatók az adatokat a dolgozók »Személyazonossági igazol­ványo^ alapján közöljék, ha ezt a dolgozók is megkövetelik és saját érdekükben ellenőrzik is az adataik helyességét, a kiadott rendelet nem volt hiábavaló. Külön kérjük a vál­lalatok és intézmények vezetőjét és üzemi bizottságait, hogy a maguk területén végezzenek ezirányú ellen­őrzést. Legközelebbi tájékoztatónk: Kik jogosultak öregségi nyugdíjra. Bíróság elé kerül a Gyapa-pusztai baleset okozója Rövidesen tárgyalja a szekszárdi járásbíróság az előzetes letartóztatás­ban lévő Cserenkó József 49 éves paksi lakos ellen foglalkozás szabá­lyainak tudatos megszegésével elkö­vetett halált okozó veszélyeztetés büntette miatt indított ügyet. Vádlott, mint autófényező és duk­­kózó magánkisiparos dolgozik Paks községben. 1958 július 15-én egy fé­nyezésre részére átadott gépkocsin ittas állapotban vezetői jogo­sítvány nélkül Tamási József és Szabó József társaságában Paks­ról Németkérre indult el. A gépkocsit vádlott a rossz makadám­­ után körülbelül 70—80 kilométeres sebességgel vezette és Gyapa-puszta közelében egy kanyarban a gépkocsi megcsúszott. A kellő vezetési gya­korlattal nem rendelkező és az alko­hol befolyása alatt álló Cserenkó Jó­zsef elvesztette uralmát a gépkocsi felett és a nagy sebességgel az árok­ba hajtott, s a gépkocsi felborult. A baleset következtében vádlott és két társa a gépkocsi alá került. A közel­­­ben dolgozó lakosság részesítette ő­­ket elsősegélyben, majd a helyszínről valamennyit a szekszárdi kórházba szállítot­ták, ahol Szabó József sérülései­be belehalt. Tamási József 8 napon túl, de 20 na­pon belül, a vádlott pedig 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. 1958. augusztus 27. Vízszintes: 1. Széchenyi mondása. 11. Lecsökkent. 12. Kötőszó. 14. Ké­rés. 15. 1050 római számmal. 16. Be­széd része. 18. Azonos mássalhang­zók. 19. Ötszázegy — római szám­mal. 20. Kis házacska. 21. Pohárba önt. 23. Élősködő. 24. A vízsz. 51, folytatása. 27. Remek csatát lehet vele vívni. 28. Helytelen. 29. Szé­pen hangzó. 32. Ez — oroszul. 33. Helyhatározó rag. 34. Régen adtak erre pénzt. 36. Állatlakás. 37. Alul. 38. Tanítja. 40. Férfinév. 41. Egy másik férfinév. 42. Cigarettázik (el­ső kockába kettősbetű). 44. Kacat. 47. Tóth Nándor. 48. Nép. 50. Nagy­község Tolna megyében. 51. A vízsz. 1. folytatása. Függőleges: 1. Görög bölcs foneti­kusan. 2. Kutyalakás. 3. Berek vége! 4. Ferde. 5. Csörömpölő. 6. Klasszi­kus üdvözlés. 7. Verdi Rigolettó­­jának egyik szereplője. 8. Ez évi. 9. Majdnem pimasz! 10. Nyomásjel­zés. 13. Az ős­magyarok így ülték meg a lovat. 15. Tevékenykedő. 17. Szín. 20. A folyadék, amit ereszt. 22. Morse-hang. 23. Állóvíz. 25. Föl­det művel. 26. Kezével jelez. 27. Alig tud lélegzeni. 30. Odébb rak. 31. Ősi vasbálvány. 34. Magot szórt a földbe. 35. A disznók. 37. Házi­állat. 29. Izomrost. 43. Becézett női név. 45. Mutatószó. 47. Kopasz. 48ía. U. a. mint a 33. alatti. 49. Szemé­lyes névmás. 50. Belső szerv (első kockába két betű írandó). 50/a. Ket­tőzve bányaváros. 51. Ezer — római számmal. 52. Flór! vegyjele. Prága egyik legszebb szállodájá­ban a Hotel Flórában sok a kül­földi. Leginkább szovjet, magyar, jugoszláv és bolgár turisták lakják a szálló kényelmes kis szobáit. De akadnak arabok, négerek, németek és amerikaiak is. Nappal minden turista a várost járja. Este a bárban a táncparketten ismerkednek a különböző nemzetek fiai. Ötödik emeleti szobám ablakából ha kinéztem a Stalinova utca mo­dern emeletes házai tűntek elő pil­lantásra a szemembe. Ha a Stalinova utcán sétált az ember párszáz lépést a gyönyörű Sady svatopluka Cecna parkban találta magát. A Hotel Flora hátsó bejárata egy büffébe nyílik. A büffében néha gyanús külsejű, óvatos tekintetű emberek bukkannak fel. A prágai­aknak ezt a fajtáját amely főleg a magyarlakta területek Prágába sza­kadt magyarjaiból tevődik össze, már az első napokban sikerült meg­ismernem. Csupán kíváncsiságból távoztam a hátsó bejáraton át a Hotelből. Át kellett mennem a büffén, hogy az utcára léphessek. Az ajtó melletti asztal felől megszólított egy férfi, amikor elhaladtam mellette. — Maga magyar? — Az vagyok. Odajött­ hozzám. Kezet ráztunk, majd én kérdeztem. — Itt dolgozik Prágában? — Igen — válaszolt, aztán rögtön a „tárgyra’’ tért — nincs egy kis eladó szalámija? — Nincs. — Cigarettát sem hozott? — Azt sem. — Csodálkozva nézett rám, aztán tovább kérdezett. — Talán magának elég az a 280 korona, amit át lehet váltani? A vállamat vonogatva válaszol­tam. — Nem ártana egy szálassal több, de mit csináljak. Ha nem le­het, nem lehet. Egy Lemondóan legyintett a kezével és szánakozva mért végig tekinteté­vel. — Ez sem viszi sokra az élet­ben. — Körülbelül ezt olvastam ki a tekintetéből amikor magamra hagyott. Elutazásunk előtti napon az egyik Nógrád megyei iskola igaz­­gatója ebédnél közel hajolt hozzám és azt mondta: — Láttam, hogy neked van itt egy-két ismerősöd. Próbáld nekik eladni a cigarettámat. — Hány dobozzal van? —­ kér­deztem és egy kissé lúdbőrös lett a hátam. — Négy doboz Kossuth­om van — hangzott a válasz. — Négy doboz? !— Igen, négy — az igazgató kö­nyörgésre fogta a dolgot — minden pénzem elfogyott és a kislányom­nak még nem vettem semmit. Tedd meg legalább az ő kedvéért, hogy segítesz rajtam. — Hát nem bánom — mondtam viszolyogva — csak gyere utánam, majd próbálok segíteni. A hátsó kijáraton át megint a büffébe léptünk. A férfi, aki az első napokban megszólított, ott állt az egyik asztalkánál, s első pillanat­ban kíváncsian fordult felénk, de amikor megismert, csalódottan el­fordította a fejét. — Vele beszélj, ő megveszi a ci­garettádat — mondtam az igazgató­nak a férfi felé mutatva, s kínzó lelkiismeretfurdalások közepette kiléptem az utcára. Vacsoránál találkoztunk. Az igaz­gatót nagyon rossz kedvében talál­tam. — Na sikerült? — futott ki a­­ számon a kérdés. Dühösen legyintett a kezével, s a hangja remegett az idegességtől ahogy mondta — se cigaretta, se korona ... Semmim sem maradt. — Hogy-hogy? — Amikor neki adtam a cigaret­tát, a bukszájáért nyúlt, s aztán a fejéhez kapott és azt mondta: „A mindenséget, a bukszámat meg ott­hon felejtettem... De nem baj, várjon egy pillanatot, itt lakom a szomszédban, mindjárt hozom a pénzt”. Három órát vártam egyfoly­tában, de a férfi, aki elvitte a ciga­rettámat, nyomtalanul eltűnt. A „csen­cselők’’ ötven koronát fizettek a magyar szegedi szalámi kilójáért, ahogy hallottam. A kira­katokban is láttam magyar szegedi szalámit kilencven koronáért. Egy doboz Kossuth cigarettáért 3 koronát adtak, ugyanakkor el tudták adni 6—8 koronáért. Ugyan­is a cigaretta egy kissé drágább Csehszlovákiában, mint nálunk, s a magyar szalámi is. Ugyanakkor látni 25—30 koronás cseh szalámit is a kirakatokban. Magyar szalá­mira csak a nagyobb keresetű egyé­neknek futja. A nylon holmik ára nagyon ala­csony. Harminc-negyven koroná­ért jóállású nylon férfiinget lehet vásárolni. Olcsók a műbőr holmik is. Egy műbőrkabát ára 180 korona. A jugoszláv, bolgár, magyar tu­ristákon gyakran látni csehszlovák műanyagból készült ingeket. A megengedett határig, 280 korona erejéig szabad is a vásárlás. Csak­hogy a 280 korona hamar elfogy. Ekkor aztán előkerülnek a bőröndök aljából a szalámik és a cigaretták. Már akinek van, az előszedi őket. A nagy „dohányosok" alig szívnak egy-két cigarettát. A „szenvedélyes szalámivevők” nem esznek egy fa­lat szalámit sem. Koronát akarnak csinálni belőle, s a koronából szálon, perion és műbőranyagot varázsol­nak. Valóságos csereláz fog el egyeseket. S a város, amelynek ta­nulmányozása valódi és maradandó értéket nyújthat az ember számára, alig érdekli a vásárlási láz megszál­lottjait. A Nemzeti Múzeumról, a királyi várról, a képtárról, a városházáról, az ősrégi zsinagógáról és Prága egyéb nevezetességeiről, amelyeket mind alkalmam volt alaposan meg­szemlélni, alig tudnak egyesek. Bármerre jár az ember Prágában, mindenhol történelmi emlékekbe ütközik. Hosszú évszázadok mun­káit, vívódásait őrzik a hallgatag, kopott falak. Csehszlovák ismerősömmel Na­­­zarova Jár­kával, egy prágai egye­temista lánnyal megnéztük Európa legrégibb zsinagógáját. A gót stílus­­ban épült templomot a XIII. szá­zadban építették. Látható itt egy héber óra, amely visszafelé megy, a nagymutató az órát, a kismutató pedig a percet mutatja rajta. Az Óváros-tér régi házai is sok emléket őriznek. Itt az Óváros te­rén zajlottak le a cseh történelem legnagyobb jelentőségű nemzeti, vallási és politikai tömegmegmoz­dulásai. A legutóbbi legnagyobb politikai megmozdulás 1948-ban ját­szódott le, mivel Klement Gott­­wald elvtárs ezen a téren jelentette be a nagy fordulatot, a proletariátus átvette a hatalmat. Az Óváros-téren található a prá­gai városháza. A városház épületé­nek egy részén égési nyomokat lá­tunk. Az égési nyomok a fasizmus­ra emlékeztetnek Ugyanis a hitle­risták 1944-ben felgyújtották a vá­rosházát. Amikor a városházát megtekin­tettük, éppen egy ifjú pár hagyta el a városháza anyakönyvi hivata­lát. A menyasszonyon habfehér sza­lonból készült ruha volt, a fején pedig nylon fátyol. A Nemzeti Múzeumban lévő ere­deti mamutcsontok, a képtár csodás festményei, esti séta a Vltava part­ján, a kivilágított Károly hídon ke­resztül, a királyi vár és a hatalmas Nemzeti Színház, mind szép és ma­radandó emléket alkotnak. A prágai fekete toronynál egy pillanatra megilletődve áll meg az ember. Ide küldte fiának a levelét Szilágyi Erzsébet. A Hracsini kórház irodalmi em­lékeket rejteget azok számára, akik a Svejket olvasták. Ugyanis a Svejk írója Hasek ebben a kór­házban szerezte élményeit. A legszebb, legmaradandóbb em­léket az a Hibernszka utcai kis ház jelentette számomra, ahol 1912-ben a Bolsevik Párt történelmi neveze­tességű VI. kongresszusát tartotta. Nem tud meghatódottság nélkül belépni az ember abba a szobába, ahol egykor Lenin tanácskozott, közvetlen munkatársaival. A kicsiny kis emeleti teremben, a kopott asztaloknál született meg az elhatározás a bolsevik párt önálló párttá való alakulásáról. Ez a kongresszus vetette meg az alap­ját az új típusú pártnak. A párt­konferencia után Lenin azt írta Gorkijnak. ..Végre sikerült a pártot és annak központi bizottságát — a likvidátor csőcselék ellenére — újjászülni. Remélem, hogy velünk együtt Ön is örül ennek.’’ Prága utcáit járva sok apró kis márványtáblát láthat az ember. A fasizmus elleni nemzeti ellenállás és a párt hősi halottjainak emlé­keit őrzik az apró kis már­vány táb­lák. Ezeket a táblákat szemlélve, amelyek a nép kegyeletét szimboli­zálják, önkéntelenül is azok a kom­munista mártírok jutnak az eszembe, akiket 1919-ben a Tolna megyei­­ falvakban agyonkí­noztak Horthy fasisztái. Mi is állíthatnánk mindenhol apró kis márványtáblá­kat a párt közkatonáinak, akik az életüket áldozták a szocializmus ügyéért. Haypál Tibor hét Prágában

Next