Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-07 / 185. szám
1958 augusztus 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Vonatellenőrzésen Szekszárd-Bátaszék-Dombóvár között Csivitelő gyerekcsapat siet a szekszárdi vasútállomásra, valahova nyaralni, táborozni utaznak. A kora reggeli friss levegőtől pirosra csípett arcuk színe vetekszik a nyakbakötött úttörőkendő színével. Amikor a reggeli vonat a gondtalan gyereksereggel elindult, vágánygépkocsiba, (sínautó) szállunk, hogy elkísérjük műszaki ellenőrző útján Halmai György elvtársat, a szekszárdi pályafenntartási főnökség műszaki tisztjét A szekszárdi forgalom irányító tisztje engedélyt ad az indulásra, Nagy Sándor gépkocsivezető elintézi a formaságokat a menetlevélen és azzal ül be a kocsiba, hogy nem állhatunk meg Bátaszékig, mert akkor „elverünk” egy tehervonatot. Bátaszék... Hat óra múlt néhány perccel. Kerékpáros és gyalogos munkások sietnek a pályamesteri iroda felé. Negyed hétkor névsorolvasás, munkaelosztás. Hovánszky Emil pályamester elosztja a munkásokat és megkezdődik a nap, amelynek feladatai egy-egy kicsi, de nagyon fontos része a vasút életének. Munkások indulnak kavicsot vagonba rakni, egy másik csoport pedig a legközelebbi vonattal utazik vágányegyengetésre. Halmai György pedig utasításokkal látja el a bátaszéki műszaki személyzetet, és tájékoztatást kér a fenntartási és egyéb munkák állásáról. Azután megtekinti a napokban elkészülő vonatkísérő laktanyát, amelyet a modern követelményeknek építettek át több ezer forintos költséggel. Amikor az ellenőrzéssel végzünk, indulunk a bátaszéki forgalmi tiszttől engedélyt kérni. A továbbutazás engedélye Mórágy vasútállomásig szól. Mórágy—Alsónána megállóhelyen Szabó János jegykiadó pályaőr jelentkezik. Váltótársa is jelentkezik, ő veszi át hét órától a szolgálatot. A jelző és biztosító berendezések karbantartása, és tárolása a szabályzatnak megfelelő. Az épületen nincs hiányosság, amit javításra kellene küldeni. Az ellenőrző könyvbe történő bejegyzés is megállapítja, hogy példás rendet és a szabályzat betartását találta az ellenőrző tiszt. Mórágyon néhány percig állunk, majd az ellenvonat után kapunk engedélyt továbbutazni. Mórágy után Hidas a következő megálló, addig a legnagyobb sebességgel kell közlekedni, mert különben a személyvonat menetrendjét veszélyeztetnénk. Hidas után minden őrháznál megállunk. Hibát az ellenőrző tiszt nem talál, de utasítja a beosztottakat, egy-egy feladat megoldására: jelzőtáblák letisztítására, megállóhely gaztalanítására, virág gondozására stb. Nyolc órakor Kárász-Köblény állomás határában egy a napokban készült sorompót vizsgál meg az ellenőrző tiszt a Pécsről kiutazott szakemberekkel. A sorompó üzemképes, és nyugtázzák átvételét. Amíg az átadási munkákkal foglalatoskodunk, telefonon értesítést kapunk Szalatnak állomásról, hogy a tehervonat nem tud feljönni a meredek pályán, mert túlsúllyal jön, és Dombóvárott még nem számítottak esőre, síkos pályára, amikor a vonatot összeállították. A segélygépet elküldik, két mozdony vontatja fel a több mint hatszáz tonnás szerelvényt. A késés kihatással van a Dombóvárról érkező személyvonatra is. A személyvonat beérkezése és indulása után folytatjuk utunkat Dombóvár felé. Szalatnak megállón a pályaőrt nem találjuk az irodában, kint a pályán találkoztunk vele, ahol a vágányok közét tisztítja. Mágocson értesítést kapunk, hogy 16 perc alatt le kell érni Dombóvárra. Az útszakaszon nincs lehetőség ellenőrzésre és ez idő alatt elmondja Halmai elvtárs, hogy a szekszárdi pályafenntartási főnökség valamennyi dolgozója a vasutas napra készül. Csinosítják az állomásokat, megállóhelyeket — erről személyesen meggyőződtünk — és számos olyan munkát végeznek el augusztus 10-ig, amelyek elkészültének határideje augusztus végére esik. A munkaversenyben pedig olyan eredményeket értek el, hogy a főnökség két dolgozóját tüntetik ki „Kiváló Vasutas“ jelvénnyel és többeket pénzjutalommal, oklevéllel tüntetnek ki. Közel tízezer forintot fordítanak jutalmazásra. Dombóvárról 12.15-kor az engedélyezés után indulunk vissza Bátaszékre. Dombóvár térségében még ellenőrizzük Csik Ferenc és Bükkösüi Ernő előmunkások csapatainak munkáját, a feladatok megoldása után pedig azzal térünk vissza Szekszárdra, hogy jól ápoltak a főnökség vasutai és a dolgozók mindig azon fáradoznak, hogy biztonságosabbá tegyék a pályát, csinossá, széppé, az állomások, őrhelyek környékét, s hogy ez nem csak a vasutas nap előtt van így, arról az utasok egész éven át meggyőződhetnek. P. .1. A „jóember" Ráérősen andalog a két lány. Kezükben kézikosár és tejeskanna. Ebédhordó lányok. Most már hazafelé, Kölesdre ballagnak Kistormásról, s közben beszélgetnek, nevetgélnek és mint mondják, hazafelé már nem sietős a dolguk. Naponta egyszer gyalog teszik meg az utat Kölesdről Kistormásra — A cséplőgéphez hordjuk az ebédet — mondja Kati, a beszédesebbik. — Én a bátyámnak viszem, Irén meg az apjának — mutat a mellette ballagó koravén kislányra. — Az én bátyám és az ő apja együtt dolgoznak a cséplőgépnél, mi meg mindennap hordjuk nekik az ebédet. Eddig mind a ketten szolgáltunk, de most a cséplés idejére otthagytuk a helyet. Bátyám nekem egy szép ruhára valót ígért az ebédhordásért. Rövidebbnek tűnik az út, ha beszélgetünk és a lányok beszélnek mindenről, az iskoláról, ahova — mint mondják — nem nagyon szeretnek járni. Az egyes tantárgyakból nem is sokat tudnak, de annál tájékozottabbak a falusi eseményekről. Kívülről elmondják, hogy a héten milyen darabokat játszik a mozi. Tudják azt is, hogy ki kinek udvarol, de arról mélyen hallgatnak, amiről mások beszélnek, hogy milyen külföldi árut lehet kapni a Schiling Jucika néninél, akinek a disszidált nővére időközönként csomagot küld nyugatról. A két lány ugyanis benfentes a Schiling-családnál, hisz hónapokon keresztül náluk szolgáltak. Schiling Henrik volt kölesdi kocsmáros csapszékét annak idején megszüntették, a cséplőgépét is állami tulajdonba vették, de azért megélnek olyannyira, hogy munkásokat is foglalkoztatnak. — Jó emberek a Schilingék — dicsérik a lányok és elmondják, hogy volt idő, amikor hétről hétre náluk dolgoztak kora reggeltől késő estig. Hogy mit tudott dolgozni a két hitványka, alig 12 éves lány? Mindent, ami egy nagy ház körül adódik. Disznókat etettek, baromfit gondoztak, takarítottak, mosogattak, segítettek az ebédfőzésnél. — Van ott dolog kora reggeltől késő estig — így a kis Kati. — És mi volt a fizetség? Kaptak pénzt is néha, és kaptak levetett ruhát, Katica pedig a disszidált Jolánka néni divatjamúlt retiküljét is megkapta jó munkája jutalmául. Ki ez a jó ember, aki toprongyosan jár, hogy a falu lakossága körében sajnálatot keltsen maga iránt? Aki megtalálja a módját, hogyan lehet feltűnés nélkül fiatalkorú, alig 10—12 éves gyereklányok munkaerejét kihasználni. A felszabadulás előtt jómenetelű kocsma és cséplőgép biztosította nem éppen szerénynek mondható megélhetésüket. Jövedelmüket gyarapították úgy is Schilingék — és ez a későbbiek során derült ki, amikor a házkutatások során megtalálták az adósságleveleket, szerződéseket —, hogy 15—20 százalékos uzsorakamatra pénzt adtak ki. A megszorult embereket kegyetlenül kihasználta Schiling Henrik, s ezt igazolja az is, hogy az adósokkal szerződést kötött, mely szerint a pénz ellenében meghatározott mennyiségű terményt tartoztak adni. Tehát kupec volt ízigvérig, aki türelmesen várta, hogy mikor jön vissza újból az ő idejük. 1956 nyarán, amikor már jobban mertek mozgolódni Kölesden is a kulákok, megmérgezte Molnár József dolgozó paraszt baromfiállományát, azért mert egy-két csirke átjárt a szőlőjébe. Ebből annak idején bírósági ügy lett, de Schilingék aránylag olcsón megúszták, mindössze kártérítésre lettek ítélve. Az ellenforradalom idején is kitett magáért Schiling Henrik. Minden gyűlésen és összejövetelen részt vett, hangoskodott, szervezkedett. És amikor az ellenforradalom után számonkérték ténykedését, még ő adta a megsértettet. Ilyen az úgynevezett »jó ember«, akinek ugyan nincs már holdszámra földje, cséplőgépe, jómenetelű csapszéke, de így is megtalálja a módját annak, hogyan lehet feltűnés nélkül kizsákmányolni 10—12 éves gyereklányok munkaerejét. Megtalálja a módját, hogyan lehet reggel korántól este későig dolgoztatni annak ellenére, hogy a Munkatörvénykönyv kimondja: »A 14. életévét be nem töltött fiatalkorút munkára alkalmazni nem szabad.« Mit számít mindez Schiling Henriknek? Neki csak egy a fontos! Feltűnés nélkül, olcsó munkaerővel dolgoztatni, éspedig gyerekekkel, akiknek munkájuk fejében oda lehet dobni egy-két levetett ruhadarabot, néhány fillért, vagy éppen egy divatjamúlt, ócska retikült! P.-né Messziről jött levél Kati néni fáradtan állt meg a nagydiófa árnyékában. Hiába, nem való már ilyen idős asszonynak talicskát tolni. Ahogy melléje értem megérintette a kabátomat. Csodálkoztam, vajon mit akar tőlem, nem igen beszélgetett velem, mióta a fia disszidált. Közben egy levelet vett elő és felém nyújtotta: — A fiam a Feri küldte, Nézd meg, barátod volt, — mondta kissé szomorúan. Miközben a levelet bontogattam, eszembe jutott utolsó beszélgetésünk: 1956. novemberében, amikor Feri disszidáláson gondolkodott, Amerikába vagy Ausztráliába akart menni. Makacsul hajtogatta, hogy ott jobb élete lesz, mint itt. Pedig jól keresett a Bonyhádi Zománcgyárban ... Itthagyta özvegy édesanyját és öccsét, aki még iskolába jár ... A levélből négy fénykép hullott ki. A felvételek egy farmon készültek Ausztráliában: Feri az egyik képen egy narancsfa alatt ül és narancsot eszik, a másik képen egy traktort vezet. — Mit ír, jó dolga van? — kérdeztem kíváncsian. Kati néni ráncos arcának fáradt vonásai megvonaglottak. — Hazugság, csak reklámok ezek a fényképek ... Olvasd el a levelet. A borítékon ez állt: Sándor Antalné Kisdorog. Idézek néhány részletet a levélből: „ ... Kedves Édesanyám! Ne haragudjon, hogy eddig nem írtam. Meg volt az oka hallgatásomnak. Alkalmi munkás voltam, s nem értem rá írni. Nem tudtam, hogy mikor, hol leszek, mert nincs állandó lakásom.” A levél további részében leírja, hogy mindössze hat hetet dolgozott, azóta munkanélküli, csavarog, pénze nincs, s ami volt, hamar elfogyott. A hat hét alatt naponta 15—16 órát dolgoztattak. „...Kint alszom a szabad ég alatt... Az egyik éjjel nagyon megfáztam és beteg vagyok. Ha bemegyek a városba, azonnal igazoltatnak a rendőrök ... Egyetlen jóbarátom sincs, nagyon szeretnék hazamenni.” Visszaadtam a levelet Kati néninek. Látszott rajta, hogy valami tanácsot vár tőlem, dehát mit mondhattam volna? Aztán elfordult, s köténye sarkával törölgette könnyes szemét, elindult az úton görnyedten, mintha minden, gyermekét visszaváró anya fájdalmát a vállán hordaná. T. M. 8 Párt- és tömegszervezeti ^ Aj JKj ! A Bátaszéki Fűtőháznál a kommunisták legutóbbi értekezletükön a vasutas nappal kapcsolatos feladatokat beszélték meg. Egyúttal megvitatták az 1958—1959-es oktatási év beindításának előkészületeit. Ezen kívül megválasztották a propagandistát, Somlai elvtársat, aki a következő oktatási évben az időszerű kérdések tanfolyamát vezeti. * A Bonyhádi Járási Hazafias Népfront bizottság rendezésében az elmúlt héten három helyen, Izményben, Kisvejkén és Závodon tartottak békegyűléseket. A megjelentek határozott véleménye az volt, hogy még többet kell tenniök a béke megvédése érdekében.* A dunaszentgyörgyi pártszervezet legutóbbi taggyűlésén a kommunisták valamennyien kaptak pártmegbízatásokat. A következő taggyűléseken a vezetőség számonkéri a pártmegbízatások végrehajtását. Ugyanezen taggyűlésen két tagjelöltet vettek fel, s ezen kívül elhatározták, hogy rendszeressé teszik a faluban a pártnapokat. * A szekszárdi járás területén a pártalapszervezetekben vezetőségi és taggyűléseken beszélték meg a jövő évi oktatás előkészületeinek feladatait. Sióagárdon, Harcon és még több helyen a pártszervezetek maguk biztosítottak propagandistát a jövő oktatási évre és hozzáfogtak a hallgatók kiválogatásához.* Bonyhádon az elmúlt héten járási operatív bizottság alakult Alkotmányunk ünnepe, augusztus 20. méltó megünneplése előkészítésére. * A Kanácsi Állami Gazdaságban a szakszervezet hetenként kétszer fogadónapot tart, amelyen a gazdaság dolgozói akár panaszaikkal, akár észrevételeikkel felkereshetik a szakszervezetet. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók örömmel vették és jónak tartják a szakszervezet ezen kezedeményezését. Az egyik ilyen fogadónapon például tízen jelentek meg. * Megyénk asszonyai a fiótanácsokon keresztül igyekeznek elősegíteni a mezőgazdaság fejlesztését. Iregszemcsén például kezdeményezésükre cukorrépatermelési társulás alakult. Nagykónyiban az a tervük az asszonyoknak, hogy egy burgonyatermelési szakcsoportot hoznak létre. A paksi járási KISZ végrehajtó bizottság legutóbbi ülését Nagydorogon tartotta, amelyen részt vett Rév András elvtárs, a járási pártbizottság titkára is, valamint a helyi pártszervezet titkára, a tanácselnök, üzemi és tömegszervezeti vezetők. Ez az esemény is mutatja, hogy milyen nagy gondot fordítanak a járásban és helyben is a KISZ fiatalok segítő A szedresi nőtanács asszonyai is jó munkát végeznek. Napjainkban az épülő iskolának nyújtanak társadalmi úton sok segítséget. * Kanácson két önkéntes ifjúsági segítő brigád működik igen jó eredménnyel. Most szabadtéri színpadot építenek. Távolabbi tervük kosár-, röplabda és teniszpálya építése. * A szekszárdi járásban egyre jobban mélyül a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok kapcsolata. Harcon például az egyéni dolgozó parasztok a tsz-hez fordulnak gépi segítségért és kölcsön gabonáért. Kérték a tsz cséplőbrigádjának segítségét is.* A dunaföldvári KISZ szervezeten belül működő önkéntes ifjúsági segítőbrigád teniszpályát épít a Iunaparton. Sárpilisi mozaikok Külsőleg nézve nem sokat változott a falu, Sárpilis az elmúlt tízegynéhány év alatt, de belsőleg annál többet. Nyilvánvalóan, aki csak végigmegy a községen ezt nem láthatja, így van ez másutt is. Hajlamosak vagyunk sokszor a látszat után ítélni, s olyan könnyen rávágják: „Nem változott itt semmi, úgy van itt minden, mint régen”. Nézzük valóban így van ez Sárpilisen is? Már az utcán járva szemébe ömlik a járókelőnek valami, ami a felszabadulás előtt nem létezett. Ez a villany. Az oszlopok sora mint egy hadsereg gerince vonul végig a falun. S a világosság nemcsak a házakban terjedt szét, de az emberek érdeklődési köre is egyre tágult. Ki törődött azelőtt a falusi emberekkel, hogyan élnek, dolgoznak, művelődnek, szórakoznak A villany után a könyv tört utat, fényt, melegséget hintve az emberek lelkébe. Könyvtár létesült a községben, s a tanács jó gazda módjára állandóan bővíti. Tavaly előtt kétezer forint értékű könyvet vásárolt, s az idén is kétezer forintot adott a tanács a könyvtár bővítésére. Új dolog volt ez néhány évvel ezelőtt, de ma már megszokottá vált... Megszokottá vált az olvasgató ember. Ilyenkor nyaranta tűzfigyelő szolgálatot tartanak itt is. Az egyik nap például Magyar Bálint tartott szolgálatot, s közben egy Móricz könyvet olvasgatott. Új volt a napközi és a bölcsőde beindítása is. Azelőtt ilyesmi sem volt a faluban. Eleinte idegenkedtek is tőle.Ma már bővíteni kellene mindkettőt annyi a jelentkező. A tanács el is határozta, hogy az idénybölcsődét 20-ról 25-ös létszámra, s a napközit 25 létszámról 35-re bővítik. Egyelőre azonban, nincs keret rá, de ott van a Szabadság Termelőszövetkezet s felajánlotta segítségét. Zöldfőzeléknek valóval, tejjel, túróval, tejfellel, burgonyával segítik majd a most már megszeretett intézményeket. A tanácsnak azonban gondja van a lakosság vagyonának védelmére is. A lelkes önkéntes tűzoltó gárdának tavaly 13 egyenruhát, az idén pedig megint tizenkettőt adott a tanács. Fontos munkát végeznek a tűzoltók. Rendszeresen ellenőrzik a faluban a tűzrendészeti előírások betartását és felvilágosító munkájuk nyomán egyre többen ismerik meg a helyes tűzvédelmi megelőzés feladatait. Természetesen készen állnak a tűzoltásra is. Ez évben éppen jó munkájukat mutatja, hogy csak egyszer került sor oltásra. A riasztástól számított 20 perc alatt már Orbó-pusztán voltak, s eloltották a tüzet. Megérdemlik a gondoskodást már azért is, mert szabadidejük jó részét fordítják elméleti és gyakorlati tudásuk gyarapítására ifjú Ács Mihály vezetésével. Természetesen ez csak néhány mozaik a falu megváltozott belső életéből, de már ezen is érdemes elgondolkozni. Olyan nagyon természetes mindez? Nemcsak az úri rend elsöprésével változhatott ilyenné? Kép, Szalatnai Rezső „Kempelen, a varázsló” című könyvéből