Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-21 / 223. szám

1958. szeptember 21. Mit tesz a Furkas Kendergyár a termelésért ? Augusztus vége óta büszkén hival­kodik az „Élüzem” felirat a bejá­rat felett. Hogy miért kapták az­t? Az 1958. év első felében tervüket 100 százalékon felül teljesítették, 99 százalékban első osztályú anya­got állítottak elő. A tervezettnél ol­csóbban dolgozták ki a kendert, je­lentősen javult a minőség, ami fél év alatt 30 ezer forint önköltség­­csökkentést jelent az üzemnek. A LEGNEHEZEBB MUNKA­­TERÜLETEN, az áztatásoknál dolgozik Papp Imre elvtárs, Ő az üzem párttitkára. Nem nagy pártszervezet az övék, de azért jelentős. Az élüzem cím elérésében is komoly szerepük van a kommu­nistáknak. Nézzük meg, hogyan tö­rődnek a termeléssel? A taggyűlése­ken nemcsak az üzem termelési fel­adatairól beszélnek, hanem arról is, hogy mik a kommunisták feladatai az üzem termelési terveinek meg­valósításában. A tervteljesítés, az önköltségcsökkentés, a társadalmi tulajdon védelmének segítés­ére csaknem minden kommunista kapott már pártmegbízatást és teljesítik is azt. Mindenütt ott vannak, ahol se­gíteni kell. Vincze Lajos és Griff Lajos elvtársak az ún. „belső üzem” területére kaptak feladatot, hogy ott legyenek figyelemmel a munkafe­gyelemre, tegyék szióvá a dolgozók­nak a pazarlást — a kész szálak ha­nyag elszórását, a szerszámok szana­szét hagyását, a lórékocsi kímélését stb. — végezzenek felvilágosító munkát. Mikó István kovács — aki most tagjelölt — jó agitációs mun­kát végez, a szünetekben eddig már többször is megvitatták a dolgozók­kal csoportosan a bel- és külpoliti­kai eseményeket. Az üzem életében nagy feladat volt az áztatási tervek jó minőség­ben való teljesítése. Sokat foglalko­zott ezzel az áztatások közt dolgozó négy kommunista. Jó PÉLDAM­UTAT­ÁSS­AL ÉS MEG­FELELŐ MOZGÓSÍTÁSSAL — támaszkodva a dolgozókban meg­levő becsületességre, felelősség­­érzetre — sikerült jó eredményt el­érni, ami döntően hozzájárult ah­hoz, hogy ma csaknem kizárólag I. osztályú árut termel az üzem. A tö­megszervezetekbe is küldtek be kommunistákat, így a KISZ-be Pápa Lajos, a szakszervezetbe pedig Pon­­gó János elvtársat. (Náluk ez külö­nösen fontos volt, mert mind a KISZ-titkár, mind az ü. b.-elnök pártonkívüli és segíteni kell őket.) A taggyűléseken többször beszámol­tattak már egy-egy elvtársat a ter­melési feladatok, a pártmegbízatá­sok teljesítéséről, így többek között beszámolt már Pongó elvtárs is. A párttitkár figyelemmel kíséri az elv­társak munkáját, rendszeresen meg­beszéli velük, milyen termelési ne­hézségeket látnak, tanácsokat ad ne­kik, beszámoltatja őket stb. A kommunista példamutatás a taggyűléseken is többször szóba ke­rült, főként a fegyelem, a termelési tervek, a takarékosság terén és a pártszervezet tagjainál nincs is ki­vetnivaló e téren. Ez is segítette, hogy egészséges közszellemet alakí­tottak ki a kommunisták például az áztatásnál, ahol megtörténik, hogy a dolgozók ma már egymásra is rá­szólnak, mikor valamelyikük elszór­ja a „szálkórót”. Nemcsak a párttagok mozgósításá­val, hanem A PÁRTONKÍVÜLIEKKEL IS FOGLALKOZIK A PÁRT­­VEZETŐSÉG.­­ Braun Mihály és Vincze Lajosné — kiváló tilosok — mindketten MDP- tagok voltak és jelenleg szakszerve­zeti vezetőségi tagok. Lehet és tud­nak is rájuk támaszkodni, segítik a pártszervezetet a termelés terén a politikai munkában is. pártszervezete A vállalatvezető, Halász elvtárs és a pártvezetőség között jó a kapcso­lat. Most legfontosabb feladatuknak az élüzem cím megtartását, illetve a követelmények további teljesíté­sét tekintik. Az egész üzem érdeké­ben törekszenek arra, hogy az áz­tatási tervet az eddigi minőség meg­tartásával mennyiségileg is túltelje­sítsék, hogy folyamatosabb legyen a termelés, több állandó munkást fog­lalkoztathassanak, így biztosítva le­gyen nyárra is a munkaerő. A má­sik nehézség a kender „előretörésé­nek” elvégzésével kapcsolatos, mi­vel kevés az emberük. (Ezt időben azért kell elvégezniök, hogy decem­berre legyen megfelelő anyagjuk.) A pártszervezet ezt úgy kívánja segí­teni — tervezik és szervezik —, hogy a kommunista és pártonkívüli ázta­tómunkások vállalják el az áztatási tervek túlteljesítését, majd az ázta­tási idénymunka befejezte után el­végeznék az l­.előretörést!’. Megbe­szélik az elvtársak a pártonkívüli­­ekkel, hogy ez az egész üzem érde­ke, de nekik is anyagi érdekük, mert akkor többet és tovább keresnek. JÓ ÚTON HALADNAK a Furkó-telepi kommunisták. Van még ugyan tennivaló néhány párt­tagnak a pártmunkába való foko­zottabb bekapcsolása terén, és ezen fáradoznak is. Fontos feladat az, hogy úgy a szakszervezet, mint a KISZ munkáját segítsék megjavíta­ni, hogy azok is többet foglalkozza­nak tagjaikkal, azok mozgósításával. A jól dolgozó pártonkívülieknek a párthoz közelebbvitelével is terv­szerűbben kéne foglalkozniok, hogy minden üzemrészben legyenek pél­damutató párttagok, kommunisták. Ha ezeket a feladatokat sikerül meg­valósítani, a nehézségeket is job­ban le tudják gyűrni, még jobb eredményeket érnek el. Somi Benjáminná Kínának az ENSZ-ben a helye Tovább szélesedik megyénkben is az amerikai imperialisták Kínával kapcsolatos erőszakos politikája el­leni tiltakozás. Legutóbb a paksi já­rási pártbizottság kibővített aktíva ülése küldött táviratot továbbítás végett a Magyar Külügyminisztéri­umhoz. A táviratban tiltakoznak a népi Kína ellen irányuló provokáció el­len, s követelik, hogy a 600 milliós Kínát vegyék fel az ENSZ-be. Egy­úttal szolidaritásukat fejezik ki a szabad Kína népei iránt. INNEN—ONNAN A naki KISZ-szervezet fiataljai­nak kezelésében 3 hold napraforgó van. Az egyéni paraszt KISZ-fiata­­lok saját fogat­jukkal művelik meg. A jól működő KISZ-alapszervezet tagjai ez évben 30 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. (Kul­­túrházépítés, járdajavítás, fásítás.) ♦ Vöröskeresztes taggyűlések foly­nak a községekben. A megyénkben lévő 114 alapszervezet közül eddig 70 helyen voltak sikeres taggyűlé­sek. Itt sor kerül a Vöröskereszt or­szágos kongresszusán résztvevő kül­döttek megválasztására is. * Járási párt-végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalták meg Dombóváron a tanácsok pártirányításáról szóló párthatározat végrehajtását. Hatá­rozatot hoztak a további munkával kapcsolatban. Ugyancsak napirend­re tűzték a járás közegészségügyi helyzetének és az őszi mezőgazdasá­gi munkákra való felkészülésnek megbeszélését.* Már tíz nyugdíjas termelőszövet­kezeti tag van Szekszárdon, akik a tsz-ben végzett munkájuk alapján kapják a nyugdíjat. Mivel még munkabíró emberek, csökkent mér­tékben részt vesznek a termelőszö­vetkezet közös munkáiban, aminek alapján munkaegység részesedést kapnak. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG KISZ-fiatalok társadalmi munkája a községi pártházért A paksi községi KISZ-szervezet fiataljai taggyűlésen megbeszélték és vállalták, hogy e hét szombat délutánján és vasárnap közös össze­­fogással átalakítják és rendbehoz­zák a községi pártszervezet nagy­termét. Hogy nagyobb legyen a te­rem, a közepén lévő válaszfalat le­bontják, a helyiséget kifestik és ki­takarítják. Ennek érdekében Ma­gyar József fiatal kőműves vállalta el, hogy a jelentkezőkből mintegy 15—20 főnyi szakmunkásbrigádot (kőműves- és festőbrigád) szervez. Ezek a fiúk szombaton délután 6 órakor munkába kezdenek. A va­sárnapi takarításra, súrolásra Már­ton Margit szervezett egy 12 tagú leány­brigádot a KISZ-lányok kö­zül. Ösztönzi őket a munka gyors elvégzésére az, hogy a pártszervezet vezetősége megengedi a fiatalok­nak, hogy a nagytermet rendezvé­nyeik megtartására a KISZ-szerve­­zet is használhassa. 3 I tagjelöltik nevelése mellett a tagfelvételre is fordítsanak gondot pártszervezeteink Ez év februárjában, amikor a párt megyei végrehajtó bizottsága részle­tesen megvitatta a tagi- és tagjelölt­felvételi munkát a megyében, külön határozatot nem hozott a további munkára vonatkozóan mivel en­nek a munkának az irányát az Or­szágos Pártértekezlet rögzítette és mint állandó feladatot jelölte meg a pártépítési munkában. A megyei párt v. b. a munka ta­pasztalatairól tájékoztatta a párt­tagságot és azóta további javulás tapasztalható ezen a területen is. Sikerült száműzni a tagjelölt fel­vételi munkából a mechaniz­must és a mennyiség hajszolása nélkül a minőség javítására tö­rekednek pártszervezeteink. A pártba jelentkező tagjelölteket az szerint bírálják el pártszervezeteink, pártbizottságaink, mennyiben erősí­tik a felvételek a pártszervezetet, s párt élcsapat jellegét, az egész pár­tot. Bátran elmondhatjuk a tag- és tagjelöltfelvételi munka ma már szerves részévé vált a pártmunká­nak és nincs a megyében olyan párt­­szervezet, ahol e fontos munka hiá­nyozna a pártépítési kérdések közül. Mutatja ezt az a tény is, hogy az idei évben több mint 400 tagjelöltet vettek fel pártszervezeteink. A munkában a legnagyobb fejlő­dés továbbra is ipari üzemeinkben van. A MÁV dombóvári üz­emeiben, a simontornyai bőrgyárban, a bony­hádi üzemekben és megyénk más üzemeiben is a munkások legjobbjait vették fel a­rpádba, azokat, akik ko­rábban is aktív tevékenységet fejtettek ki üzemükben, vagy a tömegszervezetekben. Van azonban olyan jelenség is, hogy egyes helyeken túlzott köve­telményt állítanak a tagjelöltek elé. Elvárják, hogy ismerjék a Szerve­zeti Szabályzatot. Az ilyen gyakor­lat helytelen, mert a tagjelöltek elé a párt programja célkitűzéseit, a párt politikájának elfogadását tűzzük célul. A tagjelöltség éppen arra szolgál, hogy ismerjék meg a Szer­vezeti Szabályzatot, a pártmunkát, a párt politikáját. Más helyeken viszont akad még baj az igennel és a nemmel. Nem teszik még mindenhol azt, mint a dombóvári területi pártszervezetnél, hogy az egyik jelentkezőnek nyíltan megmondták, hogy rendezetlen csa­ládi élete miatt nem alkalmas a párttagjelöltségre. Az elmúlt hónapokban az elutasí­tottak közül többen „fellebbeztek” a megyei pártbizottsághoz. A meg­vizsgált esetek többségénél az volt tapasztalható, hogy az alapszervezet párttagsága nem­­ vizsgálta meg kel­lően, hogy a jelentkező felvételével mennyiben erősítik a pártszerveze­tet. Kiderült, hogy ismerik a párt álláspontját a pártépítési kérdé­sekben, de könnyebbnek­­ talál­ták, hogy azt a felsőbb szervek közöljék a jelentkezővel. A megyei párt v. b. februári ülése óta komoly eredmények vannak a tagjelöltek nevelésében. A pártmun­kába való bekapcsolásukra, rend­szeres pártmegbízatással való ellá­tásukra a pártvezetőségek megkü­lönböztetett figyelmet fordítottak. Nagy többségük aktivitása ma már nem marad el a párttagok aktivi­tása mögött. Ez indokoltá teszi, hogy azokat, akiknek tagjelöltségi ideje lejárt, a párt tagjai sorába átigazolják párt­­szervezeteink. A Tolnai Selyem­­gyárban, a dombóvári Fémtömeg­cikkgyártó Vállalatnál, vagy az aparhanti pártszervezetnél erre rá­szolgáltak a tagjelöltek. De nemcsak ezeken a helyeken, máshol­­ is így van. Több mint 200 olyan termelő­­munkában, résztvevő tagjelölt van a megyében, akiket a kö­vetkező hónapokban a párttagok sorába átigazolhatnának párt­­szervezeteink. Ehhez viszont az szükséges, hogy az­­ eddiginél sokkal többet foglalkoz­zanak pártszervezeteink, a járási pártbizottságok a termelő munkában közvetlenül résztvevő tagjelöltekkel ilyen irányban is. I­I­I­I i— n— „Ha én szólok nekik, nem tagadják meg, mert én megyek elöl 6” Barázdáltarcú, vékony, inas pa­rasztember Rojer Pál elvtárs, aki 1950, tehát az első tanácsválasz­tások óta Bölcske község taná­csának tagja. Paraszti terület az övé, ő képviseli a Kossuth Lajos utca és a Rózsa utca egyik felé­nek dolgozó parasztságát és né­hány kisiparosát a községi ta­nácsban. Amint tapasztalom, nem is rosszul. Egyik legaktívabb ta­nácstag, minden tanácsülésen és v. b. ülésen (mert v. b. tag is) részt vesz és ott hozzászól a napi­rendhez, javaslatokat tesz, a ha­tározatok megvalósításába is min­dig bekapcsolódik. Az egyik ülé­sen választóinak tanácsára ja­vasolta a bölcskei határban lévő egyes dűlőutak és kutak megjaví­tását. Hogy mennyire fontosnak tartják a tanács vezetői a válasz­tott tanácstagok javaslatait, azt mutatja, hogy a javítások már meg is történtek, ami a dolgozó parasztság megelégedését ered­ményezte. Ugyanakkor Rojer elv­társ szem előtt tartja azt is, hogy csak az anyagi lehetőségeken be­lül lehet fejleszteni a községet, megmondja ezt választóinak is, így mondja: »Az igények mindig­­ nagyobbak, mindent nem is lehet azonnal kielégíteni. Bizony ne­künk is kell tennünk azért vala­mit.« A Rózsa utca lakosainak ré­gi kívánsága teljesül, villanyt kapnak. Ehhez oszlopokat bizto­sított a tanács, de bajok voltak a szállítóeszközzel. — Összebeszél­tünk, Juhász, Cebe, Berták és Tóth gazdatársak a szigetből ko­csival ideszállították. Most már napokon belül felállítják a szak­emberek az oszlopokat és be lesz kapcsolva a villany. — mondja Rojer Pál. Kérdezem, hogyan ismerteti vá­lasztóival a tanács munkáját, a határozatokat és milyen problé­mákban kérnek tőle segítséget. — Sokat vagyunk mi együtt a szomszédokkal, az utcabeliekkel, na meg tartunk gazdagyűléseket is, ott megbeszéljük. De nem is várnak azok a gyűlésre, hanem kérdezgetnek, érdeklődnek, hogy mit is tárgyaltunk, mi újság van. — Pergőnyelvű, barátságos as­­­szony a felesége, aki közbeszól: — Tudja kedves nem nagyon kell ezeket összehívni, az elmúlt va­sárnap is az utcán egész sereg parasztemberrel beszélgetett az uram. — Köztiszteletben álló, népszerű ember Rojer elvtárs. Nagyon sok­ra tartja a becsületességet és a példamutatást. Nincs is hiba nála ebben, ő maga is így él. Jól gaz­dálkodik 10 hold földjén, meg is van elégedve a terméssel. Bár már 63 éves, nem fiatal, mégis szép eredményeket ért el a termelés­ben, így az idén 1800 öl árpave­tése, 20 mázsa termést adott, ami­vel kimagaslik a faluban a töb­biek közül. Az adófizetéssel is rendben van, egész évi adóját — ami körülbelül 5600 forint — be­fizette már, amiért 370 forint adó­­kedvezményt is kapott. De példa­­mutatása és felvilágosító szava eredményeként nincs is adóhátra­lékos a körzetében. Joggal mond­hatja tehát: — Ha én szólok ne­kik, nem tagadják meg, mert én megyek elől. — így van az ál­lammal szembeni kötelezettségek teljesítésében és így van a közös­ségi munkában is. A segítségkérés sokféle, vá­lasztói ügyes-bajos dolgaikban hoz­záfordulnak. Adófizetés, adóga­bona, villanyépítés, iskola­szépí­tés, ilyen problémák, és ötletek foglalkoztatják választóit. Együtt él velük, nap mint nap találkozik választóival, ügyeikben, bajaik­­ban segítségükre van, és mint kommunista, kötelességének tart­ja a felvilágosító munkát is. Aki arról panaszkodik, sok az adója, annak Rojer elvtárs türelmes szó­val megmagyarázza, hogy az ál­lam fenntartásához a parasztság­tól is szükségesek a bevételek. Konkrét példákon keresztül bebi­zonyítja, hogy a kisember ilyen jól még sohasem élt, gombaként nőnek ki a házak a földből, jól öl­tözködnek az emberek, a gyerekek tisztán és cipőben járnak az is­kolába, nem úgy mint régen, ami­kor csak a bér beköszöntével húz­tak — ha ugyan volt nekik — cipőt. Elmondta azt is, hogy min­dent eltörölni nem lehet, mert ak­kor például az állam miből ve­zettetné be a villanyt hozzájuk is, stb. Saját példájáról is beszélt, hogy ő a 42 mázsás gabonatermé­séből öt mázsát adó gabonába adott, a többivel szabadon rendel­kezik. — A felesége is közbeszól: »Nincs okunk panaszkodni, de nem is tesszük azt, mert nem élünk rosszul, pedig az uram már 60 éven felül van. Ami kell min­denünk megvan.« A fentiek nem csorbítják, sőt öregbítik Rojer bácsi tekintélyét, megértik és kö­vetik őt dolgozó társai. Szép feladat tanácstagnak len­ni, nagy tisztesség a dolgozók bi­zalmának megfelelni. Ezért a munkáért méltán meg is érdem­lik a tanácstagok a megbecsülést. Mielőtt eljövök tőle, büszkén mu­tatja meg fia fényképét, akihez a közeljövőben látogatóba indul, messze útra Franciaországba. Fia ott szövőmester és — mint hal­lom — már nyolc éve aktív tagja a Francia Kommunista Pártnak. Így dolgozik, így él Bölcskén Rojer Pál elvtárs, egy köztiszte­letben álló kommunista tanács­tag. H. E.

Next