Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-21 / 223. szám
1958. szeptember 21. Mit tesz a Furkas Kendergyár a termelésért ? Augusztus vége óta büszkén hivalkodik az „Élüzem” felirat a bejárat felett. Hogy miért kapták azt? Az 1958. év első felében tervüket 100 százalékon felül teljesítették, 99 százalékban első osztályú anyagot állítottak elő. A tervezettnél olcsóbban dolgozták ki a kendert, jelentősen javult a minőség, ami fél év alatt 30 ezer forint önköltségcsökkentést jelent az üzemnek. A LEGNEHEZEBB MUNKATERÜLETEN, az áztatásoknál dolgozik Papp Imre elvtárs, Ő az üzem párttitkára. Nem nagy pártszervezet az övék, de azért jelentős. Az élüzem cím elérésében is komoly szerepük van a kommunistáknak. Nézzük meg, hogyan törődnek a termeléssel? A taggyűléseken nemcsak az üzem termelési feladatairól beszélnek, hanem arról is, hogy mik a kommunisták feladatai az üzem termelési terveinek megvalósításában. A tervteljesítés, az önköltségcsökkentés, a társadalmi tulajdon védelmének segítésére csaknem minden kommunista kapott már pártmegbízatást és teljesítik is azt. Mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell. Vincze Lajos és Griff Lajos elvtársak az ún. „belső üzem” területére kaptak feladatot, hogy ott legyenek figyelemmel a munkafegyelemre, tegyék szióvá a dolgozóknak a pazarlást — a kész szálak hanyag elszórását, a szerszámok szanaszét hagyását, a lórékocsi kímélését stb. — végezzenek felvilágosító munkát. Mikó István kovács — aki most tagjelölt — jó agitációs munkát végez, a szünetekben eddig már többször is megvitatták a dolgozókkal csoportosan a bel- és külpolitikai eseményeket. Az üzem életében nagy feladat volt az áztatási tervek jó minőségben való teljesítése. Sokat foglalkozott ezzel az áztatások közt dolgozó négy kommunista. Jó PÉLDAMUTATÁSSAL ÉS MEGFELELŐ MOZGÓSÍTÁSSAL — támaszkodva a dolgozókban meglevő becsületességre, felelősségérzetre — sikerült jó eredményt elérni, ami döntően hozzájárult ahhoz, hogy ma csaknem kizárólag I. osztályú árut termel az üzem. A tömegszervezetekbe is küldtek be kommunistákat, így a KISZ-be Pápa Lajos, a szakszervezetbe pedig Pongó János elvtársat. (Náluk ez különösen fontos volt, mert mind a KISZ-titkár, mind az ü. b.-elnök pártonkívüli és segíteni kell őket.) A taggyűléseken többször beszámoltattak már egy-egy elvtársat a termelési feladatok, a pártmegbízatások teljesítéséről, így többek között beszámolt már Pongó elvtárs is. A párttitkár figyelemmel kíséri az elvtársak munkáját, rendszeresen megbeszéli velük, milyen termelési nehézségeket látnak, tanácsokat ad nekik, beszámoltatja őket stb. A kommunista példamutatás a taggyűléseken is többször szóba került, főként a fegyelem, a termelési tervek, a takarékosság terén és a pártszervezet tagjainál nincs is kivetnivaló e téren. Ez is segítette, hogy egészséges közszellemet alakítottak ki a kommunisták például az áztatásnál, ahol megtörténik, hogy a dolgozók ma már egymásra is rászólnak, mikor valamelyikük elszórja a „szálkórót”. Nemcsak a párttagok mozgósításával, hanem A PÁRTONKÍVÜLIEKKEL IS FOGLALKOZIK A PÁRTVEZETŐSÉG. Braun Mihály és Vincze Lajosné — kiváló tilosok — mindketten MDP- tagok voltak és jelenleg szakszervezeti vezetőségi tagok. Lehet és tudnak is rájuk támaszkodni, segítik a pártszervezetet a termelés terén a politikai munkában is. pártszervezete A vállalatvezető, Halász elvtárs és a pártvezetőség között jó a kapcsolat. Most legfontosabb feladatuknak az élüzem cím megtartását, illetve a követelmények további teljesítését tekintik. Az egész üzem érdekében törekszenek arra, hogy az áztatási tervet az eddigi minőség megtartásával mennyiségileg is túlteljesítsék, hogy folyamatosabb legyen a termelés, több állandó munkást foglalkoztathassanak, így biztosítva legyen nyárra is a munkaerő. A másik nehézség a kender „előretörésének” elvégzésével kapcsolatos, mivel kevés az emberük. (Ezt időben azért kell elvégezniök, hogy decemberre legyen megfelelő anyagjuk.) A pártszervezet ezt úgy kívánja segíteni — tervezik és szervezik —, hogy a kommunista és pártonkívüli áztatómunkások vállalják el az áztatási tervek túlteljesítését, majd az áztatási idénymunka befejezte után elvégeznék az l.előretörést!’. Megbeszélik az elvtársak a pártonkívüliekkel, hogy ez az egész üzem érdeke, de nekik is anyagi érdekük, mert akkor többet és tovább keresnek. JÓ ÚTON HALADNAK a Furkó-telepi kommunisták. Van még ugyan tennivaló néhány párttagnak a pártmunkába való fokozottabb bekapcsolása terén, és ezen fáradoznak is. Fontos feladat az, hogy úgy a szakszervezet, mint a KISZ munkáját segítsék megjavítani, hogy azok is többet foglalkozzanak tagjaikkal, azok mozgósításával. A jól dolgozó pártonkívülieknek a párthoz közelebbvitelével is tervszerűbben kéne foglalkozniok, hogy minden üzemrészben legyenek példamutató párttagok, kommunisták. Ha ezeket a feladatokat sikerül megvalósítani, a nehézségeket is jobban le tudják gyűrni, még jobb eredményeket érnek el. Somi Benjáminná Kínának az ENSZ-ben a helye Tovább szélesedik megyénkben is az amerikai imperialisták Kínával kapcsolatos erőszakos politikája elleni tiltakozás. Legutóbb a paksi járási pártbizottság kibővített aktíva ülése küldött táviratot továbbítás végett a Magyar Külügyminisztériumhoz. A táviratban tiltakoznak a népi Kína ellen irányuló provokáció ellen, s követelik, hogy a 600 milliós Kínát vegyék fel az ENSZ-be. Egyúttal szolidaritásukat fejezik ki a szabad Kína népei iránt. INNEN—ONNAN A naki KISZ-szervezet fiataljainak kezelésében 3 hold napraforgó van. Az egyéni paraszt KISZ-fiatalok saját fogatjukkal művelik meg. A jól működő KISZ-alapszervezet tagjai ez évben 30 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. (Kultúrházépítés, járdajavítás, fásítás.) ♦ Vöröskeresztes taggyűlések folynak a községekben. A megyénkben lévő 114 alapszervezet közül eddig 70 helyen voltak sikeres taggyűlések. Itt sor kerül a Vöröskereszt országos kongresszusán résztvevő küldöttek megválasztására is. * Járási párt-végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalták meg Dombóváron a tanácsok pártirányításáról szóló párthatározat végrehajtását. Határozatot hoztak a további munkával kapcsolatban. Ugyancsak napirendre tűzték a járás közegészségügyi helyzetének és az őszi mezőgazdasági munkákra való felkészülésnek megbeszélését.* Már tíz nyugdíjas termelőszövetkezeti tag van Szekszárdon, akik a tsz-ben végzett munkájuk alapján kapják a nyugdíjat. Mivel még munkabíró emberek, csökkent mértékben részt vesznek a termelőszövetkezet közös munkáiban, aminek alapján munkaegység részesedést kapnak. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG KISZ-fiatalok társadalmi munkája a községi pártházért A paksi községi KISZ-szervezet fiataljai taggyűlésen megbeszélték és vállalták, hogy e hét szombat délutánján és vasárnap közös összefogással átalakítják és rendbehozzák a községi pártszervezet nagytermét. Hogy nagyobb legyen a terem, a közepén lévő válaszfalat lebontják, a helyiséget kifestik és kitakarítják. Ennek érdekében Magyar József fiatal kőműves vállalta el, hogy a jelentkezőkből mintegy 15—20 főnyi szakmunkásbrigádot (kőműves- és festőbrigád) szervez. Ezek a fiúk szombaton délután 6 órakor munkába kezdenek. A vasárnapi takarításra, súrolásra Márton Margit szervezett egy 12 tagú leánybrigádot a KISZ-lányok közül. Ösztönzi őket a munka gyors elvégzésére az, hogy a pártszervezet vezetősége megengedi a fiataloknak, hogy a nagytermet rendezvényeik megtartására a KISZ-szervezet is használhassa. 3 I tagjelöltik nevelése mellett a tagfelvételre is fordítsanak gondot pártszervezeteink Ez év februárjában, amikor a párt megyei végrehajtó bizottsága részletesen megvitatta a tagi- és tagjelöltfelvételi munkát a megyében, külön határozatot nem hozott a további munkára vonatkozóan mivel ennek a munkának az irányát az Országos Pártértekezlet rögzítette és mint állandó feladatot jelölte meg a pártépítési munkában. A megyei párt v. b. a munka tapasztalatairól tájékoztatta a párttagságot és azóta további javulás tapasztalható ezen a területen is. Sikerült száműzni a tagjelölt felvételi munkából a mechanizmust és a mennyiség hajszolása nélkül a minőség javítására törekednek pártszervezeteink. A pártba jelentkező tagjelölteket az szerint bírálják el pártszervezeteink, pártbizottságaink, mennyiben erősítik a felvételek a pártszervezetet, s párt élcsapat jellegét, az egész pártot. Bátran elmondhatjuk a tag- és tagjelöltfelvételi munka ma már szerves részévé vált a pártmunkának és nincs a megyében olyan pártszervezet, ahol e fontos munka hiányozna a pártépítési kérdések közül. Mutatja ezt az a tény is, hogy az idei évben több mint 400 tagjelöltet vettek fel pártszervezeteink. A munkában a legnagyobb fejlődés továbbra is ipari üzemeinkben van. A MÁV dombóvári üzemeiben, a simontornyai bőrgyárban, a bonyhádi üzemekben és megyénk más üzemeiben is a munkások legjobbjait vették fel arpádba, azokat, akik korábban is aktív tevékenységet fejtettek ki üzemükben, vagy a tömegszervezetekben. Van azonban olyan jelenség is, hogy egyes helyeken túlzott követelményt állítanak a tagjelöltek elé. Elvárják, hogy ismerjék a Szervezeti Szabályzatot. Az ilyen gyakorlat helytelen, mert a tagjelöltek elé a párt programja célkitűzéseit, a párt politikájának elfogadását tűzzük célul. A tagjelöltség éppen arra szolgál, hogy ismerjék meg a Szervezeti Szabályzatot, a pártmunkát, a párt politikáját. Más helyeken viszont akad még baj az igennel és a nemmel. Nem teszik még mindenhol azt, mint a dombóvári területi pártszervezetnél, hogy az egyik jelentkezőnek nyíltan megmondták, hogy rendezetlen családi élete miatt nem alkalmas a párttagjelöltségre. Az elmúlt hónapokban az elutasítottak közül többen „fellebbeztek” a megyei pártbizottsághoz. A megvizsgált esetek többségénél az volt tapasztalható, hogy az alapszervezet párttagsága nem vizsgálta meg kellően, hogy a jelentkező felvételével mennyiben erősítik a pártszervezetet. Kiderült, hogy ismerik a párt álláspontját a pártépítési kérdésekben, de könnyebbnek találták, hogy azt a felsőbb szervek közöljék a jelentkezővel. A megyei párt v. b. februári ülése óta komoly eredmények vannak a tagjelöltek nevelésében. A pártmunkába való bekapcsolásukra, rendszeres pártmegbízatással való ellátásukra a pártvezetőségek megkülönböztetett figyelmet fordítottak. Nagy többségük aktivitása ma már nem marad el a párttagok aktivitása mögött. Ez indokoltá teszi, hogy azokat, akiknek tagjelöltségi ideje lejárt, a párt tagjai sorába átigazolják pártszervezeteink. A Tolnai Selyemgyárban, a dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál, vagy az aparhanti pártszervezetnél erre rászolgáltak a tagjelöltek. De nemcsak ezeken a helyeken, máshol is így van. Több mint 200 olyan termelőmunkában, résztvevő tagjelölt van a megyében, akiket a következő hónapokban a párttagok sorába átigazolhatnának pártszervezeteink. Ehhez viszont az szükséges, hogy az eddiginél sokkal többet foglalkozzanak pártszervezeteink, a járási pártbizottságok a termelő munkában közvetlenül résztvevő tagjelöltekkel ilyen irányban is. IIII i— n— „Ha én szólok nekik, nem tagadják meg, mert én megyek elöl 6” Barázdáltarcú, vékony, inas parasztember Rojer Pál elvtárs, aki 1950, tehát az első tanácsválasztások óta Bölcske község tanácsának tagja. Paraszti terület az övé, ő képviseli a Kossuth Lajos utca és a Rózsa utca egyik felének dolgozó parasztságát és néhány kisiparosát a községi tanácsban. Amint tapasztalom, nem is rosszul. Egyik legaktívabb tanácstag, minden tanácsülésen és v. b. ülésen (mert v. b. tag is) részt vesz és ott hozzászól a napirendhez, javaslatokat tesz, a határozatok megvalósításába is mindig bekapcsolódik. Az egyik ülésen választóinak tanácsára javasolta a bölcskei határban lévő egyes dűlőutak és kutak megjavítását. Hogy mennyire fontosnak tartják a tanács vezetői a választott tanácstagok javaslatait, azt mutatja, hogy a javítások már meg is történtek, ami a dolgozó parasztság megelégedését eredményezte. Ugyanakkor Rojer elvtárs szem előtt tartja azt is, hogy csak az anyagi lehetőségeken belül lehet fejleszteni a községet, megmondja ezt választóinak is, így mondja: »Az igények mindig nagyobbak, mindent nem is lehet azonnal kielégíteni. Bizony nekünk is kell tennünk azért valamit.« A Rózsa utca lakosainak régi kívánsága teljesül, villanyt kapnak. Ehhez oszlopokat biztosított a tanács, de bajok voltak a szállítóeszközzel. — Összebeszéltünk, Juhász, Cebe, Berták és Tóth gazdatársak a szigetből kocsival ideszállították. Most már napokon belül felállítják a szakemberek az oszlopokat és be lesz kapcsolva a villany. — mondja Rojer Pál. Kérdezem, hogyan ismerteti választóival a tanács munkáját, a határozatokat és milyen problémákban kérnek tőle segítséget. — Sokat vagyunk mi együtt a szomszédokkal, az utcabeliekkel, na meg tartunk gazdagyűléseket is, ott megbeszéljük. De nem is várnak azok a gyűlésre, hanem kérdezgetnek, érdeklődnek, hogy mit is tárgyaltunk, mi újság van. — Pergőnyelvű, barátságos asszony a felesége, aki közbeszól: — Tudja kedves nem nagyon kell ezeket összehívni, az elmúlt vasárnap is az utcán egész sereg parasztemberrel beszélgetett az uram. — Köztiszteletben álló, népszerű ember Rojer elvtárs. Nagyon sokra tartja a becsületességet és a példamutatást. Nincs is hiba nála ebben, ő maga is így él. Jól gazdálkodik 10 hold földjén, meg is van elégedve a terméssel. Bár már 63 éves, nem fiatal, mégis szép eredményeket ért el a termelésben, így az idén 1800 öl árpavetése, 20 mázsa termést adott, amivel kimagaslik a faluban a többiek közül. Az adófizetéssel is rendben van, egész évi adóját — ami körülbelül 5600 forint — befizette már, amiért 370 forint adókedvezményt is kapott. De példamutatása és felvilágosító szava eredményeként nincs is adóhátralékos a körzetében. Joggal mondhatja tehát: — Ha én szólok nekik, nem tagadják meg, mert én megyek elől. — így van az állammal szembeni kötelezettségek teljesítésében és így van a közösségi munkában is. A segítségkérés sokféle, választói ügyes-bajos dolgaikban hozzáfordulnak. Adófizetés, adógabona, villanyépítés, iskolaszépítés, ilyen problémák, és ötletek foglalkoztatják választóit. Együtt él velük, nap mint nap találkozik választóival, ügyeikben, bajaikban segítségükre van, és mint kommunista, kötelességének tartja a felvilágosító munkát is. Aki arról panaszkodik, sok az adója, annak Rojer elvtárs türelmes szóval megmagyarázza, hogy az állam fenntartásához a parasztságtól is szükségesek a bevételek. Konkrét példákon keresztül bebizonyítja, hogy a kisember ilyen jól még sohasem élt, gombaként nőnek ki a házak a földből, jól öltözködnek az emberek, a gyerekek tisztán és cipőben járnak az iskolába, nem úgy mint régen, amikor csak a bér beköszöntével húztak — ha ugyan volt nekik — cipőt. Elmondta azt is, hogy mindent eltörölni nem lehet, mert akkor például az állam miből vezettetné be a villanyt hozzájuk is, stb. Saját példájáról is beszélt, hogy ő a 42 mázsás gabonaterméséből öt mázsát adó gabonába adott, a többivel szabadon rendelkezik. — A felesége is közbeszól: »Nincs okunk panaszkodni, de nem is tesszük azt, mert nem élünk rosszul, pedig az uram már 60 éven felül van. Ami kell mindenünk megvan.« A fentiek nem csorbítják, sőt öregbítik Rojer bácsi tekintélyét, megértik és követik őt dolgozó társai. Szép feladat tanácstagnak lenni, nagy tisztesség a dolgozók bizalmának megfelelni. Ezért a munkáért méltán meg is érdemlik a tanácstagok a megbecsülést. Mielőtt eljövök tőle, büszkén mutatja meg fia fényképét, akihez a közeljövőben látogatóba indul, messze útra Franciaországba. Fia ott szövőmester és — mint hallom — már nyolc éve aktív tagja a Francia Kommunista Pártnak. Így dolgozik, így él Bölcskén Rojer Pál elvtárs, egy köztiszteletben álló kommunista tanácstag. H. E.