Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-16 / 244. szám

2 A szocialista tábor erősebb, egységesebb, mint valaha Hruscsov beszéde Sztavropolban Moszkva (TASZSZ). Mint már jelentettük, Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az SZKP Központi Bizottságának első titkára október 14-én Sz­tavropolban átnyújtotta a sztavropoli területnek a kormány­­ kitüntetését, a Lenin­­rendet, s ez alkalommal beszédet mon­dott. — Az SZKP XXI. kongresszusa hatalmas feladatok elé állít bennün­ket — mondotta Hruscsov. — A népgazdaság fejlesztése legközelebbi hét esztendejének tervszámai egy­szerűen hihetetlennek tűnnek.­ Ha a számadatok ismeretessé válnak, az egész világot bámu­latba ejtik majd a szocialista gazdaság fejlődésének távlatai. — A hétéves terv a kommunizmus építésének nagy programja. Míg el­lenségeink azelőtt azt mondogatták, hogy a szovjet gazdaság fejlesztésé­nek terve nem egyéb üres dicsekvés­nél és fantazmagóriánál, ma meg sem kísérlik, hogy ilyesmit hangoztassa­nak.­­ Az utóbbi években a szovjet nép nagy sikereket ért el a mezőgazda­ság fejlesztésében. Ennek eredménye­ként jelentősen megnövekedett a mezőgazdaság terméshozama és emel­kedett a dolgozók jóléte. A kolhozok és a szovhozok ez év október 10-ig 1487 millió paddal több gabonát adtak el az államnak, mint 1953-ban ugyan­eddig az időpontig. Hruscsov megjegyezte, hogy ok­tóber 10-ig a Szovjetunióban 62 szá­zalékkal több húst és kétszer annyi tejet adtak be, mint 1953 hasonló időszakában. A sztavropoli terület mezőgazda­­sági dolgozóinak sikereiről szólva Hruscsov különösen kiemelte azt­ a kezdeményezést hogy a kolhozokban tanulóbrigádokat szerveztek. Hang­súlyozta a munkával való nevelés je­lentőségét, kiemelte, mennyire fon­tos, hogy az ifjúság felkészüljön min­den olyan munka elvégzésére, amely­re a társadalomnak szüksége van. — A Szovjetunió ipara jól dolgo­zik — mondotta Hruscsov. —­ Most a fő feladat a szovjet gazdaság sokoldalú fejlesztése és ezen az alapon a nép életszínvo­nalának emelése. Hruscsov a nemzetközi helyzettel foglalkozva megállapította, hogy megnövekedtek a béke és a szocia­lizmus erői, hangsúlyozta, hogy a szocialista tábor erősebb, egy­ségesebb, mint­­ valaha,. Az imperialisták próbálkozása, hogy háborút robbantsanak ki, a béke­szerető népek hatalmas ellenállásába ütközik — mondotta. Nálunk minden feltétele megvan annak, hogy újabb sikereket érjünk el — mondotta befe­jezésül Hruscsov. A XXI. pártkon­gresszus meghatározza majd a szov­jet gazdaság fejlesztésének program­ját a kommunizmus építésének leg­közelebbi hét esztendejére. Ez nagy és lelkesítő program lesz. Az Egyesült Államok tovább folytatja agresszív politikáját a tajvani kérdésben Washington­ (MTI) Dulles ameri­kai külügyminiszter október 14-én sajtóértekezleten nyilatkozott az Egyesült Államoknak a tajvani kér­désben folytatott politikájáról. Dulles nyilatkozatából kitűnik, hogy­­ a Kínai Népköztársaság bé­kés, megegyezésre kész lépései el­lenére az Egyesült Államok tovább­ra is kitart agresszív és provokatív politikája mellett a tajvani kérdés­ben. Erre vall az amerikai külügy­miniszter ama kijelentése, hogy a népi Kína­­ tűzszüneti taktikájával éket akar verni a nacionalista Kína (azaz csang kajsekisták) és az Egye­sült Államok közé a formozai tér­ségben.« Dulles ellentmondásba keveredett az előző sajtóértekezleten tett kije­lentéseivel. Az amerikai külügy­miniszter ugyanis most hangoztat­ta: »Nincsenek olyan terveim, hogy Csang Kaj-sek generalisszimuszt sürgessem Kimoj és Macu szigetén állomásozó védelmi erőinek csök­kentésére.« Ismeretes viszont, hogy szeptember 30-án Dulles »ostoba­ságnak« minősítette, hogy Csang Kaj-sek nagy erőket összpontosított a partmenti szigeteken. Dulles meg­jegyezte ugyan, hogy »a nacionalista erők nagyobb rugalmassággal és hatóerővel rendelkeznének, ha nem Kimojon és Macun, hanem Formo­­zán állomásoznának«, — de mind­járt hozzáfűzte: »Az Egyesült Ál­lamok nem kíván befolyást gya­korolni Csang Kaj-sekre avégből, hogy bármit is tegyen legjobb meg­győződése ellenére.« Mindezek után Dulles nem átal­­lotta hangoztatni, hogy »a kínai kommunisták egyáltalán nem ér­deklődnek olyan alkudozások iránt, amelyek arra vezethetnének, hogy Csang Kaj-sek csökkentse haderőit a partmenti szigeteken.« * Ezek után Dulles mégis megkockáztatta azt a kijelentést: »Remélem, a kimoji tűz­szünet legutóbbi meghosszabbítását újabb hosszabbítás fogja követni.« Az amerikai külügyminiszter sejtet­ni engedte: Mcelroy amerikai had­ügyminiszter, aki ezidő szerint Taj­vanon tartózkodik, feltételezhetően arról tárgyal Csang Kaj-sekkel, hogy egyrészt Csang Kaj-sek fo­kozza a partmenti szigeteken lévő hadseregének tűzerejét, másrészt csoportosítsa át haderőit. Dulles egy újságíró kérdésére válaszolva, ta­gadta, hogy a »tűzerő fokozásába« az atomfegyvereket is beleértené. Dulles a Kínai Népköztársaság jo­gos követeléseiről ezt mondotta: »A kínai kommunisták nyilatkozatai­nak fő motívuma, hogy az ameri­kaiaknak fel kell adniuk Tajvant, valamint a kínai köztársasággal (értsd a csangkajsekistákkal) való szövetséget és haza kell menniük.« Dulles nyilatkozatában nem hagyott kétséget afelől, hogy az amerikaiak maradni kívánnak, s hogy minden realitás ellenére továbbra is kitar­tanak a csangkajsekistákkal kötött agresszív szövetség és Tajvan meg­szállása mellett. Dulles igyekezett bizonygatni, hogy »Az Egyesült Államok szövet­ségesei a legteljesebb mértékben egyetértenek az amerikai kormány erőteljes és határozott magatartásá­val.« A csangkajsekisták aggódnak a tüzelés megszüntetése miatt Peking­ (Új-Kína) Tajpeji hírek szerint a csangkajsekisták körében növekvő aggodalmat , kétségbe­esést keltett az a hír, hogy a Kínai Népköztársaság nemzetvédelmi mi­nisztere elrendelte, további két hét­re függesszék fel Kimoj ágyúzását. A csangkajsekisták attól tartanak, hogy meglazul hadseregük »erköl­cse«, de aggodalom tölti el őket az Egyesült Államok magatartását il­letően is. A kínai kormánynak a tajvani la­kossághoz intézett békefelhívása ag­gasztja a tajvani hatóságokat, »mert az efféle propaganda megin­gathatja a katonák morálját.­ Ria­dalmat okozott a csang kajsekisták körében az is, hogy Washington a közeljövőben esetleg nyomást gya­korol Csang Kaj-sekre, hogy csök­kentsék a partmenti szigeteken ál­lomásozó katonák számát, majd ezt követően demilitarizálják e szige­teket.« Az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottságának ülése Mint a Reuter jelenti, az ENSZ- közgyűlés különleges politikai bi­zottsága ülésén a délafrikai faji meg­különböztetés kérdésével foglalkoz­tak. Eamon L. Kennedy Írország kül­dötte felszólalásában kifejtette: Ír­ország véleménye szerint a faji meg­különböztetés mindenféle formája az emberi méltóságra és az emberi jo­gok alapjaira mért csapás. Nem ér­tett egyet a délafrikai kormánynak azzal az álláspontjával, hogy a fajok közti viszály kérdése kizárólag a kormányok hatáskörébe tartozó pro­bléma. „Az e kérdésben folytatott politika nemcsak a Délafrikai Uniót érinti — mondotta.’* „Kétségtelen tény, hogy ennek a politikának sötét árnyéka túlvetítődik a Délafrikai Unió határain.” TOLNA MEG­Y­EI NÉPÚJSÁG Négytagú libanoni kormány alakult Beirut (AP—AFP). Az AP jelenti, kedden a késő esti órákban négytagú kormányt alakítottak Libanonban. A két szembenálló politikai csoport megegyezett, miközben a válság egy­re súlyosbodott a keddi nap folya­mán. Mindkét fél szóvivője megerő­sítette, hogy négytagú kormány meg­alakításában egyeztek meg. Karami marad az új kormány miniszterel­nöke. A kormány második számú em­bere, Pierre Gemayel a chamounista falangyista párt vezetője. A kormány harmadik tagja Husszein Oueni, a Chamoun-ellenes Nemzeti Front régi vezetője. A kormány negyedik tagja Raymond Edde, aki az öthónapos viszály folyamán bizonyos közvetítő szerepet játszott. Az AFP jelentése szerint a minisz­terek a következőképpen osztották el a miniszteri tárcákat: Karami: miniszterelnök, pénzügy­miniszter, nemzetgazdasági minisz­ter, honvédelmi miniszter és tájékoz­tatásügyi miniszter. Husszein Oueln­i: külügyminiszter, igazságügyminiszter és a Tervhivatal vezetője. Pierre Gemayel: belügyminiszter, a szociális ügyek minisztere és posta­ügyi miniszter. 1958 Október 16. Kádár János elvtárs üdvözlő távirata Enver Hodzsa elvtárshoz Enver Hodzsa elvtársnak, az Albán Munkapárt Központi Bizottsága első titkárá­nak, Tirana Kedves Hodzsa elvtársi Engedje meg, hogy 50. születésnapja alkalmából átadjam Önnek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szívbőljövő jókíván­ságait. Népünk az Ön személyében a marxizmus—leninizmus tan­ításai­­hoz mindig hű, harcos kommunistát becsüli, aki egész életét az albán nép szabadságának kivívásáért, a nép életkörülményeinek megjavítá­sáért és az Albán Kommunista Párt, mint a harcok vezető erejének meg­alakítására és fejlesztésére szentelte. Ismeretesek előttünk azok a nagyszerű harcok, amelyeket az albán nép vívott az idegen hódítók albán földről való kiűzéséért, és nagyra értékeljük azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket az albán nép szabadságának kivívása után kommunista pártjának vezetésével, a Szov­jetunió és a testvéri népi demokratikus országok segítségével elért, s amelyekben Önnek kiemelkedő érdemei vannak. Tiszta szívünkből kívánjuk kedves Hodzsa elvtárs, hogy jó erőben és egészségben még sok-sok éven át munkálkodjék az Albán Népköztársa­ság további felvirágoztatása, a Szovjetunió vezette szocialista tábor egy­ségének megszilárdítása, a magyar és albán nép testvéri barátságának megerősítése és a béke érdekében. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. ESEMÉNYEK SOROKBAN Új Delhi: (Új-Kína) Október 13-án Madraszban véget ért az In­diai Kommunista Párt országos ta­nácsának kétnapos értekezlete. ( Berlin: MTI) Bonni értesülések szerint a szélsőjobboldali német párt és az Adenauer-féle CDU között tárgyalások folynak arról, hogy a német párt beleolvad a CDU-ba. A beblvadás mellett nyilatkoztak a német párt olyan mértékadó veze­tői is, mint von Merkatz és Ripken képviselő.* Párizs: (MTI) A hagyományos tou­­lousei énekversenyen indult magyar művészek közül Bartha Alfonz, a férfiénekesek versenyében második lett. A női versenyben a harmadik helyezést Jasper Bella és Geszti Sylvia érte el. * Tanger: (AFP) Ali Jatát, a Ma­rokkói Kommunista Párt szomba­ton letartóztatott főtitkárát szerdán Tangerben szabadlábra helyezték. Ali Jata azonban­­ kizárólag Tanger­­tartomány területén mozoghat sza­badon.* Prága: (MTI) Prágában véget ért Csehszlovákia, Bulgária, Magyaror­szág és Lengyelország vadászati szakembereinek nemzetközi konfe­renciája.* Moszkva: (MTI) A moszkvai ci­gány színház műsorra tűzte a múlt század ismert magyar népszínmű­­írójának, a »Liliomfi« szerzőjének Szigligeti Edének »Cigány« című színművét. A színház felkérésére a színműhöz Sárközi István magyar zeneszerző írt kísérőzenét. Rendező­nek Barta Zsuzsát hívták meg, a színmű bemutatását december má­sodik felére tervezik. A színház együttese már megkezdte a próbá­kat. Rangun­ (AFP) Ne Vin tábornok vezetésével kedden este megalakult Burma új kormánya — jelentette be a burmai hadügyminisztérium. A közlés szerint a kormánynak tagja a tartományi kormányokat képvise­lő öt miniszter, nyolc most megvá­lasztott vagy már korábban is mű­ködött szakértő és a burmai nem­zeti bank igazgatója. Az egyes tár­cák betöltéséről nem döntöttek vég­legesen. Sao Hkun Hkio volt kül­ügyminiszter megtartotta megbíza­tását. iSIMECSIn­ A BALATON MELLETT Borotvapengét vásároltam a tiha­nyi mólónál lévő trafikban. Egy na­gyobb társaság — különautóbuszuk ott állt a közelben — sehogy sem tudott szót érteni a trafikos lánnyal, beszéltek, mutogattak, de csak nem lett vásárlás a dologból. Megkérdem a kislányt: Miért nem szolgálja ki őket? — Sajnos, nem tudok velük be­szélni. — Hát ha csak ez a baj, majd én segítek. Ezek németek. Mindjárt fel is ajánlottam tolmá­­csi szolgálataimat. Elcsodálkoztak, hogy végre németül tudó emberrel találkoztak, pedig mondtam nekik, hogy nálunk sokan beszélik az ő nyelvüket. De hát előző nap érkez­tek, így jóformán még körül sem nézhettek. Képeslapokat, meg rengeteg em­léktárgyat vettek. Azt is megkérdez­ték, milyen bélyeg kell a levelező­lapokra. — Hova küldik? — Hát haza, Németországba. — Melyikbe? — Bundesdeutschland. Tehát ezek nyugatnémetek. Úgy látszik, itt is úgy van, hogyha az ember a kisujját mutatja, az egész karja kell, mert megkértek arra is, hogy legyek segítségükre, szeretné­nek megebédelni. — Jó — mondom —, egy óra sza­bad időm van, menjünk a Kecskekö­römbe. Sorra fordítom le az étlap fogá­sait, majd mintha összebeszéltek vol­na­, mind megállapodik a magyaros módra készült­­ halpaprikásnál. Fi­gyelmeztetem őket, hogy az kicsit erős lesz a német gyomornak, de nem tágítanak. Az ebédre várni kell, a hal meg­van, de nem készültek fel arra, hogy egyszerre harminc adagot felszolgál­janak. — Also gut... — hát igyunk sört addig. És egymás után ürültek ki a söröskorsók, bámulatos, hogy ezek a németek mennyi sört meg tudnak inni. Közben beszélgetünk. Vezetőjük, egy középiskolai tanár — úgy lát­szik, az egész társaság nevében be­szél — megkérdezi: — Ki ez a sok jól öltözött férfi és nő? Ennyi bankár, meg gyáros van ebben az országban? No, gondoltam magamban, ti ala­posan eltévedtetek. De hát hogyan is válaszoljak? Mert ezek a nyara­lók tényleg tulajdonosai az ország gyárainak, bankjainak, de ezt ezek a másik világból jött kíváncsi embe­rek úgysem értenék meg. — Ezek bizony mind dolgoznak valahol. Ki üzemben, ki hivatalban. Az évi szabadságukat töltik a Bala­tonnál. Hitetlenkedve csóválják fejüket, nem hiszik, amit mondok. — Jól van­­­ teszem az ajánlatot­­—, akkor figyeljük az ajtót. Az első vendéget, aki belép, idehívjuk, meg­kérdezzük, hol dolgozik. Nem kell sokat várni, négyen jön­nek egyszerre az étterembe. Egy vál­las, de nem hájas negyvenöt körüli férfi, egy nő, egy tizenhat év körüli lány és egy nálánál fiatalabb fiú. Az egész család erősen lebarnulva, lát­szik, nem ma kezdték meg a nyara­lást. Megkérem őket, fáradjanak az asztalhoz, külföldi vendégek szeret­nének egy-két dolgot megkérdezni tőlük. A kérdéseket már biztosan előre összeállították: »Hol dolgozik, mi a szakmája, mennyi volt az utolsó ha­vi fizetése, hol nyaral?« — kérdezi a tanár egy szuszra. — Sztálinvárosban dolgozom, he­gesztő vagyok. Ami a keresetemet illeti, hát a múlt hónapban meg­nyomtam egy kicsit a munkát, mert már megígérték a családos beutalót, 3500 forintot kerestem. A túlsó par­ton, szakszervezeti üdülőben va­gyunk, átjöttünk egy pár órára Ti­hanyba, megnézni a múzeumot. A németek nem akarják elhinni, de a férfi előveszi zsebéből a »tárgyi bizonyítékot« a fizetési cédulát.­­ Nincs mese, a számoknak németül is ugyanaz a jelentésük. A gyerekek kerülnek sorra. Há­nyadikba jár a fiú, milyen volt a bizonyítványa, mi akar lenni, ha fel­nő? Majd a lány elmondja, hogy másodikos gimnazista, orvosnak fog tanulni és az apa egy kicsit csodál­kozik a kérdezők megrökönyödésén: nem igaz, hogy egy közönséges mun­kás gyerekéből orvos lehet. — Nálunk pedig ez így van mondom a hitetlenkedő vendégek­nek — de hát gyerünk a további kérdésekkel. Arra kíváncsiak, hogy a kislány­nak mi a kedvenc szórakozása. — A zene, a jó film, meg a jó könyv. — Talán játszik is valamilyen hangszeren? — Igen, zongorázni tanulok, — És hol szokott játszani? — Otthon is, mert van zongoránk, — Das glaub’ ich nicht... das ist nicht war... — Ezt nem hiszem, ez

Next