Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-25 / 278. szám
1958 november 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG PARTIZÁNRA A dunaszentgyörgyi KISZ- szervezet a falu szülöttének, az 1919-es proletárdiktatúra bukása után mártírhalált halt Szabó Erzsébetnek a nevét vette fel. II. — Ha az életemből elmondok egy-két dolgot, akkor meg fogja érteni, hogy mi csinált a kispolgár lányából kommunistát — kezdte Szabó Erzsi, s hullámos fekete hajából hátrasimított egy fürtöt, amely a szemébe lógott. — Nos, az előbb már említettem, hogy kezdetben azért kerültem ellentétbe az úri renddel, mert életem legfőbb célja elé akadályt gördített... Tanárnő szerettem volna lenni. De apám kispolgári keresete csak annyira futotta, hogy óvónő lett belőlem. Odáig jutottam, ameddig kisparaszt, kiskereskedő, kisiparos lánya eljuthatott. A falusi kispolgár megelégedhetett a polgári iskolával is. Neki már a gimnáziumra, meg az egyetemre nem futotta, így aztán én is csak polgárit végeztem. Azután Paksra kerültem egy családhoz, Rézbányaiékhoz, ahol az asszony óvónő volt, s így magánúton az ő segítségével szereztem meg az óvónői oklevelet. Dunaszentgyörgyön az írni-olvasni nem tudó, nincstelen emberek szerettek engem legjobban. Ennek az a magyarázata, hogy a háború alatt rengeteg levelet írtam meg nekik szívességből a fronton vérző hozzátartozóik számára. A kérvényeket is én írtam, s nagyon, de nagyon sok keserűséget elmondtak nekem, mindig igazat adtam nekik. Hogy miért? Azért, mert az irodalom is nagyban befolyásolta világnézetemet. A „Nyugat” című folyóiratnak több mint kétszáz példányát gyűjtöttem össze. S minden példányban piros ceruzával aláhúzgáltam az Ady-versek sorait. Hé, nagy urak: sok rossz, fehér ,ököl Mi lesz, hogyha Dózsa György [kósza népe Rettenetes, nagy dühvel özönöl . Gyakran gondoltam ezekre a szavakra, amikor panaszkodtak az emberek, s aztán váratlanul elkövetkezett a nap, amit Ady Endre megjósolt. Kirobbant az őszi rózsás forradalom, s a dunaszentgyörgyi utcán is vonult a szegény nép a „Dózsa népe”, s a gazdagok riadtan zárták magukra az ajtót hatalmas házaikban. A nép közé álltam. Nagyon örültek az „óvónőjüknek”. Amikor a községházához értünk, egy küldöttség élén bementem a főjegyző szobájába. Ott ült a bíró, meg a főjegyző. Rámutattam a kitárt ajtóra ... Kint zúgott a tömeg. Az urak mindent megértettek . . . Szép csendben kikotródtak a községházáról. Mielőtt azonban a főjegyző kilépett volna az ajtón, megállítottam és megkérdeztem tőle. — Főjegyző úr. Emlékszik-e még arra, hogy amikor a szökött orosz hadifoglyokat kiköttette és megpofozta, akkor én azt mondtam magának, hogy gazember? — A főjegyző bólintott. — De akkor megfeledkezett arról, hogy bocsánatot kérjen a verekedés miatt — kiáltottam a fülébe. — A főjegyző elfehéredett és az ajtón betóduló emberek nevetése közepette háromszor is bocsánatot kért. — Azután minden ment, mint a karikacsapás. Az őszi rózsás forradalmat, követte a proletárforradalom, kommunistákkal ismerkedtem meg, igaz, becsületes, önzetlen kommunistákkal és én is az lettem. Rájöttem arra, hogy ki, miért harcol és rádöbbentem, hogy hol a helyem. Szép sorjában úgy hagytam el a kispolgári szokásokat, akár a kopott, megunt, hasznavehetetlen ruhát hagyja el az ember, amelyet újjal kell felcserélnie ... Nekiláttam a dunaszentgyörgyi vörösőrség szervezésének. Aztán a megyei oktatásügynél kaptam munkát... Végül onnét is elszólított a kötelesség. Most minden napom, minden órám, percem a párté. Eggyéforrtam vele, s kitüntetésnek érzem, hogy a legszentebb ügyért, az emberek boldoggá tételéért harcolhatok. Szabó Erzsi arca kitűzésedett beszéd közben, s a szeme szinte lángolt a lelkesedéstől. A lány alakja most a valóságnál is szebbnek tűnt ezekben a percekben. Krámmer Sándor csendben hallgatta, s amikor elhallgatott, felállt és miközben kezét nyújtotta felé, azt mondta: — Köszönöm ... nagyon köszönöm, mert megerősített abban a hitemben, hogy a proletárság oldalán az értelmiségiek, kisiparosok, kiskereskedők, kisparasztok gyermekei közül is a legjobbak igaz szívvel vesznek részt nagy harcunkban. (Folytatjuk.) Haypál Tibor Bemutatkozott a szekszárdi gimnázium irodalmi színpada A szekszárdi gimnazisták példamutató kezdeményezésének lehetett tanúja vasárnap este a közönség. Az iskola KISZ-szervezete létrehozta az irodalmi színpadot, amely feladatául tűzte alkalmanként a legszebb irodalmi alkotásokból egy csokorravalót átnyújtani a szépet, művészit igénylő közönségnek. Az irodalmi színpad első előadásán Évszakok címmel verses, dalos összeállítást mutatott be. A közönség meleg elismeréssel fogadta az előadást s ez — a közönség elismerése — minden szónál többet mond. Mindenekelőtt a kezdeményezés, a szándék dicséretes. Élő szóval, a szó erejével is terjeszteni a verset, bemutatni azoknak, akiknek fiatal korukban nem adatott osztályrészül megismerkedni az irodalmi alkotásokkal, de feleleveníteni azokban is, akik rendszeres olvasók. A szekszárdi gimnazisták a székhelyükön tartott előadás után elviszik műsorukat a megye községeibe, a nagyobb községek mellett a kis falvakba is, így válnak részeseivé kultúrforradalmunknak. A kritikus nehéz helyzetben van, amikor erről az előadásról kell írnia. Egyrészt garmadával tolulnak ajkára az őszinte elismerés szavai, szeretne még több szépet és jót mondani az irodalmi színpad vezetőiről és ifjú művészeiről, másrészt attól fél, ha mégis megemlíti a tapasztalt hiányosságokat, esetleg kedvét szegi a továbbiakban a lelkes szereplőknek. De — és ezt már az első előadás is megmutatta — ez az együttes érett arra, hogy ne csak az elismerést, a dicséretet tudja elviselni, hanem a bírálatot is. Éppen ezért hadd szóljunk néhány negatívumról, amely könnyűszerrel kijavítható és még értékesebbé lesz vele a következő előadás. Az első, amit meg kell jegyezni: Kevesebb több lett volna. Három óra egy összefüggő színdarabnál is sok (még vígjátéknál és operettnél is). Különösen fárasztó három órán át verset hallgatni, amely állandó feszült figyelmet igényel. És a műsor rövidítésével néhány verset el is lehetett volna hagyni, ami nem vált volna kárára az előadásnak. Ugyanakkor hiányzott néhány költő a műsorból. Nem hallottunk Goethe, Petőfi, Arany, József Attila verseket — hogy csak néhányat említsünk. Hiányoltuk még, hogy egyetlern költőnél sem közölték a fordító nevét. (Holott a fordító sem lényegtelen). Az összekötő szöveg elmondását semmi nem indokolta. Felesleges volt, egyrészt terjedelme miatt, másrészt, mert helyenkint nem volt mentes naívságoktól sem. Hosszú lenne valamennyi előadó nevét felsorolni. A legjobb hatást Feuerbach Appolonia tette, aki különösen Szabó Lőrinc: Ficseri füsti című versének tolmácsolásával nyújtott maradandót. Bensőségesen, mély átéléssel, sallangmentesen tolmácsolta Szabó Lőrincet. Ez már kevésbé mondható el, az egyébként igen kiváló szavaló, Rácz Erzsébetre, akinek versmondásában igen sok a külsőséges eszköz. Különben élményszerű minden szavalata. Az egyébként is színvonalas műsort még színesebbé tették az ének és zeneszámok. Dicsérni kell Bessenyő Hedvig és Szakály Ilona énekszámait (bár ez utóbbi műsor választása nem volt szerencsés), azonkívül Lázár Eleonórát, aki szépen tolmácsolta Prokofjev Gavotte-ját, összegezve, a szekszárdi gimnázium KISZ-szervezete irodalmi színpadának bemutatkozó előadását. Az irodalom minden kedvelője őszinte örömmel és elismeréssel üdvözli városunk és megyénk új kulturális intézményét, amely a kiváló első előadás után még nagy sikerekre hivatott. És várjuk a folytatást. L. GY. A KISZ tagkönyvcsere előtt November 19-én KISZ vezetőségi ülés volt Kocsolán, a kultúrotthonban. Ezen a gyűlésen képviselték magukat a kocsolai, dalmandi, szakcsi, nakis lápafői és a várongi KISZ fiatalok. Kurucz elvtárs beszámolója után a különböző falusi ifjúsági szervezetek képviselői elmondták véleményüket az új tagkönyvcserével kapcsolatban. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a kocsolai úttörőknek a szép műsorért és a tízóraiért, amivel a KISZ-szervezetek képviselőinek kedveskedtek. Úgy érzem eredményes volt ez az értekezlet. A szakcsi KISZ-szervezet legutóbbi ülésén a megjelent fiatalok vállalták azt, hogy segítséget nyújtanak Benkő elvtársnak, a KISZ tagok összeírásában, hogy a tagkönyvcsere minél előbb és lehetőleg hiba nélkül történjen meg. így többek közötti Minker Erzsébet vállalta, hogy a KISZ lányokat összeírja. Részt kívánnak venni a munkában Fülöp János és Braun Henrik elvtársak is. Benkő elvtárs szétosztotta az összeíró íveket és ezzel a munka meg is kezdődött. Várong községben jelenleg nincs KISZ titkár, mivel a faluból öt fiatal bevonult és ezek között volt a KISZ titkár is. Most szervezkednek a fiatalok, hogy új titkárt válasszanak és ezzel egyidőben vezetőséget is. Igyekezniük kell, hogy a tagkönyvcserét eredményesen tudják végrehajtani KISZ titkár nélkül. De ahogy én ismerem a várongi fiatalokat, elég talpraesettek ahhoz, hogy ezt a munkát elvégezzék. Sok sikert mind a szakcsi, mind a várongi KISZ fiataloknak. Bödő Lajos Várong 3 A zeneiskola Liszt-portréavató hangversenye Három esztendővel ennek előtte, 1955. december 1-én a volt Április 4 kultúrotthon emeleti termében sok szekszárdi érdeklődő előtt Kóbor Antal, a Művelődésügyi Minisztérium nevében jelentette be a szekszárdi zeneiskola megalakulását. Az azóta már tíz főnyi oktatószemélyzettel rendelkező és közel 300 tanuló oktatásáról gondoskodó Zeneiskola szombaton este zsúfolt nézőtér előtt a Szabó Dezső készítette Liszt portré felavatásával és hangversennyel ünnepelte az intézmény fennállásának harmadik esztendejét. Létay Menyhért gimnáziumi igazgató nyitotta meg az ünnepi estet, amely után a kiadott műsortól eltérően előbb a Liszt Ferenc kórus énekszámai következtek. Egymás után csendültek fel Liszt: Ébred a május, Áradj tiszta napsugár és a Magyar ünnepi dal c. kórusművei, amelyek közül különösen a Magyar ünnepi dalnak volt megérdemelt nagy sikere. Az énekkar számai után Tancz József, a városi pártbizottság munkatársa lépett a pódiumra és tartotta meg portréavató beszédét. Beszédében megemlékezett a zeneiskola fennállásának hároméves fordulójáról, valamint arról a nemes elhatározásról, amely a hangverseny szereplői részéről született meg akkor, amikor honoráriumukról lemondva biztosították a portré megfestetésének a lehetőségét. De nem utolsó sorban említette a művész nagylelkűségét sem, amennyiben az értéknek messze alatta maradó honoráriumért vállalkozott arra, hogy a várost és elsősorban a zeneiskolát Liszt Ferenc portréjával megajándékozza. Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: »Ezeknek a gondolatoknak a jegyében leplezem le Liszt Ferenc portréját és annak a reményemnek adok kifejezést, hogy ennek az iskolának a lelkes testülete továbbra is Liszt Ferenc szellemében, művészi és emberi nagyságának megfelelően gondoskodik majd a város ifjúságának zeneoktatásáról.« Ezután a jelenlévők lelkes tapsa közepette lehullt a lepel az antik kerettel ellátott nagyméretű festményről, amely a 30—35 éves Liszt Ferencet ábrázolja. Hogy mennyire megnyerte a kép a jelenlévők tetszését, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a közönség szűnni nem akaró lelkesedéssel ünnepelte Szabó Dezsőt, az alkotó művészt, aki elfogódottan állt a közönség tapsviharában. Ezután került sor a hangversenyre, amelyről majd legközelebbi számunkban emlékezünk meg. 11 Decsi Tejszövetkezet több mint 400 000 liter tejet vesz át és dolgoz fel ebben az évben A tejszövetkezetnek évtizedes tradíciója van Decs községben. A tehéntartó gazdák ugyanis már a felszabadulás előtti években szövetkezetbe tömörültek. Abban az időben csak a tej átvételével és egy tételben való továbbadásával foglalkozott a szövetkezet. A felszabadulást követő években nem alakult újjá a Decsi Tejszövetkezet egészen 1957. tavaszáig. Ebben az időben a decsi gazdák tejfeleslegeinek felvásárlásával kizárólag a Tejipari Vállalat foglalkozott. Ezt a formát a decsiek nem találták egészen jónak, s ezért másfél évvel ezelőtt ismét megalakították a tejszövetkezetet. Ma már ennek a közösségnek 80 tagja van. Mind olyanok, akik foglalkoznak a szarvasmarhatenyésztéssel és többségük a felszabadulás előtti években is tagja volt a tejszövetkezetnek. Ez idő szerint a 80 tagot számláló tejszövetkezet 200 tehéntartó gazda tejfeleslegét felvásárolja, feldolgozza. Ez több szempontból is helyes. A Tejipari Vállalatnak nem 200 kistermelővel kell foglalkozni, hanem egy szövetkezettel. A tejszövetkezet felvásárol naponta 1200 liter tejet, ezt feldolgozza és tejszín formájában leszállítja a vállalatnak, így a gazdáknak teljesült régi kívánságuk is. Vásárolhatnak fölözött tejet literenként 60 fillérért, ami kitűnően alkalmas sertésnevelésre, sőt apró baromfiak etetésére is. A zsíros tej literjéért általában (ez függ a tejzsír százaléktól) 2 forint 35 fillért és literenként 30 deka korpát kapnak a gazdák. Ezzel így elégedettek is. A tejszövetkezet, mint olyan, jól szolgálja az előrehaladást is. Megismerteti a dolgozó parasztokkal a társulás előnyeit, megszeretteti velük a közös gazdálkodást. Hiszen a Decsi Tej szövetkezet legutóbbi megalakulása óta szépen gyarapította közös vagyonát. Az elmúlt évben például 27 000 forint volt a szvetkezet tiszta nyeresége, amiből mindössze 25 százalékot osztottak szét, a többit a közösben tartalékolták. A tartalékalapot egészen újszerűen, eddig ismeretlen módon használják fel. Jelenleg például sonkasüldő neveléssel foglalkoznak. A közös alapból vettek 40 malacot, s azt — jórészt fölözött tejjel — 90—110 kilósra meghizlalják és közösen, szerződéses alapon egy tételben értékesítik. Az így befolyt tiszta jövedelem egy részét szintén hasonló célra használják majd fel. Most például azt tervezik, hogy vesznek egy épületet, amit istállónak alakítanak át és megpróbálkoznak anyakocák tartásával is. Egyelőre 10 anyakocát állítanak be a közösbe, s ezek szaporulatát — szintén fölözött tejjel — felnevelik, tenyészanyagként értékesítik, vagy ha a hizlalás kifizetőbbnek mutatkozik, meghizlalják. Miniszteri elismerésben részesültek az iskolák és óvodák társadalmi megsegítésében munkálkodók Néhány évnek ennekelőtte Baranya megye kezdeményezésére mozgalom jött létre az iskolák társadalmi megsegítése ügyében. Ez a mozgalom évről évre terebélyesedett és mint ahogyan meg is írtuk, szinte csodákat művelt. Amikor az elért eredményeket csodának nevezzük, egyáltalán nem túlzunk. Vajon nem csodának nevezhető-e az, hogy amikor kormányzatunk évente mintegy 130 millió Ft-ot fordít az iskolahálózat fejlesztésére, addig az elmúlt esztendőben a társadalom több, mit 80 millió Ft-tal támogatta iskoláinkat. Tolna megyében ez a mozgalom eléggé gyermekcipőben jár. Idén már a művelődésügyi osztály állt a mozgalom élére és szervező munkájával elérte, hogy a társadalom mintegy 1 millió Ft értékű munkát, anyagot adott iskolánk, óvodáink fejlesztésére. Ezzel az eredménnyel is azonban csak másodhegedűs szerep jutott számunkra a megyék versenyében. Ennek ellenére a művelődésügyi minisztérium a mozgalomban kitünteket miniszteri elismerésben részesítette. A miniszteri elismerések minden bizonnyal új lendületet adnak a megyében is a szervező munkának és az elkövetkezendő esztendőben még szebb eredmények várnak majd a nemes mozgalomra Tolna megyében is. A kitüntetetteknek, nevezetesen Csernyánszky Imre, szekszárdi járási számadó igazgatónak, Molnár József szekszárdi járási tanulmányi felügyelőnek, Kürtös Kálmán, paksi járási számadó igazgatónak, Kalmár József szekszárdi v. b. elnöknek, Berkényi Ádám bonyhádi nevelőnek,, Pfeiffer Henrik diósberényi alfőiskolai igazgatónak, Romhányi Henrik pálfai nevelőnek, Kreskay Zoltán, dunaföldvári igazgató helyettesnek, Misóczky József dunaszentgyörgyi ált. iskolai igazgatónak, Nyilas Gábor szedresi ált. iskolai igazgatónak, Simon László Szekszárd-palánki nevelőnek, Kovács Ferenc döbröközi szülőnek, Garas Gyula Szakályi asztalosnak, Khiesz Pál szakályi asztalosnak,, Rózsa Julianna dunaszentgyörgyi v. b. elnöknek, Somogyi János bölcskei gépállomási igazgatónak, Kapuvári Mátyás Szekszárd-palánki téglagyári munkásnak, a Bonyhádi Zománcgyár vezetőségének és a Döbrököz-szőlőhegyi ált. iskola szülői munkaközöségének, a megyei tanács művelődésügyi osztálya a napokban fogja eljuttatni az elismerő oklevelet.