Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

1958 .member 2. INNEN—ONNAN Járási Mezőgazdaság-fejlesztési Bi­zottság alakult e hó 27-én a Szek­szárdi Járási Párt-Végrehajtó Bizott­ság mellett. A bizottság munkájában a különböző állami és gazdasági szer­vek mezőgazdasági szakemberei és vezetői vesznek részt. * A madocsai tsz-tagok viszontláto­­gatásra hívták meg a Paksi Konzerv­gyár munkásait, a paksi munkás— paraszt találkozón való részvételük alkalmából.* Megyénkben az elmúlt héten sok helyen tartottak kisgyűléseket. Eddig a paksi járásban 100, a bonyhádi já­rás 14 községében 140, a tamási járásban pedig mintegy 180 kisgyűlé­­sen beszélték meg az előadók az ott megjelent dolgozókkal a legfrissebb bel- és külpolitikai eseményeket. * A dombóvári Ifjúsági Akadémia legutóbbi két előadásán 100-an vettek részt, ahol „Az értelmiség helye és szerepe a szocializmus építésében” c. témát ismertette az előadó. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Egy sofőr kellemes csalódásai Októberben korábban esteledik. Alfréd, a sofőr tétlenül lődörgött a bátaapáti utcán és várta gazdá­ját Hans Hoppfe urat. A vadászat sokáig elhúzódott. Végül is már koromsötét volt, amikor megjelent az erdőgazdaság fogata, amely a nyugatnémet vadászt hozta. — Ha a szállására vitted az uradat, utána gyere el hozzám va­csorára, — mondta németül Wer­ner Péter, az erdőgazdaság fogató, se a sofőrnek. — Odatalálsz a házamhoz? — Igen, igen... odatalálok. Kö­szönöm a meghívást, — hálálko­dott Alfréd és indult a gépkocsi­hoz, hogy ajtót nyisson az óra előtt. Nem kellett sokat várni a Wer­­ner-családnak. A vendég néhány perc múlva megérkezett. — Érezze otthon magát, foglal­jon helyet — biztatta a vendéget Wernerné és egy hatalmas porce­lántálban gőzölgő csirkeaprólékot tett az asztalra. — Hát maga is beszél németül? — fordult csodálkozva a sofőr az asszony felé. — Igen. Erre mifelénk sok né­metajkú lakik. ■— És szabadon beszélhetik a né­­met nyelvet? — Miért ne beszélhetnénk? — nevetett az asszony. — Hát... Mifelénk? Essen kör­nyékén például nem jó szemmel nézik, ha valaki franciául kara­­tyol.. Mert azt tartják, hogy a­ki Németországban lakik, az beszél­jen németül. — Volt idő, amikor nálunk Ma­gyarországon is efféle nézetek uralkodtak — nevetett Werner Péter —, de ez már a múlté. Az, hogy magyar, német, vagy dél­szláv valaki sem előnyt, sem hát­rányt nem jelenthet számára. — Nem vagy te kommunista, Péter? — kérdezte kissé gyana­kodva a sofőr. — Nem vagyok. De hát így van, nem mondhatom másként. — A község vezetői között is nem német anyanyelvű? — fűzte tovább Alfréd a kérdést, miközben az ízletes csirke aprólékkal bajló­dott — Van bizony — hagyta rá a ház ura. — Czank Henrik már régóta tagja a bátaapáti tanács végrehajtó bizottságának. — Érdekes egy ország ez a Ma­gyarország — jegyezte meg elme­rengve a sofőr. — Nálunk Nyu­­gat-Németországban nagyon sok rosszat mondanak róla, de én mió­ta itt vagyok, mindennek az el­lenkezőjét tapasztalom. — Igyunk — nyújtotta a poha­rát koccintásra Werner Péter. — Hol vetted ezt a finom bort? — Nem úgy vettem. A saját ter­mésem. — Neked szőlőd is van? — Van egy kevés. — Mennyi borod lett? — Nem sok. Eladásra nem ke­rült. De azért egész éven át jut az asztalra, — mondta csendesen a ház ura. — Tegnap unalmamban benéz­tem egy-két házhoz, itt Bátaapáti­ban és csak csodálkoztam — je­gyezte meg a sofőr. — Itt minden­ki baromfit tart, az ólakban kö­vérdisznókat látni, van olyan por­ta, ahol hármat is. A gyermekek szép, tiszta ruhákban járnak. Ná­lunk meg azt írják az újságok, hogy nyomor van Magyaror­szágon. — Csak volt, de már nincs — nevetett a gazda. Befejezték a vacsorázást. Wer­­neré nekiállt, hogy leszedje az edényeket. A házigazda újból töl­tött. Sokáig csendben ültek. Alf­réd kezdte újból a beszédet. — Tudod mi tűnt fel nekem leg­jobban itt nálatok? — Micsoda? — Az, hogy itt a vezető, meg a beosztott között látszólag semmi különbség nincs. — Hogy értsem ezt? — csodál­kozott Werner Péter. — Hát úgy, hogy neked nincs szükséged arra, hogy kedvébe járj a főnöködnek, tetszelegj előtte, add a szépet, a jó fiút... Megfi­gyeltem. A beszédedben a mozgá­sodban nincs semmi alázatosság, amikor a főnököddel beszélsz. Sőt láttam azt is, hogy egy asztalnál poharazgattál vele.­­— Hát persze ez így van — bó­logatott a házigazda. — De ná­lunk sem volt­am mindig így. Az egykori parádés kocsisok, meg so­főrök nálunk is szolgáik voltak uraiknak, nem pedig beosztott­jaik. Szolga és beosztott között pedig óriási különbség van ám pajtás. Az én főnököm nem kor­látlan úr, hanem erdészetvezető, aki ha jó munkát végez, akkor az is marad élete végéig De ha nem felel meg a követelmények­nek, éppen úgy eltávolíthatják, mint engem, a fogatost. Nálunk demokrácia van komám. Nálunk csak addig felel meg valaki, amíg a társadalom javára munkálkodik, így társadalmi érdek és egyéni érdek szorosan összefűződik. — Nem vagy Te kommunista? — kérdezte megint a sofőr. — Nem! — De tanulod a marxizmust, valami esti iskolán, vagy szemi­náriumon? —• Hogy tanulnám? Nem tanu­lom én. — Hát akkor hogy-hogy mégis úgy beszélsz, mint egy kommu­nista agitátor — álmélkodott a sofőr. A házigazda visszakérdezett. — Hát beszélhetek-e másként, ha az igazat akarom mondani? Hiszen te magad vetetted fel, hogy nálunk nincs akkora különbség ember és ember között!? Alfréd előredőlt a székben, a tenyerét álla alá támasztotta és hosszasan tűnődött. — Igyunk... Egészségedre! Utolsó cseppig megürültek a po­harak. A sofőr arca a szesztől ki­pirosodott. —• Tegnap bentjártam Báta­­széken. Az erdészet központjába vittem az uramat és képzeld egy emeletes épületből, amelynek a homlokzatán vörös csillag díszel­gett nagy sereg papot láttam ki­jönni. Jókedvűnek, gondtalannak látszottak. Az uram kíváncsi volt arra, hogy hol jártak az egyház­atyák. Kiküldött a kocsiból, hogy a mellettünk nyüzsgő piaci forga­tagban érdeklődjem felőlük. Sze­rencsém volt. Az egyik körteárus néni németül társalgott bundába öltözött vevőjével. Amikor a vevő elment, érdeklődni kezdtem a né­nitől. Mit gondolsz mit mondott? Felvilágosított arról, hogy a papi küldöttség a Búzakalász Termelő­­szövetkezet vendége volt. — Mit csodálkozol ezen? — kér­dezte Weiner Péter. — Mit csodálkozom? Hát ná­lunk mindenki úgy tudja, hogy itt üldözik a papokat. — Hetvenötezer nyugatberlini lakos nézte meg az „Atelier am Zoo” nevű bemutató filmszínházban a „Szállnak a darvak” című szovjet fil­met. A nagy érdeklődésre való te­kintettel többször is el kellett halasz­tani egy élvonalbeli olasz film be­mutatóját. A szovjet film nyolc hé­tig volt műsoron s még az utolsó na­pon is telt ház előtt pergett. Jelenleg 31 nyugatberlini moziban játszák. A „DFH” nyugatnémet filmkölcsönző szerint a Szállnak a darvak az egyik legeredményesebb filmnek ígérkezik. — Az csak mese — nevetett a házigazda. — Csodálkozni fogsz talán, de én hallottam olyan pap­ról is, akit az ellenforradalmirok meg akartak gyilkolni, csupán azért, mert békepap volt... Aki beleilleszkedik a mi társadal­munkba, akinek a céljai nincsenek ellentétben a nép céljaival, azt ná­lunk nagyon megbecsülik... Csak a Mindszenty-félékkel nincs jó vi­szonyban álamunk, ami érthető is. Alfréd a tizedik pohár bor után nótázni kezdett. A házigazda vele dúdolta a dalocskát. Éjfél körül járt már, amikor felkerekedett a sofőr és elindult Péter kíséretében a szállása felé. Útközben áradt be­lőle a szó. — Sokfelé jártam már Hans Hoppfe úrral. Legutóbb Francia­­országban, Svájcban és Dániában voltunk üzleti úton. Sokféle em­berrel beszéltem. Százféle életbe belepillantottam. Meg tudom kü­lönböztetni a jót, a rossztól, meg­vallom nem szívesen jöttem Ma­gyarországra, azt hittem Magyar­­országon nyomor és szegénység fogad. Kellemesen csalódtam. Az itteni élet, az itteni emberek na­gyon tetszenek nekem. Egy kissé irigyellek is benneteket a nyugodt életetekért és főleg azért, hogy demokrácia van nálatok. Itt nincs senkinek arra szüksége, hogy a másik előtt megalázkodjék. — Nem vagy te kommunista? — kérdezte nevetve Werner Péter. A sofőr elértette a viccet. — Csak az igazat mondom. Ar­ról pedig nem tehetek, hogy az igazság a kommunistáknak ked­vez — válaszolta. (Haypál) ________________________________________________________ 9 HÍREK — Ügyeletes orvos november 2-ára, vasárnap dr. Horváth József Szek­­szárd, Széchenyi utca 68. Telefon: 26—21. — Megyénk képviselőjelöltje, Vass Istvánná kedden családlátogatást tar­tott Mórágy és Mőcsény községben. Este pedig választói nagygyűlésen vett részt a mórágyi kultúrházban, amelyet zsúfolásig megtöltöttek az ér­deklődők. • Eddig öt KISZ ezüstkalászos, elsőéves gazdatanfolyam alakult me­gyénkben, amelyeknél november 15-én kezdődik az oktatás Ilyen ezüstkalászos gazdatanfolyamot in­dítanak többek között a fácánkert­i Vörös Hajnal Termelőszövetkezet KISZ fiataljai is. — Tolnán korszerű kisvendéglő nyílt a volt tiszti kaszinó épületében a közelmúltban. A kisvendéglő már az első napokban is jelentős forgal­mat bonyolított le.: — Virágzik a bürokrácia Costa ri­­cában. A városokat járó házlakóknak engedélyt kell kérni, hogy szamár húzta bordáikon az utcákon vonulja­nak. Az igazolványhoz nyolc fénykép szükséges, kettő az ószerest, a többi pedig a szamarat ábrázolja, három élőb­ől, három pedig hátulról.­­ Hetven árva gyermeket gondoz­nak a bonyhádi József Attila Gyer­mekotthonban. Az otthon fenntartá­sára évente több mint 600 000 forin­tot fordít az állam. — Karvas­tagságú szarvasagancsra bukkantak a föld színe alatt nyolc méterre a zalaszentgróti homokbá­nyában. Az értékes, megkövesedett lelet a zalaegerszegi göcseji múze­umba kerül. — Száztízezer forint költséggel új bőr- és textilipari gépeket biztosí­tottak a Tolnai Ruházati és Szolgál­tató KTSZ-ben, s a régi üzemházat is korszerűsítették ebben a megyében. — Motorosok figyelem! 125 és 175 köbcentis motorkerékpárokhoz hat­voltos, műanyagházas akkumulátort készít az Akkumulátorgyár. Az új cikk tetszetősebb és jobb az eddigiek­nél.­­ Újabb, az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaság idejében a paksi já­rásban használt bélyegzőlenyomatot találtak a Megyei Levéltárban. A bélyegzőben lévő pöröly és kalapács szimbolizálja a Magyar Tanácsköz­társaság munkáshatalmi jellegét. » — A magyar könnyűipar 19­ 0-ben 666 000 férfi öltönyt készített. Ez a szám 1957-ben 987 000-re emelkedett. — Kétszáznegyvenei­­ forintot ho­zott a bonyhádi Dózsa Népe Ttz-nek a 90 holdas halastava, miután a le­halászással végeztek. A jövő évi hal­gazdálkodás alapjait, a halivadéko­kat átteleltetésre egy 10 holdas tóba helyezték át. — Négy forintról Három forintra esett a savanyúkáposzta ára a szek­szárdi piacon. — Vásárok: November 2-án: Duna­­földvár, Kaposvár, Pécs. November 3-án: Tolna. November 4-én: Simon­­tornya, Soltvadkert. November 5-én: Attala, Perkáta. — Egy esőköpenyt szolgáltattak be a BM Városi és Járási Rendőrkapi­tányságra. Jogos tulajdonosa ott át­veheti. — A BM­ Városi és Járási Rendőr­­kapitányságra talált tárgyként egy esernyőt szolgáltattak be. A jogos tu­lajdonosa ott átveheti. Egy tsz asszony második műszakja Tisztaság és rend uralkodik a szoba-konyhás, kamrás lakásban. Minden a helyén van, az asztalié van terítve, a fa és a víz beké­szítve várja a gazdaasszonyt. Papp Józsefné, a tolnai Alkot­mány Tsz tagja hazaérkezve meg­elégedetten néz körül kis »biro­dalmában«. Nem tűnik fel neki különösebben a rend, hisz ez ná­luk már természetes. — Sok asszony — különösen így ősz táján, amikor egyre rövidül­nek a napok, nem ér ki a panasz­ból —­ mondja. — Elégedetlenek az élettel, szidják a második, il­letve a harmadik műszakot, sőt közülünk egy-kettő már elkesere­désében arra gondol, hogy kilép a tsz-ből, mert képtelen arra, hogy az egésznapi munka után késő este főzzön, takarítson, dolgoz­zon a családra. Nálunk más a helyzet. Fér­jem és tíz éves fiam segítenek — mondja elégedetten. Az igaz, hogy amióta én is dolgozom, nálunk ez így van bevezetve. A férjem, aki a tolnai BELSPED műhelyében dolgozik, szívesen segít a háztar­tási munkában és a fiam is. Együtt összefogva segítenek és so­ha sem mennek el hazulról anél­kül, hogy előbb rendet ne tegye­nek. Pappné »műszakja« reggel 6 órakor kezdődik, amikor a tolnai Alkotmány Tsz tejesboltjában el­kezdi mérni a tejet és este ér vé­get, amikor az esti fejésű tej is elfogyott. A tolnai üzemekben dolgozó asszonyok szívesen vá­sárolnak a tsz-boltban árusított tejből, jó íze és magas zsírszázalé­ka miatt, másrészt azért is, mert igen kényelmes nemcsak reggel, hanem este is megvásárolhatják a tejet, amely a gyermekek regge­liztetéséhez, illetve vacsoráztatá­­sához szükséges. Nemcsak a telmérést végzi Pappné, hanem ezen a munkán kívül megvan a kimért területe is, amelyet lelkiismeretesen megmű­vel. Ilyen értelemben, amikor ott­honába kerül és a háztartási mun­kát végzi, ezt már Pappné har­madik műszakjának lehet számí­tani, s ezt a munkát teszi számá­ra könnyebbé férje és fia, akik segítőtársai. — Kezdetben munkatársai bi­zony sokat húzták az uramat, s erről beszélgettünk is. De miután látták, hogy Józsi nem törődik ve­­lük, abba is hagyták. És különben is, férjem sohasem szégyellte be­vallani azt, hogy segít a háztartá­si munkában. Mint mondja, nem is tudná megtenni azt, hogy új­ságot olvasva elnézze, hogy én egyedül kapkodjak a vacsora készí­téssel. Nekem pedig nagyon jól­esik, mert ebből nemcsak a szere­­tetet és a megbecsülést látom, ha­nem munkám elismerését is. Fér­jem számára ugyanis nem közöm­bös az, hogy az én 250 munka­egységem, amelyet a tsz-ben sze­reztem 40 forintjával számolva mennyire emeli évi jövedelmün­ket. P-né AMIT A BETAKARÍTÁSRÓL TUDNI KELL A gyom­os foltokat külön kell le­kaszálni, kupacokba gyűjtve, majd megszárítva el kell égetni. Minden mozgatás a gyommagvak milliárdjait szórja sírét a szántóföldeken, a szé­­rüskerteken, úton-útfélen. De ha ezek a gyomok silótakarm­ányba ke­rülnek, rontják annak minőségét, sőt egyes mérgező magvak ezen keresz­tül az állatok takarmányába is juthat. A silóba jutott gyommagvak nagy része még a hidegerjesztés kö­rülményeit is kibírja, sőt az állatok bélcsatornáján keresztül jutva is megtartja csírázóképességét. A VADGESZTENYE, MINT DARAPÓTLÉK A vadgesztenye, vagy más néven lógesztenye keményítő értéke — tehát hizlaló tápanyaga — megközelíti az árpáét. Sokat azonban nem lehet belőle etetni, mert kesernyés íze miatt nem kedveli a jószág. A vad­­gesztenyéből ki lehet vonni a keser­nyés ízt, ha a gesztenyét durvára megdaráljuk, majd két napig áztat­juk, mialatt a vizet háromszor-négy­­szer le kell cserélni. A keserű ízt pörköléssel is el lehet venni és az így megmaradt enyhe kesernyésséget melasszal lehet ellen­súlyozni. Az állatokat fokozatosan lehet rászoktatni a vadgesztenye ete­tésére és leginkább a birka kedveli, de a szarvasmarha is elfogyasztja, a darakeverékekben körülbelül 10—15 százalék arányában. A BOR SAVANYÚSÁGÁNAK TOMPÍTÁSA Különösen az idei évben fontos, hogy a bő termésből kezeléssel ki­tűnő minőségű bort tudjanak előál­lítani a gazdák. A leggyakrabban elő­forduló úgynevezett betegség a bor savanyúsága, amely rendszerint a szüretelésnél előforduló tisztátlanság vagy a hordó hibája miatt követke­zik be. Hogyan segíthetünk a bajon? A leg­egyszerűbb módja, ha minden hekto­liter borhoz 60—150 gramm szénsavas meszet keverünk. A mész a borkő­­savval és a borkővel egyesül, és le­ülepedik a hordó fenekére. Ha nem nagyon savanyú a bor, akkor 60—100 gramm szénsavas mész is elegendő. Vigyázni kell azonban arra, hogy a 150 grammnál több szénsavas mész felhasználása káros, mert a bor mész és lúgos ízűvé válik. A meszet részletekben kell a hor­dóba keverni, amelyet másnap ismét keverni kell. A leülepedés után egy hónapra kell az így megjavított bort fejteni. MILYEN LESZ AZ IDŐJÁRÁS NOVEMBERBEN A november a késő ősz hónapja, amely rendszerint borult, ködös idő­járást hoz. A napsütés időtartama e hónapban erősen visszaesik és átlago­san már csak 60—80 órára számítha­tunk. A ködös napok száma 4—8 kö­zött, a hegyeken a 10—17 is lehetsé­ges. Várható időjárás 1958. novemberé­re. Az első hét enyhébb, szárazabb jellegű, a második, a harmadik hét csapadékos. A hónap közepén erős le­hűlés várható, havaseső, havazás le­hetséges. Az utolsó hét ismét szára­zabb, hidegebb és már kisebb fagyok­kal. i i

Next