Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-04 / 286. szám

1958 december 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG yfaauu&úi a holfdU emellék­­ei IV. Aruiàs, börtön, as arak nem merik Csekasárdon tartani a tárgyalást Esteledik. Magas, barna, jó megje­lenésű fiatalember siet a vasút felé. De nem is oda tart, hanem elkerül­ve az állomás épületét, végigmegy a vasút mentén, majd a mező felé vesz irányt. Menetközben többször óvatosan körülnéz, nem lát senkit, úgy látszik, nem követik. Gyorsítja lépteit, kiér a városból, ahol az Ep­res-kertnél már várják többen is, a sejttitkár Flach Imre és Szakály Bé­la elvtársak. Néhány szót váltanak csak, mikor pillanatok alatt megele­venednek a sötét bök ok és ocsúdni sem tudnak már közrefogták őket. Letartóztatás, kattannak a bilin­csek. Gyötrő kérdés mindannyiuk­­ban: hogy történhetett? Áruló van köztünk?* Még akkor este nagyarányú letar­tóztatások történtek. Prantner Jó­zsefet a legényegyletből jövet éppen Szakály­ék háza előtt, a többieket pedig bent a házban »fogták le« az összes ott-tartózkodókkal együtt. A sejt valamennyi tagja a rend­őr-pribékek kö­z­é került. Ki hát az áruló? Hosszú-hosszú évek m­úlva derült csak ki, hogy a ma őt szim­patizánsnak feltüntető rend­­besú­­gó, Zom­bai József pékmester jóvol­tából tudta meg a rendőrség a kom­munisták nevét. Három évi tevé­kenység után Szekszárdon megsza­kadt a pártpolitikai munka fonala. Diadallal jelentette feletteseinek a rendőrkapitány: »Szeks­árdon fel­számoltuk a kommunista pártot.« Irtózatos kínzásokról szivárognak ki a hírek a nép körébe. Rövid ideig tartották a szekszárdi rendőrségen a foglyokat, de nap mint nap kihal­­latszottak a fogdákból a­rre kínzot­­tak szívbemarkoló, velőtrázó kiálto­­­zásai. Legjobban az dühítette kín­zóikat, hogy a verések ellenére sem mondtak semmit, mint a nyomozók dühösen hangoztatták: »az atyaúris­tennek sem vallanak.« A sejttitkár, Flach Imrét úgy kí­nozták, hogy gúzsba kötve, két szék­re akasztva, fejjel lefelé lóg­ó, mez­telen talpát bikac­ökkel ve­ték. Cél­jukat a válogatott kínzásokkal sem érték el. Bizonyítékok hiánya miatt néhányukat napok múlva kienged­ték. De nem tartották soká Szek­szárdon a többieket sem, így Flach Imrét, Szakály Bélát és Gyulát, Prantner Józsefet megbilincselve, ügyészi felügyelet mellett a pécsi börtönbe szállították. Emlékeznek még a szemtanúk, milyen nagy rokonszenvező tömeg kísérte ki a letartóztatott, me­g­fi­zett embereket a vasútállomáshoz. A rendőrök és nyomozók dühösen kapkodták fejüket a részvevő meg­jegyzések, a rendőri szerveket becs­mérlő és a munkásság végső győzel­­mét hirdető kijelentések hallatán. * ítélkezett a Horthy-rend­zer bíró­ága. Nem merték az urak Szekszár­­don tartani a tárgyalást. Úgy lát­zik, árt ttak a város kislétszá­m­ú man­­kásságától, a parasztoktól, féltek a kommunisták népszerűségétől. Bu­­dapesten, a Markó utcai bíróság tár­­yalótermében mondtak ítéletet a elforgatással, a fennálló társadalmi end elleni szervezkedéssel vádolt­zekszárdi kommunisták perben, kommunistához méltóan viselked­ek elvtársaink. Nem hunyás­zkodtak meg, sőt emelt fővel álltak ki az ítéle­tek elé. Mikor Flach Imre a tár­­yaláson megmutatta csupa sebhez v­­ervadásos hátát — mely a rendőr­égi vallatás nyomait viselte — a tekintetes független bíróság« veze­­ője hidegvérrel azt felelte: »Bizto­­an nekiesett valaminek« Tizenhat kilónyira dagadt a per­­nyag. A tárgyaláson a kiváló ügy­­éd a vádlottakat ügyesen védte, é­s az illegális kommunista párt akt . tagja. Súlyosan peregtek a szavak : bíró ajkáról. A budapesti lakos­összekötőt két évi, Flach Im­ét öt hónapi, Szakály Bélát három hóna­­pi, Prantner Józsefet pedig két hó­­napi börtönbüntet­re ítélték. (Még szerencséjük­ is volt, mert ellenük csupán a házkutatások során meg­talált röpcédulákat és marxista könyveket tudták bizonyítékul ven­ni.) Szekszárdon nagy elkeseredést váltott ki az ítélet. Budapest környéki fogházban, kü­lönleges bánásmódban ré­szesítve töltötték le a büntetést. Há­ngyszer a börtönfalak beszélni tudnának, de sok kín, iszonyú gyötrelem kerülne napvilágra! Patkányok, egerek te­nyésztek a cellákban, sok zor egy koszton a politikai foglyokkal. No és a sötétzárka büntetés! Flach Imrét a bánásmód miatti tiltakozásáért er­re ítélték. Gyötrelem kenyéren és vízen napokig egyedül lenni a sötét­ben, még azt sem tudva, mikor vált­ja a napot az éjszaka, mikor telik le a különbüntetés ideje! Enyhülést hozott az elvtársi együttérzés, segítés. A börtönben a fűtőcsövön keresztül, mo­dellek ko­pogtatásával »­beszélgettek«, tanul­tak, sokszor még vitatkoztak is. A Vörös Segélytől kapott könyv-, éle­lem- és ruhaküldemények is enyhí­tették a szenvedést. A börtönben egy ideig együtt volt Flach Imre Jó­zsef Attilával is, akivel közeli bará­ti kapcsolatba kerülvén, a köl­ő ne­ki adta egyik versének két rátát em­lékül. Sokáig őrizték is itthon, de a sok házkutatás egyikén eltűnt. Szabadulás. De milyen szabadulás ez? A büntetés lejárta után sem me­hettek lakóhelyükre, hanem hetekig toloncházban készítették elő őket a kinti, a »szabad« élet­e. Budapes­től örökre kitiltották min­dnyájuka , la­kóhelyükön pedi­g rendőri felü­g­elet alá kerültek. Napirenden a házku­tatások, s egyéb válogatott kelle­metlenségek. Még inkább üldözött emberekké váltak, kikerültek a tár­sadalom perifériájára. Aki nem ismerte őket, nem ismer­­te a kommunisták kitartását, szívós­ságát, azt gondolná, a kemény lecke eltántorította őket a mozgalomtól. Noha a kínzások, verések me­gtörték a testüket, a szívüket és a lelküket nem tudták legyőzni. Egyikük sem vált hűtlenné az eszméhez, a párt­hoz. Egyik, akkor a szakszervezeti mozgalomban működött elvtárs Flach Imréről azt mondta: »Mikor Imre hazajött, így beszélt: Ha nem lettem volna kommunista, úgy a börtönben lettem volna azzá, ahol még jobban megerősödtem, mert ott az elvtársaktól alkalmam nyílt megismerni elméletileg is a párt igazát.« Következik: »A mozgalom vár.« Somi Benjáminná Nem csak a pedagógusok gondja, hogyan tanulnak a majosi gyerekek •Nemrégiben a majosi népművészet helyzetéről írtunk riportot. Sok szé­pet lehetett írni, sok tervről lehe­tett beszámolni a ma még átmeneti­leg meglévő nehézségek mellett is. Akkor azonban nem jutott hely egy másik igen fontos és a község életé­re már jellemző kérdésre, amit fon­tosnak tartunk pótolni. Kedves Henrik iskolaigazgató a beszélgetés során említett egy felet­tébb érdekes esetet. Az iskolások közül a németajkú gyerekek német nyelvoktatásban ré­szesülnek. A német nyelvoktatás rendszeres, gyerekek és szülők öröm­mel veszik. Egyszer azonban megje­lent az iskolaigazgatónál Borbélyné, egy székely asszony és életrevaló ja­vaslatot tett. A javaslat annyi: ne csak a németajkú gyerekek részesül­jenek német nyelvoktatásban, hanem a székely és őslakos magyar anya­nyelvű gyerekek részére is rendez­zenek német nyelvtanfolyamot. A nyelvtanfolyamot azóta termé­szetesen megrendezték, amelyen fő­leg alsótagozatos és főleg székely gyerekek ismerkednek a német nyelv­vel. A tanfolyamon kívüli gyakorlás természetesen könnyű, hiszen gya­korlásképpen a nap bármely szaká­ban beszélgethetnek a német anya­nyelvű gyerekekkel. — Ez az egy eset önmagában nem is túlságosan sok — mutat rá a do­log tényleges és teljes jelentőségére kedves elvtárs —, de ez egy része csak annak, ahogy a szülők érdeklő­dése megnőtt az iskola munkája és a gyerekek tanulmányi eredménye iránt. Néhány évvel ezelőtt még sok volt a hiányzás, a nagy munkaidőben a gyerekek rendszeresen távolmarad­tak az iskolából. Ma már a hiányzás — ha egyelőre még nem is fehér holló —, de egyre ritkább. Sőt a szülők rendszeresen látogatják az iskolát, érdeklődnek gyermekeik ta­nulmányi előmenetele iránt. Kis dolog amit itt elmondunk, de egyik példás bizonyítéka a szilárd­ságnak, a stabilitásnak, amely most már a marosiak egész életében meg­mutatkozik. Anyagi helyzetükben, gazdálkodásukban is, de a gyerekek művelődésében, tanulásában is. 0000000T nem értünk és ezért nekünk ez titok. Zsebéből néhány búzakalászt vett elő és abból kimorzsolta a szemeket. Nem csodálatos, hogy ez a búzaka­lász egy tavaly elvetett búzaszemből kelt ki? A tavalyi egy azelőttiből, hogy ennek a búzaszemnek tíz év előtt is, száz év előtt is és ezer év előtti volt egy őse, amelyből kikelt. Jövőre is, tíz év múlva is és ezer év múlva is lesz egy utóda?­Ezt mind­annyian tudjuk és mégis mennyi titok van benne. Ez a búzaszem titka. A leány megfogta az egyik búza­szemet. A kezük ekkor — először — összeért. A fiú a leány kezébe ön­tötte a búzaszemeket, aztán tenye­rébe vette a leány búzaszemtartó ke­zét. Hosszú csend következett. Lábuk előtt lent a vízben ezüstszínű kis­halak ficánkoltak a napfényben. — Nézd ezeket a szép kishalakat. Milyen vidáman játszadoznak. Be­szélni nem tudnak és mégis megértik egymást. Senki sem tanította őket és mégis tudják, hogy minden, ami a vízben mozog, az nekik vagy élelem, vagy életveszedelem. Ez a halak titka! Távolabb, a kőgáton fehérhajú öreg horgász ült, hajlott hátát a pataknak támasztva, múlt időkön merengve . . . Rezdül a zsineg, a hor­gász a bothoz kap, a bot hajlik, a zsineg feszül­és közben fut a víz­ben ... a horgász maga felé húzza a zsineget és a zsineggel a horogra akadt halat, amely most a víz színé­re jött, ott csapkod, fröcsköl. Még néhány percnyi küzdelem, ezután a hal szákba került. A horgász meg­törölte izzadt homlokát és a halból a víz számára múlt, a horgász ré­szére a jövő — vacsora — lett. A fiatalok lába előtt a napsütötte vízben pedig gondtalanul játszadoz­tak az ezüstszínű kishalak. A partmenti fákon fészekrakó ma­darak daloltak, álmodoztak a puha fészekben, amelynek mélyén a jövő titkát rejtő apró tojások pihentek. — Egy év múlva én is végzek! — törte meg a hosszú csendet a leány. — És mihez kezdesz azután? — Még nem tudom biztosan! Én is dolgozni szeretnék! Olyan sok minden kell egy leánynak! Bár az én apám jól keres ... Nem akarok min­dent a szüleimtől várni. De hát még egy év hátra van! — Egy év nem olyan nagy idő! Én két hét múlva munkába megyek — kereső férfi leszek és ez nagyon jó érzés! A keresetem felét édesanyám­nak adom, hogy könnyítsek rajta. A másik felét magamra költöm. Olyan sokat terveztem már! Az első félév­ben ruhát veszek. Aztán egy szek­rényt, amiben a ruháimat tartom. Jó nagyot, hogy ... hogy később is elég legyen! És még sok mindent, amire egy kereső férfinek szüksége van. Mert ugye a férfinek is kell előre gondolkozni az ... otthonáról? Ahogy a „kereső férfi” és az „ott­hon” szót kimondta, egy kicsit el­pirult, de úgy érezte, hogy egy „érett” fiatalember már mondhat ilyeneket. — Én, ha elvégzem az iskolát — vette át a szót a leány — állásba megyek. Nekem nem kell a kerese­temből haza­adni. Én is veszek ma­gamnak ruhákat, aztán konyhabú­tort szeretnék venni, meg párná­kat ... — ... a kis tarka cinke újból le­szállt és még egy tollpihét vitt a fész­kébe... A fiatalok, amíg beszélgettek, ter­vezgettek, lábuk előtt a vízben ját­szadozó kishalakat, nézték és észre sem vették, hogy közben a válluk összeért, összesimultak. A leány ki­bontott haját meglengette a könnyű nyári szél és néhány rakoncátlan hajszál már a fiú arcát csiklan­dozta. A fák között a madarak befejez­ték a fészek csinosítását és a fé­szektartó ágra ültek énekelni. A gerlepár is összebújva turbékolt. A fiatalok érdeklődése a vízről, a ha­lakról, a fák, a madarak és a fészek felé fordult. A leány búzaszemtartó keze olyan volt, mint egy puha fé­szek és olyan biztosan pihent a fiú erős kezében, mint a madárfészek a fa ágai között. A fiataloknak, ahogy a fészkek felé fordultak, az arcuk összeért, a két szempár összeragyo­gott és a két száj hosszú, forró csók­ban olvadt össze. Fiatal szívük lázas dobbanásában úgy érezték, hogy ők ketten ezen a nyári délutánon meg­találták — megfejtették a legnagyobb titkot. Beck András 3 A mértéktelen Mai­ozás és következményei Legtöbb ember szereti a bort. Ez eddig rendjén is van, hiszen egyebek között bortermelő és »bor­ivó nemzet­'­­ vagyunk. A bor igen nagyszerű élvezeti cikk, jó kedvre deríti az embereket és van, aki­nek pedig egészségügyi okok miatt is tanácsos bort fogyasztani, vagy egyéb szeszesitalt. De az már egyáltalában nincs rendjén, hogy egyesek a bor ha­tása alatt olyan dolgokat követ­nek el, amelyek ártalmasak a tár­sadalomra és embertársainkra. Azt, hogy egyes emberek mennyi­re megfeledkeznek magukról né­hány pohár bor elfogyasztása után és durva cselekedeteket vált ki belőlük a szesz mértéktelen fo­gyasztása, leginkább a bűnügyi iratokat vizsgálva tudhatjuk meg. Íme néhány példa a sok közül: A paksi járás bűnüldöző szervei garázdaság miatt eljárást indítot­tak négy dunaszentgyörgyi legény ellen. Nevük Szabó József, Molnár Lajos, Lőrincz Sándor és Sólya József. Közülük a három első 1939-ben, a negyedik pedig 1940- ben született. Az eset a kocsma­pult mellett kezdődött, mégpedig azzal, hogy »féldecit« rendeltek. Az első »kör« után következett a második és így tovább. Ez a bo­gyiszlói italboltban történt Ez­után a négy barát hazament Du­­naszentgyörgyre, ahol tovább foly­tatták az italozást. Az italtól pedig végül is nem mulató jókedvük kerekedett, ha­nem verekedős kedvük támadt. Kiálltak a kocsma elé és aki arra ment, minden különösebb »indok« nélkül megverték. Bogdán Imre, aki középkorú ember lévén, a kocs­mából jött ki és egy üveg sört vitt magával. A négy jóbarát nem is ismerte, de amikor kilépett az ajtón megverték. A sörösüveget az árokba dobták, Bogdánt pedig ütötték, rugdalták. Miután ez a verekedés félbesza­kadt, megtámadták és megverték Fábián Sándort. Fábián Sándor ott állt a kocsma előtt és nézte amint Bogdán Imrét helybenhagy­ták. A verekedésbe nem avatko­zott bele, mégis megtámadták. Fá­bián, hogy mentse magát, haza­szaladt. A négy legény azonban még a lakására is utána ment. Ke­rítéslécet törtek ki és egyéb ütle­­gekkel jelentek meg lakásán. Ifj. Helyes Ferenc alsónyéki la­kos is az ital áldozata lett. Egy­részt azért, mert mértéktelen ita­lozása következtében felbomlott családi élete, másrészt pedig, ami ezzel szoros összefüggésben van, súlyos testi sértést követett el, ami törvénybe ütköző cselekedet és ezért a bíróság elé kerül. Hajnali háromkor ittas állapot­ban tért haza lakására. A vádlott és apósa között szóváltás támadt. Végül is apósa kilökte ifj. Helyes Ferencet a konyhából, mivel ön­ként nem volt hajlandó távozni. Helyes azonban nem távozott el az udvarból, hanem az ablakon át sértő szavakat kiabált be. Az após kiment, hogy elzavarja az udvar­ból is és ezért egy botot vett a kezébe. A vádlott, amikor látta, hogy apósa bottal a kezében kö­zeledik hozzá, futásnak eredt. Közben felkapta a kaput kitá­masztó vasat, amely körülbelül 120 centiméter hosszú és mintegy 5—6 kilogramm súlyú, s ezzel ki­ment az utcára. Az após a kapun kidugta a fejét, hogy a vádlott után nézzen s ekkor ifj. Helyes Ferenc egy-két méter távolságból az após fejéhez vágta a vasrudat. Ennek következtében az após sú­lyos testi sérülést szenvedett. A bíróság természetesen elítélte ifj. Helyes Ferencet: hat hónapi börtönbüntetést kapott. Ifj. Helyes Ferenc azóta már minden bi­zonnyal megbánta tettét, de ez már nem sokat változtat a lénye­gen: az italozás börtönbe sodorta. Nagyon sok közlekedési baleset is előfordul az italozás miatt. A gépjárművezetők számára a KRESZ tiltja a szeszesital fogyasz­tását akkor, amikor gépjárművet vezetnek. Ennek ellenére nem egy esetben vétenek a KRESZ előírá­sai ellen. A bűnüldöző szervek a törvényeknek megfelelően nem­csak akkor indítanak eljárást a gépjárművezetők ellen, ha mond­juk balesetet okoztak az ittasság következtében, hanem akkor is, ha nem történt ugyan semmiféle bal­eset, de italt fogyasztott a vezető mielőtt a gépkocsira, vagy a mo­torra ült volna. így járt Vida Andor dunaföld­­vári lakos is. Mezei munkáról tért haza és útközben hazafelé megállt a lakásától mintegy 50 méterre lévő italbolt előtt. Az italboltban több pohár fröccsöt és sört fogyasz­tott el, s ezután felült a motor­­kerékpárjára, s hazafelé indult. Körülbelül 20 métert ment, ami­kor igazoltatták a rendőrök, s megállapították, hogy alkoholt fo­gyasztott. Eljárás indult ellene és bíróság elé került. A bíróság dr. Kiss Tóth Tihamér tanácsa ítélke­zett felette és 600 forint pénz­­büntetésre ítélte, amely behajtha­tatlanság esetén átváltoztatható 39 napi börtönbüntetésre. B. F.

Next