Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-16 / 296. szám
1958 december 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG3 Lehet dolgozni balesetmentesen is Eredményesen zárult a munkavédelmi hónap a Paksi Konzervgyárban Egy esztendő alatt 73 üzemi baleset fordult elő a Paksi Konzervgyárban. Ötvennyolc dolgozó sérült meg úgy, hogy három napon túl gyógyult meg, 15 sérülése pedig három napon belül. Ez a statisztika, csak a balesetekről készült. A ,,sérülésekről” — amelyek következtében nem fordult elő munkakiesés, nincs kimutatás. Annyi volt, hogy nem is tartották számon. Ilyen előzmények után szervezte meg a gyár vezetősége és üzemi bizottsága a munkavédelmi hónapot novemberben. Nem kis feladatot tűztek ki célul: Hogy a munkavédelmi hónap alatt úgy szervezni a munkát, a balesetvédelmi oktatást, betartani az előírásokat, hogy egyáltalán NE FORDULJON ELŐ BALESET AZ ÜZEMBEN Az egy hónap letelt. Ennek a hónapnak a mérlege pedig igen kedvező, mert bár „teljes gőzzel” folyt a termelőmunka, állandóan 550—600 munkás dolgozott a gyárban, mégsem történt egyetlen baleset sem. Talán valami csoda történt? Egyáltalán nem? Gondos előkészületek előzték meg a munkavédelmi hónapot. Elemezték a korábbi baleseti statisztikákat, üzemrészek, jellegük szerint a baleseteket. Induláskor pedig az üzemrészek vezetői kisgyűléseket tartottak, ahol nem csak azt mondták el, mire kell különösen vigyázni az illető üzemrész dolgozóinak, hanem kérték javaslataikat is a balesetek megelőzésére, mozgósították az üzem minden dolgozóját a munkavédelmi hónap jó megszervezésére. Több mint 40 javaslat hangzott el ezeken a megbeszéléseken, amelyekből aztán megszületett a vállalat intézkedési terve. Egyes javaslatokat azonnal meg lehetett valósítani, mint például azt, hogy a lúghámozó üzemrészben elzárva tartani a lúgkövet, hogy avatatlanok ne nyúlhassanak hozzá — ez is több balesetnek volt korábban forrása — más javaslatok megvalósítására határidőt tűztek ki, vagy bekerülnek a vállalat jövő évi tervébe. Ilyenek például: Hordóemelő beszerzése, a sűrítőüzemben az ajtó bővítése, hogy a hordókat balesetmentesen lehessen szállítani (a baleseti statisztikában igen „előkelő” helyet foglal el a hordókkal történt sérülések száma), a gőzvezetékek szigetelése, a villanyhálózat rendbehozása stb. Mindhárom műszak részére megtartották A BALESETVÉDELMI ELŐADÁST, levetítették a „Munkavédelem a konzerviparban” című filmet és az üzemi orvos a gyakorlatban mutatta be, hogyan kell elsősegélyben részesíteni az áramütött dolgozót. Az egyes üzemekben plakátok hívták fel a dolgozók figyelmét az ott legkönnyebben előforduló baleseti veszélyekre. Verseny indult az üzemrészek között — megfelelő jutalom kitűzésével — a balesetvédelem megjavítására. Szigorúan ellenőrizték a munkavédelmi előírások betartását, a védőberendezések használatát. Megszigorították a sérülések nyilvántartását is, kisebb sérülést, mint ujjvágás, szeghasítás stb. ), csak az üzemorvosi rendelőben, vagy a tűzoltószobában lehetett bekötözni. Bár baleset e hónap alatt nem fordult elő, de a sérülések száma igen magas, összesen 79 sérülés fordult elő a gyárban, ezek számát üzemrészenként mutatták ki, hogy értékelni lehessen a versenyt. De érdekesebb az a statisztika, amely fajtánként tünteti fel a sérüléseket, így például a 79-ből, késvágásból ifi, üvegvágásból 27, lapkavágásból 8, szeghasításból 7 sérülés fordult elő. Ez a statisztika ahhoz nyújt segítséget a gyár vezetőségének és üzemi bizottságának, hogy meghatározza, a jövőben hol kell még javítani a balesetvédelmen, milyen intézkedéseket kell tenni a baleseti veszélyek csökkentésére. IGEN TANULSÁGOS a ládaszegező részleg munkája a munkavédelmi hónap alatt. Itt a múltban több baleset — köztük egykét súlyosabb is — fordult elő. Most pedig nemhogy baleset, hanem még kisebb sérülés sem történt. A részleg vezetője Wolf Ádám — nemcsak kioktatta a munkásokat arról, hogy mire ügyeljenek különösen, hogy túl magas gúlákat ne rakjanak, ha a dolgozó felmegy a gúlára ne a láda fenekére lépjen, hanem a sarkokra, mert a fenék könnyen beszakadhat, gumitalpú cipőben senki se dolgozzon itt — minden szegező brigád részére hulladékgyűjtő ládát is rendszeresített. A hulladékot csak ebbe szabad dobni, így nem fordulhat elő meglepetés. Egy hónap alatt több, mint 40 ezer ládát mozgatott meg az itt dolgozó huszonöt munkás — ebből 13 ezret javított, ötezer darab újat készített —, még egy szeghajítás sem fordult elő. Egy hónapig, a munkavédelmi hónap ideje alatt, lehetett baleset nélkül dolgozni a Paksi Konzervgyárban. Ez azt mutatja, hogy nem törvényszerű a baleset az ipari üzemekben máskor sem. Ha jól szervezik meg a munkát, betartják a balesetvédelmi előírásokat, az üzem minden dolgozója vigyáz a saját és dolgozó társai testi épségére, ki lehet küszöbölni az üzemi baleseteket. J. J. fi Szekszárdi Szimfonikus Zenekar pénteken Bonyhádon, szombaton pedig a BM. klubhelyiségében szerepelt. A bonyhádi hangverseny jobbára diákokból álló közönsége szeretettel fogadta az együttest. Az együttes igyekezett tudása legjavát nyújtani és ez különösen a műsor második részében sikerült. Legnagyobb közönségsikere ismét Batházi Árpád énekszámainak volt úgyannyira, hogy Erkel: Bánk bánjának Hazám, hazám c. áriáját meg is kellett ismételnie. De kijutott az ünneplésből a másik két szólistának, dr. Haider Ákosnak és Jaszenovits Gézának is. A zenekar a Kéler vígjátéknyitánnyal, a még a műsor első felében elhangzott két Brahms tánccal és a Bánk bán fantáziával aratta a legnagyobb sikert. Véghelyi Miklós karnagy szakavatott vezetése mellett most már nem sikkadt el a művekben fellelhető finomság sem és az együttes a kíséretekben is alkalmazkodó kísérőnek bizonyult. Véghelyi Miklós karnagy az utolsó szám, az [lka fantázia társszerzőjeként is bemutatkozott és meleg ünneplésben részesült Jaszenovits Géza szóistával egyetemben. Az összekötő szöveget Gerse József, a zenekar egyik tagja állította össze és mondta el, és ezzel nagy mértékben hozzájárult a magyar szerzők műveiből összeállított hangverseny megértéséhez. A zenekar szombaton este a BM. dubban mutatkozott be először Szekszárd közönségének. Itt is a bonyhádihoz hasonló sikerrel szerepelt a zenekar, majd a hangversenyt köveően vacsorán vettek részt az együtes tagjai. Beszélgetés egy új tanácstaggal •Idős, őszülő hajú asszony Buchmüller Ádámné tolnai lakos — a vándenki Reza nénije. Legtöbben — amint moslyogva meséli — jóformán csak e néven ismerik, s ha a Buchmüller nevet hallják, nem is sejtik kiről van szó. Erre éppen a legjobb példa az újjáválasztott tanács első ülésén adódott. Az ülésen hallották a tanácstagok a Buchmüller nevet, de nem tudták kit »takar«. Csak utána mondták: »Ezt mi nem tudtuk, mi csak Reza néninek ismertük, de ezen a néven annál inkább.« Igen, Reza néni mindig, mindenütt igyekezett segíteni, jó szóval, felvilágosítással. Mert bejárta a falut az évek hosszú során, mint a tolnai földművesszövetkezet tojásbaromfi felvásárlója. S eközben nemcsak az eladásról, a felvásárlásról volt szava, hanem egyéb problémákról is. Meghallgatta a panaszokat, együtt bosszankodott a panaszosokkal, s igyekezett a pártszervezeten, a tanácson, vagy éppen a földművesszövetkezeten keresztül a hibákat kiküszöbölni. Együtt örült azokkal, akiknek jó munkájuk nyomán szebbé, boldogabbá vált az életük. Az elmúlt választások alkalmával már többször jelölni akarták tanácstagnak, de nem vállalta el, mondván inkább csinálják a fiatalok. Hogy miért vállalta most mégis? Erről így beszél: »Most elvállaltam, mert a bizalmat úgy érzem nem szabad visszautasítani, meg aztán a Pálén is (e körzetben választották tanácstaggá) volna kérésük az embereknek. Mostanában nagyon megnőtt az érdeklődés a faluban a nemzetközi helyzet egyes kérdései iránt. Főleg a békével kapcsolatos hírek, a béke megvédésével kapcsolatos események keltenek nagy visszhangot. Reza néni — nevezzük most már mi is így, hisz ez az iránta érzett bizalom és szeretet kifejezése — látogatásai során erről a kérdésről beszél talán a legtöbbet. »Én hozzám bizalmasak a lakosok, elmondják véleményüket, ezért állíthatom: itt se kívánja senki a háborút, mindenki békét kíván». — Magam sem kívánom a háborút, elég volt belőle Budapesten — mondja s a visszaemlékezés sok-sok keserve rajzolódik arcára. — Megelégedettség váltja fel e szomorúságot, amikor arról beszél, hogy miként mentett meg két szökött magyar katonát. — Azt mondtam az átöltözött két katonáról, hogy a rokonaim, így hagyták békén őket. Azután arról beszél, hogy hetekig lapultak egy pincében sokszor voltak napokig víz és élelem nélkül. — Nem lehet azt a szörnyűségeket, amit átéltünk csak így egyszerűen elmondani — teszi hozzá. — 1944 karácsony estéje örökre emlékezetes lesz számomra és a következő reggel méginkább. Este menekültek el a németek, s reggel végre jöttek a szovjet katonák. Kaptam tőlük ennivalót is, ez különösen jól esett akkor. Mindent egybevetve a sok borzalom, a sok szenvedés miatt is Reza néni mégegyszer megismétli — egyetlen szem sem kívánja a háborút. — Nem mondta, de a szavából úgy veszem ki, ez is közrejátszott a tanácstagság elvállalásában hogy így közvetlenebbül akar és tud mozgósítani a béke megvédésére. (i—e) Női közalkalmazottak értekezlete Szekszárdon A Közalkalmazottak Tolna megyei Területi Bizottsága a nőfelelősök bevonásával értekezletet tartott az elmúlt napokban Szekszárdon a szakszervezet székházában. Perecsi Ferencné, az MSZMP Megyei Bizottságának munkatársa a nemzetközi helyzetről adott tájékoztatót, amelyet a jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgattak. Ezután Földes Imréné megyei nőfelelős tartott előadást a nők politikai, szakmai nevelése és általános műveltség emelése címmel. Az MSZMP művelődési politikájának határozata tükrében vizsgálták meg a közalkalmazott nőfelelősök munkáját. — Erősíteni kell azt a gondolatot, hogy a nők is felelősek az ország belső életének, a nemzetközi események alakulásáért — mondotta többek között Földes elvtársnő, kihangsúlyozva a nők aktív részvételét a békeharcban. A továbbiakban néhány érdekes számadatot ismertetett: — Angliában a nők a férfiak bérének 70 százalékát kapják, Hollandiában 65 százalékát, amíg nálunk az egyenlő munkáért egyenlő bér elve érvényesül, — mondotta. Ezután a feladatokat ismertette az előadó : — Segítsük a szakszervezeti bizottságot, hogy lehetőleg havonta egy ismeretterjesztő előadást tartsanak. Ezeknek programját úgy kell összeállítani, hogy az asszonyok választ kapjanak a gyermeknevelési, egészségügyi és egyéb kérdésekre. Előadókat a TIT útján lehet biztosítani. A nődolgozókra vár azonban a szervezés feladata. Azokban a községekben, ahol kisszámú közalkalmazott nődolgozó van,, a községi nőtanáccsal tartsanak rendezvényeket — javasolta. A beszámoló foglalkozott még a gyermeknevelés kérdésével, a nők feladataival, a társadalmi életben, valamint a dolgozó nők gondjainak megoldására tett néhány javaslatot. Az értekezlet résztvevői közül többen felszólaltak, s elmondták véleményüket. A dombóvári nőfelelős, Virág elvtársnő arról számolt be, hogy bolgár közalkalmazott nőkkel levelezési kapcsolatot alakítottak ki. Ezt a kapcsolatot, mint mondotta szeretnék továbbfejleszteni olyannyira, hogy a jövő évben kölcsönös látogatást vettek tervbe.* Valamennyi felszólaló megerősítette a beszámolóban elmondottakat: »A szakszervezetben alapvető a politikai nevelőmunka«. Két őrei a pártirodában A Dombóvári Fűtőház alapszervezetének irodájában ülök Németh III. Lajos titkárral. Beszélgetünk a kommunisták munkamódszeréről, arról, hogyan foglalkoznak az emberek ügyesbajos dolgaival. Az ajtón halkan kopogtatnak. Bejön egy ember, sötétkék vasutas félbundában, kezében jelvény nélküli vasutas sapkával. — Németh elvtársat keresem. — Tessék, én vagyok. — R ... G... vagyok. Pécsről ide utasítottak, hogy jelentkezzem, s ha az alapszervezet hozzájárul, akkor felvehetnek dolgozni. — Nem járulunk a visszavételéhez. Magát ellenforradalmi cselekmény miatt bocsátották el, s volt munkahelyére nem vehetjük vissza. Az ember köszön, s elmegy. Azután megtudom, hogy 1956- ban fűtő volt R. G. 1800 forinton felül keresett havonta. Vásárosdombon lakott szüleinél. Röpcédulát szórt az ellenforradalom idején. Motorkerékpárral járta a község utcáit — megtévedt. A vasúthoz e cselekedetei miatt nem vehették vissza. R. G. mögött alig csukódik be az ajtó, Magyar János mozdonyvezető nyit be. — Szervusztok, mi újság? Szabadnapon vagyok és benéztem, hátha van valami megbízatás. — Hétfőn pártoktatás lesz, majd arra jöjjetek el. A szolgálatot úgy kérd, hogy ezután minden hétfőn a délután szabad legyen. — Jó, rendben van, most meg elmegyek szakmai oktatásra. ■ Felkötöttkarú irodába, ember jön az — Szabadságon vagyok, titkár elvtárs, bejöttem körülnézni, talán akad részemre is pártmunka. A párttitkár hellyel kínálja Púpos Józsefet, érdeklődik, mit csinált a karjával. Púpos József elmeséli, hogy munka közben megrándult a csuklója és most három hétig betegszabadságon van. Amikor Púpos elvtárs elmegy, felém fordul Németh elvtárs és azt mondja: — Látja, erre az emberre is nagyon sok panasz volt hónapokkal ezelőtt. Rendszertelenül járt szolgálatba, ivott is, rendezetlen volt családi élete is. Munkatársai nem szívesen dolgoztak vele. A pártvezetőség elbeszélgetett Púpos elvtárssal, figyelmeztette, s a jó szónak volt foganatja. Betegsége előtt már az egyik legjobb külszíni munkás volt. Visszavették társai a brigádba, együtt dolgozik a régi cimborákkal, s ez nagy szó. Az emberek nevelése, a helyes út megmutatása a legfontosabb. Itt van például D. Sz. B. esete. Néhány hónappal ezelőtt, amikor rendezték a fizetéseket, megsértődött, s ezért még a szakszervezeti tagságát is egy időre megszakította. Két héttel ezelőtt újabb fizetésrendezés volt. A pártszervezet vezetőségének javaslatára emelték D. Sz. B. órabérét, mert jól dolgozik, soha nincs rá panasz és a családja is nagy. A párttitkár személyesen ment közölni a fizetésemelés hírét. Másnap D. Sz. B. felkereste a párttitkárt és megígérte, hogy ezután még jobban dolgozik. ■ Ezután újabb ember kopogtat az ajtón, s belép Somogyi Miklós bácsi. Jövőre ő már nyugdíjba megy. Évi járandó szabadságát kivette már, de a disznóvágásra még egy napra volna szüksége. Először a pártirodába jön: — Titkár elvtárs, van-e mód arra, hogy pótszabadságot kapjak, nem bánom, ha fizetés nélküli is lesz. — Van lehetőség, Miska bácsi, szóljon csak a mérnök elvtársnak, ő majd elengedi magát egy napra. A munkások segítenek a fegyelmezetlenek nevelésében. S ha már a közösség valakit kizár magából, azt elküldik a fűtőházból, hogy ne rontsa a hangulatot. — Zs. J. mozdonyvezető-tanonc volt — mondja Németh elvtárs. — Néhány héttel ezelőtt azonban el kellett bocsátani, mert több esetben tettenérték, amikor a szekrényekből pénzt lopott. Nála nem használt a jó szó, a nevelés. Sajnos, érte mást már nem tehetünk. Munkaruhában egy fűtő nyit be a pártirodába. — Megürült egy szolgálati lakás, titkár elvtárs, én szeretnék rá pályázni, kihez forduljak? — Forduljon bizalommal az illetékes szolgálati ágvezetőhöz, ő intézi ezt az ügyet. Amikor S. J. kimegy az irodából, azt mondja Németh elvtárs: — Nagyon rendes ember S. J., párttag, csoportbizalmi volt. Az egyik fizetéskor — még tavasszal történt — munkatársával összeveszett az Aranykulacs vendéglőben. A szóváltást verekedés követte. A verekedés után a taggyűlés tárgyalta S. J. ügyét. Leváltották a bizalmi funkcióból és figyelmeztették a kommunista magatartásra. Azóta már észrevettük, hogy használt a fegyelmi büntetés és biztos, hogy többször nem követ el vétséget. A párttagok vigyáznak hírnevükre. Nem engedik, hogy gyakoriakká váljanak a fentihez hasonló tévedések, botlások. Ha a párttagokkal szigorúan bánnak, felelősségre vonják őket, az jó, mert növelik a kommunisták tekintélyét. Pálkovács Jenő