Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-07 / 5. szám

1959. január 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 4 vasutas becsülethez méltóan (A MÁV Pécsi Igazgatóság az igazgatóságok versenyében or­szágos első lett, ebből az al­kalomból közöljük e cikket.) 958-ban már a nyár közepén megbeszéltük azokat az in­tézkedéseket és tennivalókat, ame­lyeket foganatosítani kell az 1958. évi őszi forgalmunk sikeres lebo­nyolítása érdekében. Szocializmust építő országunkban már nincs éles határvonal az őszi forgalom és az év más szakaiban le­bonyolított forgalom között, így pél­dául 1958. májusában jóval több árut szállítottunk el, mint 1957. őszi forgalmának bármelyik hónapjában, de mivel az ilyen magas szállítási feladatok mögé még felsorakozik a betakarított termékek rendeltetési helyre való szállítása, így az őszi forgalomra a vasútnak mégis jobban fel kellett készülni. Ezt tettük mi is. Felmértük az év első nyolc hó­napjának eredményeit, hiányossá­­­gait. Levontuk a következtetéseket és ennek alapján tevékenykedtünk további munkánkban. Elsősorban a párttal és a szakszervezettel egyetér­tésben csomóponti értekezleteket tartottunk, ahol a vonalakra, sőt a nagyobb szolgálati helyekre vonat­kozóan megszabtuk a feladatokat. Nem feledkeztünk meg a szállítófe­lekkel való még szorosabb együtt­működésről sem, melyekkel ugyan­csak megtárgyaltuk az előttünk álló feladatokat. Az eredmény nem is maradt el. 1958. augusztus hónapjá­ban az igazgatóságok egymásközti versenyében az első helyen végez­tünk. Ez igen nagy segítség volt, mert dolgozóink előtt feltártuk az eredmények­­ gazdasági kihatásait, így nagyobb megértéssel a gazda­ságosabb munka érdekében még nagyobb erőfeszítéseket tettek a vasutas dolgozók. A III. negyedév­ben megtartottuk első helyünket, sőt az őszi forgalmi versenyt is meg­nyertük, mivel november hónapban is mi értük el az első helyezést. En­nek anyagi oldala sem lebecsülhető, mivel az őszi forgalmi verseny első helyezettje 120 ezer forint jutalom­ban részesült. Ez az összeg az őszi forgalomban legjobb munkát végző szolgálati hely dolgozói között ke­rül szétosztásra. Szállítási tervünket már december 19-én a kocsiigényes szállításnál 100,2 százalékra telje­sítettük, így a hátralévő időben még körülbelül 230—240 ezer tonná­val több árust szállítunk el a hónap­ban a tervezettnél. N­éhány minőségi mutató meg­­javításán keresztül kívánunk rámutatni arra, hogy munkánkat a gazdaságosságra való törekvés, a kor­mány takarékossági rendeletének szem előtt tartása vezette. Tudjuk, hogy az előttünk álló feladatokat csak úgy tudjuk megoldani, ha ko­csit biztosítunk. Ennek két módját választottuk. Először megjavítottuk a kocsikihasználást, mely 1955-ben 14,23 tonna volt­, 1957-ben 14,54 ton­nára javult, ezt emeltük fel 15,15 tonnára. E felemelés az 1957. évi már jobb eredmény figyelembevé­telével is 21 025 kocsi megtakarítá­sát, illetve megrakását tette lehető­vé. Igazgatóságunk jól kihasználta az új mozdonyokat. Az adott lehe­tőséghez mérten meg is javítottuk tehervonataink gazdaságos kihaszná­lását, amelyet igazol az 1955. évi 572 tonnás átlagos terhelések 1957- ben 597 tonnára, majd ez évben 630 tonnára való felemelés. Annak elle­nére, hogy dolgozó kocsiparkunk az őszi forgalomban kisebb volt a ter­vezettnél. Szeptemberben kocsipar­kunk 331 kocsival kisebb volt a tervnél, októberben 198 kocsival volt kevesebb, melyet a kocsifordulóval kellett ellensúlyozni. Ez sikerült az 1,9 napos tervvel szemben 1,79 na­pos volt a kocsiforduló. Itt azon­ban rá kell mutatnunk ennek gaz­­daságtalanságára. Igen sok esetben kellett kihasználatlan vonatokat közlekedtetni Pécsbánya és Komló állomásokra a bányák igényeinek fe­dezésére. Ennek eredménye lett, hogy a szeptember havi 638 tonnás átlagos terhelésünk október hónap­ban 621 tonnára csökkent. Helytelen tehát egyes igazgatóság kocsiigé­­nyeit kiegyenlítés útján biztosítani a másik rovására, népgazdasági szem­pontból is, mivel jelentékeny gaz­daságtalan vonatkihasználást okoz. A kocsiforduló megjavításához szükségünk volt tehervona­taink utazási sebességét megjavítani. Az 1955. évi 11,7 km/ó utazósebes­séget, 1957-re 12,5 km/órára javítot­tuk az elmúlt évben lassabban köz­lekedtek a vonatok 11,7 km/óra át­lagos sebességgel. Feladatul áll előt­tünk, hogy a korábbi jobb ered­ményt elérjük. Ennek érdekében irányított vonalainkon naponta fi­gyelemmel kísérjük tehervonataink utazási sebességét és jobb ered­mény érdekében a szükséges intéz­kedést megtettük. A szállítási tervek túlteljesítésé­vel, az őszi forgalmi munkaverseny elnyerésével elmondhatjuk, hogy eleget tettünk szállítási kötelezett­ségünknek, vasutas becsülettel áll­tuk meg helyünket. Ezért a kima­gasló eredményekért köszönetet mon­nak a pártnak és a szakszervezet­nek, valamint az igazgatóság vala­mennyi dolgozójának. Az eredmény ígéret arra, hogy a téli forgalmunkat is zökkenőmente­sen bonyolítjuk le, de kötelez ben­nünket a jó eredmény arra is, hogy még tovább haladjunk azon az úton, mely pártunk és kormányunk célkitűzése: a gazdaságos üzemvitel­lel nagyobb teljesítményt érjünk el, minél kisebb ráfordítással. TÓTH JÓZSEF a MÁV Pécsi Igazgatóság vezetője ii. az idén is a lakosság igényeinek kielégítését tartják legfontosabb feladatnak a ktsz-ek Tízéves múltra tekint vissza a kisipari szövetkezeti mozgalom. Az elmúlt év a jubileum évfordulója volt, s egyúttal a további sikerek, ered­mények esztendeje is volt. Néhány nappal múlt csak el 1958. év, amikor tovább erősödtek a megye kisipari szövetkezetei, amikor megalapozták a további fejlődést. Számvetést készíteni egy ilyen széles mozgalom, ter­melői egységek munkájáról nehéz. A számok és adatok csak a szövet­kezetek megerősödésének egy-egy kis részletét mutatják be. ÚJ GÉPEK ÉS FELSZERELÉSEK A legtöbb szövetkezet alakulásakor a volt kisiparos műhelyében kezdte meg működését. Évek múlásával azonban a műhelyek és a kisiparosok szövetkezetbe vitt gépei, felszerelései az igényeket nem tudták kielégíteni. A nyereség egy részéből, állami hi­telből a szövetkezetek gépeket vásá­roltak, fejlesztették a gyártási tech­nológiát. A bátaszéki kádárok szö­vetkezetében például fűrészgépet, fúrógépet vásároltak. A tolnai fém­tömegcikk-készítő szövetkezetben vasmegmunkáló gépekkel bővítették a gépparkot, és emellett célgépeket készítettek a szövetkezet műhelyei­ben. Több százezer forintot tesz ki az az összeg, melyet az­ üzemházak építésére fordítottak. A bátaszéki kádárok és a dombóvári faiparosok szövetkezete új, modern üzemházat építtetett. Három szövetkezet pedig üzemházat vásárolt. Az elmúlt év­ben költöztek új üzemházba a bony­hádi ruházati szövetkezet tagjai. EGYRE BŐVÜL A TERMÉKEK VÁLASZTÉKA, ÉS JAVUL A MINŐSÉG A szövetkezetek elsőrendű feladata: kielégíteni a lakosság igényeit olyan termékekből, melyet a nagyipar nem gyárt. A cipész és szabó, valamint a vasipari szövetkezetek termékei már egy-egy község lakosságának minden igényét kielégítik. Sőt nagy tételben gyártanak a kereskedelem részére is cipőket, ruhákat stb.-t. A Tolnai Ru­házati és Szolgáltató Szövetkezetben például havonta 100 pár cipőt készí­tenek a megrendelő ízlésének meg­felelően. A paksi cipészek pedig or­szágos hírüket az elmúlt évben közel százezer pár tutyi készítésével nö­velték. A szekszárdi szabók készítette ingek pedig csaknem minden jelen­tősebb áruházban vásárolhatók. És emellett a különleges igények kielégí­tésére is vállalkoztak. Elég csak pél­dául említeni, hogy minden fazont a legújabb divat szerint készítenek, amilyen a megrendelő kívánsága. Még nagyobb lendülettel lát munkához ez évben a Hazafias Népfront Az elmúlt években a nép ellenségei előszeretettel hangoztatták, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom a mi országunkban csak választások ide­jén tölti be szerepét. Már az elmúlt év is bebizonyította e nézet tarthatat­lanságát, és azt, hogy nem igaz. A Hazafias Népfront ez évi terveit néz­ve még inkább bebizonyosodik, hogy népfront-mozgalmunk a választások előkészítése és levezetése után sem pihen, hanem ez évben még fokozot­tabb erővel lát munkához, hogy se­gítse megyénk dolgozóit a párt és kormányhatározatok minél sikere­sebb végrehajtásában. A rendszeres, kéthavonkénti elnök­ségi ülések például olyan fontos kér­dést tárgyalnak meg, mint január 8- án a népfront-bizottságok részvételét, segítő tevékenységüket a téli oktatási munkában, majd március 26-án pedig azt vitatják meg, hogy a tavaszi és nyári munkát hogyan tudják segíteni. Szólni kell a különböző bizottságok terveiről is. A megyei békebizottság február 6-án a téli békemunka ered­ményeit tárgyalja meg, valamint a Magyar—Szovjet Barátsági Hónap előkészítésével kapcsolatos feladato­kat. Egyébként előtte és utána is számos helyen lesznek békegyűlések. Januárban Dalmandon, Kakasdon, Iregszemcsén, Sárpilisen, februárban Mórágyon, Tengelicen, Pusztahen­­csén, márciusban Kistormáson, Pak­son, Kismányokon, Szekszárdon és még számos helyen. Lényegében a béke, a népek közötti barátság elmé­lyítését szolgálják az ezen időszak­ban megrendezésre kerülő magyar— szovjet, magyar—német, magyar— cseh, magyar—román, magyar—len­gyel baráti találkozók egész sora megyénk községeiben. Ezzel párhuzamosan a munkás— paraszt szövetség ápolása, a munká­sok és parasztok közötti kapcsolat el­mélyítése érdekében számos helyen kerülnek sorra munkás—paraszt ta­lálkozók. Többek között a kajdacsi dolgozó parasztok még e hó folya­mán Sztálinvárosba szándékoznak ellátogatni. A megyei művelődési bizottság a középrétegek között végzett nevelő­munka eredményeit és további fel­adatait tárgyalja majd meg március első felében. A mezőgazdasági bi­zottság február 24-én a parlagon fek­vő és hiányosan kihasznált területek felmérésének és hasznosításának fel­adatait beszéli meg. Ezenkívül természetesen még szám­­talan más nem kevésbé fontos prob­léma megtárgyalását tűzte maga elé a Hazafias Népront. Különböző meg­beszéléseken megvitatják a feladato­kat a tanácsok és a Hazafias Nép­front kapcsolatának erősítése terén, a tsz-agitáció gyakorlati eredményei­nek fokozását, a fásítás és a külön­böző mezőgazdasági munkák segíté­sének feladatait, a községfejlesztés és a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos további feladatokat. 5 AZ IDEI TERVEKRŐL A múlt évet sikeresen zárták a megyei kisipari szövetkezetek. Csu­pán egy szövetkezet zárta az évet ráfizetéssel. Az idén előreláthatólag minden szövetkezet teljesíteni tudja tervét. Ehhez a megyei szövetség minden segítséget megad. Már elké­szültek a szövetkezetekben az­­ idei tervek. Kidolgozták, hogy miből mennyit fognak készíteni. És a leg­fontosabbat tartották szem előtt: mindig figyelembe veszik a lakosság igényeit. Az építőipari szövetkezetek az idén tizenegy és félmillió forint értékben végeznek munkát mezőgaz­dasági termelőszövetkezeteknek. A SZÖVOSZ részére pedig 3,5 millió forint értékű munkát adnak majd át az év végén. A 17 építőipari szövetke­zet ezenkívül még 5 millió forint értékű egyéb építkezést végez magá­nosoknak. — Huszonnégyezer-hétszázhúsz fo­rint kedvezményt kapott az elmúlt gazdasági évben a dunakömlődi Sza­badság Termelőszövetkezet a 3004-es rendelet alapján, mert a műtrágya­felhasználás területén megfelelő eredményt értek el. A kultúrház nagytermében fehér abrosszal letakart asztalok várják a vendégeket. A nőtanács asszonyai kint a szabadban főzik a csirkéket, amelyeket a meghívottak hordtak össze. Olyan, első látszatra a kultúr­ház környéke a sok fehérkötényes szakácsnőt látva, mintha lakodalom­ra készülnének, pedig ez nem lako­dalom lesz, hanem még annál is fontosabb: a község felszabadulásá­nak megünneplésére készül a falu. Czingatag István, a község egyik legtekintélyesebb gazdája, akit a ta­nácsba is beválasztottak az őszön feleségével együtt az elsők között érkezik, s egyenest Bakács Bonifác felé tart, az állami gazdaság igaz­gatója felé, aki egymagában bús­lakodik egy sarokasztalnál. — Ha megengedi! — mondja Ba­­kácsnak, akitől sok okosat hallott találkozásaik során és már teszi is fel az ötliteres demizsont az asztal tetejére. — Csak tessék... Foglaljanak he­lyet — derül fel az arca az igazga­tónak. — Már régen meg akarom kér­dezni magától, mivel úgy hallom nagy mestere a gyümölcs és szőlő­termesztésnek,, hogy a szórtágú gúla kialakítását hogyan kell végezni al­­mafákon? — kérdi a gazda. — Hátha nem is vagyok éppen nagy mester — mondja kissé zavar­tan az igazgató — azért megmon­dom magának. Általában úgy, hogy az egyes vázágakat körben a sudá­­ron egymás felett, tíz centiméterre hagyják meg. Vagyis ennél az eset­nél sokkal sűrűbb az ágak állása, amit indokol az, hogy ezeket a váz­­­ágakat nem ágaztatjuk el és az ága­kon csak termőrészek alakulnak ki... Amíg újabbnál újabb kérdéseket felvetve a gyümölcstermelés ezer­felé ágazó tudományáról tárgyal Czingatag István az igazgatóval, las­san megtelik a terem. A párttitkár, Kovács Gábor meg Dacosa Benő, a termelőszövetkezet elnöke az utolsók között érkezik. — Nekünk már nem is jut hely — komorodik el az elnök. — Dehogyisnem — nevet a titkár és már indul is a sarokasztal felé, ahol Czingatag István ■ beszélget az állami gazdaság igazgatójával. Az elnök meghökken­t— pont Czin­gataggal üljön egy asztalhoz, aki azt beszéli, hogy mindaddig nem lép be a szövetkezetbe, amíg ő lesz az elnök — villan az agyában. — Gyere, itt még neked is jut egy hely! — kiáltja a párttitkár. A tekintetek ráirányulnak. Nincs mit tenni. Nem utasíthatja vissza az in­vitálást és már indul is a sarokasz­tal felé. A társalgás kezdetben nehezen in­dul. Dacosa Benő az igazgatóval, Kovács Gábor meg a gazdával be­szélget. Czingatag István meg Da­cosa Benő között még nincs meg a kontaktus. Egyetlen szót sem válta­nak. Már a csirkét is feltálalták. Czingatag István a demizsonból tölt a poharakba. A párttitkár emeli fel a poharat elsőnek. — A békességre igyunk — mond­ja és kacsint egyet, aztán csettint a nyelvével és Czingatag István felé fordul. — Bizony Pista, ha megfogadtuk volna a tervedet ötvennégyben, ak­kor most a termelőszövetkezetnek is már ilyen finom bora lenne. A gazdát zavarba hozza a váratlan beszéd, az elnök meg úgy köhécsel, mintha a csirkecsont a torkára sza­ladt volna. Az állami gazdaság igazgatójának azonban mohó érdeklődés csillan a szemében. — Hát maga termelőszövetkezeti tag is volt az ingatag gazda? — Voltam! — Aztán miért hagyta ott a szö­vetkezetét? — kérdez tovább az igazgató. A gazda nem válaszol, csak az arca szomorodik el. A dereshajú titkár odahajol az el­nökhöz és a fülébe súgja: — Ha akkor megszegted a de­mokráciát a szövetkezetben, most le­gyen erőd kommunista módra hely­rehozni. Dacosa Benőben a konokság né­hány pillanatig pokoli küzdelmet folytat a párt által tanított józan­sággal, végül aztán mégiscsak az utóbbi győzedelmeskedik, mert hir­telen megszólal. — Annak, hogy Czingatag Pista kilépett én is oka vagyok. Hirtelen csend lett az asztalnál. — Hogyhogy? — hökken meg az igazgató. Az elnök homloka verejtékben fürdik, de azért már mondja is: — Hát úgy volt az, hogy ötven­négyben a Czingatag Pista, akivel mindig barátságban voltam, azt a javaslatot tette, hogy a kopaszdom­bot ültessük be szőlővel. — Azt a részt, amelyiket mi be­ültettünk, miután megkaptuk tőle­tek? — vág közbe az igazgató. — Azt — válaszolja az elnök, — és folytatja tovább. — A tagság mel­lette volt, de én olyan szavakat használtam, hogy mégis elálltak tőle. — Mit mondtál? — kérdi egyre nagyobb érdeklődéssel az igazgató. — Hát azt, hogy biztos a kulák rokonai sugalmazták ezt az agyafúrt, kilátástalan tervet. Az igazgató a fejét csóválja. A párttitkár pedig felkapja a poharát, az arca majd elcsattan az örömtől. — Ez már a múlté gyerekek, a Dacosa Béni már megbánta, amit akkor mondott! Igyunk mégegyszer a békességre. A poharak összecsendülnek, Czin­gatag István arca váratlanul felde­rül, s kezét nyújtja Datosa Benő­nek. — Nekem ezt a te szádból hal­lani mindennél többet jelenít pajtás. — Izé... Hogyis mondjam — kö­szörüli a torkát a titkár Czingatag Istvánhoz fordulva. — Hivatalosan meghívunk a decemberi közgyűlé­sünkre. — Elmegyek én szívesen Gábor bátyám! — feleli a gazda. A kultúrház színpadán cincogni kezd a hegedű, a poharak egyre sű­rűbben ürülnek. Egy öblöshangú férfi dalba kezd,­ s amikor a dal el­hal, Kovács Gábor a párttitíkár fel­emelkedik és megemeli a poharát. — Ezt pedig a szovjet barátaink egészségére igyuk, akik tizennégy évvel ezelőtt felszabadítottak ben­nünket, — kiáltja. Csak hajnal felé kezdenek haza­szállingózni a vendégek. Kovács Gábor, az őszhajú párttitkár egy da­rabig együtt megy hazafelé az el­nökkel, Dacosa Benővel. Az elnökön látszik, hogy egy kissé többet ivott a kelleténél. — Maga Gábor bátyám három­szoros kovács — mondja miközben a titkárra nevet. — Na, hogyhogy? — ámul az öreg. — Hát úgy, hogy a neve is Ko­vács, a foglalkozása is, na meg a lelkeknek is maga a gyógykovácsa ebben a faluban — feleli az elnök. (Vége.) HAYPÁL TIBOR A gyógykovács

Next