Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-11 / 9. szám
i Beruházási politikánk új vonásairól, megyénk új beruházásairól nyilatkozik a Magyar Beruházási Bank Tolna megyei fiókjának a vezetője Ordas József elvtárs, a Magyar Beruházási Bank Tolna megyei fiókjának vezetője a beruházási politikánk új vonásairól és a megyénkben folyó beruházásokról tájékoztatta a Népújság tudósítóját. — Sokat beszéltünk és írtunk az elmúlt években beruházási politikánk hiányosságairól. Ordas elvtárs véleménye szerint melyek voltak beruházási politikánk főbb hibái? — Elsősorban az, hogy túlzottak voltak beruházási célkitűzéseink. Nem vettük elég helyesen figyelembe anyagi lehetőségeinket, és így beruházási terveink sok esetben elszakadtak a valóságtól. Hiba volt, hogy egyszerre sok nagy létesítmény építéséhez fogtunk hozzá. A létesítmények építése emiatt elhúzódott, állandóan növekedett a befejezetlen beruházások állománya. Ez hátrányos volt a népgazdaságnak, mert sok anyagi eszközt tartottak lekötve a befejezetlen beruházások. Kifogásolható volt azelőtt a beruházási eszközök eloszlási aránya is a népgazdasági ágak között. Elsősorban ez okozta a hibás népgazdasági arányok kialakulását. Nem volt megfelelő a beruházások gazdasági és műszaki előkészítése, így a beruházások üzembehelyezési időpontja eltolódott, kisebb kapacitással léptek üzembe egyes beruházások, és a ráfordított költségek túlhaladták az előirányzatot. — Tudomásunk szerint immár egy esztendő óta komoly változások történtek beruházási politikánkban. Megváltozott a beruházások tervezésének, engedélyezésének és finanszírozásának a rendje. — Igen. Az elmúlt évben új beruházási rendszer lépett életbe. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nagyon komoly eredményeket értünk és érhetünk el ezen az új úton a beruházások tervezése, finanszírozása és a múlt évek hibáinak felszámolása terén. Megváltozott a beruházások jóváhagyásának hatásköre. Ezáltal beruházásaink 70—80 százaléka központi ellenőrzés alá került. A beruházások engedélyezésének ez a központosítása megakadályozza az anyagi erők szétforgácsolását, a tárca, vagy vállalati érdekek felülkerekedését és érvényre juttatja a népgazdaság egyetemes érdekeit. Nagyon lényeges új vonása beruházási politikánknak a központosítás mellett a szükségességi és a gazdaságossági szemlélet helyes érvényesülése. Mielőtt engedélyeznénk egy beruházást, mélyreható közgazdasági elemzés alá vesszük azt, hogy valóban szükségessé teszik-e gazdasági feladataink a beruházás megvalósítását? Továbbá: hogy milyen gazdasági eredményt idéz elő a beruházás üzembehelyezése? Ebben a munkában elsődleges szerep hárul a Beruházási Bank dolgozóira. Megszűnt az éves keretekkel való merev gazdálkodás. Az éves keretgazdálkodás sok esetben a beruházási eszközök pazarlásához vezetett. Év végén akár kellett, akár nem, a keretmaradványt igyekeztek a vállalatok elkölteni. Jelenleg fő hangsúly a konkrét beruházás keretösszegén van. Ez takarékosságra készteti a beruházókat. Az éves előirányzattól a kereten belül el lehet férni. — Milyen nagyobb beruházások folytatódnak, illetve kezdődnek meg 1959-ben megyénk területén? — Folytatódik a Simontornyai Bőrgyár 47 milliós rekontsrukciója, melyből már kb. 30 millió forint érték megvalósult eddig, s ebben az évben újabb 10 milliós érték valósul meg. Folyamatban van a Bonyhádi Cipőgyár több mint egymillió forint értékű üzembővítése. Ugyancsak Bonyhádon még az idén megnyílik egy 100 ágyas kórház: belgyógyászattal, sebészettel, szülészettel és szemészettel. Továbbá: Bonyhádon még idén megkezdődik egy 8 tantermes általános iskola építése. Dalmandon, az Alsóleperdi Állami Gazdaság területén hibridkukorica vetőmagszárító és osztályozó üzem épül meg még az idei évben mintegy 13 millió forint értékben. Megyénk területén állami erőből 129 lakást építünk. Soroljam még tovább? — Ne, hiszen nem férne el az újságban! Még azonban Szekszárd fejlesztéséről szeretnénk tudni valamit. — Erről érdemes külön beszélni Idén újabb létesítményekkel gyarapodik a modern nagykereskedelmi raktártelep. A Vasműszaki Nagykereskedelmi Vállalat és a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat épít új raktár- és irodaházakat. Épül a Szekszárdi Kenyérgyár, a Szekszárdi Fürdő, a KÖJÁL laboratórium, a modern, új SZTK-rendelő, a Megyei Könyvtár és 57 új lakás. Reméljük, hamarosan megkezdődik a Szőlőoltvány és Borfeldolgozó Kombinát építése is kb. 7 és félmilliós költséggel. Aztán, ha minden jól megy, Szekszárdon modern, új telepet építünk a 25. sz. AKÖV részére, mintegy 15 milliós értékben. Mindenesetre tervezése már folyamatban van. A Terményforgalmi Vállalat részére is tervezés alatt van egy 100 vagonos raktár építése. — A Beruházási Bank átvette a Nemzeti Banktól a középlejáratú, visszafizetendő önköltségcsökkentési (öcsi) hiteleket. Milyen nagyobb hiteleket folyósítottak a vállalatoknak a közelmúltban? — A Paksi Konzervgyárnak 20 darab 5 vagonos vetőtároló építésére 1,7 millió forint hitelt, 5 darab csővázas raktár építésére 1 millió forint hitelt adtunk. Csaknem 5 milliós hitelt folyósítottunk a Simontornyai Bőrgyárnak is a rekonstrukcióra. Szekszárdon tejüzem építésére adtunk 1,7 millió forint „öcsi”-hitelt. Továbbá jelentős „öcsi”-hiteleket adtunk és adunk az állami gazdaságoknak vízvezetékszerelésre, villamosításra, csővázas gépszínek építésére, és így tovább ... — Utolsó kérdés: milyen feladatokat ró a Beruházási Bankra a termelői árak rendezése? — Nagyon fontos és sokrétű feladatokat. Az új árak alapján át kell dolgozni a beruházási terveket, az engedélyezési és egyéb tervdokumentációt. A Bank ellenőrzési és összesítési munkája alapján fogják megállapítani és engedélyezni az újáras, 1959. évi végleges beruházási előirányzatokat. A Beruházási Bank dolgozói mindent elkövetnek, hogy új beruházási politikánk szellemében tudásuk legjavát nyújtva teljesítsék megtisztelő, de nem könnyű feladatukat — fejezte be nyilatkozatát Ordas József elvtárs, a Magyar Beruházási Bank szekszárdi fiókjának vezetője. Gyenis János 240 GÖRLITZI ÉTKEZŐ ÉS HÁLÓKOCSI EXPORTRA Az NDK görlitzi vagongyárában 1958-ban 240 étkező- és hálókocsit készítettek a baráti országok részére. Az év utolsó napjaiban 10 étkezőkocsi készült Csehszlovákia számára. A nagy keresletre való tekintettel 1959- ben 25 százalékkal több étkező- és hálókocsit gyártanak exportra, mint 1958-ban. TOLNA MEGYEI NEPÚJSAG 1959. január I. Tudósítás a dalmandi Béke T?z-ből a közösben minden tagnak felelősséggel tartozom A TENGELYIG ÉRŐ SÁRBAN nem igen lehet jövő-menő emberekkel találkozni Dalmand utcáin. Ellenben annál többen összeverődtek a Béke Termelőszövetkezet nemrég épített irodájában. A hirtelenében összesereglett emberek között voltak tsz tagok, meg egyéni parasztasszonyok is. Először viccelődtek egymással: — Hozzatok belépési nyilatkozatot ezeknek a menyecskéknek — mondta Rupper József a könyvelőnek — és szemével közben a tere-ferélő parasztasszonyokra mutatott. — Most így beszél, közben meg úgy megrostálják a jelentkezőket, hogy csak na. Nem tudom nem azt mondanák-e nekünk is, hogy nem felelünk meg — kezdte a támadást Németh Istvánná, aki férjével 15 hold földön gazdálkodik. — Mindenkit nem is veszünk ám be a csoportba, de ha maguk jönnének, azt szívesen vennénk — így Rupper József, amire a középparaszt felesége ezt mondta: — Persze, hogy jövünk, csak azt nem tudom, hogy mikor, ha előbb nem, hát utóbb. Közben kint is csendesedett az eső és a parasztasszonyok további dolguk után néztek. De a szövetkezeti tagok széles jókedvükben tovább viccelődtek, csipkelődtek egymás között. — Meg kell csak nézni a Právics Gyurit. Ő ezért lépett be a csoportba, hogy jobb legyen a súlygyarapodása. Hízott is a három hónap alatt hét kilót itt a szövetkezetben. Ezt írja meg az újságban — jegyezte meg felém fordulva Horváth Ferenc, az elnök. — Az igaz, hogy hét kilót híztam mióta a csoportban vagyok. De akkor azt is írja meg, hogy itt fele gondom van, mint egyéni gazda koromban volt, ezért is léptem be. ■— vágta ki magát Právics György, most már komolyra fordítva a szót. Annyi biztos, hogy a dalmandi Béke Tsz tagjainak jobban megy, mint akármelyik falubeli középparasztnak. Annak dacára, hogy a szövetkezet az elmúlt évben, tavasszal alakult, átlagban minden tsz tagnak megvolt tavaly az 1800 forint havi jövedelme. Szilágyi József bácsi, az egyik idős tsz tag a hét hónap alatt 265 munkaegységére 13 900 forintot kitevő terményt, illetve készpénzt kapott a szövetkezetből, ami 100 forint híján, havi 2000 forint jövedelmet jelent. A fiatalabbak, akik jobban bírják a munkát, azok természetesen nagyobb arányban részesedtek az osztásból. A mostani elnök, Horváth Ferenc például — aki tavaly még a növénytermesztésben dolgozott — 18 000 forint erejéig részesedett a közösből. A SZÖVETKEZETI TAGOK és a nagyüzem szép eredményei együttesen győzték meg a szövetkezés előnyeiről azt a tizenkét egyéni parasztot, akik az elmúlt évi zárszámadás óta beléptek a közösbe. Márkus Ferenc volt 9 holdas egyéni gazda éppen azon a napon jelentkezett először közös munkára, mikor kint jártam. — Rosszul tettem, hogy nem álltam be tavaly, mikor megalakult a szövetkezet. Egész biztosan előbbre voltak, mint így, hiszen a legkevesebbet teljesítő tsz tag is többet keresett, mint amit nekem biztosított a kilenc hold. Máskülönben az iparkodás egységesen minden szövetkezeti tag jelszava ma a dalmandi Béke Tsz-ben. Szili József bácsi 18 anyakoca és 56 süldő gondozója azt mondta: — Az idén kétszer elletek, el akarom érni, hogy a 18 anyadisznó után 250 malac legyen, így jól jár az egész tagság, meg én is megtalálom a számításomat, mert kapok egy kis prémiumot. — Hasonló szándéka van Szijjártó Józsefnek és Márfy Józsefnek, a két tehenésznek is. ők azt mondták, hogy minden születő kisborjút felnevelnek. Ami üsző lesz, abból tehenet nevelnek, a bikaborjaikat pedig amennyiben nem alkalmasak továbbtenyésztésre, meghizlalják, ha pedig alkalmasak lesznek, annál jobb, mert tenyészállatként adják el őket és így többet kapnak értük. S ha ők ezt mondják, biztosan így is lesz. Hiszen a Húsz tehénnel kezdő szövetkezetnek ma 38 szarvasjószága van, ami már saját tenyésztés. S most azt tervezik, hogy az év végére 25 tehén és legalább 50 növendékmarha lesz a gazdaságban, mert az állattenyésztés biztosítja a legtöbb jövedelmet. A MEGYE egyik legfiatalabb termelőszövetkezetének, a szóbanforgó dalmandi Béke Tsz tagjai erre az évre azt tűzték ki legfőbb célul, hogy gazdaságukkal felsorakoznak a megye legjobb szövetkezetei közé, melyek már nyolc-tízéves múltra tekintenek vissza. Ez merész elhatározás, de nem megvalósíthatatlan. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy kevés termelőszövetkezet van a megyében, amelynek olyan gazdasági adottságai lennének, mint éppen a dalmandi tsz-nek. A szántóföldek nagytáblákban, a legelővel együtt közvetlen a major mellett vannak. A jószágok számára annyi férőhely van, hogy háromszor annyit el tudnának helyezni, mint ami jelenleg megtalálható a közösben. A gépállomás is közvetlen a szövetkezet szomszédságában van és sok segítséget ad a fiatal közös gazdaságnak. Nem szorosan a gazdasági adottságokhoz tartozik, de nagyon fontos az is, hogy a szövetkezetnek jó vezetősége van, meg a tagságnak is nagy a munkakedve. Mindenki úgy iparkodik ebben a szövetkezetben, mintha a saját, hajdani kisgazdaságában dolgozna, sőt még talán jobban. Jellemző erre, amit Szijjártó József mondott: — Mikor magamnak dolgoztam, csak magamnak tartoztam felelősséggel, de itt, a közösben minden tagnak felelősséggel tartozom a munkámért, ezért iparkodok mindig, hogy a tőlem telhetően legjobban végezzem el a rám bízott munkát. NEM AKAROK JÓSLÁSOKBA bocsátkozni, de annyit mondhatok: Ha a közös munkában egész éven át olyan lelkesen dolgoznak a tagok, mint azt most mondják, akkor a betervezett 47 forint munkaegység részesedést az idén is minden szövetkezeti tagnak biztosítja a közös gazdaság. S minden reális feltétel megvan ahhoz, hogy a fiatal dalmandi Béke Tsz az idén a megye legjobb közös gazdaságai között zárja az évet. DOROGI ERZSÉBET Közgyűlést tart az Alsóvárosi Gazdakör A Szekszárdi Alsóvárosi Gazdakör 1959. január 18-án, vasárnap, délután 3 órakor tartja évi rendes közgyűlését a városi tanács nagytermében. A közgyűlésen nyolc pontból álló tárgysorozatot vitatnak meg. A gazdakör elnöke beszámol a gazdakör évi munkájáról, ezt követi a számvizsgáló bizottság jelentése és a pénztáros beszámolója. A tárgysorozat ötödik pontjában a gazdakör Hazafias Népfront Körré való átalakulását tárgyalja meg, majd az indítványok megtárgyalására és az új vezetőség egy évre szóló megválasztására kerül sor. A gazdakör vezetősége ezúton is felhívja az érdekeltek figyelmét, hogy a közgyűlésen csak azokat az indítványokat tárgyalhatják le, amelyeket legalább három nappal előbb az elnökhöz írásban benyújtanak. És végül a vezetőség arra kéri a tagságot, hogy a január 18-ra hirdetett közgyűlésen teljes számmal vegyenek részt, hogy a gyűlés határozatképes legyen. TITKÁRNŐK Talán a legtöbbet találkozom velük és legtöbbször ők igazítanak útba. A gyárakban, s vállalatoknál a jó titkárnő szinte megfizethetetlen. Tudja, hogy mi történik a gyárban, milyen pletyka járja a községben, és jó kávét tudnak főzni — persze nem mindenkinek. Embere válogatja. Néhány történet ezekről a kedves fiatalasszonyokról, lányokról és — bocsánat — idősebb hölgyekről. Kezdjük talán az egyik élelmiszergyárban. Csinos, barna fiatalasszony ül az igazgató szobája előtt, tízóraizik. Vajas-szalámis kenyeret eszik. Az újságíró belép, illedelmesen köszön, kalapját kezébe veszi, s megszólal: — Kérem H... igazgató elvtárssal szeretnék beszélni. — Tessék várni, most éppen tárgyal... Várok. Ácsorgók, egyik lábamról a másikra támaszkodva, később már a falat is segítségül hívom, kezdek elfáradni, a falon az óra mutatója vészesen halad, tíz perc, húsz perc... — Tessék megkérdezni, mikor tud fogadni az igazgató elvtárs? Bemegy. Várok. Kiről mondja: — Sajnos, még néhány perc... Amikor megmondom, hogy engedjen be, mert nincs időm ücsörögni és nézegetni hogyan tízóraizik, haragosan rámvillantja szemét. — Nagyon sürgős? — Kérem én is dolgozom! Ma le kell még adni a riportot. — Ja, maga újságíró? — szalad be az irodába, kitárja előttem az ajtót és beenged — félóra várakozás után... Nem kérdeztem meg, hogy a gyári munkásoknak is ennyit kell-e várni... m Egy másik gyárban. Bőrrel párnázott székek, reprezentatív íróasztal, olyan, hogy kisebb igazgatónak is megfelelne. Az asztalon üveglap, telefonok, kettő, egyik a gyári, a másik a külső vonalra szóló képeket mutat, régóta ismer. Ezeket közöljék az újságban, olyan szépek, a színjátszókról felvétel, ez meg a kajakozókról, ez a boxolókról. Ugye leközlik? — könyörög. — Hogyne kérem, ha megfelel, elteszem és majd a szerkesztőm határoz, ha nem tudjuk közölni, visszaküldöm. — Ugye nem küldi vissza? Mit tehetek, a képek rosszak, otthagyom őket, órákig magyarázom, hogy miért nem, megnyugszik, és bejelent az igazgatóhoz. Az egyik vállalatnál. — Maga újságíró? Maga írta azt a cikket a múltkor? Nahát jól beolvasott a vezetőknek, én « map« helyében be sem mernék menni ez igazgató elvtárshoz. — Miért — kérdem — nagyon szidtak? — Hát csak először, de azután már megnyugodtak, mert belátták, hogy igaza volt a cikknek? De most írjon másról, például... És sorolja a tippeket, munkaversenyt, a kiszeseket, a fizetésrendezést, az öreg nyugdíjasokat ajánlja riporttémáinak... Sajnos, majd legközelebb írok ezekről, most csak tájékozódni jöttem, megy hivatalban. — Mondja, maguk közölnek verseket? — Akkor ha jók, és ha szépek, ha tartalmuk van... ö mindig verssel fogad. És előveszi a füzeteket, kötetnyi verset kell átolvasnom, s azokról véleményt mondani. Amelyikről egy kicsit is jót mondok, azonnal legépeli, zsebembe csúsztatja: — Ezt, ezt a szép szerelmes verset közölje, ez másnak is tetszeni fog... A vers rossz, a rímek zörögnek és a titkárnő leány, a három x-en túl... És szerelmes verseket ír! Hej, de nagy ára van egy riportnak. ÁCS JENŐ