Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-13 / 10. szám

VILÁG proletárjai, EGYESÜLJETEK! MAGYAR IV. évfolyam, 10. szám. ARA: 59 FILLÉR Kedd, 1959 január 13. A Georghiu-Dej Hajógyár munkásai Madocsán Az elmúlt év decemberében a XIII. kerületi népfront-bizottság meghívására Budapestre látogatott a Madocsa község termelőszövetkezeti tagokból és egyénileg dolgozó parasztokból álló küldöttsége. A madocsaiakat a Georghiu-Dej Hajógyár munkásai látták vendégül. Szombaton került sor a szíves vendéglátás viszonzására. Madocsán ezen a napon nagyszabású munkásparaszt találkozót rendeztek. A találkozón a madocsai dolgozó parasztok nagy szeretettel köszöntötték barátaikat, a Georghiu-Dej Hajógyár munkásainak küldöttségét, akiket elkísért a XIII. kerületi pártbizottság, a budapesti és a kerületi népfront-bizottság képviselője is. A vendégeket ünnepélyes keretek között fogadták a madocsai tanácsháznál, ahol Molnár András, a községi tanács vb-elnöke üdvözölte őket. Szavaira a mukásküldöttség vezetője, Balogh Lajos, a Georghiu-Dej Hajógyár igazgatója, országgyűlési képviselő válaszolt. A tanácsházán tartott baráti beszélgetés után a hajógyári vendégek a községi művelődési otthonba mentek, ahol borversenyt rendeztek Madocsa és a környék legjobb bortermelői. Ízlettek a vendégeknek a jó madocsai borok, s bőven fogyott belőlük a 200 terítékes, ízletes vacsora után is. Számos pohárköszöntő hangzott el. A hajógyári küldöttek és a madocsai dolgozó parasztok méltatták a munkás-paraszt szövetséget, amelynek egy szép és emlékezetes megnyilvánulása volt a madocsai találkozó is. A hajógyári dolgozók küldöttsége sokáig, jó hangulatban együtt maradt vendéglátóival, akik igaz, őszinte barátsággal búcsúztak el a Georghiu-Dej Hajógyár küldötteitől. A találkozón a hajógyár munkásain kívül részt vett az ugyancsak XIII. kerületi Erőműkarbantartó Vállalat küldöttsége is, amely azért érkezett, hogy a paksi járási népfront-bizottsággal megbeszélje a paksi egyéni és termelőszövetkezeti parasztokból és pedagógusokból álló küldöttség budapesti útját. A paksiak január 14-én, szerdán érkeznek Budapestre. Programjukról a XIII. kerületi népfront-bizottság gondoskodik. A küldöttség ellátogat az Erőműkarbantartó Vállalathoz. Megtekinti a Mezőgazdasági Múzeumot és a parlamentet. LÁPAFŐt 1959. A néhány száz lelket számláló kis község lakói ilyenkor télen beszorulnak a faluba. Nem sürgeti őket a mezei munka, utazni is csak akkor utaznak, ha halaszthatatlanul sürgős ügy nem szólítja őket valahova. Ámbár akárhányszor megtörténik, hogy egy-egy nagyobb hóvihar napokra elvágja őket a külvilágtól. A négy fal közé szorulnak ilyenkor az emberek, reggel és este ellátják a jószágot, elvégzik a ház körül adódó munkákat és utána — főleg a hosszúra nyúlt estéken — tétlenségre vannak kárhoztatva. Persze, azért nem tétlenkednek a lápafejek. Esténként benépesedik a kultúrház, színdarabot tanulnak a fiatalok, szombatonként ismeretterjesztő előadások vannak és a mozielőadások is jó szórakozási lehetőséget biztosítanak. A mozi jelenti itt a legfőbb szórakozást, minden egyes előadás alkalmából zsúfolásig megtöltik a termet. Olyannyira, hogy a heti egy előadás kevésnek bizonyult. (Állandó mozi nincs, csupán körzeti mozi látogatja a községet.) Az év elejétől kezdve már két előadás van hetenként, kedden és pénteken este. HA A MOZI JELENTI a szórakozást, addig a tanulást a szombat esténként sorra kerülő ismeretterjesztő előadások. Ezeken az előadásokon szó van a különböző betegségekről, mezőgazdasági kérdésekről — amelyek általában a falusi embert érdeklik. Egy-egy előadásra negyvenen-ötvenen is összejönnek — főleg férfiak. Az asszonyok inkább otthon maradnak, kötnek, horgolnak, kézimunkáznak. Persze, az olyan előadásokról — egészségügyi, baromfitenyésztési előadásokról —, amelyek őket is érdekelték, nem hiányoztak az asszonyok sem. Amikor gazdasági, termelési kérdésekről esik szó, a teret átengedik a férfiaknak. A fiatalok megtalálják maguk számára a szórakozást. A hosszú esték ugyancsak alkalmasak a színdarabtanulásra. Karácsonykor mutatták be a »Cigány« című színművet, és most a Tanácsköztársaság 40. éves jubileumára készülnek. Még nem választottak pontosan, de valószínű, hogy az »Nincs lámpái« című darabot mutatják be. Olyankor pedig, amikor sem mozi, sem egyéb előadás nincs, akkor valamelyik háznál hármannégyen összejönnek a szomszédok beszélgetni. És ilyenkor aztán minden szóba kerül. A gazdálkodás, a világpolitika — némi pletyka az asszonykörökben — jószág, vásár. És a szovjet űrrakéta is. Ilyenkor aztán működésbe lép a fantázia, találgatások folynak, mikor sikerül az embernek eljutni más bolygókra. Legfeljebb egy-két öregasszony csóválja hitetlenkedve a fejét. A FIATALABB GENERÁCIÓ már olyan természetesen beszél a szovjet rakétáról, mint bármilyen más kérdésről. Hiszen tanúja volt a repülőgép, az autó, a rádió, a mozi térhódításának. És beszélgetés közben összehasonlítást tesznek a múlttal és a ma emberének, az alkotás diadalának csodálatát nagyon hűen kifejezi az a rövid mondat, amely annyiszor elhangzik ilyen esti beszélgetések alatt: — Ha az öregapám most élne, hova lenne a csodálkozástól7 BOGNÁR Téli esték Valamikor azt tartották a téglásokról, hogy nagyon szegény emberek. Rossz ruhában jártak és éheztek. S valljuk be, ez így is volt. A felszabadulásnak, a munkásosztály hatalmának kellett eljönni ahhoz, hogy változzon a téglások sorsa. Ma az ember nem találkozik rongyos ruhájú téglásgyerekkel, éhezővel még kevésbé. A napokban a Mázai Téglagyárban jártunk. Néhány lakást néztünk meg, azzal a megállapítással jöttünk el, hogy jól öltöznek a téglások. A szekrények roskadásig teli vannak ruhával, a mázai téglagyáriak közül például a múlt évben öten házat építettek. S hogy nem éheznek, az is biztos, hiszen a téglagyári 35 család több, mint ötven hízót vágott, a legkisebb is több vett 150 kilósnál. Képünk Faragó József házánál készült A közelmúltban nyílt meg Szekszárdon, a Garay téren a gyorskiszolgáló bolt — a vásárlóközönség nagy megelégedésére. Most sokkal gyorsabb, egyszerűbb a kiszolgálás, mint azelőtt volt. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy sokkal ízlésesebb, korszerűbb a berendezés, mint az előző volt. Amióta megnyílt, már több ezer vásárló kereste fel. Ismerkedési est az első osztályosok szülei részére Szombaton délután ünnepség volt a felsővárosi általános iskolában. Ez alkalommal az első osztályos tanulók szüleit hívta meg az osztályfőnök, Lemle Zoltánná. Az ünnepség lényegében baráti találkozás volt. A gyermekek szülei a szülői munkaközösség javaslatára jöttek össze. A baráti beszélgetésen az iskola ügyeiről, a gyermeknevelésről, beszélgettek a szülők a tanítókkal. Lemle Zoltánná és Béla Pálné pedagógusok bábjátékot mutattak be a szülőknek, majd Béla Pálné elbeszélést olvasott fel, és Teisz György, az egyik kisdiák édesapja magyar nótáikat énekelt. A szülők nagy tapssal jutalmazták e kedves kis műsort. Ezt követően »bátyus alapon« szórakoztak, táncoltak a szülők és a pedagógusok, a kitűnő hangulatú összejövetel éjjel két órakor ért véget. Fél óra a vásárban — Mit kérnek párjáért? — érdeklődik egy kopottkucsmás, őszbajszú, hidegtől — avagy talán a bortól — vöröslő orrú bácsi, miközben botjával piszkálgatja a kocsiderékban fázósan összehúzódó feketeszőrű malacokat. — Nyolcszázat — válaszol a bakon ülő barnakabátos, berlinerkendőbe bugyolált menyecske. — Adják hatötvenért... — Akkor inkább hazavisszük. — Úgy is van, az lesz a legjobb — mondja egy fiatalabb bőrsapkás férfi. — Nem kell minket tanítani, mit csináljunk velük — mondja nagy nyájasan a menyecske. — Na és, ha hazavisszük és meghízlaljuk? Most is hízik otthon húsz darab. Na, mit szól hozzá? — Akkor szerencsés emberek. Azzal az érdeklődők egy szekérrel arrább állnak, a vásárlók örök elvével, hogy: »A pénzemért elvégre válogathatok.« Mindjárt a bejáratnál egy ládában két berkshire-süldő áll az érdeklődés középpontjában. — Mennyi az ára? — Tizenegy százas. — Kicsik. Sok értük az a pénz — fitymálódik a kekikabátos vevő. — Mit, hogy kicsik. Megvan mindegyik harminc-harmincöt kilós. Emelje csak meg bármelyiket. Lépten-nyomon így folyik az alkudozás a vásárban, amely az első ebben az évben Szekszárdon. Mit is láthatunk rövid félóra alatt? Először is, a barátságtalan idő ellenére is szép számmal jöttek össze érdeklődők, vásárolni szándékozók. Másodszor, hogy az állatvásárt a sertések uralták, azokból is a választási és hasonló korú malacok, háromszáztól ezer forintért párban. Sok volt a ló is, vevő rájuk viszont kevés. Érthető is, télen kevés hasznot hoz a ló. Ha már tartanak, akkor inkább szarvasmarhát tartanak és nyilván ezzel lehetett magyarázni, hogy nagyon kevés szarvasmarhát hajtottak fel. A néhány szarvasmarha valósággal elveszett az érdeklődők gyűrűjében. A ruhavásárban kevés volt a vásárló, és habár nagy készlettel vonultak fel, a tutyisok, a legkelendőbb lábbeli a klumpa volt. Hiába, ez most a szezoncikk, akárcsak nyáron a fürdőnadrág. A végső következtetés pedig, hogy az idei első vásár jobban sikerült, mint a tavalyi. B. I. Tanfolyam kezdődil Lengyelben az új tanácsi vezetők részére A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a november 16-án megválasztott új tanácsi vezetők részére kéthetes államigazgatási tanfolyamot rendez a Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskolában. A tanfolyamon 45 új tanácsi vezető vesz részt, akiknek 24 előadást tartanak a tanácsok feladatáról, hatásköréről és a tanácsok munkájáról. A tanfolyam hallgatói január 18-án egésznapos látogatásra indulnak az aparhanti termelőszövetkezetekbe. Fidel Castro sajtóértekezlete Havana: (MTI) Fidel Castro szombaton Havaninban egy sajtóértekezleten kijelentette, ha a győzelmes felkelés részvevői be akarnak lépni az új kubai hadseregbe,, szívesen látják őket. Újságírók kérdésére válaszolva elmondotta, hogy Flynn amerikai filmszínész haditudósítói minőségben tartózkodott a harci cselekmények színhelyén. Megjegyezte, hogy azokat az amerikaiakat, akik a felkelők oldalán harcoltak, kitüntetik. Fidel Castro kifejtette, hogy felszámolják az amerikai irányítás alatt álló játékkaszinókat, de a külföldi tőkebefektetőknek a volt Batista-kormánnyal kötött megállapodásait továbbra is tiszteletben tartják, ha azok megfelelnek a törvényeknek«.