Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-28 / 50. szám
TÍ5IJGÁ MEGYEI AGYAR SZOCIatISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A ^ANÁCSOK?LAPJA IV. évfolyam, 50. szám, Szombat, 1959. február 28. 50 VI.! ÉR Aparhant a megye huszonkettedik termelőszövetkezeti községe Január 1-től február 26-ig 8338 tagot vettek fel a tsz-ekbe — Magyarkeszin csütörtökön 106 jelentkező volt Tegnap estig bezárólag Tolna megyében 21 termelőszövetkezeti község és négy puszta volt, ahol lényegében befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. De tegnap Aparhantról jelentették, hogy délig 160 tagot vettek fel a két községi termelőszövetkezetbe, akik 1300 holdat visznek a közösbe, így Aparhant is termelőszövetkezeti község. Tömegesen írják alá a középparasztok a belépési nyilatkozatot Magyarkeszin. Az elmúlt héten például csaknem 200-ra választották a szövetkezeti gazdálkodást. De olyan eredmény még nem volt egy nap alatt sem, mint a legutóbbi csütörtökön. Ekkor ugyanis lényegében nyolc óra alatt 106 egyéni paraszt jelentkezett szövetkezeti tagnak, akik csaknem 700 hold földdel gyarapították a közös gazdaságot, így Magyarkeszin is megközelíti az új termelőszövetkezeti tagok száma a háromszázat. Amint arról rendszeresen beszámoltunk, a termelőszövetkezeti mozgalom megyénkben is ebben az évben nagyot fejlődött. Mutatja ezt az a szám, mely szerint január 1-től február 26-ig 6597 parasztcsalád, 8338 tag jelentkezett a termelőszövetkezetekbe. A közös gazdaságok földterülete ez idő alatt közel 50 ezer holddal nőtt. Vetik a borsit az alsónánai Béke Tsz-ben A Sárköz egyik termelőszövetkezeti községében, Alsónánán a Béke Termelőszövetkezet nagytábláin hétfőn felzúgtak a traktorok. A Várdombi Gépállomás négy körmöstraktorral és egy lánctalpassal kezdte meg a szántást. Szaporán folyik a munka, készítik elő a talajt a tavaszi vetésre. S mivel a talaj állapota és az időjárás jó, pénteken reggel már megkezdték a vetést is az újonnan alakult szövetkezetben. Húsz hold borsót vetettek el ezen a napon. S ha az idő továbbra is ilyen marad, két hét múlva megkezdik a lucerna és a tavaszi árpa vetését is. 100 hold lucernát vetnek az idén, amit tavaszi árpával vetnek felül, mert a szövetkezetnek sok takarmányra lesz szüksége. Az új közös gazdaság tulajdonosai állami gazdasági szakemberek segítségével részletesen kidolgozták és közgyűlésén megbeszélték az 1958/59. évi termelési terveket. Eszerint a szövetkezeti asszonyok kívánságára 80 hold fűszerpaprika is lesz a Békében. A palánták neveléséhez szükséges melegágyakat szintén szánórán készítik a szorgalmas szövetkezeti tagok. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜL.JETEK: A magyar—szovjet mezőgazdasági napok keretén belül Tóth Mihály egyetemi docens tart előadást Szekszárdog • A magyar—szovjet barátsági hónap keretén belül ebben az évben is megrendezik a magyar—szovjet mezőgazdasági napokat. Ezen belül nagyjelentőségű esemény lesz március 9-én a megyeszékhelyen, Szekszárdon. »A magyar mezőgazdaság szerepe és jövője, különös tekintettel a Szovjetunió és a népi demokráciák termelésére« címmel Tóth József egyetemi docens tart előadást. Erre az előadásra meghívják majd a megye legjobb mezőgazdasági szakembereit. fl termelőszövetkezetek építkezéseihez szükséges téglát biztosítani tudja a Téglagyári Egyesülés Megkértük Várai Gyulát, a Téglagyári Egyesülés igazgatóját, hogy válaszoljon több termelőszövetkezeti vezető kérdésére, hogy az építkezésekhez tudnak-e elegendő téglát biztosítani. A következőket mondotta el: A Téglagyári Egyesülésnek az idén 35 millió téglát kell gyártani. Ezzel szemben minden reális lehetősége megvan annak, hogy 38 milliót biztosítsunk az építőiparnak. Ami azt illeti, hogy a termelőszövetkezetek igényeit ki tudjuk-e elégíteni, az nem elsősorban rajtunk múlik. Mi közvetlen nem adhatunk téglát a szövetkezeteknek. De ha illetékes szerven keresztül megrendelik, már akár holnap vihetnek annyit, amennyire éppen csak szükség lesz. Jelenleg ugyanis 6 millió késztégla van a téglagyárakban, ami csaknem 2500 kislakás felépítéséhez elég. Kikeltek a kiscsirkék A szorgalmas szövetkezeti tag felesége gondol arra is, hogy a háztáji gazdaságban sok aprójószág legyen. Az alsónánai Decsák Istvánná gondol erre. A tavasznak csak a jelei mutatkoznak, de az ő háztáji gazdaságában már kikeltek a kiscsirkék. A kalaznói Petőfi Tsz-ben megkezdődött a közös munka A február első napjaiban alakult kalaznói Petőfi Termelőszövetkezet 160 tagot számlál. A községben mindössze két idős, s beteges házaspár maradt kívül. Az egyik, Jánosi József már felajánlotta földjét a termelőszövetkezetnek, aki majd földjáradékot kap az öt holdja után és beteges feleségével ebből megél. A szövetkezet a legutóbbi csütörtökön választotta meg vezetőségét és elnökét. A közös gazdaságot Turbuk Menyhért, volt tekintélyes középparaszt irányítja majd. A vezetőségválasztó közgyűlésen megbeszélték azt is, hogy az 1200 holdas gazdaságban mit termelnek az idén. Lesz például 60 hold burgonya, kukorica, lucerna és egyéb kapásnövény a szetkezetben. A közös munkát már meg is kezdték. Elsőként a földek összevonásán dolgoznak a tagok, s mihelyt ezzel végeztek, hordják a trágyát és még e héten megkötik a gépállomással a szerződést. Kalaznón a szövetkezet vette át a legeltetési bizottság földjeit és ezután itt gondozzák az apaállatokat is, mivel egyéni paraszt a községben nincs. Tízéves az Állami Biztosító Írta: Gyugyi János, A Tolna Megyei Tanács elnökhelyettese fennállásának tízéves évfordulóját ünnepli az Állami Biztosító. Az esemény hivatalos megünneplése Budapesten történt a KPVDSZ székházában a párt, a pénzügyminisztérium és a KPVDSZ vezetőinek, képviselőinek részvételével. Bár a rádió, filmhíradó, televízió is foglalkozik az eseménnyel, úgy érezzük, hogy az országos sajtó mellett Tolna megyében külön okunk is van arra, hogy e tény mellett megálljunk egy pillanatra és néhány szóval megemlékezzünk az állami biztosítás tíz évéről. Tolna megye a felszabadulás előtt a biztosítási kultúra szempontjából az ország egyik legelmaradottabb megyéje volt. A 49 magánbiztosító vállalat közül egy sem tartotta érdemesnek a világtól dombokkal elzárt vasúttól távoleső, rossz, sokszor csak földutakon megközelíthető Tolna megyei falvak biztosítási kultúrájának emelését. A szegény vidékek csak sok fáradsággal és minimális haszonnal jártak volna. Károk természetesen mindig fordultak elő, ezeket sok esetben koldulással, sőt hivatalos községi gyűjtésekkel próbálták enyhíteni. Ezeket az állapotokat a mai falusi fiatalság már szinte el sem tudja képzelni, amikor már a legkisebb községbe is elér az autóbuszhálózat és koldulásra ma már senki sem szónál. Fel sem merült a felszabadulás előtt az a gondolat, hogy nagyobb vagy több magánbiztosító Szekszárdon vezérügynökséget létesítsen. A Dunántúl nagyobb városaiból, Kaposvárról, Pécsről, Bajáról látogatott el néha-néha egyegy biztosítási ügynök, akik a mindenáron való üzletkötés érdekében valótlan ígérgetésekkel vezették gyakran félre a lakosságot, ami a károk bekövetkezésekor tűnt ki. A kapitalista biztosító pedig még a törvényes fizetési kötelezettsége alól is, ahol tudott, kibújt, ami magától értetődő volt, hiszen minden kárra kifizetett fillér a részvényesek jövedelmét, osztalékát csökkentette. 71 felszabadulás a kapitalista biztosítók sokszor ilyen rossz emlékű munkáját elmosta. A biztosítások is tönkrementek úgy ahogy a háború végigsöprése mindenütt romokat, pusztulást hagyott maga után. Tönkrementek a sok éven keresztül fizetett biztosítási díjakból létesített tőkebefektetések is, a fővárosi épületek romokká váltak, inflálódott a pénz is. A biztosítási rendszer felépítését újra kellett kezdeni. A biztosításra az embereknek szükségük van. A biztosítás a termelő munka feltétlen velejárója, mert biztosítás nélkül a munka eredményei mindenkor ki vannak téve a megsemmisülés veszélyének. Szocialista társadalmi rendszerünk a munkára épül. Alaptörvényünk az életszínvonal állandó emelkedése, amiből következik, hogy fokozottabban ébred az emberekben az életszínvonal emelkedését biztosító javaknak féltése, vigyázása. Nyugodt békés építőmunka elképzelhetetlen biztosítás nélkül, így a felszabadulás után a gazdasági viszonyok konszolidációja egy óriási perspektívákkal bíró biztosítási fejlődés kezdetét jelentette. Abból, hogy társadalmi rendszerünk a munkára épül, abból, hogy a munka eredményeit feltétlenül szükséges, hogy biztosítsuk, abból, hogy fejlődésünket a gazdasági alap, a munka határozza meg, szükségszerűleg következik, hogy a biztosítás tízéves fejlődése magán viseli társadalmunk fejlődésének általános jellegzetességeit. Ez azt jelenti, hogy a biztosítás tízéves fejlődésében akadhattak hibák, mint például a kötelező biztosítás alacsony jogkártérítési normái. A pozitívumok mellett azonban ezek a negatívumok elenyészőek és mit sem változtatnak azon, hogy az Állami Biztosító tekintélye tíz év alatt óriási mértékben megnövekedett és ma már össze sem hasonlítható az egykori kapitalista magánbiztosítás helyzetével. Az Állami Biztosító Tolna megyében tíz év alatt komoly eredményeket ért el. A megyei igazgatóság és járási fiókok létesítésével a biztosítási szervezet közelebb került a helyi párt és tanácsi szervekhez, tudott rájuk támaszkodni és a tanácsok is kötelességüknek érezték — a tanácstörvény betűit élő tartalommal megtöltve — a biztosítás felkarolását, segítését. A biztosítás ténylegesen is közelebb került a néphez. Az állami biztosítási szervezet kiépítése során a járások biztosítási körzetekre lettek felosztva és ma már minden községben biztosítási megbízott működik, bár ezek működése éppen egyes községek biztosítási kultúrszempontból való elmaradottsága miatt, itt-ott még bátortalan és nem támaszkodik eléggé a helyi szervekre. A mezőgazdaság szocialista fejlődésével, szocialista községek kialakulásával azonban a községi és egyben termelőszövetkezeti megbízottak fokozódó tevékenységével lehet majd számolni. A minisztertanács 1949-ben adta ki az Állami Biztosító alapítólevelét. Ezután még kétévi fejlődés kellett ahhoz, hogy 1951. január 1-vel Szekszárdon is megalakuljon a megyei biztosítási szerv. Amíg 1951-ig a Tolna megyei biztosítási fejlődés számokban alig érzékelhető, addig 1851 óta az ügyfelek száma megsokszorozódott. Ezt a legszembeszökőbben az mutatja, hogy ma a megye 270 ezer lakosával szemben a biztosított Tolna megyei ügyfelek száma (ideértve azokat a gazdákat is, akiknek a biztosítottsága ma még egyoldalú és így például csak az állatoltással és ivartalanítással járó biztosításra terjed ki) meghaladja a 100 ezret. Az Állami Biztosító a dolgozók érdekeit szolgálja. Ezt megmutatják a bekövetkezett károk esetén kifizetett kártérítések is, mert az állam a biztosítási díjakat erre a célra fordítja. Volt év, amikor a Tolnában általában évente rendszeresen visszatérő jégverés olyan mérvű károkat okozott (1954), hogy az ezek miatt kifizetett kártérítések összege meghaladta a biztosítási díjbevételeket, ami csak úgy volt lehetséges, hogy az országos alapból kellett a megyében befolyt biztosítási díjakat kiegészíteni. Amíg tehát egy magánbiztosítónál ilyen esetben csőd, kényszeregyezség és mindenképpen az ügyfelek megkárosítása következett volna be, addig az állami biztosításnál elképzelhetetlen, hogy olyan elemi csapás előállhasson, amelynek kifizetése nem volna lehetséges. ■agy pillantást vetettünk az •** Állami Biztosító fejlődésére Tolna megyében. A biztosításügy sokat fejlődött tíz év alatt megyénkben, de távolról sem áll még azon a szinten, mint a többi szocialista országokban vagy akár az ország fejlettebb megyéiben. Az eddigi fejlődés azonban feljogosít arra a reményre, hogy a párt és tanács szervek segítségével, az Állami Biztosító jó munkájával mind szélesebb tömegek fognak csatlakozni a biztosítottak nagy családjához és megyénk utol fogja érni a legfejlettebb biztosítási kultúrával rendelkező területeket.