Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
1959. február 8. TOLNA MEGYEI NEPIUSAG Pártmunkát és nagy pártszervezete van a bonyhádi járásbeli Mórágy községnek, de élénk mozgás, különféle rendezvények, megélénkült mozgalmi munka van náluk. Többen arról panaszkodnak, hogy kissé túlélőnk is a mozgalmi élet, hisz’ van olyan este, amelyikre két összejövetel is jutna. Mindehhez vegyük hozzá, hogy Mórágyon még nincs villany, de a hosszú téli estéken lámpavilág mellett is összejönnek az emberek, hol egyik, hol a másik tömegszervezet rendezvényére. Számolnak azzal a sajátossággal, hogy náluk a legtöbb tömegszervezet — így a KISZ, a nőtanács, a Hazafias Népfront — és a különböző egyéb szervek, mint az önkéntes tűzoltótestület, termelőszövetkezet, fásítási szakcsoport és a tantestület vezetői nem párttagok. Nem mondható éppen rossznak a kapcsolat ezekkel a pártonkívüli vezetőkkel, de helyeselhető, hogy a politikai munka segítése céljából a pártszervezet minden tagját megbízták e szervezetek egyikében végzendő pártmunkával. Hogyan történt ez? A vezetőség kollektív munkával, gondosan kiválogatva, minden szervezethez beosztott két kommunista és egy pártonkívüli aktivistát. A pártonkívüliek között több tsz tag, a község orvosa és más a párthoz közelálló demokratikus érzelmű segítőkész ember van. Körültekintésüket, gondosságukat bizonyítja, hogy a beosztásnál figyelembe vették, melyik kommunista melyik munkát és kiket ismer jobban, hol tud eredményesebben tevékenykedni, így a nagylétszámú földművesszövetkezethez Szilágyi János régi vezetőségi tagot és Szarvák József bányászt, a földművesszövetkezet igazgatóságának tagját küldték. Fehér Lajos nyugalmazott erdészt, mint szakértelemmel bíró jó agitátort és Bónitz Mátyást, a község körzeti orvosát, mint a gyümölcstermelés »szerelmesét« a fásítási szakcsoportnál bízták meg politikai nevelő munkával. A beosztás a január 8-i vezetőségi ülésen történt, majd az azt követő taggyűlésen ismertették azt a párttagsággal, minekutána papíron is rögzítették mint határozatot. Tefi a helyzet most? Működnek-e az elvtársak, felvették-e a kapcsolatot az ottani vezetőkkel? A pártszervezetnél erről már nincs a valóságot tükröző helyes kép, találgatás, bizonytalankodás tapasztalható. A titkár elvtárs beszélt többek között Berta Béla és Berta Béláné elvtársakról, akik szerinte már végzik is pártmegbízatásukat. ők ezzel ellentétben elmondták nekünk, hogy a kérdéses taggyűlésen nem vettek részt (Berta elvtárs nagyon lelkes, tenni kész ember, de beteges 79 éves öregember), és nem kapták meg eme legújabb pártmunkájukat azóta sem. A másik kommunista akinél jártunk, szóvátette, hogy csak a beosztást kapta meg, külön nem beszélték meg vele a szakcsoportnál a rá váró feladatokat. Az elindulás tehát megtörtént, törekedtek a mórágyi pártszervezet vezetői a tömegek közti politikai munkát javítani és fokozni, de csak elindultak. Helyes lenne a különféle szervezetekbe küldött elvtársakkal csoportonként külön is megbeszélni az ottani helyzetet és feladatokat. Ez nem lenne náluk olyan nehéz, mert a párttitkár ismeri ezt,, elemezték már valamennyire, hisz’ nekünk is elmondta, hogy a nőtanácsban segíteni kell a még tapasztalatlan, de szorgalmas, lelkes vezetőknek, a KISZ ben kevés a fiú, ezen kéne segíteni szervezéssel, rendezvényekkel, stb. Néhány kommunista még nem sokat tett a pártmegbízatás teljesítése érdekében. Fontos lenne emellett, hogy minden párttag ténylegesen is megkapja a beosztást — ne csak papíron —, és a tennivalókat úgy a sajátost, mint az általánost, jobban ismerje. Ez mindenekelőtt a vezetőség feladata. A későbbiekben viszont az lenne a leglényegesebb, hogy — amint tervezik is — rendszeresen beszámoltassák őket pártmegbízatásuk teljesítéséről,, tapasztalataikról. Ne sikkadjon el ez mint szokásos volt. Ehhez persze a rendszeres kapcsolat, tevékenységük alapos ismerete is szükséges. ■ Elismerésreméltó az a törekvés, hogy az aktívákon keresztül segítse a pártszervezet a tömegszervezeteknek a tervkészítést is, és azok megvalósítását, de ebből csak úgy lesz valóság, ha nem hagyják őket magukra. Gondosabb szervezéssel, úgy az elindulásnál, mint a későbbiekben történő felkészítéssel, megbeszéléssel rendszeresen segítsék őket. A jó munkának Mórágyon is megvannak a feltételei, mert a mórágyi kommunisták lelkes, segíteni kész agitátorai a pártnak. SOMI BENJAMINNÉ minden kommunistának INNEN —ONNAN A dolgozó parasztok otthonaiban tartandó összejöveteleken, esti beszélgetéseken részt vesznek a Szekszárdi Városi Párt Végrehajtó Bizottság tagjai is. E héten a felsővárosi beszélgetésen megjelent Prantner elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára is, aki hosszasan elbeszélgetett a dolgozó parasztokkal. * »Kommunista szombatokat« tartanak a bonyhádi KISZ-fiatalok, melynek keretében a község ifjúságát mozgósítva megjavítják a Bonyhád és Börzsöny közötti földutat. * A termelőszövetkezet-fejlesztési munkában a simontornyai Kossuth Tsz tagjai közül tíz népnevelő vesz részt.• A munkásfiatalok helyzetét vizsgálta a Paksi Járási KISZ Végrehajtó Bizottság a helybeli konzervgyárban, majd a tapasztalatok alapján megjelölte a KISZ feladatait is. • Megkezdték a tanácstagok oktatását a dombóvári Hazafias Népfrontnál. Az első előadás, melyen ötvenen jelentek meg, a tanács felépítésével, a tanácstagok jogaival és kötelességeivel foglalkozott. * A tag- és tagjelöltfelvételi munka, valamint a pártoktatás helyzete volt napirenden a tamási járási párt vb ülésén.• Öt falusi ifjúsági termelőszövetkezet van a dombóvári járásban, amelynek összesen 129 tagja van. Az elmúlt héten a naki Ifjúsági Tsz-ben két új tag is jelentkezett. * KISZ akadémiai előadások kezdődtek a tamási járási KISZ-bizottság szervezésében. Az első előadást »A valláserkölcs—kommunista erkölcs« címmel a napokban tartották. * A Dombóvári MÁV Forgalom pártszervezete a mezőgazdasági párthatározattal foglalkozó taggyűlésen úgy határozott, hogy a vidéken lakó kommunisták községükben fognak felvilágosító munkát végezni. A pártmegbízatás teljesítéséről az üzemi pártszervezet fogja beszámoltatni őket. 3 fl gazdaságpolitikai tanfolyamokról A pártoktatás keretében első ízben foglalkozunk gazdaságpolitikai kérdésekkel. Megyénk területén hat mezőgazdasági és négy ipari kérdésekkel foglalkozó tanfolyamot szerveztünk. E tanfolyamokkal az a célunk, hogy minél hatékonyabb segítséget adjunk a párt időszerű gazdasági és politikai célkitűzéseinek megvalósításához. Ezért elsősorban helyi pártszervezeteink vezetőinek ismereteit szeretnénk javítani. A pártirányítás érvényesítéséhez igen fontos, hogy a vezetők értsenek is a feladatokhoz. Népgazdaságunkban az elmúlt évek alatt nagyarányú fejlődés ment végbe. Az életünk minden területén új módszerek, formák kidolgozása van napirenden. Ma már a népgazdaság irányítása, az elért eredmények megszilárdítása, továbbfejlesztése, a hibák elkerülése igen bonyolult tevékenységet igényel, nemcsak az országos, hanem a helyi vezetőktől is. De nemcsak a belső, hanem a külső, a nemzetközi fejlődés tapasztalataival is számolnunk kell a vezetés minden területén. Ma már nemcsak a Szovjetunióban, hanem minden szocializmust építő országban napirenden van, hogy békés gazdasági versenyben győzzük le a kapitalizmust. A Szovjetunióban rövidesen legyőzik, utolérik, túlszárnyalják a legfejlettebb imperialista államot, az Amerikai Egyesült Államokat, Kína Angliát fogja maga mögött hagyni, a Német Demokratikus Köztársaság pedig az imperializmus védnöksége alatt álló nyugat-német államot fogja elkerülni, s a többi népi demokratikus országok is nagy ugrásokkal igyekeznek behozni gazdasági lemaradásukat, hogy ne csak erkölcsileg, politikailag, hanem gazdaságilag is túlszárnyaljanak minden kapitalista országot. Ebben a nagy gazdasági versengésben mi, magyarok sem maradhatunk le. Habár az elmúlt évek jobboldali revizionista és szektás hibái miatt kissé lemaradtunk a többi szocializmust építő országokhoz képest. Lemaradásunk behozása gén aktív, jól szervezett, hozzáértő evékenységet igényel a helyi vezetőktől is. Ebben a nagy gazdasági versengésben kívánunk segítséget adni az időszerű gazdaságpolitikai kérdések tanulmányozásával. Már az eddigi tapasztalataink is mutatják e tanfolyamok hasznosságát. Például a mezőgazdasági tagozatokon december hónapban azon vitatkoztak, hogy a 3004-es rendeletben biztosított kedvezményeket miért nem tudták megfelelően hasznosítani a gyenge termelőszövetkezetek. Az volt a vélemény, hogy a rendelkezést lehetne tökéletesíteni, lám meg is történt. Több helyen a helyi lehetőségeket jellemezve, arra a következtetésre jutottak, hogy az egyéni gazdaságok termelésnövelési lehetőségei már nagyrészt ki vannak aknázva, a mezőgazdaság gyorsabbütemű átszervezése nélkül nem tudunk az igényeknek megfelelő termésnövekedést, illetve életszínvonal emelést biztosítani, nem tűzhetünk magunk elé olyan feladatokat, mint a bolgárok, akik szinte egyik évről a másikra, kétszeres, háromszoros terméseredményt fognak elérni, stb. Az ipari tagozatok hallgatói is, amikor a politika és a gazdaságpolitika viszonyát tárgyalták, olyan következtetéseket vontak le, hogy nálunk, Magyarországon is határozottabban kell vezetni a szocialista nagyüzemek harcát a magán kapitalista szektorok ellen, példákat soroltak fel arra, hogy a magánszektor hogyan szüli a spekulációt, a kapitalizmust, hogy még mindig vannak társadalmunkban olyanok, akik nem a munkából akarnak élni, hanem a jól jövedelmező spekulációból akarnak nyerészkedni. Tehát nem lehet békítgetni a szocialista és a magánszektor harcát, mert a szocialista szektor gyors ütemű győzelme nemcsak termelési és életszínvonal emelési probléma, hanem elsősorban társadalmi és politikai jellegű kérdés— ki-kit győz le, tehát a munkásosztály hatalmának, szocialista államunk erősítésének kérdése. A fent leírt néhány példa is bizonyítja, hogy a pártvezetés, irányítás helyi méretekben is sokoldalú elvi, gyakorlati hozzáértést igényel, ezért is helyes, ha a járási pártszerveink, az ismeretek bővítése érdekében nagyobb figyelmet fordítanak a gazdaságpolitikai tanfolyamok munkájára. KURUCZ * 10 Szabó Zoltán: Erzsónki A testét letették milyen a sírba, Ámde eszméje itt él köztetek. Mint viharzűg's, zengi öt földrészhez, hogy proletárok, egyesüljetek! Az eszme él, a magvetés már érik, A béklyó, bilincs, halál, semmi már, Dacolva minden gáncsvetéssel, Óriás lett a régi proletár! Munkánk gyümölcse erős, boldog ország. Ezért dolgozzon izom és az ész. Áldott az, aki szívében e céllal Élni, dolgozni és meghalni kész! • Szabó Zoltán a fehér tisztibanditák által halálra kínzott Szabó Erzsébetnek, a »Partizánkának« testvéröccse. Ezt a verset nővére mártíromságának 39. évfordulóján írta. — Néhány hónappal ezelőtt alakult meg a gyönki járási művelődési ház zenekara. A községi tanács 10 000 forintért vásárolt egyenruhát a zenekar részére. Régi-régi újságlap fekszik előttem, régen adták ki — Moszkvában! A Sarló és Kalapács egyik magyar nyelvű száma. Régmúlt időkről, a 40 évvel ezelőtti szekszárdi eseményekről szól. Elvtársakról ír, nagyszerű harcosokról, Aranyos Györgyről, Táncos Vendelről és legendás hírű „Partizánkáról”, mert így nevezi drága mártírunkat, a dunaszentgyörgyi Szabó Erzsi elvtársnőt. És másokról is ír... árulókról, kik a bajban cserbenhagyták a proletárhatalmat. Nem nevezem meg őket, akik még élnek, szégyelljék magukat név nélkül is. ” A cikk írója Kövendi Sándor. Ki volt? Mi volt? Pár hónappal ezelőtt még semmit sem tudtam róla. Azóta már tudom. Nem volt direktóriumi elnök, nem volt kormányzótanácsi biztos, még osztályvezető sem a Megyei Intéző Bizottságnál. Mégis nagy ember volt , vöröskatona volt! Vöröskatona volt, aki haláláig hű maradt a proletárdiktatúra eszméjéhez. Kövendi Sándor egy szekszárdi kovácsmester fiaként született 1896-ban. A fényképeit nézem: az egyiken tényleges katonai idejét töltő fiatal őrvezető, aki furcsakomoly tekintettel néz a világba. A másik kép már Tirolban készült 1917-ben. Erről a képről már a háború poklában megedződött és lázadni készülő férfi tekint felém. És még egy kép a szekszárdi vöröskatonák egy csoportjáról, melyen nm őt ugyan fel nem ismerem, de amelynek hátlapjára ő írta jellegzetes keze írásával: „Egy idők tanúja legyen ez a kép Apámnak, aki bennünket vörös őröknek szervezett. Sanyi.” Hogyan lett a munkásmozgalomtól távol álló kovácsmester, cipészsegéd fiából vöröskatona? Ezt nem tudom! Negyven év múltán már kikutatni sem lehet. De hűségét, önfeláldozó ragaszkodását népe ügyéhez, ezt már ismerem! Meggyőződéses forradalmárként foglal el tüzelő állást a Séd-patak partján, amikor 1919 júniusában, a kulákok, földbirtokosok, Horthytisztek a munkáshatalomra törnek. Nem tudni, kinek a golyója oltja ki a feketéző, a proletárhatalmat gyűlölő Majsai kulák életét. De a munkásfiatalom bukása után gyilkossággal vádolva Kövendi Sándor áll Alapi Salamon Iván ötös tanácsa előtt. Itt könnyen és gyorsan mondják ki a halálos ítéleteket. Fellebbezésnek nincs helye. Hogy is lenne, hisz itt proletárokról van szó, minél jobb, minél kevesebb van belőlük. Még védőügyvéd is alig akad, csak egy-kettő. De a fiatal védőügyvéd, dr. Fleischmann Ottónak sikerül megmenteni Kövendi Pl .BL Sándor életét. Életfogytiglanra ítélik. S aztán segít... Lenin! Kövendi Sándor is azok közé tartozik, akiket a Szovjetunióban túszként visszatartott tisztekért kicserélnek. Lenin segít!... s ezt már a hófehér hajú, kedves mosolyú másik forradalmár, Berena Anna, a felesége mondja el. Hogyan ismerkedtek meg? Milyen ember volt a férje? Mi történt vele? Kérdéseinkre a még 11 év múltán is mélyről feltörő fájdalmas zokogás a válasz. „Bocsássanak meg ... mindjárt megnyugszom ... még mindig mély a seb”, — mondja, miközben mi is alig tudjuk visszatartani feltörő könnyeinket. S aztán szinte filmszerűen pereg előttünk Kövendi Sándor további sorsa. Nem, nem szabadon utaztak az életet jelentő határ felé. Darutollasok vigyáztak minden lépésükre. A szolnoki vasútállomáson egy megkínzatásában is szép leányt tesznek fel a vonatra, ő is oda megy , hogyne menne örömmel, hisz a Szolnok megyei hóhérok halálra ítélték. Kövendi Sándor beletekint Berena Anna így összetörten is ragyogó szemébe, s aztán foglya marad egy életen át... Szinte naponta felkeresi az egyik moszkvai kórházban, mert Annát gyógyítani kell. Majd egy évig fekszik a kórházban. Tejet szerez neki, ki tudja hogyan, a polgárháború nyomaival még mindig küszködő Moszkvában. S aztán mikor Anna a kórházat elhagyja, felajánlja neki hűséges szívét, örök időkre oltalmazóul. „Nemcsak férjem volt nekem, hanem elvtársam, harcostársam is” — mondja — én tudom, hogy igazat mond. Együtt élnek és harcolnak, mint a Bolsevik Párt tagjai, — együtt vesznek részt a szocializmus építésének nagyszerű munkájában. Kövendi Sándor cipőfelsőrész-készítő munkás az egyik moszkvai üzemben, a felesége, leküzdve az orosz nyelvtanulás nehézségeit, a főpostára kerül a külföldi osztályra, levelezőnek. Aztán később gyárigazgató lesz , a férje pedig falura jár a kollektivizálást segíteni. Nem könnyű a munka és sokszor nem is veszélytelen. Ismét kulákok kerülnek az útjába. Az egyik úton a kollektivizálással szemben álló kulákok elfogják, véresre verik és összekötözve a vasúti sínekre fektetik. Csak a masiniszta ébersége menti meg Kövendi Sándor életét. Felesége ijedt kérdésére véres fejjel , de csendes mosollyal csak annyit mond: „Volt egy kis összeütközésem a kulákokkal.” Így élnek, dolgoznak, küzdenek, miközben arra várnak, egyszer majd felszabadult hazájuk földjére léphessenek. S aztán egy napon megindul a náci horda a szovjet hatalom ellen. Vér, könny, pusztulás a nyomukban. A csendes szavú Kövendi Sándor újra fegyver után nyúl. Belép a Vörös Hadseregbe, hogy lerója háláját a szovjet hatalomnak, amely megmentette az életét, — hogy újból harcoljon nemcsak a szovjet nép, hanem a magyar nép szabadságáért is. Amikor Berena Anna 1944 őszén már hazájába készül visszatérni, elvtársai csak annyit közölnek vele: „Anna, férjed igaz forradalmárként a Vörös Hadsereg soraiban hősi halált halt.” Nem tért vissza a hűséges férfi — a drága elvtárs, a jó barát. Nem láthatja meg többé szívének oly kedves Szekszárd városát. De tántoríthatatlan hűsége a forradalomhoz. Népe ügyéért mindenkor harcolni kész szelleme itt él közöttünk örök időkre. Legyen példaképe Kövendi Sándor mindazoknak, akiket érző szívük hazájuk s népük szolgálatába állít. Perecsi Ferencné