Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-12 / 36. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!w k 7 a I &M; IV. évfolyam, 36. szám. I MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAP’jTA Csütörtök, 1959. február 12. ARA: 50 FILLER Ülést tartott a Megyei Tanács Tolna megye tanácsa szerdán, február 11-én ülést tartott. Az ülésen megjelent Prantner József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő, ezenkívül megjelentek Bolvári Józsefné, Kaszás Imre, Péti János, Hosnyánszki János Tolna megye országgyűlési képviselői, valamint a megyei tanács tagjai, párt- és állami szervek meghívott vezetői. A gyűlés elnöke Srottner Károly elvtárs volt. A gyűlés egy igen ünnepélyes aktussal kezdődött. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa jóváhagyta a Tolna megyei tanács végrehajtó bizottsági tagjainak a megválasztását és így sor került a v. b. tagok eskütételére. Valamennyien felsorakoztak az elnöki asztalnál s a gyűlés elnöke előtt letették az esküt. Esküjükben megfogadták, hogy a legjobb tudásuk szerint, minden erejükkel igyekeznek a népköztársaság törvényeit betartani és betartatni. A végrehajtó bizottság tagjai a következők: dr. Tuska Pál elnök, Vigh Dezső, Bali Zoltán, Gyugyi János elnökhelyettesek, dr. Polgár Ferenc titkár, Daradics Ferenc, Berényi János, dr. Kovács V. Károly, Osztermayer János, Sári József, Szalontai János, Walter János, Vugrik Valdemárné. Az első napirendi pont — amely az 1958. évi községfejlesztési tervek teljesítésével és az 1959. évi községfejlesztési feladatokkal foglalkozott — előadója dr. Tuska Pál elvtárs, a megyei tanács v. b. elnöke volt. Dr. Tuska Pál elvtárs a beszámolójában többek között ezeket mondotta: “ A tanácsok az évek során egyre inkább a területük gazdáivá váltak. Fokozódott önállóságuk, aminek az egyik legfontosabb megnyilvánulási formája a községpolitikai munka. Ez nem csupán, sőt nem elsősorban adminisztratív tevékenységet jelent. Ennek a nagy jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy a tömegek széleskörű szervezésével, mozgósításával igyekszik közérdekű feladatokat végrehajtani. Ezért a községpolitikai munka végső soron a párt politikájának a megvalósítása. Az előző évek községpolitikai munkáját értékelve megállapíthatjuk, hogy évről évre szembetűnő a fejlődés. Rendeletek, különféle kormányintézkedések születtek, amelyek következtében a községpolitikai célkitűzések évről évre fokozott mértékben valósultak meg. Míg 1957- ben a megye 76 községében szavaztak meg a tanácsok községfejlesztési hozzájárulást, addig 1958- ban már három község — Bogyiszló, Fürgéd és Várong — kivételével minden községben volt községfejlesztési hozzájárulás. De minden évben növekedett az előző évihez viszonyítva megyei átlagban a községfejlesztési hozzájárulás százaléka is. Sok községben több évre előre megszavazták a hozzájárulást és ez lehetővé tette nagyobb közérdekű feladat végrehajtását, vagy megkezdését is. Nagy jelentőségű volt a célkitűzések megvalósítása szempontjából az a kétmillió forint községfejlesztési hitel, amelyet az állam Tolna megyében a nagyobb feladatokat megvalósító községek rendelkezésére bocsátott. Több községben tartalékoltak bizonyos összeget a következő évi célkitűzések végrehajtásához. Dr. Tuska Pál elvtárs beszélt több olyan hiányosságról is, amelyeket az elmúlt év során tapasztaltak a községpolitikai munka terén, így például nem mindenütt helyeztek kellő gondot a tervdokumentációra. Néhol reszortfeladatnak tekintették ezt a nagyjelentőségű munkát, nem pedig az egész végrehajtó bizottság, az egész tanács és az egész lakosság feladatának. Az elmúlt évben — amint azt a példák sora igazolja — sok olyan közérdekű feladatot valósítottak meg, amelyekre a községfejlesztési hozzájárulás nélkül állami beruházásból csak később lett volna lehetőség. A legtöbb pénzt különféle kommunális feladatok végrehajtására fordították — járda, útépítés, stb. — ezenkívül pedig kulturális és oktatási feladatokra. Igen jelentős volt megyeszerte a társadalmi munka mennyisége. Tolna megyében, mintegy 2,5 millió forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. Az 1959. évi községfejlesztési tervezésről többek között a következőket mondotta dr. Tuska Pál elvtárs:— Amint azt a tervek tükrözik, az idei évben tovább fokozódik a fejlődés a községpolitikai munka terén. Minden községben szavaztak meg községfejlesztési hozzájárulást, a százalék is magasabb az előző évinél. A tervek szerint fokozódik a helyi erőforrások kihasználása és ami igen örvendetes, sokkal szélesebb körű volt a dolgozók bevonása a tervek elkészítésébe, mint az előző évben. Egymillió forintnál több társadalmi munkát terveztek az idei évre, az előző évinél. Foglalkozott dr. Tuska Pál elvtárs a megyei tanácstagok feladataival is, amelyek reájuk hárulnak a községpolitikai célkitűzések megvalósítása terén. A beszámoló után vita következett, amelynek során többen felszólaltak és elmondották véleményüket a különféle helyi és általános jellegű feladatokról. Szalontai János például elmondotta, hogy az ő községében, Tengelicen hogyan sikerült a falu lakosságának összefogásával egy modern iskolát felépíteni. Czéh Lajos, az OTP szekszárdi kirendeltségének vezetője a községfejlesztési bankhitelek jelentőségéről, lényegéről beszélt. Sándor Gábor a megyei tanács v. b. osztályvezetője a kivitelezés terén adódó problémákról szólt és felhívta a tanácstagság figyelmét az előrelátásra, az előretervezésre, mert a tapasztalatok szerint sok kapkodás és nehézség adódik minden évben abból, hogy nem kellő időben készítik elő a községfejlesztési tervekben szereplő beruházások végrehajtását. Sajgó Ferenc, a dombóvári járási tanács v. b. elnökhelyettese a községpolitikai munka pénzügyi problémáival, többen pedig az építőanyagok biztosításával foglalkoztak. A napirendi pont tárgyalása dr. Tuska Pál válaszadásával és összefoglalójával ért véget. Ezután a megyei népi ellenőrzési bizottság munkatervtervezetének kiegészítésére és jóváhagyására került sor, majd pedig Báli Zoltán, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese előterjesztette a legelőgazdálkodás szabályozásáról készült tanácsrendelettervezetet jóváhagyás végett. A két utolsó napirendi pontban bejelentések és interpellációk voltak. B. F. 191 621 kilométer egy év alatt A szekszárdi mentőállomás komoly forgalmat bonyolított le az elmúlt évben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mentőállomás négy gépkocsija 1958-ban összesen 191 621 kilométert tett meg, ami annyit jelent, hogy egy-egy kocsi egy és negyedszer kerülhette volna meg az egyenlítőt. Ez a forgalom mintegy tíz százalékkal nagyobb volt az előző, 1957. évinél. A szekszárdi mentők összesen 5204 esetben vonultak ki, tehát naponta átlagosan tizennégyszer, ebből 321 esetben balesethez. A mentőállomás decemberben egy újabb gépkocsit kapott, ebben az évben már öt gépkocsival látja el a feladatokat, úgy hogy négy mentőkocsi van rendszeresen forgalomban, egy pedig mint baleseti tartalék szerepel. Érdekes, hogy a januári forgalom is tíz százalékos emelkedést mutat a múlt évihez képest. Tanácskozás a mezőgazdasági szakemberek részére A Tolna megyei mezőgazdasági szakemberek részére megyei tanácskozást rendez február 21-én délelőtt 10 órai kezdettel Szekszárdon a Városi Művelődési Házban a Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya, az Állami Gazdaságok Tolna megyei Igazgatósága, a Tolna megyei Gépállomások Megyei Igazgatósága és a Tolna megyei Szövetkezetek Szövetsége. A tanácskozáson Magyari András földművelésügyi miniszterhelyettes tart előadást, részt vesz és felszólal a tanácskozáson Dögei Imre földművelésügyi miniszter is. A tanácskozást követően délután 5 órakor a Művelődési Ház művészeti együttese kétórás vidám műsorral szórakoztatja a tanácskozás részvevőit, majd este 7 órakor ugyancsak a Művelődési Házban gazdászbál kezdődik. Teljes egészében előregyártott vasbetonelemekből épül fel ebben az évben a dombóvári 250 köbméteres víztorony. Képünkön Guld József vasbetonszerelő brigádja a víztorony lépcsőház elemeinek vasszerelését végzi. 0 XXI. kongresszus után új tervekkel készülnek az idei évre a tengelici Petőfi Tsz-ben A tengelici Petőfi Termelőszövetkezetben a közeli napokban vitatják meg a XXI. kongresszuson elhangzott mezőgazdasági vonatkozású felszólalásokat. A tsz vezetősége, Hosnyánszky Jánossal, a szövetkezet Kossuth-díjas elnökével már a kongresszus idején kidolgozta a tsz idei fejlesztési tervét, s most ezt is a tagság elé terjesztik. A vezetőség az új esztendő folyamán már eddig is jó eredményekről, számolhat be: az istállóátlag a januári 6,8 literről 8,9 literre emelkedett, s a múlt évi tejtermelés alapján megkezdték az egyedi kiválogatást is. Jelenleg 12,7 liter a fejési átlag. Ezt azonban az év folyamán 17 literre akarják emelni, s a XXI. kongresszussal kapcsolatos megbeszélésen terjesztik a tagság elé a nagyüzemi táblásítás tervét is, amelyet az idén akarnak bevezetni a tengelici szövetkezetben. Főzőtanfolyam Kisvejkén Kisvejkén a községi kultúrotthonban főzőtanfolyam indult. A tanfolyamon 25 asszony és leány vesz részt. A tanfolyam részvevői a sütéshez, főzéshez szükséges anyagot közösen hordják össze. A foglalkozásokon általában a jókedvben sincs hiány, mert munka közben énekelni is lehet. Este 10 órára általában mindig elkészülnek a vacsorával, és addigra megjönnek a meghívott vendégek is, ugyanis minden estére öt férjet hívnak meg, akik eddig minden esetben még dicsérőleg nyilatkoztak az ételekről. A férjek hozzák a bort is, ilyenkor előkerül a hegedű és gyakran a késő éjszakai órákig szórakoznak a tanfolyam , részvevői és a meghívott vendégek. Ú) szovjet expedíció a Déli sarkon Mirnij (TASZSZ) Kedden a Mirnij megfigyelőállomásról a negyedik szovjet expedíció, tizenkét sarkkutató szántalpas traktorvonaton elindult az Antarktisz belső vidékeire. A traktorvonat a tervek szerint 1959-ben és 1960-ban körülbelül hatezer kilométeres transz-antarktikus utat jár be három sarkon keresztül: a déli földmágnességin, a déli földrajzi sarkon és a viszonylagos megközelíthetetlenség pólusán át. Újítás a tutyigyártásnál • Évi egymillió forint megtakarítás Az a három pár tutyi, amit Radványi Pál, a paksi Cipész KTSZ elnöke hozott be megmutatni a KISZÖV műszaki osztályára, első látásra nem sokban különbözik a régitől, attól a több százezer pártól, amit az elmúlt években az országnak szinte minden részébe szállított a szövetkezet. A szövetkezet az országban egyedül foglalkozik a kötöttcipők üzemszerű gyártásával. Pedig a különbség nem is kicsi: az egyiken csak sima talp van, a másikon már oldalt is körül egycentis gumiszalag, a harmadik párnál pedig az orrnál és a saroknál gumimagasítás is. A talp nem varrással, hanem ragasztással, vulkanizálással van felerősítve. Az új tutyi élettartama legalább kétszerese a réginek, tartósabb, de ami a legfontosabb, előállítása tizenkét forinttal kevesebbe kerül, mint amit régi eljárással gyártottak. Ez pedig — évi nyolcvanezer pár termelést figyelembe véve — közel egymillió forint. Közel egy éve kezdett gondolkodni Radványi Pál azon, hogyan lehetne jobb és olcsóbb tutyit előállítani. Legtöbb baj mindig a talpvarrással volt, gyakran romlott el a gép, javítani kellett, de a minőségi reklamációk is legtöbbnyire abból adódtak, hogy néhány hónapi használat után a varrás elmarta a »felsőrészt«. Hónapokig tartó kísérletezés után sikerült kidolgozni az új megoldást — Radványi elvtárs a dunaföldvári társszövetkezet gumicsizmaüzemébe járt fel szinte naponta — mire az első néhány pár kész tutyit ki lehetett adni próbahordásra. Megkérdezte a szövetkezetben, kik végeznek olyan munkát, ahol a legjobban használódik a lábbeli. Az egyik párat Babayné kérte el, aki — mint mondta — sokat dolgozik otthon kertjében, meg a malacokkal, ahol bizony az ásás, etetés, trágyázás »eszi« a lábbelit. Közben megkötötték az újítási szerződést a KISZÖV-vel — egyelőre kísérletezésre. Az ősz végére pedig, amikor a használatban már bebizonyosodott, hogy az újfajta kötöttcipő sokkal tartósabb a réginél, elküldték a mintapéldányokat a KERMI-hez, a Belkereskedelmi Minisztérium minőségellenőrző intézetéhez is. A KERMI a döntést az elmúlt napokban hozta meg. Nemcsak elfogadja és engedélyezi az új gyártmány forgalombahozatalát, hanem ezzel egyidőben meg is tiltja, hogy a régi eljárással gyártott tutyikat hozzon forgalomba a szövetkezet. A különböző — most már laboratóriumban végzett — vizsgálatok megerősítették a hordási próba tapasztalatait. Az újítás bevezetése elsősorban a talpnál jelent megtakarítást. A talp a hulladék hulladékából« készül, olyan használt autógumiból, amit már a Dunaföldvári Cipész KTSZ sem tud felhasználni, a gumicsizmaüzem hulladéka. De jelentős a tüzelőanyag-megtakarítás is. Napi másfél mázsával kevesebb szén felhasználásával végzik a jövőben nemcsak a szárítást (eddig csak a tutyik szárítására használtak fel szenet), hanem a vulkanizálást is, sőt a gőzenergiából jut majd a műhelyek fűtésére is.