Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-28 / 74. szám

2 A világ munkásosztályának ereje az összefogásban, a nemzetközi proletárszolidaritásban rejlik Hruscsov beszéde a Lipcsében megtartott össznémet munkáskonferencián Moszkva (TASZSZ). A moszkvai lapok ma közlik Hruscsovnak már­cius 7-én a 9. össznémet konferen­cián, Lipcsében mondott beszédét. Hruscsov, miután röviden jelle­mezte a Szovjetunió és a kapitalista világ között az októberi forradalom óta kialakult kapcsolatokat, a jelen­legi nemzetközi helyzettel foglalko­zott. — A mai helyzet marxista—leni­nista elemzése alapján az a vélemé­nyünk — mondotta Hruscsov —, hogy a háború már nem elkerülhetet­len. Nem azért, mintha az imperialisták okosabbá, vagy jobbá váltak volna, hanem azért, mert gyengébbek let­tek, a béketábor pedig erősebb. — Körülbelül így fejezhetjük ki magunkat: az imperialisták szeret­nék megsemmisíteni a szocialista or­szágokat, miként az éhes farkas sze­retné felfalni az oroszlánt. De a far­kas gyomra kicsi és fogai elkoptak, eltompultak. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a világ munkásosztályának ereje az összefogásban, a szervezettség­ben, a nemzetközi proletárszoli­­d­aritásban rejlik, s a nemzetközi munkásmozgalom most egy hatal­mas, növekvő és izmosodó erőre támaszkodik. Ez az erő: a szocia­lista országok hatalmas tábora. — Meggyőződésünk, hogy ha az im­perialisták háborút robbantanak ki a szocialista országok ellen, ez a há­ború a kapitalizmus pusztulásával végződik. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és az összes szocialista országok nemzetközi és belső hely­zete szilárd. A Szovjetunió, a győzel­mes szocializmus országa, és a többi szocialista ország is fejlődésében egyre magasabb fokra emelkedik.­­ Hruscsov ezután a nemzetközi prob­­­lémákat fejtegette: — A német kérdés — jelentette ki — sarkalatos problémája a háború és a béke kérdésének, a nemzetközi súrlódások és konfliktusok egyik fő forrása. Ezért állhatatosan törekszünk a német kérdés rendezésére. A jelenlegi viszonyok között a legésszerűbb kivezető út a békeszerződés alá­írása­ a két német köztársasággal. A békeszerződés megkötése — amely­­ semmit sem változtat, hanem inkább lerögzíti a háború után Európa szí­vében kialakult helyzetet — döntő lépés lenne a nemzetközi helyzet ren­dezésére, a két fél közötti bizalom megteremtésére.­­ A Szovjetunió, a szovjet dolgo­­­­zók mindig Németország egységét kí­­­­vánták és azt kívánják ma is. Annak idején éppen a nyugati hatalmak kormánykörei kiáltozták, hogy fel kell darabolni Németországot, az ő ténykedéseik eredményezték az Önök hazájának megosztottságát. A mi kormányunk, Sztálin viszont, állha­tatosan és következetesen a német egység gondolata mellett szállt síkra. Mi most is szilárdan kitartunk ezen álláspont mellett. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a né­met egység helyreállításának kérdé­sét elsősorban a munkásosztály szem­pontjából kell megközelíteni. Aki a munkásosztály érdekeit képviseli, annak még csak a gondolatában sem merülhet fel az, hogy Németország újraegyesítése után a Német Demok­ratikus Köztársaság munkásai és parasztjai, akik létrehozták munkás­­paraszt államukat és sikeresen építik a szocializmust — elveszítsék minden vívmányukat és hajlandók legyenek úgy élni, mint azelőtt: kapi­talista rabságban. — Ha mi hozzájárulnánk, hogy az egységes Németország kapitalista alapon jöjjön létre, ez szégyen lenne ránk, munkásokra, a jövő nemzedék előtt. Most, amikor a kapitalista vi­­"M CD ( CZ) ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD A lottó e heti nyerőszámai­­lag azt javasolja, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság rovására ál­lítsuk helyre Németország egységét és így leszűkítsük a szocializmus frontját, mi nem járulhatunk hozzá ehhez. Hruscsov kijelentette, hogy most nem lenne reális Németország egysé­gének oly módon való helyreállítása, hogy megszüntetik Nyugat-Német­­országban a kapitalista rendszert, és bevezetik a munkásosztály hatalmát. Ámde, még irreálisabb az olyan áb­ránd, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban megszüntetik a szo­cialista vívmányokat, felszámolják a munkások és parasztok hatalmát. Hruscsov megjegyezte, hogy a bur­­zsoá világ képviselői a demokrácia bajnokainak szerepében fellépve össznémet választásokat követelnek. Amikor ezt a demagóg jelszót fel­röppentik — mondotta Hruscsov —, megfeledkeznek róla, hogy egyszer már kompromittálták magukat egy hasonló dologgal. Genf­ben annak idején megegyezés jött létre, hogy két éven belül egye­temes választások lesznek Vietnam­ban. A két év már régen letelt, de választásokat még mindig nem tar­tottak, mert az imperialisták tudják, hogy a választásokon az egész viet­nami nép a munkás-paraszt kormány zászlaja alá tömörülne. Hruscsov a továbbiakban emlékez­tetett rá, hogy a szovjet kormány ja­vaslata: kössék meg a békeszerző­dést a Német Demokratikus Köztár­sasággal. Várjuk a választ — jelen­tette ki. Nekünk az az álláspontunk, hogy legjobb lenne aláírni a béke­­szerződést mind a két német állam­mal, de ha ez nem történik meg, ak­kor kénytelenek leszünk aláírni a békeszerződést a Német Demokra­tikus Köztársasággal. — A Német Demokratikus Köz­társasággal kötendő békeszerző­dés aláírása nagy jelentőségű lesz. A német nép megkapja a régóta­ várt békeszerződést. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem akarja aláírni a béke­­szerződést, akkor bonyolulttá válik a helyzet a Német Szövetségi Köztár­saságban. — Ha már most meg lehetne ala­kítani a két német állam konföde­rációját — mondotta Hruscsov —, ez szintén jó lenne. De a kapitalisták félnek a konföderációtól. A kapita­lista urak, úgy látszik azt akarják, hogy mi, a Szovjetunió és a többi szocialista ország — segítsünk nekik felszámolni a Német Demokratikus Köztársaságot. Nem uraim — jelen­tette ki Hruscsov —, mi nem teszünk Önöknek szívességet ebben a piszkos dologban, mi a német munkásosztályt támogatjuk. Hruscsov külön foglalkozott a ha­tárok kérdésével. A történelem arra tanít — mondotta —, hogy rém­a konferenciák változtatják meg az államhatárokat, így tehát a Német­ország jelenlegi határai csak hábo­rúban változhatnának meg. Csakhogy a mai helyzetben mind az egyik, mind a másik fél rendelkezik elég jó­zan ésszel hozzá, hogy ne bocsátkoz­zék hadműveletekbe a határok meg­­áltoztatásáért, így tehát el kell is­merni a határokat úgy, ahogyan je­lenleg vannak. Hruscsov megjegyezte, hogy a ha­tárok kérdése nemcsak a németek számára érzékeny kérdés. Ez igen éles probléma sok kapitalista állam számára is. Ugyanakkor a szocialista forradalom győzelme következtében egész sor országban a határok kér­dése más jellegűvé vált és nem olyan éles, mint a kapitalizmusban. — Mindamellett fennáll ez a kér­dés a szocialista országokban is. Ne­künk azonban az a véleményünk — fűzte hozzá —, hogy nekünk kommu­nistáknak a határok kérdése nem fő kérdés, emiatt nem lehetnek kon­fliktusok a szocialista országok kö­zött. — A szocialista tábor szuverén or­szágai között széleskörű együttmű­ködés bontakozik ki a gazdasági, a politikai és a kulturális élet minden területén — folytatta Hruscsov. Ami a jövőt illeti, én úgy képzelem, hogy a szocialista országok további fejlődése az egységes szocialista világrendszer további erősödését eredményezi majd. Egymás után tűnnek majd el a gazdasági sorompók­, amelyek orszá­­gainkat a kapitalizmusban elválasz­tották. Erősödni fog a szocialista vi­lágrendszer közös gazdasági bázisa és ez végeredményben tárgytalanná teszi a határokat A határok kérdése a mai értelem­ben fokozatosan megszűnik — mon­dotta Hruscsov. — Egyetlen szuve­rén szocialista ország sem zárkózhat saját határai mögé és nem támasz­kodhat kizárólag a maga erejére, gazdaságára.­­ Ugyanakkor az imperialista nagyhatalmak szószólói a háború be­fejezése óta sokat beszélnek ar­ról, hogy az országoknak nem kell törekedniük nemzeti szuverenitásuk­kal. Az imperialista nagyhatalmak­nak érdekük az országok nemzeti függetlenségének megszüntetése, hogy szabad kezet kaphassanak az illető országok népeinek gazdasági és poli­tikai leigázására, annál is inkább, mert ezek az országok a határok és vámok rendszerével bizonyos fokig megvédhetik érdekeiket. , — Nem nehéz meggyőződni arról,­­ hogy az imperialista főkolomposok­­ és ideológusok a nemzeti szuvere­­­­nitás korlátozásának és a vámhatá­rok enyhítésének hirdetésével tulaj­donképpen olyan politikát folytat­nak, amelynek célja az illető orszá­­­­gok alárendelése a nagy imperialis­­­­ta monopóliumok érdekeinek. Ilyen­­ körülmények között az országok szu­­­verenitásának megszilárdítása hala­dó törekvés, amely elősegíti a né­pek nemzeti függetlenségének meg­szilárdítását. — Mi, kommunisták szilárdan bí­zunk terveink realitásában — hang­súlyozta a továbbiakban Hruscsov — és világos elképzeléseink vannak, milyen irányban fejlődnek majd a Föld népeinek kapcsolatai. — A kapitalizmussal folytatott békés versenyben a szocializmus épí­tésében elért sikereinkkel hatunk majd a világ munkásainak és dol­gozóinak gondolkodására és érzel­meire — mondotta Hruscsov. Rövi­desen az egy főre eső termelésben megelőzzük a leggazdagabb és leg­erősebb kapitalista országokat, to­vább csökkentjük a munkaidőt, újabb sikereket érünk el a tudo­mány és a kultúra fejlesztésében. Akkor pedig a kapitalista országok lakosai még jobban meggyőződnek majd a szocialista rendszer előnyei­ről, és maguk döntik el: tűrjék-e to­vább hazájukban a kapitalista rend­szert. Hruscsov végezetül hangsú­lyozta, jelenleg mindannyiunk szá­mára a legfontosabb feladat a béke fenntartása. A békéért, a háború el­len folytatott harcban különösen nagy jelentőségű a világ munkásosz­tálya egységének és összefogásának fenntartása és erősítése. 2, 31,38, 54, 61 diobobobobcdbcdbcdb TOLNA MEG­YEI NÉPÚJSÁG Megnyílt a Szovjet Tudományos Akadémia évi rendes közgyűlése Moszkva: (TASZSZ) Március 26-án Moszkvában megnyílt a Szov­jet Tudományos Akadémia évi ren­des közgyűlése. A közgyűlést Alekszandr Nyesz­­mejanov, az akadémia elnöke nyi­totta meg. A szovjet tudomány fej­lesztésének főbb irányzatait a ter­melési folyamatok automatizálásá­nak elméletében és gyakorlatában a szabályozható termonukleáris reak­ciók problémájának, az életjelensé­gek fiziko-kémiai alapjainak kiderí­tésében jelölte meg. Ezt követően Alekszandr Topcsi­­jev, a Szovjet Tudományos Akadé­mia alelnöke és tudományos főtit­kára tartott beszámolót a szovjet tudomány feladatairól az elkövetke­ző hétéves tervben. 1959. március 18. A vietnami párt- és kormányk­ü­ldö­ttség búcsúlátogatása dr. Mitanich Ferencnél és Rónai Sándornál A vietnami párt- és kormánykül­döttség Vo Nguyen Giap, a Vietna­mi Munkapárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság miniszterelnökének első helyettese vezetésével — eluta­zása előtt pénteken búcsúlátogatást tett dr. Münnich Ferencnél, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány el­nökénél és Rónai Sándornál, az or­szággyűlés elnökénél. A csütörtökön Moszkvában átadott nyugati jegyzékek visszhangja Nyugati hírügynökségek beszámol­nak a csütörtökön Moszkvában át­adott nyugati jegyzékek első vissz­hangjáról. Washington: A DPA tudósítója szerint washingtoni diplomáciai kö­rökben úgy vélik, hogy a nyugati jegyzékek »megfelelő mozgási sza­badságot biztosítanak a diplomaták­nak.« Az AP szerint Anglia, Franciaor­szág és Nyugat-Németország általá­ban kedvezően fogadták a Szovjet­unióval folytatandó tárgyalásokra vonatkozó amerikai tervet és ez a kedvező fogadtatás tükröződik a há­rom hatalom válaszjegyzékében is. New York: Az AP hírügynökség kommentárja rámutat, hogy még mindig jelentősen eltér egymástól a nyugati hatalmak álláspontja. Ez az elvi különbség elsősorban a csúcs­­értekezletre vonatkozóan nyilvánul meg. Ebben a kérdésben Nagy-Bri­tannia tanúsítja a legnagyobb ru­galmasságot. Az AP megjegyzi, hogy mindezek ellenére remény van rá, hogy a nyugati hatalmak áthidalják a nehézségeket, hiszen mindnyájuk­nak érdeke a tárgyalások megkez­dése. Az AP hangsúlyozza, hogy de Gaulle a legtartózkodóbb a csúcsér­tekezlet gondolatával szemben. Róma: Az AP jelenti Rómából: az olasz külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy Olaszország he­lyesli nyugati válaszjegyzékek ál­láspontját. A szóvivő közölte, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország a jegyzékek átadása előtt tanácskoztak Olaszországgal és más NATO-tagállamokkal. Bonn­ Wehner, a Német Szociál­demokrata Párt alelnöke azt a remé­nyét fejezte ki, hogy végetér a négy hónap óta tartó jegyzékváltás és az érdekelt felek végre leüljenek a tár­gyaló­asztalhoz. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának nyilatkozata New York: (TASZSZ) Az Egye­sült Államok Kommunista Pártja nyilatkozatot tett közzé. A nyilatko­zat elítéli az Egyesült Államok kongresszusának bel- és külpoliti­káját. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a széles néptömegek támogatásával követelni kell a kongresszustól. Vessen véget a háborús uszítás­nak, szüntessék meg az atomfegy­ver-kísérleteket és a fegyverkezési versenyt. Ismerjék el a Kínai Nép­­köztársaságot. Bővítsék a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelmet, béke és barátság kell a népek és nemzetek között. Elengedhetetlenül szükséges továb­bá minden munkásellenes törvény hatálytalanítása, a munkabér csök­kenése bércsökkenés nélkül, a leg­alacsonyabb munkabérek emelése, valamint az olyan törvényhozás, amely igazi polgárjogot biztosít és szavatolja, hogy a négereket a tel­jes egyenlőség elve alapján hala­déktalanul bevonják az amerikai élet minden területére. A nyugatnémet militarizmus háborús tervei került a bonni hadügyminisztérium egy titkos okmánya Nyilvánosságra Berlin­ (MTI) A Neues Deutsch­land csütörtöki száma kivonatokat közöl a bonni hadügyminisztérium egy titkos okmányából, amely a kö­vetkező címet viseli: »A lélektani hadviselés, mint a háború és a ka­tonai vezetés új területe.« A dokumentumot 1959. március 4-én készítették és tartalmazza a Strauss-féle hadügyminisztériumnak a lélektani hadviselésre vonatkozó utasításait. A dokumentum a többi között ilyen megállapításokat tesz: »A háborút többé nem lehet csu­pán katonai célokra és módszerekre vagy meghatározott harci területek­re és időszakokra korlátozni. A vi­lágnézetek totális szembenállása ko­runk permanens békétlenségét okozza. Ezért van szükség a harcra minden eszközzel, minden terüle­ten.« Ez, mint a Neues Deutschland megjegyzi, a totális háború meghir­detése új formák között. A dokumentum a továbbiakban azt fejtegeti, hogy milyen nagy sze­repe van a »lélektani hadviselés­nek«. »Arról van szó, hogy az el­lenfelet védtelenné és saját akara­tunk játékszerévé tegyük r— mond­ja. A lélektani hadviselés hatással van az ellenfél lakosságára és kato­nai egységeire és azok bomlását okozza.« A titkos dokumentum egyébként több helyen beszél »a hi­deg és a melegháború elmosódó ha­táráról«. A Neues Deutschland megjegyzi, hogy az Adenauer-kormány és a né­met militaristák háborút készítenek elő és e háború részének tekintik a lélektani hadviselést. A lélektani hadviselés feladata, hogy revans­­szellemmel töltse el a nyugat-német katonákat és alkalmassá tegye őket a szocialista országok ellen viselen­dő háborúra. A lélektani hadviselés feladata, hogy a nyugat-német l­ak­os­ságot hozzászoktassa az atomháború gondolatához és egyúttal megakadá­lyozza a kalandorpolitika ellen való fellépést. „ Az Egyesült Államok elnöke téved" Az Izvesztyija kommentárja Moszkva­ (TASZSZ) Eisenhower elnök március 25-i sajtóértekezletén kijelentette, hogy tudomása szerint a Szovjetunió már békeszerződést kötött az NDK-val és néhány hónap­pal ezelőtt beterjesztette az ok­mányt az ENSZ-hez. Később, ami­kor ismét kérdést intéztek hozzá, az elnök elismerte, lehet, hogy téved, de biztos benne, hogy a Szovjetunió néhány hónappal ezelőtt valamilyen okmányt benyújtott az ENSZ-nél. Az Izvesztyija pénteki számában megjegyzést fűz az elnök tévedésé­­hez. »Természetesen figyelmen kí­vül lehetne hagyni ezt a tévedést , vagy nyelvbotlást — írja —, de a né­met kérdés békés rendezése annyira fontos probléma, hogy ebben sem­miféle­­ nyelvbotlást, különösen pe­dig helytelen értelmezést nem lehet megtűrni. Itt a legmesszebbmenő vi­lágosságra van szükség. Nem a Szovjetunió a ludas benne, hogy a németek békeszerződés ter­vezete — sajnos — ma is csak ter­vezet még. Ami pedig azt az állítást illeti, hogy a Szovjetunió máris va­lamiféle békeszerződést kötött vol­na a Német Demokratikus Köztársa­sággal, s hogy e szerződést már alá­írták és az ENSZ-nél benyújtották volna, ez nem felel meg a valóság­nak.«

Next