Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

1959. március 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Reálisak, megvalósíthatók a határozat által kitűzött célok Három gyár vezetője a Központi Bizottság határozatáról A Központi Bizottság március 6 -i határozata mint megvalósítható célt tűzi ki dolgozó népünk elé, hogy ez év végére hároméves népgaz­dasági tervünk néhány legfontosabb mutatójánál érjük el az 1960-ra ter­vezett színvonalat. Megvannak-e ennek lehetőségei, milyen tartaléko­kat lehet feltárni e célok megválasz­tása érdekében, erről kérdeztük meg három gyár vezetőjét. Hl%tky Béla, a Paksi Konzervgyár igazgatója: FŐ MÓDSZER A MŰSZAKI FEJLESZTÉS A konzerviparra kettős feladatot jelent a Központi Bizottság határo­zata eme részének megvalósítása. Egyrészt gazdaságosabbá kell tenni a termelést, csökkenteni az önköltséget és növelni a munka termelékenysé­gét, ugyanakkor biztosítani a gyárt­mányok minőségének javításával, a választék bővítésével az életszínvo­nal emelkedése következtében meg­növekedett igények — az év végéig ugyanis e téren is túlhaladjuk a há­roméves terv végére előirányzott színvonalat — minél jobb kielégítését. E kettős célt szolgálja a konzerv­ipar profilírozása. A mi gyárunkban az idén fejlesztjük a légyártást, nem­csak mennyiségben, hanem minőség­ben, választékban is. Bevezetjük a különféle, szénsavval dúsított gyü­mölcslevek gyártását, az eddiginél nagyobb választékban gyártjuk a kü­lönféle sűrített, palackozott leveket. Már a múlt évben is megnövekedett az igény a palackozott szőlőmust iránt, az idén ebből 20 vagonnyit gyártunk. Az üveges savanyúságok­nál a múlt évihez képest sokkal na­gyobb arányban­ készítünk különféle kisebb üvegekbe kiszerelt árut. A termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének fő módszere a műszaki fejlesztés. Az idén kor­szerűsítjük befőtt-konyhánkat. Ez nemcsak azt jelenti, hogy új gépeket szerzünk be, hanem „vonalba állít­juk” ezeket a gépeket, így a mini­málisra csökkentjük az üzemen be­lüli, gyártás közbeni szállítást, ugyan­akkor a szállítást is gépesítjük, szál­lítószalagokkal oldjuk meg. Ez növel­ni fogja a termelékenységet, hiszen kiküszöbölődik a sok felesleges szál­lítás, gyorsítja az átfutást is, ami ná­lunk — mivel romlandó anyagokkal dolgozunk — különös mértékben hat a készáru minőségére. Ezt a „vonalba állítást”­­— amikor a különböző gé­pek a feldolgozás műveleteinek sor­rendjében vannak elhelyezve, köztük szállítószalag továbbítja a félkész­árut — megvalósítjuk a savanyúsá­gok és a levek gyártásánál is, sőt műszaki dolgozóink már feladatként kapták a raktári munkák gépesíté­sét is. Pontos számításokat még nem tudtunk végezni a tervezett műszaki intézkedések várható gazdasági ered­ményéről, de bizonyos, hogy a Köz­ponti Bizottság határozatában kitű­zött célt, az önköltség 2,5 százalékos csökkentését, a munka termelékeny­ségének 5 százalékos növelését üze­münkben biztosítani tudjuk, különö­sen, ha eredeti elképzeléseinket, ter­veinket kiegészítjük a gyár dolgozói­nak a határozat közeljövőben történő megvitatása során tett észrevételei­vel, javaslataival. Varga János, a Dunaföldvári Kender­gyár vezetője: MÉG NEM TARTUNK FEL MINDEN TARTALÉKOT A mi iparágunkban — a rostkiké­szítő iparban — a határozat megva­lósítása nem azt jelenti elsősorban, hogy növeljük a termelést, hiszen az, hogy mennyit termelünk, döntően attól függ, mennyi kendert kapunk a mezőgazdaságtól. Termelési terv mennyiségbeni túlteljesítését éppen ezért nem tűzhetjük ki célul. Arra kell törekednünk, hogy a r­endelke­zésre álló nyersanyagból minél több, minél jobb minőségű készárut „hoz­zunk ki”, természetesen minél alacso­nyabb önköltséggel. E téren sokat fejlődött üzemünk az elmúlt években, amikor is a rostki­készítés munkáját — az áztatás ki­vételével — úgyszólván teljesen gé­pesítettük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése terén már kimerítettünk volna minden tartalé­kot. Igaz, hogy olyan nagy „ugrás” most nem lehetséges, mint amit a gépesítéssel tettünk, de számos ki­sebb jelentőségű intézkedésre van le­hetőség, amelyek összeségükben már jelentősen javíthatják üzemünkben a termelés gazdaságosságát. E héten például egy kísérletet vé­geztünk a pozdorjalemez üzemben. — A kikészítésnél keletkező pozdor­­ját itt dolgozzuk fel bútorlappá. — Tízszer száz kilogramm pozdorjánál a rostálás után visszamaradó nagy­szemcséjű, tehát véglegesen hulladék­ba kerülő pozdorjából kiszedtük a gé­pek által bent hagyott kócot. Száz­kilónként 8—12 deka, a tíz mázsánál összesen 105 dekagramm kóc volt az eredmény. Ez azt jelenti, hogy na­ponta mintegy 15 kiló kócot tudunk így megmenteni. Még ha egy dol­gozót foglalkoztatunk is ezzel — csökkent munkaképességű munkás is megfelel erre — akkor is megéri, hi­szen napi 120 forintot jelent, de az új bútorlap-üzemben géppel oldjuk meg a kóc kiválasztását. Az áztatásnál mindig rontotta az eredményt, hogy ha egy-egy kéve kibomlott, azt a berakók nem kötöt­ték újból össze, így ebből az anyag­ból kaparék lett, amiből már csak alacsonyabb értékű kócot lehetett gyártani. Maguk az áztatásnál dol­gozó kommunisták kérték, hogy a szerződésbe vegyük be, a kaparék után csak feleannyi bér járjon, mint a kévében áztatott kóróért, így a be­rakok anyagilag is érdekelve legye­nek a lelkiismeretesebb munkában. Az öntudatosabb áztatások segítettek meggyőzni többi társaikat is ennek igazságosságáról. Ezzel az intézkedés­sel is javítjuk a termelés gazdasá­gosságát. Egyébként az áztatást — szemben a korábbi évek gyakorlatá­val, amikor áprilisban kezdtünk és késő ősszel végeztük be, így az őszi áztatásnál nagy volt a veszteség, a minőségromlás, most már e hét ele­jén kezdtük meg a munkát és ősszel is korábban fejezhetjük be.i Tengerei Gyula, a Dombóvári Fém­tömegcikkgyártó Vállalat igazgatója: ELSŐSORBAN AZ ANYAGOKKAL KELL­ TAKARÉKOSKODNUNK Az új termelői árak bevezetése a korábbinál sokkal inkább érdekelté tesz bennünket az anyagokkal való takarékosságban, az új anyagárak­kal pillanatnyilag veszteségesen dolgozik a vállalat. Éppen ezért ná­lunk elsőrendű feladat az anyaggal való fokozottabb takarékoskodás. Ezt egyrészt úgy akarjuk megva­lósítani, hogy fokozatosan kiterjeszt­jük üzemünk tevékenységét a mun­kaigényesebb gyártmányokra, a ja­vításokra és szolgáltatásokra, ami egyébként feladata is egy tanácsi vállalatnak. De annak ellenére, hogy az elmúlt évben műszakilag is sokat fejlődött a vállalat, vannak még le­hetőségek ezen a területen is, ame­lyek kihasználásával csökkenteni tudjuk az önköltséget és növelni a termelékenységet. A kézi munkát minden fontosabb gyártmánynál, műveletnél géppel váltjuk fel. Már folyik a fenekelőgép próbaüzemel­tetése, rövidesen teljesen ezzel fog­juk helyettesíteni a különböző edé­nyek, vödrök stb kézi fenekelését. A kézi falcolás kiküszöbölésére már megrendeltük a vonalhegesztőgépet, ennek üzembe helyezésével nemcsak a munka válik termelékenyebbé, ha­nem lemezanyagot is tudunk megta­karítani, a lemez leszabásánál ugyan­is már nem lesz szükség akkora rá­hagyásra, mint amikor falcolással kell dolgozni. El akarjuk érni, hogy az önköltsé­get — az új anyagárakkal is — az árbevétel alá szorítsuk. Ezzel mi is hozzájárulunk a párthatározat meg­valósításához. 7 INNEN —ONNAN A Tanácsköztársaság kikiáltása 40. évfordulójának tiszteletére az ozorai úttörők a tavaly folyamán 40 fából álló kis ligetet létesíte­nek. Az általuk elültetendő 40 fa­csemete szimbolizálja az első pro­letárhatalom kikiáltásának 40. év­fordulóját.* Társadalmi építőbrigádot alakít Szekszárdon a különböző üzemek mintegy 50—60 festő, kőműves, asz­talos és ács szakmunkása, akik helyreállító, javító munkálatokat vé­geznek a szekszárdi Búzakalász és Haladás Termelőszövetkezetek gaz­dasági épületein. A Városgazdálko­dási Vállalat önkéntes kőművesbri­gádja már e héten el is kezdte se­gítő munkáját, amikor a Búzakalász Termelőszövetkezetnél a hét végén másfél napi szakmunkát végeztek társadalmi munkában. * A nemzetközi nőnap ünnepsé­gein megyénk 35 községében mint­egy 7200-an vettek részt. A Dombóvári Kulturális Rendező Bizottság március 11-i ülésén kije­lölték az ifjúsági kulturális sereg­szemle bírálóbizottságait és megbe­szélték azok feladatait. * A »Szabó Erzsébet kulturális seregszemlére­« a pedagógusok köz­reműködésével jelentős előkészü­leteket tesznek az iregszemcsei KISZ-szervezetnél. Tánccal, kó­russal, citeraszólóval és szavalat­tal neveztek be a versenyre. A já­rásban rajtuk kívül még négy KISZ-szervezetnél készülnek a se­regszemlére.* A­­ szélesedő patronázs-mozgalom keretében a Szekszárdi Vasipari Vál­lalat a Búzakalász Termelőszövetke­zet, a palánki kórházi kertészeti gaz­daság pedig a Haladás nevű, zöldség­termeléssel és gombatenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezet patro­nálását vállalta. Az iregszemcsei mezőgazdasági szakemberek segítsége a tsz-eknek Az Iregszemcsei Kutató Intézet mezőgazdasági szakemberei — ahogy erről már röviden hírt ad­tunk — a tamási járásban nyolc termelőszövetkezet patronálását vállalták. E cikk keretében — a szakemberekkel történt beszélge­tés alapján — a tsz-eknek nyúj­tott elméleti és gyakorlati segít­ségről számolunk be. — Munkánk középpontját a já­rásban újonnan megalakult négy termelőszövetkezet segítése, vala­mint a két nagyobb arányban fel­fejlődött szövetkezet megszilárdí­tása képezi. Magyarkeszi község­ben eddig nem volt tsz. Az idén három termelőszövetkezetbe tö­mörült a község lakossága. Első­sorban az elinduláshoz kellett se­gítséget és önbizalmat adni az em­bereknek, akik valahogy úgy érezték magukat, mint a katonás­kodást kezdő regruták. Segíteni kellett a számukra új, szervezeti életforma kialakításában és ab­ban, hogy egy pillanatig se állja­nak meg a mezőgazdasági mun­kák. — Jelenleg a helyzet felmérésé­vel és az ideiglenes vetési tervek elkészítésével foglalkozunk — ad­ják meg a tájékoztatást Vermes János és Simon József tájkutatók, akik napokat töltöttek Magyarke­szi községben. Az elméleti segít­ségadás mellett a szakemberek intézkedtek arról, is, hogy a gép­állomás megfelelő számú erőgépet adjon és hogy idejében megkaphas­sák a műtrágyát. Segítséget adtak a vetőmag biztosításában is: 65 mázsa zab, ezenkívül napraforgó és borsó vetőmagot biztosítottak megfelelő térítés ellenében. Kiss Béla, az intézet tudomá­nyos osztályának vezetője a fel­fejlődött ujiregi Béke Tsz-t pat­ronálja. Munkájáról szerényen a következőket mondja: — A tsz őszi kalászos vetése a felszaporodott taglétszámhoz vi­szonyítva nem mondható kielégítő­nek. A kenyérgabona mindössze a szántóterület 29 százalékát képe­zi.­­ Ennek ellensúlyozására a ka­pások vetéstervét úgy állítottuk össze, hogy a­­ tsz pénzbevételre te­hessen szert. Emellett természete­sen figyelembe kellett venni az ál­latsűrűség növekedésével járó ta­karmánytermelést is. A tsz szán­tóterületének 35,5 százalékán ka­pásokat termelünk, figyelembe vé­­ve a nemzetgazdasági érdekeket, cukorrépát és napraforgót, ezen belül 21,6 százalékon kukorica­ter­melést terveztünk. Hasonlóképpen terveztük be a pillangósok terme­lését is: a sokkorót és lencsét, az étkezési- és takarmányborsót, amelyeket jórészben értékesítésre termelünk.­­ A táblák kialakítását, a ve­tésforgók elkészítését nehezítik az újonnan belépők által behozott kisparcellák. Ennek áthidalására ott, ahol lehetőség van, az őszi kalászosok mellé tavaszi kalászo­sokat vetünk, így csökkenteni tud­juk az úgynevezett »foltokat«. Az évelő pillangós területeket pedig egyelőre meghagyjuk, és ott ahol közbeeső kistáblán, őszi kalászos van, ezeket lucernamaggal vettük felül, az egységes táblák kialakí­tása céljából.­­ A tervek elkészítésénél ter­mészetesen figyelembe vettük az állatállomány felfejlődését is: si­lókukoricát a szántóterület 5,1 szá­zalékán, évelőpillangóst pedig az össz-szántóterület 15,8 százalékán termelünk. A jelenlegi vetésterv véleményem szerint alkalmas áru­termelésre, de alkalmas arra is, hogy kialakulhasson egy maga­­sabb szintű állattenyésztés, amely a későbbiek során nagyobb jöve­delmet biztosít. Mészáros László, az intézet nö­­vénynemesítési osztályának veze­tője a kertészet kialakításában ad segítséget a tsz-eknek. A tervek szerint, ahol lehetőség van, 5—10 holdas kertészetet létesítenek. A magyarkeszi Hunyadi Tsz tagjai 10 holdon kertészkednek majd, s ebben a munkában bizton számít­hatnak Mészáros László kutató­k­ segítésére. Az Iregszemcsei Kutató Intézet nyolc szakembere, — azok is akik­ről név szerint nem emlékeztünk meg — a helyszűke miatt, ko­moly segítséget adnak a környe­ző termelőszövetkezeteknek. Ez a segítség azonban még hatásosabb lehetne, ha az intézet megkapná azt a régi idők óta megígért te­repjáró autót, amely gyorsabb utazást és nagyobb mozgási lehe­tőséget biztosítana. POZSONYI IGNÁCNÉ A szemerkélő esőt, csípős, hideg, télies szél hajtotta felénk. Néha egy-egy hópehely is elszáguldott sze­münk előtt a szél karjai között. Ket­ten ballagtunk az utcán, későn hul­­lott falevelek lapultak az út sarába cipőnk alatt... Kevesen jártak az ut­cán, s aki mellett elhaladtunk, az is pillanatok alatt eltűnt a domb­oldalon kanyargó utca valamelyik kiszögelő háza mögött. Gondolatban már ott voltam annál az embernél, akihez igyekeztünk. A sejtető köz­lések alapján megpróbáltam elkép­zelni a házat, ahová útitársam ve­zet: a szűk udvart, a kerítés előtt a kúttal, az alacsony, régimódi házat, beljebb az idejétmúlt divat szerint berendezett szobát, ahol... még mes­­­sze van, csak a gondolatom járt ott, a gondolat sokszor megelőzi az em­bert, és az ember cselekvését. Még csak itt járunk a téren, jobbról mel­lettünk a templomtorony magaso­dik, a templomok körül szokásos, rendezett parkszerű környezetből... Balról az iskola, ez volt 1919-ben a községháza, s a Tanácsköztársaság­­ bukása után, itt ítélkeztek az elfo­­­­gott kommunisták fölött. Nemcsak a tamásiak fölött, ide hozták a kör­nyékbelieket is, még Dombóvárról is... Lépteink a piactér kövezetén ko­pognak, kettőnkké kísérőmmel együtt, s úgy hangzik, mintha a föld dobogna alattunk. Itt botozták meg azokat a kommunistákat, akiket nem végeztek ki, akikre talán több szenvedést mértek, mint a kivégzet­tekre, mert azoknak a rövid halált szánták, és rótták ki, nekik pedig a kínzatást, a megszégyenítést, bot­ütést a piactéren, a falu népe előtt... Ismét szűk, sűrűtörésű utcák... s előttünk lent a völgyben a vasút távolba vesző csíkja kígyózik. — Itt van a ház — mutatott kí­sérőm, az öreg Nyirő Pál domboldal­ban meghúzódó hajlékára. Még mon­dani akart valamit, de látva, hogy elmerülök a környezet szemlélésé­ben, csak nyelt egyet, aztán meg­sodorta a bajuszát, figyelve a tekin­tetemet, hogy az mikor pihen meg a korhadt deszkájú kapun, melyet azonnal kész volt kinyitani előttem. Csúszós, esőtől csillogó udvar, rég meszelt fal, roggyant kerítés, bent a s­zobában pedig az ágyon ott ül az öreg Nyirő Pál, akire 1919-ben a Tanácsköztársaság bukása után hu­szonöt botütést mértek a fehérek a község piacterén... 1. Negyven évvel ezelőtt történt, 1919. augusztusában... Búgott a csép­lőgép az egyik gazda szérűjén. A munkások izzadva szórták a kévét a kazalról a gép asztalára. A szalma­kazalról, az elevátor alól az egyik munkás lekiáltott a fa alatt ácsor­gó vízhordó gyereknek. — Pista! Te! Hozz egy kis hideg vizet! — Hang­ját elnyelte a gép búgása, aztán kö­högni kezdett, s a szalma, amit a gép könyörtelenül szállított, már majdnem eltemette. Az etető, mint egy gépember szinte másodpercnyi pontossággal eresztette a megbontott kévéket a dobba... Az egyik kéve­vágó lány felszisszent és visszakap­ta a kezét, mert amint az utca felé nézett, észrevette az udvaron át fe­léjük közeledő katonatiszteket, s meglepetésében ottfelejtette az uj­ját a kés előtt. — Pali bácsi! Katonák jönnek, — suttogta a lány, vérző ujját rongyos kötényébe törölgetve. — Minek jönnek? Az etető egy pillantást vetett hát­ra az udvarra, közben kezével a ké­ve után nyúlt, s amikor visszafor­dult, vállát megrántva válaszolt: * 1— Majd megmondják, hogy mit akar­nak. Szókimondó embernek ismerték, olyannak, aki nem riad vissza a sa­ját árnyékától, amellett igazságos­nak is, ezért választották meg ban­davezetőnek a munkások. Hátra sem pillantott aztán, csak tömte a dobot, s amikor a nevét kiáltotta az egyik zsákoló, megborzongott. —Mi van? — szólt le a zsákoló­­hoz, aki mellett ott állt a két fehér katonatiszt. — Veled akarnak... — Jöjjön le! — vágott közbe az egyik katona. — Lemehetek, — mormogta ma­ga elé Nyirő, s rosszat sejtve, félre­lökte a feléje nyújtott kévét... (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA Huszonöt bet...

Next