Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-30 / 100. szám
1959. április 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A kommunizmus csúcsai felé a szovjet emberek életszínvonala A Szovjetunió hétéves tervében az ipari és mezőgazdasági termelés óriási emelkedésének az a célja, hogy ezzel a megnövekedett termeléssel minél tökéletesebben kielégítsék a szovjet nép anyagi és kulturális szükségleteit. A szovjet gazdasági élet fejlődése az életszínvonal emelésének van alárendelve. A szovjet gazdasági fejlődés elválaszthatatlanul összefügg a szovjet nép életszínvonalának a fejlődésével és emelkedésével. Az életszínvonal legjellemzőbb mutatója a nemzeti jövedelem alakulása. A Szovjetunió nemzeti jövedelme a terv hét esztendejében 62,65 százalékkal fog növekedni. A nemzeti jövedelemnek mintegy háromnegyed részét képezi a Szovjetunióban a fogyasztási alap, tehát az a rész, amely a dolgozók anyagi és kulturális szükségletkielégítését , azaz: életszínvonal emelkedését szolgálja. A munkások és a kolhozparasztok reáljövedelme ennek alapján 40 százalékkal emelkedik a hétéves tervben. A reáljövedelem emelkedését egyrészt a fogyasztási cikkek árleszállítása, másrészt a bevételek emelkedése okozza. A Szovjetunióban a hétéves tervben nagyarányú árleszállításokat és béremeléseket foganatosítanak. Leginkább a legalacsonyabb fizetéseket rendezik. A legalacsonyabb fizetési kategóriákban a dolgozók munkabére 80—90 százalékkal emelkedik a hét év alatt. A jövedelem növekedését szolgálja az a világraszóló irányelv is, amely előírja, hogy a legközelebbi években a Szovjetunióban mindennemű adót eltörölnek. Ilyen gazdasági intézkedést a kapitalizmus viszonyai között még elképzelni is lehetetlen. Az életszínvonal emelését szolgálják a kollektív használatra rendelt szociális és kulturális intézmények. A Szovjetunióban a hétéves terv időszaka alatt nagymértékben növekednek a szociális és kulturális juttatások. Társadalombiztosítási juttatásokra, segélyekre, nyugdíjakra, ösztöndíjakra, ingyenes oktatásra, orvosi ellátásra, fizetett szabadságra, bentlakásos iskolákra, óvodákra, bölcsődékre, szanatóriumokra, üdülőkre a jelenlegi évi 215 milliárd rubel helyett a hétéves terv végére évi 360 milliárd rubelt fognak fordítani. Ezekből a juttatásokból egy-egy dolgozóra a hétéves terv végére évi 3800 rubel jut. Ezenkívül további 360 milliárd rubel szolgál majd a lakosság egészségvédelmének megjavítására. Tehát: a szovjet nép életszínvonalának növekedését nemcsak az egy főre eső közvetlen jövedelmek idézik elő, hanem azok a hatalmas összegek is, amelyek a kollektív használatra rendelt szociális és kulturális létesítményekben és intézményekben öltenek testet. Az életszínvonal növelésének ez a formája egyre nagyobb jelentőségű a kommunizmus építésében. Hiszen minél tökéletesebb lesz a dolgozók kollektív ellátása, annál kevésbé lesz jelentősége az egyéni jövedelmeknek. A szocialista elosztás munka szerinti formáját ezen az úton, a társadalmi ellátás és szolgáltatások növekedése és ingyenessége folytán váltja fel a szükségletek szerinti elosztás kommunista formája. A szovjet emberek életszínvonalának emelése szorosan összefügg a nehézipar elsődleges fejlesztésével. A nehézipar a termelés gépesítésének az alapja. A gépesítés váltja fel az emberek kézimunkáját s így nem csak könnyebbé és magasabbrendűvé teszi a munkát, hanem emellett még a munkaidő lényeges lecsökkentését is lehetővé teszi. A Szovjetunióban éppen a nehézipar nagyarányú fejlesztése és ennek következtében a gépesítés széleskörű kiterjesztése teszi lehetővé azt, hogy a hétéves tervben áttérhessenek a heti 30—35 órás munkahétre, a heti két munkaszüneti napra, így a Szovjetunióban heti két pihenő nap lesz és a munkanapokon 6—7 órás munkaidő. Óriási vívmány ez! Az ember hatalmát látjuk ebből a termelési eszközök felett. Az ember a szocializmusban és a kommunizmusban saját felszabadítására használja fel a termelőerők fejlődését, így találkozik az objektív szükségszerűség, a termelőerők fejlődése, az emberi akarattal, a jobb, a tökéletesebb, a szabadabb életformával. A munkaidőnek ez a lecsökkentése nem a jövedelmek csökkentésével, hanem ellenkezőleg: a jövedelmek növekedésével jár együtt. Ez a tény az életszínvonalnak* soha nem is látott magaslatát jelenti. Olyan magaslatokat, amilyeneket csak a kizsákmányolástól mentes emberek, kollektíven összefogva, a társadalmi tulajdon alapján tudnak elérni. — is—os — A katedráról a termelőszövetkezetbe Miután a hintó előállt, Géza bácsi éveit meghazudtoló fürgeséggel az ülésben terem és irány a határ. Az agronómus, a tengelici Petőfi Tsz közel 4000 holdas határába megy nap mint nap, hogy elvégezze az óráról-órára kiszabott ellenőrzést. Olyan otthonosan mozog a tengelici parasztok kollektív gazdaságában, mintha ott töltötte volna el azt a harminc esztendőt, ami pályája kezdete óta eltelt. Pedig dehogy. Két hónappal ezelőtt még a Palánki Mezőgazdasági Szakiskolában a katedráról magyarázta tanítványainak, amit tudni kell egy agronómusnak. De mert a közös gazdálkodásra szövetkezett tengelici parasztoknak nagytudású, gyakorlott agronómusra volt szükségük, megkérték, hogy vállalja el ezt a funkciót. — Nem volt lelkierőm ahhoz, hogy nemet mondjak. Pedig nagyon nehezen váltam meg Palánktól. Mindenki Géza bácsija voltam a pusztán, szerettek a tanulók is, meg a dolgozók is, én viszont szerettem őket. Mégis eljöttem. Ha szerény tudásommal elősegíthetem a termelőszövetkezet fejlődését, miért ne tenném meg. Hosnyánszky János, az elnök a szakkérdésekben mindig kikéri a véleményemet. Ha valamilyen tanácsot adok, meghallgatja és meg is valósítja. A szövetkezeti tagok is úgy dolgoznak itt, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Őszintén mondom, hogy sajnáltam otthagyni az iskolát, de nem bántam meg. Most már éppúgy szeretnek itt is, mint Palánkon szerettek. Lassan itt is mindenki Géza bácsija leszek — mondja a szövetkezet újdonsült agronómusa. —• A gazdálkodást illetően vannak-e elképzelései itt a szövetkezetben? — kérdeztük. —• Kérem itt nem egy ember akarata érvényesül. Nálunk a közgyűlés által meghatározott tervek vannak. Ami engem illet, kötelességemnek tartom, hogy amit tudok megtegyem a tervek teljesítése érdekében. Egyéni elképzeléseim vannak. Javaslom majd a vezetőségnek és a tagságnak, hogy azokat a felöregedett szőlőket, amelyek a közösnek nem sok hasznot biztosítanak, vágjuk ki, helyettük telepítsünk gyümölcsösöket, mert ez többet jövedelmez. Van a szövetkezetnek több olyan földterülete is, ami egy hajszállal jobb csak a futóhomoknál. Ezeken a területeken belátható időn belül erdőket telepítünk majd — adta meg a választ. Az agronómus határnézésre indult, mi pedig tovább folytattuk a beszélgetést Hosnyánszky Jánossal, a termelőszövetkezet elnökével. — Olyan szüksége van a mi gazdaságunknak Géza bácsi szaktudására, lelkiismeretes munkájára, mint vaknak a látásra. Amiért eljött hozzánk, hálásak vagyunk neki. Nemcsak három évtizedes gyakorlati tapasztalattal rendelkező agronómus, de egyben olyan embert is kapott személyében a szövetkezet, aki éri mindenki nyelvén, megtalálja a kulcsot az emberek szívéhez. Varga Gézát azon túlmenően, hogy tisztelik, szeretik is a szövetkezeti tagok, mert mindenkihez van egy-két kedves szava. Meg is becsülik őt. Mindenkor megadjuk neki, az idősebbnek, a tapasztaltabbnak kijáró tiszteletet. — mondotta beszélgetés közben a szövetkezet elnöke. ► HÍREK — AZ ALSÓNYÉKI DÓZSA NÉPE TERMELŐSZÖVETKEZET tagjai felismerték a műtrágyahasználat jelentőségét, amit bizonyít az is, hogy az idei év tavaszán csak fejtrágyaként 600 mázsa pétisót használtak fel. — TOLNA MEGYE sok községében több évre előre megszavazták a községfejlesztési hozzájárulást, így lehetővé válik olyan helyi jellegű, közérdekű beruházások megvalósítása, amelyekhez a pénzt egy évi községfejlesztési hozzájárulásból nem tudnák biztosítani. Tíz községben három évre, 50 községben négy évre, 9 községben pedig öt évre szavazták meg a községfejlesztési hozzájárulás mértékét. — VÁLTOZNAK AZ IDŐK — változnak a lábak. A túlhajtott motorizálás következtében az amerikiaknak nem egyforma hosszú a két lába. Amerikai ortopéd orvosok tanulmányai kimutatták, hogy a lakosság 60 százalékának a jobb lába rövidebb, mint a bal; 32 százaléknál a jobbláb a hosszabb és 8 százaléknak egyforma hosszú a két lába. i— A BÁTASZÉKI BÚZAKALÁSZ TERMELŐSZÖVETKEZETBEN idénybölcsődét állítanak fel a nyárra. A bölcsőde költségeihez az állami fedezet mellett a termelőszövetkezet is jelentős mértékben hozzájárul. Mintegy hatvan gyermeket tudnak elhelyezni majd a szövetkezet tagjai a bölcsődében. — A PALÁNKI MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUM diákjai május 7-én tartják ballagásukat. Ezen a napon lesz a KISZ-szervezet zászlóavató ünnepsége is. — MILYEN CIPŐT VISELJEN A JÓ FŐNÖK? Egy francia államhivatal vezetője osztályán különböző reformokat tervezett és szívélyes kapcsolatot akart teremteni munkatársaival. Működése elején összehívta hát a személyzetet és bejelentette, hogy panaszládát rendszeresít, amelybe mindenki név nélkül bedobhatja óhajait és ötleteit. Másnap már a következő cédula feküdt a panaszládában: »Kérjük az igazgató urat, hogy az irodában semmiesetre se viseljen gumitalpú cipőt!« — A MÁZAI NŐTANÁCS a közelmúltban 300 forintot küldött a fóti Gyermekváros javára. A korábban küldött összegekkel együtt a mázai nőtanács összesen 4700 forinttal járult hozzá a fóti Gyermekváros felépítéséhez. — SZIRMAY: MÁGNÁS MISKA című operettjét mutatta be tegnap este az Állami Faluszínház Szekszárd város közönségének. — AZ APARHANTI FELSZABADULÁS TERMELŐSZÖVETKEZETBE is igen sokan beléptek az idei év folyamán. Az új belépők a szövetkezetnek eladott állataik után 138 000 forintot fizettek be a közös alapba. E HETI Kellemetlen Kérdéseink : — Mi az oka annak, hogy évek ► óta tervezik a régi Megyeháza kertijének rendbehozását és megnyitását, de minden évben csak terv marad és az idén se látszik semmi hajlandóság arra, hogy átadják a vá►ros közönségének? Pedig egészen kevés munkával, szinte jelentéktelen költséggel a város legszebb parkjáévá lehetne varázsolni, amelyet felkereshetnének a friss levegőt kedvelők a nappali órákban. — Mi az oka annak, hogy a decsi ► vasútállomás forgalmi dolgozói mit ►sem törődve a balesetvédelemmel, április 12-én elindították a délután ► 17.40 órai vonatot anélkül, hogy ar► ra az utazni kívánók nagy része fel-, ►szállt volna. Kis híján és Fortuna istenasszony kegyén múlott csupán, ► hogy senkit nem ért szerencsétlen► ség. ► — Ki a hibás abban, hogy a szekszárdi szabadtéri színpad javítása és építése során a színpadot elfelejtették világítással ellátni, ugyanakkor, amikor a nézőteret hat reflektor is megvilágítja? — Hajlandó-e végre radikális intézkedések foganatosítására utasítani a városi gyepmestert a szekszárdi városi tanács? Kedden reggel fél nyolc órakor a hármashídnál majdnem súlyos szerencsétlenséget okozott egy kóbor kutya. Egy kerékpár elé futott, a kerékpáros felbukott, a nála lévő két kanna tejtartalma kiömlött s a póruljárt kerékpáros még sokáig borogathatja a testén lévő kék foltokat. — Mikor gondoskodik a szekszárdi mozi vezetősége arról, hogy ne csak férfiaknak álljon rendelkezésükre WC, hanem a nőknek is? * VÁLASZOK MÚLT HETI KÉRDÉSEINKRE: A Vendéglátó Vállalat levelében a szekszárdi büfé kifli és zsemleellátottságával kapcsolatban többek között a vállalaton kívülálló okokra is ■ hivatkozik, amit el is lehet fogadni. Egyetértünk levelükkel és ezért közöljük befejező részét: »Bírálatukat elfogadtuk, a jövőben az eddiginél bizonyos mértékben nagyobb számú rendeléssel kívánunk javítani a helyzeten, de továbbra is fennáll annak a lehetősége, hogy a nap minden szakában nem tudunk péksüteményt árusítani annál inkább sem, mivel ezt az erre hivatott szaküzlet sem tudja biztosítani.« A Megyei Bíróság épülete tatarozásának ügyében választ nem kaptunk kérdésünkre, ellenben a kérdés megjelenése után való napon elkezdték a munkát. Bennünket ez kielégít, akár válasznak szánták, akár csak egyszerűen hozzákezdtek, mindegy, fontos, hogy szépül az épület. Többi kérdésünkre eddig nem érkezett válasz, így ezeket a kérdéseket kénytelenek vagyunk eljuttatni az illetékesek felügyeleti hatóságaihoz. 3 Illegális emlék Az asztalosműhely egyik rakodóján különleges alakú ládát pillantottam meg. — Hát ez mi célt szolgál? Fisch Dezső bácsi hosszasan nézi a különös alakú »ládikót«, aztán tünődve mondja. — Ez bizony már semmi célt nem szolgál... Ma már csak emlék. De egykoron nagy és nemes cél szolgálatában állt. Miközben beszélt, odalépett a rakodóhoz, levette a különös ládikót és felnyitotta a tetejét. Elámultam. A láda belsejében rádiókészüléket pillantottam meg. Dezső bácsi kérdése zökkentett ki az ámulatból. — Tudja ki szerkesztette ezt a készüléket? — A paksi kútásó Szabó, akit ötvenhatban az ellenforradalmárok téglával agyondobáltak. Igen. Ő készítette szegény a háború alatt. Dezső bácsi ujjával a rádió belsejébe mutatott. — Látja ott azt a kis bemélyedést, odaraktuk a tekercset. Kétféle tekercset lehetett oda beilleszteni. Ha Moszkvát akartuk hallgatni, akkor mindig a rövidhullámhoz szükséges tekercset illesztettük be. — Hogyan, talán Gel jenben volt illegális pártsejt a háború alatt? — Igen, volt. — És hogyan tartották a párt felsőbb szerveivel a kapcsolatot? — Hogyan? — A Racsmány elvtárson keresztül, akinek Csámpán volt egy kis üzlete, s hozzá feltűnés nélkül bejuthatott az összekötő, aki Pestről hozta a békepárt röplapjait. — Ki volt az összekötő? — Egy paksi származású hajósember. — És milyen tevékenységet fejtett ki a sejt? Dezső bácsi egy félig kész hokedlira ült, felemelt a padlóról egy gyaluforgácsot, s miközben a körmével tépdesni kezdte a forgácsot, újból beszélni kezdett. — A fiamnak volt egy száz köbcentis kis motorja, azzal szokott elindulni »anyagért« Csámpa-pusztára. Aztán másnap reggelre ha volt »anyag«, akkor röpcédulák jelentek meg a gerjeni utcákon. • • • Persze ne gondolja ám, hogy sokat kaptunk belőlük. Húsz-harminc, vagy ötven darabnál többet soha nem tudtunk szerezni... A vége persze az lett, hogy vigyázatlanság miatt lebuktunk. — Lebuktak? Hogyan? — Itt a műhelyben szoktunk összejönni, hogy meghallgassuk Moszkvát. A híreket persze, amit Moszkva mondott, másnap már az egész falu tudta. Amíg mi a rádiót hallgattuk, a feleségem a kerítéshez lapulva őrködött. Egyről azonban megfeledkeztünk. Mégpedig arról, hogy a kertben is felállítsunk egy figyelőt. Pedig erre is szükség lett volna. Ugyanis az én udvarom »átjáró udvar«, s van neki egy hátsó bejárata is a kert felől. — Na, és? — És egy szép napon arra riadtunk fel a nagy rádióhallgatásból, hogy valaki a műhely ablakot kopogtatja. És mit gondol ki volt a váratlan vendég? — A Mádi Kovács Dénes, Gerjen tizenkilences hóhéra. A hátsó bejáraton jött be az udvarba és amikor ajtót nyitottunk előtte, nagy gúnyosan csak annyit mondott: »Na, beszélgetnek, beszélgetnek.« — Aztán gyorsan követték egymást az események. Tábori csendőrök jelentek meg a faluban. Engem deportáltak. A sejt tagjait, Kovács Lajost, Nyirati Istvánt, Beda Sándort, idős Házi Józsefet és Mező Istvánt letartóztatták. A tizenkilences Nyirati István bácsit egy szögletes vassal nyomorékká verték a csendőrök. A letartóztatottakat megkettőzött őrizet mellett Tolnára szállították. Onnan pedig Pécsre akarták tovább vinni őket a katonai rögtönítélő bíróság elé. De erre már nem volt idejük. Pécset elfoglalták a szovjet csapatok és pár napon belül megnyitották a tolnai tömlöc ajtaját is. A sejt tagjai kiszabadultak. Nekem is sikerült hazajutnom a deportálásból. És amióta az első szovjet katona átjött a Dunán, azóta a régi, illegális harcosok mellett a fiatal kommunisták lelkes csapatát is sikerült felnevelnünk Gerjenben. (HAYPÁL)