Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

TOLNA HES1 ­ILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IV. évfolyam, 101. szám. Ma 10 oldal. Ára: 60 fillér Péntek, 1959. május 1. z Nincs egyetlen hely földünkön, ahol ma ne ünnepelnék május elsejét. A világ dolgozóinak test­véri dala egyetlen harci és győzel­mi indulóvá olvad össze, mely dia­dalmasan harsog országhatárok fe­lett. Vannak még országok, hol a testvéri összefogás e nagy ünne­pét még csak illegálisan ünnepel­hetik, mert másképpen nem le­het. A szolidaritás, mely a világ legnagyobb erejét képviseli, meg fogja teremteni minden nemzet számára a lehetőséget arra, hogy mindenütt szabadon megünnepel­hessék május elsejét. 69 évvel ezelőtt 1890. május el­sején ünnepelt először együtt a világ forradalmi proletariátusa. A II. Internacionálé alakuló kongresszusán 1889-ben határozta el, hogy nemzetközi tüntetést kell szervezni a 8 órás munkaidő be­vezetéséért. Tekintettel arra, hogy az amerikai munkásszövetség már előzőleg a tüntetés napját május elsejében határozta meg, ezt az időpontot a II­ Internacionálé is elfogadta. A tüntetés sikeres meg­szervezése tette mindinkább ha­gyományossá május elsejének megünneplését. A magyar munkásság is 1890. óta ünnepli a dolgozók világszoli­­darításának szellemében május elsejét. Az első nemzetközi tün­tetésen Budapesten mintegy 60 000 munkás tett hitet a nemzetközi összefogás mellett és harcoltak a 8 órás munkaidő bevezetéséért. A későbbi években bármennyire is akadályozták a rendőrök és csend­őrök május elsejének megünnep­lését, a munkások határozott fel­lépésére az uralkodó osztály min­den kísérlete — 1914-ig — kudarc­ba fulladt. Hazánkban első ízben 1919-ben a dicsőséges Tanácsköztársaság idején vonultak fel szabadon a dolgozók a vörös zászlók alatt. 1919. május elsején a vörös szín tengerében tündökölt Budapest. Még soha sem volt ilyen tünemé­nyesen szép és fiatal a magyar főváros. 1919-ben a város, az egész ország májust énekelt. A Tanácsköztársaság bukása után jöt­tek a sötét évek, a válság, a mun­kanélküliség. Ha abban az időben a munkások nem is mertek vörös zászlókkal felvonulni, sokan nem mentek dolgozni, piros szekfűt kitűzve tüntettek május elseje, a proletariátus nagy ünnepe mel­lett. Bármennyire is irtották Horthy pribékjei a nép legjobb fiait, en­nek ellenére immár a 15. szabad május elsejét ünnepeljük ebben az esztendőben. Millió és millió vörös zászló, száz és ezermillió harcos felvo­nulása hirdeti ma a világ munkás­­osztályának legyőzhetetlen erejét. Ez az erő, mely a dicsőséges Ok­tóberi Forradalom óta állandóan zsugorodásra kényszeríti az elag­gott és megrothadt kapitalizmust. Ezt a tények bizonyítják. Az el­múlt évtizedekben a kapitaliz­musból kiszakadtak a népi demok­ratikus országok a hatalmas Kíná­val együtt. Az új, a haladó társa­dalmi rendet választó országok munkásosztályai a néppel karölt­ve olyan eredményeket érnek el, mely bámulatba ejti a világot. A Szovjetunió nagyszerű eredményei tették lehetővé, hogy az SZKP XXI. kongresszusa olyan célt tűzhetett ki, hogy »érjük utól az Egyesült Államokat«. Míg az Egyesült Államoknak a jelen­legi termelési színt eléréséhez 170 esztendőre volt szüksége, ad­dig a Szovjetunió a szintet mint­egy egyharmad idő alatt fogja elérni. Annak ellenére, hogy a két rendszer közötti békés verseny kezdetén vagyunk, máris olyan célkitűzések születnek az ameri­kaiak részéről, hogy »érjük utól a Szovjetuniót rakétatechnikában, az iskolapolitikában és még több más kérdésben.« De nemcsak a Szovjetunióban vannak ilyen nagyszerű eredmé­nyek. Kína az elmúlt évben 40 000 új üzemet indított be. Egy év alatt megduplázta a mezőgazdasági ter­melést. A valamikor elmaradt Kí­na nem is olyan sokára — néhány év alatt — utol fogja érni a több százéves angol ipart. Nálunk az elmúlt 15 év alatt olyan eredmények születtek, me­lyeket csak szocializmust építő országok érhetnek el, melyeket egyáltalán nem homályosíthatnak el az elkövetett hibák. Az elmúlt két évben a munkásosztály, a ma­gyar nép a termelésben való helyt­állása eredményeként pártunk ja­vaslatára olyan jelentős bérügyi intézkedések történtek, melyeket a kapitalista országokban élő mun­kások csak követeléseikben szere­peltethetnek. Rövid idő alatt ren­deződött a nyugdíj, a családi pót­lék, az erdőgazdasági dolgozók bére. 12 000 munkásnak csökkent a munkaideje, változatlan kereset mellett, a termelői árrendszer mintegy 200 millió forint reálbér­­emelést jelentett a bérből és fize­tésből élő dolgozóknak. Több élel­miszernek — vajnak, zsírnak — kormányunk leszállította az árát. Mind a termelésben, mind az életszínvonal emelésében a népi demokratikus országok is nagy­szerű eredményeket értek el. A Német Demokratikus Köztársaság­ban az elmúlt hónapban jelentős árleszállítással növelték a dolgo­zók reálbérét. A szocialista tábor mellett —­­ mely napról napra rohamosan fej­lődik, erősödik — létrejött a gyar­matosítás ellen, a függetlenségért harcoló antiimperialista tömb, mely nagyban gyengíti tovább az imperializmus erejét. A meggyor­sult fejlődést egyes nyugati poli­tikusok is látják már. Maga Dulles úgy jellemezte a világban végbe­menő változásokat, hogy a­­ világ ma gyorsabban változik, mint bár­mikor máskor.« Jövőjük kilátás­talan és ezért most az Egyesült Államokban hozzáfognak annak az »elméletnek« a kidolgozásához, hogy egy országban hogyan tart­ható meg a kapitalizmus. Mi adott ily hatalmas erőt a nemzetközi szolidaritásnak, mely napról napra változtatja át a vi­lágot a szocialista társadalmi rend javára? A Mara—Engels—Lenin által lefektetett tudományos el­vek, melyek a tőkések aka­rata ellenére nap, mint nap gyor­sabban hatolnak be a dolgozók tudatába. Az élenjáró elmélet sok­szorozza meg a nemzetközi szoli­daritás erejét, mely összehason­líthatatlanul erősebb, mint az atombomba, vagy az interkonti­nentális rakéta. A szocialista tábor népeinek ha­tékony összefogása éppen ha­zánkban mutatkozott meg példa­mutatóan az 1956-os októberi el­lenforradalom időszakában. Ez a harc nem volt más, mint a prole­tár-internacionalizmus harca a nemzetközi tőke ellen. Ma már az ellenség is kénytelen elismer­ni, hogy ebben a harcban nem az imperializmus, hanem a proletár­­internacionalizmus lett a győztes. Tanulva az októberi ellenforrada­lomból, a munkásosztálynak vi­gyázni kell arra, hogy az ellen­ség sem a sorait, sem a fejét meg ne zavarhassa. Csakis az elvi, po­litikai és szervezeti egységgel tud­tuk sikeresen megoldani azokat a helyes célkitűzéseket, melyeket pártunk a magyar nép elé állított, így tudjuk felépíteni hazánkban a szocializmust. A nemzetközi munkásosztály örök jelmondata »világ proletárjai egyesüljetek« már a múlt század második felében, jelentőségében túlnőtt egy osztály érdekein, ma pedig már egyre inkább az egész haladó emberiség vágya lett. A munkásosztály harcos jelmondata minden békeszerető embert egye­sülésre szólít fel a függetlenség, a szabadság, a demokrácia és a bé­ke védelmére. Május elseje a há­ború elleni harc és egyben az im­perializmus elleni harc seregszem­léjévé vált. A világ minden béke­vágyó emberének összefogása, in­ternacionalista harca megóvhatja az emberiséget egy újabb kataszt­rófától. Éppen ezért minden em­bernek élni kell azzal a jelmon­dattal, »világ népei egyesüljetek a békéért folyó harcban«. E cél ér­dekében a kommunisták harcba hívják a világ békeszerető embe­reit. Felszólítják őket az egyesü­lésre, a szolidaritásra, az aktív összefogásra. A magyar munkások a békéért folytatott nagy harcot elsősorban a munkában való helytállással, az MSZMP márciusi határozatának következetes végrehajtásával se­gíthetik. A magyar munkásokban, a magyar dolgozó népben sok erő­tartalék rejtőzik meg. A tartalé­kok felszínre hozásával kell erősí­teni a munkásosztály államhatal­mát, a béketábor erejét. Dolgoz­zunk jobban, teljesítsük túl a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásainkat, haladjunk gyor­sabban előre a szocializmus épí­téséért. Ebben a nagy harcban óriási segítséget nyújt nagy és igaz barátunk a szovjet nép és az egész szocialista tábor népe. Május elseje mindig több volt, mint ünnep, jövőt idéző program volt. Idézi a béke és a szabadság korát, az emberiség gyönyörű jö­vőjét, az igazi aranykort. Ezt meg is valósítja, mert vezérlő csillaga a dolgozók szolidaritása, a népek testvéri összefogása, a proletár­internacionalizmus. Ennek tudatá­ban emlékezünk és kiáltjuk: »Vi­lág proletárjai egyesüljetek a bol­dog, szabad élet kiharcolására, a világbéke biztosítására«. Május elsejei seregszemle Irta: Schrottner Károly Együtt ünnepelnek az aparhanti A napokban küldöttség érkezett a mázai bányaüzemből Aparhant ter­melőszövetkezeti községbe. A kül­döttség tagjai arról számoltak be, hogy üzemük vállalja a két apar­hanti termelőszövetkezet patronálá­­sát, segítenek a gépjavításban, a vil­lanyszerelési munkálatokban stb. A munka ellenértékeként csak azt ké­rik, hogy a termelőszövetkezetek lé­tesítsenek kertészetet, telepítsenek a mázai bányászok tsz-tagokkal gyümölcsöst, hogy a bányaüzem dol­gozóit és az egész községet el tud­ják látni friss zöldségfélével és gyü­mölccsel. Egyben meghívták a két termelőszövetkezetet, vegyenek részt az üzemben tartott május elseji ün­nepségeken. Az aparhanti termelő­­szövetkezetekből mintegy 10 fő fogja képviselni községüket és együtt ün­nepelnek a bányaüzem munkásaival. 180 ezer tégla terven felül A kongresszusi munkaverseny első hónapjában kiemelkedő termelési eredményeket értek el a tamási tég­lagyár dolgozói. A nyerstégla­gyártási terv 350 ezer tégla elkészí­tését írta elő az áprilisi hónapra. A gyár 11 nyerstéglagyártó brigádja terven felül 180 ezer téglát készített. Márciusban — amikor téglakészítési terv még nem volt — akkor is 116 ezer téglát készítettek, így közel háromszázezer téglával készítettek már többet a tamási gyár dolgozói, mint amennyit a terv előír. Április hatodikán kezdték meg a téglaégetést az újjáépített kemencé­ben. A terv kétszerese a tavalyi év hasonló időszakában megadott muta­tóknak, áprilisban ennek ellenére teljesíteni tudták az égetők: 500 ezer téglát égettek ki. Csapó-pusztán tartják ünnepségüket a tengelici szövetkezeti parasztok Tengelicen immár hagyománnyá vált, hogy május 1-én a festőien szép környezetű Csapó-pusztán ünnepel­nek a falubeliek. Az idén a termelő­szövetkezeti községbeliek túlnyomó többsége már úgy vesz részt a szö­vetkezet jelenlegi tanyaközpontjá­ban tartandó ünnepségen, mint ter­melőszövetkezeti tag. Az ünnepség keretében színvonalas kultúr- és sportműsor lesz, ételről, italról pedig a községi földművesszövetkezet gon­doskodik. Az ünnepség színhelyére autóbusz­­járatot indítanak a községből Csapó­pusztáig. Vendégek a Paksi Konzervgyárban A vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségéucu­ tag­jai, Nguyen Dúc Thieng ügyvivő és Nguyen Dinh Can kultúrattasé, Vass Istvánná és Hunyadi Károly országgyűlési képviselők társaságában meg­látogatták a Paksi Konzervgyárat. őLon kápu elseje, a dolgozók nemzetközi szál itt nyitá­s­á­na­k nagy­ ünnepe!

Next