Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-24 / 120. szám
1959. május 24. 11 bonyhádi ács, a paksi kőművesek és a tolnai szabó esete a munkavédelemmel Sok érdekes dolog történik üzemekben, gyárakban.Legutóbb néhány érdekes munkavédelmi históriát hallottam, néhány kisipari szövetkezeti vezetőtől. Hogy mindezeket most itt elmondom azért teszem: tanuljon belőle akivel megtörtént, s az is, akivel még nem. Bonyhádon, az egyik szövetkezet házat épített. A házon már az ácsmunkát is befejezték sőt a tetőfedő palát is felrakták, amikor még egy kis igazítanivaló akadt a tetőn. Az ácsot felküldte a szövetkezet elnöke a tetőre dolgozni. Amikor az elnök a munkahelyről az irodába visszament, eszébe jutott, hogy az ács nem vitt biztonsági övet és kötelet. Az elnök visszavitte a biztonsági berendezéseket. Az ács, az elnök utasítására szabályosan felkötötte derekára az övét, a kötél végét pedig a tetőzethez. Néhány óra múltán a elnök visszament ellenőrizni, vajon a munkavédelmi felszerelést használja-e a munkás. Legnagyobb meglepetésére az övét a tető egyik felén látta szabályosan kikötve — ember nélkül. A tető másik felén pedig a meredek palán a munkás füttyszóval dolgozott. Amikor megkérdezte miért nem köti fel az övét, a munkás azt válaszolta: »Hát mit gondol elnök elvtárs? Kinevetnének a szaktársak, hogy ács létemre kötélen lógok a tetőn.« Természetes, hogy a munkás végül is biztonsági övvel dolgozott tovább. A paksi kőművesek híres emberek. A szövetkezetben dolgozó iparosok is nyilván hírnevüknek és személyes megjelenésüknek «■ köszönhetik«, hogy jegyzőkönyvezték kivonulásukat az egyik munkahelyre. Nagydorogra, a gyógyszertár javítására vonult fel a szövetkezet egyik kőműves brigádja. Amikor a szerszámokat és embereket szállító gépkocsi a gyógyszertár előtt megállt, és az ajtóban megjelenő gyógyszerésszel közölték tatarozási szándékukat, az a hírtől rosszul lett, kórházba kellett szállítani. (A krónika azonban nem szól arról, hogy a gyógyszertárat hányadszor akarták tatarozni és a balesetet hogyan jegyzőkönyvezték!) A kora tavasszal a KSZKBI munkavédelmi balesetmentes negyedévet hirdetett. A mozgalomhoz minden megyei szövetkezet csatlakozott. Az egyik tolnai szövetkezetben történt a mozgalom kellős közepén. A szövetkezetben nyolc évig nem volt üzemi baleset. Egyik nap a szövetkezet elnökéhez a munkások azzal a hírrel szaladtak, hogy az egyik szabó eltörte a karját. A vizsgálatot megkezdték és kiderült, hogy a baleset munkábajövet történt. Hogy a balesetmentes negyedév sikeres legyen, a következőket tették: a balesetes lakása és a munkahely között két út vezet, a baleset a hosszabb úton történt, — szabómérőszalaggal lemérték a két út hosszát — s így az nem számít üzemi balesetnek. A történtekhez még csak annyit: valamennyi megtörtént! — P — Ünnepélyes pillanat Szekszárdi Nyomdában A pillanat ünnepélyes. Nyomdászok, postások, újságírók állják körül a hatalmas gépet, amely néhány pillanat múlva felváltani hivatott a régi gyorssajtót s amelyből óránkint több mint tízezer újságpéldány lát napvilágot. Amint olvasóink láthatták, külsőre megváltozott lapunk, minden nap hat oldalon jelenik meg, több eseményről, több problémáról tudjuk tájékoztatni a Tolna megyei újságolvasókat. Ez többek között a Szekszárdi Nyomda rotációs gépének is köszönhető. A gépet úgy fogják körül az érdeklődők, mint a primadonnát hódolói a premier előtt. Itt most ez a gépmonstrum a primadonna. Csinosnak a legjobb akarattal sem mondható, ellenben haszna annál nagyobb. A felszabadulás előtt Budapesten kívül Pécsett, Miskolcon, Debrecenben és Szegeden volt rotácós gép. Legalábbis így emlékeznek az öreg nyomdászok. Most már Szekszárdon is van. Frissebb lesz az újság, éppoly friss a külföldi események közlésében is, mint a fővárosi lapok s a nyomdaköltség is tetemesen csökken.Ezért hát a nagy érdeklődés. V . A szerelők az utolsó igazításokat végzik s elkövetkezik a pillanat, amikor Szegedi Gyuri bácsi, a gépmester megnyomja a kapcsolótábla gombját. A gép felbúg, hogy aztán egy órán keresztül ontsa magából a kész újságokat, hogy befejezze az utolsó műveletet azon az úton, amíg a hír az újságíró ceruzájától eljut az olvasóig. A sok munka, a rengeteg fáradság most meghozta gyümölcsét, immár a Szekszárdi Nyomdában is körforgógépen készül az újság. (el) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG HÍREK — Ügyeletes orvos május 24-én: dr. Horváth József, Szekszárd, Széchenyi u. 68. Telefonszáma: 26—21. — Ügyeletes állatorvos 24-én: dr. Bertha Béla. — A kongresszusi verseny eredménye. Szombat délig teljesítette havi nyersgyártási tervét a Szzekszárd-Palánki Téglagyár. A visszatévő egy hét alatt a kongresszusi versenyben álló téglagyáriak még 300 000 nyerstéglát készítenek. Az égetők holnap fejezik be havi tervüket. — Teknőcvadászat mint főfoglalkozás. Kína keleti partvidékén, a Hszisa-szigeteken a férfi lakosság számottevő része teknősbékavadászattal foglalkozik. A tengeri teknőcök a sekélyebb parti vizek lakói, súlyuk gyakran eléri a néhány mázsát is. Csen Ji-ce, a teknősbéka-vadászok veteránja tavaly egymaga több mint 180 hatalmas teknőcöt fogott, azaz átlagosan kétnaponként egyet. A teknőcöket nem a parton fogják, hanem a vízben, víz alá bukva, ahol a teknősbéka korántsem olyan lomha, mint a szárazon. — Járási tűzoltóversenyre kerül sor ma a bonyhádi járási Győré községben. A falu aprajanagyja készülődött erre a napra. Ebből a készülődésből a bonyhádi tűzrendészeti alosztály dolgozói is kivették részüket, mert szabadnapjukból négy napot dolgoztak az előkészítéssel. — A Váci Vak Bottyán Múzeumban tegnap, május 23-án 5 órakor nyitották meg a váci képzőművészet VI. kiállítását. — Tizennégy literes fesési átlagot értek el a dombóvári Rákóczi Tsz tehenészetében. Ezt annak köszönhetik, hogy nagy gondot fordítanak a szarvasmarha-tenyésztésre és az állatok gondozására. — Művészet és valóság. A »legnagyobb festőről« fennmaradt egyik anekdota szerint Raphael egy éjszaka a kocsmában úgy fizette ki számláját, hogy a faasztalra egy aranyat festett, amelyet tulajdonosa valódinak nézett és a halhatatlan festő még a visszajáró aprópénzt is megkapta. Most az egyik olasz festő az olasz postát szedte rá, amenyiben egy levélre nem ragasztott, hanem ráfestett néhány bélyeget. A levelet képzelt személynek címezte és a lelkiismeretes posta visszakézbesítette a feladónak. A festett bélyegek a nyomdatechnikával előállított bélyegek tökéletes másai voltak. A »Tündérlaki lányok« című színművel május 28-án Bonyhádon vendégszerepelnek a Déryné Színház művészei. — A burgonyabogár összeszedésben segítenek a kocsolai általános iskola tanulói a község termelőszövetkezetében. ÜDÜLŐI IDILL Két asszony — ahogy mondani szokták, olyan meghatározatlan korú — beszélget az üdülői ebédlőjében. Nevüket nem írjuk ki, mert ez nem lenne ildomos. De miután az alábbi kis epizód a valóságban is megtörtént, az egyik szereplőt nevezzük Erzsébetnek, a másikat pedig Annának. — Már csak egy-két napunk van — mondja bánatosan asztal szomszédjának Erzsébet. — Igen, sajnos hamar elmúlott ez a két hét, — helyesel Anna. — Jóformán alig »kapcsolódtunk« ki, máris vissza kell zökkennünk a hétköznapok egyhangúságába — bólintgat helyeslően Anna. — Én nem panaszkodhatom, nekem teljes mértékben sikerült a kikapcsolódás — mondja dicsekvően Erzsébet. — Igazán? — ne mondja. — Tudja, hogy tisztességes asszony vagyok és nem a kalandokért, hanem a pihenésért jöttem el. De magának, miután látom, hogy hozzám hasonlóan a szolidabb asszonyok közé tartozik, elmesélem, hogy azért nekem is akadt egy kis kalandom — suttogja titokzatosan Erzsébet. — Igazán, nagyon kíváncsivá tett... De mondja már el, hogyan és mi okozta a teljes kikapcsolódást, sürgeti társnőjét Anna. — Emlékszik arra az 50 év körüli, barnaruhás férfire, aki a szomszéd üdülőben lakott? — kérdezi Erzsébet. — Igen, hogyne, emlékszem, de mondja már mi van vele — így Anna. — Hát tudja, egy alkalommal séta közben hozzám csatlakozott és engedélyt kért arra, hogy elkísérjen. Amikor pedig elköszönt, megkért arra, ha nem is mindennap, de legalább minden másnap, — mivel más elfoglaltsága is van, — társaságomban lehessen, így is volt. Minden másnap találkoztunk és együtt sétálgattunk, szórakoztunk, sőt arra is megkért, hogy leánynevemen szólíthasson — meséli Erzsébet. — És maga megengedte? tm kérdezte feszült érdeklődéssel Anna. — Igen, hogyne, miért ne, olyan tiszteségesen viselkedett és látszott rajta, hogy valóban szívesen van társaságomban. —És hát nem is tagadom jól esett a ragaszkodása és figyelmessége, mert már nem is gondoltam arra, hogy ötven éves asszony létemre még én is felkeltem a férfiak érdeklődését, — mert azt is mondta, hogy rajtam kívül más asszonyra reá sem tud nézni, — suttogta félig szégyenlősen, félig dicsekvően. — És maga mindezt elhitte? — kérdezi kajánul Anna. — Hogy elhittem-e? Hát persze, hogy elhittem! Miért ne? — kérdezi megütközéssel Erzsébet. — Hát csak azért kedvesem, mert azokon a másnapokon, amikor magát elfoglaltságaira hivatkozva elhanyagolta, engem szórakoztatott hasonló marhaságokkal. Hogy a fene ette volna meg valahány csélcsap férfi van a világon. POZSONYINÉ 7 Képek a Vásárról A könnyűipar pavilonjában muttja be a Ruhaipari Tervező Vállalat legújabb modelljeit a ruházati ipar. Nagy az érdeklődés a szebbnél szebb ruhák iránt. Hétcsatornás jelentéstároló magnetofon és diktáló készülékek a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kiállításán. A kiállítás egyik érdekessége: a szovjet gyártmányú kombájn, rendfelszedővel. magamaro A Pápai Elekthermax Gyár legújabb gyártmányait — köztük a »Novolux« tűzhelyet, villanysütőket — mutatja be. A látogató azt is megtudhatja, hogy a gyár az idén háromszor annyi villanytűzhelyet készít, mint két évvel ezelőtt.