Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-24 / 120. szám

1959. május 24. 11 bonyhádi ács, a paksi kőművesek és a tolnai szabó esete a munkavédelemmel Sok érdekes dolog történik üzemekben, gyárakban.­Legutóbb néhány érdekes munkavédelmi históriát hallottam, néhány kis­ipari szövetkezeti vezetőtől. Hogy mindezeket most itt elmondom azért teszem: tanuljon belőle aki­vel megtörtént, s az is, akivel még nem. Bonyhádon, az egyik szövetke­zet házat épített. A házon már az ácsmunkát is befejezték sőt a tetőfedő palát is felrakták, ami­kor még egy kis igazítanivaló akadt a tetőn. Az ácsot felküldte a szövetkezet elnöke a tetőre dol­gozni. Amikor az elnök a mun­kahelyről az irodába visszament, eszébe jutott, hogy az ács nem vitt biztonsági övet és kötelet. Az elnök visszavitte a biztonsági berendezéseket. Az ács, az elnök utasítására szabályosan felkötöt­te derekára az övét, a kötél végét pedig a tetőzethez. Néhány óra múltán a elnök visszament ellen­őrizni, vajon a munkavédelmi felszerelést használja-e a mun­kás. Legnagyobb meglepetésére az övét a tető egyik felén látta szabályosan kikötve — ember nél­kül. A tető másik felén pedig a meredek palán a munkás füttyszó­val dolgozott. Amikor megkérdez­te miért nem köti fel az övét, a munkás azt válaszolta: »Hát mit gondol elnök elvtárs? Kinevetné­nek a szaktársak, hogy ács létem­re kötélen lógok a tetőn.« Ter­mészetes, hogy a munkás végül is biztonsági övvel dolgozott to­vább. A paksi kőművesek híres em­berek. A szövetkezetben dolgozó iparosok is nyilván hírnevüknek és személyes megjelenésüknek «■ köszönhetik«, hogy jegyzőköny­vezték kivonulásukat az egyik munkahelyre. Nagydorogra, a gyógyszertár ja­vítására vonult fel a szövetkezet egyik kőműves brigádja. Amikor a szerszámokat és embereket szál­lító gépkocsi a gyógyszertár előtt megállt, és az ajtóban megjelenő gyógyszerésszel közölték tatarozá­si szándékukat, az a hírtől ros­­­szul lett, kórházba kellett szállí­tani. (A krónika azonban nem szól arról, hogy a gyógyszertárat hányadszor akarták tatarozni és a balesetet hogyan jegyzőköny­vezték!) A kora tavasszal a KSZKBI munkavédelmi balesetmentes ne­gyedévet hirdetett. A mozgalom­hoz minden megyei szövetkezet csatlakozott. Az egyik tolnai szö­vetkezetben történt a mozgalom kellős közepén. A szövetkezetben nyolc évig nem volt üzemi baleset. Egyik nap a szövetkezet elnökéhez a munkások azzal a hírrel szalad­tak, hogy az egyik szabó eltörte a karját. A vizsgálatot megkezd­ték és kiderült, hogy a baleset munkábajövet történt. Hogy a balesetmentes negyedév sikeres legyen, a következőket tették: a balesetes lakása és a munkahely között két út vezet, a baleset a hosszabb úton történt, — szabó­­mérőszalaggal lemérték a két út hosszát — s így az nem számít üzemi balesetnek. A történtekhez még csak an­­­nyit: valamennyi megtörtént! — P — Ünnepélyes pillanat Szekszárdi Nyomdában A pillanat ünnepélyes. Nyom­dászok, postások, újságírók állják körül a hatalmas gépet, amely néhány pillanat múlva felváltani hivatott a régi gyorssajtót s amely­ből óránkint több mint tízezer újságpéldány lát napvilágot. Amint olvasóink láthatták, kül­sőre megváltozott lapunk, min­den nap hat oldalon jelenik­ meg, több eseményről, több problémá­ról tudjuk tájékoztatni a Tolna megyei újságolvasókat. Ez töb­bek között a Szekszárdi Nyomda rotációs gépének is köszönhető. A gépet úgy fogják körül az érdek­lődők, mint a primadonnát hódo­lói a premier előtt. Itt most ez a gépmonstrum a primadonna. Csi­nosnak a legjobb akarattal sem mondható, ellenben haszna an­nál nagyobb. A felszabadulás előtt Budapes­ten kívül Pécsett, Miskolcon, Deb­recenben és Szegeden volt rotá­­cós gép. Legalábbis így emlékez­nek az öreg nyomdászok. Most már Szekszárdon is van. Frissebb lesz az újság, éppoly friss a külföldi események köz­lésében is, mint a fővárosi lapok s a nyom­daköltség is tetemesen csökken.­­Ezért hát a nagy érdek­lődés. V . A szerelők az utolsó igazításo­kat végzik s elkövetkezik a pilla­nat, amikor Szegedi Gyuri bácsi, a gépmester megnyomja a kap­csolótábla gombját. A gép felbúg, hogy aztán egy órán keresztül ontsa magából a kész újságokat, hogy befejezze az utolsó műve­letet azon az úton, amíg a hír az újságíró ceruzájától eljut az ol­vasóig. A sok munka, a rengeteg fárad­ság most meghozta gyümölcsét, immár a Szekszárdi Nyomdában is körforgógépen készül az új­ság. (­el) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG HÍREK — Ügyeletes orvos május 24-én: dr. Horváth József, Szek­­szárd, Széchenyi u. 68. Telefon­száma: 26—21. — Ügyeletes állatorvos 24-én: dr. Bertha Béla. — A kongresszusi verseny ered­­ménye. Szombat délig teljesítette havi nyersgyártási tervét a Szzek­­szárd-Palánki Téglagyár. A vis­­­szatévő egy hét alatt a kongres­­­szusi versenyben álló téglagyá­riak még 300 000 nyerstéglát ké­szítenek. Az égetők holnap fe­jezik be havi tervüket. — Teknőcvadászat mint főfog­lalkozás. Kína keleti partvidékén, a Hszisa-szigeteken a férfi lakos­ság számottevő része teknősbéka­­vadászattal foglalkozik. A tenge­ri teknőcök a sekélyebb parti vizek lakói, súlyuk gyakran eléri a né­hány mázsát is. Csen Ji-ce, a tek­­nősbéka-vadászok veteránja ta­valy egymaga több mint 180 ha­talmas teknőcöt fogott, azaz át­lagosan kétnaponként egyet. A teknőcöket nem a parton fogják, hanem a vízben, víz alá bukva, ahol a teknősbéka korántsem olyan lomha, mint a szárazon. — Járási tűzoltóversenyre ke­rül sor ma a bonyhádi járási Győré községben. A falu apraja­­nagyja készülődött erre a napra. Ebből a készülődésből a bonyhá­di tűzrendészeti alosztály dolgo­zói is kivették részüket, mert szabadnapjukból négy napot dol­goztak az előkészítéssel. — A Váci Vak Bottyán Múze­umban tegnap, május 23-án 5 órakor nyitották meg a váci kép­zőművészet VI. kiállítását. — Tizennégy literes fesési átla­­­got értek el a dombóvári Rákó­­­czi Tsz tehenészetében. Ezt annak­ köszönhetik, hogy nagy gondot­ fordítanak a szarvasmarha-te­­­­nyésztésre és az állatok gondo­­­zására. — Művészet és valóság. A »leg­nagyobb festőről« fennmaradt egyik anekdota szerint Raphael egy éjszaka a kocsmában úgy fi­zette­ ki számláját, hogy a faasz­­talra egy aranyat festett, amelyet tulajdonosa valódinak nézett és a halhatatlan festő még a vissza­járó aprópénzt is megkapta. Most az egyik olasz festő az olasz pos­tát szedte rá, amenyiben egy le­vélre nem ragasztott, hanem rá­festett néhány bélyeget. A leve­let képzelt személynek címezte és a lelkiismeretes posta vissza­kézbesítette a feladónak. A fes­tett bélyegek a nyomdatechniká­val előállított bélyegek tökéletes másai voltak.­­ A »Tündérlaki lányok« című színművel május 28-án Bonyhá­don vendégszerepelnek a Déryné Színház művészei. — A burgonyabogár összesze­­désben segítenek a kocsolai álta­­­­lános iskola tanulói a község ter­­­melőszövetkezetében. ÜDÜLŐI IDILL Két asszony — ahogy mon­dani szokták, olyan meghatároz­­atlan korú — beszélget az üdülői ebédlőjében. Nevüket nem írjuk ki, mert ez nem len­ne ildomos. De miután az aláb­bi kis epizód a valóságban is megtörtént, az egyik szereplőt nevezzük Erzsébetnek, a mási­kat pedig Annának. — Már csak egy-két napunk van — mondja bánatosan asz­tal szomszédjának Erzsébet. — Igen, sajnos hamar elmú­lott ez a két hét, — helyesel Anna. — Jóformán alig »kap­csolódtunk« ki, máris vissza kell zökkennünk a hétköz­napok egyhangúságába — bó­­lintgat helyeslően Anna. — Én nem panaszkodhatom, nekem teljes mértékben sike­rült a kikapcsolódás — mond­ja dicsekvően Erzsébet. — Igazán? — ne mondja. — Tudja, hogy tisztességes as­­szony vagyok és nem a­­ kalan­dokért, hanem a pihenésért jöt­tem el. De magának, miután látom, hogy hozzám hasonlóan a szolidabb asszonyok közé tar­tozik, elm­esélem, hogy azért nekem is akadt egy kis kalan­dom — suttogja titokzatosan Erzsébet. — Igazán, nagyon kíváncsivá tett... De mondja már el, ho­gyan és mi okozta a teljes ki­­kapcsolódást, sürgeti társnőjét Anna. — Emlékszik arra az 50 év körüli, barnaruhás férfire, aki a szomszéd üdülőben lakott? — kérdezi Erzsébet. — Igen, hogyne, emlékszem, de mondja már mi van vele — így Anna. — Hát tudja, egy alkalom­mal séta közben hozzám csat­lakozott és engedélyt kért ar­ra, hogy elkísérjen. Amikor pe­dig elköszönt, megkért arra, ha nem is mindennap, de legalább minden másnap, — mivel más elfoglaltsága is van, — társasá­gomban lehessen, így is volt. Minden másnap találkoztunk és együtt sétálgattunk, szóra­koztunk, sőt arra is megkért, hogy leánynevemen szólíthas­son — meséli Erzsébet. — És maga megengedte? tm kérdezte feszült érdeklődéssel Anna. — Igen, hogyne, miért ne, olyan tiszteségesen viselkedett és látszott rajta, hogy valóban szívesen van társaságomban. —És hát nem is tagadom jól esett a ragaszkodása és figyel­messége, mert már nem is gon­doltam arra, hogy ötven éves asszony létemre még én is fel­keltem a férfiak érdeklődését, — mert azt is mondta, hogy rajtam kívül más asszonyra reá sem tud nézni, — suttogta fé­lig szégyenlősen, félig dicsek­vően. — És maga mindezt elhitte? — kérdezi kajánul Anna. — Hogy elhittem-e? Hát per­sze, hogy elhittem! Miért ne? — kérdezi megütközéssel Erzsé­bet. — Hát csak azért kedvesem, mert azokon a másnapokon, amikor magát elfoglaltságaira hivatkozva elhanyagolta, engem szórakoztatott hasonló marha­ságokkal. Hogy a fene ette vol­na meg valahány csélcsap férfi van a világon. POZSONYINÉ 7 Képek a Vásárról A könnyűipar pavilonjában mu­ttja be a Ruhaipari Tervező Vál­lalat legújabb modelljeit a ruházati ipar. Nagy az érdeklődés a szebbnél szebb ruhák iránt. Hétcsatornás jelentéstároló magnetofon és diktáló készülékek a Bu­dapesti Rádiótechnikai Gyár kiállításán. A kiállítás egyik érdekessége: a szovjet gyártmányú kombájn, rendfelszedővel. magam­aro A Pápai Elekthermax Gyár legújabb gyártmányait — köztük a »Novolux« tűzhelyet, villanysütőket — mutatja be. A látogató azt is megtudhatja, hogy a gyár az idén háromszor annyi villanytű­z­helyet készít, mint két évvel ezelőtt.

Next