Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-28 / 123. szám
<I Köszönjük elvtársck Műhelygyakorlat — gépismeret — politechnikai oktatás Zöld munkakötényükkel, olajtól és festéktől maszatos kezeikkel olyanok, mintha ipari tanulók lennének. Egyikük-másikuk még az arcát is összekente az igyekezetben. Nagy munkában vannak a szekszárdi általános iskolák V— VIII. osztályos tanulói. Készülnek az évvégi vizsgákra, s ezzel együtt a politechnikai oktatás keretében kapott műhelygyakorlatok eredményeinek bemutatására, kiállításra készülnek. Hétfőn délelőtt az I. számú általános iskola V. a. osztályának tizennégy fiú tanulója ügyeskedik a Béla téri iskola tanműhelyében. Az utolsó «simításokat« végzik a kisebb-nagyobb méretekben készült szemétlapátokon. Büszkén mutogatják a bádogból készült, falra akasztható hamutartókat, láncokat, húskampókat, amelyek olyan szépen ki vannak dolgozva, mintha nem is V— VIII. osztályos gyerekek, hanem felnőttek kezemunkáját dicsérnék. — Ez az év úttörő munka volt — mondja Szaktos János, az iskola politechnikai oktatója. — Először az alapot kellett megteremteni. A tanulók foglalkoztatásához szükséges szerszámokat, munkapadokat kellett beszerezni. Ehhez sok segítséget kaptunk a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályától és a szekszárdi vállalatoktól, üzemektől. Ma már nemcsak szerszámokkal, hanem gépekkel is fel van szerelve tanműhelyünk. A politechnikai oktatással a kétkezi munka megbecsülésére tanítják a gyerekeket. A tanulók megismerkednek az egyszerűbb munkaszerszámokkal, a kalapács, a fogó, a satu használatával, a lemezvágóval, a lombfűrésszel. Megismerkednek az anyaggal, a bádoglemezzel, a szegecsekkel, huzalokkal stb.-vel. A politechnikai oktatás nagy jelentőségű a fegyelemre való nevelésnél is. A tanulók rendben tartják munkahelyüket. A tanműhelyben kevesebbet rendetlenkednek, mint egyébként. Ezenkívül érzik a felelősséget is a munkadarabok rendes elvégzéséért és a szerszámok megbecsüléséért. Hogy csak egy példát említsek: a fiúk szerszámos fiókjaiban példás rendben sorakoznak a használatra kiadott szerszámok, azt pedig mondani sem kell, hogy az évben még egy szög sem veszett el — mondja elégedetten az oktató. — Melyik a legkedvesebb tantárgyatok? — teszem fel a kérdést. — A műhelygyakorlat — hangzik az egyöntetű válasz. — Én szeretem a többi tantárgyakat is, különösen a számtant, meg a mértant — mondja Biller Sanyi és bizonyítékul a táblára felrajzolt forrasztópáka tartójáról készült ábrát olvassa le nagy szakértelemmel. Hajtás Kálmánnal egy szemétlapát megrendeléséről «tárgyalok« próbaképpen. — Először is a megadott méretekre elkészítem a pontos rajzot. Ezután kiválasztom a megfelelő anyagot, a lemezt, a fogónak valót és a szegecseket. Kiegyengetem a lemezt, lemezollóval kiszabom, majd hajtogatom, s rászegecselem a nyelet. Utoljára pedig befestem. A lapát négy óra alatt készül el, de csak kéthárom nap múlva lehet használni, amikor már a festék is teljesen megszárad — mondja, s pontos és világos feleletéből látszik, hogy a felsoroltakat a gyakorlatban is jól el tudja végezni. — A tanulók nemcsak szeretik, de igen ragaszkodnak is tanműhelyükhöz — mondja Szakos János tanár —, különösen azóta, amióta komoly gépeket is kaptunk. A gépeket a szekszárdi vállalatoktól, az AKÖV-től, illetve a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalattól kapták részben ajándékban, részben használatra. A tanár és a tanulók együtt örülnek a gépeknek, amelyek ugyan kisebb-nagyobb javításra szorulnak, s amelyek a friss festéstől és olajozástól csillognak. Ez már a tanulók kezemunkáját dicséri. — Amennyiben iskolánkról, illetve az itt folyó politechnikai oktatásról cikk jelenik meg, kérjük, hogy az újságcikken keresztül tolmácsolják köszönetünket azoknak a szekszárdi üzemeknek és vállalatoknak, amelyektől ilyen komoly segítséget kaptunk — mondja Szakos János tanár. Nagy segítséget kaptak a szekszárdi iskolák az üzemektől és a vállalatoktól. Az AKÖV villanymeghajtású esztergapadot, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat villanyfúró gépet, lemezvágót stb.-t ajándékozott, amelyeken a jövő évben már dolgozhatnak a VII. és VIII. osztályosok. Fejlődik tudásuk, az egyszerű munka megismerése után megismerkednek a gép bonyolultabb munkájával is, ezzel alaposan felkészülnek a további tanulásra, az életre. Akik pedig ezt elősegítik, nagy szolgálatot tesznek az ifjúság szocialista szellemben való nevelése ügyének. Köszönetképpen az adott segítségért nem használunk nagy szavakat. A pedagógusok, a gyerekek és a szülők nevében röviden csak ennyit: köszönjük, elvtársak! Pozsonyi Ignácné Megkezdték a zöldborsó feldolgozását a Paksi Konzervgyárban Tegnap reggel a Biritópusztai Állami Gazdaságban, a Paksi Konzervgyár részére termelt zöldborsó táblán megkezdték a betakarítást. A termést különleges géppel a helyszínen csépelik ki, s a gyárba feldolgozásra csak a szemet viszik. Tegnap három hold * termését takarították be. A gyárban teljesen a futószalag- rendszerű termelést vezették be a borsó feldolgozására, s a termelést tegnaptól két műszakban végzik, s az első műszakban mintegy 5000 üveg zöldborsó-konzervet készítettek. Diplomáciai baklövés Az iráni sah legutóbbi londoni látogatása egybeesett egy súlyos diplomáciai baklövéssel, amely meglehetősen elkedvetlenítette az angol politikusokat: a londoni iráni követség olyan térképeket , bocsátott ki, amelyek Iránhoz tartozónak tüntetik fel a Bahreinszigeteket, amelyek egyelőre angol védnökség alatt állnak és Anglia legfontosabb olajszállítói. Mibe kerül az egység hiánya Az ún. Európa Tanács egyik tagja indiszkrét módon elfecsegte, hogy mibe kerülnek az örökös nézeteltérések, amelyek a „Kis Európa” hat tagállama között napirenden vannak. Az a tény például, hogy máig sem tudnak megegyezni, melyik európai nagyváros legyen „az európai főváros”, utazgatásokban és egyéb költségekben tízmillió svájci frankot emésztett fel — semmiért! TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. május 28. Miért rossz a kulturális munka Sióagárdon ? A Bonyhádion megrendezett megyei táncfesztiválon szerepelt a sióagárdi tánccsoport is, hat taggal. Aki ismerte Sióagárd néhány év előtti kulturális életét, a művészeti együttesek munkáját, azt megdöbbentette ez a tény. Abból a községből, ahol még ma is él, sőt bizonyos tekintetben virágzik a népi kultúra, a népi hagyomány, mindössze hat táncost lehet összeszedni egy szereplésre. Ennek okát kutatni vezetett az utam Sióagárdra. A különböző emberekkel való beszélgetés végül is annyi problémát vetett felszínre, hogy a jelentősebb kérdések mellett eltörpült a tánccsoport ügye, amelyről a mélyben ható tényezők mellett, csak mint következményről beszélhetünk. Többek között a községi tanács titkárával, az iskola igazgatójával való beszélgetést majd a községi pártszervezet titkárával való összegezés eredményeképpen a következőkben lehetne felsorolni az állandóan ható, előrevivő és gátló tényezők egy — korántsem nagyobb — részét. Bár már megszűnőben van, még mindig él a lakosság körében a klikkszellem. Általában elkülönülnek azok, akik valamilyen közép, vagy magasabb iskolát végeztek. Külön csoportot alkotnak a módosabb gazdák, illetve azok gyerekei és következésképpen a szegényebbek. Ez már, mint előbb is mondtam, megszűnőben van, éppen a pártszervezet helyes munkája következtében. Megszűnőben, de még mindig hat. Nagyon sok az általános iskola nyolc osztályát elvégzettek közül, aki tovább tanul. Az idén nyolcan lesznek végzősök s közülük hét a továbbtanulást választotta. Ez eddig nagyon örvendetes, a baj ott van, hogy akik középiskolát végeztek, azok nem szívesen jönnek vissza a faluba. Parasztnak pláne nem. A művelődési otthon munkája nem kielégítő. Igaz, hogy az épület küllemén is akad sok kifogásolni való, az is igaz, hogy a megelőző években nem volt jó a kapcsolat a pártszervezet és a pedagógusok, illetve a tanács és a pedagógusok között. A kapcsolat azóta örvendetesen javul. Az is igaz, hogy a könyvtár viszont jó munkát végzett és végez, olvasnak az emberek, látogatják az olvasótermet most már nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek közül is számosan. Ez elsősorban Tóth János érdeme, akinek szívügye az olvasás, a könyvtár. Az egész kulturális élet azonban mégsem jó, sőt nem túlzás, ha azt mondom, hogy rossz. Az ok az, hogy a kultúrának Sióagárdon nincs gazdája. A pártszervezet, a tanács és a KISZ egyik legjelentősebb feladata most éppen az lenne, hogy mindenekelőtt a személyi feltételeket teremtse meg a munka megjavításához. Példát szolgáltathat az általános iskolások legutóbbi szép előadása, amelyet Nagy Andorné szervezett és rendezett. Mindenütt azt hallani: a megjavítás módja, ha a kulturális munka lelkes és lelkiismeretes irányítót kap. Azt is mondják, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése Sióagárdon is megoldja a kulturális problémákat, a többivel együtt. De jelen esetben elébe lehet menni az eseményeknek, mert addig is vissza lehet állítani a község kultúráját régi fényében. LETENYEI GYÖRGY Egy termelőszövetkezet jó gazdálkodásának sok befolyásolója van. Ezek közül az egyiket , a közösségi szellemet néztük meg a várdombi Egyetértés Tsz-ben. Azért ezt, mert legszorosabb összefüggésben van azzal, hogy a tagság mennyire érzi magáénak a közös gazdaságot, hogyan munkálkodik azon, hogy vitathatatlan legyen a nagyüzem fölénye a kisüzemmel szemben. Amit ezzel kapcsolatban tapasztaltunk, azt röviden a következőkben foglaljuk össze. AZ EGYETÉRTÉS Tsz-nek több mint száz tagja van, akik ez év tavaszán kezdték el a nagyüzemi gazdálkodást. A termelőszövetkezeti községben a közös gazdaságnak nem volt semmi induló tőkéje. Még annyi pénz sem volt, hogy az üzemviteli költségeket fedezzék. Erre az állam biztosított volna hitelt, amit azonban nem vettek igénybe. Valacsai Sándor, Varga Imre, Szégner József azt mondták: — van spórolt pénzünk, szívesen kölcsönadjuk a szövetkezetnek, hiszen itt többszörösen kamatozik. Kölcsönöztek is eddig közel 30 000 forintot, amiből a többek között kisebb munkagépeket vásárolt a szövetkezet. Nem különös ez, de mégis megható... Hasonló a helyzet a közös állatállomány elhelyezésénél is. Amíg a tsz építtet nagyüzemi istállókat, addig egyik-másik tag házánál helyezték el a teheneket, a növendék üszőket. Valacsai Sándor például készséggel ajánlotta fel istállóit, pajtáját, s egész gazdasági udvarát. Itt varrnak ideiglenesen a növendékmarhák, egyéb híján ide hordják össze a szálastakarmányt. Ugyanígy kukoricát is kölcsönöztek a tagok, hogy ne kelljen állami hitelt igénybe venni takarmányvásárlásra. A fiatal termelőszövetkezet nagy vállalkozásba kezdett az idén. Mindjárt az első évben 100 holdon termelnek fűszerpaprikát, amihez — hogy sokat jövedelmezzen — sok munkáskézre van szükség. Ennek az ültetése már két hete folyik. Dolgozik itt naponta átlagban hetven asszony. A fárasztó munka alól nem húzzák ki magukat még az idősebbek sem. Sárvári Györgyné például már közel jár a hetvenhez, de még egyszer sem hiányzott a közös munkából. — A dolog alól nem húzhatja ki magát az ember, ennek az egész közösség érezné hátrányát, — ez a véleménye Sárvári néninek. Mikor a szövetkezetben jártunk még Vízhányó Misi is segédkezett a paprikaültetőknek, pedig ő még csak tizenkét éves. Ezen a napon iskolaszünet volt, az anyukája őt is elhívta a közösbe, mondván amit ő megtesz, azt nem kell másnak. SZOROSAN hozzátartozik a fentiekhez, hogy a paprika ültetése sürget. Ezért a héten rendkívüli vezetőségi ülést hívtak össze, ahol részt vett több kiválóan dolgozó nem vezetőségi tag is. — Minden módon meg kell gyorsítani a paprikaültetést — adta ki a jelszót a vezetőség. Másnap a paprikapalánta szedők már három órakor dolgoztak, hogy öt órakor elkezdhessék az ültetést. Ezen a napon történt egy különös eset is, ami még Csele József kertésznek is feltűnt. Schmidt József a palántát helyszínre szállító kocsis futtatta a lovakat, amit még egyéni gazda korában sem tett meg soha, pedig van már vagy húsz éve, hogy lovasgazda. — Annyira szeretem a lovakat, hogy a világért sem trappoltatom őket. De hát most muszáj, mert így kívánja meg a közösség érdeke — mondta. Ha már itt tartunk, elmondom, hogy az állatgondozók többsége még tán lelkiismeretesebben vigyáz a gondjaira bízott jószágokra, mint egyéni gazda korában. Nem egyszer megtörtént már, hogy éjjel mentek például a kocsisok lucernáért, hogy reggel pontosan etethessenek. Emögött is az van, hogy szeretik és féltik a közös jószágot. MINDENT összevetve: jó a közösségi szellem a várdombi tsz-ben, amit sok el nem mondott tény igazol még. A közösség összefogásával, társadalmi munkával építettek például téglaégetőt. Szintén a közösség összefogásával létesítettek kovács műhelyt, amelynek a felszereléseit a tagok adták össze. Egy szóval: a tagság többsége jól dolgozik, amit legszemléltetőbbben az bizonyít, hogy egy talpalatnyi föld sincs a várdombi határban, amit ne munkáltak volna meg. Kardos Antal kocsis például egyedül elvetett az idén 70 hold kukoricát. Még az olyan idős, beteges nénik is munkálkodnak a közösség érdekében, mint Hartmann Ádámné és Maiinger Józsefné. Ők ketten megművelik a két hold vöröshagymát. Erre azért adott nekik lehetőséget a tagság, mert idősek, a fiatalokkal már nem igen bírják az iramot. Igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk, hogy a nagy családban azért akadnak olyanok is, akik fittyet hánynak a közösre. Ilyen például Galla Józsefné, aki még egyszer sem volt dolgozni. De mert jó a közösségi szellem, a kollektíva egész biztos vele is megérteti, hogy minden tagnak egyformán érdeke és kötelessége a közösért munkálkodni. Hiszen csak úgy lesz virágzó közös gazdaság Várdombon is, ha kivétel nélkül mindenki egy szívvel-lélekkel ezen munkálkodik. DOROGI ERZSÉBET A közösség ereje Népfront élet Újabb ankétok és jelentős megmozdulások, rendezvények voltak és lesznek megyénkben a Hazafias Népfront bizottságok szervezésében és rendezésében. Tegnap a Furkó-pusztai Kendergyárban dr. Nemes Andor, a II. számú Ügyvédi Munkaközösség tagja tartott jól sikerült előadást a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos problémákkal, feladatokkal kapcsolatban. Ugyanilyen előadás lesz pénteken a szekszárdi általános gimnáziumban. Előadó dr. Koncz Endre ügyvéd. Vasárnap nagyszabású békegyűlést rendez Hőgyészen a népfrontbizottság. Előadást tart Mező László gimnáziumi tanár.