Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-28 / 123. szám

<I Köszönjük elvtársc­k Műhelygyakorlat — gépismeret — politechnikai oktatás Zöld munkakötényükkel, olaj­tól és festéktől maszatos kezeik­kel olyanok, mintha ipari tanu­lók lennének. Egyikük-másikuk még az arcát is összekente az igyekezetben. Nagy munkában vannak a szekszárdi általános iskolák V— VIII. osztályos tanulói. Készül­nek az évvégi vizsgákra, s ezzel együtt a politechnikai oktatás keretében kapott műhelygyakor­latok eredményeinek bemutatá­sára, kiállításra készülnek. Hétfőn délelőtt az I. számú ál­talános iskola V. a. osztályának tizennégy fiú tanulója ügyeske­dik a Béla téri iskola tanműhe­lyében. Az utolsó «simításokat« végzik a kisebb-nagyobb méretekben készült szemétlapátokon. Büsz­kén mutogatják a bádogból ké­szült, falra akasztható hamutar­tókat, láncokat, húskampókat, amelyek olyan szépen ki vannak dolgozva, mintha nem is V— VIII. osztályos gyerekek, hanem felnőttek kezemunkáját dicsér­nék. — Ez az év úttörő munka volt — mondja Szaktos János, az is­kola politechnikai oktatója. — Először az alapot kellett megte­remteni. A tanulók foglalkozta­tásához szükséges szerszámokat, munkapadokat kellett beszerez­ni. Ehhez sok segítséget kaptunk a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályától és a szekszárdi vál­lalatoktól, üzemektől. Ma már nemcsak szerszámokkal, hanem gépekkel is fel van szerelve tan­műhelyünk. A politechnikai oktatással a kétkezi munka megbecsülésére tanítják a gyerekeket. A tanulók megismerkednek az egyszerűbb munkaszerszámokkal, a kala­pács, a fogó, a satu használatá­val, a lemezvágóval, a lombfű­résszel. Megismerkednek az anyaggal, a bádoglemezzel, a sze­gecsekkel, huzalokkal stb.-vel.­­ A politechnikai oktatás nagy jelentőségű a fegyelemre való nevelésnél is. A tanulók rendben tartják munkahelyüket. A tanműhelyben kevesebbet ren­detlenkednek, mint egyébként. Ezenkívül érzik a felelősséget is a munkadarabok rendes elvégzé­séért és a szerszámok megbecsü­léséért. Hogy csak egy példát említsek: a fiúk szerszámos fiók­jaiban példás rendben sorakoznak a használatra kiadott szerszámok, azt pedig mondani sem kell, hogy az évben még egy szög sem veszett el — mondja elégedetten az oktató. — Melyik a legkedvesebb tan­tárgyatok? — teszem fel a kér­dést. — A műhelygyakorlat — hang­zik az egyöntetű válasz. — Én szeretem a többi tantár­gyakat is, különösen a számtant, meg a mértant — mondja Biller Sanyi és bizonyítékul a táblára felrajzolt forrasztópáka tartójá­ról készült ábrát olvassa le nagy szakértelemmel. Hajtás Kálmánnal egy szemét­lapát megrendeléséről «­tárgya­lok« próbaképpen. — Először is a megadott mé­retekre elkészítem a pontos raj­zot. Ezután kiválasztom a meg­felelő anyagot, a lemezt, a fogó­nak valót és a szegecseket. Ki­egyengetem a lemezt, lemezolló­val kiszabom, majd hajtogatom, s rászegecselem a nyelet. Utoljá­ra pedig befestem. A lapát négy óra alatt készül el, de csak két­­három nap múlva lehet használ­ni, amikor már a festék is tel­jesen megszárad — mondja, s pontos és világos feleletéből lát­szik, hogy a felsoroltakat a gya­korlatban is jól el tudja végezni. — A tanulók nemcsak szere­tik, de igen ragaszkodnak is tan­műhelyükhöz — mondja Szak­os János tanár —, különösen azóta, amióta komoly gépeket is kap­tunk. A gépeket a szekszárdi vállala­toktól, az AKÖV-től, illetve a Mezőgazdasági Gépjavító Válla­lattól kapták részben ajándék­ban, részben használatra. A ta­nár és a tanulók együtt örülnek a gépeknek, amelyek ugyan kisebb-nagyobb javításra szorulnak, s amelyek a friss festéstől és olajozástól csil­lognak. Ez már a tanulók keze­munkáját dicséri. — Amennyiben iskolánkról, il­letve az itt folyó politechnikai oktatásról cikk jelenik meg, kér­jük, hogy az újságcikken keresz­tül tolmácsolják köszönetünket azoknak a szekszárdi üzemeknek és vállalatoknak, amelyektől ilyen komoly segítséget kaptunk — mondja Szak­os János tanár. Nagy segítséget kaptak a szek­szárdi iskolák az üzemektől és a vállalatoktól. Az AKÖV villany­meghajtású esztergapadot, a Me­zőgazdasági Gépjavító Vállalat villanyfúró gépet, lemezvágót stb.-t ajándékozott, amelyeken a jövő évben már dolgozhatnak a VII. és VIII. osztályosok. Fejlő­dik tudásuk, az egyszerű munka megismerése után megismerked­nek a gép bonyolultabb munká­jával is, ezzel alaposan felkészül­nek a további tanulásra, az élet­re. Akik pedig ezt elősegítik, nagy szolgálatot tesznek az ifjú­ság szocialista szellemben való nevelése ügyének. Köszönetkép­pen az adott segítségért nem használunk nagy szavakat. A pe­dagógusok, a gyerekek és a szü­lők nevében röviden csak ennyit: köszönjük, elvtársak! Pozsonyi Ignácné Megkezdték a zöldborsó feldolgozását a Paksi Konzervgyárban Tegnap reggel a Biritó­pusztai Állami Gazdaságban, a Paksi Konzervgyár részére termelt zöldborsó táblán megkezdték a be­­­takarítást. A termést különleges­ géppel a helyszínen csépelik ki, s a gyárba feldolgozásra csak a­ szemet viszik. Tegnap három hold * termését takarították be. A gyárban teljesen a futószalag-­ rendszerű termelést vezették be a­ borsó feldolgozására, s a termelést­ tegnaptól két műszakban végzik, s az első műszakban mintegy 5000 üveg zöldborsó-konzervet készí­­­­tettek. Diplomáciai baklövés Az iráni sah legutóbbi londoni­­­ látogatása egybeesett egy súlyos­­­ diplomáciai baklövéssel, amely meglehetősen elkedvetlenítette az angol politikusokat: a londoni­­ iráni követség olyan térképeket ,­ bocsátott ki, amelyek Iránhoz tar­tozónak tüntetik fel a Bahrein­­szigeteket, amelyek egyelőre angol­­ védnökség alatt állnak és Anglia­­ legfontosabb olajszállítói. Mibe kerül az egység hiánya Az ún. Európa Tanács egyik­­­ tagja indiszkrét módon elfecsegte, hogy mibe kerülnek az örökös né­zeteltérések, amelyek a „Kis Eu­rópa” hat tagállama között napi­renden vannak. Az a tény például, hogy máig sem tudnak megegyez­ni, melyik európai nagyváros le­gyen „az európai főváros”, utaz­gatásokban és egyéb költségekben tízmillió svájci frankot emésztett fel — semmiért! TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. május 28. Miért rossz a kulturális munka Sióagárdon ? A Bonyhádion megrendezett megyei táncfesztiválon szere­pelt a sióagárdi tánccsoport is, hat taggal. Aki ismerte Sió­­agárd néhány év előtti kultu­rális életét, a művészeti együt­tesek munkáját, azt megdöb­bentette ez a tény. Abból a községből, ahol még ma is él, sőt bizonyos tekintetben virág­zik a népi kultúra, a népi ha­gyomány, mindössze hat tán­cost lehet összeszedni egy sze­replésre. Ennek okát kutatni vezetett az utam Sióagárdra. A különböző emberekkel va­ló beszélgetés végül is annyi problémát vetett felszínre, hogy a jelentősebb kérdések mellett eltörpült a tánccsoport ügye, amelyről a mélyben ható tényezők mellett, csak mint kö­vetkezményről beszélhetünk. Többek között a községi ta­nács titkárával, az iskola igaz­gatójával való beszélgetést majd a községi pártszervezet titkárával való összegezés ered­ményeképpen a következőkben lehetne felsorolni az állandóan ható, előrevivő és gátló ténye­zők egy — korántsem nagyobb — részét. Bár már megszűnőben van, még mindig él a lakosság kö­rében a klikkszellem. Általá­ban elkülönülnek azok, akik valamilyen közép, vagy maga­sabb iskolát végeztek. Külön csoportot alkotnak a módosabb gazdák, illetve azok gyerekei és következésképpen a szegényeb­bek. Ez már, mint előbb is mondtam, megszűnőben van, éppen a pártszervezet helyes munkája következtében. Meg­szűnőben, de még mindig hat. Nagyon sok az általános is­kola nyolc osztályát elvégzet­tek közül, aki tovább tanul. Az idén nyolcan lesznek végző­sök s közülük hét a továbbta­nulást választotta. Ez eddig na­gyon örvendetes, a baj ott van, hogy akik középiskolát végez­tek, azok nem szívesen jön­nek­ vissza a faluba. Paraszt­nak pláne nem. A művelődési otthon mun­kája nem kielégítő. Igaz, hogy az épület küllemén is akad sok kifogásolni való, az is igaz, h­ogy a megelőző években nem volt jó a kapcsolat a pártszer­vezet és a pedagógusok, illetve a tanács és a pedagógusok kö­zött. A kapcsolat azóta örven­detesen javul. Az is igaz, hogy a könyvtár viszont jó munkát végzett és végez, olvasnak az emberek, látogatják az olvasó­termet most már nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek közül is számosan. Ez elsősor­ban Tóth János érdeme, aki­nek szívügye az olvasás, a könyvtár. Az egész kulturális élet azonban mégsem jó, sőt nem túlzás, ha azt mondom, hogy rossz. Az ok az, hogy a kultúrának Sióagárdon nincs gazdája. A pártszervezet, a ta­nács és a KISZ egyik legjelen­tősebb feladata most éppen az lenne, hogy mindenekelőtt a személyi feltételeket teremtse meg a munka megjavításához. Példát szolgáltathat az általá­nos iskolások legutóbbi szép előadása, amelyet Nagy Andor­­né szervezett és rendezett. Mindenütt azt hallani: a meg­javítás módja, ha a kulturális munka lelkes és lelkiismeretes irányítót kap. Azt is mondják, hogy a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése Sióagárdon is megoldja a kulturális problé­mákat, a többivel együtt. De je­len esetben elébe lehet menni az eseményeknek, mert addig is vissza lehet állítani a köz­ség kultúráját régi fényében. LETENYEI GYÖRGY Egy termelőszövetkezet jó gazdálkodásának sok befolyáso­lója van. Ezek közül az egyi­ket , a közösségi szellemet néztük meg a várdombi Egyet­értés Tsz-ben. Azért ezt, mert legszorosabb összefüggésben van azzal, hogy a tagság men­­nyire érzi magáénak a közös gazdaságot, hogyan munkálko­dik azon, hogy­­ vitathatatlan legyen a nagyüzem fölénye a kisüzemmel szemben. Amit ez­zel kapcsolatban tapasztaltunk, azt röviden a következőkben foglaljuk össze. AZ EGYETÉRTÉS Tsz-nek több mint száz tagja van, akik ez év tavaszán kezdték el a nagyüzemi gazdálkodást. A ter­melőszövetkezeti községben a közös gazdaságnak nem volt semmi induló tőkéje. Még an­­­nyi pénz sem volt, hogy az üzem­viteli költségeket fedezzék. Er­re az állam biztosított volna hitelt, amit azonban nem vet­tek igénybe. Valacsai Sándor, Varga Imre, Szégner József azt mondták: — van spórolt pén­zünk, szívesen kölcsönadjuk a szövetkezetnek, hiszen itt több­szörösen kamatozik. Kölcsönöz­tek is eddig közel 30 000 fo­rintot, amiből a többek között kisebb munkagépeket vásárolt a szövetkezet. Nem különös ez, de mégis megható... Hasonló a helyzet a közös ál­latállomány elhelyezésénél is. Amíg a tsz építtet nagyüzemi istállókat, addig egyik-másik tag házánál helyezték el a te­heneket, a növendék­ üszőket. Valacsai Sándor például kész­séggel ajánlotta fel istállóit, pajtáját, s egész gazdasági ud­varát. Itt varrnak ideiglenesen a növendékmarhák, egyéb hí­ján ide hordják össze a szálas­takarmányt. Ugyanígy kukori­cát is kölcsönöztek a tagok, hogy ne kelljen állami hitelt igénybe venni takarmányvásár­lásra. A fiatal termelőszövetkezet nagy vállalkozásba kezdett az idén. Mindjárt az első évben 100 holdon termelnek fűszer­­paprikát, amihez — hogy sokat jövedelmezzen — sok munkás­kézre van szükség. Ennek az ültetése már két hete folyik. Dolgozik itt naponta átlagban hetven asszony. A fárasztó munka alól nem húzzák ki ma­gukat még az idősebbek sem. Sárvári Györgyné például már közel jár a hetvenhez, de még egyszer sem hiányzott a közös munkából. — A dolog alól nem húzhat­ja ki magát az ember, ennek az egész közösség érezné hát­rányát, — ez a véleménye Sár­vári néninek. Mikor a szövetkezetben jár­tunk még Vízhányó Misi is se­gédkezett a paprikaültetőknek, pedig ő még csak tizenkét éves. Ezen a napon iskolaszünet volt, az anyukája őt is elhívta a kö­zösbe, mondván amit ő meg­tesz, azt nem kell másnak. SZOROSAN hozzátartozik a fentiekhez, hogy a paprika ülte­tése sürget. Ezért a héten rend­kívüli vezetőségi ülést hívtak össze, ahol részt vett több kivá­lóan dolgozó nem vezetőségi tag is. — Minden módon meg kell gyorsítani a paprikaülte­tést — adta ki a jelszót a veze­tőség. Másnap a paprikapalán­ta szedők már három órakor dolgoztak, hogy öt órakor el­kezdhessék az ültetést. Ezen a napon történt egy különös eset is, ami még Csele József ker­tésznek is feltűnt. Schmidt Jó­zsef a palántát helyszínre szál­lító kocsis futtatta a lovakat, amit még egyéni gazda korá­ban sem tett meg soha, pedig van már vagy húsz éve, hogy lovasgazda. — Annyira szeretem a lova­kat, hogy a világért sem trap­­poltatom őket. De hát most mu­száj, mert így kívánja meg a közösség érdeke — mondta. Ha már itt tartunk, elmon­dom, hogy az állatgondozók többsége még tán lelkiismere­tesebben vigyáz a gondjaira bí­zott jószágokra, mint egyéni gazda korában. Nem egyszer megtörtént már, hogy éjjel mentek például a kocsisok lu­cernáért, hogy reggel pontosan etethessenek. Emögött is az van, hogy szeretik és féltik a közös jószágot. MINDENT összevetve: jó a közösségi szellem a várdombi tsz-ben, amit sok el nem mon­dott tény igazol még. A közös­ség összefogásával, társadalmi munkával építettek például tég­laégetőt. Szintén a közösség ös­­szefogásával létesítettek kovács műhelyt, amelynek a felszere­léseit a tagok adták össze. Egy szóval: a tagság többsége jól dolgozik, amit legszemléltetőbb­ben az bizonyít, hogy egy talp­alatnyi föld sincs a várdombi határban, amit ne munkáltak volna meg. Kardos Antal ko­csis például egyedül elvetett az idén 70 hold kukoricát. Még az olyan idős, beteges nénik is munkálkodnak a közösség ér­dekében, mint Hartmann Ádámné és Maiinger József­­né. Ők ketten megművelik a két hold vöröshagymát. Erre azért adott nekik lehetőséget a tagság, mert idősek, a fiatalok­kal már nem igen bírják az iramot. Igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk, hogy a nagy csa­ládban azért akadnak olyanok is, akik fittyet hánynak a kö­zösre. Ilyen például Galla Jó­­zsefné, aki még egyszer sem volt dolgozni. De mert jó a kö­zösségi szellem, a kollektíva egész biztos vele is megérteti, hogy minden tagnak egyfor­mán érdeke és kötelessége a közösért munkálkodni. Hiszen csak úgy lesz virágzó közös gaz­daság Várdombon is, ha kivé­tel nélkül mindenki egy szív­­vel-lélekkel ezen munkálkodik. DOROGI ERZSÉBET A közösség ereje Népfront élet Újabb ankétok és jelentős meg­mozdulások, rendezvények voltak és lesznek megyénkben a Hazafias Népfront bizottságok szervezésé­ben és rendezésében. Tegnap a Furkó-pusztai Kender­gyárban dr. Nemes Andor, a II. számú Ügyvédi Munkaközösség tagja tartott jól sikerült előadást a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos problémákkal, felada­tokkal kapcsolatban. Ugyanilyen előadás lesz pénteken a szekszárdi általános gimnáziumban. Előadó dr. Koncz Endre ügyvéd. Vasárnap nagyszabású békegyű­lést rendez Hőgyészen a népfront­bizottság. Előadást tart Mező László gimnáziumi tanár.

Next