Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-06 / 104. szám

k % TOUIA MESHÖDI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IV. évfolyam, 104. szám, Szerda, 1959. május 6. ÁRA 50 FILLÉR A budapesti patronáló üzemek első látogatása a szekszárdi járás termelőszövetkezeteiben A legutóbbi hétfőn gyárigazgatók, pártmunkások látogattak el a szek­szárdi járás legnagyobb termelő­szövetkezeteibe. A XI. és a XII. ke­rület üzemei ugyanis elvállalták a szekszárdi járás termelőszövetkeze­teinek, termelőszövetkezeti közsé­geinek patronálását. A vállalás óta ez volt az első alkalom, hogy az üzemek képviselői leutaztak a ter­melőszövetkezetekbe, hogy megbe­széljék miben, hogyan és mikor se­gíthetnek a közös gazdaságnak. A faddi termelőszövetkezetekben a Magyar Optikai Művek képviselői jártak. Már első látogatásuk alkal­mával is több értékes műszerrel aján­­­ékozták meg a termelőszövetkezeti község általános iskoláját, amely­nek tanulói különösen nagy hasz­nát veszik az ajándéknak a politech­nikai oktatásban. Megbeszélték a Kossuth Tsz vezetőségével azt is, hogy az öntözéses kertészet létesíté­séhez szükséges berendezések meg­szerzésében segítenek. Két hét múl­va pedig a Magyar Optikai Művek munkásai közül már negyvenen utaznak le a faddi termelőszövetke­zetekbe, akik között lesz kőműves, ács, mérnök és főleg az építkezések­nél segítenek majd. A szekszárdi járás legnagyobb ter­melőszövetkezetét, a bátaszéki Bú­zakalászt a Beloannisz, a tengelici Petőfi Tsz-t az Április 4. Gépgyár, a bátai termelőszövetkezetet a Gold­berger Textilgyár, az alsónyéki Dó­zsa Tsz-t pedig a Hajtóműgyár pat­ronálja. Az említett üzemek képvi­selői hétfőn ellátogattak a patro­nált tsz-ekbe és az Optikai Művek képviselőjéhez hasonló megbeszélé­seket folytattak a szövetkezetek ve­zetőivel, s megállapodtak abban, hogy milyen politikai, gazdasági és szervezési segítséget adnak a tsz­­eknek. Az egész országban sikeresen végzik a BCG újraoltásokat A BCG-vel eddig csak újszülötte­ket oltottak be. Ennek egyik ered­ménye, hogy a TBC-ben meghalt csecsemők száma az újszülöttek ol­tásának bevezetése után, 1953 óta évi száznegyvenről harminchatra csökkent. A BCG oltás két-három évig véd meg a tuberkulózistól, ezért az egészségügyi miniszter ren­delet alapján ebben az évben meg­kezdték, és országszerte sikeresen végzik a BCG újraoltásokat. BCG- vel újraoltják a hároméves ko­­rúakat, az általános iskolák egy, öt, nyolc, a középiskolák harmadik osz­tályos tanulóit, illetve a közösségek­ben élő ilyen korú fiatalokat. Ezek­ben a korcsoportokban körülbelül nyolcszázezer gyermeknél végeznek tuberkulin próbát, s mintegy három­százötvenezer gyermeket oltanak be. Azokat a gyermekeket, akiknél a tuberkulin próba pozitív és nem kaptak BCG oltást, vagyis átestek TBC-s fertőzésen, röntgennel is ki­vizsgálják. A vizsgálatokat a városokban az iskolaorvosok, vidéken erre a célra kiképzett védőnők segítségével a körzeti orvosok és a TBC gondozó intézetek végzik. A jövőben általában három-négy évenként minden gyermek tüdejét megvizsgálják. A traktorosok versenyére szükség van Bölcskén is A Bölcskei Gépállomás elmaradt a tavaszi munkák végzésében a megye többi gépállomásai mögött. Ennek egyik oka az, hogy a gépállomáson belül nem volt munkaverseny. Az elmúlt napokban megtartott üze­mi értekezleten a gépállomás dolgozói elhatároz­ták, hogy munkaversenyt indíta­nak a pártkongresszus tisztele­tére. A versennyel kapcsolatban többen kiajánlást is tettek. Kvasz Pál, a madocsai traktoros brigád szerelője 3 százalékos anyag­­megtakarítást vállalt. Kiszli Ferenc traktoros, aki már a tavaszi tervét is 112 százalékra teljesítette, felajánlotta, hogy a tervezett 1000 normálholdnyi munka helyett 1300 normálholdat teljesít ebben az évben, továbbá 5 százalék anyagalkatrész és üzemanyagmegtakarítást ér el. Említésre méltó Fehérvári János kombájnos vállalása is, aki 120 hold helyett 180 hold gabonaterületről akarja betakarítani a termést a nyár folyamán, egyszázalékos szemveszte­ség mellett. A számítások szerint, ha a verseny sikerrel jár, a felajánlások eredmé­nyeként 46 745 forint értékű alkat­rész- és üzemanyag-megtakarítás lesz a gépállomáson. Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Kedden délelőtt ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az első napirendi pontként értékel­ték a tanácsi vállalatok múlt évi tervteljesítését, gazdálkodását és en­nek alapján az elkövetkezendő fel­adatokat. A következő napirendi pontban az iskolai oktatással kap­csolatos aktuális problémákkal fog­lalkoztak. Megállapították többek között, hogy az ellenforradalom óta a pedagógusok túlnyomó többségé­ben tisztázódtak a téves nézetek és a kiadott tanterv szerint helyes mód­szerekkel, helyes irányban nevelik az ifjúságot. Ugyanakkor sok szó esett azokról a hiányosságokról, ame­lyek az egyes nevelők, tanfelügyelők tevékenységében tapasztalhatók. A végrehajtó bizottság különféle kisebb jellegű ügyeket is tárgyalt. Többek között foglalkoztak a me­gyei tanács épületének bővítésével­­ is. Az Országos Képzőművészeti Kiállításon már látható a Szekszárdon fel­állítandó munkásmozgalmi emlékmű, Makrisz Agamemnon szobrász­­művész alkotása, amely a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett országos pályázaton második díjat nyert A bronzszobor talapzata ruscicai rózsamárványból készül a süttői kő­far­agóü­zemben, melynek dolgozói terven felül vállalták annak elkészí­tését. A félmillió forintba kerülő emlékmű a megye lakosságának ado­mányaiból épül és a jövő hónapban kerül sor felavatására A „járóöl“­ meg a barátja Zuhog az eső. Felpántlikázott sze­kerek mellett állunk, vagy harmin­can a gyönki Vörös Csillag Termelő­­szövetkezet pajtájában, amikor vá­ratlanul megszólal egy hang a há­tam mögött.­­ Egy nappal előbb, vagy ké­sőbb is gyühhetett volna ez az idő­. Micsoda május elseje lesz ez felvo­nulás nélkül? Amikor a beszélő felé fordulok, régi ismerősömre, Pálinkás Márton bácsira ismerek nagy hirtelen. Ott áll szikáron, fekete ünneplőben, s a kezében jókora Csongor szíva­­ füs­tölög. — Maga is szövetkezeti tag lett? — kérdem kissé csodálkozva és eszembe jut, hogy Márton bácsit az őszön kétségek gyötörték a szövet­kezettel kapcsolatban, s egyre csak azt hajtogatta, beszélgetés közben, amikor nála jártam: »Mit kezdenek egy hatvankilenc éves emberrel a szö­vetkezetben!*' — Nekem is ott a helyem, ahol a többinek, — zökkentenek ki Márton bácsi szavai a visszaemlékezés ha­tása alól. — És mit dolgozik? — Brigádvezető vagyok. — Nem nehéz a brigádvezetői teendők ellátása? Márton bácsi nagyot szippant a szivarból, s csak azután válaszol. — Hát bizony az első hetekben, csak úgy voltam, mint a regruta. De aztán belegyűttem a munkába. Nem volt persze könnyű, nehogy azt gon­dolja. Nagyon hozzá voltam szokva a magányos élethez. — Hogyan lett brigádvezető? — Hát úgy, hogy a többiek egy­hangúan megválasztottak. Mert tisz­tában vannak azzal, hogy ilyenkor hatvankilenc éves korában az ember keze-lába erőtlen, de a feje tömve van tapasztalattal, a nehéz munkára képtelen, de egy brigádot el tud »kormányozni«. — Hányan vannak a brigádjában? — Három fogatos, ezenkívül ki­lenc férfi és tizenkét nő. — Milyen a fegyelem? — A fegyelem? Hát azzal most még néha baj van. A múltkor az egyik brigádtagom nem oda akart menni, ahová küldtem és bizony ha a becsületes munkában megőszült fejemet nem nézte volna, még ve­szekedéssé fajul a dolog. — Nem nehéz az embereknek uta­sítást adni? Márton bácsi csak nevet a kérdé­sen. — Ugyan­ ugyan, hisz cukszfüzer voltam én a katonaságnál — mond­ja, s aztán még hozzáfűzi. — Persze azért a hangom halkabb most, mint akkor volt. — Mit tanult meg legnehezebben? — Hm. Hogy mit? A járóöllel való mérést. Nehezen barátkoztam meg vele, de most már úgy forog a ke­zemben, mikor a teljesítményeket mérem, mintha folyton ezt csináltam volna... Látja ilyen az élet. Sose gon­doltam volna, hogy hatvankilenc éves koromra a járóöl lesz a legjobb ba­rátom. H. T. Pillanatképek a Szekszárdi­­ Palánk­ Téglagyárból Minden eddiginél nagyobb ered­ményt értek el a Tolna megyei Tég­lagyári Egyesülés szekszárdi üzemé­nek dolgozói a kongresszusi verseny során. Április hónapban összesen egy­millió darab nyerstéglát gyártottak a gyár 450-es présgépével. A május 1-e tiszteletére rendezett ünnepi műszak­ban napról napra 54—56 ezer téglát készítettek a gépi nyersgyártók, áp­rilis 29-én pedig rekord­eredmény született: 62 300 tégla készült el a ki­lencórás műszakban. A kiváló ered­mények titka: az alapos műszaki fel­készülés a nyersgyártás beindulása előtt, a munka jó szervezése és nem­­ utolsósorban a kommunisták példa­­mutatása nyomán a dolgozók lendü­letes munkája. A földkitermelésnél már a múlt év eleje óta villanybagger helyettesíti a dolgozók nehéz fizikai munkáját. Most kicsit több dolga van a gépnek — és a gépet kezelő Jakab László­nak —, mint régebben Az elszedők — Kapuvári Mátyásné és Kutasi Lajos — egyen­ként több, mint harmincezer téglát szedtek el és raktak kocsira ezen a napon. Jó együttműködés a kocsitolókkal, egy pilanatig sem hagyni állni a gépet, ez a módszerük A Vaszkó Lajosné vezette négytagú lerakodóbrigád is felül­múlta korábbi teljesítményét. Míg azelőtt — és más üzemek­ben is — általában 7—8 ezer téglát rakott le egy-egy munkás, most több, mint tizenötezer jutott mindegyikükre

Next