Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-06 / 104. szám
k % TOUIA MESHÖDI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IV. évfolyam, 104. szám, Szerda, 1959. május 6. ÁRA 50 FILLÉR A budapesti patronáló üzemek első látogatása a szekszárdi járás termelőszövetkezeteiben A legutóbbi hétfőn gyárigazgatók, pártmunkások látogattak el a szekszárdi járás legnagyobb termelőszövetkezeteibe. A XI. és a XII. kerület üzemei ugyanis elvállalták a szekszárdi járás termelőszövetkezeteinek, termelőszövetkezeti községeinek patronálását. A vállalás óta ez volt az első alkalom, hogy az üzemek képviselői leutaztak a termelőszövetkezetekbe, hogy megbeszéljék miben, hogyan és mikor segíthetnek a közös gazdaságnak. A faddi termelőszövetkezetekben a Magyar Optikai Művek képviselői jártak. Már első látogatásuk alkalmával is több értékes műszerrel ajánékozták meg a termelőszövetkezeti község általános iskoláját, amelynek tanulói különösen nagy hasznát veszik az ajándéknak a politechnikai oktatásban. Megbeszélték a Kossuth Tsz vezetőségével azt is, hogy az öntözéses kertészet létesítéséhez szükséges berendezések megszerzésében segítenek. Két hét múlva pedig a Magyar Optikai Művek munkásai közül már negyvenen utaznak le a faddi termelőszövetkezetekbe, akik között lesz kőműves, ács, mérnök és főleg az építkezéseknél segítenek majd. A szekszárdi járás legnagyobb termelőszövetkezetét, a bátaszéki Búzakalászt a Beloannisz, a tengelici Petőfi Tsz-t az Április 4. Gépgyár, a bátai termelőszövetkezetet a Goldberger Textilgyár, az alsónyéki Dózsa Tsz-t pedig a Hajtóműgyár patronálja. Az említett üzemek képviselői hétfőn ellátogattak a patronált tsz-ekbe és az Optikai Művek képviselőjéhez hasonló megbeszéléseket folytattak a szövetkezetek vezetőivel, s megállapodtak abban, hogy milyen politikai, gazdasági és szervezési segítséget adnak a tszeknek. Az egész országban sikeresen végzik a BCG újraoltásokat A BCG-vel eddig csak újszülötteket oltottak be. Ennek egyik eredménye, hogy a TBC-ben meghalt csecsemők száma az újszülöttek oltásának bevezetése után, 1953 óta évi száznegyvenről harminchatra csökkent. A BCG oltás két-három évig véd meg a tuberkulózistól, ezért az egészségügyi miniszter rendelet alapján ebben az évben megkezdték, és országszerte sikeresen végzik a BCG újraoltásokat. BCG- vel újraoltják a hároméves korúakat, az általános iskolák egy, öt, nyolc, a középiskolák harmadik osztályos tanulóit, illetve a közösségekben élő ilyen korú fiatalokat. Ezekben a korcsoportokban körülbelül nyolcszázezer gyermeknél végeznek tuberkulin próbát, s mintegy háromszázötvenezer gyermeket oltanak be. Azokat a gyermekeket, akiknél a tuberkulin próba pozitív és nem kaptak BCG oltást, vagyis átestek TBC-s fertőzésen, röntgennel is kivizsgálják. A vizsgálatokat a városokban az iskolaorvosok, vidéken erre a célra kiképzett védőnők segítségével a körzeti orvosok és a TBC gondozó intézetek végzik. A jövőben általában három-négy évenként minden gyermek tüdejét megvizsgálják. A traktorosok versenyére szükség van Bölcskén is A Bölcskei Gépállomás elmaradt a tavaszi munkák végzésében a megye többi gépállomásai mögött. Ennek egyik oka az, hogy a gépállomáson belül nem volt munkaverseny. Az elmúlt napokban megtartott üzemi értekezleten a gépállomás dolgozói elhatározták, hogy munkaversenyt indítanak a pártkongresszus tiszteletére. A versennyel kapcsolatban többen kiajánlást is tettek. Kvasz Pál, a madocsai traktoros brigád szerelője 3 százalékos anyagmegtakarítást vállalt. Kiszli Ferenc traktoros, aki már a tavaszi tervét is 112 százalékra teljesítette, felajánlotta, hogy a tervezett 1000 normálholdnyi munka helyett 1300 normálholdat teljesít ebben az évben, továbbá 5 százalék anyagalkatrész és üzemanyagmegtakarítást ér el. Említésre méltó Fehérvári János kombájnos vállalása is, aki 120 hold helyett 180 hold gabonaterületről akarja betakarítani a termést a nyár folyamán, egyszázalékos szemveszteség mellett. A számítások szerint, ha a verseny sikerrel jár, a felajánlások eredményeként 46 745 forint értékű alkatrész- és üzemanyag-megtakarítás lesz a gépállomáson. Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Kedden délelőtt ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az első napirendi pontként értékelték a tanácsi vállalatok múlt évi tervteljesítését, gazdálkodását és ennek alapján az elkövetkezendő feladatokat. A következő napirendi pontban az iskolai oktatással kapcsolatos aktuális problémákkal foglalkoztak. Megállapították többek között, hogy az ellenforradalom óta a pedagógusok túlnyomó többségében tisztázódtak a téves nézetek és a kiadott tanterv szerint helyes módszerekkel, helyes irányban nevelik az ifjúságot. Ugyanakkor sok szó esett azokról a hiányosságokról, amelyek az egyes nevelők, tanfelügyelők tevékenységében tapasztalhatók. A végrehajtó bizottság különféle kisebb jellegű ügyeket is tárgyalt. Többek között foglalkoztak a megyei tanács épületének bővítésével is. Az Országos Képzőművészeti Kiállításon már látható a Szekszárdon felállítandó munkásmozgalmi emlékmű, Makrisz Agamemnon szobrászművész alkotása, amely a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett országos pályázaton második díjat nyert A bronzszobor talapzata ruscicai rózsamárványból készül a süttői kőfaragóüzemben, melynek dolgozói terven felül vállalták annak elkészítését. A félmillió forintba kerülő emlékmű a megye lakosságának adományaiból épül és a jövő hónapban kerül sor felavatására A „járóöl“ meg a barátja Zuhog az eső. Felpántlikázott szekerek mellett állunk, vagy harmincan a gyönki Vörös Csillag Termelőszövetkezet pajtájában, amikor váratlanul megszólal egy hang a hátam mögött. Egy nappal előbb, vagy később is gyühhetett volna ez az idő. Micsoda május elseje lesz ez felvonulás nélkül? Amikor a beszélő felé fordulok, régi ismerősömre, Pálinkás Márton bácsira ismerek nagy hirtelen. Ott áll szikáron, fekete ünneplőben, s a kezében jókora Csongor szíva füstölög. — Maga is szövetkezeti tag lett? — kérdem kissé csodálkozva és eszembe jut, hogy Márton bácsit az őszön kétségek gyötörték a szövetkezettel kapcsolatban, s egyre csak azt hajtogatta, beszélgetés közben, amikor nála jártam: »Mit kezdenek egy hatvankilenc éves emberrel a szövetkezetben!*' — Nekem is ott a helyem, ahol a többinek, — zökkentenek ki Márton bácsi szavai a visszaemlékezés hatása alól. — És mit dolgozik? — Brigádvezető vagyok. — Nem nehéz a brigádvezetői teendők ellátása? Márton bácsi nagyot szippant a szivarból, s csak azután válaszol. — Hát bizony az első hetekben, csak úgy voltam, mint a regruta. De aztán belegyűttem a munkába. Nem volt persze könnyű, nehogy azt gondolja. Nagyon hozzá voltam szokva a magányos élethez. — Hogyan lett brigádvezető? — Hát úgy, hogy a többiek egyhangúan megválasztottak. Mert tisztában vannak azzal, hogy ilyenkor hatvankilenc éves korában az ember keze-lába erőtlen, de a feje tömve van tapasztalattal, a nehéz munkára képtelen, de egy brigádot el tud »kormányozni«. — Hányan vannak a brigádjában? — Három fogatos, ezenkívül kilenc férfi és tizenkét nő. — Milyen a fegyelem? — A fegyelem? Hát azzal most még néha baj van. A múltkor az egyik brigádtagom nem oda akart menni, ahová küldtem és bizony ha a becsületes munkában megőszült fejemet nem nézte volna, még veszekedéssé fajul a dolog. — Nem nehéz az embereknek utasítást adni? Márton bácsi csak nevet a kérdésen. — Ugyan ugyan, hisz cukszfüzer voltam én a katonaságnál — mondja, s aztán még hozzáfűzi. — Persze azért a hangom halkabb most, mint akkor volt. — Mit tanult meg legnehezebben? — Hm. Hogy mit? A járóöllel való mérést. Nehezen barátkoztam meg vele, de most már úgy forog a kezemben, mikor a teljesítményeket mérem, mintha folyton ezt csináltam volna... Látja ilyen az élet. Sose gondoltam volna, hogy hatvankilenc éves koromra a járóöl lesz a legjobb barátom. H. T. Pillanatképek a Szekszárdi Palánk Téglagyárból Minden eddiginél nagyobb eredményt értek el a Tolna megyei Téglagyári Egyesülés szekszárdi üzemének dolgozói a kongresszusi verseny során. Április hónapban összesen egymillió darab nyerstéglát gyártottak a gyár 450-es présgépével. A május 1-e tiszteletére rendezett ünnepi műszakban napról napra 54—56 ezer téglát készítettek a gépi nyersgyártók, április 29-én pedig rekorderedmény született: 62 300 tégla készült el a kilencórás műszakban. A kiváló eredmények titka: az alapos műszaki felkészülés a nyersgyártás beindulása előtt, a munka jó szervezése és nem utolsósorban a kommunisták példamutatása nyomán a dolgozók lendületes munkája. A földkitermelésnél már a múlt év eleje óta villanybagger helyettesíti a dolgozók nehéz fizikai munkáját. Most kicsit több dolga van a gépnek — és a gépet kezelő Jakab Lászlónak —, mint régebben Az elszedők — Kapuvári Mátyásné és Kutasi Lajos — egyenként több, mint harmincezer téglát szedtek el és raktak kocsira ezen a napon. Jó együttműködés a kocsitolókkal, egy pilanatig sem hagyni állni a gépet, ez a módszerük A Vaszkó Lajosné vezette négytagú lerakodóbrigád is felülmúlta korábbi teljesítményét. Míg azelőtt — és más üzemekben is — általában 7—8 ezer téglát rakott le egy-egy munkás, most több, mint tizenötezer jutott mindegyikükre