Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-10 / 108. szám
1959. május 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG» Felelősség az egész üzemért Ez jellemzi a paksi konzervgyári kommunisták tevékenységét A konzervgyárban a zöldség- és gyümölcstermés betakarítása idején a munka megsokszorozódik, ilyenkor lényegesen több a munkáslétszám, mint a téli hónapokban. Most tavaszra, a termés fogadására és feldolgozására készülnek a gyárban. A felkészülésnek két oldala van. Az egyik: a munkagépek, a termelő eszközök kijavítása, a munkatermek átalakítása, a korán érő termések feldolgozására, előkészítése a később üzembe állítandó gépeknek. A másik: a párt- és tömegszervezetek előtt álló feladat, az új a szezonmunkások fogadásának előkészítése, a politikai munka a gazdasági feladatok sikere érdekében. Az üzemi pártszervezet munkáját vizsgáltuk meg. Hogyan segítik a kommunisták a gazdasági feladatok megoldását, általában a gyár előtt álló feladatok végrehajtását. A GYÁRBAN 42 KOMMUNISTA DOLGOZIK Az összlétszám— a törzsgárdát tekintve — mintegy 10 százaléka kommunista. A különböző műhelyekben, raktárakban mindenütt megtaláljuk a párttagokat. Az első vizsgálatra úgy tűnik, mintha a gazdasági és pártvezetés egy-egy személyre lenne bízva a fontosabb munkahelyeken. Később azután megtudjuk, hogy a pártvezetőség jelenlegi tagjai hosszú évek óta a gyárban dolgoznak, és előbb voltak például művezetők, mint pártvezetőségi tagok. S a pártvezetőségbe is azért választották őket, mert megbíznak bennük, szeretik őket a munkások, tekintélyes emberek. Ilyen például Ambrus Ödön elvtárs, a gyártásvezető. Tőle kérdeztük, vajon a kettős funkció viselés nem rossz-e, nincs-e a pártmunka hátrányára. Ambrus elvtárs így mondja el véleményét: — Mi, kommunisták nem választjuk el a termelési munkát a pártmunkától. Ha jól dolgozunk szkmai téren, az a pártmunkát is dicséri, mert állandóan beszélgetünk a munkásokkal a feladatokról, a termelés közben előforduló változásokról, hibákról. Úgy gondolom ez a legjobb módszer a termelés és pártmunka összekapcsolására. A szezonmunkára való felkészülés első feladata a gépek átalakítása, kijavítása. A műszaki vezetők, a lakatosok és szerelők között is vannak párttagok. A politikai munka itt, ezen a munkaterületen a javítás minőségét célozza. Sok múlik azon, hogyan javítják ki a gépet, hogy ne kelljen azt a szezon idején elromlás esetén a termelésből kivonni. A felkészülés első fázisaként, a gyár vezetői MEGHALLGATJÁK A KOMMUNISTÁK VÉLEMÉNYÉT IS Ennek figyelembevételével szabják meg a feladatokat és a párttagok e feladat megvalósítására elsősorban személyes példamutatásukkal, és elvtársi beszélgetéssel hatnak a pártonkívüliekre, hogy jó és gyors munkát végezzenek a gépek kijavításában. A szezonmunkára való készülődés másik feladata, hogy felkészüljenek az új dolgozók fogadására, hogy a szezon beálltával minél gördülékenyebben, zökkenőmetesebben termeljenek. Ehhez legfontosabbnak tartották, hogy fokozzák a kommunisták helytállását, hogy egységesebben, jobban összeforrva tudjanak foglalkozni az új munkásokkal, a pártonkívüli dolgozókkal. Ennek jegyében MEGÉLÉNKÜLT A PÁRTMUNKA, bár eddig sem volt rossznak mondható. Voltak nehézségek a munkafegyelemmel, a pontosan kezdés, az egész munkaidő kidolgozása terén. A kommunisták azt vallották: »mindenekelőtt nálunk, a mi portánkon teremtsünk rendet, mutassunk mindannyian jó példát és úgy tudunk eredményesen fellépni a lazaságok ellen.« Eszerint is cselekedtek. Szóvátették mindenekelőtt egy-két későn járó párttagnak a késést, sőt a legutóbbi taggyűlésen aki rászolgált, élesen meg is bírálták. A kommunistáknak így megvan a kellő erkölcsi alapjuk a fegyelmezetlenség szóvátételéhez. Nem is restellik szóvátenni a mulasztást, így történt néhány esetben a műhelyben és a reggeli munkakezdés előtt a politán is. Bár néhány későn érkezőnél volt mentegetődzés, magyarázkodás (rossz az óra, stb.), komoly eredmény, hogy szembetűnő változás van, javult az egész üzemben a munkafegyelem. AZ EGYSÉGES FELLÉPÉS MEGHOZTA A MAGA GYÜMÖLCSÉT Persze ebben jelentős az is, hogy politizálnak, rendszeresen megbeszélik az embereket foglalkoztató világpolitikai eseményeket, kezdve a termelőszövetkezetek ügyétől a nyereségrészesedésig, és nemcsak maguk között. Felelősségérzet az egész üzemért^ előrelátás, a mindig jobbra törekvés, talán ebben lehetne legjobban jellemezni a konzervgyári kommunisták jelenlegi tevékenységét. Megbeszélték, hogy mit kéne tenniök a szezonmunkára felkészülés során. A kommunisták, de az egész törzsgárda vállalta, segítik az új szezonmunkásokat — mindenki a maga munkaterületén —, hogy azok az ő »a kezük alatt« a megfelelő munkamódszert elsajátítva termeljenek. Ha ezt a vállalást becsülettel teljesítik továbbra is, így foglalkoznak az egész munkáskollektívával, a konzervgyári kommunisták politikai munkája jelentősen hozzájárul a termelési feladatok jó megoldásához. S. E.—P. J. Május 15-én, pénteken lesz Saray György és a Pécsi Szimfonikus Zenekar hangversenye A szekszárdi hangversenyévad sok kiemelkedő sikerű estje után a hangversenyeket rendező Zeneművész Szakszervezet, a zeneiskola és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat most ismét »»csemegével« kedveskedik Szekszárd és környéke zenekedvelőinek. Mint korábban is megemlékeztünk róla, a Pécsi Szimfonikus Zenekar sok sikert aratott együttese látogat el Szekszárdra, hogy magasrendű művészetéből ízelítőt adjon ismét a szekszárdiaknak. A zenekart ezúttal is Antal György, a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola igazgatója vezényli. Az est fényét nagy mértékben emeli a hangverseny szólistája, Garay György hegedűművész is, aki külföldi hangversenykörútját megszakítva látogat el Szekszárdra, hogy a hangversenyt követő héten ismét külföldre utazzék. A hangverseny két részből áll. A műsor első része J. S. Bach Kettősversenye Garay György és a pécsi Gráf Tildi együttes előadásában, míg a műsor második számaként Haydn G-dúr (Oxfordi) szimfóniáját játssza a zenekar. Szünet után Mozart Színigazgató nyitányával folytatódik az est és utolsó műsorszámként Mozart A-dúr hegedűversenyére kerül sor Garay György előadásában. A hangverseny iránt igen nagy az érdeklődés, sokan jönnek Szekszárd közvetlen környékéről, de szinte a megye minden részéből érdeklődnek a nagyszabású zenei esemény iránt. Éppen ezért a hangverseny jegyeit árusító zeneiskola kéri az érdeklődőket, hogy jegyét mindenki időben biztosítsa. A bérlőket ezúton is értesítik, hogy bérletjegyüket csak 12-éig tartják fenn. Tárgyalások folynak még egy zenekari estről is, amelyet a tervek szerint szabadtéri színpadon rendeznének meg 60 tagú zenekar, 120 tagú énekkar és Husek Rezső, zeneiskolánk művész-igazgatójának a közreműködésével. A gyár tanműhelyében A rögtönzött »termelési értekezleten« fontos dologról volt szó. Arról, hogy nem megy úgy a munka a tanműhely tüződei részlegében mint kellene. Az aljas tanulók kénytelenek voltak két napra szabadságra menni, mert nem kaptak elegendő felsőrészt a tüződésektől. Márpedig a tanműhelynek is tervelőirányzata van, amellett, hogy a fiatalok, lányok és fiúk itt megtanulják a szakmát, termelni is kell. Az elmaradás fő oka: A tűződés tanulólányok közül néhányan nem veszik komolyan a munkát, a tanulást. És most Bajusz Sándorné oktató úgy teszi fel a kérdést, hogy aki nem akar komolyan dolgozni, az jelentse be, semmi szükség arra, hogy tovább foglalkozzanak a gyárban velük. Persze, egy sem akad, aki nem akarna dolgozni. Az egyik barnahajú kislány elsírja magát: »Mit csináljak, nem akar menni a tűzés...« A másik: »Én a szakrajzzal nem boldogulok... Meg aztán Ilonka néni azt mondta, ha nem dolgozom rendesen, felállít a gép mellől...« — Fel is keltlek, ha látom, hogy lustálkodsz. Hiszen már ősz óta dolgoztok itt, most már ideje lesz mindegyikőtöknek megkomolyodni. Azt már az oktatóktól tudom meg, hogy a bajok egyik oka: Nem kapott mindegyik lány megfelelő segítséget a pályaválasztásnál. A tizennyolc lány — valamennyien állami gondozottak, — a bonyhádi József Attila Nevelőotthon lakói — szülők nélkül nőtt fel. És amikor elvégezték az általános iskolát, többen más pályára szerettek volna menni, de hát nem sikerült mindenkinek a vágyát teljesíteni, így kerültek a cipőgyárba. Meg kell azt is mondani, hogy az oktatóknak bizony nem könnyű a dolguk. Sokkal nehezebben tudnak eredményt elérni, mint más tanulókkal. De azért a kép mégsem olyan sötét, mint e rögtönzött kisgyűlés alapján hihetné az ember. Egyre több a lányok között az olyan, aki jól végzi a munkáját. — Nézze csak azt a kis szőke lányt, a tűzőgépnél — mondja Odryné — kész tűző. Néhány hónap és már talán mehetne szalagra is dolgozni. Pedig az első hetekben Szűcs Terinél is nehezen ment a munka. — Hány hónapja dolgozik ezen a gépen? — kérdezem az egyik alacsony termetű, feketehajú kislánytól. — Ma reggel ültem le először a körültűző gép mellé — válaszol Tóth Erzsi, egy pillanatra felnéz munkájáról. Tudja, jó munka ez, nem lehet unatkozni mellette. Az oktatóktól tudom meg, hogy bizony Terikével is baj volt az első időkben, még sírt is néha. De a türelmes oktató, nevelő munka meghozta eredményét. Ma egyike a legjobbaknak. Sokan szerették már úgy meg ezt a szakmát, hogy semmiképpen sem akarnak megválni tőle. Mert szép mesterség is, jó kereseti lehetőségekkel. Mire ezek a lányok tizennyolc évesek lesznek, »saját lábukra« kell állniok, szakma, biztos kereset lesz a kezükben. De hát vannak — és egyre kevesebben — akik még mindig nem veszik komolyan a munkát. Amikor az egyik lányra rászólt az oktató, megkérdezte, hogy miért olyan csintalan, miért nem dolgozik rendesen, ha akár egy pillanatra nem néznek munkájára, miért tartja fenn a többieket is, igen érdekes volt a válasz: — Nézze, Ilonka néni. Ha jó vagyok, senki sem foglalkozik velem, de ha rosszalkodok, mindenki énrám figyel. Mi lenne, ha a jól dolgozókra is felfigyelnének? — Ha naponta a műszak végén az egész műhely megtudná, ki mennyi, milyen minőségű munkát végzett. Elseje óta egy füzetben már jegyzik ezt. De nem állna sokból a napi »teljesítményt« egy táblára is felírni. A KISZ-szervezetnek kellene kezdeményeznie a műhelyben a versenyt, megfelelő nyilvánossággal, esetleg egy faliújságot indítani a műhelyben. A gyár vezetőségének bizonyára volna lehetősége a verseny legjobbjainak jutalmazására is. Hiszen ezek a lányok már a gyárhoz tartozónak érzik magukat, május elsején, amikor arról volt szó, hogy az otthonnal együtt vonuljanak fel, valamennyien a gyári dolgozókkal akartak együtt menni és igen nagy volt az örömük, amikor a gyári KISZ-szervezet még KISZ egyenruhát is szerzett részükre. Valahogy tényleg igaza van annak a kislánynak, aki azt a választ adta. Aki rosszul dolgozik, rosszul viselkedik, arra felfigyelnek, azzal foglalkoznak. Hát figyeljenek fel és foglalkozzanak többet a jó munkát végzőkkel. J. J. — Ügyeletes orvos 1959. május 10- én dr. Hidasi J. István. Szekszárd, Rákóczi utca 46. Telefon: 46-94. — Triber Dezső, a MEDOSZ elnöke a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” jelvényt kapta a szocialista mezőgazdaság fejlesztése érdekében kifejtett szakszervezeti tevékenységéért. — Tolnanémedi községben a tél folyamán új termelőszövetkezet alakult és a tagság úgy határozott, hogy az ősszel kezdi meg a közös munkát. A tagok közül azonban több mint kilencvenen részt vesznek a közös takarmánybázis biztosításában, hogy az ősszel megkezdhessék a közös gazdálkodást. — A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat 110,9 százalékra teljesítette múlt évi tervét. — Film Gandhi életéről. Miután a híres angol színész, Alec Guiness világsikert aratott a „Híd a Kwai folyón” című Columbia-filmben, a filmgyár nagylelkű ígéretet tett, hogy a következő szerepét maga választhatja meg. Alec Guiness kijelentette, hogy Gandhi szerepét szeretné alakítani a nagy hindu életéről készült filmen. A Columbia Társaság kérdést intézett az indiai kormányhoz, nem volna-e kifogása egy Gandhi életéről szóló film ellen? Amennyiben az indiai kormány nem támaszt nehézséget, a filmet jövőre kezdik forgatni. — Nak községben felszerelték az első televíziós készüléket. Tulajdonosa Bíró János, a helyi Új Élet Tsz tagja. „ Gyorskiszolgált“ A minap éhes voltam és betértem Tamásiban, a piactérnél lévő fűszeres csemegeüzletbe. Szívélyesen elfogadták a köszönésemet, de az ajtónál megállítottak: — Kérem, legyen szíves magához venni egy kosarat. Az eladó határozott, de azért kedves mozdulattal egy nagy kosárhalmazra mutatott. Szép, új és amolyan nagyobbacska kosarak voltak, mire én megrémültem annál is inkább, mivel mindössze néhány forint zörgött a zsebemben. Ezért aztán határozottan tiltakoztam: — Kérem, én nem kosarat akarok vásárolni, hanem szalámit. — Nálunk ez a szokás... Tessék csak nyugodtan kiválasztani egy kosarat... Amelyik magának szimpatikusabb... Ezt már a csinos pénztárosnő mondta. Erre már »megadtam« magam, legyen aminek lenni kell, legfeljebb itt hagyok zálogba valami értékemet. Kiválasztottam egy kosarat, de nagyon ügyetlenül tarthattam a kezemben, mert mindenki el voltam Tamásiban nevette magát. Megrémültem, ha már itt nevetnek rajtam, mi lesz az utcán... Itt azonban váratlan fordulat következett be: közölték velem, hogy most tulajdonképpen egy gyors kiszolgáló boltban vagyok, aminek az a lényege, hogy mindenki magához vesz egy ilyen kosarat, abba belerakják az árut, a pénztárnál fizet és utána átrakhatja a saját kosarába az árut, a boltban kapott kosarat pedig vissza kell tenni a helyére. Továbbá — ez is a váratlan fordulathoz tartozik — közölték velem, hogy csak Pick szalámi van, amit én nem szeretek, ezenkívül disznósajt — amit én nagyon szeretek — egyáltalában nincs, de van Hóvirág sajt, amit ugyancsak nem szeretek. Ez aztán valóban gyors kiszolgálás volt: rövid 5—6 perc alatt meg tudtak győzni a kosárhasználat jelentőségéről, hozzáláthattam végre a vásárláshoz, ekkor pedig közölték velem, hogy amire szükségem van, az nincs. B. F. — A Középhídvégi Kísérleti Gazdaságban tapasztalatcserét rendeznek május 14-én a szekszárdi járási termelőszövetkezeti vezetők részére. A tapasztalatcserén az olcsó építkezés és a helyi takarmányozás időszerű kérdéseit vitatják meg. — Kik az igazi állatbarátok? Az angol Állatbarátok Egyesületének londoni szervezete aláírásokat gyűjt egy kérvényre, amely követeli, hogy az ebadóból beszedett összegekért ültessenek fákat London utcáin, mert a kopár utcák a kutyusok sétáit „megfosztják vonzerejüktől és a legelemibb kényelemtől”. — A Nagymányoki Nőtanács 600 forinttal járult hozzá az úttörőcsapat nyári táborozásához. — A kenyérfogyasztás Tolna megyében kisebb mértékben csökkent a múlt év folyamán: a kereskedelmi szervektől kisebb mennyiségű kenyeret vásároltak, mint az előző évben. Ugyanakkor jelentősen növekedett a péksütemény fogyasztása. A péksütemény-termelés több mint kétmillióval volt nagyobb 1958-ban, mint az előző évben. Az Országos Béketanács a világbéke mozgalom 10 éves fennállása alkalmából két Tolna megyei építőipari dolgozót tüntetett ki, akik egyben lelkes szakszervezeti aktivisták. Várai Gyula, a Téglagyári Egyesülés igazgatója, a magyar békemozgalom ezüst jelvényét kapta, D. Kónya János, a Tanácsi Építőipari Vállalat asztalosa pedig elismerő oklevelet kapott. HÍREK — A Szekszárdi Vasipari Vállalatnál 243 000 forint nyereségrészesedést fizettek ki a dolgozóknak a múlt évi jó munkájuk eredményeként. — A BM Szekszárdi Városi és Járási Rendőrkapitányságának egy nyaksálat adtak be, mint talált tárgyat. Jogos tulajdonosa átveheti. 135 857 kiló gyapjú A Hőgyészi Gyapjútermelő Vállalathoz nem kevesebb, mint tizenkét üzemegység és 14 000 hold terület tartozik, amelynek nagyobb része a szomszédos Baranya megyében terül el. Az üzemegységekben május 19-ével kezdődik a juhok nyírása, amely az év legszebb és legnehezebb munkája. Május 19-től június végéig 40 ember 31 000 birkát nyír meg, és a terv szerint juhonként több mint 4 és fél kiló gyapjúhozamra számítanak. Ez a terv, de a vélemények szerint legkevesebb 5 százalékkal nagyobb lesz a hozam. A kitűnő minőségű merinói birkáról a nyírási szezon alatt 135 857 kiló gyapjú lesz.