Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

1959. május 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG» Felelősség az egész üzemért Ez jellemzi a paksi konzervgyári kommunisták tevékenységét A konzervgyárban a zöldség- és gyümölcstermés betakarítása idején a munka megsokszorozódik, ilyenkor lényegesen több a munkáslétszám, mint a téli hónapokban. Most ta­vaszra, a termés fogadására és fel­dolgozására készülnek a gyárban. A felkészülésnek két oldala van. Az egyik: a munkagépek, a termelő eszközök kijavítása, a munkater­mek átalakítása, a korán érő termé­sek feldolgozására, előkészítése a később üzembe állítandó gépeknek. A másik: a párt- és tömegszerveze­tek előtt álló feladat, az új a szezon­­munkások fogadásának előkészítése, a politikai munka a gazdasági fel­adatok sikere érdekében. Az üzemi pártszervezet munkáját vizsgáltuk meg. Hogyan segítik a kommunisták a gazdasági feladatok megoldását, általában a gyár előtt álló feladatok végrehajtását. A GYÁRBAN 42 KOMMUNISTA DOLGOZIK Az összlétszám­­— a törzsgárdát te­kintve — mintegy 10 százaléka kommunista. A különböző műhelyek­ben, raktárakban mindenütt meg­találjuk a párttagokat. Az első vizs­gálatra úgy tűnik, mintha a gazda­sági és pártvezetés egy-egy személy­re lenne bízva a fontosabb munka­helyeken. Később azután megtud­juk, hogy a pártvezetőség jelenlegi tagjai hosszú évek óta a gyárban dol­goznak, és előbb voltak például mű­vezetők, mint pártvezetőségi tagok. S a pártvezetőségbe is azért válasz­tották őket, mert megbíznak ben­nük, szeretik őket a munkások, te­kintélyes emberek. Ilyen például Ambrus Ödön elvtárs, a gyártásve­zető. Tőle kérdeztük, vajon a ket­tős funkció viselés nem rossz-e, nincs-e a pártmunka hátrányára. Ambrus elvtárs így mondja el vé­leményét: — Mi, kommunisták nem választ­juk el a termelési munkát a párt­munkától. Ha jól dolgozunk szkmai téren, az a pártmunkát is dicséri, mert állandóan beszélgetünk a mun­kásokkal a feladatokról, a termelés közben előforduló változásokról, hi­bákról. Úgy gondolom ez a legjobb módszer a termelés és pártmunka összekapcsolására. A szezon­munkára való felkészü­lés első feladata a gépek átalakítása, kijavítása. A műszaki vezetők, a lakatosok és szerelők között is van­nak párttagok. A politikai munka itt, ezen a munkaterületen a javítás minőségét célozza. Sok múlik azon, hogyan javítják ki a gépet, hogy ne kelljen azt a szezon idején elromlás esetén a termelésből kivonni. A fel­készülés első fázisaként, a gyár ve­zetői MEGHALLGATJÁK A KOMMU­NISTÁK VÉLEMÉNYÉT IS Ennek figyelembevételével szabják meg a feladatokat és a párttagok e feladat megvalósítására elsősorban­­ személyes példamutatásukkal, és­­ elvtársi beszélgetéssel hatnak a pár­­­­tonkívüliekre, hogy jó és gyors mun­­­kát végezzenek a gépek kijavításá­ban. A szezon­munkára való készülő­dés másik feladata, hogy felkészül­jenek az új dolgozók fogadására, hogy a szezon beálltával minél gör­dülékenyebben, zökkenőmetesebben­­ termeljenek. Ehhez legfontosabbnak­­ tartották, hogy fokozzák a kommu­nisták helytállását, hogy egységeseb­ben, jobban összeforrva tudjanak foglalkozni az új munkásokkal, a pártonkívüli dolgozókkal. Ennek jegyében MEGÉLÉNKÜLT A PÁRTMUNKA, bár eddig sem volt rossznak mond­ható. Voltak nehézségek a munka­­fegyelemmel, a pontosan kezdés, az egész munkaidő kidolgozása terén. A kommunisták azt vallották: »min­denekelőtt nálunk, a mi portánkon teremtsünk rendet, mutassunk mind­annyian jó példát és úgy tudunk eredményesen fellépni a lazaságok ellen.« Eszerint is cselekedtek. Szóvátet­­ték mindenekelőtt egy-két későn já­ró párttagnak a késést, sőt a leg­utóbbi taggyűlésen aki rászolgált, élesen meg is bírálták. A kommunistáknak így megvan a kellő erkölcsi alapjuk a fegyelmezet­lenség szóvátételéhez. Nem is restel­lik szóvátenni a mulasztást, így tör­tént néhány esetben a műhelyben és a reggeli munkakezdés előtt a pol­­i­tán is. Bár néhány későn érkezőnél­­ volt mentegetődzés, magyarázkodás­­ (rossz az óra, stb.), komoly ered­­­­mény, hogy szembetűnő változás van, javult az egész üzemben a munkafegyelem. AZ EGYSÉGES FELLÉPÉS MEGHOZTA A MAGA GYÜMÖLCSÉT Persze ebben jelentős az is, hogy politizálnak, rendszeresen megbe­szélik az embereket foglalkoztató vi­lágpolitikai eseményeket, kezdve a termelőszövetkezetek ügyétől a nye­reségrészesedésig, és nemcsak ma­guk között. Felelősségérzet az egész üzemért^ előrelátás, a mindig jobbra törek­vés, talán ebben lehetne legjobban jellemezni a konzervgyári kommu­nisták jelenlegi tevékenységét. Meg­beszélték, hogy mit kéne tenniök a szezon­munkára felkészülés során. A kommunisták, de az egész törzsgár­­da vállalta, segítik az új szezon­­munkásokat — mindenki a maga munkaterületén —, hogy azok az ő »a kezük alatt« a megfelelő munka­­módszert elsajátítva termeljenek. Ha ezt a vállalást becsülettel teljesítik továbbra is, így foglalkoznak az egész munkáskollektívával, a kon­zervgyári kommunisták politikai munkája jelentősen hozzájárul a ter­melési feladatok jó megoldásához. S. E.—P. J. Május 15-én, pénteken lesz Saray György és a Pécsi Szimfonikus Zenekar hangversenye A szekszárdi hangversenyévad sok kiemelkedő sikerű estje után a hangversenyeket rendező Zenemű­vész Szakszervezet, a zeneiskola és a Tudományos Ismeretterjesztő Tár­sulat most ismét »»csemegével« ked­veskedik Szekszárd és környéke ze­nekedvelőinek. Mint korábban is megemlékez­tünk róla, a Pécsi Szimfonikus Ze­nekar sok sikert aratott együttese látogat el Szekszárdra, hogy magas­rendű művészetéből ízelítőt adjon ismét a szekszárdiaknak. A zene­kart ezúttal is Antal György, a Pé­csi Zeneművészeti Szakiskola igaz­gatója vezényli. Az est fényét nagy mértékben emeli a hangverseny szólistája, Ga­­ray György hegedűművész is, aki külföldi hangversenykörútját meg­szakítva látogat el Szekszárdra, hogy a hangversenyt követő héten ismét külföldre utazzék. A hangverseny két részből áll. A műsor első része J. S. Bach Ket­tősversenye Garay György és a pécsi Gráf Tildi együttes előadásá­ban, míg a műsor második száma­ként Haydn G-dúr (Oxfordi) szim­fóniáját játssza a zenekar. Szünet után Mozart Színigazgató nyitányá­val folytatódik az est és utolsó mű­sorszámként Mozart A-dúr hegedű­­versenyére kerül sor Garay György előadásában. A hangverseny iránt igen nagy az érdeklődés, sokan jönnek Szekszárd közvetlen környékéről, de szinte a megye minden részéből érdeklődnek a nagyszabású zenei esemény iránt. Éppen ezért a hangverseny je­gyeit árusító zeneiskola kéri az ér­deklődőket, hogy jegyét mindenki időben biztosítsa. A bérlőket ez­úton is értesítik, hogy bérletjegyüket csak 12-éig tartják fenn. Tárgyalások folynak még egy ze­nekari estről is, amelyet a tervek szerint szabadtéri színpadon rendez­nének meg 60 tagú zenekar, 120 tagú énekkar és Husek Rezső, zeneisko­lánk művész-igazgatójának a közre­működésével. A gyár tanműhelyében A rögtönzött »termelési érte­kezleten« fontos dologról volt szó. Arról, hogy nem megy úgy a mun­ka a tanműhely tüződei részlegében mint kellene. Az aljas tanulók kénytelenek voltak két napra sza­badságra menni, mert nem kap­tak elegendő felsőrészt a tüződé­­sektől. Már­pedig a tanműhely­nek is tervelőirányzata van, amel­lett, hogy a fiatalok, lányok és fiúk itt megtanulják a szakmát, termelni is kell. Az elmaradás fő oka: A tűződés tanulólányok közül néhányan nem veszik komolyan a munkát, a ta­nulást. És most Bajusz Sándorné oktató úgy teszi fel a kérdést, hogy aki nem akar komolyan dolgozni, az jelentse be, semmi szükség ar­ra, hogy tovább foglalkozzanak a gyárban velük. Persze, egy sem akad, aki nem akarna dolgozni. Az egyik barna­­hajú kislány elsírja magát: »Mit csináljak, nem akar menni a tű­zés...« A másik: »Én a szakrajzzal nem boldogulok... Meg aztán Ilon­ka néni azt mondta, ha nem dol­gozom rendesen, felállít a gép mellől...« — Fel is keltlek, ha látom, hogy lustálkodsz. Hiszen már ősz óta dolgoztok itt, most már ideje lesz mindegyikőtöknek megkomolyod­ni. Azt már az oktatóktól tudom meg, hogy a bajok egyik oka: Nem kapott mindegyik lány megfelelő segítséget a pályaválasztásnál. A tizennyolc lány — valamennyien állami gondozottak, — a bonyhádi József Attila Nevelőotthon la­kói — szülők nélkül nőtt fel. És amikor elvégezték az általános is­kolát, többen más pályára szeret­tek volna menni, de hát nem si­került mindenkinek a vágyát tel­jesíteni, így kerültek a cipőgyár­ba. Meg kell azt is mondani, hogy az oktatóknak bizony nem könnyű a dolguk. Sokkal nehezebben tud­nak eredményt elérni, mint más tanulókkal. De azért a kép még­sem olyan sötét, mint e rögtönzött kisgyűlés alapján hihetné az ember. Egyre több a lányok között az olyan, aki jól végzi a munkáját. — Néz­ze csak azt a kis szőke lányt, a tűzőgépnél — mondja Odryné — kész tűző. Néhány hónap és már talán mehetne szalagra is dolgoz­ni. Pedig az első hetekben Szűcs Terinél is nehezen ment a munka. — Hány hónapja dolgozik ezen a gépen? — kérdezem az egyik alacsony termetű, feketehajú kis­lánytól. — Ma reggel ültem le először a körültűző gép mellé — válaszol Tóth Erzsi, egy pillanatra felnéz munkájáról. Tudja, jó munka ez, nem lehet unatkozni mellette. Az oktatóktól tudom meg, hogy bizony Terikével is baj volt az el­ső időkben, még sírt is néha. De a türelmes oktató, nevelő munka meghozta eredményét. Ma egyike a legjobbaknak. Sokan szerették már úgy meg ezt a szakmát, hogy semmikép­pen sem akarnak megválni tőle. Mert szép mesterség is, jó kere­seti lehetőségekkel. Mire ezek a lányok tizennyolc évesek lesznek, »saját lábukra« kell állniok, szak­ma, biztos kereset lesz a kezük­ben. De hát vannak — és egyre ke­vesebben — akik még mindig nem veszik komolyan a munkát. Amikor az egyik lányra rászólt az oktató, megkérdezte, hogy miért olyan csintalan, miért n­em dolgo­zik rendesen, ha akár egy pilla­natra nem néznek munkájára, miért tartja fenn a többieket is, igen érdekes volt a válasz: — Nézze, Ilonka néni. Ha jó vagyok, senki sem foglalkozik velem, de ha rosszalkodok, mindenki énrám figyel. Mi lenne, ha a jól dolgozókra is felfigyelnének? — Ha naponta a műszak végén az egész műhely megtudná, ki mennyi, milyen mi­nőségű munkát végzett. Elseje óta egy füzetben már jegyzik ezt. De nem állna sokból a napi »teljesít­ményt« egy táblára is felírni. A KISZ-szervezetnek kellene kez­deményeznie a műhelyben a ver­senyt, megfelelő nyilvánossággal, esetleg egy faliújságot indítani a műhelyben. A gyár vezetőségének bizonyára volna lehetősége a ver­seny legjobbjainak jutalmazására is. Hiszen ezek a lányok már a gyárhoz tartozónak érzik magu­kat, május elsején, amikor arról volt szó, hogy az otthonnal együtt vonuljanak fel, valamennyien a gyári dolgozókkal akartak együtt menni és igen nagy volt az örö­mük, amikor a gyári KISZ-szerve­­zet még KISZ egyenruhát is szer­zett részükre. Valahogy tényleg igaza van an­nak a kislánynak, aki azt a vá­laszt adta. Aki rosszul dolgozik, rosszul viselkedik, arra felfigyel­nek, azzal foglalkoznak. Hát fi­gyeljenek fel és foglalkozzanak többet a jó munkát végzőkkel. J. J. — Ügyeletes orvos 1959. május 10- én dr. Hidasi J. István. Szekszárd, Rákóczi utca 46. Telefon: 46-94. — Triber Dezső, a MEDOSZ elnöke a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” jelvényt kapta a szocialista mezőgaz­daság fejlesztése érdekében kifejtett szakszervezeti tevékenységéért. — Tolnanémedi községben a tél folyamán új termelőszövetkezet ala­kult és a tagság úgy határozott, hogy az ősszel kezdi meg a közös munkát. A tagok közül azonban több mint kilencvenen részt vesznek a közös takarmánybázis biztosításában, hogy az ősszel megkezdhessék a közös gaz­dálkodást. — A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat 110,9 százalékra teljesítette múlt évi tervét. — Film Gandhi életéről. Miután a híres angol színész, Alec Guiness vi­lágsikert aratott a „Híd a Kwai fo­lyón” című Columbia-filmben, a filmgyár nagylelkű ígéretet tett, hogy a következő szerepét maga vá­laszthatja meg. Alec Guiness kije­lentette, hogy Gandhi szerepét sze­retné alakítani a nagy hindu életé­ről készült filmen. A Columbia Tár­saság kérdést intézett az indiai kor­mányhoz, nem volna-e kifogása egy Gandhi életéről szóló film ellen? Amennyiben az indiai kormány nem támaszt nehézséget, a filmet jövőre kezdik forgatni. — Nak községben felszerelték az első televíziós készüléket. Tulajdono­sa Bíró János, a helyi Új Élet Tsz tagja. „ Gyorskiszolgált“ A minap éhes voltam és betértem Tamásiban, a piactérnél lévő fűszer­es csemegeüzletbe. Szívélyesen elfo­gadták a köszönésemet, de az ajtó­nál megállítottak: — Kérem, legyen szíves magához venni egy kosarat. A­z eladó határozott, de azért ked­ves mozdulattal egy nagy kosárhal­mazra mutatott. Szép, új és amolyan nagyobbacska kosarak­ voltak, mire én megrémültem annál is inkább, mivel mindössze néhány forint zör­­gött a zsebemben. Ezért aztán ha­tározottan tiltakoztam: — Kérem, én nem kosarat aka­rok vásárolni, hanem szalámit. — Nálunk ez a szokás... Tessék csak nyugodtan kiválasztani egy kosarat... Amelyik magának szimpa­­tikusabb... Ezt már a csinos pénztárosnő mondta. Erre már »megadtam« ma­gam, legyen aminek lenni kell, leg­feljebb itt hagyok zálogba valami értékemet. Kiválasztottam egy kosa­rat, de nagyon ügyetlenül tarthat­tam a kezemben, mert mindenki el­­ voltam Tamásiban nevette magát. Megrémültem, ha már itt nevetnek rajtam, mi lesz az utcán... Itt azonban váratlan fordu­lat következett be: közölték velem, hogy most tulajdonképpen egy gyors kiszolgáló boltban vagyok, aminek az a lényege, hogy mindenki magá­­hoz vesz egy ilyen kosarat, abba be­lerakják az árut, a pénztárnál fizet és utána átrakhatja a saját kosará­ba az árut, a boltban kapott kosarat pedig vissza kell tenni a helyére. Továbbá — ez is a váratlan for­dulathoz tartozik — közölték velem, hogy csak Pick szalámi van, amit én nem szeretek, ezenkívül disznó­sajt — amit én nagyon szeretek — egyáltalában nincs, de van Hóvirág sajt, amit ugyancsak nem szeretek. Ez aztán valóban gyors kiszolgálás volt: rövid 5—6 perc alatt meg tud­tak győzni a kosárhasználat jelentő­ségéről, hozzáláthattam végre a vá­sárláshoz, ekkor pedig közölték ve­lem, hogy amire szükségem van, az nincs. B. F. — A Középhídvégi Kísérleti Gaz­daságban tapasztalatcserét rendeznek május 14-én a szekszárdi járási ter­melőszövetkezeti vezetők részére. A tapasztalatcserén az olcsó építkezés és a helyi takarmányozás időszerű kérdéseit vitatják meg. — Kik az igazi állatbarátok? Az angol Állatbarátok Egyesületének londoni szervezete aláírásokat gyűjt egy kérvényre, amely követeli, hogy az ebadóból beszedett összegekért ül­tessenek fákat London utcáin, mert a kopár utcák a kutyusok sétáit „megfosztják vonzerejüktől és a leg­elemibb kényelemtől”. — A Nagymányoki Nőtanács 600 forinttal járult hozzá az úttörőcsapat nyári táborozásához. — A kenyérfogyasztás Tolna me­gyében kisebb mértékben csökkent a múlt év folyamán: a kereskedelmi szervektől kisebb mennyiségű ke­nyeret vásároltak, mint az előző év­ben. Ugyanakkor jelentősen növeke­dett a péksütemény fogyasztása. A péksütemény-termelés több mint két­millióval volt nagyobb 1958-ban, mint az előző évben.­­ Az Országos Béketanács a vi­lágbéke mozgalom 10 éves fennállása alkalmából két Tolna megyei építő­ipari dolgozót tüntetett ki, akik egy­ben lelkes szakszervezeti aktivisták. Várai Gyula, a Téglagyári Egyesülés igazgatója, a magyar békemozgalom ezüst jelvényét kapta, D. Kónya Já­nos, a Tanácsi Építőipari Vállalat asztalosa pedig elismerő oklevelet kapott. H­ÍREK — A Szekszárdi Vasipari Vállalat­nál 243 000 forint nyereségrészesedést fizettek ki a dolgozóknak a múlt évi jó munkájuk eredményeként. — A BM Szekszárdi Városi és Já­rási Rendőrkapitányságának egy nyaksálat adtak be, mint talált tár­gyat. Jogos tulajdonosa átveheti. 135 857 kiló gyapjú A Hőgyészi Gyapjútermelő Vál­lalathoz nem kevesebb, mint tizen­két üzemegység és 14 000 hold terü­let tartozik, amelynek nagyobb ré­sze a szomszédos Baranya megyé­ben terül el. Az üzemegységekben május 19-ével kezdődik a juhok nyírása, amely az év legszebb és legnehezebb munkája. Május 19-től június végéig 40 ember 31 000 bir­kát nyír meg, és a terv szerint ju­­honként több mint 4 és fél kiló gyap­júhozamra számítanak. Ez a terv, de a vélemények szerint legkevesebb 5 százalékkal nagyobb lesz a hozam. A kitűnő minőségű merinói bir­káról a nyírási szezon alatt 135 857 kiló gyapjú lesz.

Next