Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-13 / 110. szám
1959. május 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Két névtelen levél előzményei és tanulságai AZ ÜGY tavaly szeptemberben kezdődött. Az Iregszemcsei Gépállomás vezetősége észrevette, hogy Varga György, az egyik brigádvezető nem számolt el hiánytalanul az aprómagcséplésért befolyt pénzösszeggel. Az igazgató szólt neki, amire ő flegmán ezt válaszolta: „Majd elintézem én ezt. Az igazgató elvtárs csak törődjön a maga dolgával, emiatt ne fájjon a feje.” Az igazgató várta, hogy majd csakugyan jóváteszi Varga György amit elmulasztott, elszámol a pénzzel. De nem. Az igazgató szólt hát másodszor, harmadszor, de mindhiába. Végül is ez év január 5-én fegyelmileg vonta felelősségre Varga Györgyöt. Ekkor a brigádvezető a pénzt visszafizette a gépállomás kasszájába, ami mennyiségileg nem sok, egy traktoros félhavi fizetését is alig teszi ki. Ilyen értelemben talán nem is volna érdemes szóvá tenni. De mégsem érdektelen papírra vetni, mert a következmények tanulságosak, okulni lehet belőlük... Varga György visszafizette a pénzt és mint vérig sértett szaladt a járási pártbizottságra panaszkodni. Felháborodva mondotta itt el, hogy büntetésből egy évre visszaminősítették traktorosnak. Mint „kommunista”, s mint pártvezetőségi tag azonnal sok hibát is talált a gépállomási vezetők munkájában, amit ott azon nyomban el is mondott. — Amit elmondtál, Varga elvtárs, írd le és küld be ide a járási pártbizottsághoz, majd kivizsgáljuk — tanácsolták. TELTEK, MÚLTAK A NAPOK, egyszercsak a járási pártbizottság napi postája között találtak egy olyan névtelen levelet is, amelynek a tartalma és az között, amit Varga a már említett beszélgetéskor elmondott — sok volt a hasonlatosság. „Az igazgató lassanként eladogatja a gépállomást. Jogtalanul a családját fuvarozza a gépállomás személygépkocsiján. Jogtalanul eltulajdonított a gépállomás szenéből” — hívta fel a névtelen levélíró a járási pártbizottság figyelmét. Hasonló tartalmú névtelen levelet kapott a Gépállomások Megyei Igazgatósága is, s természetesen megindult a vizsgálat, hogy kiderítsék, csakugyan ennyi szabálytalanságot követett-e el Ámán Antal, az Iregszemcsei Gépállomás igazgatója. Kiderült, hogy nem. Dulai Károly, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának egyik munkatársa megállapította: — Szó sincs arról, hogy Ámon Antal eladná a gépállomást. Adtak és még ezután is adnak ugyan el kisebb gépeket — vetőgépet, kisteljesítményű villanymotorokat —, de erről tud az igazgatóság is, sőt utasítására teszik ezt nemcsak Iregszemcsén, más gépállomáson is. Ami pedig a személygépkocsi jogtalan használatát illeti, ezzel kapcsolatban azt állapította meg Dulai Károly, hogy Ámon Antal egy alkalommal csakugyan elvitte a családját Borota községbe, de erre az igazgatóság engedélyt adott, mert különben is tapasztalatcserére ment a Borotai Gépállomásra. De minek folytassuk?... A lényeg az, hogy a bejelentések egyike sem felel meg a valóságnak. Míg a névtelen levelek alapján folyt a vizsgálat, addig történt egy és más. Mészáros Béla, a pártbizottság munkatársa kiderítette, hogy a névtelen levelek egyikét Varga György írta, amit ma ő nem is tagad le. Dulai Károly pedig azt állapította meg, hogy a másik névtelen levél írója szintén Varga György. A VIZSGÁLAT most már befejeződött. Kiderült, hogy az igazgatót megrágalmazták Sajnos azonban, ennél több nem történt. Ezt jegyzőkönyvbe vették, irattározták. Vargát a rágalmazásért még pártvonalon sem vonták felelősségre. A járási pártbizottság javaslatára már jóval korábban leváltották őt a pártvezetőségben viselt tisztségéről és ügyét függőben hagyták azzal, hogy majd megkapja a pártbüntetést. De ez nem történt meg, ami hiba. Ezt elismerte Szabó István, a járási pártbizottság első titkára is, és azt mondotta, rövidesen lezárják Varga György ügyét. Hogy az ügy idáig fajulhatott, azért némi felelősség terheli a gépállomás pártszervezetét és személy szerint az igazgatót is. Ámon Antal meghozta ugyan a fegyelmi határozatot, hogy Vargának traktorra kell ülni, de ebből nem lett semmi. A volt brigádvezető kijelentette, hogy ő nem hajlandó traktort vezetni, hát betették őt a műhelybe, ott dolgozik jelenleg is. Ezzel a traktorosok és műhelymunkások egy része nem is ért egyet. Többen elmondták, hogy volt már hasonló eset a gépállomáson és akkor másképpen jártak el. Bugyi Jánost, aki szintén brigádvezető volt, sokkal kisebb visszaélésért azonnali hatállyal fegyelmi úton elbocsátották. — Miért nem lehetett ugyanezt megtenni Vargával is, vagy miért nem lehet megtenni ma — tette fel a kérdést Tóth János traktoros brigádvezető. — Erre mi is szeretnénk választ kapni. Dorogi Erzsébet Negyven esztendővel ezelőtt Termelőszövetkezetbe tömörültek a kisiparosok A Tanácsköztársaság rövid fennállása idején is munkálkodott annak érdekében, hogy a kisiparosokat megszervezze, kisipari szövetkezeteket, hatósági üzemeket hozzon létre. Tolna megyében is sokat foglalkozott a megyei intézőbizottság ezzel a kérdéssel. A legeredményesebbnek a cipészek szervezése bizonyult. Május 30-i kelettel felvett jegyzőkönyv arról ad hírt, hogy Dunaföldvárott 80 taggal cipészüzem alakult. A községi tanács, amikor beterjeszti a jegyzőkönyvet a megyei intézőbizottsághoz, a kísérő levélben ezt a hatósági üzemet már termelőszövetkezetnek nevezi. Faddon ugyanezen a napon alakult meg a cipőüzem, volt kisiparosokból. A megyei intézőbizottság június 3- án jelentette a Bőripari Központnak, Budapestre a következőket: „Paksi hatósági cipőüzem 32 taggal megalakult, az üzemi munkástanács tagjai Steinzhorn János, Kocsis János, Miszlai Sándor. Termelési biztosul az üzem Bálint Józsefet kéri kinevezni. Kinevezése minden tekintetben kívánatos és ajánlható. Horváth megyei szocializálási osztályvezető” Alig telt el egy újabb hét és megint ment a jelentés Budapestre, amely hírül adta, hogy Tolnán 24 taggal alakult hatósági cipőüzem. A munkások egyhangúlag Hideg János tolnai cipészt kérték termelési biztosul kinevezni. A megyének nem volt kifogása ellene. A jelentésből kitűnik, hogy május végén és június elején a Sárközben is szervezték a cipőüzemeket. (Öcsény, Sárpilis, Alsónána, Várdomb.) A megye legkorszerűbb hatósági üzeméről a következő levél alapján van tudomásunk: „Bonyhád községben a hatósági cipőüzem 29 munkással és teljes gyári gépfelszereléssel megalakult. Helyisége és gyári felszerelése teljesen modern” — jelenti a megyei intézőbizottság a Bőripari Központnak május 15-én. A szekszárdi cipőüzem megalakulásáról ad hírt a Tolnamegyei Közlöny 1919. május 18-i száma. A cikk a következőket tartalmazza: „A megyei szocializálási osztály vezetője, Horváth Gyula igen körülményes tárgyalások után létrehozta Szekszárdon a hatósági cipészüzemét. A szekszárdi cipészmesterek közül, akiknek száma 75, összesen csak huszonketten léptek be az üzembe, amíg a többiek attól távolmaradtak, aminek igen súlyos következményei lesznek rájuk nézve, mert értesüléseink szerint csak a hatósági üzemben egyesült cipészek fognak iparuk űzéséhez szükséges bőr és egyéb kelléket kapni. "Az üzem életbelépésével kapcsolatban megszűnnek a bőrkereskedések és szükséges bőr- és cipőkelléket hatósági áron kapja az üzem és egy pár cipő nem kerülhet többe, mint 270 koronába. A közönség szempontjából ez az ár nem mondható éppen alacsonynak, de ezzel szemben legalább meg lesz az az előny, hogy akinek szüksége van cipőre, hozzájuthat. A szekszárdi cipőüzem választmányi tagjai: Fonyó Ferenc, Csikós Mihály, Mojzes Ferenc. Termelési biztos: Klein Kálmán.” Nemcsak a bőripari dolgozók szocializált üzemekbe, szövetkezetbe tömörítését szorgalmazta a megyei intézőbizottság, hanem más foglalkozásúakkal is foglalkozott. Sikerült a szekszárdi építőiparosokkal is megalakítaniuk a szövetkezetet. Az építőipari szövetkezet alakulásáról nincs meg a jelentés, sem az alakuló jegyzőkönyv. Létezéséről onnan van tudomásunk, hogy a megyei intézőbizottság a megyei tanács épületének tatarozása ügyében ezzel az építőipari szövetkezettel lépett kapcsolatba. K. Balog János 3 Minden kezdet nehéz... Egy hónapja működik a tsz beruházási iroda A tsz tagok nem kis örömmel fogadták, hogy a földművelésügyi minisztériummal egyetértésben a termelőszövetkezeti beruházások lebonyolítására termelőszövetkezeti beruházási irodát létesít. Ha figyelembe vesszük, hogy az iroda feladatkörébe tartozik a beruházások előkészítésével kapcsolatos összes műszaki tanácsadás, az épületek kitűzése, a tervek kiválasztása, a tervezési kivitelű szerződések kötése, a munkálatok ellenőrzése, a házi kivitelezéseknél a műszaki tanácsadás, a számlák ellenőrzése és így tovább, akkor látható, hogy munkájuk hatalmas felelősséggel jár. Éppen ezért igyekeznek ezt a hatalmas feladatkört lelkiismeretesen elvégezni, annak ellenére, hogy sok még a nehezítő és a gátló körülmény. HARMINCMILLIÓ FORINT ÉRTÉKŰ MEGBÍZÁSI SZERZŐDÉS — A megye összesen 36 millió forintos beruházási kerettel rendelkezik — mondotta Schwebl Károly elvtárs, a beruházási iroda megbízott vezetője — és irodánk már eddig is több mint 30 millió forint beruházási keret lebonyolítására kötött megbízási szerződést. A megyei mezőgazdasági osztály az FM-től további 20 millió forintos beruházási hitelkeretet igényel, az új tsz-ek részére állatférőhelyek, villany, bekötő utak, gépberuházás és egyéb létesítmények megvalósítása érdekében. A továbbiak során megtudtuk, hogy a megye termelőszövetkezetei részére mintegy 82 létesítménynél volt gyors kitűzés, amelyben az iroda műszaki ellenőrei is részt vettek. Folyamatosan adják át a munkákat a kivitelező vállalatoknak, eddig 42 átadás történt. KEVÉS AZ ÁRELEMZŐ Természetesen a tsz-ek is azt szeretnék, hogy az építkezések mielőbb befejeződjenek, mert hiányuk van férőhelyben, silógödörben, magtárban, lakóházban és egyebekben. Negyvenöt létesítmény tervezésével a Pécsi Tervező Vállalat szekszárdi irodája lett megbízva. Az irodától a napokban kapott levél szerint közölték, hogy a megbízásban közölt beárazásokat csak a III. negyedévben tudják elvégezni, mivel a Tervező Iroda nem rendelkezik megfelelő létszámú árelemzővel, de nem tudják vállalni a IL negyedévre a megbízásba adott 45 létesítményből 15 létesítmény helyszíni bejárását és organizációs adatfelvételeit sem. S mindebből adódik, hogy elhúzódnak a tervezések, a kivitelező vállalatnak nem tudnak időben tervdokumentációt adni és végül a termelőszövetkezeteken csattan az ostor, mert a kivitelező vállalat a már felsorolt okok miatt nem tudja ebben az évben a létesítményt befejezni. LAKÓHÁZ, ISTÁLLÓ, MAGTÁR, SILÓGÖDÖR ÉPÜL — Az év első négy hónapjában — folytatta tovább Schwebl Károly — csupán az 1958-ról áthúzódó, illetőleg átmenő építkezéseken folytak munkák. Új munkát csak ott kezdtek, ahol a tervdokumentáció a kivitelező vállalat rendelkezésére állt, vagy ahol a munkát terv nélkül is meg lehet kezdeni.— A termelőszövetkezeteknél szarvasmarha-istálló építése 32 helyen történik, 1920 férőhellyel. Az építés folyamatban van. Megkezdődött a sertésfiaztató, hizlaldák, öt lakóház, négy magtár, siló, öt öntözőtelep építése is. A beszélgetés során még több olyan tényezőről volt szó, amelyek nemhogy segítenek, inkább hátráltatják a beruházási iroda munkatársainak amúgy sem könnyű munkáját. Az irodai felszerelések, a helyiség problémája majd csak megoldódik, ezek lényegében nem befolyásolják a termelőszövetkezetekben történő építkezéseket, azon azonban lehetne gondolkodni, hogy a Pécsi Tervező Vállalat szekszárdi irodája hogyan oldja meg mielőbb az árelemzők problémáját. PÁLKOVÁCS RÓZA Bágyadtan mozogtak a határban, az aratás sokat kivett az emberekből. A levegő is fülledt, nyomasztó, olyan vihar előtti csend volt. A szőlőben dolgozott valaki. Nem munka volt ez, inkább olyan magába mélyedés már, jobban érlelődnek a gondolatok így, ha az ember elfoglalja magát. Ijedten egyenesedett fel Incinger Jóska mikor az ösvényről reászólt a második szomszédja. — Te Jóska, jó lesz ha eltűnsz, jönnek az urak! Jóska dél felé tekintett, arra alá Szekszárd felé, feljebb lökte a homlokára csúszott fejfedőjét. — Hát jöjjenek, egyszer nekik is el kell menni. A másik ingerelni próbálta. — Soká lesz az, nem éledte meg azt. Nem válaszolt, összerakta szerszámait, majd lefelé indult a dombról. Hová, hová menjek? ősi paraszt esze figyelmeztette, aki időt nyer, életet nyer. Ha volna célja, harcolna utolsó csepp véréig, de csak úgy odadobja magát, azt már nem. Nekilódult, megkerülte a Sasvárhegyet és a Léber tanya mellett óvatoskodott az Imsósi erdő felé. Nem valami rengeteg, inkább olyan kerekféle, de víz mellett van. Talán hajó is akad. Addig Pista, az erdőkerülő majd ad tanácsot, az is a mi emberünk. Csetlett-botlott, iszalag, szederindák csavarodtak a lába köré. Dühösen rúgott lábával és félhangon köpte oda a szót. —• Hát ti is, ti is... Fény pislákolt a fák között, közel az erdészház, Ordas felől is már kezdtek kigyúlni a lámpák, füstölögni a kémények. — Te Pista baj van, jönnek! Jönnek azok az átkozottak. Segíts rajtam, esett be az ajtón. Az őzitató körüli éves vágásban találtak helyet. A hasáb fák és tengernyi rőzsenyaláb jó rejtekhely volt. — Csak a szúnyogokat bírjad. Azok rád találnak, de más senki, — szólt az erdész. A község várt és félt. 1919. augusztus 9. Délután volt. Az Erzsébet szálló földszinti ablakából egy fiatal tiszt nézett ki. Főhadnagyi csillagok a gallérján, tábori sapkáján toll meredezett. Nézett ki az elhagyott térre, nézett, de nem látott. Nem látta, hogy nem örömet hoztak, hanem csak bosszút és vért.. Kötelet és új láncokat. — Ne pohárral! Üveggel hozzák a konyakot! Ivott. Kábította a lelkiismeretét, ha volt neki, ítéletet akart hozni, olyan ítéletet, melyhez a józan ész nem való. Csak deliriumban ítélkezhet... A pribékjei délután már agyonvertek két kommunistát az Imsósban. Lefkovicsot és Takácsot. Vajon siratja őket valaki? Apja, anyja, testvére, felesége? Látja maga előtt a feketébe öltözött, fejkendős öregasszonyokat és látja saját anyját, testvéreit. — Még konyakot, — rikolt a hangja. Készül ítélni. Tántorogva kel fel az asztaltól, dülöngélve elindul a bíróság felé. Mihálik Gézáné, a polgári iskola rajongva szeretett tanárnője cellájában vár. Világos ruhája, fehér cipője nyáriasan világít a félhomályban. Ő is gondolkozik, akárcsak Wiedemann Tóni. — Miért? Miért?... Meghurcoltak, de elég ez nekik? A gondolatok zsongnak, kavarognak a fejében, egy pillanatra maga elé mormolja a vers sorait: »Ha volna is vétkem... Kinéz a rácson, lement a nap. Újra maga elé suttogja: „Lemenőben volt a nap, Piros volt az arca« Bakancsok toppannak, nem, dübörögnek a folyosón, kivágódik a cella ajtaja. Durva kezek ragadják meg. Fehér ruháján a piszkos csendőrkezek foltokat ejtenek, vele hurcolják társát is. — Hát nincs kegyelem, nincs irgalom? Durva szitok a válasz és egy végzetes szó. Nincs! ... Mint egy elhervadt fehér virág, leng ide-oda a Duna felől lengedező esti szélben. Társa mellette megmerevedve mint egy felkiáltó jel, figyelmeztetőn. — Az ítélet végrehajtatott, jelentem alássan, főhadnagy úr! A tiszt nádpálcájával csizmáját verdesi. Tágra meredt szemmel nézi áldozatait. Deliriumában fél szavakat dünnyög maga elé. Majd felcsattan a hangja: — Maradjanak ott a kutyák, a vörös gazemberek! S ők mint néma harang nyelvei himbálódznak. Néma a község. A borzalom, a megrettenés, a hihetetlenség tükröződik az arcokon. A szó is halkabban esik. Egy nyitott ablakon kihallatszik egy öreg néne hangja. — A szentírás is azt mondja lányom, aki kardot ránt, kard által vész el... — Anyám hallgasson! Az ablak lassan becsukódik. Kezdődik egy legenda első sora. Halkan csobban a víz. Egy csikli siklik nesztelenül az éjszakában. Szorosan a part mellett, ahol sötétebb árnyékot vet, a holdsütésben is. Incinger Jóska jött búcsúzni. Leveszi fejéről sapkáját, durva, agyondolgozott kézfejével dörzsöli szét arcán a könnyeket. — Én elmék, testvérek... — Egy fehér mészvakolat-darabka a lábánál, felveszi és írja a kút oldalára az izenetet: »Itt jártam az éjjel, Incinger«. De sietni kell, kapott egy uszályt, Úszódon várják, mennek Szerbia felé. Már a paksi Siksor el-eltűnik, ő meg búcsúzik, de nem örökre. Visszajövök... és újra lobogni fognak a vörös zászlók... és harsogva szól újra a nemzetközi induló... Mert az idő nem állhat meg. A víznek folyni kell, néha még visszafelé is, de az útja a tengerbe vezet végül... s az igazság órája is eljön. Eljött. Péter Mihály Akikre emlékezünk, élnek !