Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-24 / 146. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG r A Himnusz hangjai mellett felkúszik az árbocra a piros­­fehér-zöld zászló, megkezdődött az ünnepség, a bonyhádi úttörőház névadó, zászlóavató ünnepsége, és az úttörőavatás. A bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Iskola felsorakozott út­törőivel szemben a zászló mellett és mögött a meghívott vendégek, szülők. Az úttörők mellett mun­­kásőr-szakasz áll, a járás munkás­­­­őr-századának ajándékával, gyö­nyörű, selyem nemzetiszínű zász­lóval. Ez az ünnepség, amelyen az út­törőház felveszi Alpári Gyula ne­vét, amelyet a járás munkásőr­­százada is visel, amelyen új út­törőket avatunk, jelentős ese­mény lesz az úttörőcsapat és az úttörőház életében — mondja megnyitó beszédében Berghoffer László, az úttörőház igazgatója. Majd, néhány szóval beszél az ifjúsági előtt álló lehetőségekről, amelyeket a párt teremtett meg, a fiatalok — főleg a falusi fiatalok múltbeli helyzetéről. — Nekünk nem adatott meg az a lehetőség, hogy a Balaton mellett táboroz­zunk, nem járhattunk Csillebér­cen, nem haragolhattuk be az or­szág legszebb tájait, nem gyönyör­ködhettünk fővárosunk szépsé­geiben, mint ahogyan ti most mindezt megtehetitek. Ezért sze­ressétek a pártot, szeressétek a vi­lág úttörőinek hatalmas táborát. — Gondoljatok arra, hányan szenvedtek börtönökben, hányan áldozták életüket hogy a ti éle­tetek boldogabb, gondtalanabb legyen — mondja beszédében Blé­­nesi Kálmán, a községi pártbizott­ság titkára. — De örökké él azok­nak a hazafiaknak neve, akik népükért áldozták életüket. Ilyen hazafi nevét viseli a mai naptól a ti otthonotok is, fypári Gyuláét, az ő neve lesz a ti zászlótokon és az ő élete legyen példakép előtte­tek mindig. A megye szülötte volt, tevékeny szerepet vállalt a nem­zetközi ifjúsági mozgalomban, majd a nemzetközi munkásmoz­galomban, addig, amíg Himmler 1944-ben ki­végeztette.­­ Beszélt az úttörőknek Alpári Gyula tevékenységéről, küzdelmes életéről s ezalatt a munkásőrök kezében meghajlik a zászló, a ke­gyelet jeléül. Az ünnepi beszéd után következik a nagy pillanat, a zászlóátadás. Három munkásőr elindul a zászlóval, szemben ve­lük három úttörő. Középen össze­találkoznak, az úttörők átveszik a zászlót, visszaindulnak vele az úttörő-sorfal végére. Az első sza­lagot — az Országos Úttörő El­nökség szalagját — Tímár István, az úttörőházak országos főelő­adója köti a zászlóra. Majd a já­rási pártbizottság, a járási tanács, a községi pártbizottság, a községi tanács, a megyei elnökség, az üze­­­mek, iskolák KISZ-szervezeteinek, a társadalmi szervezetek, kisipari szövetkezetek, a járási kiegészítő parancsnokság képviselői kötnek szalagot a zászlóra. Ezt követi az új úttörők eskü­tétele. „Én ... a Magyar Népköz­­társaság úttörője, fogadom ...” hangzik az eskü szövege harminc­hat úttörő ajkáról. Elhangzik az eskü, a kiegészítő parancsnokság tisztjei a gyerekek nyakára kötik a vörös nyakkendőket. — A zászlóval elvonulni! — A három úttörő társaik sorfala előtt elvonul a zászlóval, s ezzel az ünnepség befejeződik. Megkezdődik a szórakozás, a céllövölde, a célbadobás, az „erőmérő”, a szögbeverés; a tető nemcsak szórakozást nyújt, hanem nyerési lehetőségeket is. Az ügyes, egy forint ellenében kü­lönböző használati tárgyakat nyer­het. Ceruzahegyezőt, nyíri uzsonnatasakot, fogmosópoharat zsebkést, még könyvet is. Nagy sikere van az „erőmérőnek”. Há­rom kalapácsütéssel kell beverni a fába a szöget, a kísérlet csak egy úttörőnek sikerül. A tekénél annál többen nyernek. Még a ven­dégek, a felnőttek is kedvet kap­nak a szórakozáshoz. Néhány út­törőlány Noteisz Nándort, a já­rási pártbizottság titkárát fogja közre, invitálja a tekézésre. Két fehér blúzos, piros nyakken­­dős kislány nagy titokzatosan hív félre egy nyúlánk, fiatal lányt. — Ibolykám — mondják — a raj nevében adjuk át ezt a kis ajándékot. — Nahát! Igazán... olyan ked­vesek vagytok. Kibontja a csomagot, hát egy könyv és egy tábla tej csokoládé. — A „Különös házasság?’1 Hát az nagyszerű. Fel is tudom hasz­nálni, most, hogy készülök a vizs­gára. A megajándékozott, Várnai Ibo­­la az úttörőcsapat egyik rajveze­­tője. Középiskolás, most érettsé­gizik, az úttörőcsapat egyik leg­­obb rajvezetője volt. Évekkel ez­­előtt maga is úttörő, és miután középiskolába került, az úttörő­­munkát akkor sem hanyagolta el. M­ost, hogy végleg megválik a csa­jaitól — egyetemre készül —, ezért kedveskedtek neki az úttö­­rők szerény ajándékukkal. Közben a szórakozás folyik to­vább, vidáman ünnepelnek az út­­örők. B. I. : Alpári Gyula úttörőház © © 11" HÍREK Pécsi diákok Dombóváron Egy felejthetetlen teadélután margójára Hozzánk is így kopogott be­­ a tavasz: halkan,­­diszkréten és mégis türelmetlenül. Telefonüze­net alakjában lopózott be a vén Alma Mater ódon falai közé a dombóvári leánygimnáziumba. Szokás szerint és 16 éves lányok­hoz illően zsibongtunk osztá­lyunkban a II. a-ban. Nyolc óra volt. Magyar órára vártuk Mar­git nénit, az osztályfőnökünket. Csengetés után rögtön jött is. El­hangzott a hetes jelentése. Mind­annyiunknak feltűnt Margit néni mosolygó arca és az a vonás, ame­lyet mind a harminchárman oly jól ismerünk. Tudtuk, hogy vala­mi jó hírt hozott számunkra. Egy pillanatig gondolkodott, majd halkan, titokzatosan megsúgta az üzenetet. Óriási zűrzavar támadt az­ osztályban. Nevettünk, ujong­­tunk és — ami a legborzasztóbb volt — mindenki egyszerre akart beszélni. Hogy mi volt az a nagy titok? A pécsi Széchenyi gimná­zium III. b. osztálya szerdán reg­gel Dombóvárra érkezik, tanul­mányi kirándulás céljából és ez alkalommal megrendezhetjük a már régen tervezett két osztály közötti teát. Talán furcsa, hogy mi egy osztályteának ennyire megörültünk, de ha valaki ki­csit mélyebbre néz, rögtön meg­érti és átérzi örömünket. A mi osztályunk az intézet egyetlen osztálya, amely nem szereti a nyilvánosságot, így érthető, hogy alig vártuk a megfelelő alkal­mat, hogy végre diákokhoz il­lően, kedvesen és vidáman táncol­hassunk és beszélgethessünk. Oh, nagyon sokat jelentett ez ne­künk. Végre mi is megmutathat­juk, hogy van jó ízlésünk, van­­­­nak ötleteink és jó vendéglátók vagyunk! A délelőttöt rettenetes izgu­­lással töltöttük el — mi lesz, ha valami közbejön és nem jö­hetnek el? ■ Vajon elindultak-e már­, hány órakor érkeznek? Jól­­ fogják magukat érezni nálunk? Tele voltunk kérdésekkel. Végre valahogy elmúlt az első óra. Már becsengettek a második órára, de Margit néni nem jött. Végre megtudtuk, hogy megérkeztek a pécsiek és őket fogadja. Egyszeri­ben mindenki felszabadult az őt gyötrő kellemetlen gondolatok alól. Hisz ha már itt vannak, akkor minden rendben van, ez a fő. Most már nem kell izgulni. Lassankint lecsillapodtunk és megnyugodtunk. Mária néni, igaz­gató bácsink felesége hozta a hí­reket. Mi nem hagytuk békében, egyre újabb és újabb dolgokra voltunk kíváncsiak, elsősorban arra, hogy nem túlságosan ala­csonyak-e? Megnyugtató választ kaptunk, többen azt kérdezték, hogy van-e köztük szőke és kék­szemű, mások azt, hogy van-e köztük feketehajú és fekete­szemű? Minden kíváncsi kérdé­sünkre megjött a válasz, végül Margit néni is megérkezett. Most aztán mindent megtudtunk, ami­re kíváncsiak voltunk. Ebéd után a fiúk sétálni men­tek, mi pedig öltözködni kezd­­­tünk. Négy órakor Margit néni jött értünk és együtt mentünk fel a kultúrterembe. A fiúk már vártak bennünket. Mindnyájunk­nak nagyon jól esett a fiúk ked­ves figyelm­e: minden kislányt megleptek egy szál tűzpiros, vagy fehér rózsával. Hamar megjött a jó hangulat is. Az ötórai tea után kialakultak a kedves asztaltársa­ságok. Az egyik helyen bősz iro­dalmárok akadtak egymásra és cserélték ki fennkölt gondolataikat fűszerezve absztrakt költemé­nyekkel és prózai művekkel, a másik helyen lelkes fizikusok, vi­tatkoztak a technika legújabb vív­mányairól. A zene közben hol halkan, hol erősen szólt, aszerint, hogy tangó, vagy a legújabb rock and roll szám volt a műso­ron. Táncoló párok halkan su­hantak, arcuk kipirult, szemük csillogott, vidáman repültek a zene ritmusain. A vidám körcsár­dás közben sok gondolat fordult meg a hullámoshajú lányfejek­ben. Vajon lesz-e valaha alkal­munk ugyanígy diákosan, vidá­man és derűsen szórakozni? Az óra mutatója veszedelmesen közeledett a nyolchoz. Most mind­annyiunknak réme volt ez a szám. Vendégeinknek nyolc óra­kor indulniuk kellett, hogy ide­jében érkezzenek haza Pécsre, de a nyolcból negyed kilenc, a negyed kilencből fél és a félből három­negyed kilenc lett. Sajnos, akkor tényleg ütött a búcsú órája, pe­dig a hangulat ekkor érte el a te­tőfokát. Hiába, az autóbusz már rekedten tülkölt az­ utcán és ne­kik búcsúzni kellett... És mi harminchárman emléke­zünk. Boldogok és vidámak vol­tunk azon a felejthetetlen szer­dai délutánon, mert fiatalok kö­zött, vidám diákok között tud­tunk először igazán örülni fiatal­ságunknak, 16 évünknek. Halasi Adrienné Il­ a. T 1959. június 24. A jóindulatú Valamelyik nap, deltáiban egy unatkozó, cigarettázó fiatal­ember álldogál a Garay­ tér sarkán. Lehet, hogy az autó­buszt várja, de az is lehet, hogy ebéd utáni cigarettáját szívja csak, miközben az utca forgalmát figyeli, amely — piaci nap lévén — elég élénk. Gépkocsik, motorkerékpárok, s a környező falvak, piacról haza igyekvő parasztjainak szekerei berregnek, dudálnak és zörög­nek. Hősünk éppen egy motorost figyel, aki a Széchenyi utcából — bizony nem 15 kilométeres sebességgel — kanyarodik a piactér felé. Éppen a fiatalember előtt ha­lad el, amikor a motorról — bi­zonyára lecsavarodott a felerő­sítő anyacsavar — leesik az egyik hátsó lábtartó. A fiatalember egyszerre meg­élénkül. Előbb hangosan kiált — Műsoros tábortűzzel, halász­vacsorával egybekötött júniálist rendez a Városi Művelődési Ház kerthelyiségében június 28-án es­te 8 órakor a Szekszárdi Városi KISZ Bizottság és a Városi Mű­velődési Ház.­­ Üzemi balesetek Belgium­ban, Belgiumban az utóbbi évek­ben ijesztően emelkedett az üze­mi balesetek száma. A hivatalos belga hírügynökség jelentése sze­rint évente 450 dolgozót ér halá­los, kimenetelű baleset. Az elmúlt évben összesen 450 000 üzemi baleset történt, ebből 30 000 kife­jezetten munka közben. Kártérí­tésképpen 2800 millió belga fran­kot fizettek ki, időleges munka­­képtelenség miatt 3 millió mun­kanap kiesés történt, végleges munkaképtelenség következtében pedig 6 millió munkanap veszte­séget szenvedett a belga ipar. — Július 1-től Irakban vendég­szerepel a Magyar Állami Népi Együttes. A külföldi vendégszó­a motoros után, majd — mi­után a motoros a kiáltást bizo­nyára nem hallotta meg és gyorsan eltűnt fürge masiná­ján — felveszi a lábtartót. Előbb tanácstalanul körülnéz, majd felcsillan a szeme. Elin­dul, átvág a téren, bemegy a mű­szaki boltba. Az egyik kiszol­gáló elé leteszi az árva lábtar­t­tót. Az csodálkozva néz rá.­­ Az előbb kanyarodott be egy motoros a Széchenyi utcá­ból a térre és elszáguldott a piactér felé. A sarkon ezt el­vesztette. Csak azt tudom róla, hogy piros sapka volt a fején. Ha lábtartót akar venni, adják ezt oda neki és figyelmeztes­sék, hogy ezután lassabban szedje a kanyarokat, mert az előbb nézni is rossz volt — mondja. És választ sem várva távo­­­zik... replés miatt az együttes magyar­­országi — többek között július 7-i szekszárdi — előadásai elma­radnak. A Városi Művelődési Ház vezetősége hasonló műsort igyekszik biztosítani erre a nap­ra. — Növekszik az öngyilkossá­gok száma Japánban. Világvi­szonylatban is Japánban legma­gasabb az öngyilkosságok száma. Átlagban napi 60 ember veszti életét öngyilkosság következté­ben, de ennél sokkal nagyobb az öngyilkossági kísérletek száma: 1953-tól napjainkig mintegy 20 ezer japán vetett önkezével vé­get az életének. Az utóbbi hóna­pokban az öngyilkossági kísérle­tek száma ijesztően növekszik, különösen Tokióban; — 350 000 forintos költséggel fúrnak artézi kutat a tervek sze­rint Gyönkön a község lakossá­gának jó ivóvízzel való ellátása érdekében. A tárgyalóteremből A fiatalkorúak bírósága a kö­zelmúltban tárgyalta Á. Júlia és F. Júlia tolnanémedi fiatalkorú­ak bűnügyét. Az ügyészség mind­kettőjüket a KRESZ-szabályok tudatos megszegésével és a bal­eset áldozatának cserbenhagyá­­sával vádolta. A két fiatalkorú este 9 óra tájban az utcán ke­rékpározott. Az utca nem volt mindenütt kivilágítva, azonban ezzel nem törődve tovább kerék­pároztak lámpa nélkül. A sötét­ségben nem vették észre, hogy velük szemben valaki közleke­dik. Á. Júlia összeütközött a vele szemben haladó kerékpárossal, akinek ennek következtében el­törött a válla. A vádlottak áldo­zatukat cserbenhagyva tovább­hajtottak. A sebesült férfit egy ar­ra haladó vasutas kísérte haza, majd pedig a pincehelyi kórház­ba szállították. A sértett 20 na­pon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A bíróság Á. Júliát a közleke­dési szabályok tudatos megsér­tése és baleset áldozatának cser­­benhagyása miatt, F. Júliát pedig baleset áldozatának cserbenha­­gyása miatt mondotta ki bűnös­nek és ezért mindkettőjüket bírói megrovásban részesítette, vala­mint egyetemlegesen kötelezte őket a bűnügyi költségek megté­rítésére. Dr. Nemes Andor Figyelmeztető tábla Apróhirdetések ELCSERÉLNÉM Szekszárd, Mátyás király u. 8. szám alatti kétszoba, konyhás lakásomat a város külterületén lévő két-há­­rom szobásért. 43 ÉVES hő házvezetőnői ál­­lást keres, idősebb nyugdíjas fér­finél, vagy gyermektelen házas­párnál. Cím: a Szekszárdi Hir­detőben: VAUXHALL 14 jó állapotban sürgősen eladó. Markovits, Fűzfő­­gyártelep, GYÖNGYHÁZAS teljes jazz dob-felszerelés eladó. Dombóvár, Vörös Csillag vendéglő. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd,a Mártírok tere 15-17. Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széll István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető­k a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft *

Next