Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-30 / 177. szám

IS59. július HD. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Ö­KÖLVÍVÁS Szekszárdi Dózsa—Bajai Előre 16:4 Tíz órakor elhangzott az utolsó, csábító, ígéretes biztatás. Az autó­busz azonnal indul a Csörgetóra. Aki nem ment, az minden bizon­­nyal inkább az ökölvívásra volt kíváncsi. A szokásos késést bele­számítva, „pontosan” kezdődött a küzdelem. Mintegy 400 néző üldö­gélt a szabadtéri színpad nézőte­rén, az ügyesebbek, élelmesebbek elegáns papírcsákóval védekezve a tűző nap sugarai ellen. Az első­­,kellemes” meglepetést az a beje­lentés váltotta ki, mely szerint Dorogi és Füzesy, a Kaposvári Dó­zsa két kitűnő ökölvívója nem kapott engedélyt a hazautazáshoz. A közönség egy kicsit csalódottan vette ezt tudomásul, valaki be is kiáltott: — Na most már jöjjenek elő az öltözőből. De nem jöttek, s így nélkülük kezdődött meg a két csapat küzdelme. Eredmények: Markos I. pontozással győzött Puskás II (Baja) ellen, Markos I. elmaradt szokott teljesítményétől. Kevés ütés, sok dulakodás jelle­mezte a találkozót. A bajai fiút a III. menetben megintették. A dön­tetlen igazságosabb lett volna. 2:0. Markos II. (Szekszárd) ellen Liptai II (Baja) feladta. A szek­szárdi fiú végig nagy fölényben volt kezdő, tapasztalatlan bajai ellenfelével szemben. Az első me­netben nyolcat számoltak Liptai­­ra, aki állandóan menekült, kifor­dult, majd a II. menet közepén fel­adta a kilátástalan küzdelmet. 4:0. Szűcs (Szekszárd) pontozással győzött Liptai I. (Baja) ellen. A jó­val alacsonyabb Liptai természe­tesen azonnal belharcot igyekezett kierőszakolni, a II. menetben azonban jónéhány tiszta egyenes „ült” az arcán. Szűcs megérde­melten győzött. Már 6:0. Pucsli (Szekszárd) pontozással győzött Fejes (Baja) ellen. Végig a fiatal szekszárdi fiú irányította a mérkőzés sorsát. Sok volt a le­vegőbeütés, de Pucsli győzelme nem volt vitás. Fejesre kétízben is számoltak, a szorítóból is ki­esett, de azért végigküzdötte a 3 menetet. A nagy különbséget a 60:52-es és a 60:54-es pontozás is bizonyította. 8:0. Árpási (Szekszárd) ellen Egyed (Baja) feladta. A lomrida mozgá­sú, nagyokat ütő Árpási ellen Egyed eleinte jól tartotta magát, sokat mozgott, vissza-visszaütött, a második menetben azonban egy megrendítő balegyenes után várat­lanul feladta a küzdelmet. 10:0. Magyar (Szekszárd) kiütéssel vesztett Nagy (Baja) ellen. Az első menetben csak egymást méregette a két ökölvívó. Jóformán alig esett ütés, a bajai fiú kb. 1 pontos előnyre tett szert. A második me­netben megélénkült a küzdelem, a jó képességű, zömök bajai verseny­zőnek igen sok ütése betalált. Rög­tön a harmadik menet elején egy villámgyors jobbhorogtól Magyar elvágódott és kiszámolták. 10:2. Kappel (Szekszárd) ellen Pozs­­gai (Baja) feladta. Kappel lépett fel támadólag, azonban hamaro­­san megsérült a szemöldökén. Ké­sőbb a bajai fiú is vérezni kezdett és még az első menetben a vendég edző bedobta a törülközőt és így véget vetett a küzdelemnek. Kap­pel határozottan jobb volt, min­den bizonnyal győzött volna egyébként is. 12:2. Szabó (Szekszárd) ellen Klein (Baja) pontozással győzött. A ba­jai fiú többet támadott és többet is ütött a kilenc perc alatt. A tár­gyilagos közönség megtapsolta a második bajai győzelmet. 12:4. Kálmán (Szekszárd) pontozással győzött Egle (Baja) ellen. A vala­mikor szekszárdi színekben ver­senyző, jónevű Egle és a váloga­tott kerettag Kálmán összecsapása a nap legérdekesebb csemegéjét ígérte. A mérkőzés némileg elma­radt a várakozástól. Kálmán sé­rült balkezét féltette, Egle pedig mostanában nem járt edzésre. Az első menetben kiegyenlített volt a küzdelem, a második és harmadik menetben azonban Kálmán feljött és kétszer is „elkapta” Eglét, aki szívósan, lelkesen küzdött. 14:4. (Talán nem érdektelen, ha el­mondjuk, hogy Egre a mérkőzés után kijelentette, hogy kéthónapi edzés után — úgy érzi —, meg­verheti Kálmánt.) A mérkőzés utolsó párja a szek­szárdi Varga és a bajai Gyurics találkozóján a nagy melegben nem alakult ki igazi nehézsúlyú „dula­kodás”. Varga szerezte meg a győ­zelmet és ezzel a Szekszárdi Dó­zsa csapata 16:4 arányú győzel­met aratott. ____________ — Gy. — Ismerkedjünk a labdarúgó szabályokkal Előfordul-e, hogy szándékos kezelés ellenére sem kell sza­badrúgást ítélni? Ha a játékvezető véleménye szerint a játék megállítása a sza­bálysértő számára lenne kedve­zőbb, feltétlenül el kell tekinte­nie a szabadrúgás megítélésétől és az előnyszabályt alkalmazva szabad folyást kell engedni a já­téknak. Szabályos lehet az a gól, ami­kor a labda a támadó csatár karját érintve kerül a hálóba? Amennyiben a játékvezető vé­leménye szerint nem volt szán­dékos kezezés, s csak véletlenül érte karját a labda, a gól szabá­lyos. Lehetséges a kapust kezezés miatt büntetni? Ha kezében tartja, vagy kézzel, karral szándékosan érinti a lab­dát a büntetőterületen kívül. Mi az ítélet, ha az eddigiek­ben tárgyalt kilenc szabálysér­tés valamelyikét saját büntető­területén belül követi el a vé­dőjátékos? Büntetőrúgás (11-es). Mi a veszélyes játék? Az a játszási forma, amely ve­szélyes lehet az ellenfél testi ép­ségére anélkül, hogy az így ját­szó játékosnak a legcsekélyebb szándéka is lenne az ellenfél ve­szélyeztetése. Mi a két legfontosabb ismer­tetőjele a veszélyes játéknak? Először: a természetestől ki­­sebb-nagyobb mértékben eltérő megjátszási módja a labdának, másodszor: az a körülmény, hogy a játékos egyedüli szándéka a labda megjátszása, nem pedig az ellenfél megsértése. Hogyan kell büntetni a ve­szélyes játékot? Közvetett szabadrúgással ar­ról a helyről, ahol a szabálysér­tés­­ történik. Melyek a veszélyes játék leg­gyakoribb megnyilvánulásai? A láb túlságosan magasra eme­lése olyan helyzetben, amikor az ellenfél megrúgható közelség­ben tartózkodik, a kapus által kézben tartott labda kirúgása, vagy az erre irányuló kísérlet, a labda eltalpalása olyankor, ami­kor az veszélyessé válhat, stb. Mi a lényeges különbség , azzal a játékossal szemben lehet testi erőt kifejteni, aki maga is közvetlen részese a labdáért fo­lyó küzdelemnek. Mi a feltartóztatás-zárás? Az a játékos követi el a feltar­tóztatás-zárás vétségét, aki nem törődik a labdával, hanem szán­dékosan megakadályozza ellen­felét abban, hogy a labda köze­lébe jusson és teszi ezt oly mó­don, hogy az ellenfél és a labda közé helyezkedik. Mi a feltartóztatás-zárás bün­tetése? Közvetett szabadrúgás arról a helyről, ahol történik. Milyen formái ismeretesek a feltartóztatás-zárásnak ? A legváltozatosabb formában alkalmazzák kapussal és mezőny­játékossal szemben egyaránt. A büntetőterületen belül ép­­pen úgy, mint azon kívül. Az érdekelt játékosnál­ háttal állva, vagy vele szembefordulva. s Újjáalakult a Városi Ifjúsági Sportbizottság A Városi KISZ VB helyiségé­ben lelkes fiatalokból álló cso­port jött össze abból a célból, hogy újjáalakítsák a Városi Ifjú­sági Sportbizottságot. Az ifjúsági sportbizottság kinevezte az egyes szakszövetségek vezetőit és meg­határozták az elkövetkező felada­tokat. Megalakult a röplabda, labdarúgó, sakk és asztalitenisz szövetség. Az újjáalakult sportbizottság célul tűzte maga elé, hogy meg­változtatja és gyökerében új ala­pokra helyezi városunk tömeg­sportját. Feladat az, hogy városunk fiataljai és öregebb dolgozói részére állandó sportolási le­hetőséget biztosítson. Kiírás­ra kerül a téli terem röplaba­­bajnokság, valamint váro­sunk asztalitenisz, sakk és kézilabda sportot szerető dol­gozói részére az ősszel bein­duló kétfordulós bajnokság­ban kívánunk sportolási le­hetőséget biztosítani. Meg kívánjuk szervezni a VIT jelvényszerző versenyeket. Ellen­őrizni kívánjuk városunkban működő három nagy szakszerve­zeti sportkör, a Szpartakusz, a Petőfi és a Dózsa munkáját, a KISZ-szervezetek irányító és se­gítő szerepét ezen sportkörökben. Az újjáalakult bizottság a leg­messzebbmenőkig biztosítani kí­vánja a termelőszövetkezetek fia­taljainak, valamint a város KISZ sportcsoportjainak a sportolási lehetőséget erkölcsi és anyagi tá­mogatáson keresztül. Városunk­ban több vállalat, üzem műkö­dik. Sajnálatos tény azonban az, hogy kevés olyan vállalat, üzem van, ahol a gazdasági vezetők szívügyüknek tekintik a dolgo­zók tömegsportolási lehetőségeit. A legtöbb helyen a gazdasági ve­zetők megelégednek azzal, hogy a vállalat, vagy üzem a tervét teljesíti, a gazdasági munka jól megy. Tovább aztán nem igen törődnek a dolgozókkal. Nem biz­tosítják nekik a megfelelő kul­turális és sportolási lehetősége­ket. Munkánk sikeres elvégzésé­hez, feladataink végrehajtá­sához szükség van a szak­­szervezeti bizottságok támo­gatására. Sajnos a gyakorlat jelenleg az, hogy a szakszervezeti bizottságok sportfelelősei — kevés kivételt­­l eltekintve — nem töltik be fel­adatukat. Olyan szakszervezeti bizottságokra van szükség, ame­lyek pártunk művelődési politi­káját a legmesszebbmenőkig vég­re is tudják hajtani. Mi a leg­messzebbmenőkig meg kívánjuk valósítani pártunk művelődési politikájának tömegsportra vo­natkozó részét és ehhez a nemes feladathoz kérjük városunk párt­os KISZ-bizottságainak, valamint szakszervezeti és gazdasági ve­zetőink segítségét. Az a kérésünk a gazdasági vezetők felé, hogy ha felkeressük őket munkánk be­indításához szükséges segítségért, akkor ne zárkózzanak el, hanem segítsenek bennünket munkánk végzése közben. Csak együttesen, közös erővel tudunk célt elérni. Városi Ifjúsági Sportbizottság Kikkel erősödtek az NB III -as csapatok Érdekesebb átigazolások A Népsport közölte azoknak a névsorát, akiknek átigazolásához az MLSZ javaslata alapján az MTSZ elnöksége hozzájárult. Ér­dekességként említjük meg, hogy Palásty Pál a Vasasból a Váci Petőfibe, a simontornyai Pados a Kaposvári MTE-be került és a Bajai Építők Rapity II­ őn kívül Gyurkityot is elveszette. Erősöd­tek a megyei bajnokságbeli csa­pataink is, mert Khiesz Gyula Nagymányokra került Hirsch­mann Ferenccel egyetemben, Jauk Antal pedig a Mázai Bá­nyászt fogja majd erősíteni. Az NB III-as csapatok az alábbi já­tékosokat igazolhatják­: Pécsi Bányász: Schidni László, Gulyás Bálint. Pécsi Bőrgyár: Győrffy László, Pápista Károly. Komlói Béla-akna: Vida Ti­bor. Dombóvári Spartakusz: Tamás István és Venczel György. Kaposvári Dózsa: Gergely Ró­bert és Nagy­réti Károly. Kiskunhalasi Dózsa: Szebeni József és Hegedűs István. Szekszárdi Petőfi: Tancz György és Bandi József. Kiskunhalasi Kinizsi: Szű­cs János és Fenyvesi József. Bajai Építők: Kukucska Ká­roly, Karagity István. Bonyhádi Vasas: Molnár Mi­hály, Wagner József. Bajai Bácska: Gorjonácz Ma­ria, Sipos Lajos. Székesfehérvári MÁV: Ruzsics János, Tihanyi József. durva játék és a veszélyes já­ték között? A legfőbb különbség, hogy míg durva játék esetén a játékos cél­ja az ellenfél megsértése szabály­talan módon, addig a veszélyes játék jellemzője az, hogy a cél a labda megszerzése, azonban a megjátszás, a kísérlet módja az adott pillanatban veszélyes, vagy veszélyessé válhat. Hogyan dönt a játékvezető, amikor egy játékos egyébként minden tekintetben szabályos, sportszerű módon, de olyan idő­pontban támadja, löki ellenfe­lét, amikor a labda nincs a kö­zelben? Közvetett szabadrúgást kell ítélnie az első kés helyéről. Mi a magyarázata e szabály­nak? Ez a szabály azt az elvet jut­tatja érvényre, hogy csakis az a játékos, alkalmazhat testi erőt, aki ezt a labda megjátszása ér­dekében teszi, továbbá: csakis A Dunaföldvári KSK az 1958/59. évi bajnokság megindu­lása előtt a 6—7. hely megszerzé­sét tűzte ki célul maga elé. Az első fordulók után (Tamásiban 5:1, Máza ellen 6:2-es győzelem) egyesek már a 2—3. hely meg­szerzését is lehetségesnek tar­tották. A továbbiak folyamán jó­részt a várt eredmények születe­tek, egyedül az iregszemcsei ve­reség volt meglepő. A jó helye­zés fokozatosan leromlott, s a paksiak elleni sajnálatos incidens rányomta bélyegét a csapat mun­kájára. A játékosok között nézet­­eltérések voltak, hiányzott a ba­ráti légkör. A vezetőségnek min­den erejét igénybe vette ezek el­simítása, végül is erélyes eszkö­zökhöz kellett nyúlni és ezek al­kalmazása döntően hatott a ké­sőbbi eredményekre. A téli fel­készítés megfelelő volt, dacára annak, hogy Molnár, Csizmadia és a Kornis-testvérek bizonyos félreértések miatt nem álltak a csapat rendelkezésére. Károsan befolyásolta a csapat teljesítmé­nyét, hogy az első találkozón Ta­mási nem jelent meg és a hirte­­lenében előteremtett edzőtárs el­len többen megsérültek. Ismétel­ten fellobbant a szeszélyeskedés, úgyhogy az év elején tízen hiá­nyoztak az őszi csapatból. A mér­sékelt eredményben szerepet ját­szik a kellő akarat hiánya is. A lelkesedés a legtöbb mérkőzésen hiányzott a játékosokból. A csa­pat munkájára nagy hatással volt a közönség helytelen viselkedése is. Amikor legjobban kellett vol­na a buzdítás, akkor hagyták el a szurkolók a csapatot. A csa­pat 22 játékossal játszotta végig a bajnokságot. A játékosok közül elsősorban Szigeti Lajost kell ki­emelni, annak dacára, hogy csak a bajnokság közben kapcsolódott be a csapat munkájába. A másik Szigeti ugyancsak kiemelkedett szorgalmával. Megközelíti őt min­den tekintetben Méhes Pál, aki még ifjúsági játékos. Áldozat­­készségével kitűnt Bálint Pál is, aki 24 alkalommal szerepelt. A csapat harmadik öregje, Horváth János csak tavasszal játszott, mi­után komoly műtéten esett ke­resztül. Skuta és Klepcsik, a két ifjúsági a tavaszi szezonban ugyancsak játszott minden mér­kőzésen. Polgár József és Takács József, amíg a csapat rendelke­zésére álltak, jól megállták he­lyüket.. Dicsérőleg kell megemlí­teni Szalai Gyurkát is, aki örök­mozgó, szorgalmas játékával a legjobbak közé tartozott. Holmár József eleinte sportszerűen élt, később azonban — sérülése után — igen ellustult és kihalt belőle az akaraterő. Az adottsága meg­van, csak változtatni kellene ma­gatartásán. A fiatal Bencsik ki­lenc alkalommal játszott, kicsit fejébe szállt a dicsőség. Polgár, Takács és Bencsik egyébként vi­dékre távoztak elhelyezkedés vé­gett. Gyaraki, a két Kornis, Csiz­madia és Molnár a tavaszi sze­zonban kiváltak a csapatból. Eb­ben hibás az edző is, aki túl szi­gorúan ítélte meg őket, annak el­lenére, hogy a két Kornist kivé­ve nem mindig lehetett számítani rájuk. Később Gyaraki újból a csapat rendelkezésére állt és jó védésével hozzájárult egy-két szép eredmény eléréséhez. A »ta­vaszi munkások« közül Horváth László, valamint Szeder is igye­kezettel vette ki a részét a mun­kából. Hibájuk azonban, hogy nem mindig lehet rájuk számíta­ni. Az ifjúsági csapat 26 játékos­sal küzdötte végig a szezont. Di­cséret illeti Lindinger Györgyöt, aki egy mérkőzést kivéve, min­den alkalommal szerepelt, vala­mint Pataki Istvánt, a Kővári­testvéreket és az ősszel még itt játszó Skutát és Klepcsikot. Meg kell még említeni Baglyas, Föl­di és Szűcs Béla játékát. Sörös Ferencnek a szorgalmán múlt, hogy nem került be többször az első csapatba. A többieknek első­sorban sok szorgalomra és aka­raterőre van szükségük, hogy helyt tudjanak állni. A vezetőség munkájából első­sorban Fekete József és Kuthy Lajos, valamint Ónodi Zoltán vet­te ki a részét, de rajtuk kívül Be­csei sportköri elnök is sokat fá­radozott azon, hogy az igen nehéz körülmények között lévő egyesü­let meg tudja állni a helyét. Még mások is segítettek, de igen nagy volt azoknak a száma, akik segít­hettek volna, de nem tették meg. Végeredményben leszögezhet­jük, hogy a játékosok képességei alapján a csapat többre képes, mint az idei bajnokságban elért 7. hely. Ha megfelelőbb szellem alakul ki és több lesz a játéko­sokban az akarat, úgy a duna­­földváriak az 1959/60-as bajnok­ságban jobban szerepelhetnek. Sz. J. 7. Duna­földvár

Next