Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-03 / 154. szám

6 Ezt láttam Csehszlovákiában falvakban, utakon, földeken, vendéglőkben, vásárlás közben Tíznapos, élményekben­ és lát­nivalókban — és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy fáradt­ságban is — rendkívül gazdag kirándulásban részeltetett az IBUSZ egy csehszlovákiai tár­sas utazás keretében. Az újság­írótól bűn lenne nem leírni leg­alább néhány tapasztalatát. Sen­ki ne várja tőlem, hogy valami­féle útikalauzzal szolgáljak, azt még kevésbé, hogy különböző ipar- és élelmicikkek árait ha­sonlítsam össze a hazaiakéval. Ugyanis az ilyen összehasonlítás szenvedélye minden külországot látott embernek és ezekből az összehasonlításokból származnak a legképtelenebb következteté­sek, sületlenségek. Egyébként is a közgazdasági problémákhoz nem értek, márpedig az össze­hasonlítás, legyen az az életszín­vonal szempontjából, vagy egyéb­ként, közgazdasági ismeretekkel rendelkező emberek feladata. * Csehszlovákiában — nem tu­dom a mezőgazdaságnak hány százaléka szocialista szektor — csak itt-ott, elvétve látni kispar­­cellát, ellenben szemet gyönyör­ködtető, amikor percekig egy­­egy hatalmas búzatábla, vagy cukorrépaföld mellett suhan az autóbusz. Feltűnően kevés em­bert látni a határban. A tízna­pos utazás során összesen talán húsz embert sem láttam kapál­ni, vagy egyéb mezőgazdasági munkákkal foglalatoskodni. Eb­ből, ha csak ennyit mondok el, könnyen azt a következtetést le­hetne levonni, hogy ott az embe­rek nem szeretnek dolgozni. Ha így lenne, az viszont meglátsza­na a földeken. Ezzel szemben mit láthat az utazó? Mindenekelőtt olyan jól megmunkált, gyom­­mentes szántóföldeket, amilye­neket a hazai községek határá­ban nagyon sok helyen csak sze­retnénk látni. Amint egy útitár­­sunk tréfásan megjegyezte: a rajkai határállomástól Brnó­g nem tudtunk volna fél kocside­­réknyi gazt összeszedni az út­menti kukorica- és burgonya­­földekről. Tehát mégiscsak dol­goznak a csehszlovák parasztok, csakhogy könnyen, gyorsan, ke­vés fizikai erőfeszítéssel, mert segít a gép, amit a nagyüzem lehetővé tesz.• Nem tudom­­, Csehszlovákiában van-e olyan mozgalom, mint ná­lunk az a bizonyos „virágos fal­­vainkért”? Ha van, ha nincs, annyi biztos, hogy nagyon szé­pek, rendkívül tiszták, csinosak a csehszlovákiai községek és va­lamennyiről sugárzik a gazdag­ság. Nádtetős házat a közel két­ezer kilométeres úton mind­össze kettőt láttam, a többi cse­rép, pala, bádogtetős s úgyszól­ván minden harmadik házon te­levíziós antenna látható. Nagyon sok az új iskola, s a leg­kisebb faluban is van szálloda. És a legkisebb faluban is olyan a szálloda, hogy Szekszárd is megirigyelhetné. * Csehszlovákiában nem láttam egyetlen „talponállót”, ellenben gusztusosak, tiszták a vendéglők — még a legkisebb is —, részeg emberrel mindössze kettővel ta­lálkoztam Prágában. Bort csak palackozva árulnak, pálinka­félét általában nem isznak, el­lenben annál több sört, amely rendkívül olcsó és ingylésre mél­­tóan jó. Az általánosan használt pohár félliteres, a leggyengébb sör 10 fokos (sör fokot számítva). Nem tudom egyéb területen mi a helyzet, de hogy a pincérek nem fogadnak el borravalót, azt tapasztaltam. Nemhogy várnák, vagy természetesnek találnák a túlfizetést, még meg is sértőd­nek, ha valaki meg akarja tol­dani az elfogyasztott ital árát. De borravaló nélkül is udvaria­sak, figyelmesek, tudják, ők vannak a vendégekért és nem fordítva.* A prágai és brnói utcákon rengeteg az automata. Fia borot­vapengét, cigarettát, cukorkát, ceruzát, radírt, zsebkendőt, zok­niit, filmet (hirtelenjében csak ezeket figyeltem meg) akarsz vásárolni, nem kell bemenned a boltba. Ott az­ automata, bedo­bod a pénzt, megnyomsz egy gombot és kiesik az áru. Nagyon ügyes dolog, kényelmessé és gyorssá teszi az apróságok vá­sárlását.* Az utak nagyon jó állapotban vannak. A régifajta makadám­út nagyon ritka, sok a beton és aszfaltút, és a makadámutakat is aszfalttal borították le, így az utazás nagyon kényelmes. Szük­ség is van a jó utakra, mert egy­mást érik a gépkocsik, motor­­kerékpárok, robogók, mopedek. Ami a közlekedés biztonságos­ságát illeti, azt hiszem, nálunk jobbak az állapotok, mert a csehszlovák motorosok, gépko­csivezetők, még a teherautók ve­zetői is, úgy száguldoznak, hogy egy-egy kanyarnál az ember be­hunyja a szemét, s várja, mikor ölelkezik össze a kocsi egy cse­resznyefával — ezek vannak az utak mentén — vagy egy kilo­méterkővel. Egyelőre ennyit a Csehszlová­kiában látottakból. Legközelebb már komolyabb, nagyobb jelen­tőségű dolgokról számolok be, s majd a prágai, de a drezdai és lipcsei divatról is. Letenyei György Figyelem! Figyelem! Dunaföldvári Cipész ÜTSZ­ gyorsjavító részlege 1 napon belül (esetleg meg is várható) javítási munkával a lakosság rendelkezésére áll. Országszerte elismert a Dunaföldvári Cipész KTSZ készít­ménye, bérje szakárudákban, MÉRTÉK UTÁNI RENDELÉSRE, DIVAT SZERINT KÉ­SZÍTÜNK NŐI ÉS FÉRFICIPŐKET 3000000000000000QWC TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Válasz a névtelen levélírónknak A Tolna megyei Népújság szer­kesztőségéhez — a központi, vagy más megyei lapokhoz hasonlóan — naponta számos levél érke­zik a levelezőktől, olvasóktól, cikkíróktól. A levelek többsége névaláírással van ellátva: észrevételeket tesznek, helyesel­nek, vagy bírálnak. A levelek ki­sebb hányada panaszokat tartal­maz, lakás, földügy, vagy egyéb vitás kérdésben kérnek tanácsot. A panaszos leveleknél is kevesebb a névtelenül bekül­dött levelek száma. Ez pedig az­zal magyarázható, hogy manap­ság már az emberek egyre job­ban megszokták, hogy vélemé­nyüket a nyilvánosság előtt is elmondják. A névtelen levelekre általában nem válaszolunk, mert nincs ki­nek. Hogy ezúttal mégis elté­rünk a szokásoktól, tesszük azért, mert két névtelen paksi levélíró a Népújság június 10-i számában megjelent »Kinek lesz igaza?­» című cikkünkkel kapcsolatban tesz észrevételt , amely egyéb­ként igen nagy visszhangot vál­tott ki a paksi újságolvasók­ kö­rében. Másrészt pedig azért, mert az egyik névtelen levélíró a következő megállapítást tette: »Lehet, hogy ez az írás (már­mint a névtelen levélíró írása) megjelenik, de valószínűbb, hogy a papírkosárba fog kerülni.« Tá­jékoztatásul még annyit: az egyik névtelen levélíró helyesel. »Ez igen... De még nem ártott volna, ha erről és erről is írt volna a cikkíró...­» A másik nem helye­sel, felsorakoztatja ellenérveit, természetesen a maga­ vélt iga­zának bebizonyítására. Az első kérdéssel kapcsolat­ban: »Kinek lesz igaza?» — dön­tött a paksi járásbíróság, még­pedig a községi tanács javára, mely szerint az ártézi kúthoz ve­zető vitás utat, Halasi Józsefnek szabaddá kell tennie. Ezzel az ügy le is zárult, mégpedig a pa­­naszt tevő lakosság legteljesebb megelégedésére. A második kérdés mellett azon­ban nem lehet szó nélkül elmen­ni. Először is tisztázzuk azt, hogy a Népújság szerkesztőségé­ben, a központi és a többi me­gyei lapokhoz hasonlóan a beér­kezett leveleket sorrendben ik­tatjuk, sőt havonta sorszám sze­­rint csoportosítva évekre vis­­­szamenően irattárban elhelyezve megőrizzük. Természetesen ak­kor, amikor a panaszos ügyben már intézkedés történt, vagy a cikkíró írása, — miután közlés­re alkalmas volt, — lapunkban megjelenik. Ezzel elsősorban azoknak a le­vélíróknak tartozunk, akik tollat fognak a kezébe azért, hogy ész­revételüket, panaszukat a szer­kesztőség tudomására hozzák. Tisztelet és megbecsülés jár ne­kik. Hangsúlyozzuk, minden le­velet, cikket, — még a névtele­neket is — megőrizzük, tehát semmi szín alatt nem kerülhet­nek, a papírkosárba. És ha a név­telen­ levélírásnál tartunk, nem árt feltenni a kérdést. Miért kell névtelenül írni? Miért kell az is­meretlenség homályába burkolóz­ni? A kérdésre egyszerű a vá­lasz. Manapság már szerencsére nincs szükség arra, hogy kerülő utakon járjunk. Népi demokrati­kus rendszerünk, amely demok­ráciát biztosít a dolgozóknak, többek között biztosítja a szólás és a sajtószabadságot is. Ebből következik az, hogy e területen is éljünk a szabadság adta jogokkal. Az igazunk mellett nyíltan, egye­nesen, nevünk aláírásával száll­junk síkra. POZSONY INÉ 1959. július 3. MN­ ÉS Ki hogyan tud... Arról szeretnék néhány sort írni, hogy az emberek általában milyen eszközökkel küzdenek az alkoholizmus ellen, s küzdők so­rából egy nem éppen felemelő példát ragadnak ki. Az alkoholista ugyebár úgy küzdhet az alkoholizmus ellen — ha van elég ereje hozzá —, hogy nem iszik. A felesége úgy, ha el­veszi az iszákos férjtől a pénzt. (Ez nem a legajánlatosabb mód, mert sok veszekedés származhat belőle.) A jóbarát viszont igyek­szik lebeszélni az alkohol túl­zott fogyasztásáról kollegáját. Ez is a küzdelem egyik formája... De van egy másik formula is: néhány kocsmai kiszolgáló küz­delme. Legutóbb Dunaföldváron voltam — de mondhatnék pél­dát a megye másik sarkából Dombóvárról is — és sört ren­deltem. Egy pohárral. Mondom, egy pohár sört rendeltem és kap­— 1957-ben, amikor újjáalakult a s zomba-szentgálpusztai terme­lőszövetkezet, a tsz-nek mindös­­­sze tíz tehene volt. Most 54 törzs­könyvezett tehenet tartanak nyilván a termelőszövetkezetben. — Elefánt a lépcsőházban. Henry Krakat a New York mel­letti Oreonban az éjszaka kellős közepén rémülten csengette fel telefonon a mentőket: »Jöjjenek azonnal, a feleségem felébresz­tett, fel-alá rohan a szobában és kiabál, hogy elefánt van a lépcső­ház bejárata előtt!« A mentők 20 perccel később visszahívták tele­fonon: »Végtelenül sajnáljuk, de nem tudtunk felmenni önökhöz. Az elefánt eltorlaszolta a feljára­tot.« — Nagydorogon a községfej­lesztési alapból a község belterü­letén öt kutat fedtek le betonfe­dőlappal és építettek át szivat­­­tyús kútra. — Az elmúlt szombaton a szekszárdi BM klubban egészna­pos kultúrversenyt rendeztek. A versenyen részt vett a bonyhádi járás, a tamási járás, a paksi já­rás, a dombóvári járás és a gyön­­ki járás rendőr kultúrcsoportja. A műsorban egyfelvonásos és há­­romfelvonásos színművek szere­peltek. A paksi együttes a Név­telen csillag című háromfelvoná­­sos színművet, a gyönki együttes pedig Dobozy Imre: Szélvihar cí­mű háromfelvonásos drámáját mutatta be. — Kenguru túltengés... Ha hinni lehet az ausztráliai statisz­tikának, úgy az ötödik földrészen jelenleg 10 millió ember él együtt 8 millió kenguruval. De a kengu­ruk egyre erősebben tért hódíta­nak. Június elején az ausztráliai farmerek ezrei hívták segítségül a katonaságot: a szárazságtól megkergült kenguruk rendszere­sen pusztították a vetést. A ható­ságok a kenguruk szervezett irtá­sát tervezik, amely hasonló lenne a vándorló emuk ellen 1935-ben lefolytatott akcióhoz. tam fél pohár sört, fél pohár habbal... Gondolkodtam rajta, hogy mi ebben a jó? Anyagtaka­rékosság? Lehet... De aztán ez eszembe villant, hohó! Alkoho­lizmus elleni küzdelem van és itt bizonyára ezt így értelmezd:. Minél kevesebb italt adni a ven­dégnek, nehogy véletlenül leré­­szegedjen és ebből esetleg a sör­től ittas embernek is kellemet­lensége származzon, mert ha va­lahol az utcán összeesik, bevi­szik a mentők és gyomormosást kap... Nem lehetne e­zt a küzdelmet valahogy úgy módosítani, hogy annak a vendégnek, akinek a nyelve a szomjúságtól már majd­nem a szájpadlásához ragad, an­nak tele pohár sört adni, akin pedig esetleg már látszik az it­tasság, azt egyáltalán nem kiszol­gálni? (B) — Nőbizottsági ülést tartottak az elmúlt napokban a Dombóvári Fatelítő Vállalat asszonyai. Az ülésen mintegy hatvanan vettek részt, s foglalkoztak a kongres­­­szusi versennyel, valamint kibő­vítették a vezetőséget. — Díszoklevéllel jutalmazta meg a MÉSZÖV a földművesszö­­vetkezetek eredményesen tevé­kenykedő kul­túrcsoportjait. Ju­talmat kapott többek között a madocsai, a hőgyészi és az ozo­rai együttes. — Szándékosan belehajtott a folyóba. Franciaországban Adol­phe Gérard Liege-i tanár a na­pokban autójában ülve szándéko­san belehajtott a Meuse folyóba. A tanár ezzel a különös művelet­tel azt akarta bebizonyítani, hogy az ilyenféle balesetek esetén meg lehet menekülni. Ötezer főnyi közönség előtt egy nagy amerikai kocsival belehajtott a folyóba, s a kocsi nyitott ablakain beáram­lott a víz. Mihelyt a víz nyomása az autóban ezt lehetővé tette, a tanár kinyitotta a kocsi ajtaját és a felszínre úszott. — Modern brazil festészeti és plasztikai kiállítás. Münchenben nemrég nyílt meg a brazil képző­művészek kiállítása, melyet a Rio de Janeiro-i Modern Művé­szeti Múzeum rendezett. A kiállí­tás anyagát egyébként Európa több más városában is be fogják mutatni. A 202 olajfestményből, számos grafikából és plasztikából álló kiállítás úgynevezett »konstruktivista« stílust képvisel, nagy mértani síkjaival tükrözi a mai brazil építőművészetet. A mértani plasztikák közül — a DPA hírügynökség jelentése sze­rint — különösen feltűnést arat­tak a magyar származású Fejér Kázmér törhetetlen üvegből ké­szült konstrukciói. A CSÖRGE-TÓRA szombaton 13 órától 20 órá­ig és vasárnap 10 órától 20 óráig óránként AUTÓBUSZ KÖZLEKEDIK a Garay térről, ugyanúgy vissza a városba is. Viteldíj 2 Ft. AZONNALI belépésre ! Műszaki ellenőrt keres a MÉSZÖV. Szék­­­­szárd, Rákóczi u. 2. Apróhirdetések ÉRTESÍTEM a megye és Szek­szárd város lakosságát, hogy a szekszárdi Csörgetói Strandfürdő frissen feltöltött vízzel, újjáépí­tett kabinokkal és öltözőkkel vár­ja kedves vendégeit. A fürdő ve­zetősége. A DECS és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet félmilliós árukészlettel rendelkező kétsze­mélyes vas-szaküzletébe szak­képzett vezetőt keres, azonnali belépésre. Fizetés kollektív sze­rint. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17, Telefon: 20­10, 20­11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széll István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 H

Next