Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-04 / 155. szám
1959. július 4. SPORT A VIT váltó útvonala és ideje Az idén Bécsben kerül megrendezésre a VII. Világifjúsági Találkozó. Ennek tiszteletére a KISZ Központi Bizottsága, Országos Ifjúsági Sportbizottsága az egész ország területén megrendezi a már hagyományossá vált VIT-stafétát. Tolna megyében öt járásból érkezik Szekszárdra a staféta, ahol csatlakozik a központi stafétához, mely a bonyhádi és a szekszárdi járást érintve halad Bajára. A staféta útvonala járásonként. Az indulás július 20. Dombóvári járás: Dombóvárról indul 15.45, Döbrököz, Kurd, Csibrák, Duzs, Hőgyész, Kéty, Zombán át Szekszárdra. A tamási járásból Iregszemcséről 16.45 órakor indul a staféta Tamási, Szakály, Hőgyész, Zombán át Szekszárdra. A gyönki járásból Simontornyáról 15.10 órakor van az indulási idő, Tolnanémedi, Pincehely, Belecska, Keszőhidegkút, Gyönk, Szakadát, Diósberény, Hőgyész, Kéty és Zombán át Szekszárdra. A paksi járásból Dunaföldvárról 11 órakor indulnak a fiatalok Paks, Dunaszengyörgy, Fadd és Tolnán át Szekszárdra. A szekszárdi járás stafétája Várdombról indul 18.30 órakor Sárpilis, Decs és Öcsényen keresztül. A bonyhádi járás stafétája 14.45 órakor indul Mázáról Nagymányok, Majoson át Bonyhádig. Ez a staféta július 21-én indul és Bonyhádon csatlakozik a központi stafétához. Július 21-én Szekszárdról indul az öt járás stafétája Bajára 14.45- kor Kakasd, Bonyhád, Börzsöny, Mőcsény, Bátaapáti, Mórágy, Bátaszék, Alsónyék és a Nyéki szállásokon át Bajára. Labdarúgó továbbképző tanfolyam Faddon A Tolna megyei Labdarúgó Szövetség játékvezető bizottsága július 13-tól július 18-ig, hétfő reggeltől szombat estéiig nyári továbbképző táborozást tart Faddon. A beérkezett jelentések alapján a következő labdarúgójátékvezetőket vették előjegyzésbe a táborozáson való részvételre: Allesch Ödön, Bencze József, Benke László, Besenyei László, Babits István, Csima Frigyes, Csordás Sándor, Csoma János, Dobos István, Farkas István, Farkas Jenő, Fazekas Pál, Fodor Béla, Gabi Géza, Haracsi Gyula, Havasi József, Horváth Ferenc, Horvai László, Illés Lajos, Itzing János, Jónás József, Kleiber György, Kollár József, Kovács Gyula, Kovács József, Kuszka Dezső, Köő László, Lebényi János, Majoros Ferenc, Mecseki János, Nagy Gábor, Németh Gyula, Németh Károly, Paczolay József, Paulai Márton, Pető László, Poór József, Schaár Géza, Sipos József, Schnierer László, Streer Tamás, Szabó I. István, Szél János, Tóth János, Tövisy Árpád, Váradi Sándor, Vindics József, Völgyesi Mátyás, Zsiga János és Zsoldos Ferenc, A fegyelmi bizottság felhívta a döbröközi sportkört s közölte, hogy amennyiben kellően nem tudják igazolni az ifjúsági csapat távolmaradását, az első csapat évi összeredményéből két büntetőpontot von le a szövetség. • Csonka András nagydorogi és Németh Ferenc paksi ifi játékosokat a fegyelmi bizottság a kiállítással megbüntetettnek vette. Marton István nagymányoki játékost június 29-ig tiltotta el a játéktól. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG SPORTHÍREK A Megyei Labdarúgó Szövetség Elnöksége július 20-án, hétfőn tárgyalja a megyei labdarúgó-bajnokság indulásával és az induló csapatok létszámával kapcsolatos javaslatokat.* A Dunaszentgyörgyi Községi Sportkör a Megyei Labdarúgó Szövetséghez átirattal fordul, melyben kéri, hogy a június 21-re kisorsolt, de elmaradt Dunaszentgyörgy—Dalmand osztályozó mérkőzés költségeit, 243 forintot fizettesse meg a dalmandi sportkörrel és ugyanakkor kötelezze, hogy a visszavágó mérkőzést Dunaszentgyörgyön játsszák le. * 1959—1960. évi ifjúsági labdarúgó-bajnokságban az 1940. és annál később született játékosok vehetnek részt. Jól szerepeltek a nagyvejkei lányok... Juhász Mária, Virányi Erzsébet és Virányi Teréz Nagyvejkéről jöttek a bonyhádi járási szpartakiádra... Három jóbarátnő. A sportpályán is együtt voltak, amikor beszélgetést folytattunk velük. — Hányan jöttek Nagyvejkéről a mai versenyre? — Tizenöten, ebből hat lány és kilenc fiú. — Ki a vezetőjük? — Keller József v. b. titkár. — Talán ő is sportol? — Persze! Velünk együtt sportol — hiszen a 100 méteren és a magasugrásban első lett. — örülök is neki. — Mióta sportol? — Már régóta, az iskolában ismerkedtem a sporttal, igaz mióta elvégeztem az iskolát, csak ritkán sportolok. — Ki vezeti az edzéseiket? — Németh Mária tanítónő. — Maga hol dolgozik? — A szüleim a termelőszövetkezet tagjai, s én nekik segítek. — A két Virányi lány a barátnője? — Igen. Míg e rövid párbeszéd folyt, a versenybírák a 400 méteres síkfutás résztvevőit indítják. Az eddig nyugodtan beszélgető Juhász Mária egyszercsak telitorokból biztat egy lányt. Irmana... Vigyááázz. . — Kinek kiabál? — Hát László Irmának! — Talán ő is nagyvejkei? — Persze, nézze ő nyerte meg a 400 métert. Kitettetek magatokért nagyvejkei lányok. Majd Szekszárdon a megyei döntőn újból találkozunk. Ny. A serdülőkor alatti edzések haszna és kára A gyermek a növekedés következtében nagyfokú érzékenységet és vegetatív ideg labilitást árul el. Intenzív és hosszas erőfeszítésre ezáltal nem alkalmas. Ha ugyanolyan erőkifejtést kívánunk a serdülőtől, mint a felnőttől, az csak káros lehet. Minden életkorban fontosabb az egészség, mint a sporteredmények. Annak ellenére, hogy a túlhajtott edzés a növekedés korszakában káros hatású lehet, a testnevelés hiánya szintén káros következményekkel járhat. Azok, akik állandó testnevelésben részesülnek, jobban és gyorsabban fejlődnek, az idegmozgás koordinációjuk sokkal jobb. 11 éves korig a gyermek játszik, azaz igyekszik megvalósítani pontos és precíz idegkoordinációkat, valamint elkezdi a módszeres edzést. 12—15 éves korban folytatja a gyakorlást, olyan alapvető alkalmatosságra tesz szert, ami nagyobb erőkifejtésre képesíti. Ebben a korban kezdi el a különböző sportok előgyakorlatait. A tizennyolcadik életév az az optimális kor, amikor elkezdhető az egyéniségtől függően egy maximális edzés, melyet időközönként orvosnak kell ellenőrizni. A teljesen kifejlett szervezetnél is figyelembe kell venni azonban a fizikai képességek által megszabott ésszerű, egyéni adottságokat, az érzelmi hullámzásokat, a munka által rendszerint szűkre szabott idő problémáját, a szellemi kifejlődés fokozatosságát, a fokozott táplálkozás fontosságát. Mégegyszer a Dunaszentgyörgy—Gyönk mérkőzésről Nagy volt a tét. Ez meglátszott mindkét csapat játékán, a nézőkön egyaránt. Érthető, ha Gyönk Dunaszentgyörgy ellen győz, úgy egyik lábbal már a megyebajnokságban érezheti magát. Ha viszont Dunaszentgyörgy győz, úgy még esélye van a feljutáshoz. * Nemcsak a játékosok, nézők, hanem Magyar játékvezető is ideges volt a mérkőzés előtt. Hiába tekintgetett az út felé, egyik partjelzője csak nem érkezett meg. Végül kénytelen volt egy partjelzővel levezetni a mérkőzést. A játékvezetői szempontból elég kemény és nehéz mérkőzés alatt egy partjelzővel is csak egyszer tévedett. Az első félidő utolsó percében a gyönki kapus erős lövést a léc fölé nyomott. A játékvezető sarokrúgás helyett kirúgást ítélt. Mint a mérkőzés után mondotta, ő úgy látta, hogy a kapufa éléről pattant a labda. Tévedni emberi dolog. (A játékvezetők csak ennél nagyobb hibát ne követnének el.) De ez a tévedés is korrigálható lett volna, ha a partjelzője megérkezik és a zászlójával sarokrúgást mutat.• »Öregem a dunaszentgyörgyi közönség jó« — mondta az egyik dunaszentgyörgyi barátom a mérkőzés előtt. Az előbb említett játékvezetői ítéleten viszont a »jó« közönség a mérkőzés szünetében olyan reklamálást rendezett, mely egy »rossz« közönségnek is »dicsőségére« válna. A dunaszentgyörgyi barátom, aki még a mérkőzés előtt dicsérte a közönséget, most már alig bírta kituszkolni őket a pályáról. Egy gyönki szurkoló jó hangosan megjegyezte: A mi közönségünk tárgyilagos, Gyönkön ilyen nem fordulhatna elő. Alig telt el 45 perc megismerhettem a gyönki szurkolók »tárgyilagosságát« is. Egy hentes kinézésű 40 év körüli férfi olyan jelzőkkel illette a játékvezetőt, melyet ha neki mondanának, nem tudom mit szólna. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy mindkét csapat játékosai becsületesen, sportszerűen viselkedtek a játékvezetővel szemben. Séta, a gyönki csapat fedezet játékosa mérkőzés után így nyilatkozott: »Nem a bíróban, hanem magunkban kell a hibát keresni. Dunaszentgyörgy ennyivel jobb volt, megérdemelten nyert«. Még tisztázatlan, hogy vajon Gyönk, Dunaszentgyörgy, vagy Ozora jut fel másodikként a megyei labdarúgó-bajnokságba. Mindenesetre holnap este már többet tudunk, ha még mindig nem is dől el végleg a második helyezés kérdése. Ny. 5 TAVASSZAL: 1. Kaposvári MTE 26 pont Az NB III tavaszi fordulójában igen sok csapat gyökeresen másként szerepelt mint ősszel. A legnagyobb javulást kétségtelenül a bázakerettyeiek mutatták. Tavasszal 22 pontot szereztek az őszi 12-höz. Igen szépen szerepelt — dacára annak, hogy kiesett a nagyatádi együttes. Az Mint látható, a tavaszi szezonban a kaposváriak kiemelkedően jól szerepeltek. Érdekes, hogy a tavaszi 21 pont, azaz összesen 42 már elég lett volna a bajnoksághoz. A tabella azt mutatja, hogy a kaposváriak fölényesen nyerték a bajnokságot, holott ez a fölény csak az utolsó fordulókban alakult ki. A tavasszal nagyszerűen szereplő Pécsi Vasas és a Bázakerettyei Bányász egyaránt nagyon jól szerepelt idegenben. A bázakerettyeieknek az utolsó fordulóban Szekszárdon elszenvedett vereségük volt a tavaszi szezonban az első vidéki vereség, ugyanakkor otthonukban kétszer is kikaptak. Egyébként a Bázakerettye—Nagyanizsa 0:5-ös mérkőzés egyike maradt a Bajnoki szezon legérdekesebb eredményeinek. A Bajai Bácska feltűnően visszaesett. Az utolsó 4 mérkőzésen Simontornya Székesfehérvár Bácsalmás öt pontot és sokkal rosszabb gólarányt 3 mérkőzésen behozni. Ehhez már két csapat kellett. Az kellett, hogy a simontornyaiak egyetlen egy, a bácsalmásiak pedig mind a 6 pontot megszerezzék. Az ilyen esetekre, már nem is a »sír széléről«, hanem a »sírból« elnevezés a helyes. A simontornyaiaknak csak a különböző »ha«-k maradtak meg. Ha Barócsai a Pécsi Bőrgyár ellen berúgja a 11-est, ha Kondor elutazik, ha, ha... Az egész Tolna megyei sporttábor nagyon sajnálja, hogy a simontornyaiak nem tudták megszerezni azt az ici-pici pontocskát, hiszen az volna a cél, hogy évenként egy NB III-as csapattal több legyen őszi 4-hez még 13 pontot gyűjtöttek, igaz, hogy 13 ponttal is csak 11. lettek a tavaszi tabellán. A legnagyobb visszaesést pedig a Bajai Bácska produkálta. Az őszi 1. helyet jelentő 54 ponthoz tavasszal csak 14 pontot szereztek. Íme a bajnokság a tavaszi eredmények alapján: mindössze 1 pontot szereztek, így a még szinte biztosnak látszó második helyet is elvesztették. Még a 26. forduló után 6 ponttal vezettek az 5. helyezett Pécsi Vasas előtt és a pécsi csapat az utolsó fordulóig pontszámban beérte a Bácska együttesét. A simontornyaiak kiesése igen érdekesen alakult. A tavaszi szezon közepén úgy látszott, hogy a simontornyaiak valószínű kiesnek. A 27. forduló után azonban, mikor a bőrös csapat nagyszerű játékkal 2:1 arányban győzött a tavasszal igen jól szereplő Bajai Építők ellen, mindenki fellélegzett: — Na végre! Most már nem eshetünk ki! Érthető volt a bizakodás, hiszen ugyanebben a fordulóban a bácsalmásiak a Pécsi Vasastól kikaptak és a negyedik kiesőhelyért folyó »küzdelem« így állt: 34:46 gólarány 25 pont 44:37 gólarány 24 pont 47:71 gólarány 20 pont a felsőbb osztályban és nem az, hogy lassan elfogyjanak. Igen gyengén szerepelt tavasszal a bonyhádi együttes is, egyidőben ők is kiesőjelöltnek számítottak. Az őszi szezont az előkelő 5. helyen zárta be a csapat. A tavaszi előkészületi mérkőzések azonban olyan gyengén sikerültek, hogy mindenki csak a kiesés elkerülését tűzte ki célul. Nos ez sikerült, a jövő szezonban talán feljebb végez az együttes. A szekszárdiak a tavaszi szezonban 2 ponttal kevesebbet szereztek, mint ősszel, általában a bajnokság folyamán sokszor tartózkodtak a végeredményt is jelentő 9. helyen. GYÜSZÜ Harminc másodperc figyelmetlenség Akit a labdarúgásban csak a gól érdekel az nem panaszkodhatott a Szekszárdi Dózsa—Dalmand találkozón. Volt itt mindenféle gól. Lapos és gyenge, magas és erős, fejes és mellel besodort, szóval mindenféle. De nem mindenkit érdekel a labdarúgás. A salakpályán, annyi mérkőzés színhelyén egy sántikáló nagypapa biciklizni tanította a kisunokát. A kislány már egészen jól hajtott, csak a fordulás nem ment neki. Akkora íveket kanyarított, hogy jóformán az egész pályát igénybe vette. A nagypapa a pálya közepén csendes bicegéssel követte a kiskislányt. Arra jött egy ismerős. A nagypapa nem állhatta meg dicsekvés nélkül felvillanó szemmel, lelkendezve újságolni kezdte: Még csak egy hete tanul biciklizni az Ágika, de már nem előre nézeget, hanem oldalt. Na, mit szól hozzá! Csak fél percig tartott a beszélgetés és már megtörtént a baj. Arra szaladt egy mezítlábas kisfiú s eléggé lovagiatlanul, hátulról meglökte a kerékpárt. Nem volt nagy a lökés, de ahhoz elég volt, hogy a leányka elvágódjon. Ágika a lehorzsolt térdeire nézett és fuldokolva zokogni kezdett. A figyelmetlen nagypapa rémülten visszanézett, arca ólomszínűvé vált, ajka remegett, s panaszos hangon kiáltozni kezdett: — Azonnal gyere vissza! Azonnal gyere vissza! A mezítlábas kisfiúnak láthatólag esze ágában sem volt visszajönni. Rettenetes igyekezettel száguldott a megváltó kijárat felé. A nagypapa verejtékes igyekezettel megpróbált utána sdndkálni, de a kisfiú már a kapunál tartott, s minden felesleges falramászás helyett, fürge gyík módjára kimászott az arasznyi lyukon. A nagypapa megállt. Egy kétségbeesett mozdulattal jelezte, hogy ő ezt nem tudja utánacsinálni. A szívbénító riadalom után még sokáig dohogott magában. Igaz is. Hogy mennyi veszély fenyegeti az ilyen kislányokat!