Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-10 / 160. szám

4 TOLIITA MEGYE! NÉÉPÚJSÁG Uborkaszezon a Paksi Konzervgyárban A gyár kapujánál egymást érik a teherautók. Az egyik borsót, a másik uborkát, a har­madik meggyet hoz. A két hó­nappal ezelőtt még kihaltnak látszó Paksi Konzervgyárban csúcsforgalom van. Különösen műszakváltáskor, amikor több százan mennek­ ki a kapun, he­lyüket átadták a következő mű­szak dolgozóinak. — Hányan dolgoznak most az üzemben? — Kérdezem Halász elvtársnőtől, a gyár személyze­­ti előadójától. — Túl vagyunk már az ez­ren — válaszolja. — Felvet­tünk a nyári szezonra több száz idénymunkást, köztük sok diákot is. Az igazgatói irodában cseng a telefon. Bácsalmásról érdek­lődnek, hozhatnak-e megy­­figet. ■— Ha azonnal indítják, hogy még ma ideérjen, és ha minő­ségileg kifogástalan, akkor igen. Hangzik a válasz. A zöldborsó feldolgozásának végefelé járnak, most már a »ráadáson« dolgoznak, a terve­zett hetven vagon üveges bor­­sókonzerv a készáruraktárban van, sőt vagy tíz vagonnyi már elkészült terven felül is. Meggy­ből is több, mint másfélszer annyit dolgoztak fel, mint amennyit a terv előír. Az ubor­kaszezon (szó szerint kell érte­ni) most kezdődött, de a jelek szerint itt sem állnak le, ha kész a tervezett mennyiség. Eddig még mindenből túltel­jesítették a tervet a konzerv­gyáriak, minden igényt, rende­lést — belföldit és külföldit egyaránt — kielégítettek, illet­ve az áru a raktárban várja az elszállítást. Arra is jutott az erőből, hogy néhány meglepe­tést tartogassanak őszre a fo­gyasztóknak. Nevezetes a mostani idény azért is, mert most történt meg, hogy a nyersanyagnak egyszer sem kellett napokig várnia, hogy konzervet készít­senek belőle. Ugyanis a kon­zervipar nyersanyagai nagyon türelmetlenek. Ha a zöldborsót, a zöldbabot, az uborkát, a gyü­mölcsöt a leszedés után sokáig várakoztatják és nem kerül ha­marosan feldolgozva, sterilizál­va üvegekbe, dobozokba, kön­­­nyen »megharagszik«. Mennyi­ségileg kevesebb, minőségileg rosszabb lesz a belőle készülő konzerv. Igaz, a gyárban számítottak a torlódásra is. A tavaly épült, földalatti vető- és lőtároló tar­tályokat hűtőberendezéssel lát­ták el, a tároló előterében, több vagon nyersanyagot lehet akár hetekig is — hűtött álla­potban — tárolni, de erre nem került sor. — Megettük a száz vagon meggyet — mondja nevetve Fet­tér József üzemvezető — és meg se kottyant. Meg se látszik raj­tunk. Ha nem jön újabb szál­lítmány este hatkor le kell állnunk. — Nem lesz leállás — nyug­tatja meg Nágel elvtárs, a gyár igazgatója — Bács megyéből már el is indították a meg­­­­gyet. Nem kis mennyiség ez a száz vagon. Tavaly kevesebb volt — az idén is hetvenet terveztek — mégis nehezen birkóztak meg a múlt nyáron a meggyel Persze, ■ akkor nem ilyen korszerű be­rendezéssel dolgoztak. Két he­lyen préselték a meggyet, majd" a meggy­lét hordókba fejtették" és elszállították a község má­sik felén lévő bérraktárba, pin­cékbe. Most itt, a száz vagonos tárolók mellett van a léüzem. A meggyet a mosógépből elevátor viszi fel az »emeleten« lévő da­rálóba — onnét szabadeséssel jut — csatornákon át — a cso­magpréssé átalakított hidrauli­kus présekbe. A kipréselt lé a gyűjtőaknából tartályba kerül, ahol hozzákeverik a konzer­válóanyagot és átszivattyúzzák a hűtött tárolótartályokba. A belső szállítást tehát teljesen gépesítették, a csomagprések­nél nemcsak a termelékenység nagyobb, mint tavaly, amikor kosárprésekkel dolgoztak, ha­nem a léhozam is tíz százalék­kal magasabb. Mivel a tároló­­tartályokat hűtik, kevesebb kon­zerválóanyagra van szükség, ez növeli az áru külföldi értéke­sítési lehetőségét. Az üzem át­szervezésének eredménye: jobb minőség, termelékenyebb mun­ka, nagyobb kapacitás, alacso­nyabb önköltség. Míg tavaly három műszakban 120 hektoli­ter levet készítettek, most en­nek két és félszeresét. És mind­ezt alacsonyabb munkáslét­számmal. Korszerűsítették a befőtt­konyhát is. A három egymás melletti csempézett falu helyi­ségben a műveleteknek megfe­lelő sorrendben helyezték el a gépeket. Az előkészítőben mos­sák, szártalanítják, osztályoz­­­zák a meggyet, a mellette lévő teremben sorakoznak a dupli­­kátor üstök. Főzés után üvegbe kerül a meggy, majd az üvege­ket szalag továbbítja a sterili­záló helyiségbe. A konzervgyártási idény kez­dete előtt hónapokon át dol­goztak az üzem műszaki szak­emberei, szerelői, lakatosai az egyes gyártási »vonalak« kiala­kításán, korszerűsítésén. Meg­teremtették a műszaki feltét­e­­leit a zavartalan munkának. Persze, ez egymagában nem tet­te volna lehetővé a jó eredmé­nyeket. A különböző üzemré­szek dolgozóit állandóan tájé­koztatták a terv, a vállalások teljesítésének állásáról. A múlt hónap második felében meg­tartott termelési tanácskozáson felhívták a dolgozókat, hogy ha szükséges, vasárnap is dolgoz­zanak. A vasárnapi munka ön­kéntes volt, nem köteleztek rá senkit, mégis ment a munka a gyárban két vasárnap is. Úgy gondolják, pihenni majd ráér­nek télen is. J. J. Irodalmi pályázat A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Tolna megyei Elnök­sége ifjúsági irodalmi pályáza­tot hirdet „Ismerd meg bará­tunkat, a Szovjetuniót” címmel. A pályázat célja, hogy az if­júság irodalmon és művészeten keresztül is megismerje a Szov­jetuniót. A pályázat feltételei: 2 szovjet film megtekintése, 2 szovjet könyv elolvasása, 2 szov­jet színmű megtekintése, vagy elolvasása. A fentiek tartalmáról, eszmei mondanivalójáról és a szocialista élet szépségeiről három-négy ol­dal kézzel vagy géppel írott ta­nulmányt kell írni. A­ pályázat beküldésének határideje: 1959. szeptember 10. A beküldés he­lye: MSZBT Megyei Elnökség, Szekszárd, Széchenyi u. 38. Pos­tafiók: 25. Ünnepélyes pályázat­­hirdetés 1959. szeptember 19. Pályadíjak: I. díj: 10 napos szovjetunióbeli utazás, II. díj 500 forint pénzjutalom, III. díj öt kötet szépirodalmi könyv. „PRINTED IN DÜSSELDORF“ Európában nyomják az angol folyóiratokat Több vidéki angol lap, amely a nyomdász sztrájk miatt kényte­len volt beszüntetni megjelené­sét, utolsó számában mintegy szemrehányásképpen közölte, hogy még a második világháború borzalmas német támadásai alatt sem maradt ki egyetlen egy szá­ma sem. A mostani nyomdász sztrájk mindenkit érint: a könyv­kiadókat, a magazin, újság és folyóirat vállalatokat és azokat a nyomdákat is, ahol konzervcím­­kéket, színházjegyeket és menet­jegyeket nyomnak. Kivételt képeznek a londoni napilapok, s néhány vidéki új­ság, mint például a Manchester Guardian, amelynek nyomdászai más szakszervezethez tartoznak. Né­­hány közismert londoni heti­lapnak sikerült a sztrájk ellené­re is megjelennie, miután­­ kül­földön nyomják. A New States­man legújabb kiadása közlis »Nyomták Düsseldorfban, a Kali­­ma nyomdában­­­­. Az Economist szerkesztői pedig Brüsszelben vé­gezték a tördelést. Ezt persze nem lehet sokáig folytatni, mert a szállítómunká­sok a szoldarításra hivatkozva, azzal fenyegetnek, hogy nem to­vábbítják a külföldön előállított nyomdatermékeket. A New Sta­­tesman következő számát már nem nyomják Düsseldorfban; a nyomtatás helye szigorúan bizal­mas üzleti titok. Ipswich városkában a helyi lap szerkesztősége öt televíziós készü­léket állított a kirakatába. A ké­szülékeken láthatók és olvasha­tók a szerkesztőségi gépírónők ál­tal gépelt legfrissebb hírek. Más vidéki lapok úgy segítettek ma­gukon, hogy előfizetőik címére néhány oldalas sokszorosított »szükség-újságokat« küldenek. Devizes városka középkori el­járáshoz folyamodott: naponta kétszer a piactéren megjelenik a kézicsengővel felszerelt kikiáltó, aki az egybegyűlteknek felolvas­sa a legújabb eseményeket. A sztrájk lassanként komolyan érezteti hatását, mert hiszen a tartaléknyomtatványok egyre fogynak. Edinburghban néhány bankban három nap alatt elfogy­tak a csekk-könyvek és ha a sztrájk nem szűnik meg hamaro­san, úgy idén a híres edinburghi ünnepi játékok nyomtatott mű­sorfüzet nélkül zajlanak le. ző szerv főnöke. S ő azonnal ön­re gondolt, amikor arról volt szó, ki legyen a magyarországi szervezet vezetője. — Nem veszélyes? — Nézze, veszély nélkül sem­mi sincs, de ahogy önt jellemez­ték nekem odakint, ön nem na­gyon nézi a veszélyeket, ha a rendszer kiszolgáltatásáról és pénzről van szó. Nemde? Külön­ben is jól vésse az agyába: min­den lehető erőt össze kell fogni ahhoz, hogy itt Magyarországon, ha mást nem, legalább olyan Ausztria-félét csináljunk. Külön­ben, talán olyan jól érzi magát ebben a rendszerben? — Hát ezt egyáltalán nem mondhatom s nem is mondtam. A prolik már elöntöttek bennünket, a fejünkön vannak.... A sz... már nemcsak a számat és orromat, las­san a szememet is elönti. Leg­utóbb is be akartak hozzám tele­píteni a lakásba egy hétgyerekes prolit. Társbérlőnek! Valami szta­hanovista volt, vagy micsoda. Szerencsémre találtam összeköt­tetést, hogy lerázzam a nyakam­ról ezt a göncöt. Képzelje el Struzierro úr, milyen pokol lett volna az életem, két szobába szo­rultam volna vissza... Amikor még ez a rothadt három szoba is olyan kevés, nem tudom, hova tenni a bútoraimat, minden he­­gyén-hátán van. Meg aztán, ha az ember meg akar hívni egy kis társaságot, akkor szorongania kell, olyan kevés a hely... .— Szóval vállalja, vagy nem Vállalja? — vágta el Atkáry fe­csegését Struzziero. — Természetesen vállalom. — Állapodjunk meg, hogy a részletek megbeszélésére, a vegy­tinta és egyéb eszközök átadásá­ra, a további feladatok megvita­tására s egy kicsit az ön »szak­mai« oktatására holnap ismét­­ összejövünk. — Hol? — Nem tud valami jó helyet? — Legjobb lenne, ha a késő esti órákban észrevétlenül fel tudna jönni a lakásomra. — Rendben van, adja meg a címét — vágta rá Villanásnyi gon­dolkodás után Struzziero. — Nyolc órakor várom — mondta, azután megadta a pontos címét. — Majd figyelni fogom, amikor érkezik. Lehetőleg ne ko­csival jöjjön. Atkáry Arisztid, az újdonsült kémfőnök izgatottan baktatott hazafelé a különös találkozóról. Váratlanul érték az események. Félt. Mint a kémek szoktak, ha akármilyen bátrak is. Az a ta­lálkozó is furcsa volt ott az esz­presszóban... Várt, várt­, nem jött senki — már arra gondolt, hogy talán felültették, esetleg a rend­őrségen figyeltek fel rá valamiért és így akarják rajtacsípni... De akármennyire is izgatott volt, ahogy elgondolkozva taposta a sáros-vizes pesti utcát, valami távoli remény sugara jelent meg előtte. Tízezer forint havonta — nem kutya dolog. S ahogy Struz­ziero szavaiból ezt ki lehetett venni, még ezenkívül is csurran­­csöppen néhány ezer a konyhára, úgy mellékesként. Persze az ára is megvan ennek. Apropó — arra még nem is gondolt, hogy tulaj­donképpen neki milyen ellenszol­gáltatásokat kell nyújtania, hogy egyáltalán milyen megbízatása lesz. Hiszen őneki se állása, se semmije... Talán a barátok? »No majd meglátjuk« — hessegette el magától az újra és újra előto­­lakodó gondolatokat. Éjszaka összevissza forgolódott az ágyában. Még ahhoz sem volt kedve, hogy szeretője kedveske­déseit legalább némiképp viszo­nozza. A késő éjszakai órákig gondolkodott és töprengett. Ma­gában, mert még hölgyének sem merte elmondani a történteket. Álmában már kémfőnök volt, ha­talmas nyolc személyes kocsival robogott keresztül-kasul a váro­son, irányította a szervezetet, gyűjtötte az adatokat. És a leg­­vágyottabb álomkép, a régi gyá­rak, a nagy-nagy gazdaság, a fényűző életmód is megjelent előtte. De az álom később, úgy hajnal felé kissé kínosra fordult, mert valahányszor Struzzieroval találkozott álmában, az mindig rendőrsapkát viselt... Reggel csu­romvizesen, holtfáradtan ébredt. Estére mindent elrendezett Struzziero fogadására. Bort, li­kőrt, konyakot szerzett, a hölgyi­­ke szendvicseket készített. De őt később Atkáry elküldte hazul­ról. Nyolc óra után néhány perc­cel megjelent az összekötő. A beszélgetés során egy-kettőre ki­alakult Atkáry Arisztid előtt a feladata.­­ Először is egy egészen szűk­ körű társaságot kell összehoznia. Természetesen csak nagyon meg­bízható emberekből és hölgyek­ből. A megbízhatóságot érti. Ugye? — kezdte a diplomata. — Igen. Természetesen... (Folytatjuk.) 1959. jfiflus ft Híradás a faddi Lenin Tsz-ből JÓL FIZET A GABONA A­ megye legnagyobb közös gaz­daságában, a faddi Lenin Tsz­­ben több mint egy hete aratnak. A három kombájnon és a féltucat aratógépen kívül mintegy 100 ka­szás vágja a gabonát. A termés jó. Kiss István, a szövetkezet fő­­agronómusa mondotta el, hogy az elmúlt tíz év legjobb gabonater­mését takarítják be ezekben a na­pokban. A Szabadság Földje üzemegységben például egy 22 hol­das őszi árpa táblán 21,25 mázsa volt a holdankénti átlagtermés, ami a vártnál sokkal jobb. De az őszi árpa átlagban is megadja a 18 mázsát. Búzából pedig 14 mázsa holdankénti termésátlagot várnak, ami szintén jobb, mint amire számított a szövetkezet. KÉSZÍTIK ELŐ A TALAJT AZ ŐSZIEK ALÁ A közel 10 000 holdas termelő­­szövetkezet szakemberei elkészí­tették már az őszi vetéstervet. Mintegy 2700 hold kalászost vet­tnek majd a közösben. A gabo­nák alá szükséges műtrágya men­­nyiséget — mintegy 100 vagonnal — meg is rendelte már a vezető­ség. Úgyszintén megkezdődött az őszi árpa vetésének a talaj előké­szítése. A szedresi gépállomás ez idő szerint 15 géppel dolgozik Faddon, amelyeknek egy része már az őszi gabonák alá szánt. 130 HOLD ÖNTÖZÉSES KER­TÉSZET ÉS VÍZISZÁRNYAS­­TELEP LESZ A nemrég egyesült faddi szö­vetkezetek tagjai úgy határoztak, hogy az eddigieknél sokkal job­ban kihasználják természeti adott­ságaikat. A nagy Duna mellett, Domboriban víziszárnyas tenyé­szetet létesítenek. Kettő ezer ka­csából és 500 libából törzstenyé­szet lesz a közösben, amelyek szaporulatait felnevelik és meg­­hízlalják majd. Ezenkívül a fad­­­­di szövetkezetben hozzák létre a megye legnagyobb öntözéses ker­tészetét. Jövőre már 130 holdon zöldségféleségeket öntöznek a Dunából. A Szabadság Földje üzemegységben rövidesen kész lesz a 30 holdas öntözéses kerté­szet. A másik 100 hold a Kossuth üzemegységben lesz. Itt a közeljö­vőben kezdik el az öntöző beren­dezések megépítését. A SZARVASMARHA­TENYÉSZETET IS BŐVÍTIK Tervezik a közösben azt is, hogy jövőre 300 holdon termelnek ker­ti magvakat. Ide is, a kertészetbe is — meg általában a növényter­mesztésbe — sok istállótrágyára lesz szükség. Ezért is, meg a jöve­delem fokozása érdekében is, bő­vítik a szarvasmarha-tenyésztést. A meglevő 250 fejőstehén mellé még 500-at állítanak be, amit rész­ben vásárolnak, részben pedig saját tenyésztésű üszőkből kerül ki. Ezenkívül foglalkoznak majd szarvasmarha-hizlalással, amire szintén konkrét tervek vannak a Leninben. NÉGY ZETORT VÁSÁROLT A SZÖVETKEZET Olyan nagy gazdaságban, mint a faddi Lenin, sok mezőgazdasági gépre, van szükség. A gépállomási gépek igénybevétele mellett ezért saját gépparkot is létesítenek a közösben. Az elmúlt napokban vásárolt a vezetőség egy kévekötő aratógépet, ami már dolgozik is. Ugyancsak vásároltak négy Zetor traktort, amelyeknek az érkezését a közeli hetekben várja a vezető­ség. A gépeket részben állami hi­telből, részben saját erejéből vá­sárolta a közösség. A zetorok mel­lé munkagépeket is vesznek, hogy olcsóbb legyen a szállítás, a tün»­mények betakarítása,

Next