Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-10 / 160. szám
4 TOLIITA MEGYE! NÉÉPÚJSÁG Uborkaszezon a Paksi Konzervgyárban A gyár kapujánál egymást érik a teherautók. Az egyik borsót, a másik uborkát, a harmadik meggyet hoz. A két hónappal ezelőtt még kihaltnak látszó Paksi Konzervgyárban csúcsforgalom van. Különösen műszakváltáskor, amikor több százan mennek ki a kapun, helyüket átadták a következő műszak dolgozóinak. — Hányan dolgoznak most az üzemben? — Kérdezem Halász elvtársnőtől, a gyár személyzeti előadójától. — Túl vagyunk már az ezren — válaszolja. — Felvettünk a nyári szezonra több száz idénymunkást, köztük sok diákot is. Az igazgatói irodában cseng a telefon. Bácsalmásról érdeklődnek, hozhatnak-e megyfiget. ■— Ha azonnal indítják, hogy még ma ideérjen, és ha minőségileg kifogástalan, akkor igen. Hangzik a válasz. A zöldborsó feldolgozásának végefelé járnak, most már a »ráadáson« dolgoznak, a tervezett hetven vagon üveges borsókonzerv a készáruraktárban van, sőt vagy tíz vagonnyi már elkészült terven felül is. Meggyből is több, mint másfélszer annyit dolgoztak fel, mint amennyit a terv előír. Az uborkaszezon (szó szerint kell érteni) most kezdődött, de a jelek szerint itt sem állnak le, ha kész a tervezett mennyiség. Eddig még mindenből túlteljesítették a tervet a konzervgyáriak, minden igényt, rendelést — belföldit és külföldit egyaránt — kielégítettek, illetve az áru a raktárban várja az elszállítást. Arra is jutott az erőből, hogy néhány meglepetést tartogassanak őszre a fogyasztóknak. Nevezetes a mostani idény azért is, mert most történt meg, hogy a nyersanyagnak egyszer sem kellett napokig várnia, hogy konzervet készítsenek belőle. Ugyanis a konzervipar nyersanyagai nagyon türelmetlenek. Ha a zöldborsót, a zöldbabot, az uborkát, a gyümölcsöt a leszedés után sokáig várakoztatják és nem kerül hamarosan feldolgozva, sterilizálva üvegekbe, dobozokba, könnyen »megharagszik«. Mennyiségileg kevesebb, minőségileg rosszabb lesz a belőle készülő konzerv. Igaz, a gyárban számítottak a torlódásra is. A tavaly épült, földalatti vető- és lőtároló tartályokat hűtőberendezéssel látták el, a tároló előterében, több vagon nyersanyagot lehet akár hetekig is — hűtött állapotban — tárolni, de erre nem került sor. — Megettük a száz vagon meggyet — mondja nevetve Fettér József üzemvezető — és meg se kottyant. Meg se látszik rajtunk. Ha nem jön újabb szállítmány este hatkor le kell állnunk. — Nem lesz leállás — nyugtatja meg Nágel elvtárs, a gyár igazgatója — Bács megyéből már el is indították a meggyet. Nem kis mennyiség ez a száz vagon. Tavaly kevesebb volt — az idén is hetvenet terveztek — mégis nehezen birkóztak meg a múlt nyáron a meggyel Persze, ■ akkor nem ilyen korszerű berendezéssel dolgoztak. Két helyen préselték a meggyet, majd" a meggylét hordókba fejtették" és elszállították a község másik felén lévő bérraktárba, pincékbe. Most itt, a száz vagonos tárolók mellett van a léüzem. A meggyet a mosógépből elevátor viszi fel az »emeleten« lévő darálóba — onnét szabadeséssel jut — csatornákon át — a csomagpréssé átalakított hidraulikus présekbe. A kipréselt lé a gyűjtőaknából tartályba kerül, ahol hozzákeverik a konzerválóanyagot és átszivattyúzzák a hűtött tárolótartályokba. A belső szállítást tehát teljesen gépesítették, a csomagpréseknél nemcsak a termelékenység nagyobb, mint tavaly, amikor kosárprésekkel dolgoztak, hanem a léhozam is tíz százalékkal magasabb. Mivel a tárolótartályokat hűtik, kevesebb konzerválóanyagra van szükség, ez növeli az áru külföldi értékesítési lehetőségét. Az üzem átszervezésének eredménye: jobb minőség, termelékenyebb munka, nagyobb kapacitás, alacsonyabb önköltség. Míg tavaly három műszakban 120 hektoliter levet készítettek, most ennek két és félszeresét. És mindezt alacsonyabb munkáslétszámmal. Korszerűsítették a befőttkonyhát is. A három egymás melletti csempézett falu helyiségben a műveleteknek megfelelő sorrendben helyezték el a gépeket. Az előkészítőben mossák, szártalanítják, osztályozzák a meggyet, a mellette lévő teremben sorakoznak a duplikátor üstök. Főzés után üvegbe kerül a meggy, majd az üvegeket szalag továbbítja a sterilizáló helyiségbe. A konzervgyártási idény kezdete előtt hónapokon át dolgoztak az üzem műszaki szakemberei, szerelői, lakatosai az egyes gyártási »vonalak« kialakításán, korszerűsítésén. Megteremtették a műszaki feltételeit a zavartalan munkának. Persze, ez egymagában nem tette volna lehetővé a jó eredményeket. A különböző üzemrészek dolgozóit állandóan tájékoztatták a terv, a vállalások teljesítésének állásáról. A múlt hónap második felében megtartott termelési tanácskozáson felhívták a dolgozókat, hogy ha szükséges, vasárnap is dolgozzanak. A vasárnapi munka önkéntes volt, nem köteleztek rá senkit, mégis ment a munka a gyárban két vasárnap is. Úgy gondolják, pihenni majd ráérnek télen is. J. J. Irodalmi pályázat A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Tolna megyei Elnöksége ifjúsági irodalmi pályázatot hirdet „Ismerd meg barátunkat, a Szovjetuniót” címmel. A pályázat célja, hogy az ifjúság irodalmon és művészeten keresztül is megismerje a Szovjetuniót. A pályázat feltételei: 2 szovjet film megtekintése, 2 szovjet könyv elolvasása, 2 szovjet színmű megtekintése, vagy elolvasása. A fentiek tartalmáról, eszmei mondanivalójáról és a szocialista élet szépségeiről három-négy oldal kézzel vagy géppel írott tanulmányt kell írni. A pályázat beküldésének határideje: 1959. szeptember 10. A beküldés helye: MSZBT Megyei Elnökség, Szekszárd, Széchenyi u. 38. Postafiók: 25. Ünnepélyes pályázathirdetés 1959. szeptember 19. Pályadíjak: I. díj: 10 napos szovjetunióbeli utazás, II. díj 500 forint pénzjutalom, III. díj öt kötet szépirodalmi könyv. „PRINTED IN DÜSSELDORF“ Európában nyomják az angol folyóiratokat Több vidéki angol lap, amely a nyomdász sztrájk miatt kénytelen volt beszüntetni megjelenését, utolsó számában mintegy szemrehányásképpen közölte, hogy még a második világháború borzalmas német támadásai alatt sem maradt ki egyetlen egy száma sem. A mostani nyomdász sztrájk mindenkit érint: a könyvkiadókat, a magazin, újság és folyóirat vállalatokat és azokat a nyomdákat is, ahol konzervcímkéket, színházjegyeket és menetjegyeket nyomnak. Kivételt képeznek a londoni napilapok, s néhány vidéki újság, mint például a Manchester Guardian, amelynek nyomdászai más szakszervezethez tartoznak. Néhány közismert londoni hetilapnak sikerült a sztrájk ellenére is megjelennie, miután külföldön nyomják. A New Statesman legújabb kiadása közlis »Nyomták Düsseldorfban, a Kalima nyomdában. Az Economist szerkesztői pedig Brüsszelben végezték a tördelést. Ezt persze nem lehet sokáig folytatni, mert a szállítómunkások a szoldarításra hivatkozva, azzal fenyegetnek, hogy nem továbbítják a külföldön előállított nyomdatermékeket. A New Statesman következő számát már nem nyomják Düsseldorfban; a nyomtatás helye szigorúan bizalmas üzleti titok. Ipswich városkában a helyi lap szerkesztősége öt televíziós készüléket állított a kirakatába. A készülékeken láthatók és olvashatók a szerkesztőségi gépírónők által gépelt legfrissebb hírek. Más vidéki lapok úgy segítettek magukon, hogy előfizetőik címére néhány oldalas sokszorosított »szükség-újságokat« küldenek. Devizes városka középkori eljáráshoz folyamodott: naponta kétszer a piactéren megjelenik a kézicsengővel felszerelt kikiáltó, aki az egybegyűlteknek felolvassa a legújabb eseményeket. A sztrájk lassanként komolyan érezteti hatását, mert hiszen a tartaléknyomtatványok egyre fogynak. Edinburghban néhány bankban három nap alatt elfogytak a csekk-könyvek és ha a sztrájk nem szűnik meg hamarosan, úgy idén a híres edinburghi ünnepi játékok nyomtatott műsorfüzet nélkül zajlanak le. ző szerv főnöke. S ő azonnal önre gondolt, amikor arról volt szó, ki legyen a magyarországi szervezet vezetője. — Nem veszélyes? — Nézze, veszély nélkül semmi sincs, de ahogy önt jellemezték nekem odakint, ön nem nagyon nézi a veszélyeket, ha a rendszer kiszolgáltatásáról és pénzről van szó. Nemde? Különben is jól vésse az agyába: minden lehető erőt össze kell fogni ahhoz, hogy itt Magyarországon, ha mást nem, legalább olyan Ausztria-félét csináljunk. Különben, talán olyan jól érzi magát ebben a rendszerben? — Hát ezt egyáltalán nem mondhatom s nem is mondtam. A prolik már elöntöttek bennünket, a fejünkön vannak.... A sz... már nemcsak a számat és orromat, lassan a szememet is elönti. Legutóbb is be akartak hozzám telepíteni a lakásba egy hétgyerekes prolit. Társbérlőnek! Valami sztahanovista volt, vagy micsoda. Szerencsémre találtam összeköttetést, hogy lerázzam a nyakamról ezt a göncöt. Képzelje el Struzierro úr, milyen pokol lett volna az életem, két szobába szorultam volna vissza... Amikor még ez a rothadt három szoba is olyan kevés, nem tudom, hova tenni a bútoraimat, minden hegyén-hátán van. Meg aztán, ha az ember meg akar hívni egy kis társaságot, akkor szorongania kell, olyan kevés a hely... .— Szóval vállalja, vagy nem Vállalja? — vágta el Atkáry fecsegését Struzziero. — Természetesen vállalom. — Állapodjunk meg, hogy a részletek megbeszélésére, a vegytinta és egyéb eszközök átadására, a további feladatok megvitatására s egy kicsit az ön »szakmai« oktatására holnap ismét összejövünk. — Hol? — Nem tud valami jó helyet? — Legjobb lenne, ha a késő esti órákban észrevétlenül fel tudna jönni a lakásomra. — Rendben van, adja meg a címét — vágta rá Villanásnyi gondolkodás után Struzziero. — Nyolc órakor várom — mondta, azután megadta a pontos címét. — Majd figyelni fogom, amikor érkezik. Lehetőleg ne kocsival jöjjön. Atkáry Arisztid, az újdonsült kémfőnök izgatottan baktatott hazafelé a különös találkozóról. Váratlanul érték az események. Félt. Mint a kémek szoktak, ha akármilyen bátrak is. Az a találkozó is furcsa volt ott az eszpresszóban... Várt, várt, nem jött senki — már arra gondolt, hogy talán felültették, esetleg a rendőrségen figyeltek fel rá valamiért és így akarják rajtacsípni... De akármennyire is izgatott volt, ahogy elgondolkozva taposta a sáros-vizes pesti utcát, valami távoli remény sugara jelent meg előtte. Tízezer forint havonta — nem kutya dolog. S ahogy Struzziero szavaiból ezt ki lehetett venni, még ezenkívül is csurrancsöppen néhány ezer a konyhára, úgy mellékesként. Persze az ára is megvan ennek. Apropó — arra még nem is gondolt, hogy tulajdonképpen neki milyen ellenszolgáltatásokat kell nyújtania, hogy egyáltalán milyen megbízatása lesz. Hiszen őneki se állása, se semmije... Talán a barátok? »No majd meglátjuk« — hessegette el magától az újra és újra előtolakodó gondolatokat. Éjszaka összevissza forgolódott az ágyában. Még ahhoz sem volt kedve, hogy szeretője kedveskedéseit legalább némiképp viszonozza. A késő éjszakai órákig gondolkodott és töprengett. Magában, mert még hölgyének sem merte elmondani a történteket. Álmában már kémfőnök volt, hatalmas nyolc személyes kocsival robogott keresztül-kasul a városon, irányította a szervezetet, gyűjtötte az adatokat. És a legvágyottabb álomkép, a régi gyárak, a nagy-nagy gazdaság, a fényűző életmód is megjelent előtte. De az álom később, úgy hajnal felé kissé kínosra fordult, mert valahányszor Struzzieroval találkozott álmában, az mindig rendőrsapkát viselt... Reggel csuromvizesen, holtfáradtan ébredt. Estére mindent elrendezett Struzziero fogadására. Bort, likőrt, konyakot szerzett, a hölgyike szendvicseket készített. De őt később Atkáry elküldte hazulról. Nyolc óra után néhány perccel megjelent az összekötő. A beszélgetés során egy-kettőre kialakult Atkáry Arisztid előtt a feladata. Először is egy egészen szűk körű társaságot kell összehoznia. Természetesen csak nagyon megbízható emberekből és hölgyekből. A megbízhatóságot érti. Ugye? — kezdte a diplomata. — Igen. Természetesen... (Folytatjuk.) 1959. jfiflus ft Híradás a faddi Lenin Tsz-ből JÓL FIZET A GABONA A megye legnagyobb közös gazdaságában, a faddi Lenin Tszben több mint egy hete aratnak. A három kombájnon és a féltucat aratógépen kívül mintegy 100 kaszás vágja a gabonát. A termés jó. Kiss István, a szövetkezet főagronómusa mondotta el, hogy az elmúlt tíz év legjobb gabonatermését takarítják be ezekben a napokban. A Szabadság Földje üzemegységben például egy 22 holdas őszi árpa táblán 21,25 mázsa volt a holdankénti átlagtermés, ami a vártnál sokkal jobb. De az őszi árpa átlagban is megadja a 18 mázsát. Búzából pedig 14 mázsa holdankénti termésátlagot várnak, ami szintén jobb, mint amire számított a szövetkezet. KÉSZÍTIK ELŐ A TALAJT AZ ŐSZIEK ALÁ A közel 10 000 holdas termelőszövetkezet szakemberei elkészítették már az őszi vetéstervet. Mintegy 2700 hold kalászost vettnek majd a közösben. A gabonák alá szükséges műtrágya mennyiséget — mintegy 100 vagonnal — meg is rendelte már a vezetőség. Úgyszintén megkezdődött az őszi árpa vetésének a talaj előkészítése. A szedresi gépállomás ez idő szerint 15 géppel dolgozik Faddon, amelyeknek egy része már az őszi gabonák alá szánt. 130 HOLD ÖNTÖZÉSES KERTÉSZET ÉS VÍZISZÁRNYASTELEP LESZ A nemrég egyesült faddi szövetkezetek tagjai úgy határoztak, hogy az eddigieknél sokkal jobban kihasználják természeti adottságaikat. A nagy Duna mellett, Domboriban víziszárnyas tenyészetet létesítenek. Kettő ezer kacsából és 500 libából törzstenyészet lesz a közösben, amelyek szaporulatait felnevelik és meghízlalják majd. Ezenkívül a faddi szövetkezetben hozzák létre a megye legnagyobb öntözéses kertészetét. Jövőre már 130 holdon zöldségféleségeket öntöznek a Dunából. A Szabadság Földje üzemegységben rövidesen kész lesz a 30 holdas öntözéses kertészet. A másik 100 hold a Kossuth üzemegységben lesz. Itt a közeljövőben kezdik el az öntöző berendezések megépítését. A SZARVASMARHATENYÉSZETET IS BŐVÍTIK Tervezik a közösben azt is, hogy jövőre 300 holdon termelnek kerti magvakat. Ide is, a kertészetbe is — meg általában a növénytermesztésbe — sok istállótrágyára lesz szükség. Ezért is, meg a jövedelem fokozása érdekében is, bővítik a szarvasmarha-tenyésztést. A meglevő 250 fejőstehén mellé még 500-at állítanak be, amit részben vásárolnak, részben pedig saját tenyésztésű üszőkből kerül ki. Ezenkívül foglalkoznak majd szarvasmarha-hizlalással, amire szintén konkrét tervek vannak a Leninben. NÉGY ZETORT VÁSÁROLT A SZÖVETKEZET Olyan nagy gazdaságban, mint a faddi Lenin, sok mezőgazdasági gépre, van szükség. A gépállomási gépek igénybevétele mellett ezért saját gépparkot is létesítenek a közösben. Az elmúlt napokban vásárolt a vezetőség egy kévekötő aratógépet, ami már dolgozik is. Ugyancsak vásároltak négy Zetor traktort, amelyeknek az érkezését a közeli hetekben várja a vezetőség. A gépeket részben állami hitelből, részben saját erejéből vásárolta a közösség. A zetorok mellé munkagépeket is vesznek, hogy olcsóbb legyen a szállítás, a tün»mények betakarítása,