Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-10 / 160. szám
6 A LEGJOBB GAZDA Éveken keresztül megkérdezhettek akárkit Várdombon arról, hogy kit tart a legjobb gazdának a községben, gondolkodás nélkül válaszolta: — Valocsai Sándort. De nem azért, mert neki volt a legtöbb földje — vagy tizennyolc hold —, hanem azért, mert megnézhette akárki a földjeit, azok mindig rendben voltak, „ahogyan a nagykönyvben írva vagyon”. Akárki benézhetett az istállójába, Az óljába, szétnézhetett az udvarában. Törzskönyvezett tehenek, növendékek, lovak, anyakocák, százával a baromfi , mind, mind a gazda szorgalmát, hozzáértését dicsérte. A gazda túljutott már élete delén. Sokat tudna beszélni arról, mennyit fáradozott, amíg elérte, hogy gazdatársai így nyilatkozzanak róla: — A legjobb várdombi gazda. A tavasszal ő is a többivel tartott, azokkal, akik feladva az egyéni gazdálkodást, a termelőszövetkezetbe léptek. A tavaszon a község nevét feltüntető tábla mellé még egy másik került: „Szocialista község”. Vajon Valocsai Sándornak nem ötlött eszébe azóta a tizennyolc hold föld, „az én földem, az én jószágom”? Bizonyára eszébe jutott. De a közös munka gondja mindig előbbrevaló számára, mint hogy a múltat idézgesse vissza. Keresve se találhattak volna a szövetkezetiek nála jobb állattenyésztési brigádvezetőt. Azóta a szövetkezet jószágállománya a legfőbb gondja. A belépők 39 tehenet vittek a közösbe, ez a szövetkezet tehénállománya. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a fejési átlag tizenegy liter körül van. 31 hízómarha, egy csomó növendék — mind Valocsai Sándor gondja, nem beszélve a 800 birkáról, no meg a közelmúltban kapott 47 fehér kocasüldőről. Ahogyan annak idején a néhány darabot, ugyanúgy a sajátjának érzi most ezt a tekintélyes jószágállományt. A két juhásszal éppen valami elszámolásfélét intézett az irodában. A szeme megakadt egy kis négyszögletes műanyag-skatulyán. Felnyitja — radír volt benne. — Érdekes... — jegyzi meg. — Csehszlovákiából való... — Na, majd én is hozok magamnak, ha egyszer kijutok a rokonokhoz. — Miért ne juthatna ki? Hiszen mennyien mennek ki látogatóba. — Nem is az a baj. Hanem hogy nincs időm. A hónap végén lejár az útlevelem. Hagyatéki ügyben kellene kimennem, dehát itt van az aratás, itt volt a birkanyírás, megkaptuk a süldőket. Hát itthagyhatom? Pedig nem is töltenék többet négy-öt napnál... — Mindegy. Pedig ki kell hogy menjen, ha családi ügyről van szó, és amíg az útlevél le nem jár — mondja neki a járási főagronómus, aki éppen meglátogatta a szövetkezetét. — Mindenhogyan nehéz most — ingatja a fejét —, itt a sok munka, ez az első. De gyerünk, menjünk — sürgeti a két juhászt — tudjátok, holnap adjuk le a gyapjút. Lám, nemcsak a maga néhány hold földjén volt a legjobb gazda Várdombon. Most is az, a termelőszövetkezetben is. Most is a munka az első számára, a közös munka gondja, holott a saját ügyeit is el kellene intéznie. Pedig elmehetne néhány napra, a jószág nem maradna gazdátlanul. De itt, a szövetkezetben is benne van a paraszti igyekezet, amely ilyenkor, a nagy munkák idején minden mást félreállít. Az első a munka. — A legjobb gazda — mondták róla azelőtt. — A legszorgalmasabb a szövetkezeti tagok közül — ezt mondják most Valocsai Sándorról. Bognár István Elítélték a sikkasztó állatorvost Dr. Kovácsffy Miklós állatorvos 1955 végén került Nagydorogra, ahol 1958. júniusáig dolgozott. Vádlott mint állatorvos 1957. március 12-től 1958. május 5-ig oltások és ivartalanítások alkalmával, összesen 13 684,70 forintot vett fel különböző személyektől. Vádlottnak a biztosítás címén felvett összegeket az Állami Biztosítónak kellett volna befizetni a munkavégzés hetének utolsó napján, vagy a következő hét hétfőjén. Vádlott 1957—58. évben, összesen 1238 forintot fizetett be. A többi beszedett, de az Állami Biztosítónak be nem fizetett összegeket saját részére fordította. Dr. Kovácsffy Miklós állatorvos nagydorogi működése idején a vasúton szállítandó szarvasmarhákat berakás előtt megvizsgálta. A vizsgálatok fejében felvett összeget — a vasárnap eszközölt vizsgálatokért kapott díjak kivételével — állami bevételnek számította, amelyeket vádlottnak a nagydorogi községi tanács pénztárába kellett volna befizetni. A vizsgálatokért vádlott összesen 4380 forintot vett fel, azonban csak 2504 forintot fizetett be.' Vádlott különböző állami gazdaságoknak húsvizsgálatokat végzett, s ezek munkadíjaként összesen 5190 forintot vett fel, amelyből csak 2554 forintot fizetett be, a többit megtartotta magának. A vádlott összesen 19 057,00 forintot sikkasztott, amelyből 15 651,20 forintot már megtérített. Dr. Kovácsffy Miklós a bíróság előtt azzal védekezett, hogy betegsége gyógyítása érdekében olyan gyógyszerrel kezeltette magát, amelynek grammja 120 forint volt és fizetéséből ezt nem tudta megtéríteni. A járásbíróság ezt a védekezést nem fogadta el, mert megállapította, hogy a vádlottnak havi 5000 forint keresete volt, és két kiskorú gyermekének tartása mellett is jutott volna a szükséges gyógyszer beszerzésére ilyen nagyösszegű fizetés mellett. A paksi járásbíróság dr. Kiss Tóth Tihamér büntetőtanácsa dr. Kovácsffy Miklós állatorvost társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasztás bűntette miatt 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte és egyben kötelezte az okozott kár megtérítésére is. A Megyei Bíróság a bejelentett fellebbezéseket elutasította, az ítélet jogerős. Gyarapodik a döbröközi Aranykalász Tsz Nemrégiben, ez év márciusában alakult meg a döbröközi Aranykalász Termelőszövetkezet 46 családdal, közel 400 hold földterületen. Amint Árr Lajos agronómustól értesültünk, már eddig 27 család jelentette be azt a szándékát, hogy az őszre csatlakoznak hozzájuk. Az aratás idején kétszáz hold kalászost kell betakarítaniuk. Ebből 40 hold volt az őszi árpa. Tizenhét-tizennyolc mázsás átlagtermésre számítanak. Hogy minél gyorsabban menjen a betakarítás, nemcsak a gépállomás, hanem a tsz-tagok is arattak átalakított fűkaszával és kézi erővel. A tavaszi árpa szerződéses sörárpa, s ez lényegesen növeli a jövedelmüket. Mintegy 500 mázsára számítanak belőle, s ez 280 forintjával mázsánként nem kis összeg. A tavaszi árpa után hozzáláttak a búza aratásához. Fehérherét is szerződésesen termelnek tíz holdon. Holdanként 2—2 és fél mázsás termésre számítanak belőle. Ez is közel 40 000 forinttal növeli a közös jövedelmet. Jól járt a tsz, mert legtöbb növényüket szerződéses alapon termelik, s így a terv szerint előreláthatólag 45 forintot tudnak osztani munkaegységenként. A szövetkezetben az alakulás óta minden hónapban így sikerült 20 forint előleget adni a tagságnak munkaegységenként. A végső elszámolásnál biztosan több lesz az egy munkaegységre eső jövedelem 45 forintnál — mondja Ári Lajos agronómus. Erre biztosíték például az elmúlt héten elkészült 26 holdas halastó várható jövedelme. A Tolna megyei Halgazdaság patronálása folytán már növekszik, gyarapodik a halastóban 5000 ivadék. Ez maga terven felül 35 000—40 000 forinttal növeli a jövedelmet. Még közelebbről ez annyit jelent, hogy munkaegységenként 5 forinttal tudnak többet osztani a tervezettnél. Hasonlóképpen terven felül valósították meg a kertészetet. Ennek várható 50 000—60 000 forintos jövedelme is terven kívül emeli a jövedelmet. Pár hete alakították ki a 18 tehénből álló közös állattenyésztést, s ez sem szerepel a tervekben. Várható jövedelme is természetesen terven felül jut a tagságnak. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15-17. Telefon: 2010, 2011 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széll István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft Apróhirdetések TELEPKEZELŐI vizsgával rendelkező villamossági szakembert azonnal felvesz a dombóvári malom. Lakás biztosítva, fizetés megyegyezés szerint. ZOMBÁN a József Attila u. 11. számú ház elfogadható áron eladó. Cím: Bálint Gyula, Hőgyész, KTSZ. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. JfiTtns W. t HÍREK „A kutyáknak való“ Különös, nem éppen szemet gyönyörködtető esetnek lehettek tanúi azok Várdombon, akik a minap a hentesüzlet előtt húsra várakoztak. Voltak vagy tízen. Az üzletből kilépett a hentes, mindkét kezében birkamájat és egyéb belső részeket lábalva, azokat bedobta az árokba, miközben vidáman jegyezte meg: — Ez meg a kutyáknak való. Az arra járók, az ott várakozók nem igen derültek az eseten, amely a falu közepén történt. — Hogy ilyenkor nem tud jön* — Nemrégiben alakult Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató KTSZ nőbizottságának tagjai mindennapi munkájuk mellett patronálják a helyi egészségügyi gyermekotthont. • Fernandes gondjai. Fernandes elmondotta az újságíróknak, hogy amerre jár, mindenütt derültséget kelt a járókelők arcán. Ezért, ha valami komoly szertartáson, például temetésen vesz részt, kénytelen állszakállt ragasztani, nehogy a komoly hangulat odavesszen. — 12 000 forintos költséggel tatarozzták legutóbb Gyönkön a földművesszövetkezeti vendéglőt. A lakosság igen elégedett a földművesszövetkezet ilyen irányú munkájával. Szombaton és vasárnap zene is van a vendéglőben, úgy hogy a szórakozni kívánók táncolhatnak is. A Búza, amely utánanő, mint a fű. Dr N. W. Zizin szovjet növényszakértőnek sikerült egy különleges tulajdonságokkal rendelkező búzafajtát előállítania. A búzának egy bizonyos gyomnövénnyel való keresztezése által a levágott búzakalász tőből újra kihajt, mint a fű. A Szovjetunió déli részein ezt az új fajta növényt kétszer lehet learatni, mérsékeltebb égöv alatt nem nő újra szemeskalász, de a növény takarmány céljaira is igen értékes. A keresztezett búzafajták közül egynéhány évelő is van, tehát a következő évben vetés nélkül hajt ki újra. — Tizennyolcezer forintot kapott a tolnai Alkotmány Termelőszövetkezet két hízott tinójáért n valami közegészségügyi ellenőr — jegyezték meg többen. — Mert nemcsak gusztustalan, undorító az árokba kidobott belső rész, hanem a közegészségre is ártalmas lehet. Belepik a legyek, széthurcolják a kutyák, és könnyen lehet belőle valamilyen járvány. Igen. A tisztasági hónap — rendszerint április — nem jelenti azt, hogy az év többi hónapjában akármit ki lehet dobálni az utcára, még a várdombi hentesnek sem. A falu tisztasága, de méginkább az emberek egészsége, jóízlése nem a »kutyáknak való«, az Állatforgalmi Vállalattól. A tinókat a termelőszövetkezet szerződésesen nevelte. — Kilencven éve, 1869. július 10-én született Kandó Kálmán magyar mérnök (meghalt 1931- ben a vasúti villamosítás úttörője. — Befejezték a németkéri Ságvári Termelőszövetkezet 215 hold kukoricájában a második kapálást. Megkezdték a harmadik kapálást is, amelyet eddig mintegy 30 holdon végeztek el. — A betörők és a takarékosság, Svédországban a hindasi elemi iskola egyik osztályának tanulói reggel szokatlan feliratot találtak a táblán: „Gyerekek, legyetek takarékosabbak!” •— szólította fel őket az ügyetlen kézzel felfirkantott felirat. Csak később derült ki, hogy a váratlan takarékossági felhívás egy betörőtől származott, aki feltörte az osztály takarékpénztárát, s abban mindössze 20 koronát talált. Segíti a községi tanács _és egész esztendőben segítette is a döbröközi Aranykalász Termelőszövetkezetet. A tavasszal alakult szövetkezetnek a tanács mintegy 50 hold őszi vetést adott át. Ebből 20 hold őszi árpa, a többi pedig búza. Ha a bábát látogatja meg a gólya. Az észak-svédországi Backe községben kénytelenek voltak két hónapra bezárni a szülészeti intézetet, mivel mind a két bába maga is gyermeket vár. Az összes többi községbeli kismamákkal együtt nekik is a 80 kilométernyire fekvő Sollettes város klinikáját kell felkeresniük. Q jCLÍáikazó fit férfi ül az asztal körül. Az őszbe csavarodott fejek egyre mélyebbre hajolnak, amint az egykori osztálynévsort olvassák fel. A harmincnyolc név közül csak ötre hangzik el halk »jelen«. A többi? Meghalt, eltűnt, elsodorta az élet vihara. Ezelőtt 52 évvel harmincnyolc tettre kész, lelkes fiatalember lépett ki kezében oklevéllel a Bajai Állami Tanítóképző Intézet kapuján, hogy felvegye a harcot a sötétség, a babona ellen, hogy tanítsa a szépre, a jóra, az abcre, a kétszerkettőre, egymás szeretetére az emberpalántákat. Kiléptek az életbe, amely sok csapást, csalódást tartogatott számukra. Akadtak köztük olyanok, akik nem bírták a magyar néptanító küzdelmekkel teli, sokszor eredménytelennek látszó, megaláztatásokban gazdag életét, amely bizony anyagiakban is keveset nyújtott. Ezek megfutamodtak, más pályán kerestek boldogulást, vagy az elkeseredés, a meghasonlás, a lelki depresszió hullatta ki őket az élet nagy rostájából. Elsősorban azonban a két háború tizedelte meg soraikat. Két világégésből a tanítók sem maradhattak ki, hiszen akkor nem tanítókra volt szükség, hanem fegyverfogható emberekre. S a tanítók tanítványaikkal együtt fogtak fegyvert idegen érdekekért. Most itt ülnek Hága Ferenc bácsi asztalánál öten a harmincnyolcból. Az ő indítványa volt, hogy családi körben találkozzanak, s meg is rendezte az első ilyen találkozót , Werner Ádám bácsi Mözsről jött át ide Tolnára, de ő már nem is tud hosszabb útra indulni, nagyon beteg. Jámbor István bácsi Szekszárdon lakik, de oly örömmel jött, hogy bizonyára tízszer ekkora távolság sem akadályozta volna meg őt ebben. Szarka Gábor bácsi a soproni fenyvesek levegőjét hozta, Róna Gábor bácsi pedig az Alföld humorát: Kiskunhalasról jött. És beszélnek, beszélnek kifogyhatatlanul, egymás szavába vágva, a viszontlátás örömétől túlcsorduló szívvel. Képzeletben visszafiatalodnak az iskola falai közé. Felelevenednek az együtt töltött diákévek, a tanulószobák vidám, megható és szomorú eseményei, a diákcsínyek, egy-egy vidám kiruccanás a bajai kiskocsmákba, a diákszerelmek, a tanárdiák ellentétek és összeesküvések. Minden apróság eszükbe jut, szinte keresgélik 52 év eseményeinek dzsungelében a közös emlékeket, amelyek mosolyt csalnak az arcokra, vagy könnyet a szemekbe. Mintha játszadoznának az emlékekkel ezek a 71—72 éves őszhajú »gyermekek«. — Emlékeztek-e még arra, amikor egy délelőtt két tárgyból »zúgtam be?«... Hát arra emlékeztek-e».? ... • Emlékeznek, mindenre emlékeznek. Az élet vihara megtépte, megtörte őket, a gyávák, a gyengék kihullottak soraikból, de ők összeszorított fogakkal mentek előre azon az úton, amelyet az öreg Alma Mater kiszabott számukra, s ha néha esetleg meg is botlottak, talán el is estek, akkor sem csüggedtek, fölkeltek és tovább mentek. Meg nem hátráltak soha. Az élet kemény iskolájában becsületből, helytállásból kitűnőre vizsgáztak. Esteledik. A búcsúzáskor mindnek könny csillog a szemében. Nehéz elválni. S vigasztalják magukat is, egymást is: — Jövőre ismét találkozunk!