Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-11 / 161. szám

1959. julias n, asszonyoknak — lányoknak NYÁRI DÍVÁS Képek a MÉSZÖV divatbemutatójáról Nyári jótomácsok Függönyök tisztítása A függönyökből először kiráz­zuk a port, aztán négyret hatjuk, s oldalt nagy öltésekkel összefév­ed­j­ük, így nem fog olyan kön­­­nyen elszakadni a mosásban. Azonkívül sokkal könnyebben is kezelhetjük. Állott vízben áztat­juk, szóda nélkül. Miután más­napi-kicsavartuk belőle az első vi­zet, gondosan beszappanozzuk és hideg vízben állítjuk a tűzhelyre, ahol a víz lassan fölmele­gszik, de forrnia nem szabad. Most alapo­san átmossuk a lúgban, kifordít­juk, megöblítjük langyos vízben s azután beszappanozzuk 15—20 percig lassan főzzük. A vízből ki­véve most már kiöblíthetjük és bekékíthetjük. Függönyöket soha­sem szabad dörzsölni vagy csa­varni. Végre keményítőbe tesszük s nedvesen vasaljuk. Fűfolt a ruhán A száraz ruhadarabot alaposan átitatjuk spiritusszal s kidörzsöl­jük a foltot belőle, aztán tiszta vízzel kiöblítjük. Vagy: egyszerűen forrásban le­­vizet öntünk a foltra s köz­ben egyre dörzsöljük. Friss folt azonnal kimegy így s ha forró víz nincs kéznél, sokszor egy ke­vés citromlével való dörzsölgetés is elegendő. Vagy: jól megnedve­sítjük a foltot, meggyújtunk egy kénzsinórt s föléje tartjuk a fol­tot. Azonnal elenyészik. Izzadságfolt a selyemruhában Denaturált szesszel megnedve­sítjük a foltot, kevés borkősavat hintünk reá, dörzsöljük, aztán le­mosogatjuk szeszbe mártott pu­ha rongyocskával. Vagy: minden­féle szövetnél alkalmazható a kö­vetkező eljárás: öt rész kenétert, két rész szalmiákszeszt és öt rész denaturált szeszt összekeverünk s ezzel dörzsöljük ki a foltot. Utána alapos öblítés szükséges. Halványabb foltoknál elegendő, ha kilenc rész víz és egy rész borax keverékben mossuk ki, vagy gyenge epeszappansúggal öb­lítjük át. Gyümölcsfolt selyemben Ha selyemből akarunk gyü­mölcsfoltot kivenni, langyos bo­­raxos vízben mossuk át s utána öblítsük ki tiszta vízzel. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Negyven éves receptek, amelyeket ma is ajánlunk ÉTELEK MARHAHÚSBŐL Vadász-sült Végy egy vesepecsenyét, szedd le a csontját és bőrnyéjét, sózd és borsozd meg s tűzd meg fölváltva vékonyra vágott szalonnával­­ és sárgarépával szép sűrűn. Tégy egy lábasba gyökeret, vöröshagymát és zsírt, tedd belé a vesepecse­nyét és hagyd letakarva barnára párolni; ezután önts reá egy ke­vés levest és tejfölt. Vágd vé­kony szeletekre, a levét szűrd rá és zöldbabbal környezve add föl Szalonnás­ sült Végy egy szép darab felsült, szürkéid meg egy késsel és dug­­gasd meg ujjnyi hosszú és vastag­ra vágott besózott és borsolt sza­lonnával; párold meg vöröshagy­mával, gyökérrel, babérlevéllel és kevés ánizsmaggal puhára. Ezután ereszd föl, s ha levét elforrta, törd át szitán, és fölvágva, sonkás­tésztával környezve add föl. Fokhagymás­ sült Egy darab felsült duggass meg jól egész gerezd fokhagymával­­ és párold meg puhára, úgy mint a szalonnássültet és burgonyapirí­­tattal add föl. Cigánysült Egy darab vesepecsenyét gön­gyölj oly nagy szalonnába, hogy az egészet beborítsa. Sózd és bor­sozd meg, hagyd szép barnára sülni a szalonnával és tojásos bur­gonyával add föl. Alföldi sült Egy darab vesepecsenyét be kell sózni s egy lábasban a zsíron vö­röshagymával meg kell párolni; ha már puha, keverj alá egy ke­vés paprikát, tégy reá tejfölt és apró tojásos­ haluskával add föl. Olvasd a TOLNA MEGYEI Népújságot! A segítség mindig jókor jön A paksi járás vezetői a dunaszentgyörgyi Szabadság Tsz-ben Ez jutott eszembe, amikor megláttam a dunaszentgyörgyi Szabadság Termelőszövetkezet búzatábláján szorgoskodó paksi elvtársakat. A Paksi Járási Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága elhatároz­ta, hogy önkéntes jelentkezés alapján egy napi munkával se­gítséget nyújtanak az aratás ide­jén a dunaszentgyörgyi Szabad­ság Termelőszövetkezetnek. Az­ elhatározást tett követte. A párt­­bizottság, a tanács, a KISZ-bi­­zottság, a járásbíróság, a nőszö­vetség, a kiegészítő parancsnok­ság, a rendőrkapitányság és a né­pi ellenőrző bizottság vezetői szerdán, mintegy huszonöten arat­tak a Szabadság Termelőszövet­kezetben. Mikor reggel megérkeztem, az elvtársak már befejezték a reg­gelit. Rév András elvtárs, a já­rási pártbizottság első titkára ép­pen a brigádok munkahelyeit je­lölte ki. A többség a kévéket rakta keresztbe, a másik csoport pedig kézierővel kezdett az ara­táshoz. A kombájn már egy na­pot állt és még most sem sike­rült megjavítani. I,. Kovács László, a járási rendőrkapitány­ság vezetője nagy buzgalommal és hozzáértéssel kezdett neki a szereléshez, mert ez «­szakmájá­ba vágó munka« — amint meg­jegyzi. — Milyen cél vezette a párt­­bizottságot, amikor elhatároz­ták, hogy részt vesznek a terme­lőmunkában, — kérdem Rév elv­­társtól. — Elsősorban az eddigi tapasz­talatok késztettek erre. Nem első ízben veszünk részt az aratásban. Bármennyire ismerjük is a járás dolgozóit és a munkájuk termé­szetét, reális képet csak együtt dolgozva lehet alkotni. Munka közben feloldódnak az emberek, véleményüket és javaslataikat gátlástalanabbul tudják elmon­dani és ezekből mi csak tanul­hatunk. Ezen felül közelebbről látjuk a munkaszervezés problé­máját és a termelékenységről is tapasztalatból tudunk véleményt mondani. Például meggyőződtem, hogy a tagság munkafegyelme jó, mert a tsz-tagok a megérkezé­sünkkor — reggel 4 órakor — már arattak. A mezőgazdaság gé­pesítésének előnyéről is a gya­korlatban győződhetünk meg. Egyszóval, politikai munkánkat nagyobb lendülettel, alapossággal és hozzáértéssel végezhetjük ez­után, a gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve. Már éppen a másik búzatáblá­ra akartam menni, amikor meg­láttam dr. Kiss Tóth Tihamér elvtársat, a bíróság elnökét, ő is a kévehordásnál segédkezett, de amint mondja — »még itt is jogi tanácsot adok«. Egy termelő szövetkezetben dolgozó asszony a tőle különélő férjétől akart gyer­mektartás­díjat követelni és en­nek útja-módja felől érdeklődött. A másik táblán isézierővel arattak. Itt Dévai La­jos őrnagy és Beda József a járási tanács el­nökhelyettese versenyeztek Bok­ros elvtárssal, a tsz elnökével. Azonban minden igyekezetük hiá­bavalónak bizonyult, mert Bok­ros elvtárs olyan széles rendet vágott, hogy egy marokszedő nem is győzte utána szedni a markot. Időközben a kombájnt is meg­javították és most már teljes erővel megindult az aratás. A paksi elvtársak tapasztala­tokkal, a termelőszövetkezet pe­dig munkaeredménnyel gazda­godott. Dr. Steinbach János 3 Fiatalok a termelőszövetkezetben Mint egy mezei virágcsokor, olyanok ezek a lányok, a német­kéri Ságvári Termelőszövetkezet­ben: vidámak, frissek és csinosak. Alig hagyták még el az iskola padjait, kapát, villát, gereblyét ragadtak, sok munkaegységet ke­resnek, ruhát, cipőt és bútort vá­sárolnak maguknak. Felnőttként veszik őket számba. A nagy kukoricatábla mellett találkoztunk velük. Éppen befe­jezték a kapálást és indultak a szomszédos lucernatáblára szé­nát gyűjteni. Csak úgy égett ke­zükben a munka. A kis piroskendős, 16 éves Nyúl Magdi alig látszik ki a kukoricák­ból. Tavasszal kezdett el a terme­lőszövetkezetben dolgozni, eddig 98 munkaegységet keresett. — Egyik legügyesebb lányunk — dicséri a csapatvezető, Kolbeisz Lászlóné. — Tanulni szerettem volna, vé­gig kitűnő voltam az általános is­kolában. Nagyon szeretem a ma­tematikát — meséli Magdi. Megtudtuk, hogy az általános iskolából is szívesen küldték volna középiskolába, hisz egyik legte­hetségesebb tanuló volt, de szülei nem engedték. — Egy-két évig dolgozom és majd azután tanulok, nem mon­dok le róla — állapodik meg ön­magával és a körülményekkel. Biztosak vagyunk benne, hogy neki lesz igaza.­­ Tanulni akar a 15 éves Takácsi Kati is. Kertész akar lenni. Neki már teljesen kiforrott tervei van­nak: egy ideig dolgozik a szövet­kezetben, majd kétéves kertészeti iskolára megy, onnan visszajön a tsz.-be kertészkedni, s közben le­velező tanulóként elvégzi a mező­­gazdasági technikumot. A 17 éves Vinkovics Jóskától az ifjúsági labdarúgó-csapat „vil­lámgyors” jobbszélsőjétől tudjuk meg, hogy jó KISZ-szervezetük van a németkéri fiataloknak. Leg­frissebb programjuk egész napos autókirándulás Siófokra. Jóska az egyetlen fiú itt a növénytermesz­tési brigádban és 323 munkaegy­sége van. Egyébként már „öreg”, négyéves tsz-tag. Négy éve dolgozik a termelő­­szövetkezetben Kaszás Irénke is. Tavaly 250 munkaegysége volt, az idén szerzett már 160-at. Irénké­­ről az a hír járja, hogy egyik leg­­csinosabb lány a faluban. A rossz nyelvek azt is mesélték róla: már készen áll a stafénungja. Dicsé­retére legyen mondva, hogy saját keresetéből vette. Szép életük van Németkéren a Ságvári Termelőszövetkezetben a fiataloknak. Vidáman, dalolva dolgoznak együtt, s szinte észre sem veszik, hogy fogynak mögöt­tük a kukoricasorok, meg a széna­rendek. És a tagsági könyvükben pedig gyarapodnak napról napra a munkaegységek. —is----OS— E HETI K­ellemetlen Miért tűri a paksi Béke Étte­rem — egyébként helyesen na­gyon igényes — vezetője, hogy bárki (mégha az illető vásárol is) meztelen felsőtesttel fogyassza a halászlét a szépen terített asztal­nál? Ami megengedhető egy für­dőhelyen, nem biztos, hogy he­lyes egy étteremben is. A vendé­­get olykor nemcsak kiszolgálni, de nevelni is lehet. Sőt, ha szük­séges , kell is.* Panaszkodnak a cikóiak. És nem is ok nélkül. Az ok az, hogy nemrégiben épült művelődési ott­honuk, enyhén szólva, düledezik. Rövidesen tetemes beruházással kell újjáépíteni, hogy megint használni lehessen, anélkül, hogy állandó életveszélyt jelentsen lá­togatóira nézve. Hasonló a hely­zet a mórágyi úttörőházzal és még néhány más épülettel is. Azt kérdezi az olvasó, ki építette alig néhány évvel ezelőtt a művelő­dési otthont és az úttörőházat? Eláruljuk: a bátaszéki építőipari ktsz. Ugyan miért nem lehet va­lamit úgy megépíteni, hogy az ne csak hetekre, hanem évtize­dekre szóljon?* Mi az oka annak, hogy a szek­szárdi szabadtéri szélesvásznú mo­ziban az este fél kilencre hirde­­ t­érdéseink tett előadásokat a hirdetett idő­pont helyett háromnegyed ki­lenc után kezdik meg? Ha a fél­kilences időpont nem helyes, nem lehetne a kezdés időpontját módosítani?• Egyszer már megírtuk, hogy ne a Babits Mihály utca bejáratánál tárolják a piacon felgyülemlett szemetet, írásunk falra hányt bor­sónak bizonyult. Ugyan mikor akarnak már változtatni az il­letékesek a legelemibb közegész­ségügyi szabályok ilyen szembe­tűnő megsértésén? Hogyan lehet növelni Szek­­szárd idegenforgalmát? Meg kell kérdezni az ÁFORT-ot. Július 9-én este ugyanis sikerült Szek­­szárdon tartani jónéhány buda­pesti és egyéb illetékességű la­kost azzal, hogy a benzinkútnál nem lehet benzint kapni. A kút­kezelő elmondta, hogy hiába kéri időben az üzemanyagot, az min­dig késve érkezik. Amíg Pécsről szállították Szekszárdra a ben­zint, addig semmi fennakadás nem volt, amióta Bonyhádról szállítják, azóta a bajok egyre sűrűbben fordulnak elő. Vagy ta­lán Bonyhád messzebb van Szek­­szárdtól, mint Pécs? Udvariasságból elégtelen — Gyerekek, nem, tudjátok, miért nem adtak a mai ebédhez kanalat? — indul meg a beszél­getés az egyik szekszárdi jónevű üzemi konyha ebédlőjének terí­tett asztala mellett. — Nincs m­a leves, nem tud­tad? — válaszolják ketten is. — Na, de miért? Kedves kar­társnő! Mondja meg, legyen szí­ves nekünk, hogy vajon miért nincs ma leves? — hangzik el a kérdés, az egyik felszolgálónak címezve, aki éppen arra haladt. A csinos, fehérköpenyes, bar­naszemű felszolgálónő külsejével ellentétben, mogorván, barátság­talanul így válaszol: — Ki van írva, nem látta? Csak egy tál étel van! A méltatlankodó. — Hisz teg­nap is tatarozták a konyhát, mégis főztek levest! — kijelentés­re m­i dühösödik, s ingerülten mondja: —Holnap meg csak leves less, mit szólnak hozzá? Azok megrökönyödnek, de még mindig nyugodtak. Tehetik, töb­ben vannak. — Ha ezt így csinálják, érde­mes lesz gondolkoznunk azon, hova lehetne addig mennünk ét­kezni — mondják egymásnak. Most jön a csattanója. Kedves Olvasó, mert a kislány így replikázik: — Nem hívta magukat senki, minek jöttek étkezni? Ne jöjje­nek, ha nem tetszik! — Ennyi a történet és még csak azt sem lehet mondani, hogy »Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten«. Kellett ez nekik? Minek is szóltak? Csak azt nem értjük, mi lenne a csinos kis felszolgálóleánnyal, kiknek szervírozná az ebédet, ha netántán mindnyájan megfogad­nák »szíveik tanácsát? tL £.

Next