Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-16 / 165. szám

1959. július 16. SPORT A MEDOSZ KUPÁÉRT Iregszemcsei MEDOSZ—Nagytormási MEDOSZ 3:0 (2:0) Iregszemcse, 500 néző. Vezette: Teierling. Iregszemcse: Deák — Takács, Pavelka, Nagy — Lódi, Győrffi — Szántó II, Varga, No­­vák, Bati, Oberitzer. — Nagy­tormás: Pesti — Márton I, Baj­za, Kovács — Vécsei, Kuczi — Szilágyi, Bíró, Kiss II, Kerekes, Kiss I. Heves hazai támadások vezetik be a mérkőzést. Varga, Novák adogatás után Varga mel­lé lő, majd Oberitzer lövését vé­di Pesti. Nagytormás a 10. perc­ben vezeti első támadását, mely­nek végén Kiss II lövését Deák csak kiütni tudja. A 12. percben Győrffi Vargához játszik, az Szántó Il­őt szökteti, akinek éles lövését Pesti kiüti. A befutó Varga a labdát a léc alá küldi. 1:0. Nagytormás csak távoli lö­vésekkel kísérletezik, ezeket azonban a jó formában lévő Deák könnyűszerrel teszi ártalmatlan­ná. A 28. percben Győrffi lövése a felső lécről vágódik ki. A 33. percben egy kavarodás a ven­dégek kapuja előtt, amelyből Pesti gólt lő. 2:0. A hazaiak eb­ben az időszakban a jól játszó Szántó II révén veszélyeztetnek. A II. félidő elején újból a ha­zaiak támadnak, majd egy el­lentámadás után a 16. percben Bíró hatalmas lövését Deák ügye­sen védi. A 32. percben Győrffi labdájával Szántó az alapvonalig fut, éles beadását Novák a ka­puba sodorja. 3:0. A másik olda­lon Kuczi 25 méteres szabadrú­gása a felső lécről vágódik ki. Bírálat: Iregszemcse időnként szépen játszott, a támadások be­fejezése azonban csak ritkán si­került. Ebben nagy része van a ki­tűnően védő Pestinek is. Nagy­tormás végig lelkesen küzdött, játékuk azonban alulmaradt a múlt hetitől. Jók: Deák, Pavelka, Győrffi, Szántó II, illetve Pesti, Vajda, Kiss II. Hadaró Sándor nedi közelről a kapus kezébe lő. Két perc múlva Miklós fut el szépen, lövése a kapustól kipat­tan, a teveli védelem fel tud szabadítani. A 20. percben a ven­dégek érnek el gólt, amikor Erős átjátssza a hazai védelmet és Martin hálójába­­ talál. 0:1. Két perc múlva Szentes hosszan előre ad Miklóshoz, aki elfut és egyenlít. 1:1. A következő idő­szakban mezőnyjáték folyik és csak a 44. percben van egy iz­galmasabb jelenet a vendégek ka­puja előtt, amikor a védelemről visszapattant labdát Miklós ér­tékesíti. 2:1. A második félidő 3. percében Vitzl II az ötös sar­káról a kapusba lő. A 4. percben Szabó kézzel érinti a labdát, a 18 méteres szabadrúgást Illés II fölé lövi. A 8. percben Bősz 6 méterről lesz eredményes, 3:1. Négy perc múlva Ornódi szerzi meg a hazaiak negyedik gólját. Egy szép ellentámadás után Bo­dai II a felső sarokba tartó erős lövését védi Martin. Ké­sőbb újabb nagy helyzete adó­dik a vendég csatársornak, de el­­ügyetlenkedi. A 17. percben Sza­bó kézzel fogja meg a labdát a 16-oson belül. A büntetőt Csaba értékesíti, 4:2. Ezután mindkét kapu előtt vannak helyzetek, de a csatárok rendre rontanak. A mérkőzés végeredményét a 38. percben Ornódi állítja be, 5:2. Mivel az első mérkőzésen Te­velen a teveliek 5:2-re győztek, hosszabbításnak kellett volna következni a kiírás szerint, de Tevel nem volt erre hajlandó, így a MEDOSZ kupában a hő­gyészi fiatalok jutottak tovább. Bírálat: A hőgyészi fiatalok nagy lelkesedéssel játszottak. A csatárok sok helyzetet hagytak ki. A vendégek szépen küzdöttek, de a technika a hazaiak oldalán volt. Jók: Szentes, Vitzl II, Mik­lós, Erős, Pál I és a gólok elle­nére Jakab, Bálint Gyula Kisdorogi MEDOSZ—Hőgyészi MEDOSZ 9:3 (5:1) Hőgyész, 300 néző. Vezette: Paár. Kisdorog: Jónás — Kóka, Szabó, Csányi — Simon, Becze—­­Újvári, Domonkos, Gscheidt, Kré­mer, Jakab. — Hőgyész: Bor­sos — Máté, Nichter, Thuma — Kertész, Gallai — Skultéti, Ma­gyar, Ulrich, Vitzl I, Pongrácz. Az előző vasárnap Kisdorogon a hőgyészi csapat 5:3-ra győzött, ezúttal azonban otthonában sú­lyos vereséget szenvedett. A 4. percben a hazai védelem hibáz, Kertész fut be segíteni, a labda eléje kerül és azt a saját kapu­jába rúgja. 1:0. Az 5. percben Domonkos elfut, a védelem leáll és Borsos már nem tud segíteni, a labda újra a hálóban van. Há­rom perc múlva Nichter szabad­rúgást rúg, a labda Magyar elé kerül, aki ebből gólt lő. 2:1. Több hazai támadás fut, de ered­ménytelenül. A 13. percben Do­monkos Nichter mellett elfut és a mérkőzés legszebb gólját lövi. 3:1. Továbbra is a hazaiak van­nak fölényben, de a csatárok gól­képtelenek. A 43. percben egy ellentámadásnál Jakab fut el a szélen, lövését érinti Borsos, de védeni nem tudja. 4:1. A félidő utolsó percében Gscheidt fakép­nél hagyja a hazai védőket és megszerzi a vendégek ötödik gól­ját. 5:1. A második félidő a ven­dégek támadásaival kezdődik, melyből az 5. percben Újvári szerez gólt. 6:1. A 10. percben Nichter szabadrúgásából Vitzl szépít. 6:2. Három perc múlva Újvári rúg gólt, Krémer beadá­sából. 7:2. Újabb három perc és Jakab a nyolcadik gólt szerzi a kisdorogiak javára. 8:2. A 21. percben Skultéti az oldalhálót találja el, majd Vitzl lő jó hely­zetből fölé. A 28. percben Uj­vári távoli lövését Borsos elné­zi. 9:2. A 32. percben Magyar ki­ugrik és beállítja a végered­ményt. 9:3. Bírálat: A hazai csapat kiáb­rándítóan játszott és viselkedett a pályán. A közönség egy része már az első félidőben otthagyta a mérkőzést. A hazaiak közömbös viselkedése elszomorító látvány a jövőre nézve. A kisdorogiak meg­érdemelték a győzelmet, mert vé­gig »hajtottak«. Jók: Krémer, Szabó, Újvári, míg a hazaiaknál Máté, Kertész, Gallai és Skul­­téti érdemel említést, Röplabdáznak az Adorján­pusztai tsz-lányok A Tamási Járási TST, valamint a KISZ járási bizottság közre­működésével az elmúlt hónapban elhatár­ozta, hogy az adorjánpusz­­tai Új Élet Termelőszövetkezet fiatal K­ISZ-tagjainak bevonásá­val röplabda szakosztályt létesít. Az adorjjánpusztai KISZ-fiatalok nagy lelkesedéssel fogadták a gondolatot, amely azóta már va­lóra is vált. .A termelőszövetke­zet lányai azóta minden héten rendszeres edzéseken vesznek részt. Edzőt a Tamási Járási TST biztosít minden edzésre. r­o­váth János Tan­­­á­ fi­ Járási TST agit­­ örop. elnök Hőgyészi MEDOSZ ifjúsági—Teveli MEDOSZ 5:2 (2:1) Hőgyész, 300 néző. V.: Besse­nyei. Hőgy­ész: Martin — Szentes, Szabó, Lőrincz — Marin II Lő­­rincz II — Miklós, Vitzl II, János, Omódi, Bősz. — Tevel, Jakab — Pál I, Illés I, Bíró — Illés II, Bodai I — Pál II Pfaff, Csaba, Bodai II, Erős. A mérkőzés a te­­veliek támadásaival indul, a ha­zaiak csak a nyolcadik percben vezetik első támadásaikat, de Or­ TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Negyvenöt labdarúgó játékvezető a faddi továbbképző tanfolyamon A Tolna megyei Labdarúgó Já­tékvezetők Tanácsa az idén is megrendezte a már hagyomá­nyossá vált faddi edzőtáborozást. Az idén negyvenöt labdarúgó já­tékvezető vesz részt a táborozá­son, hogy ott elméleti és gyakor­lati tudását továbbfejlessze. Hét­főn délután tolnai és faddi já­tékvezetőkből összeállított vegyes csapat játszott edzőmérkőzést. Kedden a Bajai Építők látogatott el Faddra, ahol a Paksi Kinizsi csapatával játszottak. Szerdán a Bajai Bácska játszott edzőmérkő­zést a faddi csapattal. A három­harmados mérkőzéseken három­­három játékvezető működött, te­hát egy délután kilenc játékveze­tő vizsgázott a gyakorlati játék­­vezetésből, melyet másnap dél­előtt a többi játékvezető érté­kelt. A faddi táborozáson részt vesz Posfai József, az Országos JT Oktatási Bizottságának tagja, valamint Rubint Lajos, az Orszá­gos JT Ellenőrző Bizottságának elnöke. A játékvezetők a to­vábbképző tanfolyamon különö­sen a testi erő kihasználásának helyes megítélését gyakorolják, hogy egységes legyen az állásfog­lalás ennél a szabálynál. Mint ér­dekességet említjük meg, a játék­vezetők már tanulják a napok­ban megjelent rendelkezést, amely szerint ki kell állítani azt a játékost, aki szabadrúgásnál egyszeri figyelmeztetés után is a lab­da elé áll és nem tartja be a kilenc méter távolságot. A játékvezetői testület, vala­mint a Testnevelési és Sportta­nács között jó a kapcsolat, de ugyanez nem mondható el a lab­darúgó edzőkről, akik közül egy sincs ott a faddi táborozáson. Fontos lenne, hogy az edzők is ismerjék a legújabb szabályokat, hogy azokra a játékosaikat ki tudják oktatni. A Tolna megyei csapatokról még annyit, hogy hétfőre a bonyhádi csapat ígér­kezett, amelyért autót küldtek, végül közölték, hogy a játékosok szabadságon vannak és így nem tudnak elutazni. Ezért Tolna el­len Fadd és a játékvezetőkből összeállított vegyes csapat ját­szott. A tolnai, paksi, valamint a helybeli faddi csapaton kívül a Tolna megyei csapatok különbö­ző okokra hivatkozva távolma­radtak egy edzőmérkőzés játszá­sától, de ugyanakkor a Bajai Építők és a Bajai Bácska csapa­ta a Labdarúgó Játékvezetők Ta­nácsának kérésére teljesen díjta­lanul egy-egy mérkőzést játszott a faddi játékvezetők továbbkép­zésén. A labdarúgó játékvezetői to­vábbképző tanfolyam szombat estig tart, ahol addig további új szabályokkal ismerkednek a já­tékvezetők. Hamar Mária megyei felnőtt és ifjúsági csúcsot állított be Mint lapunk keddi számában már közöltük, vasárnap Baján Hamar Mária, a Szekszárdi Dó­zsa ifjúsági versenyzője a 200 méteres síkfutásban 27,9-el a má­sodik lett. Ma megérkezett a ver­­­­­­­seny jegyzőkönyve, hogy Hamar Mária ideje 27,8 és ezzel beállí­totta a megyei ifjúsági és felnőtt csúcsot. A megyei csúcsot 200 mé­teren így a következők tartják: Szüle Ágnes 27,8 1951 Toka Mária 27,8 1955 Hamar Mária 27,8 1959 s A kórházi ágyon ... a hazai csapat középhátvéd­je röviden adta haza a labdát és ezt egyszerre ismerte fel Varga, az ozorai csapat kapuvédője és Bölcsföldi a gyönki csapat közép­csatára. Egyszerre értek a labdá­hoz. Bölcsföldi csapatának a győztes gólt akarta megszerezni, míg Varga a gólt hárítani. A baj hamar megtörtént. Csak egy rec­­­csenés hallatszott és a két játé­kos fekve maradt. Varga, ha ne­hezen is, de felállt. Bölcsföldi fekve maradt. Néhány másodperc és máris tudták, hogy mi volt a reccsenés. A megye egyik leg­sportszerűbb játékosának a lába törött el. Tíz perc múlva már a pincehelyi kórházban volt. A mérkőzés után meglátogat­tuk a gyönki labdarúgót a pin­cehelyi kórház sebészeti osztá­lyán. Kezével a fejénél lévő ágy­vasat szorongatta kínjában és ki­­cserepesedett szájjal, halkan be­szélt. Nem hibáztatott senkit, csak az fájt legjobban, hogy fele­ségét és kisgyermekét ritkán lát­hatja, míg itt lesz. Na, meg hogy így kell abbahagyni a »focit«. Amikor vigasztaljuk, hogy egy­két hónap után futni tud már, csak ránk néz és mosolyog. »Nem játszok én már, harminc éves va­gyok.« így mondja, de látni raj­ta, hogy valamin gondolkodik. Nem sokkal később félhangosan számol: »Most július van... Az ősz végére rendbejövök ... Jön a hosszú tél és a tavaszig még­­is Na majd meglátjuk...« Igen. Majd látjuk, hogy Bölcs­földi György tavasszal már újból a gyönki csatársor tengelyében küzd a győzelemért. Újra ott lesz, mert ilyen egy sportember. Ny. A dombóvári Szpartakusz csa­patának az 1958—59-es bajnokság megindulásakor nem voltak baj­noki reményeik. Az előjelek sem voltak valami biztatóak. Vicze János edző megvált az együttes­től, helyére Albrecht József ke­rült. A fiatal együttes az első 5 fordulóban 8 pontot szerzett és 18:10-es gólaránnyal az 5. helyen állt. A mérsékelt kezdést még egy rossz eredmény követte, a nagymányoki 1:6. Elvették az együttestől a Bátaszéki Vasút el­len kivívott 3:2-es győzelem pont­jait is (később visszakapták a 2 pontot) és ez a 4 pont veszteség erősen lerontotta a csapat esélyeit. A hátralevő 6 őszi mérkőzésen azonban nagyszerűen szerepeltek a dombóváriak, mind a 12 pontot megszerezték és 19 rúgott gól mellett csak egyet kaptak. Ekkor már a lelkiismeretes komoly mun­ka meghozta a gyümölcsét. Az őszi idényt a 3. helyen zárta a Szpartakusz csapat és felcsillant a remény, hiszen a paksi és a tolnai együttes csak 2 pont előn­­nyel vezetett. Ugyanakkor az NB III-ban a dombóvári Vasút hely­zete szinte már reménytelenné vált, és ez is fokozta a játékosok küdeni tudását és játékkedvét. Ta­vasszal újabb négy győzelemmel kezdett a csapat. A győzelmek kö­zül legértékesebb volt a tolnaiak elleni 2:1-es eredmény. A 18. for­dulóban került sor a nagy­ érdek­lődéssel várt Paks—Dombóvár ta­lálkozóra. A tolnaiak hármas ve­reségükkel egy időre kiestek a bajnokjelöltek sorából és a pak­siak már csak gólaránnyal vezet­tek a dombóvári csapat ellen. A bajnokság szempontjából sorsdön­tő mérkőzésen a paksiak otthoná­ban sikerült 0:0-ás eredményt el­érniük. Az értékes pontszerzésben igen nagy része volt a kitűnően védő Csutorásnak, aki -mint ké­sőbb kiderült, törött kézzel védte végig a mérkőzés túlnyomó részét. A nagy siker után Bátaszékről már nem sikerült elhozni a pon­tokat. 3:0-ra kapott ki a dombó­vári csapat és ez volt egyben az egyetlen tavaszi vereségük is. Az utolsó hét fordulóban aztán újból kijött a lépés, 6 győzelem és a faddi döntetlen volt a mérleg. A bajnokság sorsa már Dunaföldvá­ron eldőlt és az utolsó fordulóban a tolnaiak iregszemcsei vereségé­vel a dombóvári Szpartakusz há­rom pont előnnyel nyerte a baj­nokságot. A 26 fordulót 21 játékos küz­dötte végig, bár közülük öten csak egyszer jutottak szóhoz. Általában a dombóvári Szpartakusz kérését változtatta a csapatát. A leggyak­rabban az egyes posztokon a kö­vetkezők szerepeltek: (zárójelben a szereplések száma) Csutorás (17), Schneider (21), Tallósi (26) Halász (25),­­ Egyed (26), Kar­dos (26), Mérei (24), Korpádi (26), Csutorás I. (17), Gálosi (26), Koller (19). Egyénileg értékelve a teljesít­ményeket, a következő képet kap­juk. Csutorás János a kapuban igen jó megoldásnak bizonyult, paksi sérülése után az ifjúsági Nagy Jenő volt a helyettese, Ő is megállta a helyét. Schneider József jobbhátvéd egyenletes tel­jesítményt nyújtott. Tallósi Dezső a csapat legjobb játékosa, a leg­több mérkőzésen kiválóan játszott. Különösen mint középhátvéd volt jó, bár többször középcsatárt is játszott. Dunaföldváron 1:1 állás­nál elért gólja sorsdöntő volt a bajnokság megnyerése szempont­jából. őrá egyébként az utánpót­lás válogatott előkészületei során felfigyeltek, s ha nem is került be a válogatottba, dicséretére le­gyen mondva, a csábításoknak el­lenállva, Dombóváron maradt. Halász István már nem a legfiata­labb, de rutinja és lelkesedése jól érvényesült. A két fedezet minden mérkőzésen szerepelt. Kardos Györgyöt­­ orbán nagy mun­kabírása,­­ Lehelt pedig fia­tal kora ó­t­a a jó irányítókész­ség dicséri. Egyed hibája, hogy néha egy kicsit önzően játszik. A két szélső a csatársor legjobbja volt. Mindkettőjük fiatal, nagy előnyük, hogy igen gyorsak, kár, h­ogy Koller egy kicsit óvatos, fél az összecsapásoktól. Mindenesetre nagy részük van a csapat jó sze­replésében. Korpádi Lajos védő­ből lépett elő csatárrá s jól meg­állta a helyét. Az „öreg” Csutorás­­nak elsősorban a rutinja és a ke­ménysége volt a fő erénye. Az ötödik legtöbbet 4­átszó csatár, Gá­­losi János, általában minden mér­kőzésen szívvel-lélekkel hajtott. A „standard” csapaton kívül Tal­­lósi Miklós és Fenyvesi József ját­szott a legtöbbször, 6—6-szor. Egy-két gyenge pont megerősí­tésével Dombóváron bíznak ben­ne, hogy a csapat nem esik ki az NB III-ból és a későbbiek folya­mén meg tud gyökeresedni a dom­bóvári sportszerető közönség nagy örömére. — S. Gy. : A megyei labdarúgó-bajnokság értékelése 1. Dombóvári Szpartakusz

Next