Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-28 / 201. szám
1959. augusztus 28. Nyereségrészesedés a Paksi Konzervgyárban Ünnepeltek a múlt héten a Paksi Konzervgyár dolgozói. A gyár hatalmas előkészítő termében közel ezren ültek a megterített asztalok mellett és ünnepelték a tízesztendős alkotmányt. A méltó »keretet« az ünnepléshez az adta, hogy ezen a napon fizették ki a gyár dolgozóinak — az elmúlt gazdasági év jó eredményei alapján — a tizenhat napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést. A konzervipar ugyanis nem december 31-én, hanem március 31-én zárja az évet, az ipar idényjellegének megfelelően. Tavaly nem volt nyereségrészesedés a konzervgyárban, de most jól dolgoztak a konzervgyáriak. Az éves mérleg négy és fél százalékos eredményjavulást mutat — bár ez még nem igazi többletnyereség, mert az elmúlt gazdasági évben még tervezett veszteséggel dolgozott a gyár, — de ezt a veszteséget csökkentették 4 és fél százalékkal. Az eredményjavulás — mint Hantos József főkönyvelő mondja — több tényező következménye. A gyár múlt évi termelési tervét több, mint ötmillió forinttal túlteljesítette. A túlteljesítés azonban nem járt ilyen arányú költségnövekedéssel, hiszen a termelési költségek jelentős hányadát kitevő »állandó« költségek, mint a havidíjasok, karbantartók és más »rezsi" dolgozók fizetése nem változnak jelentős mértékben a terv túlteljesítésével, vagy ha a gyár nem teljesíti a tervét. Jelentős volt a megtakarítás a múlt évben az anyagköltségeknél is, jobban betartották az anyagnormákat. A különböző konzerváruk gyártásánál arra törekedtek, hogy a rendelkezésre álló nyersanyagból minél értékesebb készárut készítsenek, így többet gyártottak a munkaigényesebb, de a kereskedelemben is sokkal jobban értékesíthető, emellett jövedelmezőbb termelésű üveges és dobozos konzervárukból. Az elmúlt évben — a korábbi évekhez viszonyítva — sokkal jobban érvényesültek a takarékos gazdálkodás követelményei a gyárban. Ezt segítették elő az önköltségcsökkentő beruházási hitelből megvalósított beruházások is, mint például az új »Modul« raktárak — amelyekre egyébként a múlt évi megtakarításból már vissza is fizették az első részletet. A határidő előtt elkészült raktárak mentesítették a gyárat attól, hogy a készárut különböző »külső« raktárakba kelljen szállítani, ez is tetemes költségmegtakarítást eredményezett. Míg az előző évben a gyümölcspulpok és velőknél 13,81 százalék volt a tárolási veszteség, az idén — mivel gondosabban és rövidebb ideig tárolták ezeket a félkész termékeket — ez csak 9,5 százalékot tett ki. A nyereségrészesedés kiosztásakor sok szó esett arról, hogy az idén még jobban »megnyomják a gombot« a gyár dolgozói, hogy jövőre még többet lehessen osztani. Ennek — az eddigi eredmények szerint — minden lehetősége megvan. Bár ez évben már nem tervezett veszteséget a gyár — az előirányzott költségszint 99,9 százalék — a kongresszusi verseny során olyan eredmények születtek a paksi Konzervgyárban, amilyenek még soha. A második negyedéves tervet 150 százalékra teljesítette a gyár. A zöldborsónál — a vállalt 203 ezer forinttal szemben — 350 ezret takarítottak meg csak az anyagfelhasználásnál. A gyors feldolgozás, a beszállítási »menetrend« pontos végrehajtása következtében jóformán teljesen kiküszöbölték a szállítási, nyersanyagtárolási veszteségeket. A raktározásnál észlelt selejt — ami tavaly még 4 százalékot tett ki, az idén alig érte el az 1,8 százalékot. Hasonlóak az eredmények a meggynél is, amiből szintén túlteljesítette tervét a vállalat. Lesz-e nyereségrészesedés jövőre is? — Biztosat mondani erre csak 1960. március 31-e után lehet. De ha olyan jól dolgoznak a konzervgyáriak ezután is, mint az eddigi öt hónap alatt, ha nem »adják el« az eddig szerzett előnyt, akkor biztos, hogy egy év múlva még magasabb »terven felüli fizetés« jut a dolgozóknak, mint most. És már nem a veszteségcsökkentésből, hanem a tényleges terven felüli nyereségből. Több mint 20 új tanteremmel bővül az idén megyénk iskolahálózata Ebben az évben is sok új tantermet adtak át az iskolák növendékeinek. A Tolna megyei építőipari vállalat hét új iskolát ad át az idén. Ebből már elkészült a fácánkerti négytantermes, az iregszemcsei négytantermes és a fürgedi kéttantermes iskola. Csütörtökön került sor a sárpilisi és a mucsfai kéttantermes új iskolák műszaki átadására. Sárpilisen vasárnap tartják az avatóünnepséget, amely egyben az iskolaév kezdetét is jelenti. Pálfán ugyancsak kéttantermes iskola épül a régiek mellé. Az átadást pénteken tartják. A jövő hét első napján, hétfőn kerül sor a Tamásihoz tartozó Kishenyepusztán a műszaki átadásra. Ezekkel egyidőben a komlói építőipari vállalat is dolgozik megyénkben a megyei művelődésügyi osztály megrendelésére. Még az idén elkészül és átadásra kerül Kölesden és Kocsolán egy-egy négytantermes új iskola. Jövőre készül el Bonyhádon egy nyolctantermes, Kakasdon egy négytantermes, Tolnán egy négytantermes és Faddon egy ugyancsak négytantermes új iskola, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. A már elkészült és a tervezett építkezésekkel, új tantermekkel tovább javul az iskolahelyzet Tolna megyében. Néhány év múlva remélhetőleg nem lesz szükség a többműszakos tanításra. Naponta 40 vagon kender érkezik Tolnanémedibe Tegnap érkezett az első vagon idei termésű kender Beérett a kender. Hetekkel ezelőtt a korábban érésnek indult kender vágását szerte a megyében megkezdték. Még napjainkban is aratógépek és kézi kaszások vágják a megye szinte egyetlen rostnövényét. A Tolnanémedi Kendergyárban, még az aratás előtt hozzákezdtek az idei termés fogadásához. Külön brigádokat szerveztek a vagonok kirakására, a tehergépkocsik, lovaskocsik ürítésére és a kazlak rakására. A szezonmunka csak néhány hétig tart a kendergyárban, éppen ezért a beszállítás gyors elvégzésére harminc idénymunkást szerződtettek, összesen mintegy száz munkást foglalkoztatnak az idén a tolnanémedi gyárban a kenderbeszállítási munkákkal. Tegnap délelőtt, az első vagon idei termésű kender megérkezett a tolnanémedi vasútállomásra. A vagont Keszőhidegkút állomáson rakták meg. Az első vagont mintegy további nyolcszáz követi a nyárvégi, őszi hetekben. Vasúton negyvenezer mázsa kendert szállítanak a gyárba, míg lovaskocsikkal, traktorokkal, gépkocsikkal húszezer mázsa beszállítását vették tervbe. A gyár vezetői a szállítási tervet úgy készítették el, hogy naponta kétezer mázsa kendert tudjanak kazalba rakni. A tervek szerint éjjel is kirakják az érkező vagonokat, sőt a brigádok tagjai vállalták azt is, hogy vasár- és ünnepnapokon is bejönnek dolgozni, hogy meggyorsítsák a kender beszállítását, rövidítsék a tehervagonok kirakási idejét. A kenderbeszállítással foglalkozó szakemberek ezekben a napokban a fő kendertermelő községeket, falukat járják, hogy szaktanácsukkal a termelők a kívánalmaknak megfelelő lombozott, osztályozott kötözött árut adjanak át. Egyébként a múlt évihez hasonlóan az idén is osztályozva rakják a kendert kazalba, így jelentősen megkönnyítik majd a jövő évi termelő munkát: az áztatást és a feldolgozást. Két glossza jelent meg a közelmúltban a Tolna megyei Népújságban Alcoforado-levelek fordításáról, amelyekre az Élet és Irodalom válaszolt, majd a Tolna megyei Népújság még egyszer foglalkozott az üggyel. A két szerkesztőség megbeszélte a vita tanulságait és tisztázta az ezzel kapcsolatos félreértéseket. Az Élet és Irodalom cikke jogosan tette szóvá, hogy a Tolna megyei Népújságban idézett levél ilyen módon történt leközlése, egyes állításainak kellő cáfolata nélkül, hiba volt a szerkesztőség részéről és olyan látszatot teremtett, mintha a szerkesztőség, akár részben is, egyetértene a levélíró álláspontjával. Azonban az Élet és Irodalom cikke is tartalmazott olyan megállapításokat, amelyek túlzott következtetéseket vontak le az ügyből és ezeket indokoltan sérelmezhette a Tolna megyei Népújság szerkesztősége. A vita ilyenformán történt lezárásában és abban, hogy körültekintőbb munkával az ilyen hibák elkerülhetők, a két lap szerkesztősége egyetért, TOLNA MEGYÉT NÉPÚJSÁG Sikertelenül kísérleteznek a rémhírterjesztők Még manapság is élnek közöttünk emberek, akik azt a hiú reményt táplálják, hogy meg lehet állítani a váltott lovakkal előrehaladó történelmet, vissza lehet hozni Magyarországra a weismanfrédek és eszterháziak népnyúzó uralmát. Semmiképpen se akarják tudomásul venni, hogy ebben az országban ma a nép határozza el, mit akar és ezt meg is valósítja. Mindenki tudja, hogy megyénkben is sok dolgozó paraszt határozott a tavasszal úgy, hogy belép a termelőszövetkezetbe, de csak az ősszel kezdi el a paraszti életmód új formáját — a kollektív gazdálkodást. Ennek az ideje elérkezett. A dolgozó parasztoknak tettekkel kell bebizonyítani, hogy állják szavukat. Ez legtöbb helyen így is történt. De a régihez ragaszkodó parasztemberek fejét igyekszik most az ellenség is megzavarni, olyan ostoba rémhírekkel akarja őket eltántorítani a maguk választotta helyes úttól, ami szinte hajmeresztő. Elmondunk ene két példát. Tolnanémedin a borbélynál, a kocsmában, az utcán mindenütt azt suttogták, hogy nem szabad a közösbe beadni a vetőmagot, mert jaj annak, aki ezt teszi. Akadnak olyanok, akik „biztos” forrásból már azt is tudják: ezen múlik, lesz-e termelőszövetkezet a községben, vagy nem. Az élet persze azért zajlik. Minden fecsegés ellenére a tolnanémedi termelőszövetkezeti parasztok hordják össze a vetőmagot, a traktorok szántanak. Minden feltétel biztosított, hogy idejében elvessék a kialakított nagytáblákba a jövő évi kenyérnekvalót. Ez tény, aki nem hiszi, saját szemével is meggyőződhet róla. Miután az őszi munkák megkezdését nem tudták megakadályozni a községben, új módszerhez folyamodtak. Újabb rémhírt dobtak be a köztudatba, mégpedig azt, hogy a járási pártbizottság munkatársa, Séta Béla kiutasította a faluból Takács Kálmánt, a szövetkezet elnökét és Gyarmati Vincét, a községi párttitkárt. S mindezt azért tette — mondják a rémhírterjesztők —, mert a szövetkezeti vezetőség határozata alapján elintézték, hogy a közös gazdaságnak szántsanak a traktorok. Sőt nekik kell saját zsebükből kifizetniük a négyszáz hold szántási díjat is. Ebből se igaz egy szó sem! A tsz-elnök és a párttitkár a helyén van, megingathatatlanul azon fáradoznak, hogy minél előbb elkezdődjék a közös munka. Ellátogattunk a gyönki járás egyik legnagyobb termelőszövetkezeti községbe, Pálfára is, ahol szintén több száz dolgozó paraszt írta alá a belépési nyilatkozatot. Megtudtuk, hogy a haladás ellenségei itt is akcióba léptek. Minden áron el akarják tántorítani a pálfaiakat attól, hogy a megkezdett úton haladjanak. Ám hiába ugat a kutya, a karaván itt is halad. Vasárnap tizennyolc traktor dolgozott a termelőszövetkezetnek, a legközelebbi vasárnapra pedig 24 gépet ígértek nekik. Rendületlenül szántják össze a kisparcellákat, egymás után tűnnek el a mezsgyekarók a falu határából. Rendszerünk ellenségei — mint ahogy ezt tőlük már megszoktuk —, ahhoz gyávák, hogy nyíltan a színpadra lépjenek. Alattomosak, nevük álcázásával mernek csak uszítani, a dolgozó parasztok között ellenségeskedést szítani. De amint a fenti példák is bizonyítják, nagyon kevés sikerrel. A dolgozó parasztok most is — mint a múltban annyiszor — maguk húzzák ki az ellenség lába alól a talajt, ez esetben azzal, hogy mégis elkezdik a közös gazdálkodást. De ha mégis akad község, ahol a termelőszövetkezeti parasztok nem tudják ellenségeiket az útból eltávolítani, rendszerünknek vannak törvényei, amikkel segítünk. Molnár Lászlóné — NYOLCAN ÉPÍTETTEK ÚJ HÁZAT, illetve végeztek nagyobb átalakítást házukon ebben az évben a dunaföldvári Cipész Rísz tagjai közül. 8 Pintér látván—Szabó László (52) N. Tóth Ferenc élte a kettős életét. Nappal ellátta hivatali munkáját, fejében gyűjtötte az adatokat — és este mindent lejegyzett. Szinte már csak annak élt, hogy minél több és több értesülés birtokába jusson. Persze, egyik sem volt olyan sürgős, hogy azonnal eljuttassa gazdáinak, az Intelligence Service embereinek, ezért szépen elraktározta őket, várva arra az időre, amikor majd ismét kijut külföldre. — Önök tagjai lesznek annak a bizottságnak, amely az angolokkal gazdasági tárgyalásokat folytat majd Genfben — közölte egy napon a miniszter a részvevőkkel, közöttük N. Tóth Ferenccel is. — A tárgyaláson el kell érni, hogy mi diktáljuk a feltételeket, tekintve, hogy mi vagyunk ebben az esetben fölényben. Ha a tárgyalások sikertelenségének a jelei mutatkoznának, akkor az önök számára előírt összeg feléig lemehetnek. De csak végső esetben. Devizahelyzetünket ismerik, bizonyára tudják, hogy milyen lényeges érdekei fűződnek az országnak ehhez a tárgyaláshoz. A tárgyalás teljes anyaga, az egyébként előírt titoktartáson túl is, szigorúan bizalmas. Semmi sem szivároghat ki az itt elhangzottakból ... Amikor N. Tóth a késő esti órákban hazatért a tájékoztató megbeszélésről, töprengeni kezdett. Vajon most mit csináljon? Azt már eldöntötte magában, hogy a »gazdasági tárgyalások teljes anyagát« és főként a »minimális összeget« az angolok tudomására hozza. De hogyan? ... Hátha feltűnő lesz, hogy ő most külföldre levelet küld. Különben is, ha Buenos Airesbe küldi a levelet , esetleg nem kapják meg. Márpedig ő mindenképpen azt akarta, hogy ezzel a fontos értesüléssel végképp elnyerje az angol hírszerző szervezet kegyét. Nem látott más megoldást, minthogy a levelet megírja és a »Buxom London« címre elküldje. A levélpapírra először néhány semmitmondó sort írt, majd a sorok közé — vegyindigóval — tömören leírta mindazt, amit ezen a megbeszélésen hallott. A láthatatlan sorok németül és nagy betűvel végződtek a papírra, úgy, ahogy azt annak idején utasításban kapta, majd a közlés alá kanyarította fedőnevét: Heinrich ... A küldöttség — N. Tóth Ferenccel — elutazott Genfbe és néhány nap múlva megkezdődtek a tárgyalások. A magyar delegáció előterjesztette javaslatait, igényeit, de valamennyien megrökönyödve tapasztalhatták, hogy az angolok igen tartózkodnak .. i Este izgatottan ültek össze, hogy megvitassák az aznapi tárgyalás eredményeit, N. Tóth vitte a szót: —Ez valami rettenetes ... Ezek az angolok semmiképp sem akarnak hallani az általunk előterjesztett összegről. Mit tegyünk? — Tartani kell magunkat az eredeti összeghez — válaszolta a küldöttség vezetője. — Az volt az érzésem a tárgyalás alatt, hogy pontosan tudják a mi utasításainkat ... Egyre csak mosolyogtak. — Honnan tudhatnák? — próbálta elterelni a figyelmet erről a témáról N. Tóth. — Egyszerűen az a helyzet, hogy egészen kis összeget akarnak fizetni... Üzletemberek ... Nekem az a véleményem, hogy engedjünk, mert a végén úgyis csak engedményre kerülne a sor ... — Szó sem lehet róla. Ennek a tárgyalásnak nagy devizakihatásai vannak... Meg kell szerezni az előírt összeget... A tárgyalások másnap is, harmadnap is hasonlóképpen folytak le. A magyarok nem engedtek — az angolok viszont hallani sem akartak a javasolt összegről. Jól tudták ők, mi a magyar küldöttség utasítása ... Végül is a magyar delegáció kénytelen volt lemenni a legalsó határig... Már vége volt a tárgyalásoknak, amikor N. Tóth a szálloda halljában szembetalálkozott Mr. Johnsonnal, s oda akart menni az angolhoz, de az szemével intett, hogyj