Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-25 / 225. szám

I Két szeptmb­er Az első osztályú fülkében né­gyen voltunk. A katona, aki Nagykanizsáról ment haza szabadságra, s a vo­nat monoton kattogásán el­szunnyadva átadta magát álom­országnak, az anya és fia, aki velem szemben ültek, s jóma­gam, ki Budapestre igyekez­tem. Csend volt, csak a katona egyenletes szuszogása és a vo­nat zakatolása töltötte be a fülke levegőjét. Minthogy az ember társas lény, s csak ideig­­óráig szereti a magányt, beszél­getésbe elegyedtem az anyával, aki egy Nők Lapjából kivágott mintát horgolgatott. — Meddig, meddig? — ér­deklődtem tőle. — Felmegyünk Pestre! — vá­laszolta — felkísérem a fiamat az egyetemre. Most leszel első­éves? — fordultam a fiúhoz, aki egy napilapot olvasott. — Igen! — válaszolta, s meg sem várva a további kérdezést, hoz­zátette: — Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem latin—ma­gyar szakára vettek fel! Az anya, aki nyilván nem kis büszkeséggel ült mellette,­­ szeretettel simogatta meg fia fejét. Milyen kiszámíthatatlan is az élet! Tizenöt esztendővel ezelőtt, éppen a mai napon, ugyancsak ezen a vonalon utaz­tunk! Sóhajtott, s egy kis szü­netet tartott. Már éppen kér­dezni akartam, hogy mi az ös­­­szefüggés a mai és a tizenöt év­vel ezelőtti nap között, ami­kor újra kezdte: — ... 1944 szeptemberében «került ránk a sor« — mondta. Erre vittek fel bennünket Pest­re, egy marhaszállító vagon­ban. Nyolc családot zsúfoltak be. Az út csak három napig tartott, de mi azt hittük, hogy több, mint az örökkévalóság. Szörnyű még rá emlékezni is! Zoli akkor múlt 3 éves. Úgy emlékszem rá, mint a mai nap­ra, hisz az ilyent nem egykön­­­nyen lehet elfelejteni! A máso­dik napon már alig volt vala­mi élelmünk a vagonban. Zoli egyik reggel egy kis tejet kért, szegénykém mintegy megfeled­kezve a sorsunkról, s az apja úgy beütötte a száját, hogy még maga is megbánta, mert a végén ketten sírtak. Szegény férjem nem bírt belenyugodni abba, hogy: nincs! Inkább nem is akarta hallani a szörnyű szót: Éhes vagyok!... Igen! ez volt az egyik szeptember, a szörnyű szeptember. Akkor is az egyetemre vittem a fiamat. Az élet egyetemére!... Azóta ti­zenöt év telt el. Nekünk sike­rült túlélni a borzalmakat, de a férjem elveszett a munkatábor­ban. Most újra szeptember van! A másik szeptember. Ez már nem a háború, hanem a béke szeptembere! És most újra egyetemre viszem a fiamat: Az igazira... az Eötvös Lóránd Tu­domány Egyetemre! * Marnak a szavak, fojtanak a mondatok. A múlt és a jelen találkozik egy kis vasúti fülké­ben. A két szeptember közül azonban csak az egyik van je­len, a béke szeptembere. A má­sik, csak sötét emlékként bo­rong a levegőben, mint a ciga­rettafüst, mellyel a fiú füstöl­te tele időközben a fülkét. S hogy többet ne jöjjön vissza az a másik szeptember, jelképesen kinyitom az ablakot. A cigaret­tafüst kiáramlik, s eloszlik a hideg éjszaka levegőjében. PALÁNKY LaSZLÓ „CSODAGYEREKEK"... Apróhirdetések A TOLNA MEG­YEI NÉPBOLT nagymányoki fűszer- és vegyes­boltjába, a bányatelepen boltve­zetőt keres. Jelentkezni a Nép­bolt személyzeti osztályán Szek­­szárd, Garay tér 8. (112) SKODA Spartak újszerű álla­potban eladó. Keveset futott 125- ös Danuvia motorkerékpár eladó. Cím: Közállatorvos, Nagykónyi. (113) Vállalatunk azonnali belé­péssel alkalmaz segédmunkásokat vízvezeték, csatorna kiásásá­hoz. Bérezés teljesítmény szerint. Továbbá felveszünk 4 fő 14—16 éves fiatalkorút 4—6 órai munkára. Fizetés 4 órára 300 forint, 6 órára 500 forint. Jelentkezni lehet. Tolna me­gyei Talajerőgazdálkodási Vállalat, Szekszárd, Derítő- Telep. (109) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20­10, 20­11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széll István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél N­ófizetési díj egy hónapra ti Ft TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Ifjú Gárda Bonyhádon Mintegy hatvan taggal műkő­ Tagjai főleg munkásfiatalok, dik Bonyhádon az Ifjú Gárda, zömmel a cipő, illetve a zománc­­amelyet a munkásőrség patronál, gyárból, de tagja számos közép­iskolás fiatal is. Az Ifjú Gárda tagjai rendező­ként működnek közre különböző rendezvényeken, megmozduláso­kon. Több esetben felléptek már táncmulatságokon a rendbontók, a huligánkodásra hajlamos fiata­lok ellen. Gyakorlati kiképzésben is ré­szesülnek az Ifjú Gárda tagjai — belőlük kerül majd ki a munkás­­őr-utánpótlás —, a kiképzést ma­ga a járási munkásőrparancsnok vezeti, amellett politikai képzés­ben is részesülnek. Az Ifjú Gár­dának lánytagjai is vannak, ők külön lányrajt alkotnak. A fiataloknak tetszik ez a meg­bízatás, annak igyekeznek is ko­molyan eleget tenni. Nemrég is­merkedési estet rendeztek a munkásőrökkel. Viselkedésükkel elismerést arattak az idősebbek között. 1959. szeptember 25. HÍREK — Társadalmi munkát vállaltak a bonyhádi gimnázium tanulói a vízmű csatornázási munkálatai­nál. Ezzel eleget tesznek az ifjú­ság a szocializmusért próba egyik követelményének. — Különleges óra. Az ivar­ovói néprajzi múzeumban különleges órát őriznek, amelyet 1783-ban Billetier francia órásmester szer­kesztett. Az óra hosszú időn ke­resztül nem járt, míg végül A. Lotockij, orosz órásmester megja­vította és elindította. Az órának 36 számlapja van, ezekről ponto­san meg lehet tudni, hány óra van Moszkvában, Londonban, Algír­ban, Pekingben, Montevideóban és más városokban. Az óra a Ju­lianus-, Gergely-, mohamedán és zsidó naptár szerint mutatja az időt, sőt azt is le lehet olvasni róla, milyen helyzetben van a Föld a Naphoz képest és hány nap telt el az újhold óta.­­ A felszabadulás előtt a gyön­­ki járásban a lépfene majdnem minden évben jelentős pusztítást végzett az állatállományban. Évente 50—60 szarvasmarha pusz­tult el, sőt volt egy év, amikor csak Gyönkön 14 hullt el ebben a betegségben. Az egyre fokozódó állategészségügyi munkának kö­szönhető, az idén csak egyetlen elhullás volt e betegség miatt a járás területén. —» Nyolcvanmilliomod másod­perc alatt. Leningrádi tudósok olyan gépet szerkesztettek, amely­nek segítségével a legbonyolul­tabb matematikai számítások is elvégezhetők. A gép szinte hihe­tetlen sebességgel végzi a mate­matikai műveleteket: a szorzást és osztást 80 milliomod másod­perc alatt, a gyökvonást 3 ezred másodperc alatt.­­ Az 1954—55-ös tanévben a tamási járás felsőtagozatú ta­nulóinak 63,8 százaléka részesült szakos oktatásban. Ez az arány 72,7 százalékra emelkedett a leg­utolsó időszakig. A jövőben to­vább fejlesztik a szakoktatást, va­lamint több tsz-községben napközi otthonos csoportot szerveznek, s növelik ezeken a helyeken az óvodai csoportok és férőhelyek számát.­­ 1 300 000 ember tanul a bol­gár tanintézetekben, vagyis a köztársaság minden hatodik ál­lampolgára. Bulgáriában minden 10 000 lakosra 56 főiskolai hall­gató jut, holott Angliában csak 17, Fraciaországban 36, Olaszország­ban 34. A közép- és főiskolai vég­zettségűek százalékarányát te­kintve Bulgária az első helyek egyikét foglalja el a világon.­­ A Német Demokratikus Köz­­társaság 30 tagú honvéd művész­együttese ad műsort október 11-én este a Bonyhádi Járási Művelődési Házban. Műsoron zenekari szá­mok, énekkar, szavalatok, jelene­tek, szólószámok szerepelnek. A műsor után tánc lesz, amelyhez a zenét az együttes 10 tagú zene­kara adja. — Tudta-e? A déli sarkvidéken annyi jég van, hogy azzal az egész földet 85 méter vastagságú jégtakaróval lehetne beborítani. — Sok millió facsemetét nevel­­nek a Bikácsi Erdészet nagydorogi és tengelici csemetekertjében. A csemetéket a következő erdőtele­pítésekhez, erdő­felújításokhoz használják fel. — Jó lett volna a szemüveg! Kurt Jürgens, aki a „Kék An­gyal” új filmváltozatában először szerepelt volna filmen szem­üveggel, kijelentette, hogy erre semmi szín alatt sem hajlandó. A producerek azonban az orra alá dugták a szerződést, amelyben ki­fejezetten benne volt, hogy Kurt­­nak szemüveget kell viselnie, — csak nem látta elég jól, hogy mit ír alá! — A tamási járás területén az általános iskolások száma foko­zatos emelkedést mutat. Míg a tanulólétszám 1954—55 végén 4384 volt, napjainkban 4578-ra emelkedett. Ugyanígy emelkedett a tantermek száma is, az akkori 122-ről 121-r­e. A hároméves terv­ben állami és helyi beruházásból a járás területén még tíz helyen építenek tantermeket. — Amerikai jegyszedők új mel­lékkeresete. A drága New York-i Broadway színházak jegyszedői új mellékkeresetre tettek szert. Használt színházjegyeket árulnak vidéki turistáknak, hogy azok ott­hon „felvághassanak” kulturális érdeklődésükkel. — A Regölyi Vegyes KTSZ ter­vében volt többek között négy családi ház építése. A kongresszu­si verseny tiszteletére felajánlot­ták a ktsz tagjai, hogy még né­gyet felépítenek. Ezt is túlszár­nyalták, mert az elmúlt napokban kezdték meg a 11. családi ház építését. Itt jó munkát végeznek Szabó János és Bertus Pál kőmű­vesek. — Kis éji zene az óceánon. A Szunda szigeteken a folyótorko­latok közelében, különösen éjsza­ka rendkívül furcsa, messziről is észlelhető hangok hallatszanak. Megállapították, hogy egy halfajta rendezi ezeket a különös „kon­certeket” éspedig úszóhólyagjá­val. Úgy vélik, hogy talán vala­miféle „szerelmi dalról” van szó, amelyről a halak megisme­rik egymást. E­gy általános tapasztalat konkrét javaslat Bizonyára mindenki volt már olyan nagy tömegrendezvé­nyen, mint mondjuk a Kapos menti napok, vagy — hogy a kö­zelmúlt eseményeiről példálóz­zunk — az őcsényi honvédelmi nap. A legelső, ami ilyen helyen fel­tűnik, az a nagy embertömeg. Ehhez tudni kell, hogy az embe­rek nem véletlenül vetődnek ide, hanem a rendezvényt megelőző szervezés eredményeként. A pla­kátok tömkelege hívja az »érdek­lődőket«, a hangos híradók fárad­hatatlanul agitálnak, a társadal­mi közönségszervezők aktívan tevékenykednek — az emberek pedig, tekintettel, hogy gazdag program ígérkezik, özönlenek a rendezvényre. Igen ám, csak­hogy a törzs­könyvezett növendékbikák, a há­rom méteresre nőtt kender és a bravúros repülőmutatványok szemlélése közben az ember rend­szerint megéhezik és megszomja­zik. Eme állításom valódiságát nem kívánom különösebben bi­zonygatni, tekintettel, arra a mindenki által tudott tényre, hogy a jóllakottság érzése nem tart örökké. Az emberek viszont éhségük és szomjúságuk csillapítására rendszerint nem hoztak semmit sem magukkal hazulról, mivel a plakátok a gazdag program mel­lett büféket, ételeket, italokat is ígértek. Némelyik plakát egész étvágygerjesztő karikatúrával ér­zékeltette, hogy a rendezvényen többek között milyen evési és ivási lehetőségek lesznek majd. De aztán mi történik a való­ságban? A sörpavilonban százak tolon­ganak és az »érdeklődők« nagy része pedig megriadva a nagy tömegtől, szomjasan visszafordul. Az ételeknél? Erről meg jobb nem beszélni, mert ezért való­ságos közelharc folyik: veszeke­dés alakul ki a vásárló és vásár­ló, ezenkívül a vásárló és az el­adó között, amiért negyedórás várakozás után nem őt szolgálják ki, hanem azt a másikat, aki bi­zonyára ismerős, ezenkívül az a hölgy is kapott, mert neki pedig szép szemei vannak és mert bá­josan mosolygott. A tolongás, várakozás után már nem, vagy csak alig jut idő az állami gazdaság tenyészkancái­­nak, valamint a helikopter meg­tekintésére. Aki pedig nem to­long, az éhezik és szomjazik, ne­ki pedig délfelé már egyszerűen nincs fizikai­ ereje­ ahhoz, hogy felkeresse a gépparkot és ala­posan szemügyre vegye a zeto­­rokat, meg az előhántós ekét. Arról nem is beszélve, hogy a honvédelmi rapen már nem vár­ja meg a délutáni lovasbemuta­­tót. Hát kedves rendezők — és most következik a konkrét ja­vaslat — ha már »szerveznek« ilyen rendezvényeket, amiért egyébként hála és köszönet, — miért nem gondoskodnak arról is, hogy ott biztosítani tudják maguknak az emberek a létfenn­tartási szükségleteiket? Ha úgy szerveznek valamit, hogy oda 20 000 ember jöj­jön össze, akkor ennek arányában kell az ellátás­ról is gondoskodni — ez elemi dolog. — Pardon egy pillanatra... Kollégám szólt hozzám, aki a gép fölé hajolva olvasta e soro­kat. — Hát a mezőgazdasági kiállí­tásról megfeledkeztél? — Igen, tulajdonképpen ott kel­lett volna kezdenem, mert ott is csak ígéret maradt a sok étel és ital. Képtelenség volt odafura­­kodni egy étel, vagy ital pavi­lonhoz. Végül az ember holtfá­­radtan és éhesen — visszafor­dult. Még arra sem jutott ereje, hogy ajándékot vásároljon, mert ott is­ tömeg volt. Ezért aztán itthon volt kénytelen megvásá­rolni a mezőgazdasági kiállítás­ról ajándéknak szánt porcelán­­mókuskát. — Ezt miért nem írtad meg? — Mert hátha legközelebb még ennyi éhség- és szomjúságoltó le­hetőségről sem gondoskodnak... Bődei Ferenc Könyvismertetés Szentiványi Kálmán: AZ ELŐÉNEKES (Szépirodalmi) A kötet alapszíne: a humor. Humoros, a címadó novella — egy kudarcba fúlt búcsújávas mu­latságos története. Humoros az egyik kisregény, a Hadjárat a macskád ellen. De a többi novel­la is szinte mind humoros, igaz, a humor sokféle árnyalatában, a burleszktől irónián és szatírán át egészen a lírába oldódó derűig. Mégis legtöbbet mondó s legizgal­masabb írása, a Hazatérés című kisregény komoly tárgyat dolgoz fel, elmélyült, gazdag lélekrajz­­zal: egy 1944-ben disszidált fia­talember hazatérészt 1955-ben, az amnesztiarendelet után.

Next