Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-25 / 225. szám
I Két szeptmber Az első osztályú fülkében négyen voltunk. A katona, aki Nagykanizsáról ment haza szabadságra, s a vonat monoton kattogásán elszunnyadva átadta magát álomországnak, az anya és fia, aki velem szemben ültek, s jómagam, ki Budapestre igyekeztem. Csend volt, csak a katona egyenletes szuszogása és a vonat zakatolása töltötte be a fülke levegőjét. Minthogy az ember társas lény, s csak ideigóráig szereti a magányt, beszélgetésbe elegyedtem az anyával, aki egy Nők Lapjából kivágott mintát horgolgatott. — Meddig, meddig? — érdeklődtem tőle. — Felmegyünk Pestre! — válaszolta — felkísérem a fiamat az egyetemre. Most leszel elsőéves? — fordultam a fiúhoz, aki egy napilapot olvasott. — Igen! — válaszolta, s meg sem várva a további kérdezést, hozzátette: — Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem latin—magyar szakára vettek fel! Az anya, aki nyilván nem kis büszkeséggel ült mellette, szeretettel simogatta meg fia fejét. Milyen kiszámíthatatlan is az élet! Tizenöt esztendővel ezelőtt, éppen a mai napon, ugyancsak ezen a vonalon utaztunk! Sóhajtott, s egy kis szünetet tartott. Már éppen kérdezni akartam, hogy mi az összefüggés a mai és a tizenöt évvel ezelőtti nap között, amikor újra kezdte: — ... 1944 szeptemberében «került ránk a sor« — mondta. Erre vittek fel bennünket Pestre, egy marhaszállító vagonban. Nyolc családot zsúfoltak be. Az út csak három napig tartott, de mi azt hittük, hogy több, mint az örökkévalóság. Szörnyű még rá emlékezni is! Zoli akkor múlt 3 éves. Úgy emlékszem rá, mint a mai napra, hisz az ilyent nem egykönnyen lehet elfelejteni! A második napon már alig volt valami élelmünk a vagonban. Zoli egyik reggel egy kis tejet kért, szegénykém mintegy megfeledkezve a sorsunkról, s az apja úgy beütötte a száját, hogy még maga is megbánta, mert a végén ketten sírtak. Szegény férjem nem bírt belenyugodni abba, hogy: nincs! Inkább nem is akarta hallani a szörnyű szót: Éhes vagyok!... Igen! ez volt az egyik szeptember, a szörnyű szeptember. Akkor is az egyetemre vittem a fiamat. Az élet egyetemére!... Azóta tizenöt év telt el. Nekünk sikerült túlélni a borzalmakat, de a férjem elveszett a munkatáborban. Most újra szeptember van! A másik szeptember. Ez már nem a háború, hanem a béke szeptembere! És most újra egyetemre viszem a fiamat: Az igazira... az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemre! * Marnak a szavak, fojtanak a mondatok. A múlt és a jelen találkozik egy kis vasúti fülkében. A két szeptember közül azonban csak az egyik van jelen, a béke szeptembere. A másik, csak sötét emlékként borong a levegőben, mint a cigarettafüst, mellyel a fiú füstölte tele időközben a fülkét. S hogy többet ne jöjjön vissza az a másik szeptember, jelképesen kinyitom az ablakot. A cigarettafüst kiáramlik, s eloszlik a hideg éjszaka levegőjében. PALÁNKY LaSZLÓ „CSODAGYEREKEK"... Apróhirdetések A TOLNA MEGYEI NÉPBOLT nagymányoki fűszer- és vegyesboltjába, a bányatelepen boltvezetőt keres. Jelentkezni a Népbolt személyzeti osztályán Szekszárd, Garay tér 8. (112) SKODA Spartak újszerű állapotban eladó. Keveset futott 125- ös Danuvia motorkerékpár eladó. Cím: Közállatorvos, Nagykónyi. (113) Vállalatunk azonnali belépéssel alkalmaz segédmunkásokat vízvezeték, csatorna kiásásához. Bérezés teljesítmény szerint. Továbbá felveszünk 4 fő 14—16 éves fiatalkorút 4—6 órai munkára. Fizetés 4 órára 300 forint, 6 órára 500 forint. Jelentkezni lehet. Tolna megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat, Szekszárd, Derítő- Telep. (109) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 2010, 2011 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széll István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Nófizetési díj egy hónapra ti Ft TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Ifjú Gárda Bonyhádon Mintegy hatvan taggal műkő Tagjai főleg munkásfiatalok, dik Bonyhádon az Ifjú Gárda, zömmel a cipő, illetve a zománcamelyet a munkásőrség patronál, gyárból, de tagja számos középiskolás fiatal is. Az Ifjú Gárda tagjai rendezőként működnek közre különböző rendezvényeken, megmozdulásokon. Több esetben felléptek már táncmulatságokon a rendbontók, a huligánkodásra hajlamos fiatalok ellen. Gyakorlati kiképzésben is részesülnek az Ifjú Gárda tagjai — belőlük kerül majd ki a munkásőr-utánpótlás —, a kiképzést maga a járási munkásőrparancsnok vezeti, amellett politikai képzésben is részesülnek. Az Ifjú Gárdának lánytagjai is vannak, ők külön lányrajt alkotnak. A fiataloknak tetszik ez a megbízatás, annak igyekeznek is komolyan eleget tenni. Nemrég ismerkedési estet rendeztek a munkásőrökkel. Viselkedésükkel elismerést arattak az idősebbek között. 1959. szeptember 25. HÍREK — Társadalmi munkát vállaltak a bonyhádi gimnázium tanulói a vízmű csatornázási munkálatainál. Ezzel eleget tesznek az ifjúság a szocializmusért próba egyik követelményének. — Különleges óra. Az ivarovói néprajzi múzeumban különleges órát őriznek, amelyet 1783-ban Billetier francia órásmester szerkesztett. Az óra hosszú időn keresztül nem járt, míg végül A. Lotockij, orosz órásmester megjavította és elindította. Az órának 36 számlapja van, ezekről pontosan meg lehet tudni, hány óra van Moszkvában, Londonban, Algírban, Pekingben, Montevideóban és más városokban. Az óra a Julianus-, Gergely-, mohamedán és zsidó naptár szerint mutatja az időt, sőt azt is le lehet olvasni róla, milyen helyzetben van a Föld a Naphoz képest és hány nap telt el az újhold óta. A felszabadulás előtt a gyönki járásban a lépfene majdnem minden évben jelentős pusztítást végzett az állatállományban. Évente 50—60 szarvasmarha pusztult el, sőt volt egy év, amikor csak Gyönkön 14 hullt el ebben a betegségben. Az egyre fokozódó állategészségügyi munkának köszönhető, az idén csak egyetlen elhullás volt e betegség miatt a járás területén. —» Nyolcvanmilliomod másodperc alatt. Leningrádi tudósok olyan gépet szerkesztettek, amelynek segítségével a legbonyolultabb matematikai számítások is elvégezhetők. A gép szinte hihetetlen sebességgel végzi a matematikai műveleteket: a szorzást és osztást 80 milliomod másodperc alatt, a gyökvonást 3 ezred másodperc alatt. Az 1954—55-ös tanévben a tamási járás felsőtagozatú tanulóinak 63,8 százaléka részesült szakos oktatásban. Ez az arány 72,7 százalékra emelkedett a legutolsó időszakig. A jövőben tovább fejlesztik a szakoktatást, valamint több tsz-községben napközi otthonos csoportot szerveznek, s növelik ezeken a helyeken az óvodai csoportok és férőhelyek számát. 1 300 000 ember tanul a bolgár tanintézetekben, vagyis a köztársaság minden hatodik állampolgára. Bulgáriában minden 10 000 lakosra 56 főiskolai hallgató jut, holott Angliában csak 17, Fraciaországban 36, Olaszországban 34. A közép- és főiskolai végzettségűek százalékarányát tekintve Bulgária az első helyek egyikét foglalja el a világon. A Német Demokratikus Köztársaság 30 tagú honvéd művészegyüttese ad műsort október 11-én este a Bonyhádi Járási Művelődési Házban. Műsoron zenekari számok, énekkar, szavalatok, jelenetek, szólószámok szerepelnek. A műsor után tánc lesz, amelyhez a zenét az együttes 10 tagú zenekara adja. — Tudta-e? A déli sarkvidéken annyi jég van, hogy azzal az egész földet 85 méter vastagságú jégtakaróval lehetne beborítani. — Sok millió facsemetét nevelnek a Bikácsi Erdészet nagydorogi és tengelici csemetekertjében. A csemetéket a következő erdőtelepítésekhez, erdőfelújításokhoz használják fel. — Jó lett volna a szemüveg! Kurt Jürgens, aki a „Kék Angyal” új filmváltozatában először szerepelt volna filmen szemüveggel, kijelentette, hogy erre semmi szín alatt sem hajlandó. A producerek azonban az orra alá dugták a szerződést, amelyben kifejezetten benne volt, hogy Kurtnak szemüveget kell viselnie, — csak nem látta elég jól, hogy mit ír alá! — A tamási járás területén az általános iskolások száma fokozatos emelkedést mutat. Míg a tanulólétszám 1954—55 végén 4384 volt, napjainkban 4578-ra emelkedett. Ugyanígy emelkedett a tantermek száma is, az akkori 122-ről 121-re. A hároméves tervben állami és helyi beruházásból a járás területén még tíz helyen építenek tantermeket. — Amerikai jegyszedők új mellékkeresete. A drága New York-i Broadway színházak jegyszedői új mellékkeresetre tettek szert. Használt színházjegyeket árulnak vidéki turistáknak, hogy azok otthon „felvághassanak” kulturális érdeklődésükkel. — A Regölyi Vegyes KTSZ tervében volt többek között négy családi ház építése. A kongresszusi verseny tiszteletére felajánlották a ktsz tagjai, hogy még négyet felépítenek. Ezt is túlszárnyalták, mert az elmúlt napokban kezdték meg a 11. családi ház építését. Itt jó munkát végeznek Szabó János és Bertus Pál kőművesek. — Kis éji zene az óceánon. A Szunda szigeteken a folyótorkolatok közelében, különösen éjszaka rendkívül furcsa, messziről is észlelhető hangok hallatszanak. Megállapították, hogy egy halfajta rendezi ezeket a különös „koncerteket” éspedig úszóhólyagjával. Úgy vélik, hogy talán valamiféle „szerelmi dalról” van szó, amelyről a halak megismerik egymást. Egy általános tapasztalat konkrét javaslat Bizonyára mindenki volt már olyan nagy tömegrendezvényen, mint mondjuk a Kapos menti napok, vagy — hogy a közelmúlt eseményeiről példálózzunk — az őcsényi honvédelmi nap. A legelső, ami ilyen helyen feltűnik, az a nagy embertömeg. Ehhez tudni kell, hogy az emberek nem véletlenül vetődnek ide, hanem a rendezvényt megelőző szervezés eredményeként. A plakátok tömkelege hívja az »érdeklődőket«, a hangos híradók fáradhatatlanul agitálnak, a társadalmi közönségszervezők aktívan tevékenykednek — az emberek pedig, tekintettel, hogy gazdag program ígérkezik, özönlenek a rendezvényre. Igen ám, csakhogy a törzskönyvezett növendékbikák, a három méteresre nőtt kender és a bravúros repülőmutatványok szemlélése közben az ember rendszerint megéhezik és megszomjazik. Eme állításom valódiságát nem kívánom különösebben bizonygatni, tekintettel, arra a mindenki által tudott tényre, hogy a jóllakottság érzése nem tart örökké. Az emberek viszont éhségük és szomjúságuk csillapítására rendszerint nem hoztak semmit sem magukkal hazulról, mivel a plakátok a gazdag program mellett büféket, ételeket, italokat is ígértek. Némelyik plakát egész étvágygerjesztő karikatúrával érzékeltette, hogy a rendezvényen többek között milyen evési és ivási lehetőségek lesznek majd. De aztán mi történik a valóságban? A sörpavilonban százak tolonganak és az »érdeklődők« nagy része pedig megriadva a nagy tömegtől, szomjasan visszafordul. Az ételeknél? Erről meg jobb nem beszélni, mert ezért valóságos közelharc folyik: veszekedés alakul ki a vásárló és vásárló, ezenkívül a vásárló és az eladó között, amiért negyedórás várakozás után nem őt szolgálják ki, hanem azt a másikat, aki bizonyára ismerős, ezenkívül az a hölgy is kapott, mert neki pedig szép szemei vannak és mert bájosan mosolygott. A tolongás, várakozás után már nem, vagy csak alig jut idő az állami gazdaság tenyészkancáinak, valamint a helikopter megtekintésére. Aki pedig nem tolong, az éhezik és szomjazik, neki pedig délfelé már egyszerűen nincs fizikai ereje ahhoz, hogy felkeresse a gépparkot és alaposan szemügyre vegye a zetorokat, meg az előhántós ekét. Arról nem is beszélve, hogy a honvédelmi rapen már nem várja meg a délutáni lovasbemutatót. Hát kedves rendezők — és most következik a konkrét javaslat — ha már »szerveznek« ilyen rendezvényeket, amiért egyébként hála és köszönet, — miért nem gondoskodnak arról is, hogy ott biztosítani tudják maguknak az emberek a létfenntartási szükségleteiket? Ha úgy szerveznek valamit, hogy oda 20 000 ember jöjjön össze, akkor ennek arányában kell az ellátásról is gondoskodni — ez elemi dolog. — Pardon egy pillanatra... Kollégám szólt hozzám, aki a gép fölé hajolva olvasta e sorokat. — Hát a mezőgazdasági kiállításról megfeledkeztél? — Igen, tulajdonképpen ott kellett volna kezdenem, mert ott is csak ígéret maradt a sok étel és ital. Képtelenség volt odafurakodni egy étel, vagy ital pavilonhoz. Végül az ember holtfáradtan és éhesen — visszafordult. Még arra sem jutott ereje, hogy ajándékot vásároljon, mert ott is tömeg volt. Ezért aztán itthon volt kénytelen megvásárolni a mezőgazdasági kiállításról ajándéknak szánt porcelánmókuskát. — Ezt miért nem írtad meg? — Mert hátha legközelebb még ennyi éhség- és szomjúságoltó lehetőségről sem gondoskodnak... Bődei Ferenc Könyvismertetés Szentiványi Kálmán: AZ ELŐÉNEKES (Szépirodalmi) A kötet alapszíne: a humor. Humoros, a címadó novella — egy kudarcba fúlt búcsújávas mulatságos története. Humoros az egyik kisregény, a Hadjárat a macskád ellen. De a többi novella is szinte mind humoros, igaz, a humor sokféle árnyalatában, a burleszktől irónián és szatírán át egészen a lírába oldódó derűig. Mégis legtöbbet mondó s legizgalmasabb írása, a Hazatérés című kisregény komoly tárgyat dolgoz fel, elmélyült, gazdag lélekrajzzal: egy 1944-ben disszidált fiatalember hazatérészt 1955-ben, az amnesztiarendelet után.