Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-23 / 249. szám
1959. október 23. Erről is beszélni kell A közömbös Kamaran úr közömbös ember. Ez alatt természetesen nem értendő az, hogy nem lehet kihozni a sodrából, mert amikor azt mondják neki munkatársai, hogy drága barátunk, gyere velünk te is néhány óra társadalmi munkát végezni a lakásépítkezésen, elfutja a pulykaméreg és nekivörösödve tiltakozik. Persze, néhány perc múlva aztán kissé higgadtabban próbálja megmagyarázni, hogy neki fontos elfoglaltsága van otthon vasárnap, vendégek érkeznek és velük kell tölteni az egész napot. Egyébként szívesen menne, de hát a vendég, az vendég. »► Közömbössége« másutt is megnyilvánul, olyan helyeken, ahol politikáról van szó. Néha betér a cukrászdába, ahol már törzstársaságot alakított ki maga köré néhány kispolgárból, s velük szemben adja a közömbösét. Úgymond semleges... A jó múltkor is — abban az időben történt, amikor a Lunyik III. elindult a világűrbe, s az emberek élénk kíváncsisággal várták a jelentéseket, hogy milyen eredménnyel jár az út . Kamaran úr társaságában is szóba került a világraszóló esemény. Egy ideig csak hallgatott, szipkája végét rágcsálva sárgult fogaival, de amikor asztaltársaságának egyik tagja megjegyezte, hogy ezek az oroszok azért mégis csak tudnak, kirántotta fogai közül a szipkát. — Hagyjátok a politikát! Elegem van belőle a hivatalban is!... —■ (A hivatalban pedig azzal kerüli ki a hasonló beszélgetést, hogy elege van már belőle, hisz a cukrászdában is folyton erről folyik a vita.) Nehezen elképzelhető az olyan ember, akit egyáltalán nem érdekel a politika. Kamarán úr lenne talán az egyetlen ilyen, aki mint egyénsemleges? Nem! Hogy ő sem az, az kiderült az előbb említett cukrászdai beszélgetés után néhány perccel, hogy Nyugat azért mégis Nyugat, mert ott mindenkinek van »kocsija«. S a kocsit nagy sóhaj közepette mondta ki és amikor egyik társa megjegyezte, hogy »itt is vehetsz« megrántotta a vállát és így szólt: — Ezek a kocsik nyomába sem léphetnek az amerikai autóknak... Szóval Kamarán úr mégsem közömbös egészen. Csak esetenként amikor arról van szó, hogy szocialista rendszerünk milyen eredményeket ért el, vagy milyen eredmények születnek a testvérnépek keze nyomán, akkor teteti a közömbösséget és kerüli a politizálást. Amikor viszont a Nyugat »eredményeiről« van szó, megélénkül. No, de mit mond majd Kamarán úr akkor, ha teljesen kicsúszik a lába alól a talaj?... (huni) Burgonyaválogatás közben Az énekszó kihallatszik egészen az országútig. Leáll a gépkocsink. Az élttől alig száz méternyire, a kazlak árnyékában nagy csapat lányt és néhány férfit találok. Burgonyát válogatnak. Leülök a burgonyaválogatók közé. Megindul a beszélgetés. Jobbkéz felőli szomszédom, Kocka János, a Vörös Sugár Termelőszövetkezet elnöke, balfelől és előttem Esküdt János, Paczai Mária, Bőt Ilona és Ajbek Anna ülnek. Az elnök a kazlaktól alig pár lépésnyire lévő zöldellő táblára mutat. — Látja azt a vetést? — Igen. — Ez Dombóvár legszebb búzavetése! Esküdt János elneveti magát. — A szomszédos termelőszövetkezetek tagjai féltek az új keresztsoros szovjet vetőgéptől, s most vakarhatják a fejüket. — Miért? — Úgy volt, tudja — veszi át a szót újból az elnök —, hogy senki sem akarta elfogadni a környező termelőszövetkezetek közül a gépállomástól ezeket az újfajta, keresztsoros, szovjet vetőnépeket. Mi elfogadtuk. A kikelt vetés bizonyíték arra, hogy kiváló gépek. — Hogy állnak a vetéssel? — Mindent elvetettünk már. Kétszázhuszonnyolc holdon zöldell a búzánk! De most a lányoké a szó: — Valamennyien tagjai a KISZ munkacsapatnak? — Igen. — És milyen eredményt ért el a munkacsapat? A kérdésre Báth Ilonka válaszol. — Elértük azt a teljesítményt, ami a felnőtt férfiak számára van előírva. — Hányan vannak a munkacsapatban? — Tizennyolcan. — És mennyi lesz az átlagos munkaegység teljesítmény? — Kétszázötven-háromszáz munkaegysége mindegyikünknek meglesz! — feleli Paczai Mária. — Hogy tudják ezt az eredményt elérni? — Úgy, hogy soha nem hiányzunk a munkából és ha szükség van rá, még vasárnap is dolgozunk. — Mi a téli programjuk? A lányok nevetnek a kérdésen, aztán kórusban válaszolnak. — Színdarabot tanulunk, moziba járunk és »rokizunk« is! Amikor a gépkocsink indulni készül, ismét felcsendül a nóta a kazlak tövében. A lányok hangja viszi a prímet. A salzburgi ünnepi játékok új elnöke A salzburgi ünnepi játékok kuratóriuma Dr. Bernard Paumgartnert, a salzburgi Mozarteum igazgatóját kérte fel a salzburgi ünnepi játékok elnöki tisztségére. A kuratórium ugyanakkor tudomásul vette Karajannak, az ünnepi játékok művészeti vezetőjének műsortervét az 1960-as évre. Könyvismertetés Váradi—Vargha: Traktorok — autók. A mű az Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karának tankönyve. Kézikönyvként, útmutatóként használhatják azonban a mezőgazdaságban dolgozó műszaki szakemberek is. Részletesen leírja a könyv a traktorok és autók szerkezetét, üzemeltetési feltételeit. Foglalkozik gazdaságossági számításokkal is* , Csehszlovákia színházi kultúrája A háború előtt Csehszlovákiában 52 színház működött. 1937- ben mintegy ötmillió látogató nézett végig 14 000 előadást. Azóta a színházak száma 50 százalékkal megnövekedett és 1959 első felében majdnem 16 000 előadást tartottak. A látogatók száma meghaladja a hétmilliót. Az előadások közül 413 bemutató volt. Olvasd a TOLNA MEGYEI Népújságot! TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s fl burgonya és a zöldségfélék felvásárlásáról, a szerződéses termeltetés idei tapasztalatairól nyilatkozik Kovács József elvtárs, a MÉK igazgatója Kovács József elvtárs, a MÉK igazgatója a felvásárlások helyzetéről és a szerződéses termeltetés kérdéséről nyilatkozott lapunk munkatársának. — Köztudomású, hogy jelenleg a MÉK legfontosabb feladata a szerződéses és a szabad burgonya felvásárlása. Szeretnénk megtudni, hogyan halad a burgonyafelvásárlás megyénkben? — Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni a burgonyafelvásárlás nagy jelentőségét. A felvásárolt burgonyából látjuk el a fővárost és az iparvidékeket, elégítjük ki az élelmiszeripar (szesz-, keményítő-, konzervgyárak) nyersanyag igényeit és tartalékokat képzünk megyénkben a nem termelő fogyasztók téli ellátására. A leszerződött burgonyamennyiség nem elégíti ki teljesen a szükségleteket, ezen kívül még szabadon is kell felvásárolnunk. Az egyéni parasztok és a termelőszövetkezetek nagy része eladja felesleges burgonyakészleteit. A naki TJj Élet, a simontornyai Kossuth, a fürgetli Dózsa, az iregszemcsei Új Élet termelőszövetkezetek például a szerződött mennyiségekenkívül is eladták felesleges burgonyájukat. Vannak azonban olyan tapasztalatok is, hogy különböző csatornákon kivándorol a burgonya a megyéből. Egyes budapesti vállalatok a kereskedelmi szervek megkerülésével vásárolnak fel burgonyát megyénkben üzemi konyhájuk részére, és sok esetben árfelhajtó tevékenységet is folytatnak. Ezek a pesti vállalatok megsértik a szocialista kereskedelmi erkölcsöt, tevékenységük zavarja a tervszerű elosztást, a szükségletek tervszerű kielégítését. Annak ellenére, hogy jó volt az idei burgonyatermés és van elég burgonya, sok egyéni paraszt felesleges tartalékokat képez, gondolván, hogy az árak majd felemelkednek. Akik áremelkedésre számítanak, csalódni fognak, mert az állami gazdaságoktól és a termelőszövetkezetektől kapunk annyi burgonyát, hogy szilárdan tartani tudjuk az árakat. — Jelenleg milyen egyéb cikkeket vásárol fel még a MÉK megyénkben? — A burgonya mellett korlátlanul vásárolunk sárgarépát, petrezselymet, őszi káposztát és vöröshagymát. Ennél a kérdésnél szeretném felhívni a termelők figyelmét a minőségre. Csak megfelelő minőségű, I. és II. osztályú árukat tudunk átvenni, ezért fontos eladás előtt a termények válogatása, osztályozása. — Lesz-e elég alma télire? Biztosítható-e megyénk almaellátása. — Megyénkben kevés alma terem, az itteni termés nem fedezi a szükségleteket. Szabolcs megyéből hozunk be almát, eddig 30 vagonnal kaptunk és még tudunk Szabolcsból 10 vagonnal beszerezni. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy minél több almát tudjunk behozni, s így kielégíthessük a fogyasztók ilyen irányú szükségleteit. A felvásárlásokról kapott információ után rátértünk a szerződéses termeltetés kérdéseire. Arra, hogy milyen előnyökkel jár a szerződéses termelés, Kovács elvtárs a következőket válaszolta: “ A szerződéses termelés előnyei kétirányúak. Egyrészt előnyös a termelőknek, másrészt pedig a népgazdaságnak. A termelőknek azért előnyös, mert biztosítja az értékesítést. Idén például rengeteg tavaszi káposzta termett, a holdankénti átlagtermés háromszorosa volt a tavalyinak. Komoly gondot okozott a vártnál több káposzta értékesítése. A MÉK a 11 vagon szerződéses káposztát ennek ellenére hiánytalanul átvette a termelőktől és rendes áron kifizette. Még a szerződésen kívül kilenc vagon tavaszi káposztát is átvettünk, s ezzel is csökkentettük a termelők értékesítési nehézségeit. Előnyös a termelőknek a szerződéses termelés azért is, mert védőárakat, nagyüzemi felárat, szerződéses felárat és árréstérítést biztosítunk, így nemcsak az értékesítést, hanem a megfelelő árbevételt is garantáljuk a termelőknek. A népgazdaságnak azért előnyös a szerződéses termelés, mert a szerződésre termelt árukkal tervszerűen gazdálkodhatunk. — Idén milyen tapasztalatokat szereztek a szerződéses termeltetés területén? — Az idei időjárás nagyon szeszélyes volt. A nyár eleji esőzések, s most ősszel a korai ködök, fagyok meglepetéseket és károkat okoztak a temetőknek is és nekünk is. Ennek ellenére szerződő feleink véleménye az, hogy érdemes és kifizetődő volt a szerződéses zöldségtermelés. Komoly gondot okozott idén nekünk a tárolóhiány. Nem volt olyan helyünk, ahol a felvásárolt árukat átdolgozhattuk volna, ahol az értékesítés legmegfelelőbb idejét kivárhattuk volna. Jövőre ez a nehézség megoldódik. Még az idei évben megkezdünk két raktárat építeni hűtőtérrel — egyet Pincehelyen, egyet Szekszárdon. Ez a két raktár jóval eredményesebbé teszi munkánkat. Hiba volt idén a szerződéses termelésben az is, hogy nem profilíroztuk kellőképpen a termelőszövetkezeteket. Egy-egy tsz sokféle cikket termelt kis területen. A jövő évben azon leszünk, hogy az egyes tsz-eknél megfelelő profilt alakíthassunk ki, hogy ezzel is kihasználjuk a nagyüzemek adta lehetőségeket, gazdaságosabbá tegyük a termelést és az értékesítést. — Milyen profilok kialakítását tervezik? — Megyénk hagyományos főbb termelt zöldségfajtái: a zöldborsó és zöldbab Dunaföldvár—Fadd térségében; a pataj Dunaföldváron és a dombóvári járásban; az az uborka a paksi és a szekszárdi járásban, a zöldpaprika Belecska térségében és a szekszárdi járásban, Mözsön és Tengelicen országos hírű. Ezeket a hagyományokat javasoljuk a termelőszövetkezeteknek tovább fejleszteni. A profilírozás területén az idei évben gazdag tapasztalatokat szereztünk. Például a belecskai Szabadság és a szekszárdi Béke Tsz-ek paprikája, a tengelici Petőfi Tsz káposztája, a dunaföldvári Alkotmány és a kurdi Éj Élet Tsz zöldborsója kitűnő termelési eredményeket hozott. Ezeknek a hagyományoknak és tapasztalatoknak megfelelően a jövő évi kötéseknél azon leszünk, hogy egy-egy tsz-szel két-három cikkféleség nagy területen való termelésére kötünk szerződést. Az itt termelt termékeket szállítjuk el, a kisebb területen termelt cikkekből pedig a helyi szükségleteket igyekszünk majd kielégíteni. — Vannak-e tervek, elgondolások a termelőszövetkezetek kertészeteinek fellendítésére? — Egyéni javaslataim lennének. Jó lenne a kertészeti szakembereket tovább képezni téli tanfolyamokon. Ezeken a tanfolyamokon a MÉK szakemberei is szívesen tartanának előadásokat.. Aztán tapasztalatcseréket, bemutatókat kellene szervezni és tovább fokozni a tsz-ek ez irányú szakmai instruálását. — fejezte be nyilatkozatát Kovács József elvtárs, a MÉK Tolna megyei igazgatója. Gy. J. A. Tolsztoj: Jk § N 1 Jk (1) EGY KÜLÖNÖS HIRDETÉS A Krasznije Zori utcán különös hirdetés jelent meg: kis, szürke papírlap, melyet egy gazdátlanul álló, ütött-kopott ház falára szögezett valaki. Archibald Skiles, az egyik amerikai lap tudósítója arrafelé menet egy mezítlábas fiatalasszonyra figyelt fel. Tiszta kartonruha volt rajta, olvasgatta a hirdetést, miközben hangtalanul mozgott az ajka. Fáradt, kedves arcán nyoma sem volt a csodálkozásnak, sötétkék szerpe közönyösen nézett s valami furcsa fény csillogott benne. Hátrasimította göndör, makrancos fürtjeit, felemelte zöldségeskosarát a járdáról és átment az utca túlsó oldalára. A hirdetés rászolgált az érdeklődésre. Skiles kíváncsian elolvasta, közelebb lépett, megdörgölte a szemét, aztán újra elolvasta. — Twenty three — dünnyögte végül. Ez olyasmit jelentett nála, hogy »a fene esne meg, őrültségeimmel együtt«. A hirdetés így hangzott: »M. Sz. Lesz mérnök felkéri mindazokat, akik hajlandók augusztus 18-án a Marsba repülni vele, hogy este hat és nyolc óra között keressék fel személyes megbeszélés végett. Zsdanovrakpart 11., az udvarban«. Mindez roppant egyszerűen és hétkónapian szólt. A cédula szövegét közönséges tintaceruzával írták. Skiles önkénytelenül a pulzusához kapott. Normális. Időmérőjére pillantott: 192... augusztus 14-e, öt óra tíz perc. Skiles már felkészült rá, hogy férfias nyugalommal fogadjon mindent, ami csak történhet ebben az őrült városban. De a kopott falra szegezett hirdetés — enyhén szólva — megzavarta. A néptelen Krasznije Zori utcán fújdogált a szél Az emeletes házak üresen tátongó vagy bedeszkázott ablakai vakon meredtek, egyetlen fej sem kandikált ki rajtuk. Az utca túlsó oldalán álldogáló fiatalasszony ismét letette kosarát és Skilest nézegette. Kedves arca nyugodt volt és nagyon fáradt. Skiles ábrázatán rángatóztak az izmok. Használt borítékot szedett elő, arra írta Lösz címét. A hirdetés előtt eközben vállas férfi állt meg. Katonanadrágot, evetlen posztóinget és lábszártekercset viselt. Hajadonfőtt volt, és kezét, melynek szokatlan lehetett a semmittevés, zsebre rakta. Széles tarkóján megfeszültek az izmok, amikor a hirdetést olvasta. — No, ez aztán... ez nekiiramodott... egyenesen a Marsba! — mormolta elégedetten és Skiles felé fordította gondtalan, napbarnította képét. Halántékát fehér forradás szelte át. Szürkés-