Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-07 / 235. szám

II1 IMS. október 7, TOL­NA MEGYÉIT NÉPÚJSÁG8 Terveznek, számolnakA legutóbbi közgyűlésen a kollektíva előtt dicsérte meg a sárpilisi Új Március Tsz vezetősége Steller János bácsit és nyolctagú munkacsapatát. A munkacsapat rá is szolgált a di­cséretre. Úgy dolgozik, hogy bár­ki példát vehet összeforrottsá­­gukról, munkaszeretetükről. — A nyári nagy munkák, az aratás idején alakult ki a mun­kacsapat tagjai között az össze­fogás. A parasztemberben meg­van a törekvés, ha látja munká­ja hasznát. Mi pedig láttuk és számoltunk. Az idén 270 holdon termeltünk lucernát. A magból holdanként 15 mázsa búzaérté­ket kaptunk, nem beszélve a jól sikerült szénáról. Jövőre 100 holddal többet vetünk lucerná­ból, s addig, amíg igen sokan a tagok közül — nem látva az a hasznát — ágáltak, mi a veze­tőséget támogattuk, mert jónak találjuk a tervet. Többször folyt vita arról is, hogy előlegként miből mennyit osszunk. Így volt ez az aratás után, a búza osztá­sánál, de ezt tapasztaljuk a bur­gonya osztásánál is. Valaki azt híresztelte, hogy burgonyából munkaegységenként 5—6 kilo­grammot osztanak. A mi vélemé­nyünk szerint ez sok. Felesleges a burgonyát elkótyavetyélni, in­kább etessük fel, neveljünk több állatot, így sokkal nagyobb haszonhoz jutunk — mondja Steller János bácsi, akivel kuko­ricaszedés közben beszélgetünk. A nyolctagú munkacsapat tag­jai mint egyénileg dolgozó pa­rasztok is jól gazdálkodtak. A munkacsapat kommunista vete­rán vezetője, Steller János elv­társ 11 hold földdel, szép pár fiatal lóval, tehénnel, sertéssel lépett a tsz-be a tavasz folya­mán. Hozzá hasonlóan a munka­csapat többi tagjának, Patkó Jó­zsefnek, Nyéki Mihálynak, de a többieknek is 11, illetve 6 hold földjük volt. A munkacsapat tag­jai között élénk versenyszellem­­ alakult ki olyan formán, hogy éber figyelemmel kísérik, ha­vonta ki mennyi munkaegységet szerzett. Ezt a versenyszellemet az asszonyok is táplálják, akik tapasztalatcsere formájában megbeszélik, melyiknek a férje vitt haza több pénzt a havi munkaegység-elosztás során. Azt mondani sem kell, hogy havi 600—700 forint pénzelőleg csa­ládonként rendszeresen megvan. S­teller János bácsi és mun­kacsapatának tagjai nem tanultak politikai gazdaságtant, de számolni és számítással élni még egyéni gazda korukban megtanultak. És a számok tük­rében politizálnak. — Az aratási munkák idején havonta elértük a 45—50 mun­kaegységet. Ezt eddig tartottuk is. Ha valahol — teszem fel — a kender aratásánál munkaerő­­hiány volt és átcsoportosítást kellett végezni, az én munkacsa­patom nem ellenkezett, mindig oda megyünk dolgozni, ahol szo­rít a cipő és szükség van ránk. Ebből tanulnak a többi tsz-tagok is, és többször mondogatják. ..Nézzétek az öreg kommunistát, hogy dolgozik, mintha legalább is három-négy apró gyermekről kellene neki gondoskodni­’. Stel­ler elvtárs már nem fiatalem­ber, fiát, lányát férjhez adta, illetve nősítette. Mint mondja, már csak ketten vannak a ház­nál, s újra megfiatalodtak. „Akárki mit mond, jó a tsz, ha a tagokban is megvan az ös­­­szefogás, az egyetértés. Ezt el­mondtam Bátán is, amikor az el­múlt vasárnap meglátogattam barátaimat, katonapajtásaimat. És akkor, amikor azzal hoza­kodtak elő, hogy jó a tsz a fia­taloknak, de mit csináljanak az­ idősebbek, akik már nem bírják úgy a munkát, a saját munka­csapatom példáját hoztam fel. Nyolconk évszámát, ha összead­juk, 435 évet tesz ki. Én magam 59 éves vagyok, de munkacsapa­tom tagjai valamennyien túl vannak az ötvenedik éven. Ami­kor odaállunk munkába a fia­talok mellé, eddig még nem val­lunk szégyent. Legutóbb Kis­­orbón teregettük a trágyát és a kiélezés után én magam sem akartam hinni a szemeimnek. A munkacsapat tagjai fejenként 1930 négyszögölön végezték el a trágyteregetést. Ennél többet a fiatalok sem tudnak elvégezni, ha rendesen dolgoznak.” A sárpilisi Új Március Tsz­­ tagjai, ahogy az a tsz ne­vében is benne van, március óta dolgoznak közösen. És azok, akik Steller bácsihoz hasonlóan rendszeresen részt vettek a kö­zös munkában, méltán számol­hatnak. Munkaegységenként pénzben meglesz a 40 forint, eh­hez jön még a terményrészese­dés. — Aki dolgozott, az már az első évben, amikor kezdeti ne­hézségekkel küzdöttünk is, meg­találta a számítását. Kezdetben havi 10 forintot, később pedig már 15 forint előleget osztot­tunk munkaegységenként. A jövő év pedig, ha minden jól megy, még ennél is jobb lesz. A vezetőség előzetes számítása szerint a jövő évben havonta a munkaegység-előleg 20 forint lesz. P.-né­l A plakátok védelmében A plakát ma már éppúgy hoz­zátartozik a városképhez, mint a házak, kertek, fasorok. Életünk, amelynek a propaganda, a reklám szerves része, vesztene azzal, ha egyik napról a másikra eltűnné­nek a falakról a színes hirdetmé­nyek. A plakátok persze csúnyít­­hatják is a könyezetet, mint ahogy ízlésesen, mutatósan is el lehet őket helyezni. így értesü­lünk a moziműsorról, a színházi programról, felhívják valamire a figyelmet, amit egyébként elfe­lejtenénk, vagy eszünkbe sem jutna. De mint mondom, csúnyíthat­­ják a környezetet. Különösen csú­fítja a letépett plakát. Márpedig úgy látszik, a gyerekek egyik leg­kedveltebb szórakozása letépni a falragaszokat, így aztán nemcsak n­em tudunk meg valamit, amit a falragasz közölni akart velünk, hanem a félbeszakított plakát még éktelenkedik is a házfalon. Ha másért nem, hát azért ne romboljuk le, ne szakítsuk el, mert munkába került, amíg fel­ragasztották a falra, s ha már va­laki éppen nem kíván—­i a közle­ményre, legalább a m­ák ember munkáját becsülje meg. (—ei.) fl gyönki járás KISZ-szervezeteinek életéből Az épülő gyönki autóbuszállo­más építkezési munkálataiból a KISZ-fiatalok is kiveszik részü­ket. A gyönki KISZ-szervezeten belül önkéntes segítőbrigádot alakítottak. Az önkéntes segítő­brigád tagjai az építkezésen vég­zett munka arányában bronz, azüst, illetve arany «Önkéntes Segítőbrigád'« jelvényt kapnak. * Az Alsópéli Állami Gazdaság szabatoni üzemegységének KISZ- fiataljai az elmúlt vasárnapon egésznapos napraforgó cséplést végeztek társadalmi munkával. Az állami gazdaság megjutalmaz­ta a kiszistákat. Szépen beren­dezett klubszobát bocsátott a fia­talok rendelkezésére. ♦ Az »Ifjúság a szocializmusért« próbát nyolc KISZ alapszerveze­ten belül kezdték meg a gyölki járásban. Az október 15-én in­duló KISZ oktatás különböző fo­kozataira háromszázan jelentkez­tek a járás területén. * A felsőnánai fiatalok vasár­nap nagyszabású szüreti mulat­ságot rendeztek. A szüreti mulat­ságot kultúrműsorral kötötték egybe. A kultúrműsor keretén belül székely népi játékokkal sze­repeltek a felsőnánai kiszisták. Erről is beszélni kell GYORSVONAT Nagyanyám korán, 55 éves korában meghalt. A halál oka végelgyengülés, végkimerülés. Álltunk a halálos ágya mel­lett, hallgatagon, könnyezve, s egyik rokonom halkan beszélni kezdett. — Dolgos, takarékos asszony volt a Maris néni. Soha nem felejtem, fiatal korában gya­log vitte a városba, több mint 20 kilométerre a meggyet, meg egyebet a piacra. A piac nem ment jól, a bevétel kevés volt, a pénz meg nagyon kellett. Éj­jel fél 2-kor útnak indult, kö­tényéből tekercset formált, s fe­jére rakta a súlyos kosarat. Gyalog ment a városba, megta­karította az útiköltséget, így mesélte örzse néni, s én gyerekésszel fel sem tudtam mérni azt a nyomorúságot, amit ez a gyaloglás jelentett. Nemrég reggel Szekszárdról, a gyorssal Budapestre utaztam. Ülőhelyet nem kaptam a vo­naton. Végigjártam a kocsikat és nézegettem az utasokat. Többségében munkás- és pa­rasztkülsejű emberek ültek a gyorsvonaton! Negyedórával utána indul a személy, s nem arra szálltak, inkább a gyorsra, amelynek ára lényegesen ma­gasabb a személyvonaténál. A vonaton ülő emberek úgy látszik nem sokat törődnek az árral. Nem számít a pénz, gyor­san, kényelmesen akarnak utazni. Nagyanyám utódai, testvérei ezek az emberek. Szegény öreg­anyám belehalt a gyaloglásba, a robotba. Ha élne, ma biztos neki is jutna a gyorsvonatra. Igen, ma biztosan lenne erre is pénze, hisz utódainak is van. Azelőtt meg még a személyvo­natra se jutott se neki, se ne­kik! (Gy.) Ma még pangás van, de rövidesen fellendülés várható Bátaszék kulturális életében Bátaszék. Szeretnék csupa szé­pet és jót írni erről a közel tíz­ezer lakosú nagyközségről, amely kulturális centrumnak is látszik itt a Sárköz alján, méreteivel is, meg főleg azzal, hogy sok itt a vasutas, a munkás, valahogy vá­rosiasnak hat az egész. Szépet, jót írhatok, mert hiszen van. De nem tudom elhallgatni azt sem, ami nem tetszett. Vegyük csak sorjába, először számoljunk be arról, ami szép is, meg jó is. Ké­sőbb majd jut hely a kifogások­ra, sajnos nem kevés helyet igé­nyel a rosszallás. De először is a pozitívumokat. A községi tanács titkára arról be­szélt, hogy rövidesen hozzákezde­nek a művelődési otthon tataro­zásához. A festési munkákat a KIOSZ végezteti, hiszen övé az épület, a villanyszerelési költsé­geket a községi tanács vállalja. Erre a célra 24 ezer forintot szán­nak. Ezzel elérik, hogy korszerű, szép, a célnak tökéletesen meg­felelő világítása lesz a művelődé­si otthonnak. Hol szórakoznak, mivel töltik a szabadidejüket a bátaszékiek? A termelőszövetkezeti tagok, de rajtuk kívül is igen sokan rend­szeresen látogatják a »Búzaka­lász« klubját. Van még egy föld­­művesszövetkezeti klubhelyiség i­ ami ugyan kevésbé látogatott, de ez is szórakozási lehetőséget nyújt. A művelődési otthon láto­gatottsága, a szervezett rendez­vényektől eltekintve, jobb mint a földművesszövetkezeti klubé, de nem éri el a termelőszövetkezeti klub forgalmát. Ez nem lenne baj. Az viszont már hiba, hogy a művelődési otthonban elég rit­kán van nagyobb szabású rendez­vény. Az igények Bátaszéken elég nagyok. A kisebb csoportok mű­sorát igen gyér számú közönség nézi végig, — így mondják. — Ugyanakkor azonban nem ártana több színházi előadás. Márcsak azért sem, mert itt is elsősorban az operett »kell«, nem ártana tehát nevelni a közönséget. Vi­szont abba se szabad belenyugod­ni, hogy a helybéli csoportok mű­sorát nem látogatja a közönség, mert nem elég színvonalas. Hi­szem, hogy a ktsz emlékezetes előadásával kapcsolatban jogo­sak voltak a panaszok, vessenek viszont magukra azért, mert nem fogadták el a felkínált segítséget. Szép terveik vannak a báta­­székieknek. A pécsi színháztól két előadást várnak a színházi évad folyamán. Ezen kívül bizo­nyosan más színházak is meglá­togatják a községet. Balettiskola tavaly is működött, az idén is lesz. Különböző tanfolyamokra kerül sor. A K­etarc­cs­is és a föld­művesszövetkezet is szervez a sa­ját feladatainak elősegítésére tan­folyamot, de ez egyben a község lakosságának művelődésügyét is elősegítheti. A nagyhírű, kiváló MÁV szakszervezeti ének­kar szereplésére is számítanak. Ezen kívül természetesen sor ke­rül ismeretterjesztő előadásokra, a gyerekek művelődéséről többek között azzal is gondoskodnak, hogy ifjúsági mozielőadásokat szerveznek. Tánccsoport, színját­szó együttes szervezéséről is szó van. Tervek vannak, a tervek nem nem is rosszak. A kultúra mun­kásai dolgoznak. És mégis az a látszat, hogy Bátaszéken nem ki­elégítő a helyzet. Valahogy nem olyan az élet, a mozgás, mint egy ekkora községtől várható lenne. Az, hogy a község szövetkezeti községgé lett, bizonyosan a kul­túra terén is hatalmas fellendü­lést hord méhében. Úgy hallot­tam a szövetkezet egy nagy mű­velődési otthon építését tervezi a község központjában. De ezen túlmenően is, a szövetkezet ren­geteg gondtól szabadítja meg az embereket, beláthatatlan lehe­tőségeket jelent. Ha a szövetke­zet nyújtotta lehetőségeket ös­­­szekapcsolják a bátaszéki hagyo­mányokkal, elsősorban a kiváló MÁV énekkar munkájával, úgy nagy eredményeké érhetnek el. Ezért várható a jelenlegi parijis után rövidesen gyom fellcrr' LÉTÉN Y El Az igazgatói alap felhasználásáról döntött a Paksi Konzervgyár üzemi tanácsa NAGY ÉRDEKLŐDÉS előzte meg a napokban megtartott üzemi tanácsi ülést a Paksi Kon­zervgyárban. Nem mindennapi kérdés került napirendre, arról kellett dönteni, hogy az ez évi igazgatói alapot hova fordítsák, mire használják fel a gyárban. Az üzemi tanácsok megalakítását, szervezését és jogkörét szabályzó határozat szerint ugyanis az üze­mi tanácsokat döntési jog illeti meg többek közt „az igazgatói alap szociális és kulturális célokra fordítható részének felhasználása” terén. A Paksi Konzervgyárban pe­dig — az elmúlt gazdasági évben végzett jó munka eredményekép­pen — van miről dönteni. Mint Hantos József elvtársnak, a válla­lat főkönyvelőjének beszámolójá­ból kitűnt, az alaprentabilitás el­érése következtében igénybe ve­hető a múlt évtel járó igazgatói alap második fele, ez 40 ezer fo­rint. Az augusztusban kiosztott nyereségrészesedésnél 10 százalé­kot tartalékoltak, de mivel jelen­téktelen összegű reklamáció volt, itt is megmaradt 42 ezer­ forint. Igénybe vehető továbbá az ez évi igazgatói alap 50 százaléka, ez újabb 45 ezret jelent. De mivel tízezret már elköltöttek, így most 117 ezer forint sorsáról kell dön­teni. SZÉLESKÖRŰ „KÖZVÉLE­MÉNYKUTATÁS” előzte meg az üzemi tanács ülé­sét, megkérdezték többek közt a KISZ-szervezetet, a szakszerveze­tet, a nőbizottságot, majd hama­rosan befutottak a főkönyvelőhöz a „kívánságlisták”, az igények. Igen ám, de amikor ezek alapján a listát összeállították, kiderült, hogy húszezer forinttal nagyobb a végösszeg, mint ami rendelke­zésre áll. Az üzemi tanácsnak most azt kellett elbírálnia, hogy milyen célra, mennyit fordítanak, hol, mekkora összeget „faragnak le” az eredetileg javasolt összeg­ből. Az ülésen tételről tételre megvitatták a „kéréseket”, nem egy tételnél parázs vita kereke­dett, de végeredményben aztán csak sikerült megegyezni, hogy minden jogos igény kielégítése mellett a rendelkezésre álló össze­get, a 117 ezer forintot se lépjék túl. Vass István könyvtáros pél­dául eredetileg kétezer forintot kért egy új könyvszekrényre, hogy legyen hely a négyezer fo­rintért vásárlandó új könyvek­nek. Kiderült azonban, hogy ha a jelenlegi szekrény alsó részébe is raknának könyveket — oda eddig nem tettek, mert az alsó ajtók nem üvegesek, nem lehet látni a könyveket — és katalógust készítenének a könyvállományról, hogy abból válogathassanak a könyvtárlátogatók, elférnek az új könyvek is a régi szekrényben. Törölték hát a kétezret, de meg­maradt a négyezer, új könyvek beszerzésére. A fotószakkör a kért 11 ezerből 9 ezret kapott, de több „kívánságot” is összegében csökkentettek. MIRE FORDÍTJÁK a 117 ezer forintot? — Itt teljes egészében felsorolni nem lehet. Néhány tétel: Jutalmazásra 35 ezer forint. A termelésben és a társadalmi munkában legjobb munkát végző dolgozók részére egy egri kirándulást szerveznek, ez 8000 forintba kerül. A Kinizsi Sportkör 13 ezer forint támoga­tást kap. Beszereznek egy magne­tofont 6 ezer forintért, az üzem­ben dolgozó asszonyok háztartási munkájának megkönnyítésére 7500 forintért két porszívót, két padlókefélőt szereznek be és egy varrógépet a gyárban indítandó szabás-varrás tanfolyam részére. Az igazgatói alapból 10 ezer fo­rintot szavaztak meg tanulmányi ösztöndíj létesítésére. A Műszaki Egyetemen pályázatot hirdetnek, amelynek értelmében a gyár öt- ötezer forint évi ösztöndíjat ad egy vegyész- és egy gépészmérnök hallgatónak, akik az egyetem el­végzése után a gyárba jönnek dol­gozni. Az első napirendi pont — ala­pos vita után — lezárult. A kö­vetkezőről­ csak annyit: Itt már ,,megszokott” kérdésekkel foglal­kozott az üzemi tanács, az elmúlt negyedévi munkát vitatták meg és a negyedik negyedévi tenni­valókat. Többek közt azt is, ho­gyan lehetne elérni, hogy jövőre még több legyen a feloszt;.”’ való, _ 4. 4,

Next