Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-14 / 241. szám

f! DC&répuk&lá i&k Szerkesztették a Bonyhádi Állami Perczel Mór Közgazdasági Tech­nikum tanulói az iskolai szerkesztő bizottság vezetésével. A szer­kesztő bizottság vezetője Farkas László Középiskolás lettem... 1959. szeptember első napján új fejezet nyílott meg Bonyhádon negyvennégy fiú és leány életé­ben. Elérkezett az a nap, amikor a gyermekgondok közé beférkő­zött világosan és tudatosan az igazi tanulás godolata. A negyvennégy tanuló között voltam én is. Elképzelésekkel, re­ményekkel telve álltam az iskola udvarán. Félénken, bátortalanul néztem körül, irigyeltem a fel­sőbb osztályos diákokat, akik ott­honosan beszélgettek, vidáman nevetgéltek. Mesélték egymásnak a nyár eseményeit, élményeit. Két hónap óta nem látták egy­mást, megpróbálták hát pótol­ni a mulasztottakat. Végre elérte az óramutató az ötöt. Automatikusan mentem osz­tályunk elé és beálltam a sorba. Rendezett sorokban vonultunk az udvarra és megálltunk az iskola, ezentúl a mi iskolánk épületével szemben. Megkezdődött az ünne­pély. Peregtek a műsorszámok, szavalatok, beszédek sora. Hall­gattam — és ma is fülemben csen­genek még élesen a megszívlelen­dő szavak — az igazgató úr igen barátságos, biztató szavait. Gon­dolataim mégis izgatottan vál­tották egymást, egy kicsit előre szaladtak. Az új tanteremben voltam, ott álltam a katedra előtt és egy ismeretlen tanár össze­vont szemöldökkel nézett rám... És én?... Én?... Nem tudtam még semmit! Szinte hallottam már a tanár hangját is: Fiam, te ma nem készültél! Láttam már a tol­lat is, amint vészesen közeledik a naplóhoz és lassan összeér a pa­­pírb­ól, aztán kirajzolódott az osz­tályzat: elégtelen. A jövőt kutató ábrándozásom­ból az internacionálé hangjai té­rítettek vissza a jelenbe. Bevonultunk az osztályba. Nyílt az ajtó, s megjelent egy magas, termetes tanár. Leültünk, lassan elcsendesedett a zaj. Megszólalt az osztályfőnökünk, és kedvesen csengő szavai utat találtak szí­vünkhöz. Egész másnak ismer­tem meg, mint amilyennek el­képzeltem, mintha nem is a szi­gor megtestesítője lenne, akiről a II. osztályosok »rémtörténete­ket« meséltek. De valahogy ké­tely van bennem mégis, hátha holnap, vagy holnapután más lesz? Hátha mégis a II. osztályo­soknak van igazuk... Megkaptuk a diáksapkákat, si­mogató melegséggel próbálgattuk fejünkre, hiszen ez a sapka négy évig külső jele lesz az iskolához való tartozásunknak. Lassan kiürült a tanterem... Imbolygó léptekkel, határozatla­nul megindultam hazafelé. Az volt az érzésem, hogy az utcán mindenki engem néz, szinte hal­lottam is, hogy az emberek ös­­­szesúgnak mögöttem: már ez is nagy diák: kerista! Farkas László I. o. t. Új vezetőséget választottunk... Iskolai életünk jelentős ese­ménye zajlott le a közelmúltban, amikor megválasztottuk iskolai KISZ-szervezetünk új vezetőségét. A vezetőségválasztó taggyűlést jól előkészítettük. Már két héttel a taggyűlés előtt felhívással for­dultunk szervezetünk tagjaihoz, készüljenek fel jól a vezetőség­­választásra. Megkértük tagtársa­inkat, hogy előre beszéljék meg, gondolják meg, kikre adják le szavazatukat, hogy a legmegfele­lőbb és legérdemesebb tagokra bízzuk iskolai KISZ-szervezetünk vezetését. Vezet­őségválasztó taggyűlésün­kön KISZ-szervezetünk tanácsadó tanára mellett ott volt intézetünk igazgatója is. Bertalan Ilona tit­kár méltatta az elmúlt év munká­ját, majd a régi vezetőség nevé­ben lemondott. A régi vezetőség tagjainak túlnyomó többsége ne­gyedikes volt, a lemondó vezető­ség nevében azt kérte Bertalan Ilona a tagságtól, hogy az új veze­tőségbe inkább alsó osztályos ta­nulókat válasszon a tagság, mert a IV. osztályosok előtt egy nehéz év áll és annak végén a képesítő vizsga. Hozzátette azt is, hogy ez nem jelenti azt, hogy közösségünk életéből a IV. osztály nem akarja kivenni a részét, csupán annyit jelent, hogy túl nagy feladatokat nem tudunk vállalni az előbb em­lített okok miatt. Az új vezetőség titkos válasz­tással került a szervezet élére. Végeredményben a következő ve­zetőséget választottuk meg: Gyi­­mesi Gabriella III. o. t. titkár, Horváth József II. o. t. szervező titkár, Jármai Júlia II. o. t. kul­­túrfelelős, Somogyvári Erzsébet II. o. t. gazdasági felelős, Tevely Ba­lázs II. o. t. agitációs és propa­gandafelelős, Várszegi Irén IT. o. t. sportfelelős, Gyimesi Gabriella szervezetünk újonnan megválasztott titkára megköszönte az új vezetőség ne­vében a megnyilvánult bizalmat, majd ismertette szervezetünk ja­vasolt évi munkatervét. A mun­­katerv-javaslatot a tagság meg­vitatta, különösen a IV. osztályo­sok vitatkoztak sokat. A vita so­rán felmerült javaslatok alapján, az elfogadás előtt korrigáltuk a munkatervet. Nagy Katalin IV. o. t. Mai soproni festők kiállítása A nyáron kétheti dunántúli országjáráson voltunk. Sopronban rengeteg élményt szereztünk. Megtekintettük — többek között — a mai soproni festők és szobrászművészek igen színvonalas kiállítását. Az egész tárlat híven tükrözte a soproni képzőművész élet magas színvonalát. Lenyűgözőek voltak Sopron legtehetségesebb festőjének, Horváth Józsefnek akvarelljei. Képei rendkívül hangulatosak, fátyolszerű finomság jellemzi vásznait. Többnyire soproni tájképekkel szerepelt a tárlaton. Nagyon tet­szett Gáspárdy Sándor néhány képe. Modern színhatásokkal dol­gozik. A festéket foltokban rakja fel, ezáltal képei megdöbbentően frissek. Igen jól sikerült képei közül is kiemelkedik az »Erdőben« című festmény. A fiatalabb soproni festőgeneráció igen tehetséges tagja Téri Árpád. Felejthetetlen az »Erdei út« című képe. A csendéletek közül Szarka Árpád modern felfogású alkotá­sai tetszettek legjobban. Az ablakon átszűrődő fény által megvilá­gított virág szirmai valóban éltek. A szobrászművészek közül Horváth Marietta alkotásait em­lítem meg, akinek szobrait leheletfinom nőiesség és aprólékos kidolgozás jellemzi. »Remény és Reménytelenség« című szob­ra csodálatos! — Életemet végigkísérő élmény. • —­ “ II. o. t. Orbán Mária TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Kedves Barátom! Olyan ifjúsági regényről sze­retnék hiteket beszámolni, amit feltétlenül el kell olvasnod, ha eddig nem olvastad... Fekete István új könyvéről — a »Téli berek«-ról, a »Tüskevár« foly­tatásáról van szó. Talán em­lékszel még, tavaly iskolai fo­lyóiratunkban — a Bonyhádi Közgazdászban — ismertetést adtam a »Tüskeváriról. Bizo­nyára elolvastad, hiszen a já­rási népkönyvtárban megtalál­ható a »Tüskevár« és most a »Téli berek« is. Ha elolvastad a »Tüskevár«-at akkor Fekete István új könyvében, a »Téli berek«-ben régi kedves isme­rősökkel találkozol újra: az if­júság lázában vergődő Tutajos­­sal, akiről a berekbeli tiszta le­vegő, a berekben élet lefarag minden nyegleséget és nagyzo­­lást, a nyílt és egyenes Bütyök­kel, aki az életben is csak a n­yílt, egyenes utakat és meg­oldásokat ismeri, méltó párjá­val, a kis Szanyadi Katival, az aranyos, száraz humorú István bácsival, akinek humorán át­csillan a mélységes embersze­­retet — egy kis bölcs rezigná­­cióval, keserű szájízzel fűsze­rezve — az öreg Matulával, aki észrevétlenül embert farag a két fiúból... Fekete István ebben a regé­nyében nemcsak bölcs életfi­lozófiáját, aranyos humorát, mély emberismeretét, hanem mindennapi életünk kérdései­ben is végtelenül finom ta­pintatra, jóérzésre valló lel­­kületét is megmutatja. Figyeld majd meg a hangos rádiózásról szóló sorait, de sorolhatnám vég nélkül a szebbr­él-szebb, kacagtató és könnyfakasztó, de igen mély, emberi jeleneteket... A »Téli berek« egyes jelene­teihez hasonló mély és szép gondolatokat csak Feuchtwan­­ger »Államférfiak, cselszövők, bohémek« című regényében ol­vastam, többek között ott, ami­kor Voltaire a világ ifjúságá­hoz intézi himnuszát. Voltaire soraiban tükröződik hasonló, minden sallangtól ment, egye­temes emberszeretet. Nemrég hallgattam a rádió­ban Veres Péternek Fekete István írói munkásságával fog­lalkozó előadását — és ha nem is értettem vele mindenben egyet — az tény, hogy Fekete Istvánt, ha nem magyar len­ne, ma már az egész világon ismernék! Sajnos, ez az ízes magyar beszéd lefordíthatatlan, pedig minden népek, minden ifjúságának közkincsévé kelle­ne tenni! „ Szeretettel köszöntelek és vá­rom válaszodat: »KÉRI KARCSI« 1959. október 14. * Vámos M Ágnes és Mátray Ferenc operaénekesek kiváló előadása Tolnán A vidéki színházlátogatók, s így a tolnaiak is, nagyon sokszor tá­voztak már csalódottan egy-egy fővárosi művész vidéki bemutat­kozásáról. Jó érzés, hogy most ennek az ellenkezőjéről szólha­tunk. Október 11-én, vasárnap este Vámos Ágnes és Mátray Ferenc operaénekesek vendégszerepeltek Tolnán a művelődési otthonok kö­zös rendezvényén a textiles mű­velődési otthonban. Operett est volt, amelyen Lehár, Kálmán, Strauss, Kacsóh, Jacobi és Mil­löcker legszebb dalait hallhattuk. A művészházaspár a legmagasabb igényeket is kielégítő, ragyogó teljesítményt nyújtott. A művé­szien kidolgozott és kiválóan elő­adott számok mindegyikét per­cekig tartó vastapssal jutalmazta a közönség. Külön élmény volt számunkra, amikor az operettmelódiákat ju­talmazó vastaps eredményeként három gyönyörű operamelódiát kaptunk ajándékul, a Tosca, a Pillangókisasszony és a Traviata című operákból. A zongorakíséretet dr. Vasadi Balogh Lajos zongoraművész lát­ta el, de önálló számokkal is sze­repelt. Remek, művészi játékával egy egész zenekart feledtetett. A két és félórás előadás végén a közönség lelkes ünneplésben részesítette az Állami Operaház kiváló művészeit. (­gyí) A paksi járás KISZ-szervezeteiben hallottuk Az október 15-én induló KISZ- oktatás különböző fokozataira 380 fiatal jelentkezett a paksi járás­ban. A legtöbb jelentkező Pak­son és Bölcskén volt. A járás minden KISZ-szervezetén belül lesznek a tél folyamán politikai jellegű előadások.* A németkéri KISZ-fiatalok nemrégiben szervezték újjá kul­­túrcsoportjukat. Az újjászerve­zett kultúrcsoport az előadások bevételéből sport- és kulturális felszereléseket vásárol. A német­­kér fiatalok két napon keresztül kukoricát törtek társadalmi mun­kával a helybeli termelőszövet­kezet földjén.* A Gerjeni Állami Gazdaság KISZ-fiataljai kiemelkedő telje­sítményeket értek el a cukorrépa szedésében. A gazdaság év végén jutalmazza a legjobb eredményt elért munkacsapatot. Művelt, bátor, őszinte vagyok-e ... című előadással kezdődött meg október 12-én este Szekszár­d­on a megyei tanács nagytermé­ben a KISZ akadémia előadás­­sorozata. A nagytermet zsúfolásig meg­­töltötte az érdeklődő ifjúság. Diá­kok, üzemek, vállalatok és hiva­taloknál dolgozó fiatalok szorong­tak a karzaton és az állóhelye­ken. Minden talpalatnyi hely el volt foglalva. Az első előadás ünnepélyessé­gét emelte az is, hogy az elnök­ségben helyet foglaltak a me­gye és a város vezetői, a fiata­lok mellett pedig szép számban részt vettek pedagógusok és szülők is. Tancz József, a városi pártbi­zottság munkatársa mondott rö­vid bevezetőt. Ezután Dezséri László, a rádió osztályvezetője, a népszerű Hétvégi jegyzetek szer­kesztője tartotta meg előadását. — A mi időnkben — idézi a múltat — a tanulás egy szűk ré­teg privilégiuma volt. Az álta­lános műveltség fogalma pedig kimerült néhány humán tan­tárgy ismeretében. A marxizmus világnézetének­­ tanulásától telje­sen el voltunk zárva. Nemzeti ka­tasztrófa árán kellett megtanulni azt, hogy keveset tanultunk az igazi hazafiságról, az erkölcsi magatartásról, stb.-ről. A mo­dern kor, a ma ifjúsága összeha­sonlíthatatlanul más helyzetben van, mint a mi korunk ifjúsága volt. Ma társadalmi üggyé vált a tanulás, s ennek megfelelően szé­lesedett az általános műveltség fo­galma, tartalma is, amely kiter­jed a természettudományok, a biológia, kémia, csillagászat, stb. ismereteire, a fizikai, gépi mun­kákhoz való értésre, a tudomány, a termelés, az életszínvonal emel­kedésének összefüggéseinek isme­retére és legalább egy külföldi nyelv elsajátítására. Művelt ember az, akinek tisztult világnézete van és a tanultakat a gyakorlat­ban is helyesen tudja alkalmazni. A bátorságról szólva az előadó elmondta, hogy sokan a bátorsá­got összekeverik az úgynevezett vagánysággal és nem tudják a kettőt különválasztani. Pedig a kettő között lényeges és tartal­mi különbség van. A vagánynak nincs eszméje, célja, amiért küzd, míg az igazi bátor ember kitűzött célokért, eszméért küzd. A bátorság egy szent szó, amely­nek mély eszmei tartalma van, s amelyre a történelem során ha­ladásért küzdő legjobbjaink rá­tették életüket. Az őszinteségről szólva elmond­ta, hogy ennek hiánya tömeghi­baként észlelhető a ma ifjúságá­nál. Enne­­ javítását abban lát­ja, hogy a fiataloknak is küzde­niük kell a hamis szolidaritás megnyilvánulásaival szemben, él­ve a helyesen alkalmazott dicsé­ret és bírálat fegyverével. A mai fiatalok előtt óriási le­hetőségek állnak, csak a jó mel­lett kell dönteniük — fejezte be előadását Dezséri László. Az előadás után a fiatalok kér­déseket tettek fel az előadónak. Végül Szállásy Ernő, a TIT me­gyei vezetője ismertette az­ ifjú­sági akadémia előadássorozatá­nak további programját. Vannak jellegzetesen férfi , illetve női betegségek A tapasztalatok azt mutatják, hogy azonos szervek férfiaknál és nőknél nem betegszenek meg azo­nos módon, így például tipikusan »női« betegség az epekő és más epebántalmak. A férfiak viszont nőknél jóval magasabb százalék­ban szenvednek szívgyengeség­ben. Nemrégiben a würzburgi egye­temi klinika két tanára statiszti­kai vizsgálatokat végzett a két nemnél előforduló betegségek megoszlására vonatkozóan. Járó­betegekről lévén szó, a megvizs­gált 9473 beteg között az idősebb korosztály csak igen kevéssé volt képviselve. A két nem kor szerint való megoszlása kb. egyenlő volt. Noha Nyugat-Németországban jóval több a nő, mint a férfi, (a lakosság 52 százaléka), mégis a betegeknek csupán 48 százaléka volt nő. Ebből többek­ között azt a következtetést lehetne levonni, hogy a férfiak kényesebbek »a gyenge« nemnél, de a kutatást végző orvosok szerint a »terem­tés koronája« valóban hajlamo­sabb is a betegségekre. A statisz­tikai megállapítások azt mutatták, hogy nőknél az epebántalmak mellett legáltalánosabbak a pajzsmirigy megbetegedések és a vashiányból eredő vérszegénység, míg a férfiaknál az említett szív­bajokon kívül gyakoribb a tüdő­baj, gyomorbaj, vesekő és vese­gyulladás. Megállapítást nyert az is, hogy férfiaknak általában több gyomorsava van, mint nőknek és valószínűleg ez is hozzájárul a gyakran előforduló gyomorbajok­hoz. Egész sereg olyan betegség van még, amelynél nem lehet felde­ríteni az okokat, hogy miért mu­tatnak jellegzetes megoszlást a két nem között. A két würzburgi tanár szerint ezeknek az okoknak felkutatása lehetővé tenné szá­mos betegségi folyamat megérté­sét és gyógyítását, — 26 millió kutya Amerikában. A New York-i statisztikai hiva­tal közlése szerint az Egyesült Államokban jelenleg 26 millió kutya szerez örömet a pénzhaj­­hászásban kifáradt gazdájának. A kutyák száma 30 év alatt 200 szá­zalékkal növekedett. A kutyák azonban nemcsak örömet okoz­nak gazdáiknak, hanem hasznot is jelentenek, ugyanis évente 350 millió dollár értékű kutyaeledelt fogyasztanak,

Next