Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-18 / 271. szám

2 fi tervek szerint a jövő tavasszal Magyarországra látogat Sukarno indonéz köztársasági elnök A napokban adta át megbízó­­levelét Burhanudin Mohamed Diah rendkívüli és meghatalma­zott nagykövet, az Indonéz Köz­társaság első magyarországi nagy­követe. Az indonéz diplomata nyi­latkozatot adott az MTI munka­társának, s nagy elismeréssel szólt első magyarországi látogatásának eredményeiről: — Megbízólevelem átadásával kapcsolatban módom volt eszme­cserét folytatni vezető magyar ál­lamférfiakkal, s megbizonyosod­hattam arról, hogy magyar részről is minden segítséget megadnak országaink együttműködésének, barátságának erősítéséhez, fej­lesztéséhez. Bár országaink tár­sadalmi rendszere különbözik, már hosszú idő óta, a békés együttélés elveit követve mind po­litikai, mind gazdasági és kultu­rális területen gyümölcsöző kap­csolatok alakultak ki. A nemzet­közi politika legfőbb kérdéseiben egyetértünk. Gazdasági vonatko­zásban — mint ismeretes — nem­régiben hoztak létre magyar— indonéz vegyes­ bizottságot a két ország kereskedelmének előmoz­dítására. Indonéziában nagy erő­feszítéseket teszünk többek között a technika s a közlekedés fej­lesztésére, s ebben sok segítséget kaphatunk Magyarországtól. Így például közlekedési nehézségeink megoldásában jól hasznosíthatjuk a magyar hajóipar gyártmányait, s a szárazföldi szállító eszközö­ket: vasúti vagonokat, autóbuszo­kat. Országunknak is — Magyar­­országhoz hasonlóan — jelentős bauxit kincse van, aminek kiak­názásában bizonyára támaszkod­hatunk majd a magyar tapaszta­latokra. Gyarapodó kulturális kap­csolatainkat jelzi, hogy napjaink­ban is tanulnak indonéz diákok magyar egyetemeken. Az a ta­pasztalatunk, hogy a szocialista országok fővárosaiban diplomát szerző ösztöndíjasaink — elsősor­ban gazdasági, technikai szakem­berek és orvosok — igen magas színvonalú tudással térnek haza. Bízunk abban, hogy a hideg­­háború felszámolásával e sokrétű kapcsolatok, az együttműködés még az eddiginél is hatékonyabbá válik. A magunk részéről is igyek­szünk ezt elősegíteni. Az előzetes tervek szerint Sukarno köztársa­sági elnökünk már a jövő év ta­vaszán ellátogat a Magyar Nép­köztársaságba — fejezte be nyilat­kozatát Burhanudin Mohamed Diah nagykövet. Adenauer Angliába érkezett London (MTI)­ A nyugati hír­ügynökségek jelentése szerint Adenauer nyugatnémet kancellár kedden repülőgépen a London melletti gatwicki repülőtérre ér­kezett. A kancellárt a repülőtéren Profumo külügyi államminiszter üdvözölte. Megérkezése után Adenauer vo­natba szállt és Londonba utazott. A nyugatnémet államférfit Mac­­millan­ angol miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügyminiszter fo­gadta a Victoria pályaudvaron. Macmillan előbb az angol kor­mány kétórás ülésén vett részt, onnan ment a kancellár üdvözlé­sére. A pályaudvaron és közelében körülbelül 1300 ember gyűlt össze. Amikor a kancellár kiszállt a vo­natból, a tömegből többen felkiál­tottak: „Adenauer, menj haza!” Megérkezése után a kancellár a nyugatnémet nagykövetségre haj­tatott, ahol ebédet rendeztek tisz­teletére. Ebéd után megkezdte tárgyalásait Macmillan angol mi­niszterelnökkel. Kedden este Macmillan vacso­rán látta vendégül Adenauert, majd a két államférfi az angol— német társaság bálján vett részt.­­ Az AP jelentése szerint a kan­cellár megérkezésével egy időben az angol parlamentben két mun­káspárti képviselő Nyugat-Német­­országra vonatkozó kérdéseket tett fel. Stephen Swingler és Konnn Zilliacus követelte Macmillantól, hívja fel Adenauer figyelmét ar­ra, hogy „Nyugat-Németországban bírói tisztségekbe volt nácikat ne­veznek ki”. Zilliacus megállapí­totta, hogy ezek a kinevezések sértik a nácitlanításra vonatkozó potsdami megállapodásokat. Az angol sajtó Adenauer londoni megbeszéléseiről London (MTI): Politikai és saj­tókörök egybehangzó nézete sze­rint Adenauer londoni megbeszé­léseinek egyik fő tárgya azoknak az ellentéteknek a kérdése lesz, amelyek a német—francia veze­tésű közös piac­csoport, a „belső hat” és az angol irányítású sza­badkereskedelmi terület, azaz a „külső hét” között mutatkoznak. Azt várják: Adenauer csupán az­zal a kijelentéssel igyekszik majd csillapítani az angol aggodalma­kat, hogy a belső hat nem szándé­kozik túlzott védővámos politikát folytatni. Bizonyosra veszik, hogy Aden­auer ragaszkodik majd ahhoz a követeléséhez, hogy a csúcstalál­kozó egyetlen tárgya a leszerelés legyen és ne foglalkozzék Berlin ügyével. Angol részről viszont utalnak majd arra: a Camp Da­­vid-i megbeszélések során Eisen­­hower és Hruscsov megegyezett abban, hogy berlini ideiglenes egyezmény kötése nem szenved majd szükségtelen halasztást. Sajtókörökben Adenauerhoz in­tézett határozott és nyilvános fi­gyelmeztetésnek értelmezik Mac­­millannak a londoni főpolgár­mester díszvacsoráján mondott beszédét, melyben állást foglalt a csúcstalálkozó halogatása, vagy tárgysorozatának indokolatlan kor­látozása ellen. A Daily Express politikai tudó­sítója szerint Macmillan reméli, hogy a megbeszélések egyszer­­s mindenkorra véget vetnek majd Bonn gyakori házsártos zsörtölő­­désének. A Daily Telegraph vezércikke szerint Nyugat-Németország ré­széről a mozdulatlanság módosí­tására van szükség. A Daily Mail szerint Adenauer­­nak az a rögeszméje: Anglia haj­landó feláldozni Németország és Európa érdekeit, hogy megegyez­hessék a Szovjetunióval. A Times vezércikke visszauta­sítja Adenauernak azt a követelé­sét, hogy a csúcstalálkozó a le­szerelés megvitatására szorítkoz­zék. A találkozó nem kerülheti el Berlin ügyének alapos megvizsgá­lását. A Daily Herald szerint Aden­auer megváltoztathatja a vele szemben táplált angol érzéseket, ha abbahagyja makacs akadékos­kodását a békéért folytatandó al­­k­otó célú tárgyalásokkal szemben. Lengyelország ENSZ-küldöttségének nyilatkozata New York (AP). Az ENSZ-köz­­gyűlés 14. ülésszakán résztvevő lengyel küldöttség hétfőn nyilat­kozatot tett a Biztonsági Tanács nem állandó tagjának megvá­lasztásáról. A nyilatkozat hangsúlyozza: Lengyelországnak meg kell kap­nia a Biztonsági Tanácsban az őt megillető nem állandó helyet. Lengyelország jelölése teljes mér­tékben megfelel az ENSZ alapok­mány 23. cikkelye első bekezdé­sében foglalt követelményeknek. Az ENSZ tagjainak túlnyomó többsége kétségtelenül elismerte ezeknek az érveknek a helyessé­gét és támogatta Lengyelországot. Az eddig megtartott 37 szavazás közül 31-ben Lengyelország kapta meg a szavazatok többségét. Az alapokmány 18. cikkelye alapján, amely szerint kétharma­dos többségre van szükség a Biz­tonsági Tanács tagjának megvá­lasztásához, a szavazás tovább folytatódik. A lengyel küldöttség, amely meg van győződve maga­tartásának helyességéről, tovább­ra is támogatja Lengyelország je­lölését. Kifejezi azt a reményét, hogy a közgyűlés, elismerve Len­gyelországnak a Biztonsági Ta­nács tagságára való jogát és hoz­zájárulását a nemzetközi kapcso­latok békés fejlődéséhez, ugyan­akkor törekedve arra, hogy elke­rüljék a választások holtpontra jutását, támogatni fogja Lengyel­­ország megválasztását. TOLNA MEGYEI NÉPŰ.ISAG ESEMÉNYEK SOROKBAN Moszkva (TASZSZ): Anasztáz Mikojan szovjet miniszterelnök­helyettes kedden reggel repülő­gépen Mexikóba indult, hogy meg­nyissa az ottani szovjet tudomá­nyos, műszaki és kulturális kiál­lítást. Kairó (AFP): A kairói rádió jelentése szerint a Damaszkusz­­ban megjelenő Al Ajam közölte, hogy az Egyesült Arab Köztársa­ság szíriai tartományában négy különböző helyen urániumércet találtak. Peking (TASZSZ): Hétfőn Pe­kingb­en megnyílt a szocialista országok vasúti közlekedésügyi együttműködési bizottságának első ülésszaka. Az ülésszakon megvitatják a vasúti közlekedés kérdéseit és kicserélik tapaszta­lataikat. Az ülésszak munkájában kilenc szocialista ország: Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Magyar­­ország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztár­saság küldöttei vesznek részt. Auguszta (MTI): Nyugati hír­­ü­gynökségek jelentése szerint Mcelroy amerikai hadügyminisz­ter hétfőn bejelentette, hogy az Egyesült Államok 1961. évi kato­nai költségvetését részben fel­emelték, részben csökkentették, miután ő és más katonai és pénz­ügyi szakértők megbeszélést foly­tattak Eisenhower elnökkel. Az amerikai katonai költségve­tés 41 milliárd dollár, több mint az ország összköltségvetésének a fele. A miniszter hozzáfűzte, nem azonnal, de egy bizonyos idő múl­va az Egyesült Államoknak dön­tenie kell a jelenleg tengeren­tú­­lon állomásozó csapatai egy ré­szének hazaszállításáról. London (MTI): Az angol béke­­bizottság tiltakozott az úgyneve­zett független televízió vezetősé­génél „A láthatatlan ember” cí­mű amerikai m­on­­ganda-film­­sorozat közvetítése ellen. Ez a filmsorozat nyíltan tisz­t a hábo­rúra és gyűlöletet tövekszik kel­teni a Szovjetunió ellen. San Diego (Reuter): Mint, az amerikai haditengerészet elektro­nikus laboratóriuma közölte, Ja­­oues Piccard professzor és dr. A. B. Rechnitzer, „Trieste” nevű Babhyscaphjában. 5600 méteres teljesítménnyel új rekordot állí­­tott fel a mélytengeri merülésben. Az új rekorderedmény 1500 mé­terrel több az előzőnél. 1959. november 18. Adenauer londoni látogatása áll a nyugateurópai diplomácia érdeklődésének középpontjában. A nyuganémet kancellár ked­den érkezett az angol főváros­ba, ahol elég vegyes érzelmek­kel tekintettek látogatása elé, pedig a kormánykörök mindent elkövettek, hogy ne ismétlődjék meg az a tüntetően hűvös fo­gadtatás, amiben Heussnak volt része. Az angolok nem felejtet­ték el a nyughatatlan kancel­lárnak a közelmúltban tett éles angol-ellenes kirohanásait, ugyanakkor nehéz eloszlatni azt a félelmet is az angol köz­véleményben, hogy a Párizs— Bonn tengely és az európai kö­zös piac célja Anglia politikai és gazdasági kiszorítása Euró­pából. Az angol lapok úgy vélik, hogy a tárgyalások két részre oszlanak. A csúcstalálkozóval kapcsolatban nem várható lé­nyeges nézeteltérés, mert Lon­don már lemondott arról, hogy meggyorsítja a csúcstalálkozó összehívását. A másik fontos kérdést az európai problémák jelentik, s itt Anglia elsődleges érdeke, hogy megakadályozza az európai közös piac köré tö­mörülő nyugatnémet—francia vezetést, amely a NATO létét is veszélyeztetheti. Az angol lapok nem feledkez­nek meg arról sem, hogy ah­og Bonn kétszínűen a leszerelésről beszél, Strauss hadügyminisz­ter búvárnaszádokat rendel. Az angol népben él az indokolt fé­lelem a német militarizmustól, s ezt nem enyhíthetik a nyu­gatnémet vezetők kenetteljes szavai a leszerelésről, amit semmivé oszlatnak a fegyverke­zés tényei. Az angol népnek Adenauerral kapcsolatos érzelmeit leghűsé­gesebben az a tüntetés fejezi ki, ami vasárnap este zajlott le London utcáin. Ebben a tilta­kozásban benne van az angol tömegek békevágya, az a kíván­ság, hogy Adenauer szüntesse be a csúcstalálkozó szabotálá­­sát, hagyja abba az antifasisz­ták üldözését. Macm­­llan beszéde az új londoni polgármester beiktatásán London (MTI). Az AP jelenti: Macmillan angol miniszterelnök hétfőn este beszédet mondott a London új polgármesterének be­iktatása alkalmával rendezett ün­nepi fogadáson. Az angol miniszterelnök a ke­let—nyugati csúcsértekezlet kér­désével foglalkozva hangoztatta, lehetségesnek kell lennie, hogy az első kelet—nyugati kormányfői találkozón megállapodjanak az azt követő második találkozóban. «Meggyőződésem, — jelentette ki, — hogy ily módon a feszültség csökkenthető, a problémák meg­oldhatók apránként, lépésről-lé­­pésre. El kell érkeznünk a csúcs­­értekezlethez, sőt azok sorozatá­hoz.« Macmillan figyelmeztette hall­gatóságát, hogy az első kelet—nyu­gati kormányfői találkozótól nem várható minden vitás nemzetkö­zi kérdés megoldása. »Meggyőződésem azonban, hogy a csúcsértekezleten születhetnek megállapodások, ha jellegüket, idejüket, vagy számukat tekintve korlátozott formában is.« A miniszterelnök — mint már a múltban többször — ezúttal is rámutatott, biztosítani kell a nemzetközi feszültség enyhítésé­nek lendületét. Hangoztatta, hogy ez kölcsönös látogatások és érte­kezletek révén valósítható meg. Kijelentette, hogy nagy öröm­mel üdvözli Hruscsov miniszter­­elnök franciaországi látogatását. Kitért Adenauer kedden kez­dődő háromnapos angliai látoga­tására is és hangoztatta, hogy az angol politika célja »a legszéle­sebb és­­ a­ leggyümölcsözőbb együttműködés az európai ötszö­gek között.« Macmillan végül kijelentette »Hosszú távlatokban tekintve a kereskedelem megoldásnak bizo­nyulhat sok kelet-nyugati politi­kai problémára. A jólét ugyanis éppen úgy oszthatatlan, mint a bé­ke.« Az UNR igazi arca Párizs (MTI) A degaulleista UNR első kongresszusa jó alkal­mat szolgáltatott arra, hogy or­szág-világ előtt felismerhető le­gyen a de Gaulle tábornok hata­lomra kerülése után megalakult párt igazi arca. A kongresszus egyik szónoka maga is elismerte, hogy az Unió az új köztársasá­gért »­gombamód kinőtt« párt, s a nemzetgyűlési csoport elnöke nem győzte hangoztatni, hogy a kétszáznál több UNR nemzet­­gyűlési képviselőt egy évre azért választották meg, mert azt hir­dették: az UNR egyenlő de Gaul­­le-al. A köztársasági elnök neve tart­ja össze még mindig a heterogén politikai csoportosulást, amely főképp az algériai kérdésben mélységesen megosztott. Sous­­telle miniszterrel az élen a kong­resszusi küldöttek többsége Al­géria integrációja mellett nyi­latkozott meg a szónoki emelvé­nyen —■ legalábbis többé-kevésbé burkolt formában. A másik csoport a párizsi mo­nopol-kapitalisták politikai vetü­­leteként az algériai »liberális« politikát helyesli és fenntartás nélkül elfogadta de Gaule algéri­ai terveit. Idetartozik Debré mi­niszterelnök is. Megjegyezendő, hogy Debré szíve valójában a Soustelle-csoporthoz húz, de ma még gyümölcsözőbb a de Gaulle tábornokhoz való hűség. Az Elysée-palotából érkezett utasítások diadalmaskodtak a kongresszuson: a Közpoti Bizott­ságban kevés képviselethez jutott Soustelle csoportja. Vereséget szenvedtek Soustelle-ék a párt­ból kilépett négy képviselőnek visszavétele ügyében is. Soustelle személyes közbelépése ellenére sem döntött ügyükben a kongres­­szus. Nem derült ki, hány tagja van az UNR-nek. Becslések szerint a párttag degaulleisták száma meg sem közelíti a százezret, hiszen Szajna megyében is legfeljebb 8000 tagja lehet az UNR-nek. Az UNR-nek egy embere van aki számít, s — ez sem tagja a pártnak — mondják politikai megfigyelők. Ez az ember maga de Gaulle tábornok. Nélküle­­ a párt egy hét alatt elemeire hul­lana szét... A volt belga miniszterelnök az atlanti gazdasági közösség megteremtéséről New York (Reuter): Paul van Zeeland, volt belga miniszterel­nök, az Egyesült Államokban tar­tózkodó különleges belga gazda­sági bizottság vezetője, hétfőn ja­vasolta atlanti gazdasági közösség megteremtését, valamint közös piac létesítését az Egyesült Álla­mok, Kanada és a nyugat-európai országok között. Kijelentette: „A nyugati világ gazdaságpolitikája tekintetében válaszút előtt áll: vagy szélesebb körű együttműködést folytatunk, vagy visszaesünk a gazdasági na­cion­n­izmusba, ami oly sok sze­rencsétlenséget hozott a múltban.

Next