Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-29 / 304. szám
^ pmm rt #0* *, Tíz évvel ezelőtt államosították a téglagyárakat ■ 1949. december 28-án államosították a Tolna megyei téglagyárakat. Tegnap múlt első évtizede, hogy a téglagyárak munkásainak, az ország népének tulajdonába kerültek a téglagyárak is. A nevezetes évfordulón érdemes visszatekinteni a megtett útra, az államosítás előtti helyzetre és szólni a jövőről. Kézzel, formába verve gyártották a téglát, ősidők óta... S ez volt a helyzet a Tolna megyei téglagyárakban is. Csupán a paksi téglagyárban volt présgép, másutt az évszázados módon kézzel formálták. Az államosítás előtt rossz kemencékben, elavult módszerekkel gyártották a megye gyáraiban a téglát. A gyárakhoz tartozó munkáslakások csak a nyári idényre épültek, hisz a tőkések csak ekkor foglalkoztatták a téglásokat. A barakkokba két-három családot zsúfoltak egy szobakonyhába, sőt Tamásiban kiöregedett Stock-kemencéből átalakított »lakásokban« éltek a munkások. Néhány mondatban összesűrítve — ez volt a helyzet a téglagyárakban az államosítás előtt. Pedig regényeket lehetne írni a múltról, a »téglásokéról, arról, hogy közöttük volt a legtöbb rokkant, hogy az átlagos életkor náluk volt a legalacsonyabb... De már az emlékek is a múlté, hisz ember lett a »téglásból« is, és változtak a munka- és életkörülmények. A nehéz, munkaigényes munkafolyamatokat egymás után gépesítették. A kézivésű tégla mindinkább kiszorul a termelésből. És nyolc órát dolgoznak már a gépek mellett, és csillével, motoros mozdonnyal hordják a téglát, a »cárék« legtöbb gyárból már eltűntek. A paksi és a mázai gyárban az ország egyik legkorszerűbb típusú szárító berendezései épültek fel. A dombóvári és a szekszárdi gyárakat is korszerű gépekkel szerelték fel. És nemcsak lakáshoz, hanem otthonhoz jutottak a téglagyárak munkásai a tíz év alatt épült új lakásokban, az újjávarázsolt régiekben. Kultúrterem és étkezde, rádió és könyvtár, televízió és motorkerékpár tartozik a téglagyári munkások tíz éves változásához. És az is, hogy az idén minden gyárban dolgozó család az ünnepekre — ha úgy tetszik, a tíz éves évfordulóra — hízót vágott, és a gyerekek már nem járnak rongyokban, hogy az asszonyok a legújabb divat szerint öltözködnek: ezek is a tíz évben történtek... Az ünnep előtt megemlékezést tartottak a Téglagyári Egyesülés irodájában. Eljöttek a gyárvezetők a megye különböző részeiből, azok, akik tíz év óta — munkáskáderek — a gyárak élén állnak. És emlékeztek a múltra — és okosan — tanácskoztak a jövőről. Mert a következő évben megkezdik a második évtized apróra váltását. Ezek a hétköznapok, csakúgy, mint az eltelt tíz év napjai, népünk gyarapodását, a téglagyári munkások jobb életét, az életszínvonal emelését eredményezik... Az 1960-as évben húsz százalékkal több téglát kell az egyesülés üzemeiben gyártani. S ez a húsz százalék reális, a jelenlegi gépi berendezéssel az 1959. évi termelésnél hárommillió téglával többet gyártani nem nehéz — de alaposan fel kell rá készülni. S erről a készülődésről számoltak be a gyárak vezetői az ünnepségen, hogy már a föld nagy részét előkészítették, kijavították a gépeket. És ami talán a legfontosabb a jövő évi feladatok megvalósításához: a kongresszusi versenyben megedződött munkásokkal hajtják végre. A munkások megváltozott viszonya a termeléshez, a vezetők szakértelmének növekedése a biztosíték arra, hogy az 1860. évi, és a további terv-feladatok megvalósulnak a téglagyárakban... Ács Jenő — Az 1980-as évben a tanácsok a költségvetés adatai szerint több mint 8 300 000 forintot fordítanak a helyi utak, hidak karbantartására és fenntartására. — Százhét holdon oltványtelepítést végez a jövő év tavaszán a Kajmádi Állami Gazdaság. Ezenkívül 50 holdon gyümölcsöst létesítenek. Mindezeknek a megfelelő talajelőkészítés már folyamatban van. Továbbá 800 000 gyökeres szőlővesszőt szedtek már ki és vermeltek el, amelyeket tavasszal a termelőszövetkezetek részére bocsátanak áruba telepítés céljaira. KERÁMIÁBÓL és krómozott acélból készül a „lángoló CERUZA" Angol szakemberek kerámiából és krómozott acélfalakból épült rendkívül karcsú repülőgép előállításán fáradoznak, amely alkalmas lenne a legnagyobb forróságot is elviselni; a gépet ugyanis óránként 3000 kilométeres sebességre tervezik és az ilyen gyorsasággal haladó gépek legnagyobb problémája a törzs átforrósodása. A gép pilótája hűtött fülkében fog ülni. A Bristol-gyár, ahol a kísérletek öt év óta folynak, „lángoló ceruzának” keresztelte az új repülőgépet, amely hivatalosan a Bristol- 138 elnevezést viseli. TOLVA MEGYTO VEPÜJSÄR Mégegyszer az aluljáróról — Válással a MÁV Pécsi Igazgatósága — A Népújság 1959. november 11-i számában »Átjáró« címmel cikk jelent meg. A cikk szóvátette, a szekszárdi Bogyiszlói úti vasúti átjáró forgalmi nehézségeit, miután már sok esetben magánosok és az érdekelt vállalatok részéről is hangzottak el vélemények; aluljáró építésével kellene segíteni a nehézségeken. A MÁV Pécsi Igazgatósága most értesítette szerkesztőségünket, hogy a városi tanács műszaki osztályával közösen megvizsgálta, milyen intézkedéseket lehet tenni, a torlódások elkerülésére. Tóth Károly műszaki tanácsos és Posta Lajos városi főmérnök helyszíni szemléje eredményéről az alábbiakat közli az igazgatóság: — A szekszárd—bogyiszlói út a távlati városrendezési tervben új nyomvonalon épül meg, a jelenlegi Damjanich utca kelet felé való kinyitásával. Ez az út a jelenlegi átjárótól 400 méternyire, a tolatási határon kívül keresztezi a vasutat. Ennek az útnak azonban a gyalogos forgalomra jelentősége nincs, ezért szükség van arra, hogy a gyalogosok részére alul-, vagy felüljáró épüljön. Gyalogos aluljáró megépítése csak a jelenlegi átjárótól északra, a csapadékcsatorna átereszén túl lehetséges. A gyalogosforgalom egyre növekszik, mert az út két oldalán most épül a város kereskedelmi raktártelepe, amely a következő években még növekszik, itt épülnek élelmiszeripari üzemek is. Az aluljáró építésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a város távlati tervében szerepel az 5. vágányból kiinduló, a raktárövezetbe vezető iparvágány. Aluljáró helyett esetleg felüljáró is építhető. A városi tanács kéréssel fordult a MÁV-hoz, hogy a gyalogos alul-, vagy felüljárót építse meg. Ebben az ügyben a vasútigazgatóság a KPM 16. szakosztályához fordult. A végleges megoldásig utasította a szekszárdi vasútállomást, hogy tolatások közben a sorompót tíz percenként fel kell nyitani, ahogyan a rendelkezés előírja. küdne a figyelőszemnél. Hirtelen feltámaszkodott, motyogva belemarkolt a mellébe, ingatta borzas fejét, arcát könnyek lepték el, bajsza lekonyult.. — A Föld, az édes anyaföld! Az agyát ellepő ködön keresztül Losz észrevette, hogy a gép a Föld vonzásának hatására megfordul, és torokkal előre repül. A reosztát karokhoz csúszott és lenyomta őket. A tojás megrázkódott, feldübörgött. Lösz a figyelőszemhez hajolt. A sötétségben napfényes, roppant vízgömb fügött. Kékek voltak az óceánok, zölden rajzolódtak ki a szigetek és sűrű felhők takartak el egy földrészt. A nedves gömb lassan forgott. Könnyek gördültek a figyelőcsőre. A lélek — zokogva az örömtől — szállt, szállt a kékes, nedves fényoszlop felé- Az emberiség hazája! Az élet méhe! A világ szíve! A Föld már eltakarta a féleget. I.osz ütközésig bekapcsolta a reosztátokat. A zuhanás mégis gyors volt, átforrósodott a burok, sistergett a gumi, füstölt a bőr. Guszev utolsó erejével elfordította az ablak tetejét. Sivítva tört be a jeges levegő. A Föld ölelésre tárta karját, visszafogadta tévelygő fiait. Az ütés erős volt. A burkolat, megrepedt. A tojás torokkal lefelé, mélyen belefúródott egy füves dombba. Vasárnap dél volt, június harmadika. A zuhanás helyétől távol, a Michigan-tó partján tengernyi ember szórakozott. Csónakáztak, a kávéház nyitott terraszán üldögéltek, teniszeztek, golfoztak, futballoztak és papírsárkányokat eregettek a felhőtlen égre. Hétvégi pihenésre jöttek ide, hogy felüdítsék magukat a zöld partok bájával, a júniusi levelek zúgásával. Egyszerre csak vagy öt percen át furcsa, vijjogó hangot hallottak. Az embereknek a háborús idők jutottak az eszébe és az égre pillantva, azt tárgyalgatták, hogy a nehéztüzérség lövedékei süvöltöttek így. Azután sokan észrevették a sebesen földre ereszkedő, tojásalakú árnyat. Egy óra sem telt el és a gép körül jókora tömeg csődült össze. A kíváncsiskodók mindenfelől odaszaladtak, átmásztak a sövényeken, autón robogtak az úton, csónakkal jötek a kék tavon. A füstös, égett, repedezett tojás ott állt egy dombba fúródva. Folyt a találgatás. Az egyik ötlet ostobább volt, mint a másik. Az izgalom tetőpontjára hágott, amikor elolvasták az ablak tetejébe vésett feliratot: »OSzFSzK. Petrogradról fölszállt 192 ... augusztus 18-án.« Ez azért keltett csodálkozást, mert aznap 102 ... június 3-a volt. Egyszóval a felirat három és fél évvel ezelőtt került a gépre. Amikor a titokzatos készülék belsejéből halk nyögés hallatszott, a tömeg riadtan húzódott hátra és elnémult. Egy rendőrosztag, egy orvos és tizenkét, fényképezőgéppel felszerelt újságíró, jelent meg. Kinyitották az ablakot és a gép belsejéből a lehető legóvatosabban kihoztak két félmeztelen embert. Az egyik öreg volt, fehér hajó, csontsovány, eszméletlenül feküdt, a másiknak össze volt törve a képe, két karja eltört, panaszosan nyögött. A tömegben szánakozó kiáltások, asszonyi sírás hallatszott. Az égi utasokat autóba tették és elvitték a kórházba. (Folytatjuk.) t i Történelmi fejtörő és még valami Semmi kétség, ügyes és hasznos játék az ilyesmi: 52 képen megelevenedik a magyar történelem, a vérszerződéstől a földosztásig minden jelentős mozzanatra kiterjedt a képszerkesztők figyelme. A levelezőlap nagyságú képek hátán különböző kérdések olvashatók, amelyekre felelni kell s akinek hirtelen »nem jut eszébe valami", az sem jön zavarba, mert a társasjátékhoz csatolt füzetecskében megtalálja a helyes válaszokat. Azt sem lehet kifogásolni, hogy ezt az elmésnek látszó játékot az iskolákban terjesztik: a diáknak ha nincs is húsz valahány forintja, otthon felvilágosító előadást tart, hogy a történelem tanulásához nem lehet nélkülözni ezt a játékot. A baj csak ott kezdődik, hogy a fejtörő kettős. Nemcsak a lapok hátán levő kérdésekre kell választ adni, hanem mindenek előtt ki kell találni, hogy mit ábrázolnak a képek! Mert ezekből a jórészt elemista fokon készült képekből az ember mindig valami egészen másra gondol, mint amire éppen kellene. Itt van például az egyik képen egy tumultus, az emberek gyűrűjében egy juhászforma szakállas ember valami csővel hadonászik, egy kövér ember pedig, erősen elrajzolt lábakkal épp el akar esni. A megfejtés: Lehel a kürtjével fejbevágja Konrád császárt. Más: fantomok nyargalnak kacsacsőrű emlősök hátán. Megfejtés: legyőzik a lázadó Koppány seregét. Más: estélyiruhás hölgy fekszik ájultan a földön. Előtte marcona vitéz, akiről aztán kiderül, hogy éppen ő Bánk bán, az estélyiruhás hölgyet pedig Gertrudisnak vélte a rajzoló. A 41. számú képen egy kisgazda üldögél, éppen úgy, mintha a borbélynál várna. A feltűnő csak az, hogy előtte papírruhás személyek égre emelik a kezüket. Megfejtés: Ferenc Józsefet királlyá koronázzák. A példákat folytathatnánk, de ennyi is elég. Valószínűleg a Képzőművészeti Alap sem lehet valami büszke erre a művére, mert a rajzolók nevét véletlenül sem tünteti fel, noha a játékszabályokhoz ez is hozzátartozik. Ettől függetlenül javasolnánk, hogy a Képzőművészeti Alap tűzzön ki jutalmakat a képek megfejtői részére, bár úgy véljük, hogy ilyen primitív képeket egyáltalán nem lett volna szabad forgalomba hozni. De van ennek a történelmi fejtörőnek még egy megfejtésre váró része. Mint mondottuk, a társasjátékot, több más könyvvel együtt ük alakban terjesztették, ami ellen nem is lehet kifogást emelni. Az ellenben nagyon komoly rejtvény, hogy a diákokat miért terhelték meg a rendes bolti vételáron túl még 3 százalékos adóval is. Nagyon helyes, hogy nemrég megindítottak egy iskolai könyvsorozatot, amelynek keretében bolti forgalomba nem kerülő könyveket — mégpedig kitűnő könyveket! — potom pénzért vehetnek meg a diákok. Az is helyes, hogy ezen kívül is lehetővé teszik számukra a könyvvásárlást s helyükbe viszik a könyvet. De jó lenne, ha valaki megfejtené, hogy az így bolti áron eladott könyvek után miért fizettetnek a diákokkal 3 százalékos adót? (cs) RÁDIÓ — LÁMPÁK NÉLKÜL A minszki gyár megkezdte a városról elnevezett új kisméretű rádió sorozatgyártását. A konstruktőrök olyan készüléket szerkesztettek, amely nagyszerű útitársa lesz azoknak, akik sokat vannak úton. A készülékben nincs rádiólámpa. Helyette félvezető triódákat alkalmaztak, amelyek jelentéktelen méretük, élettartamuk azonban igen hosszú. A készülék működtetéséhez közönséges zseblámpaelem is elegendő. Az új rádió súlya 4.5 kilogramm, hosszú és középhullámon működik. 1980-ban 40 000 darabot készítenek belőle. 1959. december 29. RUGALMAS ANYAGBÓL KÉSZÜLT OLAJTARTÁLYOK Az angol kereskedelmi hajók jövő évtől kezdve rugalmas anyagba töltött olajat vontatnak maguk után. Az újszerű tartályokat, amelyeket Hawthorne cambridgei professzor két évvel ezelőtt találta fel, „tengeri sárkánynak” nevezték el. Az angol, Északi-tengeri és afrikai vizeken végrehajtott kísérletek sikeresnek bizonyultak és lehetővé teszik, hogy ezentúl nehezen hajózható útvonalakon és parmenti vizeken a hajók a folyékony halmazállapotú teherszállítmányokat ilyen tartályokban vontassák. Halálos gázolás karácsony második napján Winkelmann Mihály gépkocsivezető, szekszárdi lakos december 28-án a késő esti órákban a Gépállomások Megyei Igazgatóságénak gépkocsijával két szekszárdi orvos társaságában Tolnára indult. Útközben Szekszárdot elhagyva a míút jobboldalán gyalogoló Kovács István Bonyhádi lakost elütötte. Kovács István sérüléseibe belehalt. Winkelmann a baleset napján szabadságon volt. Engedély nélkül hozta ki a garázsból a vállalat gépkocsiját. A két orvost — amint mondották — feketézni vitte Tolnára. Kovács István, a baleset áldozata, Szekszárdon lakó fiánál volt vendégségben. Eddig még ismeretlen körülmények miatt gyalog indult Bonyhádra. A baleset helyének megtekintése után a rendőrség megállapította,hogy Kovács szabálytalanul az út jobboldalán közlekedett. Ez azonban csak csökkenti Winkelmann Mihály felelősségét, de nem mentesíti. A rendőrség megállapította, hogy a gépkocsinak 17 méteres féktávolsága volt és ebből arra lehetett következtetni, hogy Winkelmann a fennálló körülmények ellenére nem vezetett fokozott gondossággal. Winkelmann Mihály ellen az eljárás megindult. Titokzatos betegség a cukoriparban Belgium legnagyobb cukorgyárában, Mörbeke városkában titokzatos betegség tört ki, s a cukorgyár dolgozóinak felét megtámadta. A betegek hastáji fájdalmakról és látási zavarokról panaszkodnak, egyesek átmenetileg meg is vakulnak. A vizsgálat megállapította, hogy elsősorban azok betegedtek meg, akik a cukorrépa-mosóban dolgoznak. A cukorrépa semmiesetre s lehet a betegség okozója. Az or sok a vízre gyanakszanak, amely egy hajócsatornából szivattyúzz a gyárba. A vizsgálatkor kiden hogy a víz ugyan erősen szenmzett, de ez még mindig nem magyarázza a különös megbetegeéseket.