Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-29 / 304. szám

^ pmm rt #0* *, Tíz évvel ezelőtt államosították a téglagyárakat ■ 1­949. december 28-án ál­­­­lamosították a Tolna megyei téglagyárakat. Tegnap múlt első évtizede, hogy a tég­lagyárak munkásainak, az or­­szág népének tulajdonába ke­rültek a téglagyárak is. A ne­vezetes évfordulón érdemes visszatekinteni a megtett útra, az államosítás előtti helyzetre és szólni a jövőről. Kézzel, formába verve gyár­tották a téglát, ősidők óta... S ez volt a helyzet a Tolna megyei téglagyárakban is. Csupán a paksi téglagyárban volt prés­gép, másutt az évszázados mó­don kézzel formálták. Az álla­mosítás előtt rossz kemencék­ben, elavult módszerekkel gyár­tották a megye gyáraiban a tég­lát. A gyárakhoz tartozó mun­káslakások csak a nyári idény­re épültek, hisz a tőkések csak ekkor foglalkoztatták a téglá­sokat. A barakkokba két-három családot zsúfoltak egy szoba­konyhába, sőt Tamásiban ki­öregedett Stock-kemencéből át­alakított »lakásokban« éltek a munkások. Néhány mondatban összesűrítve — ez volt a hely­zet a téglagyárakban az államo­sítás előtt. Pedig regényeket le­hetne írni a múltról, a »téglá­sokéról, arról, hogy közöttük volt a legtöbb rokkant, hogy az átlagos életkor náluk volt a leg­alacsonyabb... De már az emlé­kek is a múlté, hisz ember lett a »téglásból« is, és változtak a munka- és életkörülmények. A nehéz, munkaigényes­­ munkafolyamatokat egy­más után gépesítették. A kézi­vé­­sű tégla mindinkább kiszo­rul a termelésből. És nyolc órát dolgoznak már a gépek mel­lett, és csillével, motoros moz­donnyal hordják a téglát, a »­cárék« legtöbb gyárból már eltűntek. A paksi és a mázai gyárban az ország egyik legkor­szerűbb típusú szárító berende­zései épültek fel. A dombóvári és a szekszárdi gyárakat is kor­szerű gépekkel szerelték fel. És nemcsak lakáshoz, hanem ott­honhoz jutottak a téglagyárak munkásai a tíz év alatt épült új lakásokban, az újjávarázsolt régiekben. Kultúrterem és ét­kezde, rádió és könyvtár, tele­vízió és motorkerékpár tarto­zik a téglagyári munkások tíz éves változásához. És az is, hogy az idén minden gyárban dolgozó család az ünnepekre — ha úgy tetszik, a tíz éves év­fordulóra — hízót vágott, és a gyerekek már nem járnak ron­gyokban, hogy az asszonyok a legújabb divat szerint öltözköd­nek: ezek is a tíz évben tör­téntek... A­z ünnep előtt megemlé­­­­kezést tartottak a Tég­lagyári Egyesülés irodájában. Eljöttek a gyárvezetők a megye különböző részeiből, azok, akik tíz év óta — munkáskáderek — a gyárak élén állnak. És emlé­keztek a múltra — és okosan — tanácskoztak a jövőről. Mert a következő évben megkezdik a második évtized apróra váltá­sát. Ezek a hétköznapok, csak­úgy, mint az eltelt tíz év nap­jai, népünk gyarapodását, a téglagyári munkások jobb éle­tét, az életszínvonal emelését eredményezik... Az 1960-as évben húsz szá­zalékkal több téglát kell az egyesülés üzemeiben gyártani. S ez a húsz százalék reális, a jelenlegi gépi berendezéssel az 1959. évi termelésnél három­millió téglával többet gyártani nem nehéz — de alaposan fel kell rá készülni. S erről a ké­szülődésről számoltak be a gyá­rak vezetői az ünnepségen, hogy már a föld nagy részét előkészítették, kijavították a gé­peket. És ami talán a legfonto­sabb a jövő évi feladatok meg­valósításához: a kongresszusi versenyben megedződött mun­kásokkal hajtják végre. A munkások megváltozott viszo­nya a termeléshez, a vezetők szakértelmének növekedése a biztosíték arra, hogy az 1860. évi, és a további terv-feladatok megvalósulnak a téglagyárak­ban... Ács Jenő — Az 1980-as évben a tanácsok a költségvetés adatai szerint több mint 8 300 000 forintot fordítanak a helyi utak, hidak karbantartá­sára és fenntartására. — Százhét holdon oltványtele­pítést végez a jövő év tavaszán a Kajmádi Állami Gazdaság. Ezen­kívül 50 holdon gyümölcsöst léte­sítenek. Mindezeknek a megfele­lő talajelőkészítés már folyamat­ban van. Továbbá 800 000 gyöke­res szőlővesszőt szedtek már ki és vermeltek el, amelyeket ta­vasszal a termelőszövetkezetek ré­szére bocsátanak áruba telepítés céljaira. KERÁMIÁBÓL és krómozott acélból készül a „lángo­ló CERUZA" Angol szakemberek kerámiából és krómozott acélfalakból épült rendkívül karcsú repülőgép előállí­tásán fáradoznak, amely alkalmas lenne a legnagyobb forróságot is elviselni; a gépet ugyanis órán­ként 3000 kilométeres sebességre tervezik és az ilyen gyorsasággal haladó gépek legnagyobb problé­mája a törzs átforrósodása. A gép pilótája hűtött fülkében fog ülni. A Bristol-gyár, ahol a kísérletek öt év óta folynak, „lángoló ceru­zának” keresztelte az új repülőgé­pet, amely hivatalosan a Bristol- 138 elnevezést viseli. TOLVA MEGYTO VEPÜJSÄR Mégegyszer az aluljáróról — Válással a MÁV Pécsi Igazgatósága — A Népújság 1959. november 11-i számában »Átjáró« címmel cikk jelent meg. A cikk szóvá­­tette, a szekszárdi Bogyiszlói úti vasúti átjáró forgalmi nehézsé­geit, miután már sok esetben ma­gánosok és az érdekelt vállalatok részéről is hangzottak el véle­mények; aluljáró építésével kel­lene segíteni a nehézségeken. A MÁV Pécsi Igazgatósága most értesítette szerkesztőségün­ket, hogy a városi tanács mű­szaki osztályával közösen meg­vizsgálta, milyen intézkedéseket lehet tenni, a torlódások elkerü­lésére. Tóth Károly műszaki tanácsos és Posta Lajos városi főmérnök helyszíni szemléje eredményéről az alábbiakat közli az igazgató­ság: — A szekszárd—bogyiszlói út a távlati városrendezési tervben új nyomvonalon épül meg, a jelen­legi Damjanich utca kelet felé való kinyitásával. Ez az út a je­lenlegi átjárótól 400 méternyire, a tolatási határon kívül keresz­tezi a vasutat. Ennek az útnak azonban a gya­logos forgalomra jelentősége nincs, ezért szükség van arra, hogy a gyalogosok részére alul-, vagy felüljáró épüljön. Gyalo­gos aluljáró megépítése csak a jelenlegi átjárótól északra, a csa­padékcsatorna átereszén túl le­hetséges. A gyalogosforgalom egyre növekszik, mert az út két oldalán most épül a város keres­kedelmi raktár­telepe, amely a következő években még növek­szik, itt épülnek élelmiszeripari üzemek is. Az aluljáró építésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a város távlati tervében szerepel az 5. vágányból kiinduló, a rak­­tárövezetbe vezető iparvágány. Aluljáró helyett esetleg felüljáró is építhető. A városi tanács kéréssel for­dult a MÁV-hoz, hogy a gyalo­gos alul-, vagy felüljárót építse meg. Ebben az ügyben a vasút­­igazgatóság a KPM 1­6. szakosztá­lyához fordult. A végleges megol­dásig utasította a szekszárdi vasútállomást, hogy tolatások közben a sorompót tíz percenként fel kell nyitani, ahogyan a ren­delkezés előírja. küdne a figyelőszemnél. Hirte­len feltámaszk­odott, motyogva belemarkolt a mellébe, ingatta borzas fejét, arcát könnyek lep­ték el, bajsza lekonyult.. — A Föld, az édes anyaföld! Az agyát ellepő ködön keresz­tül Losz észrevette, hogy a gép a Föld vonzásának hatására meg­fordul, és torokkal előre repül. A reosztát­ karokhoz csúszott és le­nyomta őket. A tojás megrázkó­­dott, feldübörgött. Lösz a figye­lőszemhez hajolt. A sötétségben napfényes, rop­pant vízgömb fügött. Kékek vol­tak az óceánok, zölden rajzolód­tak ki a szigetek és sűrű felhők takartak el egy földrészt. A ned­ves gömb lassan forgott. Könnyek gördültek a figyelőcsőre. A lélek — zokogva az örömtől — szállt, szállt a kékes, nedves fényoszlop felé- Az emberiség hazája! Az élet méhe! A világ szíve! A Föld már eltakarta a fél­eget. I.osz ütközésig bekapcsolta a reosztátokat. A zuhanás mégis gyors volt, átforrósodott a burok, sistergett a gumi, füstölt a bőr. Guszev utolsó erejével elfordí­totta az ablak tetejét. Sivítva tört be a jeges levegő. A Föld öle­lésre tárta karját, visszafogadta tévelygő fiait. Az ütés erős volt. A burkolat, megrepedt. A tojás torokkal le­felé, mélyen belefúródott egy fü­ves dombba. Vasárnap dél volt, június har­­madika. A zuhanás helyétől távol, a Michigan-tó partján tengernyi ember szórakozott. Csónakáztak, a kávéház nyitott terraszán üldö­géltek, teniszeztek, golfoztak, fut­balloztak és papírsárkányokat eregettek a felhőtlen égre. Hét­végi pihenésre jöttek ide, hogy felüdítsék magukat a zöld par­tok bájával, a júniusi levelek zú­gásával. Egyszerre csak vagy öt percen át furcsa, vijjogó hangot hallottak. Az embereknek a háborús idők jutottak az eszébe és az égre pil­lantva, azt tárgyalgatták, hogy a nehéztüzérség lövedékei süvöltöt­tek így. Azután sokan észrevették a sebesen földre ereszkedő, tojás­alakú árnyat. Egy óra sem telt el és a gép körül jókora tömeg csődült össze. A kíváncsiskodók mindenfelől odaszaladtak, átmásztak a sövé­nyeken, autón robogtak az úton, csónakkal jötek a kék tavon. A füstös, égett, repedezett tojás ott állt egy dombba fúródva. Folyt a találgatás. Az egyik ötlet osto­bább volt, m­int a másik. Az izga­lom tetőpontjára hágott, amikor elolvasták az ablak tetejébe vé­sett feliratot: »OSzFSzK. Petrog­rad­ról fölszállt 192 ... augusztus 18-án.« Ez azért keltett csodálko­zást, mert aznap 102 ... június 3-a volt. Egyszóval a felirat há­rom és fél évvel ezelőtt került a gépre. Amikor a titokzatos készülék belsejéből halk nyögés hallat­szott, a tömeg riadtan húzódott hátra és elnémult. Egy rendőr­­osztag, egy orvos és tizenkét, fényképezőgéppel felszerelt új­ságíró, jelent meg. Kinyitották az ablakot és a gép belsejéből a le­hető legóvatosabban kihoztak két félmeztelen embert. Az egyik öreg volt, fehér hajó, csontsovány, eszméletlenül feküdt, a másiknak össze volt törve a képe, két karja eltört, panaszosan nyögött. A tö­megben szánakozó kiáltások, as­­­szonyi sírás hallatszott. Az égi utasokat autóba tették és elvitték a kórházba. (Folytatjuk.) t i Történelmi fejtörő és még valami Semmi kétség, ügyes és hasz­nos játék az ilyesmi: 52 képen megelevenedik a magyar törté­nelem, a vérszerződéstől a föld­osztásig minden jelentős moz­zanatra kiterjedt a képszer­kesztők figyelme. A levelező­lap nagyságú képek hátán kü­lönböző kérdések olvashatók, amelyekre felelni kell s akinek hirtelen »nem jut eszébe vala­mi", az sem jön zavarba, mert a társasjátékhoz csatolt füzetecs­­kében megtalálja a helyes vá­laszokat. Azt sem lehet kifogá­solni, hogy ezt az elmésnek lát­szó játékot az iskolákban ter­jesztik: a diáknak ha nincs is húsz valahány forintja, otthon felvilágosító előadást tart, hogy a történelem tanulásához nem lehet nélkülözni ezt a játékot. A baj csak ott kezdődik, hogy a fejtörő kettős. Nemcsak a lapok hátán levő kérdésekre kell választ adni, hanem min­denek előtt ki kell találni, hogy mit ábrázolnak a képek! Mert ezekből a jórészt elemista fo­kon készült k­épekből az ember mindig valami egészen másra gondol, mint amire éppen kel­lene. Itt van például az egyik képen egy tumultus, az embe­rek gyűrűjében egy juhászfor­ma szakállas ember valami csővel hadonászik, egy kövér ember pedig, erősen elrajzolt lábakkal épp el akar esni. A megfejtés: Lehel a kürtjével fejbevágja Konrád császárt. Más: fantomok nyargalnak ka­csacsőrű emlősök hátán. Meg­fejtés: legyőzik a lázadó Kop­pány seregét. Más: estélyiruhás hölgy fekszik ájultan a földön. Előtte marcona vitéz, akiről az­tán kiderül, hogy éppen ő Bánk bán, az estélyiruhás höl­gyet pedig Gertrudisnak vélte a rajzoló. A 41. számú képen egy kisgazda üldögél, éppen úgy, mintha a borbélynál vár­na. A feltűnő csak az, hogy előtte papírruhás személyek ég­re emelik a kezüket. Megfejtés: Ferenc Józsefet királlyá koro­názzák. A példákat folytathatnánk, de ennyi is elég. Valószínűleg a Képzőművészeti Alap sem lehet valami büszke erre a művére, mert a rajzolók nevét véletle­nül sem tünteti fel, noha a já­tékszabályokhoz ez is hozzátar­tozik. Ettől függetlenül java­solnánk, hogy a Képzőművé­szeti Alap tűzzön ki jutalmakat a képek megfejtői részére, bár úgy véljük, hogy ilyen primitív képeket egyáltalán nem lett volna szabad forgalomba hozni. De van ennek a történelmi fejtörőnek még egy megfejtésre váró része. Mint mondottuk, a társasjátékot, több más könyv­vel együtt ük alakban terjesz­tették, ami ellen nem is lehet kifogást emelni. Az ellenben nagyon komoly rejtvény, hogy a diákokat miért terhelték meg a rendes bolti vételáron túl még 3 százalékos adóval is. Na­gyon helyes, hogy nemrég meg­indítottak egy iskolai könyv­­sorozatot, amelynek keretében bolti forgalomba nem kerülő könyveket — még­pedig kitűnő könyveket! — potom pénzért vehetnek meg a diákok. Az is helyes, hogy ezen kívül is le­hetővé teszik számukra a könyvvásárlást s helyükbe vi­szik a könyvet. De jó lenne, ha valaki megfejtené, hogy az így bolti áron eladott könyvek után miért fizettetnek a diákokkal 3 százalékos adót? (cs) RÁDIÓ — LÁMPÁK NÉLKÜL A minszki gyár megkezdte a városról elnevezett új kisméretű rádió sorozatgyártását. A konst­ruktőrök olyan készüléket szer­kesztettek, amely nagyszerű úti­­társa lesz azoknak, akik sokat vannak úton. A készülékben nincs rádiólámpa. Helyette félvezető triódákat alkalmaztak, amelyek jelentéktelen méretük, élettarta­muk azonban igen hosszú. A ké­szülék működtetéséhez közönsé­ges zseblámpaelem is elegendő. Az új rádió súlya 4.5 kilogramm, hosszú és középhullámon műkö­dik. 1980-ban 40 000 darabot ké­szítenek belőle. 1959. december 29. RUGALMAS ANYAGBÓL KÉ­SZÜLT OLAJTARTÁLYOK Az angol kereskedelmi hajók jövő évtől kezdve rugalmas anyag­ba töltött olajat vontatnak maguk után. Az újszerű tartályokat, ame­lyeket Hawthorne cambridgei professzor két évvel ezelőtt talál­ta fel, „tengeri sárkánynak” ne­vezték el. Az angol, Északi-tenge­ri és afrikai vizeken végrehajtott kísérletek sikeresnek bizonyultak és lehetővé teszik, hogy ezentúl nehezen hajózható útvonalakon és parmenti vizeken a hajók a folyé­kony halmazállapotú teherszállít­mányokat ilyen tartályokban von­tassák. Halálos gázolás karácsony második napján Winkelmann Mihály gépkocsi­vezető, szekszárdi lakos december 28-án a késő esti órákban a Gép­állomások Megyei Igazgatóságé­nak gépkocsijával két szekszárdi orvos társaságában Tolnára in­dult. Útközben Szekszárdot elhagy­­­va a mí­út jobboldalán gyalogoló Kovács István Bonyhádi lakost el­ütötte. Kovács István sérüléseibe belehalt. Winkelmann a baleset napján szabadságon volt. Engedély nél­kül hozta ki a garázsból a válla­lat gépkocsiját. A két orvost — amint mondották — feketézni vit­te Tolnára. Kovács István, a baleset áldo­zata, Szekszárdon lakó fiánál volt vendégségben. Eddig még ismeret­len körülmények miatt gyalog in­dult Bonyhádra. A baleset helyé­nek megtekintése után a rendőr­ség megállapította,­­hogy Kovács szabálytalanul az út jobboldalán közlekedett. Ez azonban csak csökkenti Winkelmann Mihály fe­lelősségét, de nem mentesíti. A rendőrség megállapította, hogy a gépkocsinak 17 méteres féktávol­­sága volt és ebből arra lehetett következtetni, hogy Winkelmann a fennálló körülmények ellenére nem vezetett fokozott gondosság­gal. Winkelmann Mihály ellen az el­járás megindult. Titokzatos betegség a cukoriparban Belgium legnagyobb cukorgyá­rában, Mörbeke városkában ti­tokzatos betegség tört ki, s a cu­­kor­gyár dolgozóinak felét megtá­madta. A betegek hastáji fájdal­makról és látási zavarokról pa­naszkodnak, egyesek átmenetileg meg is vakulnak. A vizsgálat meg­állapította, hogy elsősorban azok betegedtek meg, akik a cukorré­pa-mosóban dolgoznak. A cukorrépa semmiesetre s lehet a betegség okozója. Az or sok a vízre gyanakszanak, amely egy hajócsatornából szivattyúzz a gyárba. A vizsgálatkor kiden hogy a víz ugyan erősen szenm­zett, de ez még mindig nem ma­gyarázza a különös megbetegeé­seket.

Next