Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-12 / 292. szám
f1 1958. december 12. ! A zárszámadás előestéjén Tudósítás a kistápéi Új Élet Termelőszövetkezetből Az idei tavaszon 400 hold földterületről és 48 tagról 1500 hold területre és 102 tagra fejlődött fel a Bikácshoz tartozó kistápéi Új Élet Termelőszövetkezet. Küzdelmes, de szép esztendő áll mögöttük, s bizakodva tekintenek a zárszámadás elé. ELŐZMÉNYEK Az előzmények biztatóak. Már a kifizetett előlegek is azt tanúsítják: jó lesz itt Kistápén a jövedelem, a tagok megtalálják a számításukat. 170 000 forint pénzelőleget, 540 mázsa búzát, 143 mázsa árpát, 140 mázsa rozsot, 547 mázsa takarmányrépát, 274 mázsa burgonyát és mintegy 50 000 cigarettát osztottak ki a tagoknak előlegként. Akik megfogták jól a munka végét, azok már eddig is sok mindent kaptak. Ifjabb Horváth Imre a munkaegységenként kapott 10 forint pénzelőlegen kívül 12 mázsa búzát, 4 mázsa árpát, 3 mázsa rozsot, 12 mázsa takarmányrépát, 6 mázsa burgonyát és több mint 600 cigarettát kapott. Rick István még ennél is többet. A pénzen kívül 14 mázsa búzát, 4 mázsa rozsot, 4 mázsa árpát, 14 mázsa répát, 7 mázsa burgonyát és 1200 cigarettát kapott. Sok nevet lehetne sorolni, sok olyan tagnak a nevét, akiknek már az előlegből megtelt a padlásuk. Pedig az előleg még csak előleg, mintegy ígérete a gazdag zárszámadásnak. Osztanak még zárszámadáskor búzát is, árpát is, rozsot is, aztán kapnak még a tagok kukoricát, burgonyát és cukrot, természetesen pénzt is. GAZDASÁGI helyzet A jó munka nyomán szilárd gazdasági helyzet jellemzi a szövetkezetét. A különböző üzem- és termelési ágakból származó bevételek jól alakultak és az aktív mérlegeredményt biztosítják. Az állattartás, a növénytermelés jól jövedelmezett. A növénytermelésben például dohányból mintegy 260 000 forint, cukorrépából 30 000 forint, burgonyából 55 000 forint a jövedelem. Nem kevésbé jelentős az államtól kapott kedvezmény, amely a 3004/1-es számú rendelet alapján illeti meg a szövetkezetét, az állami kedvezmény összege, amely főként hitel és árengedményekben jut kifejezésre, meghaladja a 200 000 forintot. A szövetkezet gazdasági helyzete máris a szocialista nagyüzem fölényének meggyőző bizonyítéka. ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT Ilyen előzményekkel, s ilyen gazdasági helyzettel jutott el a termelőszövetkezet a zárszámadás előestéjéhez. Még simítják és csomózzák a dohányt a kultúrteremben, de a tanyaközpontban már megkezdődött a leltározás, számba veszik a mintegy 3 millió tiszta vagyont és megteszik az első lépést a mérleg összeállításához. A zárszámadás nagy nap lesz Kistápé életében. A kapott részesedés feletti örömöt megduplázza majd az, hogy a házakban, ahol eddig a petróleumlámpa sárga fénye pislákolt, kigyulladt a villany. S amikor a villanylámpa fényénél megszámolják az egy munkaegysége jutó több mint 35 forintos jövedelmet, s számot vetnek az idei esztendő szép eredményeivel, újra, de most már „természetben” is meggyőződhetnek arról, hogy érdemes volt tavasszal elhatározni az általános és teljes szövetkezést Bikácson. Csaknem nyolcszáz új előfizető Tanácskoznak a postások Ezen az értekezleten a megyei lap terjesztéséért indult mozgalom a postahivatalok között. Októberben és novemberben a MEHIV értékelése szerint csaknem nyolcszáz új előfizetőhöz és olvasóhoz jutott el a Tolna megyei Népújság. A postahivatalok kongresszusi versenyében eddig különösen jó eredményt ért el Nagymányok, Zomba, Pincehely, Tamási, Pusztahencse, Fácánkert és Dombóvár I. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Miért volt vízhiány Szekszárdon ? Az elmúlt napokban zavarok voltak Szekszárd vízellátásával. A magasabban fekvő lakóházakban, illetve a felső emeleteken vízhiány volt, majd annyira rozsdás volt a víz, hogy használhatatlan volt. — Mi okozta a vízhiányt, mi volt a nagymérvű rozsdásodás oka? — érdeklődtünk a Vízmű- és Csatornázási Vállalattól. — A vízhiány oka az volt — kaptunk felvilágosítást —, hogy a 200-as öntöttvas főnyomóvezetéken, amelyen a medencébe nyomják a kutaktól a vizet, törés fordult elő. Éspedig, — a baj sohasem jár egyedül —, egy hét alatt háromszor is. Mindhárom törés a Munkácsy utca sarkán történt. Ehhez járult még egy negyedik csőtörés a Hunyadi utcában, a régi bérház előtt. Amíg az eltört főnyomócső kicserélése folyt, a medence nem kapott vizet, a csőhálózatba viszont csak kisebb nyomást lehet adni — így adódott az átmeneti vízhiány. — A rozsdásodás pedig a csőtörés következménye. Közismert a szekszárdi víz magas vastartalma, és ha lezárnak egy szakaszt, a csövek hamar rozsdásodnak. Néhány nap múlva már ismét normális lesz a 1Vízellátás — feltéve, ha nem adódik újabb törés. Aelita megtántorodott. Apja feje eltűnt. AZ OSI ÉNEK Aelita, Ihoska és Lösz a duplaszárnyú csónakon Liziazira hegyeibe repült. Az elektromágneses vevőkészülék — a huzalos árboc — szakadatlanul működött. Aelita a parányi tükör fölé hajolt, nézte, hallgatta. Nehéz volt eligazodni a Mars mágneses mezőiben szálló, keringő telefonüzenetek, felhívások, kiáltások és aggodalmas kérdések között. De Tuszkub acélos hangja szinte szünet nélkül zúgott, belehasított ebbe a káoszba, uralkodott felette. A kis tükörben a felbolygatott világ árnyai suhantak. A hangzavarból néhányszor furcsa, nyújtott, éneklő hang csendült Aelita fülébe: — Elvtársak, ne hallgassatok a pusmogókra... nem kellenek nekünk semmiféle engedmények... fegyverbe, elvtársak, ütött a végső harc órája... minden hatalmat a szlov... szov... Aelita odafordult Ihoskához: _ A kedvesed vakmerő és elszánt, igazi Ég Fia. Nem kell féltened. Ihoska dobbantott, mint a kecske, és ingatta a fej. Aclitának sikerült kiderítenie, hogy szökésüket még nem fedezték föl. Levette a fülhallgatót. Ujjaival letörülte a figyelőablak bepárásodott üvegét. — Nézd csak — mondta Losznak — ikik szállnak utánunk. A csónak magasan a Mars fölött repült. Kétoldalt két barnaszőrű, hártyásszárnyú, mocskos madár szállt a vakító napfényben. Kerek fejüket és lapos, éles csőrüket az ablak felé fordították. Az egyik, amint Loszt megpillantotta, alábukott és tátott csőrével belevágott az üvegbe. Lösz visszakapta fejét. Aelita nevetett. Elhagyták Azorát. Alattuk már a Liziazira éles sziklái úsztak. A csónak lefelé szállt, átrepült a Szoam-tó fölött és egy szakadék mellett elterülő, széles térségre ereszkedett le. Lösz és a kis gépész behúzta a csónakot egy barlangba. Aztán vállukra vettek egy-egy kosarat és a nők nyomában a vénségtől megkopott, alig észrevehető lépcsőkön lefelé indultak a sziklák közt. Aelita haladt elől, könnyedén és fürgén. Meg-megkapaszkodva a kiálló sziklafokokban, figyelmesen nézte Loszt. A férfi széles lába alatt repültek a kövek, és visszhangozva zuhantak a szakadék aljára. — Itt jött le az a magaddl, aki a szalagos botot hozta — mondta Aelita. — Mindjárt meglátod azt a helyet, ahol a szent tüzek gyűrűi égtek. A szakadék oldalának felénél a lépcső egy szikla alagútjába vezetett. Nyirkos levegő csapta meg őket az alagút sötétjében. Lesz meggörnyedve, vállával a köveket súrolva, nehézkesen haladt a csiszolt sziklafalak közt. A sötétben kitapogatta Aelita vállát és nyomban ott érezte ajkán a lány lélekzetét. Oroszul odasúgta: Drágám. Az alagút egy félhomályos barlangba torkollott. Mindenfelé bazaltoszlopok csillogtak. A barlang mélyén könnyű páracsomók úsztak. Víz csobogott, egyenletesen hullottak a cseppek a barlang mélyének kivehetetlen boltíveiről. Aelita ment elől. Hegyes, fekete csuklyája egy tó fölött himbálózott és néha eltűnt a ködgomolyagokban. Aelita megszólalt a sötétben: »Vigyázz« — és egy keskeny, meredek, ősi hídon bukkant föl karcsú alakja. Lösz érezte, hogy lába alatt rezeg a híd, de szemét egy pillanatra sem vette le a félhomályban suhanó csuklyáról. (Folytatjuk.) 3 Erről is beszélni kell kétféle karácsony Régi újságok bekötött példányai jutottak kezembe a múltkor. Kíváncsian olvastam őket. A »Tolna megyei Újság« 1931. január 8-i számában egy feltűnő cím vonta magára figyelmemet: »Szegények karácsonya Tolnán«. A cím alatt szó szerint a következőket olvastam: »Talán sehol sem érezték oly súlyosan az ínség alkotta nyomort, mint Tolnán, ahol a lakosság 40 százaléka építőmunkás. A nyári munkaidő nagy részét munkaalkalom hiányában kénytelenek voltak tétlenül eltölteni. Vitéz Makray Lajos plébános szerető szíve és bölcs előrelátása mintegy 400 szegény tolnai család szeméből törölte ki a bánat könnyeit és helyettük örömkönnyeket varázsolt.« Íme néhány sor a cikkből, a nyomorról, amelyről a kapitalista sajtótermék is kénytelen volt beismerést tenni, de rögtön igyekezett valótlant is vinni a valóságba. Mert ugyebár vitéz Makray plébános úr filléres ajándéka »kitörölte« a 400 tolnai család szeméből a »bánat könnyeit« és helyettük »örömkönnyeket« varázsolt — ez egy kissé furcsán hangzik. Micsoda képmutató frazeológia! Az újság szerint a munkanélküliség, a dühöngő tüdővész és a soksok pokolbeli kín, ami a nyomorgó munkanélküliek életével együtt járt és ami a bánat könnyeit előcsalta, hirtelen eltűnt, mert vitéz Makray plébános úr karácsonyi ajándékokat osztott. Ma is karácsony előtt állunk. A tegnapi napon, miközben Tolnát jártam, eszembe jutott a régi újságcikk és ellenállhatatlan kíváncsiság ébredt bennem. Kíváncsi lettem arra, hogy hova jutottak Tolna egykori munkanélküli építőmunkásai. Az egyikkel, Prajda Istvánnal az Épületkarbantartó Ktsz irodájában találkoztam, ő a ktsz elnöke. Ő modta el azt is, hogy az egykori munkanélküli ácsnak, Pauli Ferencnek a fia vegyészmérnök, Szűcs József kőműves lányát pedig országgyűlési képviselőnek választották. Mintha álom vált volna valóra. A munkások álma. Az egykori nyomorgók gyermekeiből, ha tanultak: katonatisztek, tanácselnökök, mérnökök, orvosok lettek. Ha nem tanultak, akkor a fizikai munka is megfelelő életet biztosít számukra. Nincs munkanélküli. Munkaerőhiány van. Ha kétszer ennyi kőműves lenne Tolnán, az is kevés lenne. Ma elmondhatjuk, hogy a bánat könnyeit az öröm és megelégedés váltotta fel. A tolnai emberek boldog derűvel néznek 1959. karácsonya elé. H. T. Háromévi kartynhimistést kapott a sikkasztó raktáros A szekszárdi járásbíróság a közelmúltban tárgyalta Huber László, szekszárdi születésű, budapesti lakos bűnügyét. Huber már 1950- ben, amikor még a Pécsi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi fiókjánál dolgozott, nap mint nap ittasan jelent meg a munkahelyén. Emiatt akkoriban figyelmeztették, de eredménytelenül. Állásából ezért fegyelmileg elbocsátották. 1951-ben került a Papír, és Irodaszerértékesítő Vállalathoz, mint raktáros. Már az első időben többször előfordult, hogy részegen ment a munkahelyére. Családi élete is felbomlott. Ezt követően még nagyobb mértékben ivott. A nap túlnyomó részében a szesz hatása alatt állt. Ehhez a nagy mennyiségű szeszes italhoz sok pénz kellett. Az általa kezelt raktárban rengeteg áru volt felhalmozva. Mérlegelő és ítélőképességét lassan elvesztette, először csak óvatosan, majd pedig egyre bátrabban és többször hozzányúlt az árukészlethez. Az ellopott áruk értékesítéséhez idő kellett. A munkaideje után nem tudott annyi árut „a piacra dobni”, hogy abból fedezni tudta volna az ivásra szükséges összegeket. Ezért a testvérét, Hidasi Istvánt és feleségét is beszervezte az „értékesítésbe”. Hidasi Istvánt ezzel nyilván megörvendeztette, mert ő amúgyis bazárárus volt. Huber először csak képeslapokat és egyéb papírárukat, majd pedig ceruzákat és végül töltőtollakat lopott el és értékesített. Munkahelyéről naponta többször eltávozott, ilyen alkalmakkor kéthárom töltőtollat is zsebrevágott és gyorsan betért a legközelebbi italboltba. Ott a töltőtollakat fele áron, vagy még ennél is olcsóbban adta tovább. Huber elsikkasztott többek között 15 000 különböző képeslapot, 203, közel 100 forintos töltőtollat, ezer ceruzát, ceruzavédőt és még különböző papírárukat, összesen 38 126 forint kárt okozott a Déldunántúli Papír- és Irodaszerértékesítő Vállalatnak. A bíróság ezért Huber Lászlót társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasztás bűntettében mondotta ki bűnösnek, s ezért őt 3 évi börtönbüntetésre, egyes jogainak gyakorlásától háromévi eltiltásra ítélte. Egyben kötelezte a Déldunántúli Papír- és Irodaszerértékesítő Vállalatnak okozott kár megtérítésére. A bűnügyben ugyancsak szereplő özv. Hidasi Istvánnét a bíróság orgazdaság bűntettében mondotta ki bűnösnek és őt 300 forint pénzbüntetésre ítélte. S. J. Növekszik Pakson az irodalmi színpad taglétszáma Alig két hete tartotta bemutatkozó előadását a paksi irodalmi színpad. Az előadást, amely elsöprő sikert aratott a községben, többhónapos lelkiismeretes munka előzte meg. Az irodalmi színpad munkájában különböző foglalkozású emberek vesznek részt, pedagógusok, munkások, parasztok, diákok, vállalati alkalmazottak, hivatalnokok. Paks irodalom- és művészetkedvelő közönsége nagy érdeklődéssel kísérte a felkészülés hónapjait. Az előadás sikerét pedig az is bizonyítja, hogy a bemutatkozás óta már húszan kérték felvételüket az együttesbe. Amennyiben a taglétszám így növekszik, lassan elérik a megye első irodalmi színpadának, a szekszárdinak létszámát, azzal a különbséggel, hogy míg ezt zömmel diákok alkotják, addig Pakson a diákok vannak kisebb számban. Tízéves a Scolorovgrádi Kossuth Lajos múzeumház Fehérköves úton, virágzó krizantémok között áll a bulgáriai Kolarovgrád városban egy nagy vaskapus ház, amely 1810-ben épült. A ház nevezetessége azonban nem régiségében rejlik, hanem abban, hogy itt lakott Kossuth Lajos a magyar szabadságharc leverése után 1849-ben. A házat 10 évvel ezelőtt múzeummá alakították át, ahol minden bútort ugyanúgy rendeztek el, ahogy azt Kossuth Lajos használta. A kolarovgrádi Kossuth Lajos múzeumházat igen sok látogató keresi fel, erősítve a bolgár és a magyar nép barátságát;