Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-12 / 292. szám

f1 1958. december 12. ! A zárszámadás előestéjén Tudósítás a kistápéi Új Élet Termelőszövetkezetből Az idei tavaszon 400 hold föld­területről és 48 tagról 1500 hold területre és 102 tagra fejlődött fel a Bikácshoz tartozó kistápéi Új Élet Termelőszövetkezet. Küzdel­mes, de szép esztendő áll mögöt­tük, s bizakodva tekintenek a zár­számadás elé. ELŐZMÉNYEK Az előzmények biztatóak. Már a kifizetett előlegek is azt tanú­sítják: jó lesz itt Kistápén a jöve­­­­delem, a tagok megtalálják a szá­mításukat. 170 000 forint pénzelő­leget, 540 mázsa búzát, 143 mázsa árpát, 140 mázsa rozsot, 547 má­zsa takarmányrépát, 274 mázsa burgonyát és mintegy 50 000 ciga­rettát osztottak ki a tagoknak elő­legként. Akik megfogták jól a munka végét, azok már eddig is sok min­dent kaptak. Ifjabb Horváth Im­re a munkaegységenként kapott 10 forint pénzelőlegen kívül 12 mázsa búzát, 4 mázsa árpát, 3 mázsa rozsot, 12 mázsa takar­mányrépát, 6 mázsa burgonyát és több mint 600 cigarettát kapott.­­ Rick István még ennél is többet. A pénzen kívül 14 mázsa búzát, 4 mázsa rozsot, 4 mázsa árpát, 14 mázsa répát, 7 mázsa burgonyát és 1200 cigarettát kapott. Sok ne­vet lehetne sorolni, sok olyan tag­­­­nak a nevét, akiknek már az elő­legből megtelt a padlásuk. Pedig az előleg még csak előleg, mintegy ígérete a gazdag zárszám­adásnak. Osztanak még zárszám­adáskor búzát is, árpát is, rozsot is, aztán kapnak még a tagok ku­koricát, burgonyát és cukrot, ter­mészetesen pénzt is. GAZDASÁGI helyzet A jó munka nyomán szilárd gazdasági helyzet jellemzi a szö­vetkezetét. A különböző üzem- és termelési ágakból származó bevé­telek jól alakultak és az aktív mérlegeredményt biztosítják. Az állattartás, a növényterme­lés jól jövedelmezett. A növény­­termelésben például dohányból mintegy 260 000 forint, cukorrépá­ból 30 000 forint, burgonyából 55 000 forint a jövedelem. Nem kevésbé jelentős az állam­tól kapott kedvezmény, amely a 3004/1-es számú rendelet alapján illeti meg a szövetkezetét, az ál­lami kedvezmény összege, amely főként hitel és árengedmények­ben jut kifejezésre, meghaladja a 200 000 forintot. A szövetkezet gazdasági hely­zete máris a szocialista nagyüzem fölényének meggyőző bizonyítéka. ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT Ilyen előzményekkel, s ilyen gazdasági helyzettel jutott el a termelőszövetkezet a zárszámadás előestéjéhez. Még simítják és cso­mózzák a dohányt a kultúrterem­ben, de a tanyaközpontban már megkezdődött a leltározás, szám­ba veszik a mintegy 3 millió tiszta vagyont és megteszik az első lépést a mérleg összeállításához. A zárszámadás nagy nap lesz Kistápé életében. A kapott része­sedés feletti örömöt megduplázza majd az, hogy a házakban, ahol eddig a petróleumlámpa sárga fé­nye pislákolt, kigyulladt a villany. S amikor a villanylámpa fényé­nél megszámolják az egy munka­egysége jutó több mint 35 forintos jövedelmet, s számot vetnek az idei esztendő szép eredményeivel, újra, de most már „természetben” is meggyőződhetnek arról, hogy érdemes volt tavasszal elhatározni az általános és teljes szövetkezést Bikácson. Csaknem nyolcszáz új előfizető Tanácskoznak a postások Ezen az értekezleten a megyei lap terjesztéséért indult moz­galom a postahivatalok között. Októberben és novemberben a MEHIV értékelése szerint csaknem nyolcszáz új előfizetőhöz és olvasóhoz jutott el a Tolna megyei Népújság. A postahivatalok kongresszusi versenyében eddig különösen jó eredményt ért el Nagymányok, Zomba, Pincehely, Tamási, Pusztahencse, Fácánkert és Dombóvár I. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Miért volt vízhiány Szekszárdon ? Az elmúlt napokban zavarok voltak Szekszárd vízellátásával. A magasabban fekvő lakóházak­ban, illetve a felső emeleteken vízhiány volt, majd annyira rozs­dás volt a víz, hogy használha­tatlan volt. — Mi okozta a vízhiányt, mi volt a nagymérvű rozsdásodás oka? — érdeklődtünk a Vízmű- és Csatornázási Vállalattól. — A vízhiány oka az volt­ — k­aptunk felvilágosítást —, hogy a 200-as öntöttvas főnyomóveze­­ték­en, amelyen a medencébe nyomják a kutaktól a vizet, törés fordult elő. Éspedig, — a baj so­hasem jár egyedül —, egy hét alatt háromszor is. Mindhárom törés a Munkácsy utca sarkán történt. Ehhez járult még egy ne­gyedik csőtörés a Hunyadi utcá­ban, a régi bérház előtt.­­ Amíg az eltört főnyomócső kicserélése folyt, a medence nem kapott vizet, a csőhálózatba vi­szont csak kisebb nyomást lehet adni — így adódott az átmeneti vízhiány. — A rozsdásodás pedig a cső­törés következm­­énye. Közismert a szekszárdi víz magas vastartal­ma, és ha lezárnak egy szakaszt, a csövek hamar rozsdásodnak. Néhány nap múlva már ismét normális lesz a 1Vízellátás — fel­téve, ha nem adódik újabb törés. Aelita megtántorodott. Apja feje eltűnt. AZ OSI ÉNEK Aelita, Ihoska és Lösz a dupla­szárnyú csónakon Liziazira he­gyeibe repült. Az elektromágneses vevőkészü­lék — a huzalos árboc — szaka­datlanul működött. Aelita a pa­rányi tükör fölé hajolt, nézte, hallgatta. Nehéz volt eligazodni a Mars mágneses mezőiben szálló, kerin­gő telefonüzenetek, felhívások, kiáltások és aggodalmas kérdé­sek között. De Tuszkub acélos hangja szinte szünet nélkül zú­gott, belehasított ebbe a káoszba, uralkodott felette. A kis tükörben a felbolygatott világ árnyai su­hantak. A hangzavarból néhányszor furcsa, nyújtott, éneklő hang csendült Aelita fülébe: — Elvtársak, ne hallgassatok a pusmogókra... nem kellenek ne­künk semmiféle engedmények... fegyverbe, elvtársak, ütött a vég­ső harc órája... minden hatalmat a szlov... szov... Aelita odafordult Ihoskához: _ A kedvesed vakmerő és el­szánt, igazi Ég Fia. Nem kell fél­tened. Ihoska dobbantott, mint a kecske, és ingatta a fe­j­. Aclitá­­nak sikerült kiderítenie, hogy szökésüket még nem fedezték föl. Levette a fülhallgatót. Ujjaival letörülte a figyelőablak bepáráso­dott üvegét. — Nézd csak — mondta Losz­­nak — ikik szállnak utánunk. A csónak magasan a Mars fö­lött repült. Kétoldalt két barna­szőrű, hártyásszárnyú, mocskos madár szállt a vakító napfény­ben. Kerek fejüket és lapos, éles csőrüket az ablak felé fordítot­ták. Az egyik, amint Loszt meg­pillantotta, alábukott és tátott csőrével belevágott az üvegbe. Lösz visszakapta fejét. Aelita ne­vetett. Elhagyták Azorát. Alattuk már a Liziazira éles sziklái úsztak. A csónak lefelé szállt, átrepült a Szoam-tó fölött és egy szakadék mellett elterülő, széles térségre ereszkedett le. Lösz és a kis gépész behúzta a csónakot egy barlangba. Aztán vállukra vettek egy-egy kosarat és a nők nyomában a vénségtől megkopott, alig észrevehető lép­csőkön lefelé indultak a sziklák közt. Aelita haladt elől, könnye­dén és fürgén. Meg-megkapasz­­kodva a kiálló sziklafokokban, fi­gyelmesen nézte Loszt. A férfi széles lába alatt repültek a kö­vek, és visszhangozva zuhantak a szakadék aljára. — Itt jött le az a magad­dl, aki a szalagos botot hozta — mondta Aelita. — Mindjárt meglátod azt a helyet, ahol a szent tüzek gyű­rűi égtek. A szakadék oldalának felénél a lépcső egy szikla alagútjába ve­zetett. Nyirkos levegő csapta meg őket az alagút sötétjében. Lesz meggörnyedve, vállával a köve­ket súrolva, nehézkesen haladt a csiszolt sziklafalak közt. A sötét­ben kitapogatta Aelita vállát és nyomban ott érezte ajkán a lány lélekzetét. Oroszul odasúgta: Drágám­. Az alagút egy félhomályos bar­langba torkollott. Mindenfelé ba­zaltoszlopok csillogtak. A barlang mélyén könnyű páracsomók úsz­tak. Víz csobogott, egyenletesen hullottak a cseppek a barlang mélyének kivehetetlen boltívei­ről. Aelita ment elől. Hegyes, feke­te csuklyája egy tó fölött himbá­lózott és néha eltűnt a ködgomo­­lyagokban. Aelita megszólalt­­ a sötétben: »Vigyázz« — és­­ egy keskeny, meredek, ősi hídon buk­kant föl karcsú alakja. Lösz érez­te, hogy lába alatt rezeg a híd, de szemét egy pillanatra sem vette le a félhomályban suhanó csuk­lyáról. (Folytatjuk.) 3 Erről is beszélni kell kétféle karácsony Régi újságok bekötött példányai jutottak kezembe a múltkor. Kí­váncsian olvastam őket. A »Tol­na megyei Újság« 1931. január 8-i számában egy feltűnő cím vonta magára figyelmemet: »Szegények karácsonya Tolnán«. A cím alatt szó szerint a követ­kezőket olvastam: »Talán sehol sem érezték oly súlyosan az ín­­ség alkotta nyomort, mint Tolnán, ahol a lakosság 40 százaléka épí­tőmunkás. A nyári munkaidő nagy részét munkaalkalom hiá­nyában kénytelenek voltak tétle­nül eltölteni. Vitéz Makray Lajos plébános szerető szíve és bölcs előrelátása mintegy 400 szegény tolnai család szeméből törölte ki a bánat könnyeit és helyettük örömkönnyeket varázsolt.« Íme néhány sor a cikkből, a nyomorról, amelyről a kapitalista sajtótermék is kénytelen volt be­ismerést tenni, de rögtön igyeke­zett valótlant is vinni a valóságba. Mert ugyebár vitéz Makray plé­bános úr filléres ajándéka »kitö­rölte« a 400 tolnai család szemé­ből a »bánat könnyeit« és helyet­tük »örömkönnyeket« varázsolt — ez egy kissé furcsán hangzik. Micsoda képmutató frazeológia! Az újság szerint a munkanélküli­ség, a dühöngő tüdővész és a sok­sok pokolbeli kín, ami a nyomor­gó munkanélküliek életével együtt járt és ami a bánat könnyeit elő­csalta, hirtelen eltűnt, mert vitéz Makray plébános úr karácsonyi ajándékokat osztott. Ma is karácsony előtt állunk. A tegnapi napon, miközben Tolnát jártam, eszembe jutott a régi új­ságcikk és ellenállhatatlan kíván­csiság ébredt bennem. Kíváncsi lettem arra, hogy hova jutottak Tolna egykori munkanélküli épí­­tőmunkásai. Az egyikkel, Prajda Istvánnal az Épületkarbantartó Ktsz irodá­jában találkoztam, ő a ktsz el­nöke. Ő modta el azt is, hogy az egykori munkanélküli ácsnak, Pauli Ferencnek a fia vegyész­­mérnök, Szűcs József kőműves lá­nyát pedig országgyűlési képvise­lőnek választották. Mintha álom vált volna valóra. A munkások álma. Az egykori nyomorgók gyermekeiből, ha tanultak: kato­natisztek, tanácselnökök, mérnö­kök, orvosok lettek. Ha nem ta­nultak, akkor a fizikai munka is megfelelő életet biztosít számuk­ra. Nincs munkanélküli. Munka­erőhiány van. Ha kétszer ennyi kőműves lenne Tolnán, az is ke­vés lenne. Ma elmondhatjuk, hogy a bánat könnyeit az öröm és megelégedés váltotta fel. A tolnai emberek boldog derűvel néznek 1959. ka­rácsonya elé. H. T. Háromévi kartynhim­istést kapott a sikkasztó raktáros A szekszárdi járásbíróság a kö­zelmúltban tárgyalta Huber Lász­ló, szekszárdi születésű, budapesti lakos bűnügyét. Huber már 1950- ben, amikor még a Pécsi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi fiókjánál dol­gozott, nap mint nap ittasan jelent meg a munkahelyén. Emiatt akkoriban figyelmeztették, de eredménytelenül. Állásából ezért fegyelmileg elbocsátották. 1951-ben került a Papír, és Iro­­daszerértékesítő Vállalathoz, mint raktáros. Már az első időben több­ször előfordult, hogy részegen ment a munkahelyére. Családi élete is felbomlott. Ezt követően még nagyobb mértékben ivott. A nap túlnyomó részében a szesz hatása alatt állt. Ehhez a nagy mennyiségű szeszes italhoz sok pénz kellett. Az általa­ kezelt rak­­­tárban rengeteg áru volt felhal­mozva. Mérlegelő és ítélőképessé­gét lassan elvesztette, először csak óvatosan, majd pedig egyre bát­rabban és többször hozzányúlt az árukészlethez. Az ellopott áruk értékesítéséhez idő kellett. A munkaideje után nem tudott annyi árut „a piacra dobni”, hogy abból fedezni tudta volna az ivásra szükséges össze­geket. Ezért a testvérét, Hidasi Istvánt és feleségét is beszervezte az „értékesítésbe”. Hidasi Istvánt ezzel nyilván megörvendeztette, mert ő amúgyis bazárárus volt. Huber először csak képeslapo­kat és egyéb papírárukat, majd pedig ceruzákat és végül töltőtol­lakat lopott el és értékesített. Munkahelyéről naponta többször eltávozott, ilyen alkalmakkor két­­h­árom töltőtollat is zsebrevágott és gyorsan betért a legközelebbi italboltba. Ott a töltőtollakat fele áron, vagy még ennél is olcsóbban adta tovább. Huber elsikkasztott többek kö­zött 15 000 különböző képeslapot, 203, közel 100 forintos töltőtollat, ezer ceruzát, ceruzavédőt és még különböző papírárukat, összesen 38 126 forint kárt okozott a Dél­dunántúli Papír- és Irodaszerérté­­kesítő Vállalatnak. A bíróság ezért Huber Lászlót társadalmi tulajdon sérelmére is­mételten elkövetett sikkasztás bűntettében mondotta ki bűnös­nek, s ezért őt 3 évi börtönbün­tetésre, egyes jogainak gyakorlá­sától háromévi eltiltásra ítélte. Egyben kötelezte a Déldunántúli Papír- és Irodaszerértékesítő Vállalatnak okozott kár megtérí­tésére. A bűnügyben ugyancsak szerep­lő özv. Hidasi Istvánnét a bíróság orgazdaság bűntettében mondotta ki bűnösnek és őt 300 forint pénz­­büntetésre ítélte. S. J. Növekszik Pakson az irodalmi színpad taglétszáma Alig két hete tartotta bemu­tatkozó előadását a paksi irodal­mi színpad. Az előadást, amely elsöprő sikert aratott a községben, többhónapos lelkiismeretes mun­ka előzte meg. Az irodalmi szín­pad munkájában különböző fog­lalkozású emberek vesznek részt, pedagógusok, munkások, parasz­tok, diákok, vállalati alkalmazot­tak, hivatalnokok. Paks irodalom- és művészetkedvelő közönsége nagy érdeklődéssel kísérte a fel­készülés hónapjait. Az előadás sikerét pedig az is bizonyítja, hogy a bemutatkozás óta már hú­szan kérték felvételüket az együt­tesbe. Amennyiben a taglétszám így növekszik, lassan elérik a me­gye első irodalmi színpadának, a szekszárdinak létszámát, azzal a különbséggel, hogy míg ezt zöm­mel diákok alkotják, addig Pak­son a diákok vannak kisebb szám­ban. Tízéves a Scolorovgrádi Kossuth Lajos múzeum­ház Fehérköves úton, virágzó kri­zantémok között áll a bulgáriai Kolarovgrád városban egy nagy vaskapus ház, amely 1810-ben épült. A ház nevezetessége azon­ban nem régiségében rejlik, ha­nem abban, hogy itt lakott Kos­suth Lajos a magyar szabadság­harc leverése után 1849-ben. A házat 10 évvel ezelőtt múze­ummá alakították át, ahol minden bútort ugyanúgy rendeztek el, ahogy azt Kossuth Lajos hasz­nálta. A kolarovgrádi Kossuth Lajos múzeumházat igen sok látogató keresi fel, erősítve a bolgár és a magyar nép barátságát;

Next