Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-03 / 284. szám
6 A vita befejezése Volt napszámosokat emel fel a termelőszövetkezet az egyéni gazdálkodó középparasztok színvonalára Sióagárdi középparaszt ismerősöm azzal érvelt a termelőszövetkezeti mozgalomról folytatott vitánkban, hogy a tsz-tagok jövedelme felét sem teszi ki az egyénileg gazdálkodó középparasztok jövedelmének. S ki is jelentette, ő bizony addig nem lép tsz-be, amíg ott nem tudnak neki olyan jövedelmet biztosítani, mint az átlagos középparaszti jövedelem. Nem hitte el — hiába mondtam neki konkrét példákat —, hogy megyénk sok termelőszövetkezetében még a volt agrárproletárok jövedelme is — akik pedig még földjáradékot sem kapnak — meghaladja a jelenleg egyénileg gazdálkodó 10—15 holdas parasztok jövedelmét. — Nem hiszem el — mondotta —, látom itt a Békében a sióagárdi tsz-ben, hogy mi a helyzet... Ezt az érvet akkor még nem sikerült megcáfolnom. Azt tudtam, hogy kis tsz a sióagárdi Béke, földterülete még alig haladja meg a 280 holdat. Tehát alig tekinthető nagyüzemnek, s azok az előnyök, amelyeket a nagyüzem nyújt, nem mutatkoznak meg teljes mértékben a sióagárdi Békében. Azért mégis felkerestem a tsz-t, milyen ott vajon az élet, hogyan élnek, gazdálkodnak, s milyen jövedelmre tesznek szert a tagok? Hideg volt a reggel, a Sió fölött köd terjengett látogatásomkor. A növénytermelési brigád tagjai már a mezőre mentek. Csak két embert: Pholi Jánost és Götz Jánost találtam az istállónál. Mindketten teljesen földnélküli napszámosok voltak és most a tsz tehenészetében dolgoznak. Beszédbe elegyedtem velük, s kiderült: még ebben a kis tsz-ben, a sióagárdi Békében is vannak olyan emberek, akiknek a jövedelme meghaladja sok sióagárdi középparaszt jövedelmét. Phroli János elmondta, hogy feleségével ketten dolgoznak a tsz-ben egész esztendőben, szülei nyugdíjas tsz-tagok, azok csak keveset dolgoznak a közösben, így is év végéig a család munkaegységeinek a száma eléri az ezret. Ebből származó jövedelmük — 35 forintos munkaegységet véve alapul — 35 000 forint. Háztáji gazdaságukból idén eladtak három hízót 4000 forintért és egy tenyészüszőt 7500 forintért. A két szülő nyugdíja havonta 630 forint, egész évben tehát 7560 forint. Ezeket a jövedelmeket összeadva lesz a végeredmény. Ezen kívül még két disznót levágnak, s van négy leszerződött süldőjük, s leszerződött növendék tinójuk. így néz ki Pholi János jövedelme. Ugyanezt lehetne levezetni Götz János jövedelméről is, ott is 50 000 forint felett jön ki a végösszeg, ott is vannak leszerződött állatok, s három hízott disznót vágnak le e télen. Ez a jövedelem tiszta! Ebből nem kell gazdasági felszereléseket vásárolni, adót fizetni, ezt a jövedelmet nem terheli rezsi és egyéb jövedelmcsökkentő kiadás. Hány olyan középparaszt van, aki elmondhatja magáról, hogy év végén ötvenezer forint felett van a teljesen tiszta, nettósított jövedelme? Véleményem szerint kevés van ilyen. Ezt tapasztaltam tehát Sióagárdon, s ez a válaszom is a ma még egyénileg gazdálkodó középparaszt ismerősöm érvelésére. Az adatok egyébként a sióagárdi Béke Tsz-ben ellenőrizhetők. S egy tanulságot is levontam ebből a látogatásból, egy örvendetes tanulságot: azt, hogy volt agrárproletárokat a termelőszövetkezet — még a sióagárdi is — felemeli az egyénileg gazdálkodó középparasztok színvonalára. Gyenis János Munkaegységből: 35 000 Ft Háztáji állatokból: hízó 4000 Ft tenyészüsző 7500 Ft Nyugdíjból:_________7560 Ft _ összesen 54 060 Ft Társadalmi munka a VII. kongresszus tiszteletére A dombóvári községi tanács állományában levő iparosok felajánlották, hogy mivel órabérben dolgoznak és nagyobb teljesítményt az MSZMP VII. kongresszusa tiszteletére nem tudtak vállalni , társadalmi munkában öltözőt építenek a sportpályán. Az öltözőt két nap, szombat és vasárnap felépítették. Azok a fizikai dolgozók és iparosok, akik fontos elfoglaltságuk miatt a sportpályán folyó építkezésben nem tudtak részt venni, azok a tanácsház épülete mellett készülő tanácsterem építkezésén dolgoztak társadalmi munkában. Bővítik a napközi otthont Bátaszéken A bátaszéki általános iskola nevelőinek és az iskolaköteles gyermekek szüleinek régi kívánsága már, hogy a jelenlegi napközi otthont bővítsék ki. A községi tanács most erre a célra a községfejlesztési alapból biztosítja a szükséges összeget. Az iskola melletti napközi otthont 170 000 forintos költséggel kibővítik és elkészülte után 80 tanuló étkezhet a napközi otthonban. il termelőszövetkezeti KISZ szervezetek helyzetéről tárgyalt a dombóvári járás KISZ bizottság A Dombóvári Járási KISZ Bizottság legutóbbi ülésén a járás termelőszövetkezeteiben folytatott vizsgálat alapján a termelőszövetkezeti KISZ-szervezetek életét és munkáját tárgyalták meg. A végrehajtó bizottság ülésén részt vettek a járás termelőszövetkezetei KISZ-szervezeteinek titkárai is. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Tolna megye dolgozói köszöntik a pártkongresszust November 30-án kezdte meg munkáját az MSZMP VII. kongresszusa. Megyénk dolgozói nagy érdeklődéssel figyelik a kongresszus munkájáról szóló híradás okát, a rádió és televízió közvetítéseit. Táviratban kívánnak eredményes munkát az MSZMP VII. kongresszusának. A gyönki Sziklai Sándorról elnevezett munkásőrszázad tagjai századgyűlésükről küldték üdvözletüket a felfegyverzett munkások, kommunisták és pártonkívüliek nevében. A szekszárdi 19-esek Baráti Körének tagjai a következő táviratot küldték.»A szekszárdi 19-esek Baráti Köre évi beszámoló gyűlésének részvevői harcos üdvözletüket küldik a VII. pártkongresszusnak. Munkájához, amelyet a béke megvédése érdekében végez, sok sikert kívánunk.« Hasonló szövegű táviratot küldtek a Tolna megyei Vendéglátó Vállalat pártalapszervezetének tagjai és a politikai oktatás tanfolyamának hallgatói: »Kívánjuk, hogy a kongresszus eredményes munkát végezzen, hozzon olyan határozatokat, amelyek mindnyájunk nagy ügyét, a szocializmus építését szolgálják. Táviratban köszöntötték a VII. pártkongresszust a Szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola pedagógusai. »Tizenöt évvel ezelőtt, november 30-án szabadult fel városunk Szekszárd. A Babits Mihály Általános Iskola úttörő vezetői, úttörői, pedagógusai és valamennyi dolgozója nevében jó munkát kívánunk a pártkongresszusnak. Mi békét és szocializmust akarunk, amelynek megvalósításáért becsülettel dolgozunk.« A szekszárdi járás csaknem valamennyi művelődési házában a munkások, a tsz-tagok és az egyénileg dolgozó parasztok csoportosan hallgatják a kongresszusról szóló híradásokat, amelyek többek között választ adnak az egyéni parasztok problémáira is. Nagy megnyugvással tölti el őket — és ennek hangot is adnak, — hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése tovább folytatódik. Általában az a vélemény alakult ki megyeszerte, hogy az egyszerűség, a szerénység és a szókimondás jellemzi a VII. pártkongresszus munkáját, amelyben többek között a tömegekkel való kapcsolat további szélesítése, a gazdasági szervező és irányító munka javítása, valamint a kulturális nevelőmunka kerül előtérbe. A tárgyalóteremből: Öjabb igazságügyi szakértőt és tanúkat hallgatott ki a bíróság Árkossy és társai bűnügyében Több vádlott a terhelő tanúvallomások ellenére továbbra is tagad A megyei bíróság büntetőtanácsa tegnapelőtt Maróthi György igazságügyi szakértőt hallgatta meg. A szakértő Pfeifenroth János villanyszerelő által végzett munkákat vizsgálta felül. A vizsgálat során megállapította, hogy Pfeifenroth a jogellenesen nagy hasznot egyrészt a nem számlázható tételek felszámolásával, másrészt a be nem épített anyagok értékéből és végül a magasabb árak szerinti elszámolás útján szerezte. A szakértői vélemény szerint Pfeinfenroth a bogyiszlói Uj Élet Tsz-t 24 000, a dombóvári Szabdaság Tsz-t 14 000, a faddi Győzelem Tsz-t 68 000, a faddi Uj Élet Tsz-t 43 000, a bátaszéki Búzakalász Tsz-t 13 000 forinttal károsította meg, a Nyéki-pusztai építkezéseknél pedig 36 000 forint jogtalan előnyhöz jutott. A teljes kár, amit a termelőszövetkezeteknek okozott, 225 823 forint. A szakértő által megállapított végösszeget a vádlott elismerte. A tegnapi tárgyalást Kugler Flórián kisiparos kihallgatásával kezdte a bíróság, ő Árkossyt már régebbről ismerte. Több esetben műszaki ellenőre volt. Egy alkalommal megpályázta az alsónyéki tsz-ben építendő munkák kivitelezését. Azonban a munkák elvégzésével nem őt bízták meg, hanem egy másik személyt, aki nálánál 30 000 forinttal magasabb költségvetést nyújtott be. Véleménye szerint ez azért történt, mert a megelőző munkák során nem adott pénzt Árkossynak. Árkossy akkoriban már annyira „merész” volt, hogy a Kugler által elvégzett munkák számláinak végösszegéből minden előzetes engedély nélkül 2000 forintot visszatartott. A tárgyalás egyik legérdekesebb vallomását Stetka József tette. Először ő is Nemes Gézával kapcsolatban vallott. Nemes eddig mindig azt mondotta, hogy ő csak a tsz-eknek és a tanácsoknak juttatott oszlopokat. Stetka vallomásából kiderül, hogy Nemes még a paksi tsz-nek sem adott oszlopot, mert nem „kenték” meg. Bezzeg hamarosan volt oszlop, miután Stetkától 3000 forintot felvett és megkóstolta a jó zamatú paksi bort. Tanúsította továbbá a tanú azt is, hogy amikor Nemes másodszor a lakásán járt, akkor megkérte, hogy ne szóljon az általa már felvett 3000 forintról az esetleg bekövetkező nyomozás során. Stetkát is „összehozta a sors” Árkossyval. Árkossy Stetkának Pfeifenrothot állította „példaképül” a számlázás terén. Stetka ügyészi kérdésre elmondta: Árkossy kikötötte, hogy a költségvetést úgy állítsam össze, mint Pfeifenroth, se drágábban, se olcsóbban ne dolgozzon. — És amikor Árkossy lakásán volt, akkor mire figyelmeztette magát Árkossy? — Azt mondotta, nehogy megfeledkezzem a jó nevelésről, ezzel mintegy figyelmeztetett a pénzadási kötelezettségemre. A bíróság a tárgyalást csütörtökön reggel folytatja. S. J. Palotás József, a Jegenyéspusztai általános iskola tanítója — a munkatervtől eltérően — az osztályfőnöki órán megyénk, illetve Tolna és környéke felszabadulásáról beszél. A tizennyolc tanuló V—VIII. osztályosok nagy érdeklődéssel hallgatják tanítójukat, aki arról emlékezik meg, hogy április 4-én az egész ország felszabadulását ünnepeljük, de ezen a napon, november 30-án nem árt megemlékezni szűkebb hazánk, Tolna község és környéke felszabadulásáról. — Tizenöt évvel ezelőtt, november 30-án szabadult fel Tolna község. Tizenhét éves voltam, a Bajai Tanítóképző harmadéves tanulója. A Tiszántúlról Bajára messziről áthallatszott az ágyúzás moraja. Az internátus igazgatója intézkedésére a leventékkel együtt a tanítóképzősöket is felfegyverezték azzal az elgondolással, hogy a németek oldalán minket is harcba vetnek. Azt mondani sem kell, hogy a Dunán átérve néhány társammal együtt kereket oldottam. Ekkor már a németek fejvesztetten menekültek. Anyám könyörgésének engedve én is otthon maradtam és ez volt a szerencsém. Tolna község november 30-án felszabadult és hozzánk is beszállásoltak egy szovjet katonát, Seskim Szimka nevű századost. Ettől kezdve megszűnt félelmünk. A szovjet katona olyan volt közöttünk, mint egy családtag. Minden gondunkban, bajunkban osztozott, sőt neki köszönhetem azt is, hogy tanító lettem. Tolnán viszonylag hamar helyreállt a rend. Bajai évfolyamtársaimtól arról értesültem, hogy a képzőben rövidesen megkezdődik a tanítás. Ekkor éltem át életem legszomorúbb időszakát. Szerettem volna folytatni tanulmányaimat, de ennek hiányzott az egyik legfontosabb feltétele, a pénz. Apám, aki banki altiszt volt semmiképpen sem tudta előteremteni a taníttatásomhoz szükséges pénzt, a havi száz pengőt. Szomorú és szótlan voltam, szüleim és bátyám velem szomorkodtak. Vágyaimat, álmaimat láttam összeomlani, tudtam azt, ha most kimaradok soha sem lesz belőlem tanító. Barátunk Seskim Szimka előtt igyekeztünk titkolni gondunkat, de nem sokáig sikerült. Egyszer könnyezve találta édesanyámat. — Miért sírsz manka — kérdezte. Ekkor már törte a magyar nyelvet. Addig nem nyugodott, míg végére nem járt a dolognak. Keményen megdorgált bennünket bizalmatlanságunkért. — Én segíteni neked Józsif — mondta és pénztárcájából öt darab 100 pengőst olvasott le az asztalra. Már nem is tudom mi volt a nagyobb. Örömünk, vagy megletésünk. — Kölcsönadom — magyarázta, amikor a nagy összeg láttán tiltakozni próbáltunk. — Fogadd el Józsit és majd egyszer, ha legyőztük a fasisztákat és béke lesz, eljövök hozzátok látogatóba, akkor visszafizethetitek a kölcsönt. Amikor elment tőlünk úgy búcsúzott, a viszontlátásra. Azóta nem találkoztam vele, hírt sem hallottam róla. Úgy látszik életem végéig adósa maradok Seskim Szimkának, a szovjet katonának. (P-né.) 1959. december 3. Korszerű kisvendéglővé alakították át a közelmúltban a Tamási Földművesszövetkezt éttermét. Képünk a kisvendéglő szépen berendezett eszpresszójában készült