Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-03 / 284. szám

6 A vita befejezése Volt napszámosokat emel fel a termelőszövetkezet az egyéni gazdálkodó középparasztok színvonalára Sióagárdi középparaszt isme­rősöm azzal érvelt a termelőszö­vetkezeti mozgalomról folytatott vitánkban, hogy a tsz-tagok jö­vedelme felét sem teszi ki az egyénileg gazdálkodó középpa­rasztok jövedelmének. S ki is jelentette, ő bizony addig nem lép tsz-be, amíg ott nem tudnak neki olyan jövedelmet biztosí­tani, mint az átlagos középpa­raszti jövedelem. Nem hitte el — hiába mondtam neki konk­rét példákat —, hogy megyénk sok termelőszövetkezetében még a volt agrárproletárok jövedel­me is — akik pedig még földjá­radékot sem kapnak — megha­ladja a jelenleg egyénileg gaz­dálkodó 10—15 holdas parasztok jövedelmét. — Nem hiszem el — mon­dotta —, látom itt a Békében a sióagárdi tsz-ben, hogy mi a helyzet... Ezt az érvet akkor még nem sikerült megcáfolnom. Azt tud­tam, hogy kis tsz a sióagárdi Béke, földterülete még alig ha­ladja meg a 280 holdat. Tehát alig tekinthető nagyüzemnek, s azok az előnyök, amelyeket a nagyüzem nyújt, nem mutatkoz­nak meg teljes mértékben a sióagárdi Békében. Azért mégis felkerestem a tsz-t, milyen ott vajon az élet, hogyan élnek, gazdálkodnak, s milyen jövedelmre tesznek szert a tagok? Hideg volt a reggel, a Sió fö­lött köd terjengett látogatásom­kor. A növénytermelési brigád tagjai már a mezőre mentek. Csak két embert: Pholi Jánost és Götz Jánost találtam az istál­lónál. Mindketten teljesen föld­nélküli napszámosok voltak és most a tsz tehenészetében dol­goznak. Beszédbe elegyedtem velük, s kiderült: még ebben a kis tsz-ben, a sióagárdi Béké­ben is vannak olyan emberek, akiknek a jövedelme meghalad­ja sok sióagárdi középparaszt jövedelmét. Phroli János elmondta, hogy feleségével ketten dolgoznak a tsz-ben egész esztendőben, szü­lei nyugdíjas tsz-tagok, azok csak­ keveset dolgoznak a közös­ben, így is év végéig a család munkaegységeinek a száma el­éri az ezret. Ebből származó jövedelmük — 35 forintos mun­kaegységet véve alapul — 35 000 forint. Háztáji gazdaságukból idén eladtak három hízót 4000 forintért és egy tenyészüszőt 7500 forintért. A két szülő nyug­díja havonta 630 forint, egész évben tehát 7560 forint. Ezeket a jövedelmeket összeadva­ lesz a végeredmény. Ezen kívül még két disznót levágnak, s van négy leszerződött süldőjük, s leszerződött növendék tinójuk. így néz ki Pholi János jöve­delme. Ugyanezt lehetne leve­zetni Götz János jövedelméről is, ott is 50 000 forint felett jön ki a végösszeg, ott is vannak leszerződött állatok, s három hí­zott disznót vágnak le e télen. Ez a jövedelem tiszta! Ebből nem kell gazdasági felszerelése­ket vásárolni, adót fizetni, ezt a jövedelmet nem terheli rezsi és egyéb jövedelmcsökkentő kia­dás. Hány olyan középparaszt van, aki elmondhatja magáról, hogy év végén ötvenezer forint felett van a teljesen tiszta, net­­tósított jövedelme? Véleményem szerint kevés van ilyen. Ezt tapasztaltam tehát Sió­­agárdon, s ez a válaszom is a ma még egyénileg gazdálkodó középparaszt ismerősöm érvelé­sére. Az adatok egyébként a sió­agárdi Béke Tsz-ben ellenőriz­hetők. S egy tanulságot is levontam ebből a látogatásból, egy örven­detes tanulságot: azt, hogy volt agrárproletárokat a termelőszö­vetkezet — még a sióagárdi is — felemeli az egyénileg gazdál­kodó középparasztok színvona­lára. Gyenis János Munkaegységből: 35 000 Ft Háztáji állatokból: hízó 4000 Ft teny­észüsző 7500 Ft Nyugdíjból:_________7560 Ft _ összesen 54 060 Ft Társadalmi munka a VII. kongresszus tiszteletére A dombóvári községi tanács ál­lományában levő iparosok fel­ajánlották, hogy mivel órabérben dolgoznak és nagyobb teljesít­ményt az MSZMP VII. kongres­­­szusa tiszteletére nem tudtak vál­lalni , társadalmi munkában öltözőt építenek a sportpályán. Az öltözőt két nap, szombat és vasár­nap felépítették. Azok a fizikai dolgozók és iparosok, akik fontos elfoglaltságuk miatt a sportpályán folyó építkezésben nem tudtak részt venni, azok a tanácsház épü­lete mellett készülő tanácsterem építkezésén dolgoztak társadalmi munkában. Bővítik a napközi otthont Bátaszéken A bátaszéki általános iskola ne­velőinek és az iskolaköteles gyer­mekek szüleinek régi kívánsága már, hogy a jelenlegi napközi ott­hont bővítsék ki. A községi tanács most erre a célra a községfejlesz­tési alapból biztosítja a szükséges összeget. Az iskola melletti nap­közi otthont 170 000 forintos költ­séggel kibővítik és elkészülte után 80 tanuló étkezhet a napközi ott­honban. il termelőszövetkezeti KISZ szervezetek helyzetéről tárgyalt a dombóvári járás KISZ bizottság A Dombóvári Járási KISZ Bi­zottság legutóbbi ülésén a járás termelőszövetkezeteiben folyta­tott vizsgálat alapján a termelő­szövetkezeti KISZ-szervezetek életét és munkáját tárgyalták meg. A végrehajtó bizottság ülé­sén részt vettek a járás termelő­­szövetkezetei KISZ-szervezetei­nek titkárai is. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Tolna megye dolgozói köszöntik a pártkongresszust November 30-án kezdte meg munkáját az MSZMP VII. kong­resszusa. Megyénk dolgozói nagy érdeklődéssel figyelik a kong­resszus munkájáról szóló híradás okát, a rádió és televízió közvetí­téseit. Táviratban kívánnak eredményes munkát az MSZMP VII. kongresszusának. A gyönki Sziklai Sándorról elnevezett munkásőrszázad tagjai századgyűlésükről küldték üdvözletüket a felfegyverzett munká­sok, kommunisták és pártonkívüliek nevében. A szekszárdi 19-esek Baráti Körének tagjai a következő távira­tot küldték.­­»A szekszárdi 19-esek Baráti Köre évi beszámoló gyűlésének részvevői harcos üdvözletüket küldik a VII. pártkongresszusnak. Munkájához, amelyet a béke meg­védése érdekében végez, sok si­kert kívánunk.­« Hasonló szövegű táviratot küldtek a Tolna megyei Vendéglátó Vállalat pártalapszervezetének tagjai és a politikai oktatás tanfo­lyamának hallgatói: »Kívánjuk, hogy a kongresszus eredményes munkát végezzen, hozzon olyan határozatokat, amelyek mindnyá­junk nagy ügyét, a szocializmus építését szolgálják. Táviratban köszöntötték a VII. pártkongresszust a Szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola pedagógusai. »Tizenöt évvel ezelőtt, november 30-án szabadult fel városunk Szekszárd. A Babits Mihály Általános Iskola úttörő vezetői, úttö­rői, pedagógusai és valamennyi dolgozója nevében jó munkát kí­vánunk a pártkongresszusnak. Mi békét és szocializmust akarunk, amelynek megvalósításáért becsü­lettel dolgozunk.« A szekszárdi járás csaknem valamennyi művelődési házában a munkások, a tsz-tagok és az egyénileg dolgozó parasztok csoporto­san hallgatják a kongresszusról szóló híradásokat, amelyek töb­bek között választ adnak az egyéni parasztok problémáira is. Nagy megnyugvással tölti el őket — és ennek hangot is adnak, — hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése tovább folytatódik. Általá­ban az a vélemény alakult ki me­gyeszerte, hogy az egyszerűség, a szerénység és a szókimondás jellemzi a VII. pártkongresszus mun­káját, amelyben többek között a tömegekkel való kapcsolat továb­bi szélesítése, a gazdasági szervező és irányító munka javítása, va­lamint a kulturális nevelőmunka kerül előtérbe. A tárgyalóteremből: Öjabb igazságügyi szakértőt és tanúkat hallgatott ki a bíróság Árkossy és társai bűnügyében Több vádlott a terhelő tanúvallomások ellenére továbbra is tagad A megyei bíróság büntetőtaná­csa tegnapelőtt Maróthi György igazságügyi szakértőt hallgatta meg. A szakértő Pfeifenroth Já­nos villanyszerelő által végzett munkákat vizsgálta felül. A vizs­gálat során megállapította, hogy Pfeifenroth a jogellenesen nagy hasznot egyrészt a nem számláz­ható tételek felszámolásával, más­részt a be nem épített anyagok értékéből és végül a magasabb árak szerinti elszámolás útján szerezte. A szakértői vélemény szerint Pfeinfenroth a bogyiszlói Uj Élet Tsz-t 24 000, a dombóvári Szabdaság Tsz-t 14 000, a fad­­di Győzelem Tsz-t 68 000, a faddi Uj Élet Tsz-t 43 000, a bátaszéki Búzakalász Tsz-t 13 000 forinttal károsította meg, a Nyéki-pusztai építke­zéseknél pedig 36 000 forint jogtalan előnyhöz jutott. A teljes kár, amit a termelőszö­vetkezeteknek okozott, 225 823 forint. A szakértő által megálla­pított végösszeget a vádlott elis­merte. A tegnapi tárgyalást Kugler Flórián kisiparos kihallgatásával kezdte a bíróság, ő Árkossyt már régebbről ismerte. Több esetben műszaki ellenőre volt. Egy alka­lommal megpályázta az alsónyéki tsz-ben építendő munkák kivite­lezését. Azonban a munkák elvég­zésével nem őt bízták meg, hanem egy másik személyt, aki nálánál 30 000 forinttal magasabb költ­ségvetést nyújtott be. Véleménye szerint ez azért történt, mert a megelőző munkák során nem adott pénzt Árkossynak. Árkossy akkoriban már annyira „merész­” volt, hogy a Kugler által elvégzett mun­kák számláinak végösszegé­ből minden előzetes engedély nélkül 2000 forintot visszatar­tott. A tárgyalás egyik legérdekesebb vallomását Stetka József tette. Először ő is Nemes Gézával kap­csolatban vallott. Nemes eddig mindig azt mondotta, hogy ő csak a tsz-eknek és a tanácsoknak jut­tatott oszlopokat. Stetka vallomá­sából kiderül, hogy Nemes még a paksi tsz-nek sem adott oszlopot, mert nem „kenték” meg. Bezzeg hamarosan volt oszlop, miután­ Stetkától 3000 forintot felvett és megkóstolta a jó zamatú paksi bort. Tanúsította továbbá a tanú azt is, hogy amikor Nemes másodszor a lakásán járt, akkor megkérte, hogy ne szóljon az általa már felvett 3000 forintról az eset­leg bekövetkező nyomozás so­rán. Stetkát is „összehozta a sors” Árkossyval. Árkossy Stetkának Pfeifenrothot állította „példaké­pül” a számlázás terén. Stetka ügyészi kérdésre elmondta:­­ Árkossy kikötötte, hogy a költségvetést úgy állítsam össze, mint Pfeifenroth, se drágábban, se olcsóbban ne dolgozzon. — És amikor Árkossy lakásán volt, akkor mire figyelmeztette magát Árkossy? — Azt mondotta, nehogy meg­feledkezzem a jó nevelésről, ezzel mintegy figyelmeztetett a pénz­adási kötelezettségemre. A bíróság a tárgyalást csütörtö­kön reggel folytatja. S. J. Palotás József, a Jegenyés­­pusztai általános iskola tanítója — a munkatervtől eltérően — az osztályfőnöki órán megyénk, il­letve Tolna és környéke felszaba­dulásáról beszél. A tizennyolc ta­nuló V—VIII. osztályosok nagy érdeklődéssel hallgatják tanítóju­kat, aki arról emlékezik meg, hogy április 4-én az egész ország felszabadulását ünnepeljük, de ezen a napon, november 30-án nem árt megemlékezni szűkebb hazánk, Tolna község és környé­ke felszabadulásáról. — Tizenöt évvel ezelőtt, no­vember 30-án szabadult fel Tolna község. Tizenhét éves voltam, a Bajai Tanítóképző harmadéves tanulója. A Tiszántúlról Bajára messziről áthallatszott az ágyú­zás moraja. Az internátus igazga­tója intézkedésére a leventékkel együtt a tanítóképzősöket is fel­fegyverezték azzal az elgondolás­sal, hogy a németek oldalán min­ket is harcba vetnek. Azt mon­dani sem kell, hogy a Dunán át­érve néhány társammal együtt kereket oldottam. Ekkor már a németek fejvesztetten menekül­tek. Anyám könyörgésének en­gedve én is otthon maradtam és ez volt a szerencsém. Tolna község november 30-án felszabadult és hozzánk is beszál­lásoltak egy szovjet katonát, Ses­­kim Szimka nevű századost. Et­től kezdve megszűnt félelmünk. A szovjet katona olyan volt kö­zöttünk, mint egy családtag. Min­den gondunkban, bajunkban osz­tozott, sőt neki köszönhetem azt is, hogy tanító lettem. Tolnán viszonylag hamar helyreállt a rend. Bajai évfolyamtársaimtól arról értesültem, hogy a képzőben rövidesen megkezdődik a tanítás. Ekkor éltem át életem legszo­morúbb időszakát. Szerettem vol­na folytatni tanulmányaimat, de ennek hiányzott az egyik legfon­tosabb feltétele, a pénz. Apám, aki banki altiszt volt semmikép­pen sem tudta előteremteni a ta­níttatásomhoz szükséges pénzt, a havi száz pengőt. Szomorú és szótlan voltam, szüleim és bá­tyám velem szomorkodtak. Vá­gyaimat, álmaimat láttam össze­­omlani, tudtam azt, ha most ki­maradok soha sem lesz belőlem tanító. Barátunk Seskim Szimka előtt igyekeztünk titkolni gondunkat, de nem sokáig sikerült. Egyszer könnyezve találta édesanyámat. — Miért sírsz manka — kér­dezte. Ekkor már törte a magyar nyelvet. Addig nem nyugodott, míg vé­gére nem járt a dolognak. Ke­ményen megdorgált bennünket bizalmatlanságunkért. — Én segíteni neked Józsif — mondta és pénztárcájából öt da­rab 100 pengőst olvasott le az asztalra. Már nem is tudom mi volt a nagyobb. Örömünk, vagy megle­­tésünk. — Kölcsönadom — magyarázta, amikor a nagy összeg láttán til­takozni próbáltunk. — Fogadd el Józsit és majd egyszer, ha legyőztük a fasisztá­kat és béke lesz, eljövök hozzá­tok látogatóba, akkor visszafizet­hetitek a kölcsönt. Amikor elment tőlünk úgy bú­csúzott, a viszontlátásra. Azóta nem találkoztam vele, hírt sem hallottam róla. Úgy látszik éle­tem végéig adósa maradok Ses­kim Szimkának, a szovjet katoná­nak. (P-né.) 1959. december 3. Korszerű kisvendéglővé alakították át a közelmúltban a Tamási Földművesszövetkezt éttermét. Képünk a kisvendéglő szépen be­rendezett eszpresszójában készült

Next