Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-10 / 239. szám
A második ötéves népgazdaságfejlesztési terv az országgyűlés előtt Az országgyűlés hétfőn folytatta tanácskozását. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai: Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Losonczi Pál, Pap János, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd az országgyűlés megkezdte a második ötéves népgazdaságfejlesztési tervről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A törvényjavaslatot Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke ismertette. Ajtai Miklós beszéde Ajtai Miklós bevezetőben megállapította, hogy a második ötéves népgazdaságfejlesztési tervről szóló törvényjavaslat annak a helyes gazdaságpolitikának szellemében készült, amelyet a párt és a kormány a hároméves terv végrehajtása során is érvényesített, s amelynek ma már kézzelfogható eredményeiről számolhatunk be. A hároméves tervet nemcsak teljesítettük, hanem egy sor jelentős előirányzatát túl is teljesítettük. Az ipari termelés a tervezett 22 százalék helyett közel 40 százalékkal, a lakosság fogyasztása pedig 11 százalék helyett 19 százalékkal emelkedett és terven felül 23 milliárd forintot költöttünk beruházásra. A párt egész politikájának átütő sikere, hogy a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Az előadó ezután szóvá tette a még meglévő nehézségeiket, hibáAjtai Miklós ezután a második ötéves tervről szóló tervjavaslat néhány fő vonására hívta fel az országgyűlés figyelmét. Az előirányzatok szerint a nemzeti jövedelem 36 százalékkal emelkedik, s míg 1959-ben a nemzeti jövedelem termelésének egészéből a szocialista szektor 77,5 százalékot képviselt, 1965-ben a szocialista szektor a nemzeti jövedelemnek már mintegy 98 százalékát képviseli. Ez a változás is tükrözi, hogy hazánkban a tervidőszakban lerakjuk a szocializmus alapjait, s áttérünk a fejlett szocialista társadalom felépítésére. Nemzeti jövedelmünk felhasználásában a felhalmozás gyorsabban növekszik, mint a fogyasztás. A fogyasztás növekedését, jelzi az áruforgalom 23 százalékos emelkedése, s ezen alapszik az életszínvonal, a reáljövedelmek 16—17 százalékos növekedésére. A reálbérek növekedése a tervidőszak elején lassúbb, a tervidőszak második felében gyorsabb ütemű lesz. Mind a tervezésnél, mind a végrehajtásnál, a magyar dolgozó nép életszínvonalának állandó emelése a cél, s azt kell szem előtt tartanunk, sgaz, hogy az előttünk álló terv végrehajtása során elkerüljük azokat. — A hároméves terv idején értünk el eredményeket a beruházások összpontosításában, építkezéseink gyorsításában, a beruházási költségek csökkentésében, de a fejlődés nem volt kielégítő. A hároméves terv második felében a terven felül keletkezett tartalékokat némileg túlbecsültük, a fogyasztást és a felhalmozást együttesen, gyorsabban növeltük, mint ahogyan a nemzeti jövedelem emelkedett. Többek között ez okozta, hogy beruházásainkat anyagilag nem tudtuk oly mértékben megalapozni, ahogyan az építés gyors üteme és a gazdaságosság ezt megkívánta volna. E tapasztalat is indokolja, hogy az előterjesztett ötéves tervben a beruházások összegét a korábban tervezettnél valamelyest alacsonyabban javasoljuk megállapítani, hogy az életszínvonal emelkedése mindenkor megalapozott legyen. A nemzeti jövedelemből tehát a szocialista fejlődés ütemének megfelelő hányadot biztosítunk felhalmozásra, beruházásokra. Korábban, több éven át, — az ellenforradalom utáni években — viszonylag keveset ruháztunk be. Ezt fokozatosan pótolnunk kell, s egyben biztosítanunk kell a gyorsabb fejlődés feltételeit is. A beruházásokat természetesen csak oly mértékben növelhetjük, hogy az ne akadályozza az életszínvonal folyamatos emelkedését. • A szocialista iparunk öt év alatt 48—50 százalékkal növeli termelését. Ez évenként mintegy 8,5 százalékos átlagos emelkedést jelent. A termelési eszközök gyártása gyorsabban növekszik, mint az ipar egészének, különösen pedig a fogyasztási cikkeknek a termelése. Ezek az iparágak jelentős szerepet töltenek be iparunk automatizálásában is. — Az élelmiszeripar termelésében számottevően emelkedik a konzervipar és a hűtőipar részesedése. Jó minőségű mezőgazdasági termékeinket így magasabb értékű cikkekké dolgozhatjuk fel, s mindkét iparág exportunk szempontjából is jelentős . Második ötéves tervünk egészét a korszerű technika igénye jellemzi. A műszaki fejlesztés szempontjából mindenekelőtt fontos az energiaellátás. Ennek korszerűsítése érdekében növeljük a kőolaj és a földgáz felhasználását. Célunk megvalósításához jó alapot biztosít a Barátság- kőolajvezeték, amelyen a Szovjetunióból érkezik hozzánk nyersolaj. Fejlesztjük saját kőolaj- és földgáztermelésünket is, ugyanakkor villamosenergiát importálunk a baráti országokból, kiépül a hazánkat a Szovjetunióval összekötő 220 kilovoltos új távvezeték, így 1965-ben az ország minden lakosára mintegy 33 százalékkal több kalóriafogyasztás jut, mint a múlt évben. Energiahelyzetünket korszerű, új erőművek építésével is javítjuk. Iparunk fejlődésében egyre nagyobb szerepet kap a kemizálás is. A múlt évben a vegyipar az egész ipar termelésének 7,5 százalékát képviselte, ez az arány 1965-ben megközelíti a 9 százalékot. Az egy főre jutó műanyagtermelés az ötéves terv végére eléri a 3,2 kilót. Gyors ütemben emelkedik a műtrágyagyártás is, úgyhogy a behozatallal együtt az egy katasztrális hold szántó, kerti szőlőterületre jutó műtrágya a tervidőszak végére eléri a 190 kilót. A vaskohászat szerkezete is a műszaki fejlődés követelményei szerint alakul. Növeljük a finomhengersori termékek és a finomlemezek részarányát, a hidegen alakított kohászati terméke mártását. A nyersvastermelést új, nagy olvasztók építése nélkül rekonstrukciókkal növeljük, ugyanakkor egész kohászati termelésünket úgy fejlesztjük, hogy általános gazdaságpolitikai céljainknak megfelelően, jobb minőségű, értékesebb terméket állítson elő Az építőipar műszaki fejlesztését, az előregyártott elemek termelésének fokozásával, könnyűbeton-elemek gyártásával, s más korszerű módszerekkel segítjük elő, hogy lényegesen rövidítsük az építkezések idejét, ugrásszerűen növeljük a munka termelékenységét, s minél inkább kialakítsuk az építkezési munka gyárszerű, szerelőipari jellegét. Mindehhez szilárd hazai nyersanyagbázist teremt a Dunai Cement- ■ -« Mészmű üzembehelyezése. Az építkezés korszerűsítése nagyban hozzájárul majd a beruházások kivitelezési idejének rövidítéséhez, a költségek csökkentéséhez. A terv előirányozza például, hogy a lakásépítkezések átlagos időtartamát öt év alatt felére kell csökkenteni Az ilyen célok megvalósításához jobb szervezésre, átgondolt, céltudatos anyagi ösztönzési rendszer bevezetésére is szükség van, hogy a beruházások előkészítésétől a kivitelezésig tovább javuljon a munka. A második ötéves terv idején több új nagy ipari mű építését kezdjük meg, illetve fejezzük be, több iparágat, üzemet korszerűsítünk. Az új üzemek építésénél, s a rekonstrukcióknál is tekintetbe kell vennünk az ipartelepítés szempontjait. Beszéde további részében külkereskedelmünkkel, illetve exportfeladatainkkal foglalkozott. Aláhúzta, hogy népgazdaságunk nyersanyagellátását, a szükséges behozatalt csak jó minőségű, korszerű, kedvezően eladható exportcikkek segítségével biztosíthatjuk. Ezért egyik legdöntőbb feladat iparunk gyártmányainak korszerűsítése Gyógyszereink, műszereink, híradástechnikai berendezéseink, járműveink és más termékeink számottevő nemzetközi sikert arattak, s nemzetközi tekintélyt biztosítanak a magyar j Ezután részletesen beszélt az életszínvonal emelkedését, az anyagi és kulturális igények kielégítését előirányzó tervekről. A terv a kiskereskedelmi áruforgalom 23 százalékos növelését írja elő, méghozzá a lakosság igényeinek megfelelő áruból. Felhívta a figyelmet azokra a szerkezeti és minőségi változásokra, amelyeket a terv az áruforgalomban előirányoz. Az élelmiszerellátásban egyre nagyobb szerepet kapnak a magasabb tápértékű állati eredetű fehérjéket tartalmazó és a vitamindús élelmiszerek. A belkereskedelem egyre több olyan gépet és felszerelést hoz forgalomba, amelyek könnyítik a háztartási munkát, s a dolgozók kényelmét szolgálják. A közétkeztetés forgalmának viszonylagos gyors, 30 százalékos emelését tervezzük, s ez nagymértékben könnyíti majd a dolgozó nők háztartási gondjait. A könnyűipar előirányzatai összhangban vannak a fogyasztás várható alakulásával, s egyben a nemzetközi piacokon jó hírnevet szerzett termékekkel — mint például a magyar cipő, pamutszövet — segítik külkereskedelmünket is. Dolgozó népünk életszínvonalának növelése szempontjából jelentősek a közvetett juttatások is. A sok ilyen közvetett — az áruforgalomban nem tükröződő — juttatás közül kiemelte a társadalombiztosítás nagyarányú kiszélesedését, amely különösen nagy jelentőségű mostanában dolgozó parasztságunk életkörüliparnak. Több esetben azonban elhúzódik egyes gyártmányok korszerűsítése. A kutatás, a kísérletezés, a szerkesztés, a prototípus gyártása néha annyi időt vesz igénybe, hogy mire az új cikk gyártását megkezdjük, már nem tekinthető teljesen korszerűnek. Fokoznunk kell tehát iparunk rugalmasságát. Más szóval: lényegesen rövidíteni kell azt az időt, amely a korszerű gyártmány elkészítésének elhatározása és tényleges elkészítése között eltelik. A nemzetközi együttműködés lehetőségeit felhasználva e téren is szűkíthetjük a feladatok számát, ugyanakkor a kutatásban is, a gyártmányfejlesztésben is fokozottan törekedhetünk az erők összpontosítására. A továbbiakban a mezőgazdaság terveit ismertette. A terv a mezőgazdasági termelés 22—23 százalékos növelését írja elő, más szóval évi átlagban mintegy 4,1—4,2 százalékos növekedést. Ennek a célnak az elérése nemcsak a mezőgazdaságtól, de egész társadalmunktól számottevő erőfeszítést követel. — hangsúlyozta, majd részletesen ismertette a mezőgazdasági termelés előirányzatainak megvalósításáért végrehajtandó feladatokat. A közlekedés fejlesztéséről szólva hangsúlyozta, hogy folytatódik a villamosítás és a hieselesítés egényeinek javulása szempontjából. A lakásépítkezéseket a 15 éves lakásépítési programnak megfelelően irányozza elő a terv. Öt év alatt 25 000 lakás építésével számolunk, ennek mintegy 40 százalékát állami erőforrásból építjük. A magánlakásépítést jelentős hitellel támogatja az állam, s elsősorban a bérből és fizetésből élők rendelkezésére állnak a hitelek. Ismeretes, hogy a 15 éves lakásfejlesztési program fő célja: minden család rendelkezzen önálló lakással. Az ötéves terv lakásépítési előirányzata ennek a nagyszabású programnak az első szakasza, öt év alatt a lakások száma gyorsabban növekszik, mint a családok száma, de a lakásigényeket az ötéves terv végére még nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni. Az oktatás és a népművelés előirányzatairól szólva részletesen kitért a szakemberképzésre: Népgazdaságunk gyorsütemű fejlesztése olyan igényeket támaszt a szakemberképzés iránt, amelyeket felsőfokú képzésünk legfeljebb minimálisan elégít ki. Ezért rendkívül kívánatos volna, ha gyakorlati intézkedésekkel a tervek fölé emelhetnénk az egyetemre kerülő fiatalok számát, mindenekelőtt a mérnök, a tudományegyetemi vegyész, a fizikus és a matematikus hallgatók számát. A törvényjavaslat előírá(Folytatás a 2. oldalon.) A tervidőszakban lerakjuk a szocializmus alapjait Az életszínvonal emelkedése